2016. november 22-23. között zajlott le a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Magyar Nemzeti Levéltár közös szervezésében az a Pillanatképek a 20. század magyar közigazgatásának történetéből címmel szervezett konferencia, amelynek előadásait tartalmazó kötetet tartja most kezében az olvasó. A kétnapos rendezvény keretében hat szekcióban összesen huszonkét előadás hangzott el, amelyek a késői dualizmus korának közigazgatási szervezetrendszerével, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követő égető közjogi kérdésekkel és a trianoni békeszerződés következtében elvesztett területek közigazgatásának átszervezésével foglalkoztak. A konferencia időbeli keretei azonban nem álltak meg 1918-nál, sok olyan előadó is szerepelt a programban, akik a Horthy-korszak igazgatási berendezkedésével foglalkoztak, valamint a rákövetkező történelmi időszak igazgatási szervezetének történetéből villantottak fel képeket.
A két intézmény közös szervezésében megvalósult konferencia folytatása volt a Magyar Nemzeti Levéltár által szervezett közigazgatási konferenciáknak, a program illeszkedett a korábbi rendezvények által megszabott időbeli keretekhez.
A konferencián elhangzott előadások közül tizenkét előadásból tanulmány is készült a Pro Publico Bono - Magyar Közigazgatás e különszámához. A különszámban a tanulmányokat a szerzők neve szerint ábécésorrendben olvashatják, ám a tanulmányok a témájuk szerint másképpen is csoportosíthatók.
A kötetben érintett témák közül kiemelkednek azok, amelyek általában foglalkoznak a konferencia fő témakörének, a két világháború közötti magyar közigazgatásnak a központi kérdéseivel. Az e témakörbe tartozó tanulmányok közül elsőként Fiziker Róbert A legközelebbi ünnepnapra várva. Királykérdés Magyarországon és Ausztriában, 1922-1938 című írását lehet megemlíteni, amely az államforma és trónbetöltés kérdéseit járja körül, külön hangsúlyt fektetve a két világháború közötti időszak sikertelen legitimista mozgalmaira, amelyek a monarchia restaurációját célozták. A Horthy-korszakot közvetlenül megelőző Tanácsköztársaság időszakával foglalkozik Csonka Laura a tanulmányában, aki A polgári demokratikus kormányok és a Tanácsköztársaság a vádlottak padján - különös tekintettel a népbiztos-perre című írásában, levéltári források alapján mutatja be a Forradalmi Kormányzótanács tagjaként szolgáló tíz népbiztos ellen, a politikai restaurációt követően lefolytatott pert. A szerző részletesen elemzi a fennmaradt peranyagokat és a népbiztosok elleni perben született ítéletet egyaránt, bemutatva azt, hogyan számolt le a Horthy-korszak a Tanácsköztársaság intézményének vezető tisztviselőivel. A Horthy kormányzósága által fémjelzett időszak törvényhozásának meghatározott szegmensét érinti Püski Levente tanulmánya. A szerző A vidéki
- 3/4 -
törvényhatóságok küldöttei a Horthy-kori felsőházban című írásában az 1926. évi XXII. törvénycikkel visszaállított országgyűlési felsőház szervezetét mutatja be.
A közigazgatás működésével foglalkozott Paksy Zoltán, A közigazgatás reform terve és kudarca az 1920-as évek elején című írásában egy, a törvényhatóságok reformját célzó 1920-as törvényjavaslat sikertelen vitáját mutatja be a fennmaradt országgyűlési anyagok alapján. A Horthy-kort megelőző időszak személyi állományának bemutatását célozza Kriskó Edina írása, akinek a tanulmánya a közigazgatási szakemberképzésről és a Monarchia végnapjainak közigazgatási személyi állományáról szól. A szerző az Amiről a személyügyek mesélnek... című tanulmányában a fennmaradt levéltári források alapján az első világháborúig kiépült közszolgálati személyzeti rendszer jellegzetességeit mutatja be. Erre a személyi állományra támaszkodott a későbbiek során a két világháború közötti időszak is a restaurációt követően. A két világháború közötti időszak közigazgatásának témakörét érinti Nagy Janka Teodóra A szociális közigazgatás komplex értelmezése a két világháború között címmel írt tanulmányában. Bár a tanulmány címéből erre nem következtethetünk, a szerző három közigazgatási szakembernek, Magyary Zoltánnak, Esztergár Lajosnak és Csizmadia Andornak a népjóléti igazgatás terén vallott tudós gondolatait mutatja be.
A tanulmányok második csoportja a Trianon következtében Magyarországtól elszakított területek közigazgatásának változásaival foglalkozik. Ezek közül a sorban elsőként említhető Bodó Barna Jövőkép, autonómia - székely közigazgatás című írása, aki a székely közösség autonómiájának több évszázados történetét tárgyalja, rámutatva arra, hogy annak a napjainkban újra és újra felerősödő polémiának a megértéséhez, amely a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban olykor felvillan, nélkülözhetetlen a történeti múlt megismerése. Ebbe a csoportba sorolható Marjanucz László tanulmánya is, aki Határváltozás következményei Csanád és Torontál vármegyében címmel írt munkájában, az említett két csonka vármegye, Csanád és Torontál, Trianont követő közigazgatási viszontagságait mutatja be. Ugyancsak e körben említhető Hornyák Árpád A Délvidék a délszláv állam közigazgatásában 19181941 című írása, amelyben a szerző az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követő időszakban, a Délvidéken, az elszakadás következtében lezajlott közigazgatási reformokat elemzi. Az írás részletesen foglalkozik a szerbek által bevezetett reformokkal, bemutatva azt, hogy a korábbi időszakban a közigazgatásban dolgozó szakemberek hogyan szorultak ki fokozatosan a terület elszakadását követő időszakban a közigazgatási szervezetrendszerből. Ehhez a témakörhöz tartozik Simon Attila írása is, aki A magyar közigazgatás bevezetésének ellentmondásai az első bécsi döntés által visszakapott felvidéki területsávon című írásában, a monarchia felbomlását követően megalakuló Csehszlovák államhoz került magyarlakta területek közigazgatásának változásaira fókuszál.
A kötetben találunk két olyan tanulmányt is, amely bár nem sorolható egyik csoportba sem, mégis kötődik a konferencia témaköréhez. Az egyik tanulmány Horváth Attila tollából született, aki Az 1946. évi VII. tc., a demokratikus államrend és a köztársaság védelméről című írásában a második világháborút követő történelmi korszak büntetőjogában bekövetkezett változásokat mutatja be, különös tekintettel a politikai bűncselekmények megítélése terén bekövetkezett törvénymódosításra. A tanulmány a konkrét törvény elemzésén túl bepillantást enged a korszak politikai gondolkodásába is. Végül Pálvölgyi Balázs A magyar migrációs
- 4/5 -
politika átalakulása a 20. század első negyedében című tanulmányát kell megemlíteni, amely a dualizmuskori kivándorlás kérdéseivel foglalkozik és az első világháborút követő időszak menekültügyi igazgatási kérdéseit járja körül.
Valamennyi, a kötetben szereplő tanulmány rendkívüli érdeme, hogy olyan primer levéltári forrásbázisra támaszkodik, amely megismerése újat hoz a tudományos kutatások és eredmények terén. A kötetben szereplő szerzők a tanulmányaikkal érintett korszakok és témák elmélyült, érdemes kutatói, akik írásaik által nemcsak a közigazgatás-tudomány és a jogtörténet-tudomány képviselői számára szolgálnak értékes új tudásanyaggal, de a korszak történelme iránt érdeklődő olvasó figyelmét is felkelthetik.
2019. március 26. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a különszám szerkesztője.
Visszaugrás
