Az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) 8/2010. (I. 28.) AB határozatában számos ponton alkotmányellenesnek találta az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvényt (a továbbiakban: Nért.), és annak érintett rendelkezéseit - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény ezáltal módosított rendelkezéseivel, valamint a lakóingatlanok adójának bevallásához felhasználható becsült forgalmi érték közléséről szóló 242/2009. (X. 29.) Korm. rendelettel együtt - visszamenőleges hatállyal megsemmisítette.
Az AB-hoz jelentős számú indítványt terjesztettek elő a Nért. rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére; az AB a kapcsolódó ügyeket egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. Az indítványok a Nért. lakóingatlanok adójával kapcsolatos rendelkezéseit kifogásolták: a lakóingatlanokat terhelő adó alapját, az adóbevallási és adófizetési kötelezettséget megállapító, illetve e kötelezettségek megsértését szankcionáló szabályozást a jogbiztonság és az arányos közteherviselés elvébe ütközőnek tartották.
Az AB nyomatékosan leszögezte, hogy a vagyon, illetve az ingatlanok adóztatása számos országban ismert és alkalmazott, a közteherviselés arányosabbá tételét szolgáló, alkotmányos megoldás; az ingatlanadó különböző formában és elnevezéssel létező, alkotmányosan nem kifogásolható adónem, amely helyi adó formájában nálunk is már két évtizede ismert (ld. építmény és telekadó).
A Nért. alapján az adó tárgya a lakóingatlannak az adóév első napján fennálló forgalmi értéke, amelyet önadózással kell megállapítani. A testület rámutatott, hogy a forgalmi érték-alapú közteherviselés a magyar jogrendszerben nem ismeretlen, megtalálható az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényben (a továbbiakban: Itv.) is és a Nért. szinte azzal azonos módon határozza meg a közteherviselés alapjául szolgáló forgalmi érték fogalmát. A vagyonadót azonban nem bejelentésen alapuló adókiszabás, hanem bevallás alapján, önadózással kell megfizetni: az adóalany köteles az adó alapját meghatározni, bevallani, az adót kiszámítani és befizetni. A Nért. azonban - indokolt az AB - nem állapít meg olyan számítási módszert sem, amellyel az adó alapja az adóalany által meghatározható lenne, így olyan adatszolgáltatásra kötelezi az adóalanyt, amelyről az adóbevallásban feltüntetett más adatok bizonyosságához hasonló pontossággal nem tud nyilatkozatot tenni. A forgalmi érték-alapú közteherviselés az egyébként nem alkotmányellenes önadózással való párosítása azt eredményezheti, hogy az adózó az általa pontosan nem ismert, bizonytalan összegű, vélelmezett forgalmi érték bevallására köteles, és ezáltal szankcionálhatóvá válik, ha a lakóingatlan általa bevallott forgalmi értéke 10%-os mértéket meghaladóan kevesebb annál, mint amit az adóhatóság az adó alapjául szolgáló forgalmi értékként utóbb megállapít. Így az adózók a csekély eltérést megengedő szabály miatt ki vannak szolgáltatva annak a kockázatnak, hogy kellő ingatlanforgalmi szakértelem hiányában, önhibájukon kívül nem tudják adóbevallási kötelezettségüket hibátlanul teljesíteni és ezért az adóhatóság - utólagos adómegállapítás során - magasabb forgalmi érték formálisan jogszerű megállapításával is hátrányos jogkövetkezményeket alkalmazzon velük szemben - különösen méltánytalanul, az adóigazgatási elévülés általános szabályai szerinti öt évig.
Az AB figyelemmel volt arra is, hogy az állami adóhatóság az adóalany kérelmére még az adóbevallás előtt közli a lakóingatlan becsült forgalmi értékét. Ettől azonban az adóhatóság utólagos adómegállapítás során - pozitív és negatív irányban is - ugyancsak eltérhet, így az adóhatósági jogalkalmazás tág mozgásteret kap, ez pedig kiszámíthatatlan, bizonytalan helyzetet teremt az adóalanyokra nézve.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
