ETIAS ante portas, azaz az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (European Travel Information and Authorisation System, ETIAS) hamarosan a jelenleg vízumkötelezettség alól mentes utazók előtt valóban egyfajta kapuként fog funkcionálni.[1] Az utazási engedély bevezetésével, és ennek elektronikus úton zajló hatósági eljárása révén szűrhető majd meg a harmadik államokból érkezők köre aszerint, hogy jelenlétük a tagállamok területén potenciálisan jelent-e biztonsági, illegális bevándorlással kapcsolatos vagy magas szintű járványügyi kockázatot.[2]
Az Európai Unióban 2015-ben több mint 50 millió harmadik országbeli állampolgár 200 milliót meghaladó alkalommal lépte át a schengeni térség külső határait, és ezenfelül 1,8 millió szabálytalan határátlépés történt, azt pedig bizonyítékok támasztják alá, hogy az irreguláris migráció útvonalait használva terroristák jutottak be az EU-ba, majd pedig észrevétlenül mozogtak a schengeni térségen belül.[3] Az Eurobarométer felmérései[4] szerint 2015 után olyan uniós tagállamok lakossága is az első számú biztonsági kihívásnak tekintette a migrációt saját országára nézve - például Észtország, Lettország, Csehország -, amelyek a 2015-ös válság hatásaitól[5] gyakorlatilag érintetlenek maradtak, függetlenül attól, hogy volt-e ténylegesen kimutatható oksági kapcsolat például a terrorizmus, munkanélküliség, vagy a vallási-kulturális különbségekből fakadó ellentétek és a migráció között.[6] A határigazgatás, a bűnüldözés és a migráció ellenőrzése dinamikusan összekapcsolódnak egymással, így a 2015-ös felmérések és tapasztalatok a meglévő - elsősorban uniós polgárokra vonatkozó - adatgazdálkodási struktúra fejlesztése és kiegészítése irányába mozdították el a jogalkotást. Mindezek alapján kívánta a Bizottság a nemzetközi migrációt ellenőrizhetőbb keretek közé szorítani, és többek között a harmadik országok állampolgáraira vonatkozóan a nyilvántartásokat bővíteni.
A tanulmány azt kívánja bemutatni, hogy az európai közigazgatás struktúrájában milyen módon és milyen eljárás során realizálódik ez a feladatellátás, és milyen újfajta megoldások követhetőek nyomon a digitális stratégia vonalán haladva.
A szabadság, biztonság és jog térségének megvalósítása alapvetően a részt vevő tagállamok lojális együttműködésén alapul az európai közigazgatási struktúra klasszikus kétszintű rendszerében: a tagállamok mint közvetett igazgatási szint a végrehajtás, a feladat megvalósításának fő letéteményesei, amelyet a közvetlen közigazgatási szint intézményei és szervei (leginkább ügynökségei) támogatnak, feladatuk végrehajtásában segítenek,[7] és amelyek centrumát a strukturált adatkezelési mechanizmusok és adatbázisok adják.[8] Az információk megosztása kulcsfontosságú eleme az uniós jog decentralizált, ugyanakkor hatékony végrehajtásának, így igazgatási együttműködési hálózatot alkotva kapcsolódik össze a közvetlen és közvetett igazgatási apparátus. Az eljárás pedig összetett, amely feltételezi a nemzeti és a nemzetek feletti szervek és hatóságok felelősségének megosztását az egyes eljárási cselekmények kapcsán, amelyek végső soron az eljárásban született döntéshez hozzájárulnak.[9]
Több centralizált információs rendszer létezik, amelyek a határigazgatáshoz kapcsolódóan igyekeznek a tagállami illetékes hatóságok - határőrök, vámhatóságok, rendőrtisztek és igazságügyi hatóságok - munkáját a külső határok, valamint a belső határok nélküli térség jelentette terület biztonságához kapcsolódóan segíteni személyekre vonatkozó információk szolgáltatásával. A különböző jogalapon, különböző informatikai hálózatokon, különböző szereplői körrel, különböző célból kezelt adatok a határellenőrzési és biztonsági célú adatgazdálkodás bonyolult, és jelenleg széttagolt struktúráját képezik, ez pedig elsősorban az adatok hozzáférhetőségében - pontosabban azok hiányában - nyilvánul meg. Ez volt az Európai Bizottság összefoglaló megállapítása a 2016-ban kiadott közleményeiben, amelyekben ezek felszámolásának megkezdése volt a cél.
- 28/29 -
A határigazgatási és biztonsági célú információs rendszerek bázisát ugyanis jelenleg elsősorban személyekre és tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzések mellett a harmadik országbeli állampolgárokhoz kapcsolódó vonatkozó beutazási és tartózkodási tilalmakat is tartalmazó Schengeni Információs Rendszer (SIS),[10] a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokat felölelő Vízuminformációs Rendszer (VIS),[11] és az európai ujjnyomat-azonosító rendszer (EURODAC) jelenti. Ez utóbbi a forum shopping kiküszöbölése végett a vízumkérelmezők és azon harmadik országbeli állampolgárok ujjnyomatait tartalmazza, akik szabálytalanul lépték át a külső határokat.[12] A határigazgatás fontos adatforrása ezek mellett a nemzetközi síkon működtetett Interpol ellopott és elveszett úti okmányokat tartalmazó adatbázisa (SLTD),[13] az utasok által a repülőjáratok foglalásakor szolgáltatott adatokat tartalmazó utasnyilvántartási adatállomány (PNR),[14] és az előzetes utasinformációs adatok (API) rendszere. Ezekhez kapcsolódhatnak még esetenként az elsősorban a kifejezetten bűnüldözési célú adatbázisok által szolgáltatott adatok: az Europol Információs rendszere (EIS), amelynek célja a különböző tagállamok és harmadik felek által szolgáltatott adatok közötti egyezések észlelése; az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS); valamint a DNS-profilok, az ujjnyomatok és a gépjármű-nyilvántartási adatok cseréjére vonatkozó, a tagállamok megállapodásán alapuló ún. prümi keret.[15]
Napjainkra a határigazgatás új szemléletmódot igényel, amely nem a fizikai határokon megvalósuló határellenőrzésben ölt testet, hanem azok elérését megelőzően, az informatikai rendszerek online világában már megtörténik egyfajta szűrés. A hatékony és valódi biztonsági unió elérése érdekében az erős külső határok az alapkövek. Erre építve zajlik az a reformfolyamat, amely a schengeni rendszert kvázi újragondolja, abból kiindulva, hogy egy tagállam biztonsága egyenértékű az összes tagállam és az Unió egészének belső biztonságával. Ehhez a biztonság küldő dimenzióját is figyelembe kell venni, már nem elég az EU határain belül garantálni a biztonságot, továbbá fokozni kell a gyorsan változó fenyegetettségi helyzetre való reakcióképességet.[16] Mostanra nemcsak az európai államok közötti fizikai határok azok, amelyek feloldódtak a schengeni övezetben, hanem a biztonságra vonatkozó kül/bel-jelzőpáros közötti éles különbségtétel létjogosultságát is át kell gondolni a hatékony együttműködésen alapuló határigazgatási rendszerben.[17]
Ennek fő pontja a beáramló migráció ellenőrzése és szűrése, hogy a schengeni térségbe csak az léphessen be, akit nyilvántartásba vettek, és átment a megfelelő személyazonosítási és biztonsági ellenőrzési eljárásokon. Ehhez az szükséges, hogy a feladat- és hatáskörben érintett hatóságok a személyekre vonatkozó releváns információkkal dolgozhassanak, vagyis a meglévő információs rendszerek előnyeinek maximális kihasználása, ezek interoperabilitásának javítása, a szükséges kiegészítő adatbázisok létrehozatala, vagyis az adatgazdálkodási struktúra újragondolása és ennek megfelelő fejlesztése elengedhetetlen. Az interoperabilitás azt szolgálná, hogy egyidejűleg több információs rendszerben is automatikusan lekérdezhető legyen egy adat, és valamennyi találat álljon az adott tisztviselő rendelkezésre úgy, hogy mindeközben a feladat- és hatáskörébe tartozó adatkezelési művelet ne jelentsen alapjogi aggályokat; mindez jelenleg nem áll rendelkezésre. Ez egységes keresési interfésszel rendelkező platformokat igényel, megfelelő jogalap megteremtésével valamennyi adatbázis használata kapcsán, amelynek alapjait 2019-ben az interoperabilitási keretrendelet igyekezett megteremteni, az IT-feltételeket pedig a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagy méretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökségre (eu-LISA) bízták.[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
