1. 2022-ben jelent meg a Gondolat Kiadónál Az alkotmányozás és alkotmányok művészeti népszerűsítése Magyarországon című kötet, amelyet Halász Iván és Balatoni Monika szerkesztett. A kötet alapvetően a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának szakmai közösségéhez kötődik, az öt szerző közül Balatoni Monika, Halász Iván és Schweitzer Gábor oktat e karon, a kötet szakmai lektora, Takács Albert, szintén az egyetem professzora. A kötet megjelentetését a Társadalomtudományi Kutatóközpont is támogatta.
Már a kötet címe is figyelemfelkeltő, mivel egy alkotmányjoggal foglalkozó kötettől az átlagolvasó napjainkban döntően dogmatikaorientált jogszabályelemzést várna, és esetlegesen a történeti valamint az összehasonlító dimenziók felvillantását. A Halász Iván és Balatoni Monika által szerkesztett kötet semennyire sem tesz eleget az ilyen típusú elvárásoknak, ugyanis a 20. századi magyar alkotmányozás kérdéskörét a művészeti népszerűsítés irányába "nyitja ki", és ezzel kilép az alkotmányjog-tudomány hagyományos komfortzónájából. E döntést csak méltatni lehet, és már itt gratulálni kell a szerzőknek és a szerkesztőknek, mivel mindig üdvözölendő, ha egy bevett keretekkel és szilárd hagyományokkal rendelkező tudásterületen - jelen esetben az alkotmányjog terén - a kutatók úgy döntenek, hogy új, eddig még járatlan úton indulnak el. Természetesen a magyar jogtudományban a jogi jelenségek és a képzőművészeti reprezentáció kérdéseinek összekapcsolása nem előzmények nélküli,[1] de e kötet a hazai alkotmányjog-tudományban egyértelműen újdonságnak számít.
2. A kötetben hat tanulmányt találhatunk, amelyek áttekintik a 20. századi magyar alkotmányozásokhoz kapcsolódó művészeti és népszerűsítési kezdeményezéseket, leginkább történeti szemszögből és leíró igénnyel. Az első tanulmányban Vörös Boldizsár a Tanácsköztársaság alkotmányának vizuális megjelenítésével foglalkozik. Megalkotói ezt az alkotmányszöveget tekintették az első valódi magyar - chartális - alkotmánynak, ezzel összhangban egy "új világ" megteremtésében játszott szerepét emelték ki és kívánták felerősíteni vizuális eszközök felhasználásával. Az alkotmányszöveget ezzel az igénnyel összhangban igen ünnepélyes keretek között fogadták el a Magyar Tanácsköztársaság Házában - a korábbi Országházban -, mely üléstermének művészi kialakítása kiválóan megjelenítette a "régi renddel" szakítani kívánó jogi tartalmat. Vörös Boldizsár írása részletekbe menően elemzi az ülésteremben elhelyezett új festményeket és azok szimbolikus tartalmát, különös tekintettel például olyan új elemekre, mint a jakobinus sapka ábrázolása, a vörös szín intenzív használata, vagy a korábbi festmények elfedése. Majd bemutatja azt is, hogy a kortárs sajtó egy része hogyan reagált erre az új vizualitásra, mely az alkotmányszöveg újdonságát és forradalmiságát volt hivatott kifejezni. E tanulmányból kifinomult és árnyalt képet kaphatunk arról, hogy az alkotmányszöveg elfogadásának külsőségei milyen hangsúlyosan fel tudják erősíteni annak tartalmát és hogyan képesek azt képi ábrázolás útján eljuttatni a lakossághoz.
A második tanulmány Halász Iván munkája, és a köztársaságot kikiáltó 1946. évi I. törvény művészeti dimenzióit mutatja be. Jogtörténeti kontextusba ágyazva, a fejezet részletesen ismerteti azt, hogy az 1946. február 1-jei ünnepélyes kihirdetés és az államfői eskütétel során Nagy Ferenc házelnök beszédében és Tildy Zoltán köztársasági elnök eskütételében hogyan jelentek meg a törvény preambulumának elemei. Ezzel Halász Iván rámutat arra, hogy a törvény szövege a tágabban értelmezett politikai közbeszédbe is utat talált és így formálta a korszak hivatalos megnyilatkozásait. A politikai beszédeken túl azonban a törvény szövegét erős intertextuális kapcsolatok kötötték össze politikai tartalmú költeményekkel is. Ezek közül a szerző Székely Endre Köztársasági indulóját emeli ki, amelyet hibásan általában a kommunista politikai költészettel kapcsolnak össze. A fejezet lezárásként bemutatja a köztársaság kikiáltásának tiszteletére szervezett ünnepségek sorát is, melyek alapvetően az 1848/49-es és 1918-as események, valamint a köztársaság 1946-os kikiáltása között igyekeztek kontinuitás teremteni, azonban a Tanácsköztársaságra történő hivatkozás nélkül.
Az 1949-es kommunista alkotmány elfogadását körülölelő művészi és népszerűsítő tevékenység a harmadik fejezet témája, amelynek szerzője Schweitzer Gábor. Schweitzer jogtörténészi precizitással mutatja be az 1949. évi XX. törvény elfogadásához vezető politikai utat és az alkotmány elfogadását kísérő sajtókörnyezetet. Ebből kiemeli Kuczka Péter osztályharcos szemléletű versét, amelynek utolsó sora igen beszédes: "Alkotmányunk van! Itt van! A miénk", illetve a Ludas
- 111/112 -
Matyi című vicclap több karikatúráját is részletesen és elmélyülten elemzi. A fejezet következő részében a szerző ismerteti az alkotmány elfogadásának első évfordulójára szervezendő képzőművészeti kiállítás előkészületeit, melyet végül negyedmillióan látogattak meg a Műcsarnokban. A kiállítás anyagát többek között Csók István, Barcsay Jenő, Antal Károly, Papp Gyula, Balázs István, Bencze László, Marton László és Rozs János különféle művészeti ágakban megalkotott műveiből állították össze, és alkotóik több esetben deklarálták azok politikai és az új rendszer berendezkedését támogató jellegét.
A kötet negyedik fejezete az 1989-es alkotmányhoz kapcsolódó, alkotmány népszerűsítése körébe tartozó eseményeket tekinti át. Halász Iván hosszas - a rendszerváltás "jogtörténetét" elemző - bevezetőt követően az 1989. október 23-ai eseményeket mutatja be. Elsőként egy kortárs tudósítást idéz, majd Szűrös Mátyás beszédét elemzi, és rámutat, hogy e napon több olyan, civilek által kezdeményezett esemény is zajlott - egy ünnepi gyászmise, melyet az '56-os áldozatok emlékének szenteltek és egy gyűlés a Kossuth téren - Budapesten és vidéken, amelyek szintén a korábbi, szocialista berendezkedés meghaladásához kapcsolódtak. Az új alkotmány egységes szövege, noha nem kapott díszkiadást, a Magyar Közlöny 1989. évi 74. számában jelent meg "díszesebb kivitelben", mivel a szöveget piros-fehér-zöld színek keretezték. E fejezet Göncz Árpád beiktatási beszéde történelemről alkotott képének elemzésével zárul, és kitér arra, hogy az a köztársasági, függetlenségi és demokratikus hagyományokat kívánta egységes keretbe illeszteni, és így próbált meg befogadói kontextust teremteni az új alkotmánynak.
Azt utolsó két fejezet ugyanahhoz a témához kötődik - a 2011 áprilisában elfogadott Alaptörvény művészeti reprezentációja és keretezése -, ezért célszerű Balatoni Monika és Gulyás Éva írásait egységes keretben ismertetni. Balatoni Monika bemutatja az Alaptörvény gondolatának népszerűsítésére szolgáló hivatalos csatornákat, köztük az "A, mint Alkotmány blogot", és részletesen ír Kerényi Imre kormánybiztosi és miniszterelnöki megbízotti tevékenységéről, amely a "húsvéti alkotmány" művészeti népszerűsítésére irányult. Az olvasó részletes képet kaphat Balatoni Monika írásából az Alaptörvény - művészeti jellegű - népszerűsítésének különféle fokozatairól. Kerényi Imre elképezése szerint e népszerűsítési folyamat három fokozatból állt össze: (a) alapfok: az önkormányzati irodákban és kormányablakokban felállított "Az Alaptörvény asztala", melyet Kerényi olyan "társasjátékként" képzelt el, ahol a polgárok rendelhettek egy dedikált példányt az Alaptörvényből; (b) középfok: az Alaptörvény díszkiadása, mely a historikus festészet hagyományai alapján a magyar történelmet átfogó képi anyaggal illusztrálta a szöveget; az illusztrációk egy része klasszikus, 19. századi historikus képeket emelt be újra a kötetbe, másrészt Kerényi kortárs festőket is felkért, hogy folytassák a dualizmus korában véget érő sorozatot az elmúlt közel 150 év eseményeinek illusztrálásával; a képek sorát egy, országos pályázaton kiválasztott Magyarország jövője című gyermekrajz zárta; (c) felsőfok: az előbbiek mellett három bőrbe kötött, aranyozott és nagy méretű változat is készült a díszkiadásból, melyek a magyar államélet szimbolikus tereibe kerültek (Parlament, Sándor Palota, Országos Széchényi Könyvtár). Gulyás Éva kötetet lezáró tanulmánya az előbbiekből az alkotmány díszkiadásához készített festményekre fókuszál. Írása első része bemutatja az "alkotmánykép" műfaját több külföldi példán keresztül. Ezt követően pedig rátér az Alaptörvényhez kapcsolódó alkotmányképek elemzésére, különös tekintettel a tizenöt új, Kerényi Imre felkérésére készített festményre.[2] Különösen izgalmas e részben a Visszakézből című ellenkiállítás bemutatása, e kiállítás művei ugyanis az Alaptörvényhez kapcsolt alkotmányképekre kívántak különféle formában reagálni, egy másik művészi vízió felmutatásával. Gulyás Éva fejezete zárásaként a magyar alkotmányképek ideológiai és emlékezetpolitikai dimenzióit elemzi, beillesztve azokat a közelmúlthoz kapcsolódó kortárs viták kontextusába.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
