A fogyasztóvédelem rendszere a modern államokban történelem szülte szükségletet elégít ki. Látható, hogy piaci alapokon álló gazdaságban a fogyasztó kiszolgáltatott helyzetét - a fogyasztói jogviszony magánjogi jellege ellenére - a piacgazdaság eszméjével látszatellentmondásban álló állami beavatkozás képes korrigálni. Egy intézményrendszer hatékonysága erőteljesen függ az alkotmányos alapoktól, nevezetesen attól, hogy az ország Alaptörvénye és az azon nyugvó törvények milyen mértékben szabályozzák a fundamentális kérdéseket, mivel az alkotmányos jogállam Alaptörvénye nemcsak az állami szervek fajtáit, hatásköri és működési kérdéseit határozza meg, hanem kiterjedt jogosultságokkal ruházza fel az állampolgárokat és követelményeket határoz meg az államhatalom működésével szemben.[1] Ebből kiindulva, tanulmányomban rövid áttekintést adok a fogyasztóvédelem alkotmányi szintű szabályozásáról, ennek keretében a fogyasztói (alap)jogok regulációjáról. Előbb néhány európai állam alkotmányi szabályozását teszem vizsgálat tárgyává, majd ezt követően rátérek a hazai reguláció ismertetésére. Mindenekelőtt azonban célszerű rámutatni a fogyasztóvédelem alkotmányi szabályozásának indokoltságára, ennek keretében kitérni a jogállamiság és a fogyasztóvédelem közötti összefüggésekre.
A modern értelemben felfogott jogállam a politikai-társadalmi változások folyamatában alakult ki, az államot a jog által korlátozó eszmeként a XVIII. század végén jelentkezett.[2] Anélkül, hogy a téma részletesebb tárgyalásába bocsátkoznék, azokkal értek egyet, akik szerint a jogállamiság eszméje, a jogállam kialakulása nem egy adott pillanathoz köthető, hanem hosszú folyamat eredményének tekinthető. Először az úgynevezett liberális jogállam-fogalom alakult ki, amely alapvetően olyan állami berendezkedés kiépítésének igényét fogalmazta meg, amely az állampolgár állammal szembeni védelmén, az állami beavatkozás korlátozásán alapult.[3] A jogállam fogalma formálisan és materiálisan is értelmezhető.
A formális (szűk) értelemben felfogott jogállam alatt az olyan állami berendezkedés értendő, amelyben az eljárási szabályok megtartása a döntő. Ebben a vonatkozásban a törvények az Alaptörvényben írt eljárás szerint jönnek létre, a jogalkalmazás pedig a törvény betűje szerint jár el, amely viszont - bizonyos esetekben - a formális törvényesség betartása ellenére vezethet jogtalansághoz.[4] A XX. század keserű történelmi tapasztalatai miatt ezért szükségessé vált ennek a formális jogállam-fogalomnak a továbbfejlesztése, amelynek eredményeképpen alapvetően két irányban módosult a jogállam koncepciója. Egyrészt megjelent az igény a jogállamiság új tartalommal való megtöltésére, ami az úgynevezett materiális jogállam-fogalom kialakulását eredményezte, másrészt a liberális koncepcióhoz képest megfogalmazódott a szociális irányban történő elmozdulás iránti igény, amelynek eredményeképpen megjelent a szociális jogállam felfogás. A materiális (tágabb) értelemben felfogott jogállam-fogalom ehhez képest a formális meghatározás tartalommal való megtöltését foglalja magában. Ez jelenti egyrészt az alapvető jogok (személyi és politikai szabadság jogok) alkotmányi szintű deklarálását, másrészt azt, hogy az állam tartsa is tiszteletben ezeket az alapvető jogokat és ennek megfelelően alakítsa a közhatalom gyakorlását. A szociális jogállam - amely főleg a hadigazdálkodás szükségletei, a szociális feszültségek enyhítésének kényszere, valamint az államok közötti versengés eredményeképpen fejlődött ki[5] - pedig az állam feladatává teszi azt, hogy a jogot felhasználva alakítsa a szociális viszonyokat és garantálja - a gazdaság indirekt irányításával és szabályozásával - az egyének szabadságának és szociális biztonságának az intézményes garanciáit.[6]
A szakirodalomban uralkodó álláspont szerint a jogállam értéktartalmú alapelemei között a hatalommegosztás, a törvények primátusa, a jogalkalmazás törvényessége, a jogbiztonság követelménye, a jogvédelem biztosítása és az alapjogok alkotmányi garantálása említhető meg.[7] A téma szempontjából az utóbbi két alapelemnek van kiemelkedő jelentősége. A jogállam elvének megfelelni kívánó állam egyrészt köteles tartózkodni az állampolgárokat illető alapjogok gyakorlásának zavarásától, másrészt köteles meghatározott feltételek megteremtésével biztosítani bizonyos alapjogok gyakorlását.[8] A jogvédelem elve azt a szükségletet juttatja kifejezésre, hogy a jogaiban - akár az állam, akár más magánszemély magatartása okán - sérelmet szenvedett állampolgár bírósághoz fordulhasson a jogsérelem orvoslása érdekében.[9]
A fentiek tükrében megállapítható, hogy a jogállamiság elképzelhetetlen a modern alkotmányfejlődés által
21/22
kikristályosított alapvető jogok - így egyebek mellett a fogyasztói jogok - alkotmányi szabályozása nélkül, a jogvédelem elve pedig az alkotmányozó hatalom számára az intézményrendszerre vonatkozó főbb megállapítások Alaptörvényi regulációját írja elő. Kiemelendő, hogy a fogyasztói jogok alapjogként (emberi jogként) történő szabályozása már korábban felvetődött a téma iránt érdeklődő szerzők munkásságában, a szakirodalomból kiolvasható álláspont azonban közel sem tekinthető egységesnek. Ebben az értelemben alapvetően két elgondolás között tehetünk különbséget.
Vannak olyan szerzők, akik arra az álláspontra helyezkednek, hogy a fogyasztói alapjogok igenis felfoghatók emberi jogként (lényegében az alapjogok legújabb generációjaként), mivel rendelkeznek az alapvető jogok karakterét adó sajátosságokkal, így az általános érvényűségben, az egyéni boldogulás kifejeződésében mint célban, valamint az állami hatalommal szembeni védelemben megnyilvánuló jellemzőkkel.[10] Ez az elgondolás a fogyasztói jogok megjelenését, elterjedését valójában a posztmodern fejlődésre adott reakcióként fogja fel, amelynek keretei között nemcsak az állam és a polgár, hanem az egyének közötti viszonyokban is szükség van az alapjogok által realizálható védelem biztosítására.[11]
A másik koncepció nem önálló fogyasztói alapjogok szabályozását juttatja kifejezésre, hanem akként fogalmaz, hogy a gazdasági és szociális alapjogok - implicit módon - magukban foglalnak olyan értékeket, amelyek fogyasztói jogoknak tekinthetők. A vonatkozó terjedelmes szakirodalom citálásának mellőzésével jelzem, hogy ez a felfogás - egyebek mellett - a testi és lelki egészséghez való jogból tartja levezethetőnek a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelméhez, a biztonságos árukhoz és szolgáltatásokhoz, valamint a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelméhez való jogot,[12] annak ellenére, hogy a nemzetközi jogalkotás egyes produktumainak eredményeképpen több állam nemzeti alkotmányaiba is bekerültek egyes fogyasztói alapjogok (egyebek mellett Kelet-Timor, Dél-Korea, Kambodzsa, Bulgária és Mexikó is úgynevezett "puha" emberi jogként szabályozta a vázolt alkotmányi értékeket).[13] Ebben a körben kiemelendő a jogállamiság garantálása és a gazdaság működése közötti szoros kapcsolat, mert a gazdasági jogok elismerése képes a gazdasági érdekek biztosítását és védelmét megteremteni, a gazdaság területén az előreláthatóságot és a kiszámíthatóságot érvényesíteni.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
