A modern állam közhiteles nyilvántartásokra támaszkodik működése során. A mindennapi élet szerves részét képezi az, hogy e nyilvántartások szervező elvként szerepelnek a társadalom életében, emellett az állam részéről a közfeladatok ellátásának központi része. Az állampolgárok pedig e bejegyzések alapján szerezhetnek olyan okirati formában megjelenő közhitelű igazolásokat, amelyek adott esetben - a teljesség igénye nélkül - születésük bizonyítására szolgálnak vagy azok a jogképesség megszűnését deklarálják.[1] Nem új keletű társadalmi jelenség, hogy magyar állampolgárok külföldre vándorolnak, majd az életük egy részét ott élik. A tanulmány fő kutatási kérdése annak vizsgálata, hogy milyen jogkövetkezmények társulnak ahhoz, ha magyar állampolgár születik külhoni országban, azonban hazai anyakönyvezése elmarad? Ennek kapcsán szükségszerű annak tisztázása, hogy a gyermek születésének bejelentése kötelezettségként jelenik-e meg az állampolgárok oldaláról, illetve - amennyiben erre igen a válasz - társul-e konkrétan meghatározott szankció az elmaradt vagy a késedelmes bejelentés mellé, ide nem sorolva az elmaradásból eredő értelemszerű jogosultságokat, mint példaként említve a társadalombiztosítási ellátás. Emellett kutatási kérdésként jelenik meg a fennálló tényállás alapján, hogy beszélhetünk-e késedelmes bejelentésről? Az állampolgárok jogtudatossága és a hatóság-ügyfél között zajló kommunikáció vizsgálata elengedhetetlen annak feltárásához, hogy vajon az ügyfelek miért fordulnak inkább az internet adta különböző kommunikációs csatornákhoz, azaz az ún. baba-mama fórumokhoz, amely a továbbiakban válaszként szolgálhat a kialakult helyzetre és a probléma megoldásának egyik forrásaként is értelmezhető lehet. A téma aktualitása vitathatatlan: a kivándorlás - mint társadalmi jelenség - folyamatosan jelen van és jelen lesz a jövőben is, amely kapcsán szükségszerű a felvetett területek és problémák körbejárása, illetve a mai napig előforduló nyelvtani fordulatok helytelen használatának elemzése, mint a 'kell' és a 'szükséges'. Teljesen mindegy, hogy új problémák ezek az anyakönyvezés területén, vagy a meglévő problémák kívánnak új szabályozási módszert - ezekre a közigazgatásnak reagálnia szükséges.[2] A társadalmi élet változása megköveteli, hogy az állam a lehető leggyorsabb módon megoldást találjon e problémákra.[3]
A fő témakör kifejtéséhez a gyakorlatban egy közismert és életszerű - már szinte bevett szokásként érvényesülni látszó - mulasztás elemzése céljából az így felvetődő problémát az alábbi sabloneset szemlélteti. Egy (magyar) állampolgár országát elhagyva, egy másik állam (amely államban nem feltétlen minősül állampolgárnak) területén alakít ki új lakóhelyet és ebben az államban kerül sor a gyermekvállalásra, tehát a gyermek ennek az államnak a területén születik meg. A könnyebb áttekinthetőség érdekében a fogadó ország megnevezése "B" államként fog szerepelni, az édesanya állampolgársága szerinti ország pedig jelen esetünkben Magyarország. Szintén a probléma körébe tartoznak azok a külföldön született magyar állampolgárságú gyermekek, akik a "B" állam szerinti állampolgárságot a - ius soli - területiség elve alapján szerzik meg, így kettős állampolgárság áll fenn. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szülő(k) csak kevés esetben ismerik azt, illetve tájékozódnak arról, hogy nem elég a "B" állam által a gyermek anyakönyvezését elvégezni, amelynek oka vélhetően, hogy legtöbbször a hazatérési szándék nem előre látható és amennyiben nem is tervezett, úgy nem látják ennek szükségességét. Egy kiinduló perspektívaként tekinthetünk például arra, miszerint a hosszadalmas papírmunkától mentesülnének ilyenkor, illetve amennyiben a tájékozottság fent is áll, nem található sehol kifejezett jogi szankció arra nézve, hogy mi történik abban az esetben, ha a gyermek hazai anyakönyvezése elmarad, illetve arra majd később - az esetleges hazalátogatáskor - kerül sor. A kutatási eredmények alapján az a következtetés állapítható meg, hogy jelenleg nincs szankciója a hazai anyakönyvezés elmaradását eredményező adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásnak. Ezalatt nem a gyermek hátrányát eredményező jogosultságok gyakorlásának elmaradása értendő, hanem a bejelentés kötelezettjére (például a szülőkre) nézve hátrányos jogkövetkezmény kilátásba helye-
- 79/80 -
zését, adott esetben akár bírság kiszabását. A tanulmány szemlélete szerint a probléma gyökere abban áll, hogy az anyakönyvezés elmaradása már csak abban a helyzetben derül ki, mikor az édesanya - egy adott élethelyzet kapcsán - kénytelen gyermekével visszatelepülni (akár hosszabb, akár rövidebb időre) Magyarországra, és az illetékes hatóságok ekkor észlelik, hogy a gyermek nem rendelkezik hazai dokumentumokkal/okiratokkal - nem történt meg a hazai anyakönyvezés. Ez az állítás azzal támasztható alá, konkrét példaként említve, a Covid-19 világjárvány terjedésével több külföldön élő állampolgár választotta (akár ideiglenesen is) azt a megoldást, hogy visszatelepül Magyarország területére,[4] emellett a konzuli segítségkérések, a hazajutás igénye által is kimagaslóan megnövekedtek.[5] Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a nemzetközi jog általánosan elismeri egy adott, legyen az akár saját országból való távozás/elhagyás és visszatérés/visszatelepülés jogát.[6] A kutatás során több online elérhető tájékoztató jellegű honlapon találkozhatunk azzal, hogy a magyar nyelvtan szabályait nem megfelelően alkalmazva, szavakat, melyek nem használhatók szinonimaként, felcserélve alkalmaztak, így az olvasó könnyen félreérheti azt, hogy az anyakönyvi adatok rögzítése - tehát a születés bejelentése - kötelezettség, nem pedig jogosultság (és főképp nem lehetőség). Így sajnos azok a személyek, akik csak az internetes weboldalakon keresztül tájékozódnak és nem keresik fel az illetékes konzuli szolgálatot, azokat könnyen félreértelmezhetik és a mulasztás esetükben is bekövetkezik. A helyzetet leszűkítve, amikor tipikusan az édesanya gyermeke születése után letelepedési szándékkal visszaérkezik Magyarországra, az illetékes hatóságok azzal találják szembe magukat, hogy egy magyar állampolgárnak semmilyen magyar nyelvű okirata nincs, a magyar nyilvántartás közhitelű adatokat nem tartalmaz róla.
Az eljárási szabályok meghatározása során szükséges kitekinteni a (mindenkor) érvényesülő alapelvekre, illetve a témához kapcsolódó alapfogalmak meghatározására. A hazai anyakönyvezés fogalma alapján az, az anyakönyvi eljárások körébe tartozik, közigazgatási hatósági eljárásnak minősül az At. 2. §-a alapján az anyakönyv vezetése mint feladat.[7] Az At. 3. § h) pontja szerinti hazai anyakönyvezés "a magyar állampolgár külföldön történt anyakönyvi eseményéhez, valamint a nem magyar állampolgár anyakönyvi eseményéhez kapcsolódó, e törvényben meghatározott adatoknak az anyakönyvbe történő bejegyzése, azok módosítása és törlése".[8] A közigazgatási eljárásjogban elengedhetetlen az általános, illetve a speciális szabályok egymáshoz való viszonyának feltérképezése, amely ebben az esetben úgy körvonalazódik ki, hogy általános szabályként az Ákr. érvényesül,[9] a különös szabályokat pedig a már említett At. tartalmazza, illetve az anyakönyvvezető és az anyakönyvi szervek eljárásáról szóló 174/2017. (VI. 30.) kormányrendelet sorolandó ide. Ennek következtében a speciális eljárási szabályok alkalmazandók, ezek hiányában lép előtérbe az általánosan érvényesülő jogszabály.[10] A kutatás e keretek között azt a helyzetet vizsgálta részletesen, amikor a gyermek anyakönyvezése azért nem történik meg időben, mert a tartózkodási helye nem Magyarország területén található. Fontos kérdés az időbeliség, mint tényező. A kérdésre adható válasz(ok) előtt azonban kikerülhetetlen annak a ténynek a megállapítása, hogy a hazai anyakönyvezés minden alkalommal egy utólagos bejegyzést/rögzítést jelent, amely azt jelenti, hogy a magyar anyakönyvi nyilvántartásba nem a születést követően rögtön történik az adat rögzítése, mivel a gyermek születési helye nem Magyarország területén található.[11] A hatályos jogunk alapján - az anyakönyvek teljességének elvét is beleszőve - a magyar állampolgárnak kötelessége kezdeményezni a gyermeke külföldön történt születésének hazai anyakönyvezését.[12] Amennyiben a külföldön született gyermek hazai anyakönyvezése elmarad, a teljesség elve sérül.[13] A születés bejelentése alapján indult hazai anyakönyvezési eljárás illeték- és díjmentes.[14] Attól függetlenül, hogy a bejelentő állandó, illetve ideiglenes lakó- vagy tartózkodási helye hol helyezkedik el, magyar állampolgársága révén az anyakönyv személyi hatálya rá is kiterjed, tárgyi hatályként pedig jelen esetben a születés - mint esemény - érvényesül.[15] Az állampolgárságot minden anyakönyvezési eljárás során vizsgálni kell.[16] Budapest Főváros Kormányhivatalának tájékoztatója - a klasszikus hazai anyakönyvezési eljárásról - tartalmazza továbbá, hogy kötelező mellékletként csatolni kell a külföldi anyakönyvi okiratot is (eredeti vagy másolati példányban), amely hiteles magyar fordítással vagy Apostille hitelesítéssel[17] ellátott, illetve ha szükséges, akkor azt diplomáciai felülhitelesítéssel[18] kell benyújtani.[19] 2014. július 1-től a papíralapú anyakönyvezést felváltotta a technikai fejlődés eredményeként létrejövő elektronikus anyakönyvi rendszer, amely az ügyintézés gyorsításában hivatott segíteni.[20] A jelenleg hatályos szabályok sok változáson mentek keresztül, azonban az eljárás befejeződése nem változott, amennyiben minden feltétel fennáll, az anyakönyvi kivonat kiállításra (és átadásra) kerül.[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
