Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának szíves felhívására van szerencsém észrevételeimet, a legrövidebbre fogva, a következőkben közölni:
ad. 1. Nem tartanám helyesnek a kormány tagjainak fix időtartamra szóló választását, illetőleg kinevezését.
Ez tudniillik a parlamenti kormány lényegével áll szöges ellentétben - mert annak elve az - hogy a bizalom megszűntével a kormánynak föltétlenül távoznia kell. Főértéke a parlamenti kormányoknak abban áll, hogy minden országban, minden időben haladéktalanul olyan természetű és jellegű kabinetet lehessen kapni - mely az adott viszonyoknak megfelel. Ez hiányzik az amerikai és schweizi példánál. A jelzett módosítással tehát egy egészen más elvi alapon nyugvó rendszerre - a praesidentialis, illetőleg conventire (L. Dr. Haendel Vilmos "A parlamenti kormány" kritikai rész) térnénk át - s elvesztenők a parlamenti forma főelőnyét - a könnyű adaptatio lehetőségét. A kormányok kérész életűsége régóta tudott nagy fogyatkozása a parlamenti rendszernek. Ezt azonban mechanikus ellenszerekkel orvosolni nem lehet, csak a pártélet gyógyításával.
Először úgy - hogy a kisebbségi, illetőleg proportionális választói rendszert lehetőleg mellőzzük - mert ez okozza gyakran a pártok elaprózódását s evvel a koalíciós, rövid életű minisztériumokat.
Másodszor akként, hogy az egész választói jogot in capite et in membris megreformáljuk és gyökeresen más szellemben kezeljük. A parlamenti kormányrendszer elvileg jól van kigondolva; ha nem funkcionál helyesen - ez nem a rendszeren - hanem az embereken múlik. (Not measures - but men!)
Becsületes - önzetlen és független választóközönség nélkül - jellemes és tárgyilagos gondolkozású - a bársonyszékhez görcsösen nem ragaszkodó kormány nélkül az nem működhetik kifogástalanul - hiszen az egészen az emberi természet "jótulajdonságaira" van felépítve.
A közéleti erkölcs hanyatlása azért szükségképen maga után vonja a parlamentáris élet elhanyatlását is. Óvakodnunk kell a választójognak túlságos kiter-
- 169/170 -
jesztésétől. Csak kellő műveltségáltalánosulás - egészséges közéleti felfogás (altruisztikus szellem) mellett várhatunk normális parlamenti életet.
Az államellenes irányzatok kiküszöbölése nélkül természetes a párt- és parlamenti élet elfajulása, elvadulása (internationális, anarchista, bolsevista etc. csoportok.)
Az állampolgárok közéleti nevelése az alsóbb rétegekben és iskolákban eddig teljesen el volt hanyagolva. Ezt erőteljesen fel kell karolni. Akkor meg fog jönni a kölcsönös loyalitás - a "forbearence" szelleme is.
Szóval - szellemi - erkölcsi regeneratio nélkül - csupán mechanikus eszközökkel és palliativumokkal itt gyökeres orvoslás lehetetlen. Sodródunk a diktatúra vagy a teljes pusztulás felé.
ad 2. A kormány és parlament függetlenítése a nagy "közgazdasági szervezetektől" természetesen legelsőrendű föltétele a rendszer sikerének. (Vide: Amerika - hol a "City manager"-ek - már az egész államot is közönséges közgazdasági vállalatként tekintik - abba társaikkal együtt beleülnek - mintegy részvénytársulatba - és de lege lata in optima forma kiszipolyozzák - kiuzsorázzák egy lelkiismeretlen érdekcsoport javára!)
E követelményt könnyű felállítani - de annál nehezebb megcsinálni. A hatalom terrorjával szemben senki felszólalni nem mer - hiszen tönkreteszik, ha ellenkezni mer.
Kíméletlenül végrehajtott okos összeférhetetlenségi törvény szükséges és önzetlen bátor férfiak többsége - kik a darázsfészekbe is benyúlni mernek. A plutokrácia rombolása - a korrupció - még legenyhébb formáiban is, vérig üldözendő. Ezt azonban csak erkölcsileg érintetlen és jófizetésű hivatalnoki kar mellett - hivatásuk magaslatán álló parlamenti és kormánytagoktól várhatjuk joggal.
ad 3. öntudatos - komoly képzettségű képviselők kellenek hozzá - kikhez hasonló szakértők járuljanak. Mai publicitásunk megengedi, hogy a felvetett kérdésekhez minden hozzáértő hozzá is szólhasson.
Persze - amíg a képviselők alacsony nívója és magánügynöki funkciója fennáll - ezt az eredményt is nehezen érhetjük el. Amilyen a választó közönség - olyan a képviselője.
Fontos, hogy mindenki a kellő helyre kerüljön; "the right man on the right place".
ad 4. Azt az amerikai rendszert - mely a pártot magát is hivatalos alakulatnak (publici iuris persona) ismeri el - meghonosítandónak nem tartanám. Fizetett ellenzéki vezérekre semmi szükség a mi viszonyaink között (Canada). Az egész "primary law" törvényhozás idegen import volna - amiért cserébe kár volna odaadni a pártok eddigi autonómiáját.
Úgyis mindent ellep az állami és kormányhatalom. Meg kell óvni a függetlenség maradványait.
Idegen - teljesen disparat elem volna a referendum is - legalább oly alkotmányokban, mint a magyar vagy az angol.
- 170/171 -
Ez a törekvés is csak a feladatuk magaslatán nem álló - azért bizalmat nem élvező választott kamarákkal szemben kerül előtérbe. Ugyanez áll bizonyos mértékig a népkezdeményezési jogról is - mely egyébként annyiban kevésbé aggályos, hogy - várakozás ellenére gyakran konzervatív irányban hat.
ad. 5. Decentralizáció - komoly és lényeges decentralizáció - (a parlamenti teherkönnyebbítés is az) - az egész vonalon szükséges Európában. Ma odáig megy a dolog - hogy az állam egész területe a főváros puszta függvényének látszik - in merito majdnem annyira - mint az antik "polis"-ban. A siker persze - a részletes kivitel módjától függ.
ad 6. A törvény-előkészítés helyességét a jó házszabályok lényegesen előmozdíthatják. A "tervezeti" stádiumban biztosítandó a parlamenten kívüli szakerők rendszeres hozzászólása és kritikája; a "javaslati" stádiumban az - hogy kis szakértő grémiumok (a parlament tagjaiból) - a publicitás mellőzésével alaposan megvitathassák azt. A törvény-előkészítő bizottságok lehetőleg a szakminisztériumok számának és jellegének feleljenek meg; ha általánosabb jellegű a javaslat - ad hoc kombináltassék az előkészítő bizottság.
Plenáris tárgyalásnál a szabad discussio elvét feltétlenül respektálni kell; a cloture csak mint ultimum remedium szerepelhet. Szerves egészet alkotó javaslatoknál a harmóniát megbontó módosítások természetesen visszautasítandók. Az ilyen módosítások "beterjesztésének" jogát is megszüntetni azonban - célszerű nem volna.
magam részéről is szükségesnek tartom, hogy a parlamentáris kormányzatnak, vagyis az egyes parlamentáris kormányok működésének nagyobb állandóság biztosíttassak.
Ezt a feltétlenül kívánatos célt nem mechanikus eszközökkel vélem megközelíthetőnek, hanem egyesegyedül lehetőleg egészséges politikai pártviszonyok teremtésével.
Ahhoz, hogy valamely államban a parlamentáris kormányzat jól működjék, elsősorban szükséges az, hogy lehetőleg két vagy legalább is kevésszámú nagy, szilárd és homogén parlamenti párt álljon egymással szemben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
