Az Európai Unió Bíróságának (EUB) a 2022. február 16-án, a Magyarország kontra Parlament és Tanács[2] és a Lengyel Köztársaság kontra Parlament és Tanács[3] ügyekben Az úgynevezett "jogállamisági feltételrendszerről szóló rendelet"[4] (rendelet), vagy gyakrabban feltételességi mechanizmus tárgyában hozott ítéletei komoly jelentőséggel bírnak az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében foglalt értékek tartalma, hatálya és kikényszeríthetősége szempontjából. Teljesült tehát a szakirodalomban megfogalmazott azon kívánalom, hogy az EUB-nak lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy az Európai Unió (EU) alapértékeivel kapcsolatosan autoriatív döntést hozhasson.[5] A jogállamiság egyes tagállamokban megfigyelhető erőteljes eróziójára[6] válaszul az EU intézményei, elsősorban az Európai Bizottság (Bizottság) több újabb eszközt is kidolgozott a meglévők mellett.[7] Az úgynevezett "jogállamisági feltételrendszerről szóló rendelet"[8] (rendelet), vagy gyakrabban feltételessági mechanizmus közvetetten ebbe a körbe sorolható. Magyarország és a Lengyel Köztársaság kereseteikben e rendeletnek a Szerződésekkel való összhangját vitatták. Tágabban értelmezve, az európai értékeket érintő koncepcionális kihívás ("conceptual challenge")[9] eredményeként indított eljárások végre megadták az EUB számára az említett lehetőséget, az ítéletekben foglaltak pedig messzemenően befolyásolhatják az EU azon képességét és mozgásterét, hogy "értékközösség"[10] maradhasson. A tanulmány elsődleges célja az EUB ítéletének értékelő bemutatása annak kiemelésével, hogy az mérföldkőnek tekinthető mind az EU alapértékeinek kibontását, mind az EU alkotmányos berendezkedését, illetve önfelfogását érintően. A Magyarország és a Lengyelország által indított ügyekben hozott ítéletek főbb pontjai nagymértékben egyeznek, ezért a tanulmány csupán az előbbire koncentrál.
Az EUB ítélete komplex, kitérve EUSZ 2. cikkében rögzített értékek jogi karakterére, azok operacionalizálására, valamint az EU identitásának körvonalazására. Magyarország keresetében a rendelet egészének, illetve másodlagosan a 4. cikk (1) bekezdésének, a 4. cikk (2) bekezdés h) pontjának, az 5. cikk (2) bekezdésének, az 5. cikk (3) bekezdés utolsó előtti és utolsó mondatának, valamint a 6. cikk (3) és (8) cikkének megsemmisítését kérte. Az eljárásban Magyarország oldalán a Lengyel Köztársaság, míg a Parlament és a Tanács oldalán a Bizottság és több tagállam beavatkozóként vett részt. Az ügyet az EUB teljes ülése, gyorsított eljárásban tárgyalta.[11]
Magyarország keresetében három jogalapot terjesztett elő, amelyek közül az EUB az első kettőt együttesen tárgyalta. Magyarország szerint az EUMSZ 322. cikk (1) bekezdés a) pontja nem képezheti a rendelet jogalapját, mivel annak lényegi elemei - a jogállamiság fogalma, megsértése - nem tekinthetők az EU költségvetését végrehajtó szabálynak, azok meghatározására az EUMSZ felhívott bekezdése nem ad felhatalmazást. A rendelet valódi célja nem az EU pénzügyi érdekeinek védelme, hanem a jogállamiság elveinek sérelme miatt valamely tagállam szankcionálása.[12]
Magyarország második fő érve szerint a rendelet sérti az EUSZ 7. cikkét, a 4. cikk (1) bekezdését, az 5. cikk (2) bekezdését, a 13. cikk (2) bekezdését, valamint az EUMSZ 269. cikkét. Először is az EUSZ 2. cikkében foglalt alapértékek súlyos megsértését csak az EUSZ 7. cikke alapján lehet megállapítani, amellyel nem lehetséges párhuzamos eljárást bevezetni. A rendelet továbbá - a Tanács végrehajtási határozatának felülvizsgálatával - lehetővé teszi, hogy az EUB olyan helyzeteket is vizsgáljon, amelyek nem tartoznak az EU-jog hatálya alá, vagyis amelyekre nincs hatásköre. A rendelet tehát kibővíti a Bizottság, a Tanács és - az EUMSZ 269. cikkére is figyelemmel - az EUB hatásköreit. A rendelet lényegi elemei, így a jogállamiság elveinek sérelmének vizsgálata megegyeznek az EUSZ 7. cikk (1) és (2) bekezdésével, míg az elfogadható intézkedések - egyes tagállami jogok felfüggesztése - a (3) bekezdésével, márpedig az
- 92/93 -
EU-jog hatálya alá nem tartozó eseteket érintő eljárást az említett rendelkezések kimerítően szabályozták. A mechanizmus ezért sérti az EUSZ 4. cikk (1) bekezdését, valamint az 5. cikk (2) bekezdését is. Sérül az intézményi egyensúly elve is, mivel a Tanács - az EUSZ 7. cikkében foglaltakkal ellentétesen - minősített többséggel szavaz a Bizottság javaslatáról, a Parlamentre csak tájékoztatási kötelezettség vonatkozik, míg az Európai Tanács nem kap szerepet.[13]
Az EUB szerint az EUMSZ 322. cikke mellett a 310. és 315-317. cikkek is kapcsolódnak az EU költségvetésének végrehajtásához, ellenőrzési, számviteli, valamint felelősséget is meghatározó kötelezettségeket is magában foglalva, azzal a céllal, hogy az EU-költségvetés végrehajtása során a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét a tagállamok is megtartsák. A rendelet 1. cikkéből is kitűnik, hogy annak célja az EU költségvetésének védelme a jogállamiság elveinek a tagállamban történő megsértésével szemben. Az eljárást a Bizottság csakis akkor indíthatja meg és intézkedéseket csakis akkor javasolhat, ha ezek a sérelmek kellően közvetlenül érintik az EU költségvetését, vagy annak kockázata komolyan fennáll. Az 5. cikk (3) bekezdése szerinti intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a jogállamiság elvei megsértésének az EU költségvetésével való hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra, illetve az EU pénzügyi érdekeire gyakorolt tényleges vagy potenciális hatásával. A 7. cikk (2) bekezdése szerint e kapcsolat hiányában az intézkedéseket akkor is meg kell szüntetni, ha a jogállamiság elveinek megsértése továbbra is fennáll. Az intézkedések típusai, megválasztásukra vonatkozó szempontok, elfogadásuk és megszüntetésük módjai megerősítik, hogy a rendelet célja az EU költségvetésének védelme. Ezenfelül a végső kedvezményezettek vonatkozásában a rendelet harmadik személyekre gyakorolt hatását szabályozza, ezért sem tekinthető szankciónak.[14]
Magyarország azon érvével kapcsolatosan, hogy az EUMSZ 322. cikke nem ad felhatalmazást a jogállamiság meghatározására, illetve, hogy a rendelet széles körben - az EU-jog hatálya alá nem tartó esetekben is - lehetővé teszi a nemzeti intézmények vizsgálatát, valamint, hogy egy feltételességi mechanizmusnak szorosan kell kapcsolódnia egy adott EU-s fellépés céljához, az EUB - korábbi gyakorlatát összegezve - a következő megállapításokat tette. Először is az EUSZ 2. cikke a tagállamok közös értékein alapul, amelyek tisztelte az EUSZ 49. cikk értelmében az EU-tagság előfeltétele. A tagállam a csatlakozással olyan rendszer részévé válik, amely azon az előfeltételezésen nyugszik, hogy a tagállamok az EUSZ 2. cikke szerinti közös értékeket elismerik, azokon osztoznak.[15] Az EUB szerint:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
