https://doi.org/10.59851/jk.79.04.5
Munkajogot oktatóként érdeklődő aggodalommal töltött el Kiss György professzornak a Jogtudományi Közlöny 2023/6. számában megjelent írása,[1] hiszen a tanulmányban bemutatott probléma és az arra adott egyik lehetséges válasz e jogág létét a foglalkoztatás jelentős területein érinti. Az írás struktúráját tekintve a szerző először a munkaerőpiac szerkezetével, átalakulásával és a munkajog expanziójára irányuló törekvésekkel foglalkozik. Ezt követi a munkavállalói jogállás minimális kritériumainak, majd az ún. "szürkezóna" bizonytalan fogalmának bemutatása. A tanulmány ismerteti a munkajog expanziójának buktatóit, és e jogág védelmének összetettségét, végül azzal a kérdéssel zárul, hogy kialakítható-e egy új foglalkoztatási jog.
A széles nemzetközi szakirodalomra "építkező" tanulmány kiindulópontja: a munkajog struktúrája az új foglalkoztatási módszerek révén széttöredezetté vált, ennek mélyén a gazdasági környezet és a technológia soha nem látott gyorsaságú fejlődése húzódik meg. Alapkérdések: alkalmas-e a munkajog intézményeinek hagyományos értelmezése a foglalkoztatás, a munka új formáinak a kezelésére? Lehetséges-e ezeket a kapcsolatokat egy új szerződésben összefoglalni, és erre építeni egy konzisztens jogot? Azaz: felválthatja-e a jelenlegi munkajogot egy új foglalkoztatási jog vagy létezhetnek egymás mellett?
A tanulmány először a munkaerőpiac szerkezetének átalakulásával és a munkajog expanziójára irányuló törekvésekkel foglalkozik. Meghatározó, hogy a klasszikus munkajog képlete - amely a munkáltató és a munkavállaló közötti gazdasági kapcsolatrendszert fejezte ki - összetettebbé vált. A munkáltató és a munkavállaló mellett megjelent egy "köztes munkavégző" réteg. A rájuk vonatkozó egzakt fogalom kimunkálása mindeddig azért ütközött nehézségbe, mert ennek a "szürkeállománynak" a jogállása és tényleges helyzete ellentmondásban van egymással. Amint a szerző megállapítja: de jure valamilyen magánjogi szerződés alapján teljesítenek, de facto teljesítési helyzetük a munkavállalókéhoz közelít. A munkajog reakciója - az az expanzió, ami e jogág védelmi rendszerének kiterjesztését jelentette erre a munkavégző rétegre - Kiss György értékelése szerint sokszor feloldhatatlan ellentmondást jelent, mert a munkajogi védelem a hagyományos munkáltatói-munkavállalói pozícióra épül. A munkajogi expanzió értékeléséhez, pozitív és negatív következményeinek a feltárásához a tanulmány referenciapontként a munkavállalói jogállás ismérveinek a bemutatását választja.
A munkajog nemzetközi forrásai is megfogalmazzák a munkavállaló jogállásának fogalmi kritériumait. Az írás egyrészt idézi a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 198. számú ajánlását, amely meghatározó ismérveként állapítja meg a másik fél javára történő munkavégzést, az alárendeltséget, az idegen szervezetbe történő integrációt és a végzett munka ellenértékét. A szerző értékelése szerint az Európai Unió Bíróságának gyakorlata nem járul hozzá e fogalom objektív tartalmának a feltárásához, például a Lawrie-Blum-esetben[2] a lefektetett kritériumok oly általánosak, hogy csak a munkajogviszony meghatározó ismérveként nem értelmezhetők. Az idézett ügy ismérvei egyébként azonosak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 198. számú ajánlásában foglalt kritériumokkal.
- 204/205 -
A munkavállalói jogállás minősítő jegyei tekintetében a más részére történő munkavégzéssel kapcsolatban a tanulmány szerint a kritikus "szürkezóna" tekintetében kimutatható egy bizonyos diszkrepancia e réteg jogállása és tényleges gazdasági mozgástere között, ami azt jelenti, hogy lehetne tetszőleges számú üzleti partner, de a lehetőségek meglehetősen korlátozottak. A munkavállalói státusz következő minősítő jegye az alárendeltség, a függőség. A tanulmány szerint ugyanakkor számos olyan teljesítési mód létezik, ahol a munkavállaló a teljesítés több elemét maga határozza meg, ami együttjár a felelősség és a kockázat bizonyos mértékű megosztásával. Véleményem szerint e körbe tartozik a koronavírus-járvány folytán jelentős szerepet kapó távmunkavégzés.
Kiss György szerint számos olyan munkáltató működik, ahol hiányzik a klasszikus értelemben vett szervezet, ami azért is lényeges, mert a munkajog egész intézményrendszere a vállalkozás szervezetéhez kötődik. Azaz, az alárendeltség kritériumának lehetnek eltérő intenzitásbeli következményei a munkajogviszonyon belül, ami megkérdőjelezheti azt a premisszát, hogy minden munkavállalónak azonos szociális védelmi szükséglete van. A tanulmány által említett "szürkezónában" az ún. independent contractorsnak ilyen szükséglete nincs. A szerző következtetése: a képlet rendkívül összetett, amelyből következően a minősítés sem lehet sematikus.
A tradicionális munkajogviszonyban a munkavállaló teljesítésének ellenértéke a munkabér. Ezzel szemben a munkavégzést kifejező magánjogi jogviszonyokban meglévő ellenérték jogi természete ettől teljesen eltérő, ami a feleknek a munkaszerződés alanyaihoz képest más pozíciójából, a teljesítés tágabb értelmezési lehetőségéből, és az ellenértéknek a munkabértől eltérő rendeltetéséből fakad. Ez pedig a szerző szerint a "szürkezóna" tekintetében felszínre hozza a jogállás és a tényleges teljesítési pozíció közötti ellentmondást.
Ezt követően a tanulmány a többször említett, a munkajog lehetőségeit és határait feszegető szürkezóna meghatározásával foglalkozik. A szerző kérdése: értelmezhető-e egyáltalán ez a kategória? A válasz: a "szürkezóna", illetve "szürkeállomány" kifejezések önmagukban nyilvánvalóan értelmezhetetlenek. Bármilyen minősítés csak a jogállás oldaláról történő megközelítés alapján lehetséges. Kiss György szerint a meghatározáshoz nem célravezető a munkavállalói jogállás alapulvétele. Elsősorban azért nem, mert a fentebb hivatkozott Lawrie-Blum-formula a munkavállaló fogalmának meglehetősen tág értelmezésre ad lehetőséget, ennek a védelemnek egy más jogállásra való kiterjesztése csak a munkajog jelentősen célirányos értelmezése árán lehetséges. A szerző álláspontja szerint a szürkezóna mint köztes kategória entitása csak jogállása és tényleges lehetősége közötti ellentmondás okainak az elemzése által tárható fel.
A "szürkezóna" viszonyítási pontjának a tanulmány alapján a self-employednak kellene lennie, amely mögött számos tartartalmi elem húzódik meg. Olyan munkavégzőről van szó, aki saját számlájára, felelősségére és kockázatára dolgozik, és ennek megfelelően önálló alanya a magánjogi ügyleteknek, ebből következően: individual enterpreneur, independent contractor. Ehhez kapcsolódó összefoglalásként a szerző megállapítja: ez a munkavégző réteg nem rendelkezik saját lényegét kifejező jogállással, jelenleg eltérő jogállások kritériumainak az adaptálásával vagy éppen azok hiányának kimutatásával próbál a jogalkalmazás és az irodalom közelebb kerülni ehhez a munkavégző réteghez. Kiss György szerint az előbbire példa a munkajogi jogállás alapulvétele, az utóbbira az önfoglalkoztatói jogállás ismérvei elhalványulásának elemzése. És ebből ered a az akadémiai székfoglaló előadásban is elhangzott következtetés és kérdés: eszerint bármely megközelítést vizsgáljuk is, azzal a következtetéssel találkozunk, hogy mivel ennek a rétegnek a helyzete hasonló a munkavállalóéhoz, védelemre van szüksége. De milyen jellegű védelem szükséges?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
