"A hatékony kommunikáció alapja az absztrakció során kialakított fogalmak rendszere. A terminusok a fogalmak nyelvi jelölői. A világról szerzett tapasztalatok csoportosítása, a létező világ egymással kapcsolatban lévő részeinek felosztása kultúra- és nyelvfüggő, a különböző kultúrák kialakult fogalmi rendszereiben eltérések mutatkoznak. A nyelvi kommunikáció teljes egyértelműsége abban a szélsőséges esetben valósulhatna meg, ha a fogalmak és a nyelvi jelek egyértelmű leképezése mindkét irányban realizálódna, vagyis egy fogalmat egyetlen terminus jelölne, egy terminus pedig csakis egy fogalomhoz kapcsolódna: így sem szinonímia, sem poliszémia nem volna. Érdekes módon ma is makacsul tartja magát még egyes nyelvészkörökben is az a nézet, hogy a szaknyelvekben ez a szélsőséges eset megvalósul, vagyis hogy a szaknyelvekben nincsenek szinonimák, és nincs poliszémia. Holott ez egy olyan ideális eset volna, amely a valóságban nem létezik" - írja Fóris Ágota[2] a napjainkban mellőzött terminológiai kutatások kapcsán. Pedig a jog és a műszaki fejlődés egyszerre sürgeti a megfelelő terminusok keresését és konszenzusos elfogadását.
A tanulmány középpontjában egy hazánkban kevéssé kutatott, ám a diákok mindennapi életében határozottan érzékelhető probléma áll, a bullying és a cyberbullying. Noha az elmúlt években a médiában többen felhívták a jelenségre a figyelmet,[3] illetve több tudományos publikáció is foglalkozott a kérdéskörrel,[4] mégis marginális kutatási terület maradt. Komoly gond, hogy az iskolai bullying és cyberbullying nem bír egységes fogalommal sem a nemzetközi, sem a hazai környezetben.[5] Tovább nehezíti a fogalomalkotást, hogy a jogalkotás, a szakirodalom és a jogalkalmazás eltérő szempontokat tart kulcsfontosságúnak.[6] Ebből kifolyólag volt indokolt átfogó kutatást végezni, amely elősegítette a felsorolt szempontokat egyszerre tekintetbe vevő fogalmi tisztázást.
A cikk második részében arra a hazai problémára összpontosítok, miszerint a köznyelvbe az internetes zaklatással szinonim fogalomként kezd beépülni a cyberbullying terminus. Ez téves, hiszen a cyberbullying ernyőfogalom, amelynek egyik megvalósulási formája lehet az internetes zaklatás, de nem kizárólag csak ez a magatartás tartozik a gyűjtőfogalom körébe. Itt felmerül a kérdés, mit is értünk bullying, magyar terminológiával megfélemlítés alatt? Mennyiben változtatja meg a jelenségről alkotott képünket annak virtuális, online térbe való átvándorlása?
Bizonyára mindannyiunk számára ismerős az a szituáció, amikor öltözködésünk, magatartásunk, esetleg anyagi helyzetünk miatt az osztálytársak gúnyolódtak rajtunk, kiközösítettek, csúfoltak minket az osztályban. Az ilyen típusú magatartási formát mindig is tilalmazták az oktatási intézmények, s igyekeztek ezeket megszüntetni, néha sikeresen, néha kevésbé. Ugyanakkor az internet és a közösségi médiák térhódítása előtt az ilyen cselekmények véget értek az iskolai nap befejeztével, s a diák hazaérkezésével mindez megszűnt egy rövid időre, egy délutánra vagy egy hétvége erejéig. Mára mindez megváltozott, a megfélemlítés folytatódik az elektronikus készülékek bármelyikén, az iskolán kívül.[7] Azáltal, hogy a korábbi offline tevékenység áttevődött egy másik környezetbe, egy új, főként internet alkotta jelenséggel kell szembenéznünk, a cyber-megfélemlítéssel.
E magyar terminológia kialakításáért és elterjesztéséért a Felelős Társadalomért Közhasznú Alapítvány Megfélemlítés Elleni Programja (MEP) tett erőfeszítéseket.[8] A megfélemlítés, természetesen, nem új keletű fogalom, azonban némiképp eltérő beavatkozási és megoldási módozatokat, valamint technológiai előképzettséget igényel annak virtuális típusa, a cyber-megfélemlítés. A téma szerteágazó jellege miatt itt kizárólag a cyber-megfélemlítés jelenségére kívánok összpontosítani, így a továbbiakban e technológiaindukált problémára figyelemmel alakítom ki a komplex definíciót. Másfelől, a megfélemlítést nem kizárólag iskolai fogalomként lehet értelmezni, hiszen a munkahelyen is előfordulhatnak hasonló helyzetek, amely dinamikát mobbingnak nevezünk, s a megfélemlítés halmazába sorolhatunk. Visszatérve azonban az oktatási környezetre, a bullying és cyberbullying elemzések, következtetések nem az általános megfélemlítésre kívánnak válaszokat nyújtani, hanem annak egy speciális, az oktatásban realizálódó válfajára.
Elsőként megállapítható, hogy ma nincs széles körben elfogadott, kikristályosodott definíció sem nem-
- 9/10 -
zetközi, sem hazai színtéren, akár a jogalkotás, akár a szakirodalom terén,[9] noha szükség mutatkozna olyan egységes fogalomra, ami a szakirodalmi, a jogalkotási és a jogalkalmazói eredményeket ötvözi, hiszen ez segítené elő a megfélemlítés elleni küzdelmet.[10] Ugyanakkor látható, hogy a kutatók, a jogalkotók és a jogalkalmazók a saját logikájuk alapján törekszenek átfogó definíciót kimunkálni. Erre szolgálhat bizonyítékul, hogy az USA huszonhét tagállami jogalkotása dolgozott ki törvényi cyberbullying fogalmat,[11] és szövetségi szinten is történt erőfeszítés erre nézve.[ 12] Az angol nyelvű irodalom is igen jelentős terjedelmű, illetve a tengerentúli bírói gyakorlat is számos ügyet bírált el, amelyek a diákok online véleménynyilvánításával megvalósuló cyberbullying esetek voltak. Ezek a töredékes eredmények sürgetik olyan speciális cyber-megfélemlítési fogalom kidolgozását, amely minden jogi (és nem jogi) szereplő szempontjaira tekintettel van.
Mindazonáltal, mit is értünk megfélemlítés, illetve cyber-megfélemlítés alatt? Egy olyan társadalmi jelenséget, amely az első iskola megalakulása óta létezik.[13] Ennek lényege, hogy a kortársak piszkálják egymást, gúnyt űznek osztálytársaik gyengeségeiből.[14] Dan Olweus felfogásában a cyber-megfélemlítés a megfélemlítés egy új válfaja, amelynek lényeges összetevői nem változtak az 1980-as években meghatározottak óta: a szándékosság, az ismétlődés és az erőegyensúly felborulása.[15] Egyik művében akként határozza meg: "megfélemlítés, amit olyan elektronikus eszközökkel hajtanak végre, mint mobil-/rádiótelefon vagy internet."[16] Patchin és Hinduja szerint a cyberbullying "szándékos és ismételt sérelemokozás számítógép, mobiltelefon és más elektronikai eszköz segítségével."[17] Definiálható úgy, mint agresszív viselkedés, ami ártó, zaklató szándékú, ismétlődő, s felborítja az erőegyensúlyt az alanyok között.[18] További fogalomként jelenik meg, hogy "[a] megfélemlítés (bullying) olyan ismétlődő és intenzív, bántalmazó, kárt vagy sérülést okozó viselkedési folyamat, amellyel egy csoport vagy egy személy egy másik csoport vagy személy feletti "erőegyensúlyt" igyekszik felborítani vagy megszüntetni, illetve a megváltozott erőpozíciót megvédeni és fenntartani."[19] E néhány szakirodalmi nézőpont segítségével kirajzolódnak azon kulcselemek, amiket általánosan elfogadottnak tekinthetünk, így (i) az elkövetés helye mindig a virtuális világ, (ii) általában ismétlődő,[20] (iii) támadó jellegű, (iv) az erőviszonyok közötti egyensúly hiánya, felborulása (ún. power imbalance), tehát mindig előnyösebb, dominánsabb helyzetbe kerül az elkövető az áldozathoz képest. További elemek is kiemelhetők, mint a (v) lényeges bomlasztás (substantial disruption), vagy annak észszerűen előrelátható (reasonably foreseeable) kialakulása az iskolai környezetben, vagy az iskola területén és az oktatási intézményeken kívülről érkező, úgynevezett (vi) off-campus véleménynyilvánítások, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az iskolai környezetre. Ezek az elemek mind egy megfelelő cyber-megfélemlítés fogalom alapkövei lehetnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
