A kérdés nyelvileg értelmetlen, hiszen mindenkit valamilyen környezet vesz körül. Ezért inkább a megóvott, épségben, egészében megőrzött természeti, városi vagy falusi környezethez való jogról kellene beszélni, mintsem a bármilyen környezethez való jogról. Persze az élővilágban ilyen kérdés fel sem merül, mivel csak az ember borítja fel a környezethez alkalmazkodás és szelekció rendjét. Jogilag e helyen az alapjogok alanya, a jogviszony tartalma, korlátozhatósága felől szeretném megadni a választ a címben feltett kérdésre. Noha már könyvtárnyi a környezetvédelemmel foglalkozó irodalom, úgy tűnik, az alkotmányjogi megközelítést mintha sok nyitott kérdés feszítené.
A forgalomban lévő egyik alkotmányjogi tankönyvben1 a környezethez való jog alatt a következőt értik: harmadik generációs (alap)jogok közét tartozik, mert a nemzetközi dokumentumokban, éppen a globalizálódó környezeti ártalmak kivédésére jött létre. E körben kell említeni az egészséges környezethez való jogot, amelyről az Alkotmány kifejezetten rendelkezik. Ugyanakkor e jogot az Alkotmánybíróság sem a klasszikus alapjogok, sem az államcélok, sem a szociális jogok közé nem sorolta be, hanem harmadik generációs alapjognak tekinti, sajátos alapjognak, és azt az aktív, strukturális, objektív állami intézményvédelmi kötelezettség révén kezeli olyan garanciák együttesével, amely mintegy az alapjogok szintjére emeli. De vajon miként lehet alkotmányosan korlátozni ezt a speciális alapjogot?
Továbbá attól speciális, hogy csoportok, sőt az egész emberiség fennmaradását szolgálja - tehát alanya nem vagy nehezen határozható meg konkrétan. A károsodások kivédéséhez nem elég egyetlen állam közrehatása, a környezeti károk és hatások sokszor késleltetve, távlatilag jelentkeznek, érzékszerek helyett műszeres vizsgálattal bizonyíthatóan, ezért a jogorvoslat is késleltetve jelentkezik. Az alkotmányi regula (18. § és 70/D. §) a környezet védelmén keresztül valósul meg, az alacsonyabb jogszabályok segítségével. Az Alkotmány sem teszi alapvető kötelességévé mindenkinek, az egyéneknek a környezet védelmét, hanem az állami feladatokra összpontosít, továbbá leszűkíti az egészséges környezethez való jogra, sőt még tovább, az egészséghez való jogra. A tankönyv tehát eljut odáig, hogy eleve kétséges a környezethez való jog alkotmányjogi természete, mert csak a környezet védelmét szabályozzák, ráadásul csak törvényi és rendeleti szinten különböző jogágakban, amely nem azonos az alkotmányvédelemmel. Az Alkotmánybíróság szerint így nem alanyi alapjog és nem államcél, tartalmát a különböző állami intézmények, jogalkotás fenntartásával, működtetésével kapcsolatos feladatok teszik ki, ide értve az elért védelmi szint megőrzését. Alanyi jogi tartalma közvetett, amennyiben csak egyéb alapjogok közbeiktatásával egyes részterületei védelmezhetők (pl. tulajdonjog, közérdekű adatok nyilvánossága, tisztességes eljárás, jogorvoslati jog), különösen pedig az élethez való jog, általában, az élethez szükséges természeti alapok, a jövendő generációk életfeltételeinek biztosítása. Ha nem lenne, akkor is következne az élethez való jogból, csak éppen alkotmányos súlyt akartak neki adni. Ugyanakkor jogalanya az összes ember, az emberiség, a természet, a jövendő generációk - amely képes beszéd.
Ha bizonytalan az alany és a jog tartalma, és nagy az állam szabadsága e kötelezettségek konkrét meghatározásában, megvalósításában, akkor az alapjogvédelem is hiányos lesz. Csak annyi biztos, hogy az élet alapfeltételeinek megvonásához, az elért (de nem számszerűsíthető) védelmi szint megőrzéséhez kell mérni, amely más alapjog vagy alkotmányos érték (nem is cél) érvényesítéséhez elkerülhetetlenül szükséges arányban csökkenthető (szükségesség és arányossági teszt).
Hová lehet fordulni? Az állam nem természeti lény, miközben tulajdonos, beruházó, munkáltató - azaz az állam kötelezettségeit a nagy szabadság keretei között valósítja meg e többféle szerep ütköztetésével. Miként lehet az állam által véghezvitt vagy megtűrt (hatósági engedélyezés, szankciók és ellenőrzés hiánya) környezetromlás ellen fellépni, ha a megelőzés elvét megsértették? Van egyéni jogvédelem? Lehet-e az állam teherbíró képességére hivatkozni? E téren tehát a védelem leginkább a normakontrollra épül, meg az egyén életét, egészségét veszélyeztető közvetlen károk elleni köz- és polgári jogi fellépésre, esetleg a közérdekű keresetre, a közérdekű adatokhoz hozzáférésre. Az alapjogi visszásságokkal foglalkozó országgyűlési biztosok közé iktatás azt jelenti, hogy mégis alapjog a környezetjog?
A másik megközelítés2 már a címadással is jelzi: az emberi jogok közt helyezhető el, mégpedig a harmadik generációs jogok közt, amely már nem csak a társadalmon belüli esélykülönbségekkel akar megküzdeni, hanem a társadalmak, földrészek, országok közti élet-és fejlődési esélyek, a természeti erőforrásokhoz való hozzáférések közti mérhetetlen különbségekkel is. Ezeket globális ügyeknek lehet nevezni, mivel az egyénnek az állammal szembeni jogosultsága, a pontosan megnevezhető jogalany (emberiség, nép, adott közösség) és a kötelezett (területi állam, szomszédos államok, nemzetek közössége), valamint a jogi tartalom hiányában nem is tekinthetők emberi jogoknak. Ám mégis kivételnek tekintik az egészséges környezethez való jogot, amely részben legalább negatív jog (mit nem tehet az állam, hasonlatosan az egyének szabadságának védelméhez). Tehát akkor az egészséges környezethez való jog félúton van az emberi jogok felé, de nem csoportjog, hanem inkább egy meglévő, hagyományos szerkezetű emberi (szabadság)jog egy vetülete vagy a klasszikus emberi jogok leszármazottja, mert szétbontható az ember és a környező világ egységét veszélyeztető magatartásokra, amelyek az ember életét, egészségét, méltóságát sértik a környezeti elemek káros megváltoztatása, befolyásolása, pusztítása révén. Ebben persze ugyanúgy jelen van az állami be nem avatkozás, mint a jóléti és az esélykiegyenlítésre törekvő állami beavatkozás, meg és a megsértett jogok bizonyos helyreállítása, védelme, orvoslása.
Nem arról van inkább szó, hogy az egyén biológiai és emberi (társadalmi-lényként való) élete egymásba kapcsolódik, alig választható szét elemeire? Így bármelyikhez kapcsolódó, azt védő jogi szabályok is csak formálisan, leegyszerűsítve, vagy éppen sehogyan sem különíthetők el az emberi jogok generáció szerinti csoportjaiba, sem az alapjogok versus államcélok csoportjába.
A környezethez való viszonyban az élethez való jog3 védendő elemeiként hivatkoznak a testi integritáshoz való jogra, ide értve a szellemi - pszichikai ártalmakkal szembeni védelmet, a társadalmi életet zavaró környezeti ártalmakkal szemben érvényesülő alapjogi védelmet. Ezek az ártalmak persze a gazdasági-technikai fejlődésre hivatkozva konkrét tőkés csoportok érdekét is szolgálják (pl. atomenergia békés felhasználása), mint amennyire a lakosság jólétét, azaz a közérdeket. Erre alakította ki több állam a veszélyes létesítményekkel kapcsolatos hatósági és ellenőrzési eljárás nyilvánossági, tájékoztatási garanciáit. Tehát éppen az élet és egészség védelmében az állam intézményes alapjogvédelmi kötelezettsége vetette fel a környezeti (civilizációs) ártalmak elleni állami fellépést a magánszemélyekkel és közintézményekkel szemben egyaránt. Az Európai Emberi Jogi Bíróság esetjogában az egyéni jogosultság (alanyi oldal) és az intézményvédelmi oldal egyszerre lehet a számonkérés tárgya.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
