https://doi.org/10.59851/KJSZ.2025.4.06
A formális államfői jogkörök csak az egyik szempontja az államfői hatalomgyakorlás elemzésének, ugyanis az nem minden esetben nyújt teljes képet arról, hogy mi történik a valóságban. Ezen hézag betöltéséhez más tényezőket is figyelembe kell venni, úgy mint az informális hatalomgyakorlást, amely rávilágíthat az államfő tényleges hatalomgyakorlására. Ennek azonosítása ugyanakkor - annak íratlan volta miatt - számos nehézségbe ütközhet. Az informális államfői hatalomgyakorlás meghatározásának szempontjait hivatott elősegíteni a jelen tanulmányban kidolgozott és tesztelt szempontrendszer, amely más országok államfői tevékenységének vizsgálatára is alkalmas lehet.
Kulcsszavak: informális hatalom, tényleges államfői hatalomgyakorlás, informális jogkörök, Ukrajna államfői
Formal presidential powers are only one aspect of the analysis of presidential authority, as they do not always provide a complete picture of what is happening. To fill this gap, other factors must also be considered, such as the informal exercise of power, which can shed light on how the head of state actually exercises their authority. However, identifying this can be difficult due to its unwritten nature. The criteria developed and tested in this study are intended to facilitate the definition of informal powers of the head of state and may also be suitable for examining the activities of heads of state in other countries.
Keywords: informal powers, actual exercise of presidential powers, informal powers, Ukrainian presidents
Annak meghatározása, hogy mi történik ténylegesen az államfői hatalomgyakorlás során, egyszerű feladatnak tűnik, amennyiben az írott jog és a gyakorlat között nincs eltérés. Ilyen esetben ugyanis az alkotmány szövegének értelmezése is elegendő ennek megállapításához. Amennyiben viszont az alkotmány nem szolgál megfelelő magyarázatul az egyes intézményi szereplők viselkedésére, akkor a formális rendelkezéseken túl további szempontokat is az elemzés tárgyává kell tenni, hogy az államfői hatalomgyakorlásról átfogó képet kapjunk. Ilyen további szempont lehet az informális tényezők figyelembevétele, amely megfelelő magyarázattal szolgálhat azon jelenségek leírására, ahol a formális szabályok nem nyújtanak kielégítő választ. Az informális államfői hatalomgyakorlás meghatározása - annak íratlan volta miatt - azonban korántsem egyszerű, így annak érdekében, hogy az pontosan kerüljön azonosításra, jelen tanulmányban egy szempontrendszert állítottam fel az informális államfői hatalomgyakorlás elemzéséhez, elhatárolva azt az írott jogtól és az alkotmányos szokásjogtól. Az így kidolgozott szempontrendszer a későbbiekben alkalmas lehet további elemzések elvégzésére más államfők, illetve további országok gyakorlatát vizsgálva.
Az informális államfői hatalomgyakorlást elsősorban az államfői hatalom megerősítésére vagy kiterjesztésére irányuló tevékenységeken keresztül mutatom be, ugyanis az a hatalom formális, valamint informális gyakorlása által is megvalósulhat.[1] Az 1990-es években Kelet-Közép-Európa és a posztszovjet térség egyes országainak államfői is törekedtek hatalmuk megerősítésére, illetve az alkotmányban foglalt jogkörökön túli, további jogkörök gyakorlására. Kelet-Közép-Európában az államfők jellemzően csak szimbolikus jogkörökkel rendelkeztek, ugyanakkor rendszeresen túllépték azokat további jogkörök megszerzése érdekében, mint például Csehországban, Romániában vagy Lengyelországban.[2] A posztszovjet térségben pedig túlnyomórészt egy erős államfői jogkörrel felruházott elnöki vagy félelnöki kormányforma jött létre, ennek ellenére az államfők itt is kiterjeszteni igyekeztek a jogköreiket.
A tanulmány első részében a szakirodalom alapján ismertetem az informális államfői hatalom fogalmi meghatározását, és elhatárolom a többi, informalitással összefüggő fogalomtól, valamint az alkotmányos szokásjogtól. Ezután azonosítom azokat a szempontokat, amelyek az informális hatalom meghatározása során relevanciával rendelkeznek, majd bemutatom az informális hatalom megjelenésének és előfordulásának okait. Az így felállított fogalmi kategóriákat a tanulmány második részében Ukrajna egyes államfőinek tevékenységén keresztül mutatom be, amelyek az államfői hatalom kiterjesztésére vagy megerősítésére irányultak.
Az államfői jogkörök csoportosítására vonatkozó szakirodalom többsége csak a formális, azaz az államfő(k)nek az alkotmányban rögzített jogköreiről értekezik, és kisebb számban vannak azok, amelyek empirikusan vizsgálják az informális államfői hatalomgyakorlást.[3] Azonban ahhoz, hogy az államfő intézményéről és az államfői hatalomgyakorlásról egy pontos képet kapjunk, a formális jogkörök elemzésén túl, az informális jogkörök azonosítása is elengedhetetlen.
Mikor szükséges az informális intézményeket az elemzés tárgyává tenni? Ezen kérdést G. Helmke és S. Levitsky tették fel, és álláspontjuk szerint az informális intézményeknek nem kell minden vizsgálatnak részét képezniük, ugyanis azok akkor rendelkeznek relevanciával, ha a formális szabályok nem szolgálnak megfelelő magyarázatul az egyes intézményi szereplők cselekedeteire.[4]
Amennyiben viszont egy formális szabály nem nyújt megfelelő magyarázatot - álláspontom szerint -, az informális szabályok elemzésén túl az alkotmányos szokásjog figyelembevétele is szükséges. Utóbbi, az informális hatalomhoz hasonlóan, nem jelenik meg írásos formában, mindazonáltal az egyes intézményi szereplők viselkedésére befolyással van. Ennek alapján az informális hatalmat a formális hatalom és az alkotmányos szokásjog hármasában szükséges értelmezni és elhelyezni.
- 56/57 -
Az informalitással összefüggő jelenségek vizsgálata nem új keletű dolog. A szakirodalom egy tág kategóriaként határozza meg, amely magában foglalhatja a feketegazdaságot, a korrupciót vagy az informális kormányzást.[5] A fenti példákból az is kiderül, hogy az informalitás különféle területeken - gazdaság, társadalom, politika - fordulhat elő. Írásomban ennek a jelenségnek egy szűkebb szegmensével, a politika területén, azon belül is az államfői hatalomgyakorláshoz köthető informális tevékenységeket fogom vizsgálni.
Az informális intézmény klasszikus meghatározása G. Helmke és S. Levitsky nevéhez fűződik, akik az informális intézményeket az alábbiak szerint definiálták "társadalmilag megosztott, általában íratlan szabályok, amelyeket a hivatalosan szankcionált csatornákon kívül hoznak létre, kommunikálnak és érvényesítenek".[6] A szerzők szerint az informális intézményeket gyakran tekintik "maradék" kategóriának, és sorolnak ahhoz minden olyan gyakorlatot, amely nem felel meg a formális szabályoknak. Ezért az informális intézményeket nem elég az alapján elhatárolni, hogy egy szabály írásba van-e foglalva, hanem további jelenségektől is szükséges elkülöníteni. A szerzők az informális intézményektől megkülönböztették a gyenge intézményeket, ugyanis a formális intézmények nem megfelelő működése nem eredményezi önmagában az informális intézmények jelenlétét. Az informális viselkedés, a kultúra és az informális szervezetek (például maffiacsoportok) szintén nem minősülnek informális intézménynek. A politikai értelemben vett informális intézményeket szükséges továbbá elkülöníteni a gazdasági vagy szociális informális intézményektől.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
