Miskovics Mariann[1]: A fegyveres rablás bűncselekményének változásai a joggyakorlat és a kriminálstatisztika tükrében (JURA, 2015/1., 244-250. o.)

I. Bevezetés

A rablás, különösen a fegyveres rablás egyike a legveszélyesebb köztörvényes bűncselekményeknek Magyarországon, kiemelkedő társadalmi veszélyességét, a végrehajtás körülményei, esetlegesen az elkövetők személyi jellemzői illetve fegyveres rablás bűncselekménye esetén a lőfegyver vagy más robbanóanyag vagy ezek utánzatának használatában áll.

A fegyveres rablással kapcsolatban a nehézség leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem alakult ki egy ténylegesen egységes bírói gyakorlat; a különböző hatáskörű és illetékességű bíróságok rendkívül eltérően és gyakran egymásnak ellentmondó módon értelmezik a fegyveres rablást.

Gyakran a minősítés sem egységes, így különösen a fegyveres rablás elkövetése során használt eszközök, elkövetési módok vonatkozásában nem lehet egységes bírósági gyakorlatot említeni.

A fegyveresen történő elkövetés gyakorisága Magyarországon enyhe emelkedést mutat és egyre inkább elterjedtté válik, a fegyveresen elkövetett bűncselekmények fokozatosan és folyamatosan növekvő tendenciát mutatnak,[1] azonban a fegyveresen elkövetett rablások száma ezzel ellentétes módon alakul és enyhén csökkenő jelleggel bír.[2]

Tanulmányomban a fegyveres rablás bűncselekményével foglalkozom, röviden ismertetve a fegyveres rablás tényállásainak előzményeit, az 1978-as Büntető Törvénykönyvben[3] foglalt tényállást, a vonatkozó értelmező rendelkezéseket, majd rátérve az eddigi bírósági gyakorlatra, részletesen felvázolom azokat a változásokat, amelyek a fegyveresen történő elkövetésnek, illetve a fegyveres rablás bűncselekményeinek új szabályozását alkotják, illetve a szabályozást a kriminálstatisztika tükrében értelmezem.

II. A fegyveres rablás szabályozása az 1978. évi Büntető Törvénykönyv előtt

A fegyveres rablás tényállásának vizsgálatával kapcsolatban mindenképp célszerű megemlíteni, hogy a bűncselekmény viszonylag korán megjelent a magyar büntetőjogban, így már a modernnek tekinthető Csemegi-kódexben is megtalálható.

1. Az előzmények

A Csemegi-kódex - több bűncselekményre vonatkozó szabályozástól eltérően - nem tartalmazta a rablás esetében a fegyveres elkövetést, mint minősítő körülményt, mégis kiemelendő, ahogy a fenyegetést értelmezte a jogszabály, amely a fegyveres elkövetés hatályos fogalmához szorosan kapcsolódik. A Csemegi-kódex kizárólag azt rögzítette, hogy a fenyegetés oly cselekmény közvetlen elkövetésével való fenyegetést jelenti, amely által a fenyegetettnek vagy hozzátartozójának, vagy valamely jelenlévőnek élete, testi épsége vagy vagyona súlyos veszélynek tétetik ki.[4]

A rablások gyakoriságára, illetve számának növekedésére utal a Csemegi-kódex megalkotását követően elfogadott jogszabály is a büntetőjogi védelemmel kapcsolatban,[5] amely a büntetésekkel foglalkozott röviden, kiemelve, hogy botbüntetést csak meghatározott bűncselekmények, így különösen rablás esetében is lehet alkalmazni. E jogszabály szintén nem tartalmazott speciális szabályokat a fegyveres rablás bűncselekményével kapcsolatban, így vélelmezhető, hogy a rablás fegyverrel történő elkövetése esetén is a jogalkalmazó megalapozottan szabta ki a botbüntetést.

2. Az 1961. évi büntető törvény eredményei

A fegyveres rablás szabályozására a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. V. törvényben (a továbbiakban: szocialista Btk.) sem került sor, annak szabályozása egészen az 1978. évi IV. törvény elfogadásáig váratott magára. A szabályozás hiánya miatt bírósági gyakorlat sem áll rendelkezésre, amely azonban nem jelenti a statisztika adatok feldolgozásának és értelmezésének hiányát.

A fegyveres rablás szocialista Btk.-hoz kapcsolódó megjelenésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy leginkább a nyomozási cselekmények vonatkozásában került sor vizsgálatok végzésére.[6]

A vizsgálatok során nehézséget okozott a fegyver és a lőfegyver fogalmának meghatározása,[7] ezek egymáshoz való viszonya a rablás bűncselekményének minősítése tekintettel arra, hogy a vonatkozó jogszabály megalkotására a szocialista Btk.-val egyidejűleg került sor, azonban a minősítő körülmény szocialista Btk.-beli hiánya miatt a fegyveres rablás bűncselekménye értelmezhetetlen volt, rendkívül sok esetben a fegyver és a lőfegyver egymástól nem került elkülönítésre, legfeljebb a fegyveresen történő elkövetést a büntetés kiszabása körében lehetett megfelelő módon értékelni.

- 244/245 -

A fegyver és a lőfegyver fogalmának egybemosódása a rablás vonatkozásában meglehetősen komoly jogalkalmazói kihívást eredményezett, például a forgópisztoly rablás esetén lőfegyvernek vagy fegyvernek tekinthető és amennyiben a tágabb kategóriába tartozik, akkor milyen bűncselekmény állapítható meg a vonatkozó minősítő körülmény hiányában. Egy büntetőügyben a forgó pisztollyal elkövetett rablás esetében a fegyveres rablás bűncselekményének megállapítására nemcsak a minősítő körülmény hiánya miatt nem került sor.[8]

A fegyveres rablással összefüggő egyes esetekben - vonatkozó tényállás hiányában - lőfegyverrel elkövetett rablás bűncselekményét állapította meg a jogalkalmazó, tekintet nélkül arra, hogy az elkövető a rablás során pisztolyt használt, amely nem tekinthető lőfegyvernek. A fegyver típusán kívül nehézséget okozhatott meg a jogalkalmazónak a tényállás minősítése során az is, hogy az elkövető a fegyvert nemcsak rendeltetésszerűen, tehát lövések leadására használta, hanem nem rendeltetésszerű használatot is megvalósította azzal, hogy a pisztollyal az elkövető a sértettet bántalmazta.[9] Ebben az esetben sem kerülhetett sor azonban a fegyveres rablás bűncselekményének megállapítására megfelelő minősítő körülmény hiánya miatt.

A fegyveres rablás jogalkalmazó oldalán felmerült nehézségek mellett a nyomozó és bűnüldöző hatóságok szemszögéből is kihívásként jelent meg a fegyveres rablás. Ennek eredményeként korabeli szakirodalom foglalkozott még a fegyveres bűnözők elfogásának nehézségeivel is, kifejtve, hogy a fegyveres bűnözőkkel szemben legcélszerűbb a fegyveres harc elvei alapján szervezni a tevékenységet, bekerítve a fegyveres bűnözőket és megfelelő fegyverzetet biztosítani.[10]

A fentiek alapján megállapítható, hogy bár a fegyveres elkövetés nem szerepelt a rablás minősítő körülményeként a szocialista Btk.-ban, mégis viszonylag gyakran előforduló nem megfelelő módon minősített bűncselekmény volt. A fegyveres rablást - tényállás hiányában - a jogalkalmazó igyekezett olyan formában büntetni, hogy ne csak a rablás miatt lehessen az elkövető felelősségét megállapítani, hanem a fegyveres elkövetés is értékelésre kerüljön minősítő körülményként.

III. A fegyveres rablás az 1978. évi Büntető Törvénykönyvben

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényhez (a továbbiakban: régi Btk.) - hasonlóan a mai szabályozáshoz - a vagyon elleni bűncselekmények között foglalkozott a rablással és a magyar büntetőjogban először, bevezette a bűncselekmény minősítő körülményeként a fegyveresen történő elkövetést.

Megjegyzendő, hogy a rablás minősítő körülményeinek csoportosítását tekintve a fegyveres elkövetés törvénybe iktatásával nemcsak az elkövetés módja jelent meg minősítő körülményként, hanem az értékhatárokhoz kötődő és a speciális passzív alanyokra vonatkozó minősítő körülmények együttesen történő alkalmazása is szerephez jutott.[11]

1. A jogszabályi háttér

A régi Btk.-ban foglaltak szerint az elkövető öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha a rablást fegyveresen, illetve öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást jelentős értékre fegyveresen követi el.[12]

A fegyveres rablás azonban az eredeti 1978-as tényállás elfogadását követően több alkalommal is változott, a jogalkotó szükségét látta a tényállás kiegészítésének, illetve módosításának:

Az első módosítás, amely a fegyveres rablást érintette, viszonylag későn, 1998-ban született meg, rögzítve, hogy a büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást jelentős értékre fegyveresen vagy fegyveresen hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladata teljesítése során követik el.[13]

A következő módosításra 2001-ben került sor, amely továbbra is a minősített esetek között tartotta nyilván a jelentős értékre elkövetett fegyveres rablást, azonban kiegészítette a minősítő körülmények körét a fegyveresen hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen hivatalos eljárása alatt vagy közfeladatot ellátó személy ellen e feladata teljesítése során történő elkövetéssel.[14]

Az újabb módosításra egészen 2009-ig kellett várni, amelynek eredményeként a fegyveres elkövetés esetén a kiszabható büntetés mértéke öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés volt, illetve tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, amennyiben a rablás elkövetésére fegyveresen hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladata teljesítése során követik el.[15]

E módosításokra és a büntetési tételek emelésére azért kerülhetett sor, mivel a rablás, mint vagyon elleni erőszakos bűncselekmény, kiemelkedő tárgyi súllyal bír, a társadalomra nagyságrendekkel veszélyesebb magatartásnak ítélte meg a jogalkotó, figyelemmel a használt eszköz veszélyességére.[16]

2. A fegyveres rablás joggyakorlata

A fegyveres rablás - amint már említettem - rendkívül széleskörű joggyakorlattal rendelkezik, a bírósági ítéletek foglalkoztak a rablás során felhasznált eszközökkel, azok fegyverként történő

- 245/246 -

minősülésével, továbbá a kísérlet és az elállás jelentőségével is.

A fegyveresen rablás esetében a lőfegyver és a fegyver fogalmának értelmezése rendelkezik kiemelt jelentőséggel, mivel a bírósági gyakorlat mutatott rá a fegyveres elkövetés fogalmának azon hiányosságaira, amelyek egyes esetekben a megfelelő minősítést nem tették lehetővé.

A régi Btk. hatályon kívül helyezésekor törvényben szereplő fogalom[17] azonban viszonylag hosszú folyamat eredményeként alakult ki, és a fogalom régi Btk.-ban történő módosítását követően is születtek olyan bírósági határozatok, amelyek a fegyveres rablás esetében a fegyver fogalmának értelmezésével foglalkoztak.

A bíróság megállapította egy büntetőügyben, hogy a rablás bűntettének kísérlete nem minősül fegyveresen elkövetettként, ha a terhelt az elkövetéskor olyan riasztó-forgópisztolyt használ, amely az igazgatási jogszabályok[18] értelmében nem tekinthető lőfegyvernek vagy robbanóanyagnak.[19] A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság[20] a gáz-, illetve riasztófegyver vonatkozásában állapította meg, hogy ezek a fegyverek nem minősülnek lőfegyvernek, így használatuk nem alapozza meg a rablás fegyveresen történt elkövetés szerinti minősítését,[21] tekintettel arra, hogy az ítélet meghozatalakor hatályban lévő jogszabályok szerint a gáz-, illetve a riasztófegyver nem tekinthető lőfegyvernek.[22]

A fegyverekre vonatkozó szabályozás módosításával, illetve a vonatkozó új jogszabály megalkotásával,[23] ennek eredményeként pedig a fegyveres elkövetés fogalmának kibővülésével a jogalkalmazó számára egyszerűbbé vált annak megítélése, hogy a rablás elkövetése fegyveresen vagy ennek megállapítási lehetőségének hiányában felfegyverkezve történt. Ennek alapján került megállapításra, hogy fegyveresen követi el a rablást, aki az élet elleni közvetlen fenyegetés során gázpisztolyt tart magánál.[24]

A fegyveres rablás esetén nagyon gyakran okozott a 2001. évi módosítást megelőzően a jogalkalmazó számára nehézségeket, hogy egyes esetekben a nyomozás során nem lehetett pontosan megállapítani, hogy az elkövető a fegyveres rablás során fegyvert vagy lőfegyvert használt,[25] amely a minősítés és a büntetéskiszabás szempontjából kiemelt jelentőséggel rendelkezett.

A jogalkalmazó a minősítés megállapítása mellett több alkalommal is foglalkozott a rablás, illetve a fegyveres rablás rendbeliségének megállapításával is. Ezt az indokolta, hogy a személyiségei és a vagyoni jogokat sértő bűncselekmények esetében kiemelkedő jelentősége van a sértettek számának, hiszen az azonos vagy különböző sértettet érintő vagyoni jogokat sértő vagy veszélyeztető bűncselekmények esetében az elkövető tudatától független tárgyi tényezőknek van meghatározó jelentősége annak eldöntése szempontjából, hogy a folytatólagosság tárgyi feltétele megvalósult-e vagy bűnhalmazat megállapításának van helye.[26] Kiemelendő, hogy a pénzintézetek vagy akár postahivatalok elleni rablási cselekmények esetében, amikor az elkövetők az erőszakot a pénzintézet vagy a postahivatal alkalmazottaival szemben fejtik ki a rájuk bízott, de a pénzintézet vagy a postahivatal tulajdonában lévő pénz megszerzése érdekében, akkor többrendbeli rablás valósul meg az elkövetési magatartások számához igazodóan.[27]

A fentebb említett jogalkalmazói nehézségek mellett megjegyzendő, hogy a fegyveres rablás a bűnüldöző szerveket is gyakran kihívások elé állította. Ennek eredményeként a szakirodalom részletesen foglalkozott a fegyveres rabló elfogásának különböző módszereivel, mint például felderítés munkásőrök segítségével,[28] forró nyomon üldözés,[29] menekülés közben megállásra kényszerítés az elkövetőre leadott lövéssel,[30] az elkövető által tett beismerő vallomás alapján,[31] széleskörű tájékoztatás és adatgyűjtés eredményeként is.[32]

3. A fegyveres rablás tendenciáinak változása[33]

A fegyveres rablások alakulását vizsgálva megállapítható, hogy rendkívül nehéz egy olyan tendencia felvázolása, amelynek alapján a fegyveres rablás alakulásáról átfogó és pontos kép kapható, különösen a vizsgált eszközök[34] körének kibővülése miatt, azonban álláspontom szerint mégis érdemes a fegyveres rablás tendenciáival foglalkozni.

A fegyveres rablás tendenciáinak vizsgálatára már viszonylag korán, a régi Btk. hatályba lépését követően sor került, az 1980-as évektől kezdődően egészen a régi Btk. hatályon kívül helyezéséig vizsgálható a fegyveres rablás alakulása.[35]

Az egyik legérdekesebb eredményt a fegyveres rablás vonatkozásában annak Somogy megyei feldolgozása mutatja be, tekintette arra, hogy e területen az adatok mérése 2003-2007 között tartott és rendkívül szűk területen került sor az adatok gyűjtésére. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy Somogy megyében viszonylag kevés rablás elkövetésére került sor, az országos átlaghoz hasonlóan.[36]

A regisztrált bűncselekmények körét vizsgálva - az ENyÜBS rendszerből rendelkezésre álló adatok alapján - megállapítható, hogy a fegyveres rablás egy növekedést magában foglaló szakaszt követően csökkenő tendenciát mutat, 2010-től kezdődően egyre kevesebb fegyveres rablás elkövetésére került sor.[37] Amennyiben a rablás esetében a fegyveres elkövetés mellett megjelenő minősítő körülményeket (hivatalos személy, külföldi hivatalos személy, közfeladatot ellátó személy, jelentős értékre, cso-

- 246/247 -

portosan, bűnszövetségben) is vizsgáljuk, megállapítható, hogy a leggyakrabban a jelentős értékre elkövetett fegyveres rablás fordult elő, míg a leginkább ritkább a hivatalos személy sérelmére elkövetett fegyveres rablás bűncselekménye.[38]

Mindenképp érdemes még foglalkozni a fegyveres rablás elkövetőinek személyiség jellemzőivel is, így különösen az elkövetők életkorával is. E személyiség jellemzőt vizsgálva megállapítható, hogy a fegyveres rablást elkövetők életkora 27-30 év között, míg a jelentős értékre fegyveresen történő elkövetés tettesei 24-26 év közötti korosztályba tartoztak. A fegyveres rablás bűncselekményének további minősítő körülményei szerinti megoszlását tekintve megállapítható, hogy a fegyveres elkövetés összesen 1 százalékát, a jelentős értékre fegyveresen történő elkövetés pedig ugyancsak 1 százalékát jelentette az adott évben vizsgált rablások számának összesen. Ennek alapján következtetésként vonható le, hogy a fegyveres rablás gyakorisága meglehetősen csekély volt.[39]

A fegyveres rablás vonatkozásában nemcsak az elkövetők személyiség-jegyeinek vizsgálatára került sor, hanem a Budapest területére vonatkozó területi megoszlásra is, amellyel kapcsolatban megjegyzendő, hogy Budapest, mint főváros, részesedése rendkívül felülreprezentáltnak tekinthető az XVI. kerület.[40] A főváros vonatkozásában azonban több kutatás is született, amelyek már ténylegesen a fegyveres rablások számára is megfelelően mutatnak rá. Egy ilyen kutatás szerint a lőfegyverrel elkövetett rablások száma 1,14 százalékát alkotja a rablások számának összesen Budapesten. Hosszabb, öt éves időintervallumban vizsgálva ez a szám enyhe emelkedést mutat és a rablások 5,3 százalékának elkövetésére került sor lőfegyverrel vagy egyéb fegyverrel.[41]

Az alábbi diagram a fegyveresen történő elkövetés alakulását, illetve a vonatkozó trend változásait mutatja be olyan formában, hogy a fegyveresen és felfegyverkezve[42] történő elkövetés száma milyen módon alakult az adatgyűjtéstől kezdődően. Emellett a diagram bemutatja azt is, hogy a fegyveresen és felfegyverkezve elkövetett bűncselekmények száma hogyan változott volna 2013 júliusát követően, amennyiben a jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyv nem lépett volna hatályba.[43]

A diagram alapján egyértelműen megállapítható, hogy a két minősítő körülmény vonatkozásában enyhén emelkedő tendencia valósult volna meg, azonban ez főleg a felfegyverkezve történő elkövetés miatt alakult volna így, tekintettel arra, hogy a fegyveresen elkövetett bűncselekmények száma - amint azt fentebb már említettem - fokozatosan csökken, enyhén csökkenő tendencia állapítható meg vonatkozásában.

IV. A hatályos Btk. szabályozása

A jelenleg hatályos Btk. - a régi Btk.-ban foglaltakhoz képest eltérő módon - a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények között szabályozza a rablást,[44] rámutatva az elkövetési mód ás a jogi tárgy sajátosságaira. A jelenleg hatályos szabályozás szerint is szerepel a rablás minősítő körülményei között a fegyveres elkövetés.

1. A tényállás és változásai

A jogalkotó öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni az elkövetőt, amennyiben az a rablást fegyveresen követi el, illetve öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel sújtja azt, aki fegyveresen jelentős értékre követi el a rablást, illetve ha hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során követi el.[45]

A régi Btk.-ban foglalt büntetési tételekhez viszonyítva megállapítható, hogy a fegyveres rablás büntetése enyhébbé vált, nem öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, hanem öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés szabható ki az elkövetőre. A fegyveres rablás továbbminősítése esetében is hasonló módon alakul a büntetési tétel, tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés helyett öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztésre csökkent. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a büntetési tétel csökkenésének egyes speciális eseteiben a régi Btk. visszaható hatályú alkalmazásának van helye, kiszabható büntetés lényegesen enyhébb.[46]

A fegyveres rablás új Btk.-ban foglalt szabályozásával kapcsolatban megjegyzendő, hogy a jogalkotó a régi Btk.-ban megjelenő rendelkezésekhez kívánt visszatérni, egyszerűsítve a tényállásokban megjelenő minősítő körülményeket, különösen a többszörös minősítés vonatkozásában.[47]

- 247/248 -

2. A kapcsolódó joggyakorlat

Tekintettel arra, hogy a Btk. hatályba lépése óta körülbelül másfél év telt el, még nem került sor olyan elvi jelentőségű bírósági döntés meghozatalára és elfogadására, amely a fegyveres elkövetés vonatkozásában további iránymutatással szolgálna, továbbá a felmerült értelmezési kérdésekre megfelelő választ adna. A hatályba lépést követően azonban több alkalommal került sor a jogalkalmazó által a fegyveres rablás bűncselekménye alapján történő büntetéskiszabására, mégis viszonylag kevés bírósági ítélet áll rendelkezésre.

A fegyveres rablásra vonatkozó ítéletekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a jogalkalmazó ténylegesen nem foglalkozott a fegyveres elkövetéssel, illetve annak elemzésével, leginkább a már említett visszaható hatály alkalmazására került sor és a kiszabott büntetések enyhítése mellett döntött a bíróság.[48] Kiemelendő, hogy a rablás bűncselekményének többszörös minősítésére került sor több alkalommal is, tekintettel arra, hogy azt fegyveresen és jelentős értékre követték el.

A fegyveres rablás bűncselekményével kapcsolatban a jogalkalmazó számára továbbra is nehézséget okoz a fegyver elkövetés során történő felhasználása miatt az emberölés büntetőjogi tényállásához való kapcsolódás, így különösen az élet vagy a testi épség elleni fenyegetés alkalmazása során felhasznált fegyver alapján történő minősítés, amelynek alapján mind az emberölés kísérlete, mind pedig a fegyveres rablás bűncselekménye is megállapítható lenne.[49]

3. A fegyveres rablás alakulása[50]

A fentiekben már részletesen bemutattam a fegyveres rablás régi Btk.-ban foglalt tendenciáinak változásait, azonban álláspontom szerint mindenképp érdemes foglalkozni az elkövetett fegyveres rablás bűncselekménye számának alakulásával is az új Btk. hatályba lépését követően is, hiszen ennek alapján lehet megállapítani, hogy az említett bűncselekmény vonatkozásában ténylegesen mennyire lett hatékony az új szabályozás.

A rendelkezésre álló adatok elemzését követően megállapítható, hogy az új Btk. hatályba lépése a fegyveres rablás csökkenését eredményezte, mind a konkrét bűncselekmény, mind pedig az elkövetés során használt különböző fegyverek vonatkozásában. Az elkövetés során használt eszközök körében a légpuskával elkövetett fegyveres rablások száma megnövekedett, azonban a lőfegyver és lőszer felhasználására szolgáló készülékek segítségével elkövetett fegyveres rablások száma rendkívüli mértékben lecsökkent.[51]

Az egész 2013-as évet vizsgálva megállapítható, hogy a fegyveres rablások száma ténylegesen csökkenést mutat a korábbi évekhez viszonyítva, azonban időszakokra történő lebontás esetén megállapítható, hogy a fegyveres rablások száma enyhe növekedést mutat, hiszen 2013 vonatkozásában az új Btk. hatályba lépéséig a fegyveres rablások 34 százalékának elkövetésére került sor, a maradék 66 százalék elkövetése az új Btk. hatályba lépését követően történt. Ez azért kiemelendő, mivel az első néhány hónapban gyakorlatilag feleannyi fegyveres rablás elkövetésére került sor, mint az év többi részében.[52] Ezt álláspontom szerint semmiképpen sem indokolhatja az új Btk. hatályba lépése, tekintettel arra, hogy a visszaható hatály alkalmazásának lehetősége miatt a régi Btk. alkalmazására kerül sor ilyen esetekben is.

A fentebb már ismertetett trendnek megfelelően alakultak a 2014-es vizsgálati adatok is, hiszen a fegyveres rablások száma csökkent, az ilyen bűncselekményeket a hatóságok vissza tudták szorítani.[53]

A jelenleg elérhető hatályos adatok összevetés alapján egyértelműen megállapítható, hogy a fegyveres rablás csökkenő tendenciát mutat, egyre kevesebb esetben állapítja meg a jogalkalmazó a fegyveres minősítést a rablás bűncselekménye esetében.

V. Összefoglalás

A tanulmányomban részletesen leírtam és bemutattam a fegyveres rablás bűncselekményének változásait egészen annak a vonatkozó büntetőjogi jogszabályokba történő iktatásától kezdődően, a régi Btk. kapcsolódó szabályozásán keresztül egészen az új Btk. jelenleg hatályos rendelkezései alapján, felhasználva a bírói gyakorlatot, továbbá a vonatkozó statisztikai adatokat, amelyek álláspontom szerint mindenképp szükségesek voltak abból a szempontból, hogy pontos és átfogó képet lehessen alkotni e speciális minősítési körülménnyel rendelkező bűncselekményről.

A fentiek alapján azonban mindenképp felmerül a kérdés, hogy megfelelőnek és kielégítőnek tekinthetőek ezek a szabályok a büntetőjogi védelem szempontjából vagy esetleg további módosítása, illetve kiegészítésre szorulnak.

Véleményem szerint mindenképp célszerű lenne fegyveres rablás vonatkozásában megfelelően módosítani az új Btk.-t, és ezzel együtt lehetőséget adni a jogalkalmazónak, hogy konkrét esetben egyértelmű határozatot hozzon, illetve a bűncselekmény társadalmi veszélyességének valamint tárgyi súlyának megfelelően mérlegeljen adott bűncselekmény esetében. ■

JEGYZETEK

[1] Forrás: Ig. 32/97/2013. Legf. Ü. szám LFIIGA//318-2/2013. számú megkeresés küldése a Legfőbb Ügyészség részére.

[2] Forrás: 29000/31231-1/2014. ált. számú megkeresés küldése az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatósága részére.

- 248/249 -

[3] A fegyveres rablás nem szerepelt Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvényben, a rablás fegyveres minősítésének törvényben iktatására csak később, az 1978. évi Büntető Törvénykönyv keretében került sor., í

[4] 1878. évi V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről 347. §

[5] 1920. évi XXVI. törvénycikk a vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről

[6] Lásd: Dr. Bencze Lajos: Fegyveres álarcos rablás nyomozásának tapasztalatai, Belügyi Szemle 1974. 7. sz. 92-97. o.; Szikszai Béla - Dr. Bokk Péter - Pozsgai Ferenc: Egy fegyveres bűnöző ártalmatlanná tételének tapasztalatai, Belügyi Szemle 1974. 12. sz. 84-88. o.; Gonda Imre: Fegyverszakértői észrevételek az "Egy fegyveres bűnöző ártalmatlanná tételének tapasztalatai" című cikkhez, Belügyi Szemle 1975. 6. sz. 7172. o.; Kratkóczki Ferenc: Fegyveres galeri leleplezése és felszámolása Miskolcon, Belügyi Szemle 1977. 8. sz. 103-135. o.

[7] A jogalkotó a fegyver fogalmat elkülönítette a lőfegyver fogalmától, lényegesen szűkebb fogalmat alkotva. A fegyver a jogszabály megalkotásakor is tágabb fogalom volt, mint a lőfegyver. A rendeletben foglaltak alapján lőfegyver az a fegyver, amelynek öbölnagysága (kalibere) 4,5 mm-nél nagyobb és 1 mkg-nál nagyobb erejű lövedék befogadására és kilövésére alkalmas, úgyszintén öbölnagyságtól függetlenül minden olyan fegyver, amelynek lövedéke az ember életét vagy testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot veszélyezteti. 5/1961. (VII. 5.) BM rendelet a lőfegyverekről, a lőszerekről és a lőterekről (2) bekezdés

[8] Dr. Szabó János: A fegyveres rablástól a hamis vád bűntettéig, Belügyi Szemle 1963. 3. sz. 77. o.

[9] Romhányi Ferenc: Lőfegyverrel elkövetett rablás nyomozása, Belügyi Szemle 1964. 7. sz. 103., 107. o.

[10] Adorján Gyula: Fegyveres bűnöző elfogása egyedülálló épületben, Belügyi Szemle 1966. 9. sz. 64-66. o.; Szikszai Béla - Dr. Bokk Péter - Pozsgai Ferenc: i.m. 84. o.

[11] dr. Czimbalmos Csaba (szerk.): A büntetőjog nagy kézikönyve, CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2007. 835. o.

[12] 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 321. § (3) bekezdés a) pont, (4) bekezdés b) pont (1978. XII.31.)

[13] 1998. évi LXXXVII. törvény a büntető jogszabályok módosításáról 77. § (1) bekezdés (2) bekezdés

[14] 2001. évi CXXI. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról 71. § (2) bekezdés

[15] 2009. évi LXXX. törvény 51. § (1) bekezdés, (3) bekezdés

[16] dr. Varga Zoltán (szerk.): A büntetőjog nagy kézikönyve, CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2007. 836. o.

[17] Fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki lőfegyvert vagy robbanóanyagot tart magánál; a fegyveres elkövetésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell akkor is, ha a bűncselekményt lőfegyver vagy robbanóanyag utánzatával fenyegetve követik el. 1978. évi IV. törvény 137. § 4. a) pont

[18] A jogalkalmazó igazgatási jogszabályon a lőfegyverekről, a lőszerekről és a lőterekről szóló 2/1975. (IV. 16.) BM rendeletben foglaltakra utalt vissza, amelynek 2. §-ában foglaltak alapján lőfegyver az, amelynek kalibere 4,5 mm vagy ennél nagyobb és egy mkp-nál nagyobb csőtorkolati energiájú lövedék befogadására és kilövésére alkalmas.

[19] B.törv. II. 836/1991. sz.

[20] Jelenleg Nyíregyházi Törvényszék.

[21] Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1. Bf. 1081/1994. sz.

[22] A kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991. (IX. 10.) kormányrendelet 34. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a lőfegyver olyan eszköz, amelynek csövéből gáz- (lőporgáz, sűrített levegő, stb.) segítségével 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú lövedék lőhető ki.

[23] Lásd. a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény és a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) kormányrendelet

[24] Legf. Bír. Bfv.II.934/2005.

[25] Lásd: Ferenczy Zsigmond: A budapesti fegyveres postarablási kísérlet fegyverszakértői vizsgálata, Belügyi Szemle, 1984. (22. évf.) 3. sz. 42-47.; Hamza József: Fegyveres rablás a SECAB RT telephelyén, Belügyi Szemle 1997. (45. évf.) 12. sz. 94-104., Fenyvesi Csaba - Nagy Mariann: Egy fegyveres rablás kriminalisztikai és büntetőeljárás-jogi tanulságai, Rendészeti Szemle, 2007. (55. évf.) 11. sz. 106-121.; Takács István: Egy fegyveres rablás kriminalisztikai és büntetőeljárás-jogi tanulságai 2., Rendészeti Szemle 2008. 6. sz. 103-114. o.; Hanó Gergely - Mile Anikó Réka: Fegyveres bankrablás Kispesten, Rendészeti Szemle 2012. 5. sz.

[26] 43/2007. BK vélemény A vagyoni jogokat sértő bűncselekmények folytatólagosságáról II.

[27] Dr. Deák Zoltán: A rablás rendbelisége a bírói gyakorlat (görbe) tükrében, Magyar Jog 2010. 621. o.

[28] Gonda József: Fegyveres bűnözők felkutatása, elfogása munkásőrök segítségével, Belügyi Szemle 1981. 8. sz. 97. o.

[29] Dr. Kodba Ferenc: Fegyveres rabló forró nyomon üldözése, Belügyi Szemle 1985. 12. sz. 100-104. o.

[30] Bondi Miklós - Bánhegyi László: Külföldiek által fegyveresen elkövetett rablás nyomozása, Belügyi Szemle 1986. 2. sz. 109. o.

[31] Paulovits Gábor: Fegyveres lakásrablás, Belügyi Szemle 1987. 6. sz. 104. o.

[32] Hamza József: Fegyveres postarablás tetteseinek felderítése, Belügyi Szemle 1990. 1. sz. 99. o.

[33] Tekintettel arra, hogy a fegyveres elkövetés 2009-ben került be az ENyÜBS rendszerbe, így a vonatkozó statisztikai adatok is kizárólag 2009-től állnak rendelkezésre egészen 2013 végéig, mivel a 2014-es adatok rendszerbe történő felvitelére és elemzésére még nem került sor.

[34] Az ENyÜBS rendszerben megjelenő eszközök különböző kódszámok alapján kerülnek vizsgálatra és minden kódszámhoz meghatározott eszköz tartozik, például fegyverutánzat, flóbert, gáz- és riasztópisztoly, játékfegyver és fegyverutánzat és színházi kellék, lőfegyver, lőszer.

[35] A fegyveres rablás tendenciáinak vizsgálata szempontjából kiemelendő, hogy 2009-ig a vizsgálatok területi szintűek voltak, azaz egy-egy településre vagy területre (például Somogy megye, Budapest) terjedtek ki, így regresszív előrejelzés csak 2009-től kezdődően állítható fel.

[36] Herke Tamás: Fegyveres rablás Somogy megyében, Rendészeti Szemle 2008. 4. sz. 88-92. o.

[37] Ig. 32/97/2013. Legf. Ü. szám LFIIGA//318-2/2013. számú megkeresés küldése a Legfőbb Ügyészség részére.

[38] Ig. 32/97/2013. Legf. Ü. szám LFIIGA//318-2/2013. számú megkeresés küldése a Legfőbb Ügyészség részére.

[39] Dr. Merényi Kálmán: A rablás elkövetőinek főbb személyiség-jellemzői, Magyar Jog 1991. 327-328. o.

[40] Dr. Csalay András: A rablás területi megoszlása és annak okai Budapesten, Belügyi Szemle 1988. 10. sz. 39. o.

[41] Dr. Szabó Ferenc: A fővárosban elkövetett rablásokról, Belügyi Szemle 1985. 10. sz. 79. o.

[42] A felfegyverkezve történő elkövetés ábrázolására a két rendkívül hasonló minősítő körülmény elkülönítése miatt volt szükség, a diagram alapján gyakoriságuk lényegesen látványosabban és egyértelműbben módon elkülöníthető.

[43] Tekintettel arra, hogy a fegyveres rablás vonatkozásában nem került sor az adatok összefüggő mérésére és feldolgozására, így kizárólag a fegyveresen és felfegyverkezve történő elkövetés alakulásának bemutatására van lehetőség.

[44] Dr. Polt Péter (főszerkesztő): Új Btk. kommentár, 7. kötet, Különös Rész, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Zrt., Budapest 2013. 7. o.

- 249/250 -

[45] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 365. § (3) bekezdés a) pont, (4) bekezdés b)-c) pontok

[46] Karsai Krisztina (Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz), Kommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez, CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2013., 756.

[47] http://konyvtar.bpugyvedikamara.hu/wp-content/uploads/2012/02/BTKeloterjesztes-tervezet.pdf (2014. október 4.)

[48] Lásd: Szegedi Ítélőtábla Bf.I.1562014/5., Szegedi Ítélőtábla Fkf.I.69/2014/9., Debreceni Ítélőtábla, Bf.II.34/2014/10.

[49] Győri Ítélőtábla Bf.68/2013/59.

[50] Tekintettel arra, hogy az adatok összesítése az Országos Rendőr-főkapitányság és a Legfőbb Ügyészség vonatkozásában minden év végén történik, így a legfrissebb adatok 2013-ból származnak, a 2014-es adatok feldolgozására és elemzésére még nem került sor.

[51] ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Bűnügyi Elemző-Értékelő Főosztályának 29000/31231/2014. ált. sz. megkeresése

[52] ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Bűnügyi Elemző-Értékelő Főosztályának 29000/31231/2014. ált. sz. megkeresése és Ig. 32/97/2013. Legf. Ü. szám LFIIGA//318-2/2013. számú megkeresés küldése a Legfőbb Ügyészség részére.

[53] Tolvajok, betörők, rablók: 10-60 százalékos kockázat, HVG, HVG-TÉNYTÁR, 2015. február 14. 17. o.