Kriskó Edina[1]: "Amiről a személyügyek mesélnek..." (Publico, 2018. Különszám, 110-138. o.)

Közszolgálati életpályák a két világháború között a BM személyügyi iratainak tükrében

Absztrakt

Jelen tanulmány egy felderítő közszolgálatiéletpálya-kutatás első eredményeit kívánja bemutatni. A két világháború közötti közszolgálat alulnézeti perspektívából, a tisztviselők személyes elhivatottságának és kiválóságának kordokumentumait elemezve elevenedik meg. A belügyi dokumentumok K 148 fond jelzetű elnöki iratainak 2-es, Kitüntetések címet viselő tételeit vizsgáltam. Ebben a tételben a különféle címek, rangok és más elismerések adományozásához kapcsolódó felterjesztéseket olvashatunk, amelyekhez legtöbb esetben részletes életrajz, pályakép és a kiváló szakmai teljesítményt alátámasztó egyéb irat kapcsolódik. Szisztematikus mintavétel történt ötéves időközönként áttekintve az ugyanazon cím alá sorolt dokumentumokat a levéltári repertórium alapján. A mintába az 1919-es, 1924-es, 1929-es, 1934-es és 1939-es esztendő került. Kvalitatív kutatásról annak is felderítő szakaszáról lévén szó, a kutatói cél nem több, mint megismerés, bemutatás, elfogadva a szubjektív látásmód létjogosultságát. A műfaj ennek megfelelően kevert: iratismertetés és kutatási beszámoló. A tanulmányban emberi sorsok, köztük tisztviselői életpályák elevenednek meg olyan társadalmi kérdések kontextusában, mint a közegészségügy, a népesedésügy, a hadigondozás vagy a közjótékonyság. Az életírások között azonban nem kizárólag a központi közigazgatás tisztviselőit találjuk meg, polgármesterek, jegyzők, községi és körorvosok, tűzoltók, leventeoktatók, detektívek alakjai is megelevenednek. Rajtuk kívül megidézik az akták egyetemi tanárok, mérnökök, ügyvédek, apácák és művészek pályáját és érdemeit is.

Abstract - "What the personal files tell us"

Civil servants' s career between the two World Wars in the light of the Ministry of Interior personnel documents

This paper intends to present the first results of an exploratory research on public service career. The civil service between the two World Wars comes alive from bottom-up perspective analysing the documents of the personnel commitment and excellence of civil servants. Among the Presidential Documents were examined the K 148 fond by Ministry of Interior with the title

- 110/111 -

"Honors". You can read in this item proposals related to the donation of various titles, ranks and other recognition, most of which have some attachment: detailed biographies, career path and other documents confirming excellent professional performance. Systematic sampling was carried out at 5-year intervals by reviewing documents classified under the same title on the national archive repository. The samples were taken in 1919, 1924, 1929, 1934 and 1939. In the exploratory phase of the research the goal is no more, than cognition, presentation with acceptance the subjective vision of the researcher. The genre is mixed accordingly: documentation and research report. In this study comes to life human fates, career paths in the context of social issues such as public health, population issues, war or charity work. However, we do not only include officials of the central administration, but also mayors, notaries, local and circular doctors, firefighters, paladin instructors and detectives. Along with them, the files are also show the careers and merits of university professors, engineers, lawyers, nuns and artists.

- 111/112 -

1. Bevezetés

Jelen dolgozat a Belügyminisztérium személyügyi iratainak, vagyis a K 148 fond jelzetű elnöki iratok 2-es tételeinek 1919 és 1939 közötti időszakot átfogó vizsgálatán alapul.[1] Célja alulnézeti perspektívából - vagyis nem a közigazgatási rendszer, hanem az egyén, a tisztviselő és az állampolgár oldaláról - mutatni be, mit jelentett a személyes érdem és kiválóság, a szakmai előmenetel és elismerés, a sikeres és példaértékű életpálya a köz szolgálatában. Felderítő célzatú kvalitatív kutatásról lévén szó, nem volt előzetes hipotézis, a tanulmány nem bizonyítani, hanem bemutatni akar. Bemutatni az iratanyagban fellelhető "tipikus" dokumentumokat egy a továbbiakban még csiszolható és csiszolandó logika és kategóriarendszer alapján. Célja a tanulmánynak megmutatni a közigazgatás mindenkor emberi arcát, a hivatalnoki gépezet mögött az emberi erőforrásokat, szakmai kompetenciákat és az életpályákban megmutatkozó elhivatottságot. Az emberi sorsok, tisztviselői életrajzok és pályaképek ugyanakkor kendőzetlenül mutatják meg az ország mindennapjait, a közszolgák filléres gondjait (segélyügyek), a háborús pusztítás nyomában olyan társadalmi kérdések felértékelődését, mint a közegészségügy (a tuberkulózis és nemibetegségek vagy a csecsemőhalandóság elleni küzdelem), a hadigondozás (rokkantügy), az elcsatolt területek személyi állományának megélhetési és foglalkoztatási kérdéseit. Ugyanakkor a rendkívül színes iratanyag szól a magánember érdemeiről (életmentésért járó elismerések), az önkéntes társuláson alapuló egyesületek (önkéntes tűzoltóságok, vöröskeresztegyletek) munkájáról, a nők háborús áldozatvállalásáról és karitatív tevékenységeikről (betegápolás, gyermekvédelem, közétkeztetés). Mindezek mellett megjelennek a külföldi rendjelek viselésére vonatkozó engedélykérelmek, amelyek ha közvetetten is, de tanúskodnak a (nemzetközi) politikai erőviszonyok változásairól.

2. A kutatás

2.1. Kutatói szándék és célkitűzés

A munka felderítőkutatásként indult a személyügy területén a közszolgálati éltpályák témakörben. Ez jól lehatárolható, bár eredményeiben megjósolhatatlan kutatási iránynak tűnt. Miért? Azt tudjuk, hogy a vizsgált időszakban nincs egységes közszolgálati pragmatika, rendeleti úton történő szabályozás fekteti le a máig jellemző alapvetően zárt közszolgálati rendszer alapjait (amelyről a későbbiekben még lesz szó). A dokumentumok tartalma, töredékessége azonban - ahogyan más levéltári kutatások esetén is - felvet bizonyos aggályokat az alulnézeti vizsgálatok terén. Lesz-e szintetizálható és általános következtetések

- 112/113 -

levonására módot adó eredmény (vagyis elérhető-e az elméleti telítődés),[2] nem tudható. Az azonban nyilvánvalónak tűnt, hogy olyan kép - még ha mozaikszerűen is - megrajzolható, amely az egyén szintjére lebontott kiegészítését, folytatását adhatja az olyan munkáknak, amelyek az elmúlt évtizedben doktori disszertációként rendszerszintű kérdésekkel foglalkoztak. Lásd példának okáért Hazafi Zoltán: Közszolgálati jogunk a változó nemzetközi és hazai térben (2009) vagy Linder Viktória: Személyzeti politika - Humán stratégia a közigazgatásban című doktori értekezését (2010). Az iratanyagban fellelt, az Országos Közegészségi Tanács jubileumához kapcsolódó iratok például, és az azon túl jelen lévő orvosi életrajzok - az egészségügy országos rendszerének minden szintjéről - az olyan munkák "emberi arcát", emblematikus alakjait idézik meg a kutató számára, mint Gracza Tünde: Magyarország közegészségügyi állapota a korabeli magyar nyelvű orvosi szakfolyóiratok tükrében (2010), vagy Pálvölgyi Balázs: A magyar közegészségügyi közigazgatás intézményrendszere (1867-1914) című disszertációja (2006).[3]

2.2. "Néhány szó a kvalitatív kutatásokról

"A kvalitatív kutatási tervnek nincs egységes szerkezete. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy maga a kutatási terv is fejlődhet a kutatás során, másrészt a logikai felépítés eltérhet az alkalmazott módszerek alapján."[4] A terv tehát nem kőbe vésett szabály, hanem iránymutató, a cél ismert, de az állomások és az útvonal újratervezhető, újratervezendő.

A kvalitatív kutatások nem törnek a bizonyítás dicsőségére, beérik valamely dolog (társadalmi jelenség, azaz kutatási probléma) megismerésével, megértésével. A kvalitatív kutatás megengedő annyiban, hogy teret hagy a kutató személyes érdeklődésének, sajátos látásmódjának. A kutató elfogódottságait nem hibának tekinti, nem törekszik teljes kiküszöbölésükre, hanem természetes emberi/kutatói attitűdként megtűri preferenciáit, bizonyos mértékű szubjektivitását. A kvalitatív kutatás személyes és közvetlen folyamat.[5]

- 113/114 -

Ilyen körülmények közepette a kutatás érvényességét a hitelesség, az eredmények más kutatásokba való átvihetősége, a biztosság és az igazolhatóság adja. Mindez azt jelenti, hogy a kutatónak hiteles (hihető) történetet kell megrajzolnia az eredmények interpretálásakor, eredményeinek megbízhatóságát pedig más források és kutatások erősíthetik meg.[6] A levéltári dokumentumok elemzése így óhatatlanul is megkívánja más források bevonását a közigazgatás-történet, a közigazgatástan és életrajzi kutatások tárgyköréből. Esetünkben a hiányos és ellentmondó adatok zömmel a Minisztertanács jegyzőkönyveivel való összevetésben voltak pótolhatók, korrigálhatók.[7]

Kvalitatív terepen megvan az a szabadság, hogy a kutató feltett kérdését újra és újra formába öntse, ahogyan halad előre a folyamatban. Az én kérdésem - felderítő kutatásról lévén szó - az volt, egyáltalán milyen típusú dokumentumok lesznek a személyügyek-kitüntetések kategóriába sorolva, azok között akadnak-e teljes életrajzok, az életrajzokból kiolvasható-e a hivatalnokok életpályájára vonatkozó koherens információ. Vajon ad-e konkrét fogódzókat a személyügyi iratanyag az életpálya-menedzsment kérdéseiben, az életpályán történő előrehaladásról, az egyéni életpályák szakaszairól?

2.3. A mintavétel

A belügyi iratanyagok közül a K 148 fond jelzetű elnöki iratok 2-es, Kitüntetések címet viselő tételeit vizsgáltam ötéves időközönként áttekintve a dokumentumokat. Így került a mintába az 1919-es, 1924-es, 1929-es, 1934-es és 1939-es esztendő, élve a feltevéssel, hogy az 1914-es és 1944-es, illetőleg az 1945-ös esztendő anyagait a következő fázisban célszerű külön vizsgálat tárgyává tenni. A háborús évek dokumentumait érdemes talán közvetlenül kapcsolni a harctéri és belpolitikai eseményekhez, rövidebb időközönként, illetve folytatólagosan mutatni meg a háborús közigazgatás mindennapjait és arcait. (Ez egyébként az 1918-19-es esztendőre is igaz.) Azért esett a választás a Kitüntetésekre és nem a Személyi ügyekre (5. tételek), mert itt legtöbbször a sikeres életpályák betetőzéseként indítványozott címadományozások dokumentumai számos esetben tartalmazzák a teljes szakmai munkásságot bemutató életrajzokat, pályaképeket.

Ugyanakkor a felzetek azt mutatják, hogy vannak az iratok között olyanok, amelyek a hivatali úton éveken keresztül közlekednek, így a megismert ügyiratok valójában nem feltétlenül az említett évek eseményeihez kötődnek. Tulajdonképpen tehát szisztematikus mintavétel történt, egyenlő időközönkénti (ötévenkénti) betekintéssel az azonos tételekbe (2. tételek), kivéve a háborús évek iratanyagait mint "szélső értékeket" az alapsokaság nyilvántartása (repertórium) alapján.[8]

- 114/115 -

2.4. Dokumentumtípusok a 2. tételben

A Kitüntetések című[9] tételek dokumentumai legnagyobb számban a - központi vagy helyi - közigazgatásban évtizedeken át végzett elkötelezett és áldozatos munka elismerése gyanánt különféle kitüntetésekre, elismerésekre vonatkozó felterjesztések (40 év hű szolgálatokért díszérem, 25-30-40 éves jubileumok, tanácsosi és főtanácsosi kinevezések, nemesicím-adományozások, érdemjelek, érdemérmek odaítélése stb.). Ezek azok az iratok, ahol a legteljesebb életrajzokat, folyamatos pályaképeket találjuk, tudós emberek esetében akár teljes publikációs listákat és nemzetközi szervezeti tagságok felsorolását mellékelve a felterjesztésekhez. Igen nagy számban találunk a közigazgatás tanácsadó testületeiben, bizottságaiban vezető tisztséget betöltő személyeket és/vagy szakterületi felelősöket (rokkantügy, fürdőügy, gyógyszerügy, népesedésügy, járványügy stb.). Így kapcsolódik össze a közegészségügy intézményrendszerének fejlődése és az orvos, illetve orvos-hivatalnok pályaképek.

Megjelennek az önkéntes és közjótékonysági egyesületek kiválóságai, akiknek példaértékű erőfeszítéseit honorálják. Mischler Kornél (4 elemit végzett kályhásmester) és Müller Ignác (4 elemit végzett városi pénzbeszedő) önkéntes tűzoltók az V. osztályú Magyar Érdemkeresztet kapják 47 évi önzetlen tűzoltói szolgálatukért.[10] Ugyancsak érdemkereszttel vagy (bronz) érdeméremmel tüntetik ki mindazokat, akiket életmentésért terjesztenek fel elismerésre. Ezen kitüntetésben részesül például a 13 éves Ajtós Imre, Ajtós E. Imre Pasteur intézeti igazgató-főorvos fia, aki társával egy fuldokló pincért mentett ki a balatonfüredi uszodában.[11] Az életmentések körülményeit gyakorta teljes rendőrségi jegyzőkönyvek mutatják be, olykor az összes meghallgatott tanú vallomását mellékelve.

Nagy számban találunk külföldi rendjelek viselésére vonatkozó engedélykérelmeket és azok megadásának vagy megtagadásának indoklását. Kunte Albertet, a Deutsches Bauernblatt hetilap felelős szerkesztőjét a porosz király és német császár "Verdienstkreuz für Kriegeshilfe" porosz érdemrend kitüntetésben részesítette, ennek viselésére kért engedélyt 1919-ben.[12] Lábody Gyula és dr. Antal István detektívfelügyelő, Szénássy Zoltán, Tényi Mátyás, Kerényi István, Próbáld Gusztáv és Vizy Ferenc detektívek a német Sasrend III. fokozatának viselésére kérnek engedélyt.[13] A viselni szándékozott rendjelek között ott leljük a német Érdemérmet, Souverain Máltai Lovagrend magistrális nagykeresztjét, az olasz Koronarend tiszti keresztjét, bolgár Polgári Érdemrend tiszti keresztjét, a Johannita lovagrend jelvényeit és a Sziámi Koronarend különféle fokozatait és számos más rendjelet.

Szép számmal akadnak készpénzjutalmak és emléktárgyak, egyéb elismerések átvételi elismervényei, amelyek zömmel a háborús áldozatvállalás szimbolikus elismerései. Szántó

- 115/116 -

Mihályné mint 7 hadba vonult fiú anyja 500 korona egyszeri pénzadományt és emlékjelül egy neve kezdőbetűivel díszített feszületet kap. 2 fia már hősi halált halt, 2 hadifogságban van, 3 aktuálisan is szolgál az adományozás idejében.[14] Kozic János kisigmándi lakos, akinek hadba vonult hét fia közül egy hősi halált halt, míg a többi katonai szolgálatát tölti, 500 koronát és tokban ezüst órát kap emlékül.[15]

1. ábra • Pénzjutalom és emléktárgy átvételi elismervénye

Forrás: MOL K-148 2. 30605/1917, 97.

A dokumentumokat a hadbavonultak által szüleiknek küldött tábori levelezőlapok gazdagítják megrázó, hogylétükről és bajtársaik miatti aggódásról szóló személyes üzenetekkel.[16]

2. ábra • Tábori levelezőlapok

Forrás: MOL K-148 2 30605/1917, 34-38.

- 116/117 -

Ha a háborús áldozatvállalás szóba került, nem mehetünk el szó nélkül a nők karitatív szerepvállalása mellett. A kitüntetettek között ott találjuk a közjótékonyság asszonyszemélyeit, népkonyhák megszervezőit, a gyermekvédelem élharcosait és az árvaügy felkarolóit. Paczedlik Jánosné és Véghi Jánosné a gróf Apponyi Albert poliklinika fennállásának 50. évfordulója alkalmából 25 évet meghaladó szolgálati idejük alatt teljesített hűséges és megbízható munkásságuk elismeréseként kapnak kitüntetést. A két ápolónő a Magyar Vöröskereszt érdemérmet kapja.[17] Megelevenedik előttünk Demény Károlyné, (született Mendelényi Irma, a postaigazgató Demény Károly neje), aki az Országos Gyermekvédő Liga kötelekében végzett munkásságával vívott ki elismerést. Külföldi gyermeküdültetési akciók tevékeny résztvevője, szervezője, a gyermekek kísérője útjukon. 1931-ben lett az Önkéntes Védőnői Szervezet főnökasszonya. Megismerhetjük Széchenyi Lászlónét (született Venderbilt Gladys rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter nejét), aki Franciaországból menekült apácáknak nyújtott menedéket, hadiárvaházat alapított, amelyet azután az apácák vezetésére bízott. 1914-ben létesítette az Izabella utcai gyermekotthont, amely 200-nál több menekült gyermeknek adott otthont. Az Országos Gyermekvédő Liga működését 1920-ban egy 100 ezer dolláros adománnyal mentette meg. Ő indította Amerikában azt a csomagakciót, amely révén az amerikaiak magyar hozzátartozóiknak díjmentesen küldhettek szeretetadományt, mintegy 16 241 ládányit.[18]

Fentieken túl a kutató előtt megelevenedik számos nem a központi közigazgatásban dolgozó személy élete, áldozatos munkája: polgármesterek, jegyzők, községi és körorvosok, önkéntes tűzoltók, leventeoktatók, máskor civilek: egyetemi tanárok, mérnökök, tanítók, ügyvédek, özvegyek, ápolónők, apácák, színészek stb.

Közülük a dokumentáció színességének érzékeltetése végett ide kívánkozik Salamon Béla és Herczeg Jenő, valamint Lakner Artúr kitüntetése. A két színész a magyar királyi állami elme- és ideggyógyintézetben a betegek részére önzetlenül rendezett előadásaikért részesülnek elismerésben.[19] Salamon Béla a Színházi Hetilap 1934. május 19-ei számában így nyilatkozik erről: "Pontosan tizenöt éve (tehát 1919-től fogva) járok ki a lipótmezei elmegyógyintézetbe. Minden évben felvidítjuk játékunkkal a szerencsétlen betegeket, akiknek kedélyállapotára semmiféle gyógyszer nincs olyan jótékony hatással, mint a kabarétréfa. Most, hogy tizenöt évi önzetlen munkám eredménye gyanánt megkaptam a belügyminiszteri elismerést, nagyon boldog vagyok."[20]

Lakner Artúr mint a Royal Apolló Filmszínház igazgatója kapja az elismerést, a koronás bronz érmet. A felterjesztés időpontjában már 8 éve a Magyar Nemzeti Keresztény Liga tulajdonát képező filmszínház művészeti igazgatója és a Royal filmszínházak sajtófőnöke. Érdemeiként említi a főpolgármester, hogy szakított a "gyermeklelket mételyező" régi boszorkánymesékkel, és helyette nevelő hatású előadásokkal szórakoztatja a fiatalokat.[21]

- 117/118 -

3. A belügyi tárca és a közigazgatási reform ügye

Botos János könyvében azt írja, hogy a BM azon tárcák közé tartozott, amelyek hatáskörét a Monarchia felbomlása alig érintette, apparátusa gyakorlatilag egyben maradt, maradtak kebelében a közrendvédelmi és közigazgatási tisztviselők, a rendészeti szervek, testületek személyi állománya.[22] Megmaradt a belügy iktatási szisztémája, a felzeteket és iratmintákat régi címerrel felülütve használták. Tovább élt az a korábban megszokott elv, hogy a belügy kapta mindazon ügyköröket, amelyek más tárcához nem voltak besorolhatók.[23]

Ez ugyanakkor azt is jelentette, hogy új kihívásokra kellett választ találni a belügyi tárcának. Korábban nem ismert problémaként jelentkezett szétszakított közigazgatási területek és székhelyek kérdése, az elcsatolt területekről menekülő emberekről való gondoskodás. Az utódállamokban megszüntetett magyar közigazgatás menekülésre késztette a tisztviselőket is, akik jobb híján a fővárosi pályaudvarokon vagonokban húzták meg magukat.[24] Mindazok, akik állásukban megmaradtak, de máshova rendelték őket, ugyancsak ínséges időket éltek.[25] Erről tanúskodik annak az igazságügy-minisztériumba berendelt államügyészségi irodasegédtisztnek a kérelme,[26] amelyet alább közlünk:

"Nagyméltóságu magyar Igazságügyminiszter Ur!

Kegyelmes Uram!

Alulirott azon alázatos kérelemmel fordulok Nagyméltóságodhoz, miszerint részemre magasabb összegü rendkivüli segély utalványozását engedélyezni méltóztassék.

Alázatteljes kérelmem támogatására bátorkodom felhozni, hogy fehérnemüm már teljesen elrongyolódott s lábbelim meg elkopott, amit javitással sem lehet már rendbe hozatni. A háboru kitörése óta katonai szolgálatot teljesitettem s így fehérnemüm nagy része a különböző harcztereken s kórházakban maradt pótolni pedig nem tudtam semmit, mert mint dijnok fizetést nem kaptam.

Jelenlegi horribilis árak mellett csekély fizetésemből nem csakhogy nem tudok semmit sem venni, hanem még a mindennapi élelmet is alig birom fedezni.

Özvegy édes anyámtól - aki megszállott területeken lakik - támogatást nem várhatok, mert a csehek által megszállt területről semminemü ruhanemüt hozni nem szabad.

- 118/119 -

Alázatteljes kérelmemet ismételve vagy (!) Nagyméltóságod alázatos szolgája:

Matusinecz Vilmos az igazságügyminisztériumba id. berendelt pécsi állam ügyészségi irodasegédtiszt."

Bár némely korábbi belügyi funkció átadásra került, a belügyminisztérium tevékenysége bővült az alábbi területeken: folyamrendészeti alosztály alakult; a honvédelemtől átkerült a posta-, távíró- és telefonforgalom bizalmas ellenőrzése; állampolgársági alosztály alakult; nemzeti munkavédelmi alosztály alakult; békeszerződési ügyek főosztálya; vármegyei főosztályon belül alakult egy népgondozói kirendeltségi alosztály. 1932-ben azután a Népjóléti minisztérium megszűnésével a belügyhöz csoportosították át (illetve vissza) az egészségügyi igazgatást, társadalombiztosítást, gyermekvédelmet, közjótékonyságot, a lakásügyet és a bevándorlást, az alapok és alapítványok kezelését.

A személyügyi dokumentumokban nagy arányban jelen lévő orvoséletrajzok miatt említendő szervezeti változás, hogy megszűntek a XIII. általános egészségügyi osztály alosztályai. Az új neve gyógyszerészeti és fürdőügyi osztály lett. Az egészségvédelmi osztály két részre tagolódott: járványügyi és gyógyszerügyi osztály, illetve XV/B egészségvédelmi osztály. XVI. lett az általános egészségügyi és betegellátási osztály; a XVI/A általános egészségügyi és a XVI/B a betegellátási alosztály.[27] 1936-ban azután a IX. tc. 15. paragrafusa értelmében rendelkeztek a Közegészségügyi Tanács felállításáról, amely szaktanácsok, illetve bizottságok keretében gondozta a gyermekélelmezés, a kórházi és egészségügyi betegellátás kérdéseit.

A közigazgatás reformja a vizsgált időszakban 1920-tól[28] kezdődően újra és újra napirendre került (Ferdinandy Gyula, Ráday Gedeon és Rakovszky Iván programjában is szerepelt), de a megvalósítás irányába alig-alig történtek lépések. Az első érdemi, s a trianoni veszteségeket figyelembe vevő reformterv 1923-ban született meg Benisch Artúr szakmai munkája nyomán, de a körülmények a revizionista törekvések a megvalósításának ezúttal sem kedveztek, s a javaslat a politikai színtéren elbukott. Nem hozott érdemi változást Szcitovszky Béla 1928-ban benyújtott törvénytervezete, majd Vásáry István asztalfiókba kerülő koncepciója sem. Az 1931-ben kormánybiztossá kinevezett Magyary Zoltán, kiemelkedő elméleti és a hazai közigazgatást részleteiben feltérképező munkássága dacára sem tudta reformtörekvéseit a megvalósításig vinni. A Közigazgatás Racionalizálásának Kormánybiztossága a belügyminiszter irányítása alá került, Magyary kormánybiztos maradt, valamint a harmincas és negyvenes években tevékenyen dolgozott a reformtörekvéseken. A testület adminisztratív vezetését Mártonffy Károly látta el.[29] Valamifajta toldozás-foldozás zajlott tehát a két világháború között (főként a költségracionalizálás jegyében),

- 119/120 -

de a mélyreható reformok ügye lépten-nyomon megfeneklett. A közigazgatás reformjának elakadt kérdését 1938-ban Keresztes-Fischer Ferenc vitte tovább miniszteri programjában, amelyben a közigazgatás túlzott centralizáltságát kívánta leépíteni.[30] A tisztviselők képzése érdekében kiállt a közigazgatási szakvizsga és továbbképző tanfolyamok megtartása mellett. E célból támogatta a Korszerű közszolgálat útja című könyvsorozat kiadását.[31] Az újabb miniszteri közigazgatási reformprogram megvalósítását végül a terület-visszacsatolások és a kirobbanó második világháború gátolta meg.

4. A közszolgálati jogviszony a két világháború között

Egységes közszolgálti pragmatikatörvény - bár több fogadalom is tétetett erre a vizsgált időszakban - végül nem született. Hiába hozott létre e célból bizottságot a minisztertanács 1905-ben. Annak ellenére sem jutott törvényalkotási szakaszba a kezdeményezés, hogy annak előkészítésére Magyary Zoltán is megbízatást kapott 1931-ben, majd az 1932 októberi nemzeti munkaterv is tartalmazta ezen célkitűzést.[32] De jóval korábban 1907-ben és 1909-ben is éltek a javaslattevés jogával a tisztviselői kongresszusok.[33] A közszolgálati jogviszonyokat ennek hiányában rendeleti úton szabályozták.

Az 1868. évi XLIV. tc. A nemzetiségi egyenjogúság tárgyában 27. §-a arról rendelkezett, hogy a nemzetiség nem lehet akadály a hivatalok betöltésének kérdésében, azt mindenkor a személyes képesség határozhatja meg. Komoly lépés a demokratizmus felé, hiszen korábban nemesi kiváltság volt, amelyet magyar származáshoz kötöttek.

Fontos szabályozó volt a Pénzügyminisztérium Ügykörére Vonatkozó Szolgálati Szabályok Gyűjteménye 1874-ből. Meghatározta a közszolgálatba való belépés általános és különös feltételeit. Rendelkezett az államtisztviselők, altisztek és szolgák kötelezettségeiről, jogairól és olyan kedvezményeiről, mint az illetmény, lakpénz, természetbeni lakás, megszabta a helyettesítés rendjét, a kiküldetések díjazását, az előléptetések rendjét, a szabadságolást, de tartalmazott megkötéseket a szakvizsgák letételére és a nyugdíjazásra vonatkozóan is. A szabálygyűjtemény mint a közszolgálat minden ágára kiterjedő szabályozó került bevezetésre. Ez helyettesítette az egységes pragmatikát. A szintén a Pénzügyminisztérium kiadásában megjelent 1936-os Közszolgálati Jogszabályok Gyűjteménye volt a következő lépcső, amely az állami és vármegyei törvényhatósági, községi alkalmazottak közszolgálati viszonyát rendezte.

Fontos alapdokumentum volt az 1883. évi I. törvénycikk (a köztisztviselők minősítéséről), amely minősítési követelményeket fektetett le, például hogy a fogalmazói állások betöltéséhez legalább államtudományi államvizsga szükséges. Nem a bent lévők minősítésének

- 120/121 -

szempontjait adta meg, hanem a rendszerbe belépni kívánókkal szembeni követelményeket foglalta egységbe a minősítési törvény.[34] A jogszabály külön rendelkezett az elméleti és gyakorlati közigazgatási vizsgáról, de a gyakorlati vizsgát végül csak 50 év késéssel 1934-ben vezették be (vonatkozhatott a teljes közigazgatásra vagy annak egy ágára).[35]

Támpontot ad még a nyugdíjtörvény (1885. évi XI. törvénycikk az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról), a fegyelmi eljárások szabályozása (1886. évi XXIII. tc. a közigazgatási tisztviselők, a segéd- és kezelő személyzet tagjai elleni fegyelmi eljárásról). A juttatások kérdésében az 1923. évi III. törvénycikk a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló 1913. évi LX. törvénycikk módosításáról ad eligazítást. Ugyancsak fontos szabályozó az 1930. évi XVIII. törvénycikk Budapest székesfőváros közigazgatásáról.

Nem véletlen, hogy Linder Viktória doktori értekezésének elején azt írja: "Mint látni fogjuk, egy-egy vonatkozásban a száz évvel ezelőtti problémák éppúgy hangzanak, mintha csak napjainkban kerülnének felvetésre."[36] Nem meglepő, hogy az összecsengés nagyfokú a személyügyi területen, hiszen ahogyan azt Lőrincz Lajos is leszögezi: "a modern személyzeti politika egyes elemei a kiegyezést követő években alakultak ki a magyar közigazgatásban".[37] És az első világháborúig ki is épültek és törvénybe foglaltattak a zárt közszolgálati személyzeti rendszer alapjai (demokratizmus elve, szakszerűség elve, érdemek - iskolai végzettség - életkor, nemzethűség, az államnyelv ismerete alapján történő kiválasztás stb). A közigazgatásba való bekerülés feltételeként fogalmazódott meg a magyar állampolgárság, a cselekvőképesség, büntetlen előélet, gazdasági jellegű feltételek (gondnokság és csőd alatt nem áll) és etikai követelmények (erkölcsi tekintetben alapos kifogás alá nem esik).

Bár a korszakban többen tesznek rá javaslatot, nem valósul meg a nyílt pályáztatási rendszer (kéz alatt betöltött pozíciók), a kinevezéseket a hivatalos lapban közzé kell tenni, de ez nem érvényességi feltétel. Nyilvános közzététel vonatkozott hadirokkantak számára fenntartott állásokra. A kiválasztás első tényezője az összeköttetés. Versenyvizsgáztatás és felvételivizsga-rendszer nem általánosan alkalmazott.[38]

- 121/122 -

5. Ösztönzésmenedzsment

Ha a jelen humánerőforrás-menedzsment terminusaival és kulcstémáival vetjük össze az iratanyagot, azt kell látnunk, hogy a közszolgálatba való bekerülés feltételeiről, az előmeneteli rendről és a címek adományozásáról mint a kiváló teljesítmény elismeréséről, nyerünk információt. Az életrajzokban megtalálható szakmai végzettségre, (hazai és külföldi) tanulmányokra vonatkozó információk igazítanak el (a különféle rendeleteken kívül) a felvétel követelményeiről, az egyes pozíciókhoz társított kompetenciafeltételekről (ahogyan ma mondanánk), a közszolgálat részéről támasztott erkölcsi mércét a kinevezések és címadományozások méltató soraiból olvashatjuk ki (mint személyes és személyes-szakmai érdemek). A címek adományozásának rendje és a kinevezések elutasítása híven tükrözi a máig domináns szenioritás elvének jelenlétét a karrierutakat illetően, s hogy a kiváló szakmai teljesítmény, ha nem párosul a rendszerben letöltött sok évnyi munkatapasztalattal, türelemre inti a szakmai kiválóságokat. Megtaláljuk a várakozási idő ma is jelen lévő elemét, amely a maihoz hasonlóan (illetve ma a korábbihoz hasonlóan) lerövidülhet bizonyos esetekben (soron kívüli előresorolás), ha a tisztviselő teljesítette a magasabb fokozatba kerülés feltételeit, ez esetben a magasabb besorolási fokozat legalacsonyabb fizetési fokozatába kell sorolni.

Kevés olyan dokumentum van, amelyben elutasítják a kinevezés vagy kitüntetés odaítélését, ha erre mégis sor kerül, ez leggyakrabban az ancienitás elvére történő hivatkozással történik meg. Jó példa erre Pető Ernő Vas vármegye szombathelyi közkórháza igazgatójának esete, akinek ügyében a népjóléti és munkaügyi miniszter kér állásfoglalást a belügyminisztertől. Petőt szeretnék magyar királyi kormányfőtanácsosi címmel kitüntetni (a királyi egészségügyi főtanácsosi cím helyett) 1924-ben mondván, munkásságára "mértékadó helyről" hívták fel a miniszter figyelmét.

Pető Ernő 1886-ban született Kistapolcsányban, római katolikus, nős, tartalékos ezredorvos, aktuálisan pedig Vas vármegye szombathelyi közkórházának igazgató-főorvosa, vármegyei tiszteletbeli tiszti főorvos. Orvostudori oklevelét 1909-ben, sebészműtői bizonyítványát pedig 1912-ben nyerte el. 1909. október 9-től 1910. augusztus 31-ig a budapesti egyetemi korbonctani és kórszövettani intézetnél gyakornok, 1910. szeptember 1-jétől 1912. augusztus 31-ig a budapesti egyetemi II. sz. sebészeti klinikán műtőorvos. 1912. május 16. - 1913. május 16-ig a budapesti állami bábaképző intézetnél mint tanársegéd működött.

1913. június 1-től augusztus 31-ig a berlini egyetemi klinikák továbbképző tanfolyamát látogatta. 1913. október 1-től 1914. július 28-ig a Pajor szanatórium osztályos főorvosa és a Szent István kórház sebészeti osztályának "externistája". 1914. augusztus 1-től 1918. december 24-ig a cs. és kir. huszárezred harctéri orvosfőnöke, majd a szombathelyi tartalékkórház sebészeti osztályának vezetője és az Emberbaráti kórház sebésze. 1918. december 25. óta Vas vármegye szombathelyi közkórházának igazgató főorvosa. Kitüntetései között

- 122/123 -

ott a Károly-csapatkereszt, a Sebesülési érem, az Arany-koronás érdemkereszt[39] a vitézségi érem szalagján, a II. osztályú Vöröskereszt-díszjelvény a hadi ékítménnyel, valamint a Lajos bajor királyi érdemkereszt. A felterjesztésben méltatják, hogy mind orvosi, mind gazdasági értelemben kiválóan vezeti a rábízott intézményt, s a szombathelyi kórházat az egyik legjobb vidéki kórházzá fejlesztette munkásságával.[40]

Az egészségügyi főtanácsosi cím vonatkozásában a miniszter állásfoglalása napnál világosabban mutatja meg a közszolgálatban eltöltött idő fontosságát:

"Jóllehet dr. Pető Ernő eddigi közszolgálata alatt szerzett érdemei elismerésre méltók, figyelemmel azonban arra, hogy orvostudori oklevelét csak 14 évvel ezelőtt, 1909-ben nyerte el és igy az egészségügyi főtanácsosi cimmel való kitüntetésére nézve irányadónak veendő azon feltételnek, miszerint a nagyobb közkórházak igazgató-főorvosai a jelzett kitüntetésre csak akkor hozhatók javaslatba, ha legalább 15 évet töltöttek közszolgálatban - nem felel meg, a magyar királyi egészségügyi főtanácsosi cimmel való kitüntetésre nevezettet nem áll módomban javaslatba hozni."[41]

Így jön hát szóba köztes megoldásként a kormányfőtanácsosi cím.

A belügyminiszter meggyőzése céljából kerül csatolásra Pető munkásságának leírása és kiegészítése olyan adalékokkal, mint:

"A mult évek nehéz élelmezési viszonyai idején nevezett igazgató vezetése alatt álló közkórház betegei olyan ellátásban részesültek, amelynek nyujtására ezen intézmény számára megállapitott napi ápolási dijakból befolyó jövedelem révén nem lett volna képes. Dr. Pető Ernő feleségének tudomásom szerint Szombathely közelében, egy kb. 2000 holdnyi kiterjedésü elsőrendüen kezelt földbirtoka van, ahonnan állítólag szekérszámra szállitották a kórház raktáraiba a különböző élelmiszereket. Dr. Pető Ernő orvosi gyakorlatából származó nagyjövedelméből évenkint jelentős összeget jótékony célra forditott és rosszabb fizetőképességü betegeit magánrendelésén is dijtalanul kezeli és operálja."[42]

Éppígy fiatal kora miatt nem kapja meg a magyar királyi egészségügyi főtanácsosi kinevezést dr. Ratkóczy Nándor életének 43. évében.[43] A cím egy életpálya betetőzését jelenti, hangzik az indoklás. Felvetődik, hogy pályája végén nem volna mivel kitüntetni, ha most elnyerné a címet.

Néhány olyan eset is előfordul, amikor községi körjegyzőt kívánnak királyi kormányfőtanácsosi címre felterjeszteni, ekkor az elutasítás indoka az, hogy ez a gyakorlat megnyitná az utat más községi és körjegyzők előtt, s az nem volna kívánatos.[44] A hivatalnoki hierarchia szempontjából ugyanis ez azt jelentené, hogy a jegyzők feletteseiknél magasabb címzéshez juthatnának alkalomadtán, mivel a kormánytanácsosi cím a "nagyságos" címzésre

- 123/124 -

jogosít. Megjegyzendő, hogy létezik a tiszteletbeli minőség, valamint a helyettesi megbízás, de ezek sem a rangsorozás,[45] sem az előlépés, sem az illetmények tekintetében nem adnak semminő igényt.[46]

A szakmai előmenetel (máig érvényes) feltételei leginkább a nagy részletességű orvoséletrajzokban bontakoznak ki. Különösen igaz ez akkor, amikor olyan személy életírását olvassuk, aki valamely központi közigazgatási szerv vagy országos hatókörű szakmai intézmény kötelekében is teljesített szolgálatot. Következzen ezért rövid betekintés abba, hogyan is áll össze a kitüntetési dokumentációkból egy-egy pályakép.

6. Orvosok a köz szolgálatában - kinevezések és pályaképek

A közegészségügyi szolgálat terén szerzett érdemeiért egészségügyi főtanácsosi cím adományozására terjeszti fel dr. Zöldy János tiszti főorvost Békés vármegye főispánja 1918-ban.[47] Az 1860-ban született, római katolikus családból származó Zöldy orvosi tanulmányai végeztével 1884-ben orvosi, majd 1887-ben műtőorvosi oklevelet szerzett. Előbb mint műtőnövendék, majd mint segédorvos látta el feladatát a budapesti Szent Rókus és Szent István kórházaknál, majd az egyetemi sebészeti klinikán.

1888-at írunk, mikor Gyula városa tisztiorvosának választja meg, három évvel később már mint Békés vármegye közkórháza sebészeti osztályának főorvosa praktizál. 1895-ben ugyanezen kórház igazgatójává és vármegyei tisztifőorvossá nevezik ki. A vármegye területén az újoncozáskor ő látta el a polgári orvosi tisztet minden sorozó járásban.[48] A felterjesztés külön említi a főorvos érdemeit a tuberkulózis elleni küzdelemben, méltatják erőfeszítéseit, amelyek a József királyi főhercegről elnevezett tüdővész elleni népszanatórium felállítására irányultak.[49] "E téren szerezett kiváló érdemeinek elismeréséül 1904-ben részére a magyar nemesség »Folyfalvi« előnévvel adományoztatott."[50] Az elismerések, címek adományozásakor vizsgálat tárgya volt, hogy valaki joggal viseli-e a nemesi címet, rangot, így a dokumentációban megtaláljuk a folyfalviak címertervét is 1905-ből.

- 124/125 -

3. ábra • A folyfalvi Zöldy család címerterve 1905-ből

Forrás: MOL K 148 05041/1918, 3.

A háború tartama alatt Zöldy János a II. osztályú polgári hadiérdemkereszttel[51] (kab. szám. 2041/1917) és hadiékítményes II. osztályú Vöröskereszt-díszjelvénnyel lett kitüntetve. A felterjesztés méltatja 1880 óta tartó töretlen törvényszéki működését, s annak során az igazságszolgáltatás érdekeinek mindenkori szigorú szemmel tartását. "Kiváló orvosi képessége és nagy szaktudása felettes hatóságainak is figyelmét magára vonta és 1898-ban az országos törvényszék orvosi vizsgálóbizottság tagjává neveztetett ki. Társadalmi téren is érdemdus müködést fejt ki, sok jótékony intézménynek és egyesületnek munkatársa és jelenleg a háboru tartama alatt a 300 ágyas gyulai Vöröskereszt kórháznak igazgatósági teendőit is ellátja." Az orvosi szakirodalomban (és persze a praxisban) elsősorban a nyúlajak sebészeti kezeléséről írt tanulmányával vált ismertté és elismertté.

"Dr. Zöldy János orvosi hivatását mindenkor önfeláldozó odaadással, kiváló szaktudással, nagy lelkiismeretességgel látta el és példás kötelességtudásával, önzetlen közhasznu szereplésével rászolgált arra, hogy érdemes munkássága és kivételes teljesitményei a legmagasabb helyről jövő kitüntetés alkalmával kivételes elbirálásban részesitessenek."[52]

1926-ban kéri Békés vármegye, hogy Zöldyt a szolgálatban még visszatarthassa, amelyet azonban a minisztertanács (márciusi ülésén) csak adott év december 31-ig tart szükségesnek (az alispán visszatartásával egyetemben).[53] Zöldy János végül szülővárosában, Gyulán hunyt el 1940. január 19-én.[54]

Az orvosi pályaképekből jól kiolvasható az előmenetel rendje: példás rendben végzett iskolák, újabb és újabb oklevelek, a gyakornoki (segéd és alorvosi) évek letöltése a szükséges

- 125/126 -

gyakorlat megszerzéséhez, előnyt jelentő hadszíntéri tapasztalat, katonaorvosi érdemek, önzetlen, karitatív tevékenységek, fáradhatatlan munka a közegészségügy olyan égető kérdéseiben, mint a járványok megelőzése vagy a hadigondozás. Az elismerések adományozásánál azután felbukkan a szakmai-közéleti munkában való részvétel, szakmai szervezeti tagságok (hazai és nemzetközi tudományos társaságokban, orvosegyletekben), a publikációs tevékenység, a felvilágosító és oktató munka (bábaképzés, továbbképző előadások), a külföldi tapasztalatok (tanulmányutak). Mindazok a kritériumok, amelyek ma is meghatározzák az értelmiségi és tudományos pályán való előrejutást.

Ha azonban elővesszük a 2016 nyarán megjelent 100 legjobb magyar orvos ranglistát (amelyet a Haszon Magazin készített), egy alapvető és jelentős különbségre bukkanunk. A két világháború között az orvosi elismerések, címek, rangok odaítélésekor fontos szempontként merült fel az orvosok betegekkel való viszonya. A 21. század ranglistája azonban azzal a kitétellel tárgyalja a szakmai kiválóságot, hogy a rangsor összeállításakor nem volt szempont az orvos-beteg kapcsolat: "Mivel a lista nem a páciensek véleménye alapján készült, ebből az is következik, hogy nem szerepelt a szempontok között a betegekkel való kommunikáció (mennyire, kedves, emberséges, empatikus velük, milyen könnyen elérhető)."[55]

Úgy tűnik a köz szolgálatában a két világháború között azért igenis szempont volt az orvos-beteg kapcsolat, az orvos embersége, tudásán kívül az elesettekért vállalt felelőssége, példamutató életvitele.

Erre engednek következtetni a felterjesztésekben az olyan rövid szöveges megjegyzések, mint:

"Dr. Albecker Károly[56] egy emberöltőn át fáradhatatlan buzgalommal és önzetlen lelkiismeretességgel szolgálta az egészségügyet. Hosszu szolgálata alatt vagyont nem szerzett s kizárólag a közegészségügynek, az orvosi tudománynak élt. Nagy hivatali elfoglaltsága mellett is betegeinek gondos ápolása és kezelése, valamint a körzete egészségügyének fejlesztése volt a legfőbb törekvése. Szerény jövedelmének nagy részét is jótékony társadalmi célokra forditotta.

Kötelességtudásával, lelkes magyar érzésével, valamint a közönséggel és a felekkel való érintkezésben atyai jóindulatával nemcsak a hivatalos körök, hanem az egész járás, valamint Kalocsa város közönségének osztatlan elismerését és szeretetét vivta ki magának."[57]

Az ő életírásában is azt találjuk, hogy orvosgyakorlati és társadalmi, főleg közegészségügyi közleményei különféle szaklapokban, többek között az Orvosok Lapjában, a Gyógyászatban és a Népegészségügyben jelentek meg. Különféle egyesületekben ismeretterjesztő előadásokat tartott, részt vett az iskolán kívüli népművelésben, egészségnevelésben.[58]

- 126/127 -

Az orvos életrajzok számos korabeli szakmai és civil szervezet működését megidézik, úgymint a Budapesti Királyi Orvosegyesület (Liebermann Leó), az Országos Társadalomegészségügyi Intézet és Múzeum (Gortvay György), az első munkaközösség alapján álló nemibeteg-gondozó Ujpesten és az Antiveneriás Bizottság (Somogyi Zsigmond), Magyar Sebésztársaság (Manninger Vilmos), Budapesti Orvosok Szövetsége, Samaritanus Egyesület, Gondviselés Egyesület (Müller Kálmán), a Szent István Társulat, a Budapesti Piaristák Diákszövetsége... és a sor folytatható volna még oldalakon keresztül.

7. Záró gondolatok

Életpálya-kutatás vagy iratismertetés? A kérdés ott lebeg, még most is. A válasz: egyik sem és mindkettő. Az már az első dobozok feldolgozásakor nyilvánvalóvá vált, hogy nem klasszikus értelemben vett személyügyi iratokat tartalmaznak a tételek, nem személyi kartonok, személyügyi nyilvántartások, bérkartonok, képesítő bizonyítványok hevernek e cím alatt, hanem legtöbbször elismerések, címek adományozásához kapcsolódó, olykor több minisztérium (hadügy, vallás és közoktatásügy, igazságügy vagy épp népjóléti minisztérium) között közlekedő iratok arról, hogy valaki valami kiemelkedőt hajtott végre. Ez lehet egyszeri teljesítmény (életmentés) vagy folyamatos áldozatkész munkavégzés (például nyugalomba vonulás alkalmából adományozott címek - 40 év hű szolgálatokért), példaértékű előrehaladás valamely pályán (tanácsosi és főtanácsosi kinevezések, nemesség, bárói rang stb.).

Ami a hivatali hierarchiát illeti, ugyancsak széles skálán böngészhetünk az életírásokban: miniszteri tanácsosok, helyettes államtitkárok, kormánybiztosok éppúgy megjelennek, mint díjnokok, portások, lakájok. A központi közigazgatástól távolodva azután ott találjuk a polgármestereket, a jegyzőket, a községi és körorvosokat, az önkéntes tűzoltókat, a leventeoktatókat, detektívfelügyelőket, máskor civileket: egyetemi tanárok, mérnökök, tanítók, ügyvédek, özvegyek, ápolónők, apácák, színészek stb.

Az alulnézeti perspektíva így ad valóban emberi arcot a közigazgatás gépezetének és fedi fel a magyar társadalom mikrovilágát. Egy háborútól megtépázott ország tenni akaró és tudó, a közjóért (és közjótékonyságért) áldozatkészen dolgozó hivatalnokai és magánosai vonulnak fel az akták lapjain. Egyik percben a Dráva partján aggódunk a leventékkel, akik fuldoklót mentenek Illés napján, a következőben már egy harctéri sebesüléséből gyógyuló orvos kórházszervező munkáját követhetjük végig, tanúi vagyunk az első hazai művégtaggyár születésének, végig követhetjük egy bányaorvos pályáját és abortusz elleni küzdelmét. Sírhatunk a hadiözvegyekkel, a villamoson fizetésnapkor kirabolt segédtiszttel, a dietikus étrendjét vagy gyermeke temetési költségét önerőből fizetni nem tudó hivatalnokkal. Máskor mellünk dagadhat a büszkeségtől, szakmai kiválóságok nemzetközi elismeréseiről olvasunk, 40-50 éves jubileumokat ünnepelhetünk. Színes, elgondolkodtató, felkavaró élet- és pályaképek.

- 127/128 -

Felhasznált irodalom

1. 100 kiváló orvos Magyarországon, Haszon Magazin, 2016/7-8. 10-65.

2. Békés, 1898/4, Gyula, 1898. január 23. Forrás: http://epa.oszk.hu/01900/01980/00004/pdf/EPA01980_Bekes_1898-01-23.pdf (2017. 01. 26.)

3. Botos János: Fejezetek a Belügyminisztérium történetéből. A Belügyminisztérium története a Monarchia széthullásától a második világháború végéig, BM Kiadó, Budapest, 1995.

4. Gracza Tünde: Magyarország közegészségügyi állapota a korabeli magyar nyelvű orvosi szakfolyóiratok tükrében, doktori értekezés, Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Egészségtudományi Doktori Iskola, Pécs, 2010.

5. Hazafi Zoltán: Közszolgálati jogunk a változó nemzetközi és hazai térben (De lege lata, de lege ferenda), doktori értekezés, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Pécs, 2010.

6. Horváth Dóra - Mitev Ariel: Alternatív kvalitatív kutatási kézikönyv, Alinea Kiadó, Budapest, 2015.

7. Janesick V. J.: The Choreograpy of Qualitative Research Design. In: Eds. Denzin, N. K. - Lincoln, Y. S.: Strategies of Qualitiative Inquiry, SAGE, Thousand Oaks, 2003.

8. Jászai Mari: Jászai Mari írásai, Fapadoskonyv.hu Kiadó, Budapest, 2016.

9. Kapronczay Károly: A magyarországi járványok a XIX. század elejétől kezdődően. In: Fejezetek az orvostudomány egyetemes történetéből, oktatási segédanyag. Forrás: www.tudomanytortenet.hu/tankonyvek/a_kozegeszsegugy_tortenete/?kat=43&id=435 (2017. 01. 26.)

10. Linder Viktória: Személyzeti politika - Humán stratégia a közigazgatásban, doktori értekezés, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Debrecen, 2010.

11. Pálvölgyi Balázs: A magyar közegészségügyi közigazgatás intézményrendszere (18671914). Kiépülésének és működésének vizsgálata a kolera-, a himlő-, a trachoma- és a tbcelleni küzdelem, valamint az elmebetegügy fejlődésének tükrében, doktori értekezés, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Budapest, 2006.

Adatbázisok és repertóriumok

1. MNL OL K 27; Szerk. Soós László: Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944. Forrás: http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944 (2017. 01. 30.)

2. Szinai Miklós: A Belügyminisztériumi Levéltár 1867-1945 (1949): Repertórium, levéltári leltárak 58., Budapest, 1973. Forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_LevLelt_58/?pg=0&layout=s (2016. 06. 26.)

- 128/129 -

Függelék

1. táblázat • Orvosok áttekintő táblázata [Forrás: saját szerkesztés a teljes ismertetett iratanyagfeldolgozása alapján, vagyis MOL K 148 1919; 1924; 1929; 1934; 1939 (2. tétel Kitüntetések)]

- 129/130 -

- 130/131 -

- 131/132 -

- 132/133 -

- 133/134 -

- 134/135 -

- 135/136 -

- 136/137 -

Megjegyzések:

* Lásd még 9. Javaslat dr. Wolff Károly egyetemi magántanár, a budapesti közkórházi központi igazgató és dr. Bilkei Pap Lajos egyetemi magántanár, Budapest gyógyfürdőinél központi igazgatói teendőkkel megbízott

- 137/138 -

igazgató-főorvos részére az egészségügyi főtanácsosi cím adományozására (BM). Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944, 1939. 04. 14. Forrás: www.eleveltar.hu/web/guest/bongeszo?ref=TypeDeliverableUnit_5cecc6f7-5577-4f01-b21a-cc3165164944&tenant=MNL (2017. 01. 26.)

** A személyügyi dokumentumokban talált adatokat megerősítik a Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek 1867-1944.: 10. Javaslat dr. vitéz Csia Sándor m. kir. államvasúti főtanácsos, m. kir. államvasutak igazgatófőorvosa, dr. Gortvay György magántanár, az Országos Társadalombiztosító Intézet orvos-aligazgatója, dr. Vertán Emil m. kir. egészségügyi tanácsos, a pécsi gyermekklinika osztályvezető sebészfőorvosa, dr. Gazdig József nyugalmazott m. kir. tiszti főorvos, és dr. Somogyi Zsigmond m. kir. egészségügyi tanácsos, az Országos Szociálpolitikai Intézet vezető főorvosa részére m. kir. egészségügyi főtanácsosi cím, dr. Komássy Mihály békéscsabai lakos, szülész-nőgyógyász orvos részére az m. kir. egészségügyi tanácsosi cím adományozására (BM), 1938. 12. 06. Forrás: www.eleveltar.hu/web/guest/bongeszo?ref=TypeDeliverableUnit_165a1195-5e8e-4da5-b26e-85f3363f1d57&tenant=MNL és www.eleveltar.hu/web/guest/bongeszo?ref=TypeDeliverableUnit_4d8097a1-0a7b-4562- 82f4-059657dcdecf&tenant=MNL (2017. 01. 26.)

*** Mert e címmel önkormányzati tisztviselőket kitüntetni csak kivételes esetben lehet, amelynek feltételi nevezett személy esetében nem állnak fenn.

**** Az ok Ratkóczi fiatal kora, mindössze 43. életévében jár (miközben a kinevezést a honvédelmi miniszter szorgalmazza és Hertelendy miniszteri osztálytanácsos sürgeti).

***** Más források 1922-re és 1941-re teszik a tanácsosi és főtanácsosi cím elnyerését. ■

JEGYZETEK

[1] MOL K 148 1919; 1924; 1929; 1934; 1939 (2. tétel Kitüntetések).

[2] Az a pont, ahol újabb források beemelése már nem tesz hozzá újabb jelentős releváns ismereteket a feltárt információkhoz, és tovább már nem gazdagítja vagy árnyalja az elméleti konstrukciót. Horváth Dóra - Mitev Ariel: Alternatív kvalitatív kutatási kézikönyv, Alinea Kiadó, Budapest, 2015. (Felderítő kutatásoknál ez általában nem is cél.)

[3] Bár Gracza és Pálvölgyi kutatásinak végét az 1914-es és 1918-as esztendő jelenti, az álalunk feldolgozott orvoséletrajzok, mivel a szakmai életpályák betetőzéseként (és vagy a nyugalomba vonulás alkalmából) kapott egészségügyi tanácsosi, főtanácsosi címek és nemesi rangok adományozásához kötődően vannak jelen, az általuk bemutatott korszakban szárnyat bontó és országos elismerést kivívó szakemberek és tisztviselők életírásai.

[4] Horváth-Mitev: i. m, 42.

[5] Janesick V. J.: The Choreograpy of Qualitative Research Design. In: Eds. Denzin, N. K. - Lincoln, Y. S. (eds.): Strategies of Qualitiative Inquiry, SAGE, Thousand Oaks, 2003. Nem volt például előre látható, hogy az egészségügyi igazgatás felé történő hangsúlyos eltolódás következik be, de a mintavétel, s az Országos Közegészségi Tanács jubileumához kapcsolódó személyügyi előterjesztések, majd a nagy számban jelen lévő községi és körorvosi életrajzok ez irányba vitték a kutatót.

[6] Horváth-Mitev: i. m., 61.

[7] MNL OL K 27. Szerk. Soós László: Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944. Forrás: http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944 (2017. 01. 30.).

[8] Szinai Miklós: A Belügyminisztériumi Levéltár 1867-1945 (1949): Repertórium, Levéltári leltárak 58. Budapest, 1973. Forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_LevLelt_58/?pg=0&layout=s (2016. 06. 26.).

[9] Kivétel az 1919-es tétel, amelynek címe Kimutatás és címadományozás.

[10] MOL K-148 Eln. 2. 429/1933, 272.

[11] MOL K-148 Eln. 2. 431/1934, 292.

[12] MOL K-148 Eln. 2. 2882/1919.

[13] MOL K-148 Eln. 2. 550/1311/1939, 300/b.

[14] MOL K-148 Eln. 2. 3009/1917. 1919, 11-12.

[15] MOL K-148 Eln. 2. 30605/1917, 97.

[16] MOL K-148 Eln. 2. MOL K-148 Eln. 2. 30605/1917 34-38.

[17] MOL K-148 Eln. 2. 1324/1934.

[18] MOL K-148 Eln. 2. 1467/1934.

[19] MOL K-148 Eln. 2. 946/1934, 496-497.

[20] www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/salamonbelet.htm (2017. 01. 29.).

[21] MOL K-148 Eln. 2. 1623/1934, 94/b.

[22] Botos János: Fejezetek a Belügyminisztérium történetéből. A Belügyminisztérium története a Monarchia széthullásától a második világháború végéig, BM Kiadó, Budapest, 1995, 5.

[23] Uo., 52.

[24] Uo., 10.

[25] Segélyezésükről a 1915. évi XXII. törvénycikk A közszolgálati alkalmazottak háborús segélyéről 1916. évi XXV. törvénycikk A közszolgálati alkalmazottak újabb háborús segélyéről rendelkezett.

[26] MOL IM K-577 A/2 111-9865/1920, 2.

[27] Botos: i. m.

[28] Az első világháborút követően a Magyar Jogász Egylet közjogi és közigazgatási jogi szakosztálya vetette fel először Némethy Károly nyugalmazott belügyi államtitkár elnökletével. Botos: i. m., 66.

[29] Uo., 68-69.

[30] Uo., 72.

[31] Uo.

[32] Linder Viktória: Személyzeti politika - Humán stratégia a közigazgatásban, doktori értekezés, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Debrecen, 2010, 18-19.

[33] Uo.

[34] A vallás és közoktatási miniszter 1921-ben újabb kitételeket javasolt bizonyos állások betöltése esetében, úgymint középiskola IV. alsó osztályának befejezése, illetve államszámviteltani vizsgálatra bocsátás, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 29. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883:I. tc. kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat bemutatása, (VKM) 1921.08.05., K27192108052082.jpg és K27192108052083.jpg, www.eleveltar.hu (2017. 01. 23.).

[35] Linder Viktória: Személyzeti politika - Humán stratégia a közigazgatásban, doktori értekezés, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Debrecen, 2010.

[36] Uo.

[37] Lőrincz: 1986, 1995/2

[38] Linder: i. m.

[39] Koronás Arany érdemkereszt.

[40] MOL K 148 1924-2-487. 65.

[41] Uo.

[42] Uo.

[43] MOL K 148 1934-2-2786. 256.

[44] Ezért utasítják el Tessényi József Fajsz község főjegyzőjének ügye, aki a kitüntetést szolgálata 40. betöltött éve apropóján kapná. MOL K 148 1924-2-223, 24-25.

[45] A rangsort elsősorban az illető összesített létszámba foglalt valamelyik állásba történt alkalmazás (választás vagy kinevezés) időpontja állapítja meg (1923. évi II. törvénycikk 4. §).

[46] 1923. évi II. törvénycikk a vármegyei alkalmazottak létszámviszonyainak szabályozásáról 13. §.

[47] MOL K 148 5041/1918.

[48] Békés, 1898/4. Gyula, 1898. január 23. Forrás: http://epa.oszk.hu/01900/01980/00004/pdf/EPA01980_Bekes_1898-01-23.pdf (2017. 01. 26.)

[49] A József kir. főherceg Szanatórium Egyesület 1903-ban alakult az Alföldön pusztító tüdővész megfékezésére két intézettel. A főherceg nevét országos egyesületté válásakor vette fel. Lásd: Jászai Mari: Jászai Mari írásai, Nyitott kertek - női emlékírók, Fapadoskonyv.hu Kiadó, 2016. Kapronczay Károly ugyanerről azt írja könyvében, hogy "1898-ban Békés vármegye főispánja, Lukács György külön pótadót vetett ki, hogy felépüljön Békés vármegye TBC Szanatóriuma Hódmezővásárhelyen, amelyet 1899-ben átadtak. 1899-ben alakult meg a második nagy hazai tuberkulózis elleni szövetség, a József Főherceg Szanatórium-egyesület." Kapronczay Károly: A magyarországi járványok a XIX. század elejétől kezdődően. In: Fejezetek az orvostudomány egyetemes történetéből, oktatási segédanyag. Forrás: www.tudomanytortenet.hu/tankonyvek/a_kozegeszsegugy_tortenete/?kat=43&id=435 (2017. 01. 26.).

[50] MOL K 148 5041/1918, 5-6.

[51] Az erről szóló javaslatot a Minisztertanács 1917. 12. 08-án (43.) ülésén tárgyalta. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944. Forrás: www.eleveltar.hu/web/guest/bongeszo?ref=TypeDeliverableUnit_0a5b4925-fd1c-49bc-ba2c-9316982eeb17&tenant=MNL (2017. 01. 26.).

[52] MOL K 148 5041/1918, 5-6.

[53] Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek 1867-1944. Forrás: http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944 (2017. 01. 26.); 1926. 07. 30. (25. ülés) K27192607301005.jpg és K27192607301006. jpg (2017. 01. 26.).

[54] www.mjvk.hu/web/guest/gyulai-wiki/-/wiki/Main/Z%C3%B6ldy%20J%C3%A1nos%20(1860-1940)/pop_up; jsessionid=5FFFB53F8FA15715824FF61EA16C0E2A (2017. 01. 26.).

[55] Haszon Magazin, 2016/7-8, 12.

[56] Nyugalmazott járási tiszti orvos, 1919 és 1931 között a kalocsai érseki kórház igazgatója, aki a dokumentumok szerint közel négy évtizednyi fáradhatatlan munkájáért kormányzói elismerésben (koronás bronz érdemkereszt) részesül.

[57] MOL K 148 Eln. 2. 588/1934, 389.

[58] Uo., 396/b.