https://doi.org/10.59851/kjsz.2025.1.01
Az 1990-es évek eleje óta az Európa szerte kibontakozó legitimációs válság érintette az önkormányzatok irányításának, vezetésének a kérdését is. Így került napirendre az önkormányzatok vezetésének megújítása, a személyesség, az egyéni felelősség és elszámoltathatóság követelménynek érvényesítése céljából. A megoldást a polgármester közvetlen választásának az alkalmazása ígérte. A nemzetközi példák rámutatnak arra, hogy egyes újnak tekintett intézményi megoldások önmagukban még nem képesek a komplex problémák kezelésére. Az európai országok egy részében a közvetlen választást nem alkalmazzák, másutt a hagyományos bizottsági forma részleges korrekciójára került sor, míg a közép-kelet-európai országok többségében - hosszabb-rövidebb átmenet után - a közvetlen választásában látják a helyi politikai vezetés optimális formáját. A polgármester közvetlen választásának alkalmazását azonban a történelmi, alkotmányos, kulturális, intézményi hagyományok alapvetően meghatározzák. Az útfüggőség szerepe erősebb a normatív szabályokban megfogalmazott jövőkép erejénél.
Kulcsszavak: polgármester, választás, Közép-Kelet-Európa, helyi politika
Since the early 1990s, the crisis of legitimacy unfolding across Europe has also had an impact on the issue of local government administration and leadership. This has given rise to demands for the renewal of local government leadership, with a focus on personalisation, individual responsibility, and accountability. The solution to this issue was identified in the direct election of mayors. It is evident from examining international examples that institutional solutions which are regarded as innovative are not, in and of themselves, capable of addressing complex problems. In some European countries, direct elections are not utilised, while in others the traditional committee system has undergone partial modification. In the majority of Central and Eastern European countries, however, following a transition period of varying duration, direct elections are regarded as the optimal form of local political leadership. However, the utilisation of direct mayoral elections is predominantly influenced by historical, constitutional, cultural, and institutional traditions. The role of path dependency is found to be more significant than the power of the vision outlined in normative rules.
Keywords: mayor, election, Central and Eastern Europe, local politics
Az önkormányzatok sajátos nemzeti kontextus keretében látják el feladataikat. A helyi, a regionális és a nemzeti szervek közötti kapcsolatrendszer különböző Európa országaiban, azonban a helyi szinten tapasztalt problémák és az arra adott válaszok rávilágítanak az önkormányzatok, valamint a folyamatosan változó és egyre komplikáltabb politikai környezet kapcsolatára.
A helyi vezetés arculatával, jellegével kapcsolatos viták rendszerint tükrözik az adott nemzet politikai kultúráját, a politika létező intézményeit és eljárásait. Az alkalmazott módszerek révén a válságok, legitimációs problémák nyerhetnek - ha nem is véglegesen - megoldást.
Napjainkban az önkormányzatok vezetőinek a szó legáltalánosabb értelmében differenciált és gyakran ellentmondásos feladatokat kell ellátni növekvő bizonytalanság, csökkenő vagy hiányzó erőforrások mellett. A kihívások részben külső, részben belső tényezőkre vezethetők vissza. A globalizáció, az urbanizáció, a gazdasági, pénzügyi nehézségek által teremtett új helyzetek kezelése mellett elvárás a szolgáltatások tervezésében és megvalósításában a növekvő lakossági igényekkel és a technikai fejlődéssel való lépéstartás, az állami szervekkel való együttműködés javítása, valamint a civil szférával való kooperáció erősítése.[1]
A kilencvenes évek eleje óta az Európa-szerte, számokban is érzékelhető és kimutatható legitimációs válság nemcsak az alacsony választási részvételben nyilvánult meg, de érintette az önkormányzatok irányításának, vezetésének a kérdését is. Az iskolázottabb, kulturáltabb, aktívabb közéleti szerepet vállaló lakossági csoportok törekvése nyomán - jóllehet eltérő hangsúlyokkal - napirendre került az önkormányzatok vezetésének megújítása, az egyéni felelősség és elszámoltathatóság követelménynek a megteremtése. A megoldást a polgármester közvetlen választásának az alkalmazása ígérte, biztosítva a személyességet, a meghozott döntésekért való felelősség érvényesítését.
Az új kiválasztási metódust támogató nézetek számos előfeltevésen[2] alapultak. Ezek szerint az erős helyi vezetés funkcionális válasz az önkormányzatok komplex környezetéből érkező kihívásokra. Amikor a gazdaság nemzetközivé válik és a verseny fokozódik, a lokális szerveknek is igazodniuk kell az elvárásokhoz. A hatékony kormányzáshoz érdekcsoportokkal, más partnerekkel való együttműködés szükséges, mivel a vállalkozói, fejlesztői tevékenység a fiskális megszorítások egyre növekvő súlya alatt megköveteli a szövetséget a piaci szereplőkkel, valamint a civil szféra képviselőivel.
Az előbbi tényezők mellett az európaizálódás nyomán új ideák, modellek[3] és standardok[4] hatnak a nemzeti intézményekre,[5] új vezetői garnitúra gyakorolja a hatalmat, összhangban a változó elittel és annak értékeivel. A kormányzás komplexitása, fragmentációja és hálózati jellege különös elvárást közvetít a helyi szervek számára, mivel olyan vezetőkre[6] van szükség, akik képesek a divergáló helyi döntéseket összehangolni, és kompetitív környezetben is sikeres vállalkozók, azonosítható személyek.
A helyi közpolitika európaizálódása egyre kevésbé szorítható be a hagyományos bürokráciák szervezeti keretei közé. Az intézmények átalakulnak, megsokszorozódnak,[7] új hálózatok és iniciatívák keletkeznek és nyernek jelentőséget. Az új kormányzás többszintű, többszereplős.[8] Ennek következtében a döntések hálózati jellegűek, és olyan individuumok révén születnek, akik nem szükségszerűen illenek az önkormányzati hierarchiába.
A városi kormányzás strukturális jellemzői három szervezeti alapelv közötti egyensúlyt, illetve kompromisszumot tükröznek. A laikus elv a részvétel, a politikai az értékválasztás, a professzionalizmus pedig szakmaiság kifejezési formája.
Mouritzen és Svara klasszikus munkájában[9] négy modellt vázolt fel az önkormányzati döntések végrehajtása során alkalmazható szervezeti formákról. A horizontális hatalmi kapcsolati háló a polgármester, a testület és az igazgatási szervezet között viszonyt írja le.
1. Az erős polgármesteri forma[10] esetén a közvetlenül választott polgármester meghatározó többséggel bír a testületben, és egyben a végrehajtás felelőse is. A hivatali apparátus vezetője a polgármesternek alárendelten látja el feladatait, aki bármikor - a testület jóváhagyása nélkül - elbocsátható. A polgármester politikai kinevezetteket alkalmazhat, ezzel is hangsúlyozva a vezetés politikai karakterét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
