Gyermekkori barátnőm tizenöt éve él együtt a párjával. Házasságot nem kötöttek, két fiúk született. Boldogok. Ha kérdezik tőlük: mindig azt válaszolják, hogy ők férj és feleség. Egy másik barátnőm öccse idén február harmadik szombatján házasodott. Állítólag gyűrűt nem vásárolt, tanúja az édesanyja volt. Az ötfős ceremónián az ara egyik kezével párját szorította, a másik kezét pedig hét hónapja növekvő pocakján nyugtatta... A fiú - tradicionális értékrend szerint, házasságban élő szülők által nevelt gyermek - a házasságkötő teremből kifelé menet lázasan bizonygatta elérzékenyült anyjának: "Anya, ez nem házasság, ez csak egy papír...!" Mire az anyja csak ennyit mondott: "Tévedsz fiam, ez már házasság!"
A fenti példák jól mutatják, hogy a mindennapjaikat élő, érző, gondolkodó, kiforrott jogtudat[1] és kellő jogismeret[2] nélküli emberek szívében, fejében nincsenek kézzel fogható, a párkapcsolatuk szigorú besorolására vonatkozó szabályok. Vannak élettársak, akik kapcsolatukat "papír nélkül is" házasságként - egy életre szóló szövetségként, erkölcsi kötelékként - élik meg és akadnak olyanok is, akik szerint a házasságkötés semmilyen minőséget nem ad hozzá az együttélésükhöz. Ők azt mondják, hogy az összetartozás - egy társhoz tartozás - zsigeri tapasztalat, amely független mindenféle írásbeli vagy szóbeli szerződéstől, házassági anyakönyvi kivonattól.
Emellett vannak - különösen az első párkapcsolatukban élő fiatalok -, akik az együttélést egyfajta "próbaházasságként", "önismereti kurzusként" fogják fel. Összeköltöznek, hogy kiderüljön számukra, tudnak-e, akarnak-e egy életre szóló kapcsolatot kötni a másikkal, egyáltalán alkalmasak-e a házassági együttélésre. Egyes elméletek szerint továbbá, az élettársi kapcsolat az egyedül álló státusz egyik típusa, amelyben a pár tagjai a függetlenséget tekintik lényegesnek, míg az elköteleződés másodlagos számukra. Házasság
- 5/6 -
helyett az élettársi kapcsolat választásában azonban ezeken kívül más szempontok is szerepet játszanak. A szülőkről való leválásban, és így az önálló, házasságban történő családalapításra való hajlandóságban meghatározóak az olyan gazdasági tényezők is, mint a lakásviszonyok és a munkaerő-piaci helyzet alakulása. Sok fiatal számára a diploma megszerzése, a karrierkezdés önmagában is nagy kihívást jelent és azért választják az élettársi viszonyt, mert kevesebb kötöttséggel és felelősségvállalással jár. Házasságkötésre sokszor akkor szánják el magukat, amikor már stabil állásuk, megfelelő keresetük és biztos megélhetésük van. (Vagy akkor sem, mert egyszerűen költségesnek tartják egy esküvő megszervezését és lebonyolítását.) Emellett - jellemzően a gazdaságilag, infrastrukturálisan elmaradt vidéki településeken - az is előfordul, hogy a fiatal egyáltalán nem tanul tovább, emiatt a munkaerőpiacról kiszorul, így esélye sincs saját egzisztenciát teremteni, családot alapítani, inkább otthon marad a szülői házban. Az ő párkapcsolataik - amennyiben azzal egyáltalán rendelkeznek - rendszerint élettársi kapcsolatok.[3] Tapasztalataim szerint, idősebb korban, vagy egy válást, megözvegyülést követően, újabb házasság helyett, ugyancsak sokan választják az élettársi kapcsolatot, azon belül is rendszerint a látogató kapcsolatot[4] részesítik előnyben. Az ilyen élettársi kapcsolatok kialakításában többek között a már meglévő, biztos egzisztencia, a jelentősebb saját vagyon, a kialakult, kényelmes életmód feladásának elutasítása szerepelnek az indokok között.
A házasságon kívüli párkapcsolati formák kialakulását, majd elterjedését elősegítő, a fentiekhez hasonló gondolkodás nem új keletű és mondhatni, hogy mára tömeges jelenséggé vált. Az 1960-as, '70-es évektől kezdődően alakult ki az együttélési formák sokszínűsége, amely jelenség a közelmúltig is együtt járt a házasságkötések számának csökkenésével[5] és - a csökkenő házasságkötési kedvhez viszonyítva, annak arányában - a válások számának emelkedésével. Jellemző tendencia emellett a csökkenő gyermekvállalási hajlandóság[6] vagy annak időbeli kitolódása, azaz a magasabb életkorban történő gyermekvállalás, továbbá a homoszexuális kapcsolatoknak - még a XX. század elején is elképzelhetetlennek tartott - nyílt vállalása, egyáltalán a házassági együttéléstől különböző társkapcsolati formák és az egyszemélyes háztartások tömeges elterjedése. Ezeket a jelenségeket a kutatók a fejlett ipari országokban lezajló, a posztindusztriális gazdaság formálódásával párhuzamos folyamatokként figyelték meg és a népesség fentiek szerinti átalakulásának folyamatait többen a "második demográfiai átmenetként" foglalták össze.[7]
- 6/7 -
A "második demográfiai átmenet" hozadéka volt tehát a házasságon kívüli partnerkapcsolatok számának növekedése hazánkban is, amelyből eredő kihívásokkal a jogalkotó nehezen nézett szembe. Az egyik dilemmát annak a kérdésnek az eldöntése okozta, hogy az élettársak a polgári jog keretei között nyerjenek-e szabályozást vagy inkább a családi jogra tartozik a jogviszony rendezése. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 94. számú állásfoglalása (a továbbiakban: PK 94. számú állásfoglalás)[8] szerint "Családi jellegű társadalmi viszonyok (...) nemcsak házastársak és vérrokonok hanem olyan különnemű személyek között is fennállhatnak, akik házastársak módjára, és házasságkötés nélkül élnek együtt.", mely megfogalmazás arra utal, hogy az élettársak közötti jogviszony családi jogi jellegű jogviszony. Érdekes, hogy ugyanezen kollégiumi állásfoglalás később ezzel némiképp ellentétesen - az élettársi kapcsolatok polgári jogi jellegét hangsúlyozva - úgy fogalmazott, hogy "az élettársak között tulajdonképpen szerződés van, amely leginkább a polgári jogi társasághoz hasonlít: A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 103. számú állásfoglalása (a továbbiakban: PK 103. számú állásfoglalás)[9] pedig kifejezetten kimondta, hogy "Az élettársi viszony családjogi kapcsolatot nem teremt.".
Bár az élettársak definiálására vonatkozó normatív szabályozás 1977-ig váratott magára,[10] a Legfelsőbb Bíróságnak foglalkoznia kellett a kérdéskörrel, hisz a partnerkapcsolatok átalakulása számtalan megoldásra váró családi jogi és polgári jogi - ez utóbbi körben is főként vagyonjogot érintő - problémát vetett fel és a fentiek szerint a Legfelsőbb Bíróság amellett foglalt állást, hogy az élettársi kapcsolat amolyan szerződéses jogviszony, amelynek rendezésénél a polgári jog szabályait kell alkalmazni.
Ugyan a dolgozatnak nem közvetlen célja annak a jogalkotási folyamatnak a részletes bemutatása, amely ahhoz vezetett, hogy a házasságon kívüli, a társadalomban előforduló, egyéb együttélési formák megnevezése a normaszövegekben is megjelenhetett, az 1. Fejezetben mégis fontosnak tartom ismertetni azokat a szabályozási fordulópontokat, amelyek által a házasságon kívüli együttélési formák fokozatosan beépültek a szabályozott párkapcsolatok rendszerébe. A 2. Fejezetben - összehasonlító elemzéssel - áttekintést kívánok adni arról, hogy a különböző párkapcsolati formákhoz milyen fontosabb családjogi és polgári jogi joghatások fűződhetnek. Az összehasonlítás nem lehet teljes körű és minden részletszabályra kiterjedő. Arra szolgál, hogy elvezessen dolgozatom szűk témájához, amellyel a 3. Fejezetben foglalkozom. Itt a tényleges élettársi kapcsolatban élők részvételével lefolytatott közjegyzői eljárásokban felmerülő lényeges kérdésekkel és gyakorlati tapasztalataim leírásával arra igyekszem rámutatni, hogy - bár a párkapcsolati formák közül a legkevésbé védett jogintézmény - kellő jogismerettel és tudatos életvezetéssel, továbbá a megfelelő közjegyzői eljárások igénybevételével a hagyományos értelemben vett élettársi kapcsolatban élő párok is közel azonos jogi védettséget érhetnek el, mint a házasságban vagy a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők.
- 7/8 -
Az élettársakra vonatkozó tételes jogi szabályozásra először az 1977. évi IV. törvénnyel[11] került sor, amelynek alapja a PK. 94. számú állásfoglalása volt. Ez a módosítás az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) társaságokról szóló fejezetében található, 578. §-ba[12] illesztette be az élettársak fogalmát, mely szerint: "(1) Az élettársak - házasságkötés nélkül, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő nő és férfi - együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít."
A törvény hatálybalépése óta nem egészen negyven év telt el. Ezen idő alatt a társadalmi közfelfogás és a tolerancia - a szélsőségektől eltekintve - olyan irányt vett,[13] hogy ma már kifejezetten különös leírni: a törvény szövege ekkor még egyértelműen azt mondta ki, hogy az élettársi kapcsolatot kizárólag nő és férfi között ismeri el. Persze akadhatnak más véleményalkotók, akik még manapság is felteszik azt a kérdést, hogy a jogi szabályozással szabad-e támogatni vagy éppen ellenkezőleg: meg kell-e fékezni egy-egy párkapcsolati forma elterjedését.
Minden esetre a jogalkotó egyre sűrűbben foglalkozott a kérdéskörrel és az 1988. évi XXV. törvény a régi Ptk.-t ismét módosította azzal, hogy beiktatta az 578/G. §-t, amely azonban a normaszövegben módosítást nem eredményezett, kizárólag az élettársakra vonatkozó szabályok átstrukturálását jelentette.
Ezt követően "Több alkotmánybírósági ítélet is érintette a partnerkapcsolatok körét, s egyúttal rangsort is teremtett közöttük, amely egyezett a korábbi felfogással: valamennyi párkapcsolati forma közül első helyre sorolja a házasságot, ehhez képest lényegesen csekélyebb jelentőséget és különösen csekély jogi védelmet tart indokoltnak az élettársak számára [14/1995. (III. 13.) AB határozat])."[14] Az Alkotmánybíróság a 14/1995. (III. 13.) számú határozatával ugyanakkor jelentősen hatott a későbbi törvényalkotásra is, hiszen megállapította azt, hogy diszkriminatív az élettársak fogalmát nemi különbségtétellel definiálni. Az Alkotmánybíróság említett határozatának indokolása szerint ellentétes ugyanis az Alkotmánnyal[15] az, hogy a régi Ptk. az érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben együttélő személyek vonatkozásában csak a férfi és nő együttélésében ismeri el az élettársi
- 8/9 -
kapcsolatot, mivel a jogviszony ezen jellemzőit vizsgálva lényegtelen, hogy abban azonos vagy különnemű személyek élnek együtt.[16]
Az Alkotmánybíróság döntésének hatására az 1996. évi XLII. törvény a régi Ptk. 578/G. § (1) bekezdésének első mondatát akként változtatta meg, hogy abban az élettársak vagyoni viszonyait érintő kérdések rendezését meghagyta: "Az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont.", és egyúttal beiktatta a régi Ptk.-ba az élettársakra vonatkozó új definíciót tartalmazó 685/A. §-t, mely szerint: "Az élettársak - ha jogszabály másként nem rendelkezik - két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együttélő személy." A módosítás így megteremtette a lehetőségét annak, hogy valamely két személy együttélését - ezen személyek nemétől függetlenül - élettársi kapcsolatként lehessen definiálni.
A választható párkapcsolati formák vonatkozásában, a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés várfalának teljes lebontását a jogalkotó azzal a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény megalkotásával képzelte el, amely 2009. január 1. napján lépett volna hatályba. Ezt a jogszabályt azonban - amely minden nagykorú személy számára lehetővé tette volna, hogy nemétől és szexuális irányultságától függetlenül bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíthessen - az Alkotmánybíróság a 154/2008. (XII. 17.) AB határozatával alkotmányellenesnek minősítette és azt - még annak hatályba lépése előtt - megsemmisítette. Az alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság azzal indokolta, hogy a jogszabály sérti a házasság védelmének alkotmányos elvét, mivel azzal közel azonosként kezeli a bejegyzett élettársi kapcsolatok jogintézményét. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanakkor nem alkotmányellenes a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozása azonos nemű személyek számára, tekintettel arra, hogy az ő esetükben a házasságkötés nem megengedett. Emellett az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy mivel a különnemű párok szabadon választhatnak aközött, hogy házasságot kötnek-e vagy élettársi kapcsolatban élnek, ezért esetükben indokolatlan és alkotmányellenes lenne a bejegyzett élettársi kapcsolati forma lehetővé tétele.
A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvényben (a továbbiakban: Bét.), már az Alkotmánybíróság fenti határozatára is figyelemmel határozta meg a jogalkotó a bejegyzett élettársak jogintézményének kereteit, egyúttal megteremtette a hagyományos értelemben vett, de facto élettársi kapcsolatban élők számára a fakultatív regisztráció lehetőségét is.[17] Azt mondhatjuk, hogy ezzel a jogszabállyal az élettársakra vonatkozó jogi szabályozás kettévált. A de facto élettársakra vonatkozó szabályok továbbra is a régi Ptk.-ban voltak megtalálhatóak, annak törvényi definícióját azonban - az új jogszabályra tekintettel - a követ-
- 9/10 -
kezők szerint pontosították: "Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban." [régi Ptk. 685/A. §]. A Bét-tel módosult az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) is, mely által a közjegyzők "meghívást kaptak" arra, hogy a hatáskörükbe utalt eljárásokkal, jogszolgáltatóként vegyenek részt a bejegyzett élettársak és a de facto élettársak jogviszonyainak alakításában.[18]
Az előbbiekből egyértelműen kitűnik, hogy a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.)[19] kodifikációja során, majd később a régi Ptk. megalkotásakor sem merült fel a házasságon kívüli partnerkapcsolatok szabályozásának szükségessége. Ez azt is eredményezte, hogy a régi Ptk. hatálybalépését megelőzően egyszerűen csak "ágyasság"-ként[20] definiált, ugyanakkor sokszor a párok egymás támogatására létrejött partnerkapcsolatok értékelésekor az '50-es, '60-as években ingadozó bírósági gyakorlat alakult ki. 1962-ben, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 827. számú állásfoglalása (a továbbiakban: PK 827. számú állásfoglalás)[21] a partnerkapcsolat (élők közötti) megszűnésének vagyoni jogkövetkezményeire a polgári jogi társaság szabályainak alkalmazását tartotta irányadónak és kimondta, hogy ezekre a házasság szabályai, azaz a családjogi rendelkezések nem alkalmazhatóak. Az élettársak fogalmát megalkotó 1977-es Ptk. módosítás - amely a PK 94. számú kollégiumi állásfoglalását Európában egyedülálló módon emelte törvényi szintre - sem eredményezte azt, hogy az élettársak a családjog részévé válhattak volna. Ezzel szemben azonban, a 14/1995. (III. 13.) AB határozat hatására megalkotott 2009. évi XXIX. törvény a "bejegyzett élettársi kapcsolatot - elnevezése ellenére - nem a polgári jogviszonynak (formátlan kötelemnek) minősülő (...) de facto élettársi kapcsolat egyik fajtájaként, hanem a különböző neműek házasságával lényegében azonos jellegű olyan új párkapcsolati formaként szabályozza, amely kizárólag az azonos neműek családjogi jogviszonyának minősül és a személyi állapotot (statust) is érinti."[22]
A de facto élettársi kapcsolatok szabályozásában felmerült, "polgári jogi vs. családjogi besorolására vonatkozó jogalkotói dilemma" azonban a párkapcsolati rendszer fentiek szerinti kialakulását követően sem ért véget.
A 2014. március 15. napján hatályba lépett, 2013. évi V. törvény, azaz az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: új Ptk.) kodifikációs munkálatai már 1998-ban megkezdődtek és "Az élettársi viszony szabályozása, szabályozhatósága, annak mikéntje a kodifikációs munkát végigkísérő kérdés volt" - írja a Kommentár.[23] 2006. tavaszán megjelent az új
- 10/11 -
Ptk. Családjogi Könyvéhez készült Javaslat (a továbbiakban: Javaslat)[24], amely az élettársi kapcsolatot - annak fogalmával, és részletszabályaival együtt - a Családjog Könyv Harmadik részében önálló jogintézményként helyezte el, de azt - a bizonyítás megkönnyítését szolgáló, fakultatív nyilvántartás bevezetése mellett - továbbra is de facto kapcsolatként kívánta szabályozni. A 2008. márciusában megjelent Szakértői Javaslat[25] nagyrészt a Javaslattal azonos koncepciót dolgozott ki azzal, hogy a fakultatív nyilvántartás lehetőségét elvetette, továbbá öröklési jogi joghatásokat fűzött volna az élettársi kapcsolathoz. A 2012-es Bizottsági Javaslat[26] a házasság elsődleges szerepének biztosítása mellett olyan koherens rendszert dolgozott ki, amelyben rendezni kívánta volna az élettársi kapcsolat fogalmát, keletkezésének és megszűnésének módját, az élettársi viszony személyi jellegű joghatásait, továbbá az élettársak vagyoni viszonyait, végül a tartás és a lakáshasználat kérdéseit. Ez annak az elismerését jelentette volna, hogy az élettársi kapcsolat családjogi kapcsolat, amely a felek tényleges együttélésén alapszik, ugyanakkor a létezésének normatív elismerése attól függött volna, hogy az a Ptk.-beli rendelkezéseknek is megfelel-e. Az élettársi kapcsolathoz többletjoghatások is fűződhettek volna, ha az legalább tíz évig fennállt, vagy legalább egy évig fennállt és a kapcsolatból közös gyermek is származott. Ezen túlmenően az élettársat a törvényes örökösi minőség is megillette volna.[27]
Az élettársi kapcsolatok szabályozásának szükségessége körüli vitában a szabályozás mellett szól az, hogy az élettársi kapcsolatban olyan családi értékek valósulnak meg, amelyek közvetve a gyermekek érdekeit is védik, továbbá valódi jelentősége is csak a tényleges együttélésnek van. Az élettársi kapcsolatban - csakúgy, mint bármilyen más partnerkapcsolatban - könnyen felborulhatnak az erőviszonyok, melyre tekintettel szükségszerű lehet a gyengébb fél védelme, továbbá annak az elvnek a hangsúlyozása, hogy amennyiben valaki teljesített, azért kompenzáció jár. Mindemellett állami érdeket is szolgál a kölcsönös gondoskodás, hisz amiben a párok egymást segítik, abban az állami szerepvállalás háttérbe szorulhat. A szabályozás elleni érvek között pedig az szerepel, hogy az élettársak szabadon akarnak élni, így nem indokolt a kapcsolatukra nyomást gyakorolni, a szabályozásokkal korlátozásokat bevezetni. A tényleges együttélésnek kizárólag házasságon belül van jelentősége és az élettársi kapcsolat egyébként sem maradéktalanul valósít meg családi értékeket, sőt egyben káros is, hiszen veszélyezteti a házasság primátusát. Az ellenérvek között található végül az is, hogy - ha már állami érdekeket is szolgál a kölcsönös gondoskodás - az élettársak egymás iránti gondoskodásának "számonkéréshez" illetve az ehhez fűződő jogbiztonság megteremtéséhez szükséges volna az élettársi kapcsolatok kötelező regisztrációja.[28]
- 11/12 -
Ismerve az új Ptk. rendelkezéseit, ma már tudjuk, hogy - a Bizottsági Javaslattól eltérő koncepció szerint - az élettársi jogviszony jelenleg szerződésként szabályozott, amihez családjogi joghatások[29] csak akkor fűződhetnek, ha a kapcsolat legalább egy éven át fennállt és abból közös gyermek is származik. Ezek alapján megállapítható, hogy a házasságon kívüli partnerkapcsolatok szabályozása nagy utat járt be addig, amíg a ma is irányadó, jogszabályok által is elismert partnerkapcsolati rendszer kialakult Magyarországon. Ez az út azonban mind a mai napig nem vezetett ahhoz, hogy a jogalkotó, a házasságon kívüli partnerkapcsolatok közül is különösen a de facto élettársi kapcsolatokat olyannak ismerje el, amely méltó és alkalmas arra, hogy családjogi jogviszonyként beszélhessünk róla.
Az 1. Fejezetben bemutattam, hogy a házasság jogintézményének kizárólagosságát megtörve, hogyan ismerte el fokozatosan a jogi szabályozás a házasságon kívüli partnerkapcsolatok létét és adta meg azok működésének kereteit. A 2. Fejezetben - egymással különböző szempontok szerint összevetve - szeretném ismertetni azokat a partnerkapcsolati formákat, amelyekben ma Magyarországon, a hatályos jogszabályok szerint két ember együtt élhet. Az egyes partnerkapcsolati formák összehasonlítását azért tartom szükségesnek, mert így egy átfogó képet kaphatunk arról, hogy a házasságon kívüli párkapcsolatok - különösen a de facto élettársi kapcsolatok - mely pontokon sérülékenyebbek, mint a házastársi vagy az azzal csaknem egyenértékű bejegyzett élettársi kapcsolatok, melyek azok a jogszabályok által előírt, egyes családjogi, vagyonjogi és öröklési jogi joghatások, amelyekkel tisztában kellene lennie annak a párnak, amely a "papír nélküli" együttélést választja.
Az 1. Fejezetben is kifejtettek alapján rögzíthetjük, hogy ma, a Magyarországon hatályos jogszabályok szerint párkapcsolatban élni a családjogi jogintézményként szabályozott házasságban vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban lehet, melyek közül házasságban csak különböző neműek, bejegyzett élettársi kapcsolatban kizárólag azonos nemű személyek
- 12/13 -
élhetnek. Mindemellett egy polgári jogi jellegű, formátlan kötelemként szabályozott élettársi kapcsolati együttélést választhatnak az azonos nemű és a különböző nemű párok is azzal, hogy az élettársaknak lehetőségük van arra, hogy kapcsolatuk nyilvántartásba vételét kérjék.[30] A dolgozatomban, a továbbiakban az élettársak alatt kizárólag a formátlan együttélést választó, úgynevezett de facto élettársakat értem.
Az Alkotmánybíróság egy határozatában megállapította, hogy a házasság "tipikusan közös gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete" [14/1995. (III. 13.) AB határozat]. Csűri Éva pedig ezt írja a párkapcsolati formákról írt egyik munkájában: "A házasság fogalmát sem az egyházjog, sem a világi (állami) jog nem határozza ugyan meg de azt lényegében mindkét jogfelfogás a férfi és nő közös gyermek születését és felnevelését célzó együttélésének fogja fel."[31] Az új Ptk. Negyedik, Családjogi Könyvében részletesen szabályozza a házasság jogintézményének kereteit és tartalmát [új Ptk. 4:54-4:85 §§], azonban annak pontos definícióját valóban nem adja meg, csupán a jogviszony létrejöttére való utalással írja azt körül: "Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt." [új Ptk. 4:5. §]
Ami az érvényes házasság létrejöttéhez szükséges korhatárra vonatkozó rendelkezéseket illeti, rögzítendő, hogy az új Ptk. mind a férfi, mind a nő tekintetében a 18. életév betöltésének követelményeit írja elő azzal, hogy a 16 év feletti, korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy érvényes házasságot gyámhatósági engedéllyel köthet. A kiskorú házastárs a házasságkötéssel nagykorúvá válik és a házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot a házasság megszűnése sem érinti. [új Ptk. 2:10. § és 4:9. §]
Ahogyan a házasságnak, úgy a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének sem található pontos meghatározása a tételes jogban. A Bét. az alábbiak szerint rögzíti az általa szabályozott párkapcsolati forma létrejöttének feltételeit: "Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni" [Bét. 1. § (1) bekezdés]
Amíg a házasság esetében a jogalkotó megengedhetőnek tartja azt, hogy az - bizonyos feltételek fennállása mellett - kiskorúak között is érvényesen létrejöhessen, addig a bejegyzett élettársi kapcsolatra kizárólag a 18. életévet betöltött személyek léphetnek, továbbá kifejezetten rögzíti azt is, hogy kiskorú részére bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nem engedélyezhető [Bét. 1. § (2) bekezdés]. Ebből következik az, hogy a 17 éves
- 13/14 -
kamasz bár gyámhatósági engedéllyel köthet házasságot, de - a házasságkötéssel megszerzett nagykorúsága ellenére - bejegyzett élettársi kapcsolatot házassága felbontását követően, és majd csak abban az esetben létesíthet új, azonos nemű szerelmével, ha a 18. életévét is betöltötte.
Az élettársi kapcsolat fennállása tényhelyzet, annak létrejöttéhez nincs szükség anyakönyvvezetőre, az nincs meghatározott korhoz és nemhez kötve. Az élettársi kapcsolat fogalmi elemeit az új Ptk. a 6:514. § (1) bekezdésében így határozza meg: "Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban."
Az élettársi kapcsolat létesítésének megengedhetőségéhez a jogszabály korhatárt nem ír tehát elő, amely - a gyakorlatban előforduló élethelyzetek, helyi igények és társadalmi szokások sokszínűsége miatt - talán megalapozott jogalkotói döntés. Az élettársi kapcsolat létesítésének kritériumai között megtalálhatóak ugyanakkor a közös háztartás fenntartásának, továbbá az érzelmi és gazdasági közösség meglétének követelményei, amelyek - vita esetén - tipikusan a bírói mérlegelés körébe tartoznak. "Az esetek többségében valamennyi elem együttesen jellemzi az együttélést, de önmagában - a gyakorlat alapján - egyetlen elem hiánya sem feltétlenül vezet az élettársi kapcsolat megállapíthatóságának hiányához. Az azonban az egyes esetek sajátos körülményeitől függött, hogy valamely kritérium részbeni hiánya az élettársi viszony megállapíthatóságának hiányát jelenti-e."[32] Ez azt jelenti tehát, hogy a bírói mérlegelés körében az egyes elemek is "ízekre szedhetőek". Egy párkapcsolatban az érzelmi közösségnek például tipikusan része a szexuális kapcsolat, de az érzelmi közösség fennállásának megállapíthatóságához nem biztos, hogy feltétlenül szükséges a felek közötti szexuális kapcsolat fennállása. Erre - valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (a továbbiakban: Btk.) szabályozott "szexuális visszaélés" törvényi tényállás tartalmára - tekintettel nem elképzelhetetlen, hogy egy 18. életévet betöltött személy és a vele közös háztartásban, érzelmi, gazdasági közösségben élő, a 14. életévét be nem töltött személy közötti, szexuális kapcsolat nélküli életközösség élettársi kapcsolatnak minősülhessen, ha ők egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban nem állnak, és ez a nagykorú élettárs büntethetőségét sem vonja maga után.[33]
- 14/15 -
Némiképp ellensúlyozza az élettársi kapcsolatok létrejöttére és megszűnésére, valamint alanyainak életkorára vonatkozó bizonytalanságot az, hogy a benne regisztrált élettársi kapcsolatok fennállását vélelmező és így az arra vonatkozó bizonyítást is megkönnyítő Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába történő felvételüket kizárólag a nagykorú, nem cselekvőképtelen felek kérhetik.[34] Erre tekintettel azért az sem kizárt, hogy egy 17 éves személy a nyilvántartásban élettársként szerepeljen, hiszen - a példáknál maradva - a rendelkezésekből levezethető az, hogy egy 16. életévét betöltött, a gyámhatóság engedélyével házasságot kötött és ezzel nagykorúságot szerzett, majd egy év házasságban eltöltött időt követően megözvegyült személy, valamint újabb, nagykorú párja kérhetik a közjegyzőtől az élettársi kapcsolatuk fennállására vonatkozó nyilatkozatuk nyilvántartásba vételét.
Esszenciális tartalmát tekintve mindhárom együttélési forma önkéntes elhatározás alapján létrejövő, gazdasági és érzelmi életközösség, ugyanakkor alanyaikat, keletkezésüket, de azokon felül családjogi, vagyonjogi és öröklési jogi joghatásaikat tekintve is különbözőek lehetnek.
A házasság jogintézménye és annak leglényegesebb joghatásai az új Ptk. Negyedik Könyvében, a Családjog címszó alatt, a 4:5-4:85. §§-ban, egységes rendszerben szabályozottak. A házastárs öröklésére vonatkozó szabályokat az új Ptk. Hetedik Könyvében találjuk. Érdekes jelenség, hogy az új Ptk. gondosan kerüli a házassággal közel azonos joghatásokkal bíró, ugyancsak családjogi jogintézményként szabályozott "bejegyzett élettársi kapcsolat" kifejezést.[35] Ez a tény azt eredményezi, hogy a jogalkalmazó számára csupán némi kutatás után válik egyértelművé az, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat a házassággal azonos joghatásokkal bír annyiban, amennyiben a Bét. eltérően nem rendelkezik, vagy a rendelkezés alkalmazását nem zárja ki:
"3. § (1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vagy e törvény a rendelkezés alkalmazását nem zárja ki, megfelelően alkalmazni kell
a) a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra,
b) a házastársra vagy házastársakra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra vagy bejegyzett élettársakra,
c) az özvegyre vonatkozó szabályokat az elhunyt bejegyzett élettárs túlélő bejegyzett élettársára,
d) az elvált személyre vonatkozó szabályokat arra a személyre, akinek bejegyzett élettársi kapcsolatát megszüntették,
e) a hajadonra, nőtlenre vonatkozó szabályokat arra a személyre, aki még nem volt házas, és bejegyzett élettársi kapcsolatot még nem létesített, és
f) a házaspárra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársakra."
- 15/16 -
Az élettársakra vonatkozó szabályozás az új Ptk.-ban két részletben található meg: egyfelől a kötelmi jogot tartalmazó Hatodik Könyv XXV. Címe alatt, másfelől a családjogi szabályokat rendszerező Negyedik Könyv Harmadik Részében. A szabályozás jellege is azt mutatja, hogy az új Ptk. az élettársi viszonyt egyértelműen szerződésnek tekinti, ugyanakkor elismeri annak családjogi hatásait is abban az esetben, ha az élettársak közös gyermeket nevelnek. "A kötelmi jogi szabályok rendezik azt, hogy kiket kell polgári jogi értelemben élettársaknak tekintem; továbbá ezek a szabályok tartalmazzák az élettársak vagyoni viszonyaira vonatkozó, illetve a lakáshasználat szerződéses rendezésének módjára vonatkozó rendelkezéseket. A kapcsolat családjogi joghatásairól, így a törvényen alapuló tartásról, valamint a lakáshasználat bírói rendezéséről a Családjogi Könyv szól."[36]
A házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat státuszt teremtenek, azaz a házasságkötéssel és a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttével megváltozik a felek családi állapota, míg ugyanez az élettársi kapcsolatról nem mondható el. Az élettársi kapcsolatban élők egy - a családi állapotukat firtató kérdésre - sokféleképpen válaszolhatnak. A Központi Statisztikai Hivatal által, a 2011-es népszámláláshoz alkalmazott kérdőív 10. pontja arra kérdezett rá, hogy mi a válaszadó törvényes családi állapota.[37] Egy élettársi kapcsolatban élő személy a választási lehetőségek közül bármelyiket - nőtlen/hajadon, házas, özvegy, elvált, bejegyzett élettárs, özvegy bejegyzett élettárs, elvált bejegyzett élettárs - megjelölhette volna.[38]
Ami a bejegyzett élettársakat illeti, ők - a státuszuk szempontjából - ugyanazt a "rangot" kapták, mint a házastársak, hiszen a családi állapotukra vonatkozó nyilatkozat formája vonatkozásában kiemeli a Bét. 3. § (5) és (6) bekezdése azt, hogy "ha e törvény a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat fennállásához, illetve a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnéséhez nem állapít meg eltérő jogkövetkezményt, továbbá ha a jogosultság vagy a kötelezettség az özvegyet és az özvegy bejegyzett élettársat megkülönböztetés nélkül megilleti vagy terheli, a családi állapotra vonatkozó nyilatkozat csak
- 16/17 -
olyan formában követelhető meg, hogy a házas és bejegyzett élettárs, az özvegy és az özvegy bejegyzett élettárs, illetve az elvált és az elvált bejegyzett élettárs megjelölés együtt szerepeljen. A családi állapotra vonatkozó adatot tartalmazó nyilvántartásban - az anyakönyvi nyilvántartások rendszere, valamint a személyiadat- és lakcímnyilvántartás kivételével - a családi állapotot úgy kell feltüntetni, hogy a házas és a bejegyzett élettárs, az özvegy és az özvegy bejegyzett élettárs, illetve az elvált és az elvált bejegyzett élettárs megjelölés együtt szerepeljen."
A párkapcsolati formák egymáshoz való viszonyában elmondható, hogy a házasság fennállása kizárja másik házasság megkötését, továbbá bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését, de nem zárja ki a de facto élettársi kapcsolat létesítését. Ugyanígy a bejegyzett élettársi kapcsolat kizárja másik bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését, továbbá a házasságkötést, de nem zárja ki a de facto élettársi kapcsolat létrejöttét. Az élettársakra vonatkozó törvényi definícióból[39] következik, hogy nem lehet az új Ptk. élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályait alkalmazni azokra az egymással ténylegesen életközösségben élő személyekre vonatkozóan, akiknek mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata áll fenn, de önmagában a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat státusza nem akadálya az élettársi kapcsolat létesítésének. Emellett bár ténylegesen - ráadásul büntetőjogi jogkövetkezmények nélkül[40] - kettő vagy több élettársi kapcsolat is fenntartható egymás mellett párhuzamosan, az új Ptk. ennek jogi lehetőségét nem ismeri el.
A házasságot és a bejegyzett élettársi kapcsolatot érintő személyi jellegű joghatások körébe tartozik az, hogy a házastársak - valamint a Bét. fent idézett utaló szabálya folytán a bejegyzett élettársak - hűséggel tartoznak egymásnak, továbbá kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni azzal, hogy - amennyiben törvény így rendelkezik - a támogatási kötelezettség a házasság bíróság általi felbontását illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat bírósági felbontását vagy közjegyző általi megszüntetését követően is fennáll. A házastársak és a bejegyzett élettársak a házaséletük (együttélésük) során és a család ügyeiben közösen, a személyüket érintő ügyekben önállóan, de a család érdekére figyelemmel kell, hogy döntsenek. A házastársaknak döntéseik során figyelembe kell venniük gyermekük és egymás érdekeit is. Természetesen a bejegyzett élettársakra is
- 17/18 -
irányadó tétel az, hogy döntéseiket egymás érdekeinek figyelembe vételével hozhatják meg és - bár rájuk a házastársak által történő közös gyermekké fogadásra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak[41] - kívánatos, hogy döntéseikben az esetlegesen közösen nevelt gyermek érdekeit is vegyék figyelembe, annál is inkább, mert a bejegyzett élettárs, párja vérszerinti gyermeke mostohaszülőjének is minősülhet. [új Ptk. 4:198. § (1) bekezdése, valamint Bét. 3. § (1) és (2) bekezdések] Az új Ptk. rögzíti végül azt is, hogy a házastársak és a bejegyzett élettársak a lakóhelyüket egymással egyetértésben kell, hogy megválasszák. [új Ptk. 4:24-4:26. §§]
Valószínű, hogy az élettársi kapcsolatban élők a közös életüket - a házastársakhoz és a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőkhöz hasonlóan - többnyire a fenti elvek mentén vezetik anélkül, hogy ezt bárki számukra kötelezővé tenné. Bár a régi Ptk.-hoz köthető bírói gyakorlat egyfajta alapvető gondoskodási-támogatási kötelezettséget elvárt az élettársaktól, mindezek az új Ptk.-ban megfogalmazott alapelvi rendelkezések a saját elhatározásból, formátlan kötelékben élő élettársakra kimondottan nem vonatkoznak, azok egy vitás helyzetben - egymás jogviszonyában, a törvény alapján - nem számon kérhetőek. Ez annál is inkább így van, mert az élettársi kapcsolatot az Alaptörvény nem ismeri el családi kapcsolatként. A de facto élettársi kapcsolatokban élők számára jelenleg nem közismert és így ritkán választott lehetőség, hogy vagyoni viszonyaik rendezésére egymással szerződést kössenek,[42] ugyanakkor - ha a felek mégis a szerződéskötés mellett döntenek - nem elképzelhetetlen az, hogy abban olyan jellegű rendelkezéseket rögzítsenek, amelyek a fenti - a házastársakra és a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőkre vonatkozó - elveket a közös együttélésük alapjaként fogalmazzák meg.
A házastársak az új Ptk. 4:27-4:28. §§-ban foglaltak szerint viselhetik házastársuk nevét a házasság fennállása alatt, illetve annak megszűnését követően. A házastársak névviselési joga kiterjed a névviselési forma megválasztására és megváltoztatására is, mely azonban sem a bejegyzett élettársakat, sem a de facto élettársakat nem illeti meg. A Bét. 3. § (3) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy "(...) Bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése esetén a bejegyzett élettárs volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha a bejegyzett élettársi kapcsolata megszűnt. Ha a leendő bejegyzett élettárs a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését megelőzően házassági névként volt férje nevét vagy családi nevét viseli a házasságra utaló toldással, és házassági nevét nem módosítja másik házassági névviselési formára, a születési családi nevének viselésére jogosult."
A bejegyzett élettársak és az élettársak számára - ugyanúgy, mint bármely magyar állampolgár számára - nyitva álló lehetőség ugyanakkor az, hogy családi és/vagy utónevük megváltoztatását kérjék a központi anyakönyvi szervtől, az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény rendelkezései alapján.[43]
- 18/19 -
A házastársi, bejegyzett élettársi és az élettársi tartásra vonatkozó rendelkezések olyanok, amelyekkel kapcsolatosan elmondhatjuk, hogy ezen a téren a három jogintézmény közel azonos - családjogi jellegű - védettséggel szabályozott. A házasság jogintézmények családjogi védettsége már a Csjt.-ben megnyilvánult - többek között - abban is, hogy a házastársak egymás iránti felelősségét a házasság felbontásával, illetve az életközösség megszűnésével sem tekintette teljes egészében megszűntnek, hanem meghatározott esetekben kiterjesztette a házasság felbontása illetve az életközösség megszakítása utáni időszakra is. A hatályos jognak a házastársi tartásra vonatkozó rendelkezései a Csjt.-hez képest különösebb újdonságot nem mutatnak. A Bét. utaló rendelkezései[44] pedig egyértelművé teszik, hogy a házastársi tartásra vonatkozó szabályok a bejegyzett élettársak tartására is irányadóak.
Az új Ptk. hatálybalépésével azonban olyan új jogintézmény is megjelent a tételes szabályok között, amely - hasonlóan a házastársi tartáshoz - előírja az élettársaknak az egymással szemben fennálló tartási kötelezettségét a kapcsolat megszűnése esetén. A tartásra vonatkozó jogosultságot - és ezzel egy családjogi jellegű védettséget - azonban csak akkor biztosít az új Ptk. az élettársnak, ha legalább egy évig együtt éltek és a kapcsolatból gyermek született. Házastársak esetén ez a követelmény nem áll fenn, sőt a szabályozás éppen ellenkező irányú. A házasság jogintézményének az élettársi kapcsolathoz viszonyított, magasabb rendű védettségét mutatja az is, hogy amennyiben a gyermektelen házastársak között bár az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt csak fenn, a volt házastársat rászorultsága esetén, az életközösség időtartamával egyező időre akkor is megilleti a tartás. Ezen felül a bíróság - különös méltánylást érdemlő esetben - a tartást ennél hosszabb időre is elrendelheti. [új Ptk. 4:29. § (3) bekezdés, 4.86. § (1) bekezdés]
Eltérő szabályozás érvényesül abban is, hogy az életközösség megszűnésétől számítva mennyi időn belül kell a rászorultságnak bekövetkeznie ahhoz, hogy az élettárs volt élettársától tartást igényelhessen. Amennyiben a házastárs (bejegyzett élettárs) vagy a volt házastárs (volt bejegyzett élettárs) a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást különös méltánylást érdemlő esetben követelhet. Az élettársaknál ez az időtartam csupán egy év, és attól a bíróság különös méltánylást érdemlő esetben élettársaknál is eltérhet. [új Ptk. 4:29. § (2) bekezdés, 4:86. § (2) bekezdés]
Az élettársi tartás egyéb jogi feltételei - mint az önhibán kívüli rászorultság, a megfelelő teljesítőképesség[45] vagy a megállapodás lehetősége a tartás egyszeri juttatással
- 19/20 -
való teljesítéséről[46] - a házastársi tartással egyezően kerülnek meghatározásra, továbbá a tartásra való érdemtelenséget is lényegében azonos módon szabályozza az új Ptk. a különböző párkapcsolati formák esetén.[47] A családjogi tartás rendelkezései szerint a tartásra jogosultság sorrendjében az élettárs a házastárssal, az elvált házastárssal egy sorba kerül, amellyel a jogalkotó nem tesz különbséget a tartásra rászorultak között aszerint, hogy a tartásra szoruló fél milyen párkapcsolati formában élt együtt párjával.
Rögzítendő végül, hogy a tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére minden párkapcsolati forma esetén a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult később élettársi kapcsolatot, bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít vagy házasságot köt. [új Ptk. 4:33. §, 4:91. §]
A) Apasági vélelem
Három - az Alaptörvényből és az új Ptk.-ból idézett - alapelvi rendelkezés elég ahhoz, hogy megértsük: a párkapcsolati formák közül miért a házasság az egyeden, amely apasági vélelmet keletkeztet: "Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját A családi kapcsolat alapja a házasság illetve a szülő-gyermek viszony Magyarország támogatja a gyermekvállalást [Alaptörvény: L) Cikk (1)-(2) bekezdés] "A törvény védi a házasságot és a családot.", [új Ptk. 4:1. § (1) bekezdése] "A gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjék." [új Ptk. 4:2. § (2) bekezdése]
Az Alaptörvény szerint tehát a család a nemzet fennmaradásának alapja, a családi kapcsolat alapja pedig a párkapcsolati formák közül a házasság. Kívánatos és támogatott, hogy minél több gyermek szülessen, és ha már egyszer a gyermek megszületik, akkor neki joga van ahhoz, hogy saját családjában, apjával és anyjával nevelkedjék.
Orvosi beavatkozástól mentes fogantatás esetén a várandósság fizikai jelei és a születés természete miatt kevés kétség férhet ahhoz, hogy ki lehet a születendő gyermek anyja, hisz "A gyermek anyja az a nő, aki megszülte." [új Ptk. 115. § (1) bekezdés] Az új Ptk. rendelkezései szerint így van ez akkor is, ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, mert ebben az esetben az az ivarsejtet vagy embriót adományozó nő, akinek az ivarsejtjét vagy embrióját az eljárás lefolytatásához felhasználták, de a gyermeket nem ő szülte, nem jogosult az anyaság bírósági megállapítása iránti pert indítani azt állítva, hogy ő a gyermek anyja. [új Ptk. 4:115. § (4) bekezdés]
- 20/21 -
Ami bizonytalan lehet, az mindig a gyermek apjának személye. Ez a bizonytalanság azonban a gyermek biztonságos, családban történő felnövekedése iránti érdekeivel ellentétes volna, ezért elsősorban "A gyermek apjának - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - azt a férfit kell tekinteni, akivel az anya a gyermek fogamzási idejének kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állt A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti." [új Ptk. 4:99. § (1) bekezdés] Ha a nő házasságának megszűnése után újból házasságot kötött, az újabb házasságának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet kell tekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyermek születése közt háromszáz nap nem telt el.[48] Ha ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni. [új Ptk. 4:99. § (3) bekezdés]
Az anya mindenkori házastársának apaságához tehát egy erős, bár megdönthető vélelem kapcsolódik, amely - az azonos partnerek életközösségét jelentő párkapcsolati jellegre tekintettel - a bejegyzett élettársak esetén fel sem merül, sőt a Bét. kifejezetten rögzíti is, hogy "A bejegyzett élettársi kapcsolat apasági vélelmet nem keletkeztet: [Bét. 3. § (2) bekezdés] Élettársi kapcsolatokban született gyermekek esetében pedig az apasági vélelem csupán egy tiszavirág életű szabályozás erejéig, kizárólag az élettársi nyilatkozatoknak az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába történő felvételéhez kötődött. A 2010. január 1. napjától, 2010. december 31. napjáig regisztrált élettársak gyermekei esetén az apasági vélelem ugyanakkor a mai napig is fennáll, amennyiben a gyermekek ugyanezen időintervallumban meg is születtek.[49] Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az új Ptk. 4:98. § b) pontja szerint, különnemű élettársak esetén, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás apai jogállást keletkeztet.
B) Gyermek közös örökbefogadása
Az új Ptk. az örökbefogadó személyének meghatározásakor nem írja elő, hogy a gyermek örökbefogadásához házasságban vagy akár párkapcsolatban kellene élnie, de a rendelkezésekből levezethető, hogy kiskorú örökbefogadására a legnagyobb esélyük azoknak van, akik - a törvény által előírt személyi feltételek[50] - fennállása mellett, az örökbefogadásra való alkalmasság gyámhatósági megállapítását követően,[51] valamilyen heteroszexuális párkapcsolatban - azon belül is legfőképpen házasságban - élnek és életkoruk legfeljebb negyven év körül van.
- 21/22 -
Tekintettel arra, hogy kiskorú gyermek örökbefogadása esetén új Ptk. 4:120. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések a házasság elsőbbségét kifejezetten rögzítik is, mely szerint: "A gyámhatóság az örökbefogadást az e törvényben meghatározott feltételek megléte esetén is akkor engedélyezi, ha az a kiskorú gyermek érdekében áll A kiskorú gyermek érdekében a gyámhatóság elsősorban a házasságban élő örökbefogadók általi örökbefogadást engedélyezi.", ezért tény, hogy a gyermektelen vagy közös gyermekük mellé másik kiskorú gyermeket örökbe fogadni szándékozó élettársak kevesebb eséllyel indulnak az "örökbefogadási versenyben" egy ugyanolyan paraméterekkel bíró házastárshoz képest. Az élettársi kapcsolatban élők számára engedélyezett örökbefogadás azonban soha nem minősül az alábbiakban kifejtett közös gyermekké fogadásnak, mert azt csak a házastársak számára teszi lehetővé a törvény. Az élettársi kapcsolatban élő személyek örökbefogadása ezért egyedülálló személy általi örökbefogadásnak minősülhet.
Az örökbefogadás egyik lehetséges - és valószínűleg a leggyakoribb - esete a közös gyermekké fogadás, amelyről akkor beszélünk, ha az örökbefogadottat mindkét házastárs - akár együttesen, akár külön-külön - örökbe fogadta. Az örökbefogadott ilyenkor a házastársak közös gyermekének minősül. Közös gyermekké fogadás emellett az is, ha az egyik házastárs a másik házastárs vér szerinti gyermekét fogadja örökbe. Az örökbefogadó ebben az esetben a gyermek szülőjének a jogállásába lép, oly módon azonban, hogy az örökbefogadás nem érinti a házastárs, azaz a vér szerinti szülő jogait. Ha például a férj örökbe fogadja felesége vér szerinti gyermekét, ezután a gyermek szüleinek a vér szerinti anyát és az örökbefogadó apát kell tekinteni, míg a vér szerinti apa szülői jogállása az örökbefogadással megszűnik.[52]
Az örökbefogadott személyt az örökbefogadás fennállása alatt csak az örökbefogadó házastársa fogadhatja örökbe. [új Ptk. 4:123. § (2) bekezdés] Ez tehát azt jelenti, hogy egy élettársi kapcsolatban élő személy által örökbefogadott gyermeket a másik élettárs - ebben a minőségében - nem fogadhatja örökbe, kizárólag abban az esetben, ha ő az örökbefogadó élettársával házasságot köt. Mivel a 4:132. § (2) bekezdésében foglaltak szó szerint úgy rendelkeznek, hogy: "Közös gyermekké fogadás az is, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadja örökbe.", ezért arra sincs lehetőség, hogy az élettárs a partnere vérszerinti gyermekét fogadja örökbe.[53]
A bejegyzett élettársakra a házastársak által történő közös gyermekké fogadásra vonatkozó szabályok ugyanúgy nem alkalmazhatóak, mint az élettársak esetén, azaz a bejegyzett élettársak egyrészt együttesen nem fogadhatnak örökbe, másrészt arra sincs lehetőségük, hogy az egyik bejegyzett élettárs partnerének gyermekét örökbe fogadják. Ehhez azonban a jogkereső állampolgárnak nem kell elvégezni a normaszöveg fentiek szerinti elemzését, mert erre vonatkozóan a Bét. 3. § (2) bekezdése egyértelműen fogalmaz.
- 22/23 -
Az Alaptörvényből eredeztethető rendelkezések tehát megfosztják az örökbefogadás lehetőségétől mind a különnemű élettársakat, mind a bejegyzett élettársakat. Ezek a szabályok azonban - álláspontom szerint - vitára adhatnak okot, hiszen ha a párkapcsolat szerető, tartós és működőképes, akkor nem kevésbé szolgálhatja "a gyermek mindenek felett álló érdekét"[54], mint az egyedülálló általi örökbefogadás. Az persze jogilag nincs kizárva, hogy a túlélő élettárs vagy a túlélő özvegy bejegyzett élettárs az elhalt élettársának vagy bejegyzett élettársának akár vérszerinti, akár örökbefogadott gyermekét örökbe fogadja, azonban ez nem minősül az élettársak vagy a bejegyzett élettársak általi közös gyermekké fogadásnak.
C) Humánreprodukcióra irányuló eljárásban való részvétel lehetősége
A házastársaknak - ezen státuszukra tekintettel - az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény alapján, az abban megfogalmazott feltételek fennállása esetén, azaz ha ezt egészségügyi okok indokolják, lehetőségük van arra, hogy a gyermeknemzéshez orvosi segítséget vegyenek igénybe. Ez, az esetükben apasági vélelmet keletkeztető joghatással bíró orvosi beavatkozás lehetősége az élettársak számára is biztosított, azonban az eljárás során közokiratban kell nyilatkozniuk arról, hogy közöttük élettársi kapcsolat áll fenn.[55] A bejegyzett élettársak azonban ezekből az eljárásokból, a törvény erejénél fogva ki vannak zárva, ugyanis a Bét. 3. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "Az emberi reprodukcióra irányuló, külön törvény szerinti eljárásoknak a házastársakra vonatkozó rendelkezései a bejegyzett élettársakra nem alkalmazhatóak."
D) Mostohaszülői státusz
Bár az új Ptk. nem adja meg a pontos definícióját annak, hogy mit jelent a mostohaszülői státusz, az azért a normaszövegből kikövetkeztethető, hogy olyan családi kapcsolatról, közeli hozzátartozói viszonyról[56] van szó, amely egy személy vérszerinti gyermeke és ugyanezen személy házastársa közötti kapcsolatot feltételez. Kérdésként merülhet fel, hogy egy bejegyzett élettársi kapcsolatban élő pár egyik tagja vérszerinti gyermekének lehet-e mostohaszülője a pár másik tagja. Tekintettel arra, hogy a Bét. 3. § (2) bekezdése értelmében a bejegyzett élettársakra csak a házastársak által történő közös gyermekké fogadásra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak - azaz nem lehetséges számukra gyermek közös örökbefogadása -, továbbá más kizáró rendelkezéseket a Bét. nem ír elő, ezért a mostohaszülői státusz bejegyzett élettársi kapcsolatban is elképzelhető.
A mostohaszülő számára az új Ptk. a gyermekkel kapcsolatosan kötelezettségeket is előír, ugyanis az új Ptk. 4:198. § (1) bekezdése értelmében: "A házastárs köteles háztar-
- 23/24 -
tásában eltartani a vele együtt élő házastársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét (a továbbiakban: mostohagyermek), akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba." Az más kérdés, hogy a mostohaszülő fenti tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő tartásdíj-fizetési kötelezettségét. [új Ptk. 4:198. § (2) bekezdése]
Kissé ellentmondásos és különös - bár nyilvánvalóan a gyermek mindenekfelett álló érdekét szolgáló - az új Ptk. szabályozása abban a tekintetben, hogy milyen kapcsolat áll fenn az egyik élettárs vérszerinti gyermeke és a másik élettárs között. Az új Ptk. a nevelt gyermek fogalmát nem határozza meg, de a szabályokból arra lehet következtetni, hogy az a személy, aki a saját háztartásában, ellenszolgáltatás nélkül neveli az élettársa gyermekét - aki neki nem a vérszerinti, mostoha vagy örökbefogadott gyermeke -, akkor ő nevelőszülő [új Ptk. 4:199. § (2) bekezdés], amely nem azonos a gyermeket gyermekvédelmi gondoskodás keretében ellátó, gyermekvédelmi nevelőszülői státusszal [új Ptk. 4:122. § (2) bekezdés], és a gyermek közeli hozzátartozójának minősül.[57]
Az élettárs - mivel nem lehet mostohaszülő - elvileg nem kötelezhető az általa nevelt gyermek tartására, ugyanakkor a gyakorlatban mégis az fordul elő, hogy a közös háztartásban hozott gyermek tartásáról a vérszerinti szülője mellett annak élettársa is gondoskodik. A tartásra jogosultság sorrendjének szabályozásából - mely szerint: "Tartásra jogosult a vér szerinti gyermek, a mostoha- és a nevelt gyermek egy sorban; (...)" [új Ptk. 4:200. § a) pontja] - arra lehet következetni, hogy nem kizárt az az eset, amikor a nevelőszülő élettárs párja gyermekének tartására lehet köteles, ennek kidolgozása azonban a jogalkalmazókra marad.
Az új Ptk. hatálybalépésével koncepcióváltás történt a házassági vagyonjog szabályozásban. Amíg a Csjt. eredeti normaszövegében még nyoma sem volt annak, hogy a házastársak vagyoni viszonyaikat akár házassági vagyonjogi szerződéssel is rendezhetnék, valamint a házasulók és a házastársak számára a vagyonjogi szerződés megkötésének lehetősége is csak 1986-ban, a gazdasági és tulajdoni viszonyokban kezdődő változások elismeréseként "kúszott vissza" a magyar szabályozásba[58], addig az új Ptk. - a házasulók és házastársak autonómiájából kiindulva - első helyre teszi a vagyoni viszonyok szerződéses rendezésének lehetőségét:
"4:34. § [A házastársak vagyoni viszonyainak rendezése]
(1) A házasulók és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség időtartamára házassági vagyonjogi szerződéssel rendezhetik.
- 24/25 -
(2) Ha a házassági vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség (törvényes vagyonjogi rendszer) áll fenn."
Tekintettel arra, hogy a Bét.-ben nem találunk erre vonatkozóan más szabályokat, ezért a házassági vagyonjogra vonatkozó rendelkezéseket - a kapcsolat eltérő jellegének figyelembevétel - a bejegyzett élettársakra is alkalmazni kell.
Az új Ptk. az élettársak vagyoni viszonyaira vonatkozó korábbi rendelkezéseket is jelentősen megújította, hisz a régi Ptk. 578/G. §-ában foglalt rendelkezéseket - mely szerint: "Az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít." - egy egészen részletes szabályozás váltotta fel. Az élettársakra vonatkozó ezen új Ptk.-beli szabályok középpontjában - a házassági vagyonjogi szerződések mintájára - ugyancsak a vagyoni viszonyok szerződéses rendezésének lehetősége áll.[59]
A szerződésben a házastársak, a bejegyzett élettársak és az élettársak bármilyen vagyonjogi rendszert kiköthetnek, így kiköthetik az új Ptk.-ban mintaszabályokként meghatározott közszerzeményi rendszerre[60], valamint a vagyonelkülönítési rendszerre[61] vonatkozó szabályokat is.
A házassági (bejegyzett élettársi) vagyonjogi szerződés eltérő rendelkezése hiányában, a házastársak (bejegyzett élettársak) között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség, azaz a törvényes vagyonjogi rendszer áll fenn [új Ptk. 4:43. § (2) bekezdése], míg élettársak esetén, amennyiben az élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. [új Ptk. 6:516. § (1) bekezdés]
Alapvető különbség van tehát a házastársak (bejegyzett élettársak) és az élettársak törvényes vagyonjogi rendszerének szabályozásában. Vagyonjogi szerződés hiányában vagy annak eltérő rendelkezése esetén a házastársak közös vagyonába tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek, továbbá a közös vagyontárgyak terhei és - az új Ptk. eltérő rendelkezése hiányában - közösen viselik a bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat. A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg. Nem tartoznak a közös vagyonba viszont azok a vagyontárgyak, terhek és tartozások, amelyek különvagyonnak minősülnek.
- 25/26 -
[új Ptk. 4:37. § (4) bekezdés] Az új Ptk. az élettársak törvényes vagyonjogi rendszerét a házastársak közszerzeményi rendszeréhez hasonlóan szabályozza. Az élettársak az együttélés ideje alatt önálló vagyonszerzők, míg az életközösség megszűnésekor kötelmi igényük lehet egymással szemben.[62]
Amíg a felek együtt élnek, addig a rendezetlen vagyoni viszonyok gyakorlati nehézségeit nem érzékelik, azonban a kapcsolatok megromlásával ez gyökeresen megváltozik. Minden egyes vagyonmegosztásnál alapvető és első kérdésként az merül fel, hogy mikor keletkezett a vagyonközösség. Házastársak és bejegyzett élettársak esetén ez többnyire könnyen, a házassági, illetve a bejegyzett élettársi anyakönyvi kivonattal bizonyítható. A vagyonközösség létrejöttéhez azonban az életközösség tényleges létrejötte és folyamatos fennállása is szükséges. Törvényi vélelem fűződik ahhoz, hogy a házasságkötéssel, illetve az élettársi kapcsolatnak a nyilvántartásba történő bejegyzésével az életközösség létrejön, de az anyakönyvezési aktust megelőző, élettársi kapcsolatban történő tényleges együttélés mind a házasság, mind a bejegyzett élettársi kapcsolat esetén irányadó az életközösség létrejöttének megállapítása szempontjából.[63] Élettársak esetén - ha erre vonatkozóan okirati bizonyítékok nem állnak rendelkezésre,[64] és egy esetleges vagyonmegosztás során már ebben a kérdésben is eltérés volna a felek nyilatkozatai között - a bíróságon hosszú procedúrával, például tanúkkal lehet bizonyítani az életközösség és így a vagyonközösség létrejöttének időpontját - egyáltalán az életközösség fennállását -, melyet végül a bíróság mérlegelése dönt el.
Talán az öröklési jog az egyetlen jogterület, amely "olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá." Tapasztalataim azt mutatják, hogy az új Ptk. hatályba lépéséig a legtöbben magabiztosan betéve tudták azt a tételt, hogy a törvényes öröklési rend alapján, az örökhagyó után elsősorban a leszármazók örökölnek és a túlélő házastársat - minden vagyontárgyon, amelynek nem ő az örököse - özvegyi haszonélvezet illeti meg, de ha ismét megházasodik,
- 26/27 -
akkor ez a joga megszűnik.[65] Személyes beszélgetéseim során pedig az derült ki, hogy sokan biztosak voltak abban is, hogy egy negyven éven át tartó élettársi együttélés után az örökhagyó túlélő élettársa törvényes örökösnek minősül, ezért elhalt párja után vitán felül örököl.
Ami azt illeti, a fentiek közül az első állítás az új Ptk. hatályba lépése óta már nem egészen így igaz, a másik - az élettársak törvényes öröklésére vonatkozó - feltevés pedig mind a régi, mind az új Ptk. szabályozását tekintve téves.
Míg az új Ptk. hatálya alá tartozó élettárs öröklési joga kizárólag végintézkedésen alapulhat - és korábban, a régi Ptk. hatálya alatt is ezen alapulhatott - addig a túlélő házastárs és a túlélő bejegyzett élettárs törvény vagy végintézkedés jogcímén egyaránt örökölhet, hiszen a bejegyzett élettársak törvényes öröklési státusza is a házastársakéval azonos. A házastárs, illetve a bejegyzett élettárs mindkét esetben lehet állagörökös vagy haszonélvezeti jogot öröklő személy is.
A törvényes öröklés szabályai szerint az örökhagyó házastársa vagy bejezett élettársa együtt örökölhet az örökhagyó leszármazójával vagy az örökhagyó szülőjével. "Ha leszármazó és szülő nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl." [új Ptk. 7:61. §] A Bét. utaló szabálya természetesen a bejegyzett élettárs egyedüli öröklésre is kiterjed. Emellett lehetnek az örökhagyó hagyatékában olyan vagyontárgyak, amelyek az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ajándékozás útján hárultak, ezért azok ági öröklés alá esnek, és ezekre vonatkozóan a törvényes örökösre nem elsősorban a házastárs vagy bejegyzett élettárs jogosult. [új Ptk. 7:67-7:68.§§]
A túlélő házastárs és a bejegyzett élettárs másképpen örökölnek az örökhagyó leszármazója és másképpen az örökhagyó szülője mellett. Amíg leszármazó örökös is van, addig az özvegyet holtig tartó haszonélvezeti jog[66] illeti meg az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon, viszont ha leszármazó nincs vagy nem örökölhet, de az túlélő házastárs vagy bejegyzett élettárs az örökhagyó szülőjével együtt örököl, akkor az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat.
Ha az özvegy leszármazó mellett örököl, akkor a hagyaték többi részéből egy gyermekrész illeti meg, ha pedig szülő mellett örököl, akkor hagyaték felét az örökhagyó házastársa vagy bejegyzett élettársa örökli, másik felét pedig az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban. Az öröklésből kiesett szülő helyén a másik szülő és az örökhagyó házastársa örököl fejenként egyenlő arányban.
- 27/28 -
Amennyiben nem a házastárs vagy bejegyzett élettárs örökli meg az örökhagyó hagyatékába tartozó, ági öröklés alá eső vagyontárgyat, abban az esetben a házastársat vagy bejegyzett élettársat az ági vagyonon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg. Mind a házastárs, mind az ági örökös - a jövőre nézve - bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását azzal, hogy az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezeti jog megváltása a házastárssal, bejegyzett élettárssal szemben nem igényelhető és egyébként a haszonélvezeti jog megváltásának a haszonélvezeti örökös és az állagörökös méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie. Megváltás esetén a házastársat és a bejegyzett élettársat az ági vagyon egyharmada illeti meg. [új Ptk. 7:69. §]
Természetesen, a túlélő házastárs és bejegyzett élettárs öröklésre is csak abban az esetben jogosult, ha az öröklés megnyílásakor - azaz az örökhagyó halálakor - a házastársak között életközösség állott fenn. Amennyiben az örökhagyó és az özvegy között az életközösség a halál időpontjában nem állt fenn, akkor a túlélő házastárs vagy bejegyzett élettárs nem örökölhet az örökhagyó után kivéve, ha az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására még volt kilátás. [új Ptk. 7:62. § (1) bekezdés]
Mivel a hatályos jogszabályok alapján, az élettárs nem minősül törvényes örökösnek, ezért a fenti jogok őt egyáltalán nem illetik meg. Álláspontom szerint, ez a szabályozás egy évtizedeken át tartó együttélés után, az örökhagyót túlélő élettárs számára méltánytalan helyzetet teremthet a közte és az örökhagyó oldalági vagy távolabbi vérszerinti rokonai közötti, esetleges vitában. Ezért fordulhat elő akár olyan jogeset is, mely szerint az élettársával ötven éve együtt élő idős embernek azért kell elhagynia otthonát, mert párja meghalt és az elhalt kizárólagos tulajdonában álló ingatlant - ismert vérrokon (más törvényes örökös) hiányában - a Magyar Állam örököli. Tegyük fel, hogy az idős túlélő házastárs megállapodik ugyan az örökös Magyar Állam képviselőjével[67] abban, hogy az ingatlant méltányos összegért bérbe veszi, azonban időközben egy családfakutató cég felkutatja az örökhagyó távoli, külföldön élő rokonát. A megismételt hagyatéki eljárás[68] során a hagyatékot az így előkerült törvényes örökösnek kellene átadni, aki azonban már nem biztos, hogy bérbe adni, hanem sokkal inkább értékesíteni szeretné az ingatlant. Amennyiben az örökhagyót túlélő élettársnak erre már nem volna megfelelő anyagi fedezete, abban az esetben különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerülne, melyet ez a példa is jól mutat. Egy ilyen eset rávilágíthat arra is, hogy az öröklés az az élethelyzet, amelyre az élettársaknak - a még aktív életszakaszaikban - mindenképpen tanácsos volna felkészülniük.
- 28/29 -
Valószínű, hogy élettársi kapcsolatok percenként születnek, és ugyanilyen időközönként hunynak is ki. Sem keletkezésüknél, sem megszűnésüknél nem lehet ott egy közjegyző, de még csak egy olyan egyezményes jel sem akad, amely mindenki számára deklarálja két ember élettársi kapcsolatba lépését. Sokszor a felek maguk sincsenek tisztában azzal, hogy azon a napsütéses délutánon, amikor a szerelemtől megittasodva beköltöztek a közösen bérelt lakásba és a nappali sarkába az együtt vásárolt fikuszt is beállították, élettársi kapcsolatba léptek egymással. Ez a nap csak később és akkor definiálódik az élettársi kapcsolat kezdőnapjaként, amikor szükségessé válik annak bizonyítása, hogy a felek között élettársi kapcsolat áll - vagy meghatározott időszakban állt - fenn. Ekkor azonban rendszerint semmilyen bizonyítási eszköz nem áll a pár rendelkezésére, mert élettársi kapcsolatuk elején vagy nem tartották lényegesnek ennek "beszerzését" vagy nem is tudtak arról, hogy partnerkapcsolatuk keletkezésének "dokumentálására" többféle lehetőség is rendelkezésükre állt volna.
Az élettársi kapcsolat fennállásának bizonyítása elősegítésében a közjegyző többféleképpen is közreműködhet.
Közjegyző-helyettesként szerzett gyakorlati tapasztalataim azt mutatják, hogy kevesen élnek az egyébként minden különböző nemű vagy azonos nemű, egymással élettársi kapcsolatban élő, nem cselekvőképtelen, nagykorú állampolgár számára nyitva álló, a Kjnp. módosításával megteremtett lehetőséggel is, mely szerint kérhetik a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: MOKK) által, informatikai eszközök segítségével vezetett, Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába (a továbbiakban: ENYER, mint az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása rendszer rövidítése vagy élettársi nyilvántartás) történő regisztrálásukat.[69] A közjegyző illetékességét az élettársak bármelyikének lakóhelye vagy tartózkodási helye megalapítja. [Kjnp. 36/F. § (1) bekezdés]
A nyilvántartásba vétel egy úgynevezett közjegyzői nemperes eljárás keretei között zajlik, amelyben a kérelmezők a közjegyző előtt közösen arról nyilatkoznak, hogy egymással a Polgári Törvénykönyv szerinti élettársi kapcsolatban élnek. [Kjnp. 36/E. § (1) bekezdés a) pont] Az élettársi nyilvántartásba újabb, az előbbiek szerinti nyilatkozat nem jegyezhető be, amíg a korábban nyilvántartásba vett élettársi kapcsolat fennállását az élettársi nyilvántartás igazolja. [Kjnp. 36/E. § (3) bekezdés]
Az élettársi kapcsolatra vonatkozó nyilatkozatot a közjegyző előtt csak személyesen lehet megtenni. A bizonyítás nélkül lefolytatandó eljárás során a közjegyző a kérelmezők személyazonosságáról a közjegyzői okirat elkészítése szabályainak alkalmazásával[70] győződik meg, továbbá az élettársi kapcsolatra vonatkozó nyilatkozat megtétele előtt - az általános kioktatási kötelezettsége keretében - az élettársakat arról is tájékoztatja,
- 29/30 -
hogy mi tekintendő élettársi kapcsolatnak, az hogyan keletkezik, hogyan szűnik meg és az milyen családjogi, vagyonjogi és öröklési jogi következményekkel jár. Az eljárásról a közjegyző jegyzőkönyvet készít és az ENYER-be bejegyzi a törvény által előírt szükséges adatokat. [Kjnp. 36/F. § (2)-(3) és (7) bekezdések][71]
A közjegyző az eljárás során végzést hoz, amely tartalmazza a nyilvántartásba bejegyzésre kerülő adatokat is és amelynek - ha jogerőre emelkedik - ugyanaz a hatálya, mint a bíróság jogerős ítéletének. A közjegyző az élettársi nyilvántartásba az adatokat a végzés meghozatalával egyidejűleg, a fellebbezésre tekintet nélkül jegyzi be. [Kjnp. 36/F. § (4) bekezdés]
A Kjnp. 36/E. § (2) bekezdése szerint:
"Az élettársi nyilvántartás igazolja, hogy egymással élettársi kapcsolata áll fenn azoknak, akiknek az élettársi kapcsolat fennállásáról szóló közösen tett nyilatkozata az élettársi nyilvántartásban szerepel. Az élettársi nyilvántartás nem igazolja az élettársi kapcsolat fennállását, ha
a) az élettárs utóbb tett, az élettársi kapcsolat fenn nem állásáról szóló nyilatkozatát az élettársi nyilvántartásba bejegyezték,
b) az élettársak egyike meghalt vagy
c) az élettársak bármelyike utóbb házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít."
A fentiekből kiolvasható, hogy az élettársi kapcsolat fennállására vonatkozó nyilatkozat nyilvántartásba vétele iránti eljárás mellett a Kjnp. szól arról is, hogy az élettársi kapcsolat végével a felek miként tehetik meg az ezzel ellentétes nyilatkozatukat. A Kjnp. erről úgy rendelkezik, hogy az élettársi kapcsolat fenn nem állásáról szóló nyilatkozat bejegyzése iránti kérelem esetén az eljárás bármelyik élettárs kérelmére elindulhat. Ha a közjegyző csak az egyik élettárs nyilatkozata alapján jegyezte be az élettársi kapcsolat fenn nem állásáról szóló nyilatkozatot, az erről szóló végzést a másik élettársnak is kézbesíti. [Kjnp. 36/F. § (1) és (5) bekezdések]
A közjegyzőnek az élettársi nyilvántartáshoz fűződő további feladata az, hogy kérelemre tanúsítványt állítson ki az élettársi nyilvántartásban szereplő személy számára az élettársi nyilvántartásban szereplő adatainak igazolása céljából, illetve az élettársi nyilvántartásban nem szereplő személy számára annak igazolására, hogy az élettársi nyilvántartásban nem szerepel. [Kjnp. 36/G. § (1) bekezdés]
Az élettársi kapcsolat nyilvántartásba vétele nem kötelező, az együttélési formát nem befolyásolja, nem változtat az élettársi kapcsolat polgári jogi jellegén sem, kizárólag az élettársi kapcsolat fennállása bizonyításának megkönnyítését célozza. Egyetlen joghatása
- 30/31 -
tehát az, hogy törvényes vélelmet létesít az élettársi kapcsolat fennállása mellett, mely által jelentősen megkönnyíti annak bizonyíthatóságát, hiszen a vélelem megdöntésének terhe azon a félen nyugszik, aki a nyilvántartás adataival ellentétesen azt állítja, hogy nem áll fenn az élettársi kapcsolat.
Személyes tapasztalataim és a MOKK Informatikai Iroda által, kérésemre közölt statisztikai adatok is azt mutatják, hogy az élettársi kapcsolatuk nyilvántartásba vétele iránti igény nem gyakran merül fel a de facto élettársi kapcsolatban élők körében. A Kjnp. ENYER-re vonatkozó rendelkezéseinek hatályba lépése napjától, 2010. január 1-től 2015. augusztus 31. napjáig mindösszesen 4541 darab élettársi kapcsolat nyilvántartásba vétele történt meg. Figyelembe véve azt, hogy ma Magyarországon 316 közjegyző működik[72] - és feltéve azt, hogy a vizsgált időszakban is átlagosan ugyanennyi közjegyző működhetett országosan -, könnyen kiszámolható, hogy ebben az öt és fél esztendőt felölelő időszakban, egy közjegyzői irodára, mindösszesen kb. 14 bejegyzés jutott.
Az ügyfeleknek ezen a téren mutatott passzivitása több okkal is magyarázható. Egyfelől oka lehet a nyilvántartás iránti csökkenő érdeklődésnek az, hogy az eredetileg kihirdetett törvényi rendelkezések szerint az élettársi nyilvántartás a különböző nemű élettársak esetén apasági vélelmet keletkeztetett, azonban az akkor még hatályos Csjt. apasági vélelemre vonatkozó szabályai 2011. január 1. napjával módosultak, így az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásán alapuló apasági vélelem a törvénymódosítást követően született gyermekek tekintetében megszűnt.[73] Az új jogintézmény iránt mutatott kezdeti lelkesedést jól mutatja, hogy egy év alatt - 2010. január 1. és 2010. december 31. napjai között - 1077 darab élettársi kapcsolat nyilvántartásba vételi bejegyzés történt, amely több mint az egynegyede az összes eddigi - pontosabban: a 2015. február 28. napjáig történt - bejegyzésnek. A bejegyzéshez fűződő apasági vélelem megszűnésével azonban az élettársi nyilvántartás - annak joghatásai tekintetében - kiüresedett.
Másfelől, talán azért is választják kevesen az élettársi nyilvántartást arra, hogy az élettársi kapcsolatuk fennállását bizonyítsák, mert annak ténye, adott időpontra vonatkozóan más módon is, egy - a bejegyzést megelőző - elmúlt időszakra vonatkozóan kizárólag más módon igazolható. Az élettársi nyilvántartással a jogalkotó azon törvényi vélelmet állította fel, mely szerint azokról, akik a nyilvántartásban az élettársi kapcsolat fenn nem állásáról szóló nyilatkozat bejegyezéséig együtt szerepelnek, életben vannak és a regisztrációt követően, utóbb nem kötöttek házasságot, vélelmezni kell, hogy egymással élettársi kapcsolatban állnak. A feleknek azonban jogi érdeke fűződhet ahhoz is, hogy az élettársi kapcsolatuk korábbi fennállását bizonyítsák. Erre vonatkozóan szolgálhat közokirat bizonyítékként, a felek által közjegyző előtt tett, közjegyzői okiratba foglalt
- 31/32 -
nyilatkozata, mely szerint a nyilatkozatban megjelölt időponttól kezdődően, a nyilatkozat megtételének időpontjáig, a nyilatkozó felek élettársi kapcsolatban éltek egymással.[74] Mivel ez a közokirat különleges bizonyító erővel is bír - hiszen közhitelesen tanúsítja azt, hogy az élettársak nyilatkozatukat a közjegyző előtt megtették -, ezért a közokiratban foglalt nyilatkozatokat ellenkező bizonyításáig valósnak kell tekinteni. A közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat megtétele ugyanakkor semmilyen kötöttséget nem jelent a felek számára, ezért amennyiben közöttük a jövőben bármikor megszűnne az élettársi kapcsolat, erről nem szükséges külön nyilatkozatot tenniük.
Amennyiben azonban a felhasználás helyén elegendő az olyan - az élettársak által magánokirati formában megírt - élettársi nyilatkozat bemutatása, amelyen a közjegyző az élettársak aláírását hitelesíti, a közjegyző közreműködésének továbbra sincs akadálya, ám ebben az esetben az aláírt irat tartalmát a közjegyző nem vizsgálja, az aláírás-hitelesítés nem minősül közjegyző előtt tett nyilatkozatnak. Az ilyen közjegyzői hitelesítéssel ellátott magánokirat tehát nem azt tanúsítja, hogy a nyilatkozatot a felek a közjegyző előtt megtették, csupán azt, hogy a nyilatkozatot a közjegyző előtt aláírásukkal látták el, vagy az az azon található aláírást a közjegyző előtt magukénak ismerték el. Az aláírás-hitelesítéssel ellátott magánokirat teljes bizonyító erővel bír, de nem válik közokirattá. Csakúgy, mint a közokirati formában tett nyilatkozatra, erre is igaz továbbá az, hogy a felek számára semmilyen kötöttséget nem jelent a közös nyilatkozat aláírása. Amennyiben közöttük a jövőben bármikor megszűnne az élettársi kapcsolat, ebben az esetben sincs szükség erre vonatkozóan külön nyilatkozniuk.
Összefoglalásként rögzítendő, hogy a de facto élettársi kapcsolatok "megszületése" - helyesebben: keletkezése - független mindenféle nyilvántartástól és közjegyzői közreműködéstől, ugyanakkor az élettársi kapcsolat fennállásának vagy fenn nem állásának bizonyítására szolgálhat a fentiek szerint akár az ENYER, akár az élettársak által a közjegyző előtt közösen tett, közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata, akár az aláírás-hitelesítéssel ellátott magánokirat.
Az új Ptk. 4:98. §-a alapján, az apai jogállást keletkeztető tények sorában az első a házassági kötelék, majd ezt követi élettársak esetén a jelen pontban tárgyalt reprodukciós eljárás, harmadik a dolgozatom 3.2.2. pontjában ismertetett apai elismerő nyilatkozat és végül negyedik a bírósági határozat.
Dolgozatom elején, a bevezetőmben megemlítettem azt, hogy a házasság helyetti élettársi kapcsolat választásának gyakori kísérő jelensége a gyermekvállalási hajlandóság csökkenése vagy annak mind későbbi életkorra történő kitolódása. Köztudott, hogy egyéb más tényezők mellett - mint a zaklatott, stresszes életmód, a negatív környezeti tényezők,
- 32/33 -
az egészségtelen táplálkozás vagy a különböző alapbetegségek jelenléte - a gyermeket vállalni szándékozó nő magasabb életkora is okozhatja azt, hogy a gyermekáldás késik, illetve a gyermek természetes úton történő fogantatása elmarad. Ebben az esetben az orvosi beavatkozással járó, úgynevezett emberi reprodukcióra irányuló eljárások[75] lehetnek a meddő pár segítségére, melyek részletes jogi szabályait Magyarországon az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) IX. fejezete szabályozza.
Az Eütv. rendelkezései szerint, reprodukciós eljárás házastársi vagy különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél végezhető el, amennyiben bármely félnél fennálló egészségi ok (meddőség) következtében a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat. Élettársak esetén reprodukciós eljárás emellett csak abban az esetben végezhető, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi kapcsolatban. [Eütv. 167. § (1) bekezdés] A reprodukciós eljárás - továbbá az Eütv. által szabályozott egyéb feltételek fennállása esetén az egyedülállóvá vált nő esetén annak folytatása[76] - a házastársak, illetőleg élettársak együttes, illetve az egyedülállóvá vált nő írásbeli kérelmére végezhető. A kérelmet teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, az élettársi kapcsolat fennállásáról ugyanakkor az élettársak közokiratban, tipikusan közjegyző előtt kell, hogy nyilatkozzanak.
A munkám során tapasztalt - a jelen dolgozatom bevezető részében is emlegetett, a "második demográfiai átmenet" kifejezéssel összefoglalt társadalmi átalakulási folyamatok trendjeivel egybevágó - megfigyeléseim szerint, a közjegyző előtt nyilatkozó személyek átlagéletkora magas[77] volt. Emellett érdekes - és ugyancsak a társadalmi folyamatok átalakulásával, demográfiai és párkapcsolati viszonyok átrendeződésével magyarázható - adat lehet az is, hogy a beavatkozást vállalni kívánó nők kb. 40%-a idősebb volt partnereinél[78].
Az Eütv. alapján, a közjegyzői okiratban a párok arra vonatkozóan nyilatkoznak, hogy közöttünk mióta tart az okirat elkészítésekor is fennálló élettársi kapcsolat, milyen módon gazdálkodnak és közös háztartásunkat milyen közigazgatási cím alatt tartják fenn. Nyilatkoznak továbbá arra vonatkozóan is, hogy egymással nem állnak vér szerinti kapcsolatban, továbbá közös szándékunk, hogy gyermekünk szülessen, ezért mindketten
- 33/34 -
hozzájárulnak ahhoz, hogy részt vegyenek az általuk megjelölt intézet asszisztált reprodukciós eljárásában, és közösen kérik - az esetükben apasági vélelmet keletkeztető joghatással bíró - asszisztált reprodukciós eljárás elvégzését. A felek a közjegyző előtt kijelentik azt is, hogy a reprodukciós eljárásból származó gyermeket vagy gyermekeket a magukénak ismerik el.
Tekintettel arra, hogy reprodukciós eljárás csak akkor végezhető el, ha a meddőség egyéb kezelési módszerei eredménytelennek bizonyultak, és az alkalmazott eljárással orvosilag megalapozott esélye van egészséges gyermek fogamzásának és megszületésének, ezért - emberileg bár méltányolható igény az, ha valaki nemi irányultságától függetlenül gyermekre vágyik - a jogszabály megkerülésére irányul és bűncselekményt is megvalósít [Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja] az a nyilatkozat, amelyben egy a homoszexualitását nyíltan vállaló férfi és egy heteroszexuális nő olyan tartalommal tesznek nyilatkozatot közjegyző előtt, hogy ők élettársi kapcsolatban élnek. Mivel azonban reprodukciós eljárás megfelelő szakorvosi javaslatra, az eljárás lefolytatására kiadott működési engedély alapján jogosult egészségügyi szolgáltatónál végezhető [Eütv. 167. § (5) bekezdés], ezért nyilvánvaló, hogy a vizsgálatot végző orvos szakmai felelősségvállalásán is múlik az, hogy az egyébként egészséges, fogamzásra képes, ám egymással - szexuális irányultságuk miatt - nemi kapcsolatba lépni nem kívánó személyeken a reprodukciós eljárással járó orvosi beavatkozásokat végezzenek.
Élettársi kapcsolat fennállása esetén az apasági vélelem keletkeztetésének egyik legkézenfekvőbb és - a gyermek problémamentes fogantatása mellett - a legtermészetesebb formája a mindenkivel szemben hatályos, teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat tétele. Személyesen,[79] és már a gyermek fogantatásától kezdődően jogosult az élettárs férfi a nyilatkozatot megtenni, amennyiben az apai jogállás üres, és a gyermek, valamint közte legalább 16 év korkülönbség fennáll. Amennyiben az apai elismerő nyilatkozat megtételére a gyermek születése előtt kerül sor, a nyilatkozat a gyermek megszületésekor válik teljes hatályúvá. [új Ptk. 4:101. § (2)-(3) bekezdés]
Az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükség van az anyának, a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének és - ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte - a gyermeknek a hozzájárulására. Ha az anya a gyermek törvényes képviselője, a hozzájárulást e minőségében is megadhatja, kivéve, ha az anya és a gyermek között érdekellentét áll fenn. Ebben az esetben a gyámhatóság a kiskorú gyermek törvényes képviseletére eseti gyámot rendel. Ha az anya vagy a gyermek nem él vagy nyilatkozatában tartósan gátolva van, a hozzájárulást a gyámhatóság adja meg. [új Ptk. 4:101. § (5) bekezdés]
- 34/35 -
Az apai elismerő nyilatkozat és a hozzájáruló nyilatkozat több fórum előtt is megtehető: "Az elismerést és a hozzájárulást az anyakönyvvezetőnél a bíróságnál, a gyámhatóságnál vagy hivatásos konzuli tisztviselőnél kell jegyzőkönyvbe venni vagy közjegyzői okiratba kell foglalni.", melyek aláírását követően az apai elismerő nyilatkozat nem vonható vissza. [új Ptk. 4:102. § (1) bekezdés]. A jogalkotó tehát több hatóságra is rátelepítette ezt a hatáskört, amely tapasztalataim szerint a gyakorlatban azt eredményezheti, hogy apai elismerő nyilatkozatra vonatkozó közjegyzői okirat készítésére ritkán van igény és az is csak akkor merül fel, ha a körülmények kifejezetten ezt indokolják. A személyes praxisomban ezért fordulhatott elő többször az, hogy az apai elismerő nyilatkozat és az anya hozzájáruló nyilatkozatának együttes megtételére büntetés-végrehajtási intézetben vagy - a szülés előtti utolsó pillanatban - kórházban került sor.
Nem kizárt olyan eset előfordulása sem, amikor a férfi élettárs nem vérszerinti apja a gyermeknek, de a párja és a gyermek iránt érzett szeretetből mégis elismeri az élettársa egyéb kapcsolatából született, de rendezetlen családi jogállású gyermeket. A Csjt. 37. § (2) bekezdése még kifejezetten kikötötte, hogy apai elismerő nyilatkozatot az tehet, akitől a gyermek származik, azonban - mivel soha, egyetlen hatóság sem volt jogosult vizsgálni, ki a gyermek vérszerinti apja - ez a szabály a törvény szövegében feleslegessé vált és az új Ptk. ezt a feltételt már nem írja elő.[80]
Az élettársak (boldog) kamaszkora alatt azt az időszakot értem, amelyben a párok a kapcsolatuk tartósságában bízva hoznak hosszútávra szóló döntéseket vagy éppen ellenkezőleg: a pillanatnyi élethelyzetre gyors megoldást keresve, impulzívan cselekszenek. Közösen vásárolnak ingatlant vagy tartós fogyasztási cikkeket, különleges élményeket hajszolnak, távoli helyekre utaznak. Sokszor előfordul azonban, hogy pillanatnyi élethelyzetük, anyagi lehetőségeik nem engednék meg azt, hogy a mértéktelen fogyasztásnak hódoljanak, ezért a hiányzó fedezet pótlására hitelt vesznek fel - közösen. Az élettársak általi közös vagyonszerzés vagy éppen - a manapság évtizedekre történő elköteleződést jelentő - hitelfelvétel azonban soha nem akkor okoz vitát, amikor a jogi aktus megtörténik. Ilyenkor ugyanis az élettársi kapcsolatban élők viszonyában, valamint köztük és velük szerződő felek közötti viszonyban is konszenzus van, amely nélkül a közjegyző nem is működhetne közre az ügyletben. Az adásvételi szerződésekben vevői oldalon együtt szereplő élettársak tulajdonszerzésének arányát az okiratok világosan tartalmazzák, a hitelügyletekben adósként résztvevő partnerek rendszerint egyetemlegesen kötelesek a hitelintézettől felvett kölcsönt visszafizetni. A közjegyzői tevékenységek közül, többnyire a hagyatéki eljárások során eszkalálódó jogi bonyodalmak azokból az ügyletekből keletkeztek, amelyekben az élettársak - élettársi kapcsolatuk fennállása idején -, önállóan vettek részt, hisz nem volt egyértelmű, hogy ez a másik élettársra milyen módon hat ki.
- 35/36 -
A régi Ptk. úgy rendelkezett, hogy az élettársak, együttélésük alatt, a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont, míg ha a közreműködés aránya nem megállapítható, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül. Ezeket a rendelkezéseket azonban a bírói gyakorlat nem kezelte egységesen. Az egyik nézet szerint az élettársak vagyoni kapcsolata élettársi vagyonközösséget teremt, amelyre nézve főszabályként a házastársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni; a másik nézet ezzel szemben nem ismert el az élettársi vagyonközösség fennállásának lehetőségét. Eszerint az élettársak között a kapcsolatuk alatt történő szerzés eredményeként keletkezhet közös tulajdon, de az együttélés ténye önmagában nem alapozza meg a közös vagyon keletkezését.[81]
Az új Ptk. a régitől eltérően rendezi az élettársak vagyoni viszonyait. Abban az esetben, ha az élettársak élettársi vagyonjogi szerződéssel másként nem rendelkeznek, akkor ők az együttélésük alatt önálló vagyonszerzőnek minősülnek. Ezekkel a szabályokkal olyan élettársi vagyonjogi rendszer jött létre, amely sokkal nagyobb önállóságot biztosít az élettársak számára, és egyúttal a régi Ptk. rendelkezéseiből fakadó értelmezési bizonytalanságok is kiküszöbölhetővé váltak. Az új Ptk. hatálybalépésével a hagyományos élettársakként élőknek a jogalkotó megadta a lehetőséget arra is, hogy kapcsolatukat "felnőtt kapcsolatként" kezeljék és vagyoni viszonyaikat élettársi vagyonjogi szerződésben rendezzék.
Bár a különböző párkapcsolati formákban élőknek a régi Ptk. hatálya alatt is lehetőségük volt arra, hogy vagyoni viszonyaikat szerződésben rendezzék, ez sem a házastársakra, sem a bejegyzett élettársakra, sem az élettársakra nem volt általános jelenség. Míg a házastársak és - a Bét. sokat emlegetett utaló szabályaira[82] tekintettel - a bejegyzett élettársak esetén a szerződéskötési lehetőség nevesítve volt és megkötésüket a Csjt. szigorú alakiságok betartásához kötötte, addig élettársak esetén ez a megállapodás bármilyen formátlan kötelemként - szóban, írásban és akár ráutaló magatartásként is - létrejöhetett.
Irányadó statisztikai adatok nem állnak rendelkezésemre, de több, mint tíz éves közjegyző-helyettesi működésem alatt tapasztalt tény, hogy legtöbbször az anyagilag nagyon eltérő szülői háttérrel rendelkező fiatalok - bizonyára esetenként "szülői nyomásra" - kértek fel arra, hogy foglaljam közokiratba azon közös nyilatkozatukat, melynek tartalma szerint közöttük élettársi kapcsolat áll fenn és az egyikük elismeri a másik fél különböző vagyontárgyainak különvagyoni jellegét. Szerződésként ezek a közös nyilatkozatok nem funkcionáltak, de legalább minősített bizonyító erővel bírtak a felek számára a közöttük, a jövőben esetlegesen kialakuló jogvitákban történő felhasználás során.
Az új Ptk. rendelkezései az élettársak által kötött, formátlan és alaktalan - a vagyoni viszonyok rendezésére irányuló - kötelmek rendszerével szakított, hiszen a házastársi vagyonjogi szerződés mintájára megteremtette az élettársi vagyonjogi szerződés intézményét:
- 36/37 -
"6:515. § [Az élettársi vagyonjogi szerződés]
(1) Az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
(2) A szerződésben az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést kiköthetnek, amely - szerződés vagy e törvény alapján - a házastársak között érvényesülhet.
(3) A szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a szerződést az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették, vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.
(4) Az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartására a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell."
Az élettársak - a fentiek szerint - az együttélésük, az élettársi életközösségük idejére rendezhetik vagyoni viszonyaikat, azaz előre a jövőre nézve köthetik meg szerződésüket, amelynek érvényességi feltétele az, hogy azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják. A Ptk. 6:515. § (2) bekezdése az élettársi vagyonjogi szerződés lehetséges tartalmát illetően visszautal a házassági vagyonjogi szerződésre azzal, hogy az élettársak - a rájuk is irányadó szerződési szabadság keretei között - mindazokat a vagyonjogi rendelkezéseket és kikötéseket megtehetik, amit a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben. Erre tekintettel az élettársak magukra nézve kiköthetik a házastársak törvényes vagyonjogi rendszerét, a vagyonközösséget [új Ptk. 4:34. § (2) bekezdése], de a mintaszabályok által megadott, két alternatív, a házastársak által választható házassági vagyonjogi rendszert is, azaz a közszerzeményi rendszert [új Ptk. 4:69-4:71. §§] és a vagyonelkülönítés rendszerét [új Ptk. 4:72-4:73. §§] is.
A házassági vagyonjogi szerződésekkel egyezően, az élettársak vagyonjogi szerződése harmadik személlyel szemben ugyancsak akkor hatályos, ha azt a MOKK által működtetett, Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Országos Nyilvántartásába (a továbbiakban: VSZNY)[83] bevezették, vagy az élettársak bizonyítják, hogy a harmadik személy az élettársi vagyonjogi szerződés tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.
A nyilvántartásban szereplő adatok kezelésének tehát az a célja, hogy megkönnyítse a vagyonjogi szerződések fennállásának bizonyítását [Kjnp. 36/H. §-a (1) bekezdés], továbbá a nyilvántartás - ellenkező bizonyításáig - közhitelesen tanúsítja, hogy az abba bejegyzett vagyonjogi szerződés fennáll [Kjnp. 36/H. §-ának (4) bekezdés]. Erre tekintettel nem érvénytelen az a vagyonjogi szerződés, ha azt a nyilvántartásba nem jegyzik be, de harmadik személlyel, így a hitelezővel szemben csak akkor lehet rá hivatkozni, ha a nyilvántartásban szerepel, vagy ha a szerződést kötő párok bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett [új Ptk. 4:65. § (2) bekezdés].
- 37/38 -
A vagyonjogi szerződésnek a nyilvántartásba történő bejegyzése, módosítása, törlése, megszüntetése vagy megszűnése tényének bejegyzése iránti kérelmüket a vagyonjogi szerződést megkötő felek személyesen és közösen terjeszthetik elő az illetékes[84] közjegyzőnél. A kérelemhez csatolni kell a vagyonjogi szerződést, illetve az annak módosításáról, törléséről, megszüntetéséről vagy megszűnéséről szóló okiratot.
A közjegyző a Kjnp. 36/J. §-a alapján, abban az esetben jegyzi be a házassági, bejegyzett élettársi, illetve élettársi vagyonjogi szerződést a nyilvántartásba, ha:
- ha a vagyonjogi szerződést ő maga készítette, és a szerződés közokiratba foglalásával egyidejűleg kérik a felek a bejegyzést, vagy
- ha a saját maga által korábban készített vagy más közjegyző által korábban közokiratba foglalt vagyonjogi szerződés, illetve ügyvéd által ellenjegyzett vagyonjogi szerződés bejegyzését kérik a felek.[85]
A közjegyző a vagyonjogi szerződést tartalmilag vizsgálja meg, tehát azt elemzi, hogy a szerződés megfelel-e az új Ptk. szerinti definíciónak. Erre tekintettel nem minősül házassági, illetve élettársi vagyonjogi szerződésnek az életközösség megszűnése utánra kötött, a közös vagyon felosztásáról rendelkező szerződés, így annak bejegyzését a közjegyzőnek meg kell tagadnia. A vagyonjogi szerződés módosítása tényének bejegyzése iránt pedig a közjegyző csak akkor intézkedhet, ha a felek a módosítással egységes szerkezetbe foglalt vagyonjogi szerződést is benyújtották a közjegyzőnek.
A Kjnp. 36/K. §-ban részletesen szabályozza a nyilvántartásba történő betekintés szabályait, a vagyonjogi szerződés tartalmával kapcsolatos felvilágosításra vonatkozó rendelkezéseket, illetve azt, hogy a közjegyző kérelemre tanúsítványt állít ki a nyilvántartásban szereplő személy számára, a nyilvántartásban szereplő adatainak igazolása céljából, illetve a nyilvántartásban nem szereplő személy számára annak igazolására, hogy a nyilvántartásban nem szerepel.
A fentiek mellett, a hagyatéki ügyben eljáró közjegyző, az örökhagyó esetleges vagyonjogi szerződése iránti tudakozódás céljából elektronikus úton keresi meg a nyilvántartást és a bejegyzett adatok alapján a vagyonjogi szerződést beszerzi. Ez a rendelkezés kógens, és a nyilvántartást akkor is meg kell keresni, ha az örökhagyó családi állapota nőtlen, hajadon, elvált, özvegy, mivel élettársi közösségben élhetett. [Kjnp. 36/K. §-ának (10) bekezdés]
A VSZNY még fiatal nyilvántartás, kicsivel több, mint egy éve működik, ezért kiforrott gyakorlat és különös megfigyelések nem fűződnek hozzá, de azért az az eddigi adatokból is jól látható, hogy az élettársi kapcsolatban élőkhöz még nem jutott el maradéktalanul az az információ, hogy lehetőségük van élettársi vagyonjogi szerződést kötni, továbbá arra is, hogy azt a vagyonjogi nyilvántartásba bejegyeztessék. A MOKK Informatikai Iroda által,
- 38/39 -
kérésemre közölt statisztikai adatok alapján, 2014. március 15. napja és 2015. február 28. napja között összesen 635 darab vagyonjogi szerződésre vonatkozó bejegyzés történt a nyilvántartásba, amelyből időközben 7 darabot töröltek. A vizsgált időszakban a nyilvántartásban 583 darab házassági vagyonjogi szerződés és 45 darab élettársi vagyonjogi szerződés szerepelt. A törölt szerződések mindegyike házassági vagyonjogi szerződés volt.
Tapasztalataim azt mutatják, hogy azok, akik életük delén találták meg párjukat, vagy fiatalon megismert élettársukkal - viszonylag kevés jogi konfliktussal és párkapcsolati bonyodalommal a hátuk mögött - együtt öregedtek meg, először akkor gondolnak saját jövőjükre, amikor a közvetlen környezetükben krízishelyzetet tapasztalnak. A munkahely elvesztése, egy súlyos betegség, a válás vagy egy váratlan haláleset olyan életesemények, amelyek végérvényesen ráirányítják a figyelmet a rendezetlen személyes és vagyoni viszonyokra.
Legtöbbször ilyenkor jut eszébe a pároknak az, hogy a későbbi elesettségük, rászorultságuk idejére saját tartásukról, haláluk esetére pedig élettársukról gondoskodjanak, javukra végintézkedést tegyenek.
Mivel az élettársak nem lehetnek egymás törvényes örökösei, így esetükben, "automatikusan" a törvény alapján sem az állagöröklés, sem a haszonélvezeti jog öröklése nem jöhet szóba. Számukra, a jövőjük biztosítására - egyik lehetőségként - olyan végrendelet készítése jelenthet megoldást, ahol élettársukat nevezik meg általános örököseivé vagy vagyonuk egy része tekintetében. A végintézkedési szabadságnak[86] továbbra is korlátját képezi a kötelesrész, amelynek személyi köre a régi Ptk.-hoz képest annak ellenére sem változott, hogy az új Ptk. a bejegyzett élettársakról nem tesz említést.[87] Kötelesrészre jogosultak tehát: az örökhagyó leszármazója, a házastársa, bejegyzett élettársa és a szülei, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne. [új Ptk. 7:75.§, Bét. 3. § (1) bekezdés][88]
A végrendelet magánokirati formában és közvégrendeletként, közjegyző közreműködésével is készülhet, továbbá a végrendelkezőnek arra is lehetősége van, hogy kérje a közjegyzőtől az általa aláírt, magánokirati formában létrejött végrendelet közjegyzői letétbe
- 39/40 -
vételét. A közjegyző által készített, a közjegyzői okiratok érvényességére vonatkozó szabályok betartásával készített közvégrendelet előnye kétségtelenül az, hogy annak tartalmát a végrendelkező elképzelései szerint, de a közjegyző fogalmazza meg akként, hogy az adott helyzethez szükséges - például a fentiek szerint, a kötelesrészre vonatkozó - kioktatásokat is megteszi. A közvégrendelet és a közjegyzőnél letett végrendelet további előnye az is, hogy azokat a közjegyző köteles bevezetni a Végrendeleteket Országos Nyilvántartásába (a továbbiakban: VONY)[89] amely azt segíti elő, hogy a későbbi hagyatéki eljárás során a végrendelet mindenképpen fellelhető legyen és a végrendelkező akarata érvényesülni tudjon.
Érdemes megemlíteni emellett azt is, hogy a bíróság vagy ügyvéd által készített végintézkedés, és a végintézkedés bíróságon, ügyvédnél, a Magyar Ügyvédi Kamara Országos Levéltárában vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Levéltárában történő letétbe helyezésének ténye a VONY rendelet 21. §-a szerint bejegyezhető a nyilvántartásba, ha ahhoz a végintézkedő írásban hozzájárult. A nevezett szervek és a magyar konzuli tisztviselő az általuk készített vagy a náluk letétbe helyezett végintézkedés adatait a rendelet melléklete szerinti nyomtatványon küldik meg a MOKK részére. A nyomtatványon szereplő adatokat a beérkezésüket követő 72 órán belül a MOKK jegyzi be a nyilvántartásba, amelyről a MOKK a bejegyzést követő 8 napon belül, az adatok megküldője részére igazolást küld. [VONY rendelet 21-22. §§]
A végintézkedések lekérdezése, valamint a végintézkedések adatainak a VONY-ba történő bejegyzése - továbbá bármely más VONY-tranzakció - egyaránt díjmentes.[90]
Az élettársak azonban a végrendelkezésük tekintetében sem esnek teljesen egy tekintet alá házastársakkal és a bejegyzett élettársakkal. Az élettársak számára ugyanis nem áll fenn az - a házastársak és a bejegyzett élettársak által választható, új jogintézményként szabályozott - lehetőség, hogy párjukkal közösen végrendelkezzenek. Az új Ptk. 7:23. § (1) bekezdése szerint ugyanis: "Két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen.", míg a (2) bekezdés szerint a házastársaknak és a bejegyzett élettársaknak az életközösség fennállása alatt készített, ugyanabba az okiratba foglalt írásbeli végrendelete érvényes lehet, ha egyébként az ugyanezen bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelnek.
Minden végrendelkezőre érvényes szabály az, hogy a végrendelet készítésében nem járhat el az a közjegyző - azaz előtte érvényesen közvégrendeletet tenni nem lehet -, ha ő a végrendelkezőnek, a végrendelkező házastársának, bejegyzett élettársának, élettársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka. A törvény szerint érvénytelen az a juttatás is, amely a közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója[91], gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól. Amennyiben a végrendelkező élettárs korláto-
- 40/41 -
zottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú, akkor ő érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet. Aki pedig vak, írástudatlan vagy olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásban érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet. [új Ptk. 7:14. § (2)-(5) bekezdések]
A házastársakra, bejegyzett élettársakra és az új Ptk. hatálybalépésével immár az élettársakra is irányadó az a szabály, mely szerint: "A házastárs vagy az élettárs javára az életközösség fennállása alatt tett végrendelet hatálytalan, ha az öröklés megnyílásakor az életközösség nem áll fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás és az örökhagyó nem akarta juttatásban részesíteni házastársát vagy élettársát. [új Ptk. 7:46. §]."[92]
Nyilvánvaló, hogy egy - a végrendeleti örökös élettárs és a törvényes örökös között, a hagyatéki eljárás során felmerülő, az örökhagyó és a túlélő élettárs életközösségének fennállására vonatkozó - vitában előnyt élvezhet az az élettárs, akinek az élettársi kapcsolata az ENYER-be bejegyzett, hiszen az ENYER a regisztrálás napjától, az örökhagyó halála napjáig folyamatosan és közhitelesen tanúsítja az élettársi kapcsolat fennállását.
Amennyiben az élettársak "a kombinált gondoskodás" elvét követik, akkor a végintézkedések egy másik formáját, az öröklési szerződést választhatják arra, hogy életükben saját magukról és haláluk esetére élettársukról gondoskodjanak. Az öröklési szerződésben, az örökhagyó a vele szerződő felet a magának nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében - vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében - örökösévé nevezi, míg a másik fél kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére. Az öröklési szerződés törvényi tényállása alapján úgy is fogalmazhatunk hogy az a tartási szerződésnek egy különös formája."[93] Az öröklési szerződés és a jelen dolgozatban külön nem tárgyalt tartási szerződés között az egyik alapvető különbség az, hogy a tartási szerződés szerinti eltartó a szerződés megkötésével tulajdont szerez azon a vagyontárgyon, amelyet az általa vállalt tartás fejében szerez, míg az öröklési szerződés alapján a szerződéses örökösnek a szerződés megkötésével csupán örökségi várománya keletkezik és az örökhagyó halálával szerzi meg a neki juttatott vagyontárgy tulajdonjogát. A két szerződés közötti másik különbséget az adja, hogy a jogalkotó az új Ptk.-ba integrálta azt a bírói gyakorlatot, mely szerint öröklési szerződésnek minősül az a szerződés is, amelyben az örökhagyó kizárólag a gondozása fejében teszi örökössé szerződőpartnerét.
- 41/42 -
Élettársak között tipikusan akkor merült fel a gyakorlatban öröklési szerződés megkötésének a lehetősége, ha az élettársak közötti korkülönbség magas volt, továbbá vagyoni viszonyaik jelentősen eltértek egymástól és a vagyonosabb örökhagyó élettárs a gyermekeit a továbbiakban már nem kívánta, vagy egyáltalán nem kívánta a vagyonából részesíteni. Tapasztalataim szerint továbbá, élettársak között leggyakrabban éppen olyan jellegű öröklési szerződések jöttek létre, ahol az egyik fél a másik tartását és főként gondozását vállalta.
Tekintettel arra, hogy - a Bizottsági Javaslat ellenére[94] - az új Ptk. nem teszi kötelezővé az együtt élő élettársak számára a kölcsönös támogatási, tartási kötelezettséget, és kizárólag az élettársi kapcsolat megszűnését követő szolidaritás követelménye végett szabályozza az élettársi tartást[95], ezért kizárólag a törvény rendelkezései alapján, az együtt élő élettárssal szemben tartási igénnyel fellépni nem lehet. Az élettársak egymás iránti tartási kötelezettségét a régi Ptk. sem állapította meg, ugyanakkor az ítélkezési gyakorlat - az élettársak között fennálló, egyértelműen családjogi jellegű jogviszonyra tekintettel - ezt alkalmazta. Az élettársi kapcsolatok mindennapossá válásával az élettársak közötti kölcsönös támogatási kötelezettséget a közfelfogás is elvárhatónak találta, melyhez részben a jogalkalmazás is igazodott. Erre a gyakorlatra utal a Kúria által másodfokon, a Pfv.II.21.041/2012/7. számon elbírált ügyben hozott döntés is, amelyben a bíróság kimondta, hogy "amennyiben az egyik élettárs betegségére, állapotára tekintettel az együttélés meghatározott időszakában csak kisebb mértékben tud a közös javak előteremtésében közreműködni, a másik élettársnak kötelezettsége, hogy az élettársi kapcsolatból következő kölcsönös támogatási kötelezettségre tekintettel az általa elért jövedelmet társával megossza."[96]
Jelenleg az új Ptk. az élettársi kapcsolatot egyértelműen szerződéses jogviszonyként definiálja, ráadásul az élettársakat - együttélésük alatt - önálló vagyonszerzőnek minősíti, mindehhez kimondja, hogy öröklési szerződés gondozás ellenében is köthető. Ez alapján egyértelműen rögzíthető volna, hogy a szerződéses örökös élettárs csak arra tekintettel is köthet öröklési szerződést örökhagyó párjával, hogy a saját keresetéből főz, mos, takarít rá, továbbá betegsége esetén ápolja és mindezért cserébe az örökhagyó őt örökösévé teszi. A régi Ptk. hatálya alatt született olyan bírósági határozat, amely azért tartotta érvénytelennek az élettársak között létrejött öröklési szerződést, mivel a szerződéses örökös élettárs az örökhagyó élettársa eltartását a saját jövedelméből vagy vagyonából részben sem volt képes biztosítani, vagy mivel az általa vállalt és teljesített szolgáltatások értéke nem haladta meg az élettársi jogviszony tartalmát kitevő kölcsönös szívességi jellegű tevékenységek társadalmilag indokolt és elfogadott kereteit. [BH 2004.280] Figyelembe véve azt, hogy az új Ptk. megalkotásakor a jogalkotó szándéka az élettársi kapcsolatok szerződéses jogviszonyként történő szabályozásra irányult, ez a jogeset most arra mutat rá, hogy a bírói gyakorlatra vár annak a kérdésnek a kidolgozása, hogy az élettársak között mi minősül "az élettársi jogviszony tartalmát kitevő kölcsönös szívességi jellegű
- 42/43 -
tevékenységek társadalmilag indokolt és elfogadott kereteinek", egyáltalán ez - szerződéses jogviszonyban - értelmezhető-e, továbbá mi minősül az élettárssal szemben elvárható szolidáris magatartásnak - figyelembe véve azt is, hogy az élettárs nem minősül törvényes örökösnek.
Az örökhagyó élettárs egyébként az öröklési szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést is tehet, azonban az örökhagyóval szerződő élettársnak az öröklési szerződésbe foglalt végrendeleti rendelkezése érvénytelen volna. [új Ptk. 7:48. § (3) bekezdés] Az öröklési szerződések megkötésére - mint a végrendeletek esetén - ugyancsak irányadó az a szabály, hogy élettársakat nem illeti meg az a házastársaknak és bejegyzett élettársaknak biztosított jog, mely alapján örökhagyói oldalon közösen köthetnének ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szerződést.
Tekintettel arra, hogy az öröklési szerződések tárgya legtöbbször ingatlan vagy ingatlan is, ezért a szerződések gyakran ügyvéd által ellenjegyzett okiratba vagy közjegyző által készített közokiratba foglaltan jönnek létre.
A közjegyzői okiratba foglalt öröklési szerződéseket - ugyanúgy, mint az egyéb végintézkedéseket - a közjegyzőnek kötelessége bevezetni a VONY-ba, így - amennyiben az közjegyzőnél készül - ezt a szerződést sem fenyegeti az "elkallódás veszélye".[97]
Az öröklési szerződés - amennyiben érvényes alakiságokkal és tartalommal jött létre - vagyonhoz és így anyagi biztonsághoz juttathatja a szerződéses örökös élettársat, ha a szerződés az örökhagyó meghal, mivel a szerződéssel lekötött vagyontárgy - az új Ptk. által bevezetett korlátozás mellett - nem számít a kötelesrész alapjához. Ez azt jelenti, hogy az élettársak között létrejött öröklési szerződés esetén a vagyontárgyat az örökös élettárs szerzi meg, ezért az örökhagyó élettárs halálát követően, a kötelesrészre vonatkozóan, a leszármazókkal történő elszámolás elkerülhető.[98] Ez azonban a gyakorlatban nagyon sok jogvita forrása volt, így került bele az új Ptk.-ba az a rendelkezés, mely szerint a szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési (továbbá tartási, életjáradéki vagy gondozási) szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét akként, hogy az átruházott vagyon, a nyújtott tartás és a gondozás értékét, valamint az életjáradék összegét az öröklés megnyílásának időpontjában számított értéken kell figyelembe venni. [új Ptk. 7:80. § (4) bekezdés)]
Az öröklési szerződés - hosszútávon szemlélve - továbbra is megtartotta "szerencseszerződés" jellegét, ám ezzel az új rendelkezéssel korlátozható azoknak a köre, akik haszonlesés céljából, idős, elesett embereket kihasználva - akár élettársi kapcsolatot színlelve -
- 43/44 -
tényleges tartási, gondozási szándék és valódi szolgáltatás nélkül törekedtek arra, hogy elvonják a kötelesrész alapját az arra jogosult hozzátartozók elől. Ettől függetlenül azonban, az öröklési szerződés alkalmas lehet arra, hogy az örökhagyó halála esetére gondoskodjon élettársáról, aki viszont az együttélés során biztosítja a megfelelő gondozást és tartást a párja részére.
Munkám során számtalanszor tapasztaltam, hogy az örökhagyó túlélő élettársa - egy érzelmileg amúgy is igen nehéz helyzetben - akkor szembesül először azzal, hogy elhalt élettársa után törvényes öröklésre nem jogosult, amikor a hagyatéki eljárásra kerül sor.
Örökölni végintézkedés alapján vagy törvény szerint lehet. A "favor testamenti"[99] elve alapján az öröklésre elsősorban a végintézkedés rendelkezései az irányadók: "Ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg." [új Ptk. 7:3. § (1)-(2) bekezdések] Amennyiben az élettársi kapcsolatban élők az együttélésük során semmilyen módon - például élettársi vagyonközösségi szerződéssel, végrendelettel, öröklési szerződéssel - nem rendezték vagyonuk sorsát, sokszor a hagyatéki eljárásra marad ennek elintézése.
Tekintettel arra, hogy a hagyatéki eljárásban a túlélő élettárs törvényes örökösként nem léphet fel, azonban a hagyatéki vagyonnal szemben követelése állhat fenn, az élettárs és az örökhagyó törvényes örökösei közötti - a hagyatéki eljárásokban manapság amúgy is rendszeresen előforduló - vita felmerülése "előre kódolható", amely miatt ezek az ügyek rendszerint időben elhúzódnak és a felek terhére magas költségeket generálnak.
Amennyiben tehát a hagyatéki eljárás során az élettárs nem örökösként érdekelt, mert az örökhagyó nem készített végrendeletet, vagy a végrendeletben az élettársát nem nevezte meg örököseként, még az öröklésben érdekeltként, mint hagyatéki hitelező, vagy igénylő felléphet. Utóbbi esetben egyrészt vagyonközösség címén léphet fel - speciális - tulajdoni igénnyel, de akár más jogcím alapján is állíthatja, hogy a szóban forgó vagyontárgy, dolog, jog, követelés eleve nem tartozik az örökhagyó hagyatékához.
A fentiek alapján a hagyatéki eljárás során az élettárs igénye hagyatéki hitelezői igény vagy élettársi vagyonközösségi igény lehet, de az is előfordul, hogy az élettárs "egyszerű" igénylőként - legtöbbször dologi jogi igénylőként - lép fel.
A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 6. § (1) bekezdés e) pontja alapján:
"hagyatéki hitelező: aki ea) a hagyatékátadási teher, valamint az örökhagyó tartozásainak megfizetése iránti igényét a hagyatéki eljárásban előterjesztő személy,
- 44/45 -
eb) a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyra - az örökhagyónak a vagyontárgy reá történő átruházására vonatkozó kötelezettségét állítva - a hagyatéki eljárásban kötelmi jogcímen támaszt igényt;".
Az egyébként nem örökös élettárs által, a hagyatéki eljárásban előterjesztett tipikus hagyatéki hitelezői igény lehet az örökhagyó eltemettetésével kapcsolatos temetési, kegyeleti költségek megtérítése iránti igény, de a túlélő élettárs arra tekintettel is előterjeszthet hitelezői igényt, hogy vele szemben az örökhagyónak tartozása áll fenn. Az örökösök a hagyatéki tartozásokért - amennyiben azokat elismerik - elsősorban a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felelnek a hitelezők felé. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökösök birtokában, az örökösök - örökségük erejéig - egyéb vagyonukkal is felelnek. Méltányos szabály az, hogy azokat a vagyontárgyakat, amelyek nem kerültek az örökösök birtokába, továbbá azokat a követeléseket és egyéb jogokat, amelyek nem voltak érvényesíthetők, valamint az átvett vagyontárgyak meg nem levő hasznait annyiban lehet csupán az örökösök felelőssége megállapításánál figyelembe venni, amennyiben az örökösök ezektől nekik felróható okból estek cl. [új Ptk. 7:96. § (1)-(2) bekezdés] Ez azt jelenti tehát, hogy hiába az élettárs által előterjesztett hagyatéki hitelezői igény: az élettárs hagyatékkal szembeni követelése nem térül meg, ha például azért nincs hagyatéki vagyon, mert az örökhagyó egyetlen vagyontárgyát képező autóját a halála után ellopták, de az örökösök által, a rendőrségen tett feljelentés ellenére az soha nem kerül elő és így soha nem kerül az örökösök birtokába.
Amennyiben az örökösök az élettárs által előterjesztett hagyatéki hitelezői igényt nem ismernék el, azaz a túlélő élettárs és a törvényes örökösök között ún. másodlagos öröklési vita[100] keletkezne, abban az esetben a hagyatéki eljárás elhúzódásával kellene számolni, mivel - amennyiben a hagyatéki hitelező élettárs a hagyaték teljes hatályú átadásához nem járul hozzá és az örökös (vagy egyéb érdekelt) az el nem ismert hagyatéki hitelezői igény összegének megfelelő pénzösszeget biztosítékként nem helyezi közjegyzői letétbe - a közjegyző ideiglenes hatállyal adja át a hagyatékot a törvényes örökösöknek, az élettárs pedig perben érvényesítheti a követelését. [Hetv. 83. § (2)-(3) bekezdések, 85. § (1) bekezdés]
Ahogyan azt fent említettem, a hagyatéki eljárások során az is gyakran megesik, hogy a túlélő élettárs, a hagyatéki leltárban, az örökhagyó tulajdonaként felvett valamely vagyontárgyra vonatkozóan, élettársi vagyonközösségi igényt kívánt érvényesíteni. Ez fordulhat elő abban a helyzetben is, amikor például az ingatlan, amit az élettársak együttélésük alatt vásároltak, kizárólag az örökhagyó nevén van nyilvántartva. Bár az ingatlan-nyilvántartás közhiteles nyilvántartás[101], annak viszont nincs akadálya, hogy az élettárs igazolja annak ellenkezőjét, amit az tartalmaz. Ha tehát a leltárba felvett ingatlan
- 45/46 -
vagyonra - vagy bármely más vagyonra, vagyonrészre vagy vagyontárgyra - az örökhagyót túlélő élettársa (volt élettársa) az együttélés alatt keletkezett vagyonközösségből őt megillető részesedés jogcímén igényt tart és ő az egyetlen örökösként érdekelt[102] valamint az igény jogossága egyéb körülményekből valószínűnek mutatkozik, igényét az örökösként érdekelt egyéb személy elismeri, vagy arra az örökösként érdekelt felhívás ellenére sem nyilatkozik, a közjegyző a kérdéses vagyontárgyat a hagyatékból kihagyja. Amennyiben az az eset fordul elő, hogy az örökösként érdekelt a közjegyző felhívása ellenére nem nyilatkozik, akkor a közjegyző - a vagyontárgy hagyatékból történő kihagyása mellett - végzést hoz, amelyben meg kell állapítania, hogy a kihagyott vagyontárgy az élettársat (volt élettársát) illeti meg és e végzés jogerőre emelkedéséig, a vagyontárgy tekintetében a hagyatéki eljárást fel kell függesztenie. Mivel az ingatlan vagyonra vonatkozó rendelkezési jogot közhiteles nyilvántartás is tartalmazza, ezért a közjegyző - a hagyatékátadó végzés megküldésével - meg kell, hogy keresse az illetékes földhivatalt aziránt, hogy az ingatlan (vagy egy meghatározott hányada) tekintetében az élettárs (volt élettárs) javára a tulajdonjogot jegyezze be. [Hetv. 81. § (4) bekezdés]
Előfordulhat, hogy az örökhagyót túlélő élettárs és a törvényes örökösök közötti vita az örökhagyó halálát követően, de még a hagyatéki eljárás megindulását megelőzően keletkezik. Ebben az esetben a hagyatéki ügy további intézésével meg kell várni annak az eljárásnak a befejezését, amelyben a vagyontárgy tulajdonlásának jogi sorsa eldől, mert a Hetv. 71. § (2) bekezdése értelmében akkor is fel kell függeszteni a hagyatéki eljárást, "(...) ha a hagyaték átadását befolyásoló kérdésben (...) az ingatlan-nyilvántartásban az örökhagyó tulajdonaként bejegyzett ingatlanra vagy annak a tulajdoni hányadára az örökhagyó túlélő házastársa vagy volt (elvált) házastársa házastársi vagyonközösség vagy élettársa élettársi vagyonközösség jogcímén őt megillető részesedés megállapítása (...) tárgyában bírósági vagy hatósági eljárás van folyamatban, (...)". Ha ez az eljárás még nincs megindítva, de a rendelkezésre álló adatok és a megindításra jogosult nyilatkozata alapján rövid időn belül megindulása valószínűnek mutatkozik, akkor a közjegyző az eljárás megindítására és annak igazolására az arra jogosultnak megfelelő határidőt tűz, melynek eredménytelen eltelte esetén az eljárás felfüggesztésének nincs helye.
Amikor az örökhagyót túlélő élettárs (volt élettárs) arra hivatkozik, hogy a hagyatéki leltárba felvett vagyontárgy a saját tulajdona és valójában soha nem volt az örökhagyóé és ezért arra nem az együttélés alatt keletkezett vagyonközösségből őt megillető részesedés jogcímén tart igényt, akkor ő a hagyatéki eljárásban igénylőnek minősül.[103]
- 46/47 -
Ha az ingó vagyontárgy hagyatékba tartozását, tulajdonjogát az örökösként érdekelteken kívül álló igénylő - például az élettárs - vitássá teszi, a vagyontárgyat a közjegyző csak abban az esetben hagyja ki a hagyatékból, ha ezt az igényt az adott vagyontárgy vonatkozásában örökösként érdekeltek elismerik, illetve az ingó vagyontárgyon lévő jelből vagy más körülményből valószínű, vagy az igénylő okirattal valószínűsíti, hogy az ingó vagyontárgy nem tartozik a hagyatékhoz, hanem az őt magát illeti meg. [Hetv. 81. § (2) bekezdés] A vitás ingó vagyontárgyakra vonatkozó igényét az igénylő csak bírósági úton tudja érvényesíteni.
Közhiteles nyilvántartásban az örökhagyó tulajdonaként bejegyzett vagyontárgyat csak abban az esetben hagyhatja ki a közjegyző a hagyatékból, ha jogerős bírósági vagy közigazgatási határozat alapján megállapítható, hogy az nem tartozott az örökhagyó hagyatékához, vagy a vagyontárgy tulajdonjogára igényt tartó személy a hagyatéki tárgyalás berekesztéséig közokirattal tudja igazolni azt, hogy javára a tulajdonjogot a nyilvántartásba bejegyezték. [Hetv. 81. § (3) bekezdés]
A fentiekből kitűnik, hogy az örökhagyót túlélő élettársa - végintézkedés hiányában - csak abban az esetben részesülhet az örökhagyó hagyatékából, ha igényei egyértelműen igazoltak vagy azokat a törvényes örökösök nem vitatják, így velük egyezséget tud kötni. Emellett sokszor a közjegyző szakértelmén, empátiáján és "mediációs képességein" is múlik az, hogy az élettárs képes-e a hagyatéki eljárásban - egyébként legtöbbször méltányolható - igényeinek érvényt szerezni. Amennyiben a hagyatéki eljárásban a felek nem tudnak megegyezni, akkor rájuk a költséges és hosszadalmas bírói út vár.
Dolgozatomban azt vizsgáltam, hogy ma, Magyarországon milyen - jogi normák által is szabályozott - együttélési formákat választhatnak a párok, továbbá azt is elemeztem, hogy döntésüknek milyen jogkövetkezményei lehetnek. Különösen arra kerestem a választ, hogy a családjogi jogintézmények szabályozása köréből részben kiszorult, alapvetően polgári jogi jogviszonyként szabályozott de facto élettársi kapcsolat mely tekintetben sérülékenyebb, mint a családjogi jogviszonyként szabályozott házasság vagy akár a bejegyzett élettársi kapcsolat. Bemutattam azokat a közjegyzői hatáskörbe utalt, fontosabb eljárásokat is, amelyek szereplői élettársak - vagy élettársak is - lehetnek. A jogszabályok és jogesetek elemzéséből egyértelműen arra a következtetésre lehet jutni, hogy egy élettársi kapcsolatban élő pár - kellő tájékozódás és tudatosság mellett - közel azonos jogi védettséget érhet el, mint a házasságban vagy a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő párok. Az új Ptk.-ban szabályozott új jogintézmények közül az élettársak vagyonjogi szerződése megfelelő eszköz arra, hogy az élettársi kapcsolatban élők a jövőre nézve rendelkezzenek vagyoni viszonyaikról, de már egy végrendelet készítése is alkalmas lehet arra, hogy az élettársi kapcsolatot választók gondoskodjanak arról, akivel - bár "papír nélkül" - de életüket leélték.■
- 47/48 -
BUKODI Erzsébet: Ki, mikor, kivel (nem) házasodik? Párválasztás Magyarországon, Századvég Kiadó - Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság, Budapest, 2004. (131. o.)
BRÓSZ Róbert - PÓLAY Elemér: Római jog, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989. (288. o.)
CSŰRI Éva: Párkapcsolati formák a hatályos magyar jogban, Közjegyzők Közlönye 2010/6. szám, Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 2010. (2., 6., 12. o.)
HEGEDŰS Andrea, Az élettársi kapcsolat szabályozásának áttekintése, különös tekintettel a polgári jogi kodifikációs folyamatra, Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2008. (15. o.)
KAPITÁNY Balázs: 'Látogató párkapcsolatok' Magyarországon, SZOCIOLÓGIAI SZEMLE, 2012/1. szám (4-5. o.)
MOKK Jogi Iroda, Jogi Hírlevél VI. évfolyam 1-2. szám (31-32. o.)
PETRIK Ferenc (főszerkesztő), WELLMANN György (szerkesztő), Polgári jog Bevezető és záró rendelkezések/Az ember mint jogalany/Öröklési jog Az új Ptk. magyarázata I/VI., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2013. (Szerzők: Kecskés László, Kőrös András, Makai Katalin, Orosz Árpád, Osztovits András, Petrik Ferenc) (219. o.)
PETRIK Ferenc (főszerkesztő), KŐRÖS András (szerkesztő), Polgári jog Családjog Az új Ptk. magyarázata III/VI., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2013. (Szerzők: Boros Zsuzsa, Katonáné Pehr Erika, Kőrös András, Makai Katalin, Szeibert Orsolya) (80. o., 147. o.)
PETRIK Ferenc (főszerkesztő), WELLMANN György (szerkesztő), Polgári jog Kötelmi jog Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész Az új Ptk. magyarázata VI/VI., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2013. (Szerzők: Bartal Géza, Darázs Lénárd, Harmathy Attila, Havasi Péter, Kiss Mária, Kovács László, Kőrös András, Murányi Katalin, Orosz Árpád, Osztovits András, Osztovits András, Petrik Béla, Petrik Ferenc, Pomeisl András, Szeibert Orsolya, Szentiványi Iván, Takács Péter) (413-414., 420., 422. o.)
SOMLAI PÉTER: Család 2.0. Együttélési formák a polgári családtól a jelenkorig, Napvilág Kiadó, Budapest, 2013. (113. o.)
SZEIBERT Orsolya: Az élettársi kapcsolat fogalma - itthon és Európában különös tekintettel a de facto élettársi viszonyokra, Fórum, 2011/5. szám (295. o.)
SZEIBERT Orsolya: Családi jog, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012. (93. o.)
SZEIBERT Orsolya által, az ELTE JTI - családjogi szakjogász-képzés keretében tartott, 2013. november 8., 15., és 22. napjain elhangzott előadásainak anyaga
SZILÁGYI Péter, Jogi alaptan, ELTE ÁJK, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1992. (218.o.)
TÓTH LÁSZLÓ: Esély, Társadalom és szociálpolitikai folyóirat 2008/3., Budapest, Hilscher Rezső Alapítvány (76. o.)
http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001b.html
http://www.ksh.hu/nepszamlalas/docs/kerdoivek/szemely.pdf
http://mokk.hu/index.php?action=show&id-221
- 48/49 -
az Alkotmányról szóló 1949. évi XX. törvény
az Alaptörvény (Magyarország Alaptörvénye, 2011. április 25.)
az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény
az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény
a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény
a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény (Bét.)
a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény
az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény
az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (Kjnp.)
a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésére vonatkozó 1991. évi LXIV. törvény
a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.)
a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.)
az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény
a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.)
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.)
a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.)
a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.)
a közjegyzői állások számáról és a közjegyzők székhelyéről szóló 15/1991. (XI. 26.) IM rendelet
a Végrendeletek Országos Nyilvántartásáról szóló 4/2009. (III. 6.) IRM rendelet
14/1995. (III. 13.) AB határozat
154/2008. (XII.17.) AB határozat
az ügyvédek által készített végrendeletek (haláleseti rendelkezéseket tartalmazó okiratok) központi nyilvántartásáról szóló 3/2006. (X. 16.) MÜK szabályzat
- 49 -
JEGYZETEK
[1] A jogkövetés szubjektív oldalának egyik eleme. A jogszabályok címzettjeinek a jogi jelenségekkel - azaz a pozitív jog érvényes szabályaival, a jogalkotás és a jogalkalmazás adott rendjével és gyakorlatával - szembeni tudati viszonya, amely ismereti és értékelő elemeket is tartalmaz. (SZILÁGYI, 1992., 218.o.)
[2] A jogkövetés szubjektív oldalának másik eleme. Az érvényes jogszabályok és részben a jogalkalmazói gyakorlat helyes, igaz ismerete. (SZILÁGYI, 1992., 218.o.)
[3] BUKODI, 2004., 131.o.
[4] A látogató párkapcsolatok ('lat-kapcsolatok') olyan tartós, kizárólagos partnerkapcsolatok, amelyekben a partnerek külön háztartásokban élnek. A 'látogató kapcsolat' magyar kifejezés valószínűleg az angol 'living apart together' kifejezésből képzett 'lat' rövidítés magyar "meghosszabbításából" származik. (KAPITÁNY, 2012. 4-5. o.)
[5] A KSH adatai szerint 1970-ben 96.612, 1990-ben 66.405, 2010-ben 35.520 volt a házasságkötések száma. Tény azonban, hogy a negatív tendencia megfordulni látszik, mert azóta minden évben többen kötnek házasságot. 2014-ben például már 38.700 házasságkötést számoltak, (http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001b.html)
[6] A KSH adatai szerint 1970-ben 22.841, 1990-ben 24.888, 2010-ben 23.873 pár vált el. Az adatokból az olvasható ki, hogy a válások száma csökkenő tendenciát mutat, de annak - a házasságkötések számához viszonyított - aránya továbbra is magas. (http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001b.html)
[7] Van de Kaa, 1987; Lesthaeghe, 1995 / SOMLAI hivatkozása, 2013., 113. o.
[8] Hatályon kívül helyezte a PK 272. számú kollégiumi állásfoglalás. / HEGEDŰS, 2008, 15. o.
[9] Hatályon kívül helyezte a PK 272. számú kollégiumi állásfoglalás. / HEGEDŰS, 2008., 15. o.
[11] Az I. Ptk. novella, amely az 1978. évi 2. törvényerejű rendelettel lépett hatályba.
[12] Régi Ptk. XLVI. fejezet 4. - A közös háztartásban élők vagyoni viszonyai
[13] "Válaszadóinknak háromnegyed, egész pontosan 75,9 százaléka tekinti a homoszexuális irányultságot magánügynek illetve alapvető szabadságjognak, s csupán negyede minősíti valamiféle rossznak. Míg az 1991-es és az 1996/97-es felvételben a válaszadóknak egyaránt hozzávetőlegesen egyharmada vallotta ezt a nézetet (miközben a homoszexualitás társadalmi elfogadottságát ezt a szexuális irányultságot betegségnek [vagyis az egyén állapotát elfogadók] minősítők aránya nőtt meg jelentősen, több mint 10 százalékkal), az új eredmény feltehetően nem csupán a válaszadók társadalmi jellemzőivel magyarázhatóak, hanem jelen van benne (...) a közgondolkodás változása is." (TÓTH, 2008., 76. o.)
[14] SZEIBERT, Családi jog, 2012., 93. o.
[15] Az Alkotmány a 1949. évi XX. törvény volt, amelyet Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) helyezett hatályon kívül.
[16] A 14/1995. (III. 13.) AB határozat rendelkező rész 3. pontja szerint: "Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy ellentétes az Alkotmánnyal, hogy azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek az érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben házasságon kívül együtt élő és kapcsolatukat nyilvánosan vállaló személyekre nézve jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg, csakis a Polgári Törvénykönyv fogalom-meghatározása szerinti élettársi viszonyhoz fűznek jogkövetkezményeket."
[17] Erről részletesebben lásd a 3. Fejezetet 3.1. pontját!
[18] A Kjnp. a 36. §-t követően a 36/A-36/D.§§-kal, "A bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetése" alcímen, míg a 36/D. §-t követően az "Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának vezetése" alcímen egészült ki.
[19] Hatályon kívül helyezte a 2013. évi CLXXVII. törvény 67. § a) pontja. Hatálytalan 2014. március 15. napjától.
[20] SZEIBERT, Fórum, 2011/5., 295. o.
[21] SZEIBERT hivatkozása a 2013. november 15. napján elhangzott előadáson (ELTE JTI)
[22] CSŰRI, KK 2010/6., 2010., 6. o.
[23] KŐRÖS, Polgári jog Családjog / Az új Ptk. magyarázata III/VI., 2013., Szeibert Orsolya, 147. o.
[24] Az új Polgári Törvénykönyvhöz készült Szerkesztőbizottsági tervezet, 2006. / SZEIBERT hivatkozása a 2013. november 15. napján elhangzott előadáson (ELTE JTI)
[25] Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez (szerk.: Vékás Lajos, Complex Kiadó, 2008.) / SZEIBERT hivatkozása a 2013. november 15. napján elhangzott előadáson (ELTE JTI)
[26] Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal (szerk.: Vékás Lajos, Complex Kiadó, 2012.) / SZEIBERT hivatkozása, Az új Ptk. magyarázata III/VI., 2013., 147. o.
[27] KÖRÖS, Polgári jog Családjog / Az új Ptk. magyarázata III/VI., 2013., Szeibert Orsolya, 147. o.
[28] Szeibert Orsolya, ELTE JTI - családjogi szakjogász-képzés, 2013. november 22.
[29] Ilyen családjogi joghatás például az új Ptk.-ban teljesen új jogintézményként szabályozott élettársi tartásra való jogosultság vagy az élettársak lakáshasználatának rendezésére vonatkozó jogosultság, [új Ptk. 4:86-4:95. §§] Az élettárs lakáshasználati jogára vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatosan érdemes kiemelni azt, hogy a régi Ptk. alapján az élettárs - e minőségére tekintettel - nem részesült védelemben az élettársi kapcsolat megszűnésekor az élettársával közösen használt lakás tekintetében. Amennyiben az élettárs tulajdonostárs vagy bérlőtárs volt az ingatlanban, abban az esetben jogcímének megfelelő jogosultságok illették meg, illetve kötelezettségek terhelték. Az élettársa lakásában "szívességi" lakáshasználóként élő személy azonban, az élettársi kapcsolat megszűnésével - bármilyen hosszú élettársi együttélést követően - köteles volt az addig közösen használt lakást elhagyni.
[30] Erről részletesebben lásd a 3. Fejezetet 3.1. pontját!
[31] CSŰRI, KK 2010/6., 2010., 2. o.
[32] WELLMANN, Polgári jog Kötelmi jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész / Az új Ptk. magyarázata Vl/Vl., 2013., Szeibert Orsolya, 414. o.
[33] A Btk. rendelkezései szerint a beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat vélelmezett korhatára 14 év, a szexuális visszaélés bűncselekmény elkövetője pedig csak 18. életévét betöltött személy lehet. [Btk. 198. § (1) bekezdés]
[34] Erről részletesebben lásd a 3. Fejezet 3.1. pontját!
[35] A bejegyzett élettársi kapcsolat kifejezés az új Ptk.-ban, a 6:514. §-ban, az élettársi kapcsolat létrejötte és megszűnése címszó alatt szerepel. A törvényhely pontos tartalmát lásd fentebb!
[36] WELLMANN, Polgári jog, Kötelmi jog Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész / Az új Ptk. magyarázata VI/VI., 2013., Szeibert Orsolya, 413. o.
[37] http://www.ksh.hu/nepszamlaIas/docs/kerdoivek/szemely.pdf
[38] A kérdőív 12. pontjában azt is meg kellett jelölnie a válaszadónak, hogy van-e élettársi kapcsolata, az mióta áll fenn és egy lakásban él-e az élettársával. Ezekre a kérdésekre a bejegyzett, illetve a nem bejegyzett élettársi kapcsolatban állóknak is válaszolniuk kellett, mely arra utal, hogy a kérdőív alkotói a bejegyzett élettársi kapcsolatot nem a házassággal hanem a de facto élettársi kapcsolattal vizsgálták együtt, ami - álláspontom szerint - pontatlan adatokat eredményezhetett. Ha ráadásul abból indulunk ki, hogy ma, a Magyarországon hatályos jogszabályok szerint párkapcsolatban élni házasságban vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban vagy egy polgári jogi jellegű, formátlan kötelemként szabályozott élettársi kapcsolatban lehet, akkor - véleményem szerint - a kérdőívben is célszerű lett volna különböztetni ezt a három együttélési formát. (Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény 3. § e) pontja szerint a családi állapot ma hatályosan lehet: hajadon, nőtlen, nős, férjes, bejegyzett élettárs, özvegy, özvegy bejegyzett élettárs, elvált, elvált bejegyzett élettárs, házassága megszűnt vagy bejegyzett élettársi kapcsolata megszűnt.)
[39] Új Ptk. 6:514. §
[40] A hatályos Btk. a 214. §-ban foglaltak szerint a törvény a többes házasságot rendeli büntetni. A tényálláshoz fűzött magyarázat szerint: "(...) Mivel ebből nem következik, hogy a jogalkotónak a házassággal azonos módon kell védenie a bejegyzett élettársi kapcsolatot, a kettős házasság tradicionális tényállása a továbbiakban csak a házasság vonatkozásában követhető el. E bűncselekmény szükségszerű eszközcselekménye az ún. materiális közokirat-hamisítás, amely a bejegyzett élettársi kapcsolat mellett létesített házasság vagy újabb bejegyzett élettársi kapcsolat viszonylatában is megvalósulhat, ennyiben tehát továbbra is büntetendő ez a csalárd magatartás, ha pl. az elkövető hamis okirattal igazolja, hogy a házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttének törvényes akadálya nincsen." [Közjegyző Jogtár, Complex] A jelenleg hatályos Btk. tehát kifejezetten nem - legalábbis nem a 214. §-ban foglalt tényállás szerint - rendeli büntetni a többes bejegyzett élettársi kapcsolatot, ami - álláspontom szerint - a bejegyzett élettársi kapcsolatok védendő családjogi státuszát is megingatja.
[41] Lásd a Bét. 3. § (2) és (4) bekezdéseit!
[42] Lásd erről bővebben a 3. Fejezet 3.4 pontját!
[43] Lásd a 2010. évi I. törvény 49-52. §§-at!
[45] Nem köteles házastársát eltartani az, aki ezáltal a saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné, és ugyanígy mentesíti a másik élettársat az élettársi tartás kötelezettsége alól a saját szükséges tartás, valamint akár kiskorú, akár nagykorú gyermek tartásának veszélyeztetettsége is. [új Ptk. 4:31. § és 4:88. §]
[46] A párkapcsolatban élők - bármely formáját is választották együttélésüknek - közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodhatnak abban, hogy a tartásra köteles fél tartási kötelezettségének meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. Ebben az esetben a juttatásban részesített fél a jövőben tartási követeléssel akkor sem léphet fel, ha arra az új Ptk. alapján jogosulttá válik. [új Ptk. 4:32. § és 4:89. §]
[47] V.ö. az új Ptk. 4:29-4:32. §§ és 4:86-4:89. §§-t!
[48] A vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mind a két határnap hozzászámításával. [új Ptk. 4:99. § (2) bekezdés]
[49] Erre vonatkozóan lásd bővebben a jelen dolgozat 3. Fejezetének 3.1. pontjában kifejtetteket!
[50] "Örökbefogadó az a huszonötödik életévét betöltött, cselekvőképes személy lehet, aki a gyermeknél legalább tizenhat évvel, legfeljebb negyvenöt évvel idősebb, és személyisége, körülményei alapján alkalmas a gyermek örökbefogadására. Rokoni vagy házastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől el kell tekinteni." [új Ptk. 4:121. § (1) bekezdés] "Nem fogadhat örökbe az, aki a szülői felügyelet megszüntetését vagy a közügyektől való eltiltást kimondó jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll, és az, akinek gyermekét nevelésbe vették." [új Ptk. 4:121. § (3) bekezdés]
[51] Lásd az új Ptk. 4:122. §-t!
[52] Ehhez természetesen az szükséges, hogy a vérszerinti szülő az örökbefogadáshoz hozzájáruljon vagy fennálljon az a helyzet, hogy a hozzájárulására nincs szükség. (Lásd az új Ptk. 4:125. §-t, és 4:127. §-t!)
[53] Élettársaknak így közösen örökbefogadott gyermeke csak abban az esetben lehet, ha az örökbefogadásra még a házasságuk fennállásának idején került sor, majd a házasság felbontását követően ismét - a továbbiakban immár élettársakként - együtt élnek. (Természetesen ez nem lehet több, mint elméleti felvetés, mivel ez az eset sem az élettársak általi közös gyermekké fogadásnak minősül, hiszen az örökbefogadásra vonatkozó jogviszony a házasság ideje alatt keletkezett.)
[54] "A gyermek mindenek felett álló érdeke" a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésére vonatkozó 1991. évi LXIV. törvény I. Része 3. Cikkének 1. pontjában megfogalmazott alapelv, amely szerint az Egyezményben részes államok szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban.
[55] A téma bővebb kifejtését lásd a 3. Fejezet 3.2.1. pontjában!
[56] "közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér" [új Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 1. pont]
[57] Az ellentmondás abból adódik, hogy mindeközben az élettárs csak hozzátartozó. [új Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pont]
[58] Az 1952-ben eltörölt házassági vagyonjogi szerződés megkötésének lehetősége a Csjt. 1986. évi novellájával, a 1986. évi IV. törvénnyel került be a normaszövegbe, a szabályozás azonban - a szerződés alakiságaira vonatkozó szabályok kivételével - nem voltak egyértelműek és világosak. (KŐRÖS, Polgári jog Családjog / Az új Ptk. magyarázata III/VI., 2013., Kőrös András, 80. o.)
[59] Erre vonatkozóan részletesebben lásd a jelen dolgozat 3. Fejezet 3.4. pontját!
[60] Új Ptk. 4:69. § (1) bekezdés: "Ha a házasulók vagy a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben közszerzeményi rendszer kikötésében állapodtak meg, a házassági életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők, ennek megfelelően közöttük a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek Az életközösség megszűnése után bármelyik házastárs követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonukban közszerzemény."
[61] Új Ptk. 4:72. § Ma a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben a házastársi vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen vagy meghatározott vagyonszerzések, vagyontárgyak, terhek és tartozások tekintetében kizárták a vagyonnak abban a részében, amelyre a kizárás vonatkozik, közöttük a vagyonelkülönítés rendszerét kell alkalmazni."
[62] Új Ptk. 6:516. § (1) "(...) Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül.
(2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában, elsősorban természetben illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben valamint a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.
(3) Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.
(4) Az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére és a vagyonszaporulat élettársak közötti megosztására - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni."
[63] CSŰRI, KK 2010/6., 2010., 12. o.
[64] Erre vonatkozóan lásd a jelen dolgozat 3. Fejezet 3.1. pontját!
[65] A régi Ptk. 607. § szerint "(1) Törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke.
(2) Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl.
(3) Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek.
(4) Ha leszármazó nincs, a házastárs vagy a bejegyzett élettárs örököl."A régi Ptk. 615. § szerint továbbá:
"(1) Az örökhagyó házastársa, bejegyzett élettársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog).
(2) Ha a házastárs vagy a bejegyzett élettárs új házasságot köt, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, haszonélvezeti joga megszűnik."
[66] Ez a haszonélvezeti jog nem korlátozható, és a házastárssal szemben megváltása nem igényelhető. Az azonban nincs kizárva, hogy az örökösök osztályos egyezséget kössenek, melyben a házastársnak a gyermekrész helyett az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jog biztosítható. [új Ptk. 7:58. §]
[67] Hagyatéki ügyekben a Magyar Állam képviselője a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (MNV Zrt.) [Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 17.§ (1) bekezdés e) pontja]
[68] "A hagyatéki eljárást érdemben befejező jogerős végzés (...) ellen - a teljes hatályúvá nem vált ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés kivételével - a hagyatéki eljárás megismétlése iránti kérelmet lehet előterjeszteni, ha az öröklésben érdekelt olyan tényre hivatkozik, amelyet a hagyatéki eljárásban nem bíráltak el, feltéve, hogy az - elbírálás esetén - az öröklés rendjének vagy az öröklés jogcímének, továbbá ezekhez kapcsolódóan a hagyatékban való részesedés arányának megváltoztatását eredményezhette volna." [A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 105. § (1) bekezdés]
[69] Az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának vezetésére irányuló közjegyzői nemperes eljárás szabályai 2010. január 1. napjától hatályosak.
[70] Lásd a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 122. §-át!
[71] Az élettársi nyilvántartás tartalmazza a kérelmezők családi és utónevét, születési családi és utónevét, születési helyét és idejét, anyjának születési családi és utónevét, állampolgárságát, továbbá közhitelesen tartalmazza az élettársi kapcsolat fennállásáról szóló nyilatkozatot, az arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy az élettársi nyilvántartásba bejegyzett élettársi kapcsolat már nem áll fenn, valamint azt az időpontot, amikor az anyakönyvi bejegyzés szerint a nyilvántartásba bejegyzett élettársi kapcsolat a kérelmezők bármelyikének házassága, bejegyzett élettársi kapcsolata vagy halála miatt megszűnt, végül a nyilatkozatot a nyilvántartásba bejegyző közjegyző nevét, székhelyét és a bejegyzésről szóló végzés ügyszámát. [Kjnp. 36/E. § (4) és (6) bekezdések] Az élettársi nyilvántartás az adatokat az élettársi kapcsolat fennállásáról szóló nyilatkozat bejegyzésének időpontjától számított 100 évig tartalmazza. [Kjnp. 36/E. § (7) bekezdés]
[72] 15/1991. (XI. 26.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés
[73] A 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 30. § szerint: "(1) Ha a gyermek 2010. január 1. és 2010. december 31. között született, és az anya a fogamzási időkezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állt házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki az anyával a fogamzást idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt a közjegyző által vezetett Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatban élt. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő alatt több férfival élt az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatban."
[74] Ilyen okirat elkészítésének szükségessége merülhet fel például reprodukciós eljárás előtt, munkahelyi támogatáshoz, honvédségi szolgálati lakás igénylése iránti eljáráshoz.
[75] Az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 166. § (1) bekezdése szerint, emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásként (a továbbiakban: reprodukciós eljárás) a testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés, a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel vagy adományozott ivarsejttel végzett mesterséges ondóbevitel, az ivarsejt adományozásával történő testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés, az embrióadományozással végzett embrióbeültetés, továbbá a női ivarsejt megtermékenyülését, illetőleg megtermékenyíthetőségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt megtapadását, fejlődését elősegítő egyéb módszer alkalmazható.
[76] Eütv. 167. § (2) bekezdés
[77] A munkahelyemet jelentő közjegyzői irodában, 2009. január 1. napja és 2014. december 31. napja között 26 olyan közjegyzői okirat készült, amelyet az ügyfelek mesterséges megtermékenyítéshez kívántak felhasználni. A megvizsgált okiratokban nyilatkozó férfiak átlagéletkora 39 év, a szülni kívánó nőké pedig 38 év volt. Az összes nyilatkozó közül a legidősebb férfi 53 éves, legidősebb nő 47 éves volt. (Az elkészült okiratok közül kettő volt olyan, amelyben kizárólag egyedülálló nő nyilatkozott arról, hogy a reprodukciós eljárásban egyedülállóként kíván részt venni, egy okirat pedig petesejt-adományozásról szólt.)
[78] A munkahelyemet jelentő közjegyzői irodában, a 2009. január 1. napja és 2014. december 31. napja között, a különnemű párok által tett, mesterséges megtermékenyítéshez felhasználni kívánt 23 közös nyilatkozatból 9 esetben fordult elő az, hogy a nyilatkozó nő idősebb volt a férfinél.
[79] A korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott személy apai elismerő nyilatkozata akkor érvényes, ha ahhoz törvényes képviselője hozzájárult. Ha a törvényes képviselő a nyilatkozattételben tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolhatja. [új Ptk. 4:101. § (4) bekezdés]
[80] Így fordulhat elő akár olyan eset is, hogy a korábban nőként élő, de időközben nemet váltott és immár férfinéven anyakönyvezett személy apai elismerő nyilatkozatot tegyen.
[81] [BDT2011.2601.] / SZEIBERT hivatkozása, Az új Ptk. magyarázata VI/VI., 2013., 420. o.
[83] A VSZNY-re vonatkozó részletes szabályokat a Kjnp. 36/H-36/K. §§-i tartalmazzák. A házassági és élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásának részletes szabályairól szóló 17/2014. (III. 13.) KIM rendelet (a továbbiakban: VSZNYr.) rögzíti a MOKK, mint a nyilvántartási rendszer működtetéséért felelős szervnek a feladatait és a közjegyzők nyilvántartás vezetésével kapcsolatos kötelezettségeinek részletes szabályait.
[84] "A közjegyző illetékességét a házastársak, illetve az élettársak bármelyikének lakóhelye vagy tartózkodási helye megalapítja. Belföldi lakóhely, tartózkodási hely hiányában az eljárásra bármelyik közjegyző illetékes. A Budapesten működő közjegyzők illetékessége a főváros egész területére kiterjed. Amennyiben az okiratszerkesztéshez a felek kérik a bejegyzést is, ez az illetékességi szabály - mint speciális szabály - alkalmazandó, és az okiratszerkesztésre is vonatkozik. [Kjnp. 36/I. §-ában]" (MOKK Jogi Iroda, Jogi Hírlevél VI. évfolyam 1-2. szám, 2014. szeptember 3., 31-32. o.)
[85] A szabályozás nem zárja ki azt, hogy az új Ptk. hatálybalépése előtt kötött és még hatályos vagyonjogi szerződések is bejegyzést nyerjenek a nyilvántartásba, ha azok az előírt alakiságokkal rendelkeznek.
[86] Az örökhagyó a halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedéssel szabadon rendelkezhet. [új Ptk. 7:10. §]
[87] A régi Ptk. 661. § szerint: "Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, bejegyzett élettársát, továbbá szülőjét, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne."
[88] Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, ami neki - a kötelesrész alapja szerint számítva - mint törvényes örökösnek jutna. A házastársat, mint törvényes örököst megillető haszonélvezeti jog esetén a kötelesrésze a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely - figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat is - szükségleteit biztosítja. [új Ptk. 7:82. §]
[89] "A Végrendeletek Országos Nyilvántartása (VONY) az okiratba foglalt, és a letétbe helyezett végintézkedések adatainak központi, elektronikus nyilvántartása, melyre vonatkozó szabályokat a 4/2009. (III. 6.) IRM rendelet (a továbbiakban: VONY rendelet) tartalmazza. A nyilvántartást a Magyar Országos Közjegyzői Kamara működteti, a kamara szervezetén belül a VONY kezelése, szakmai felügyelete a Közjegyzői Levéltár feladata." (A MOKK honlapján található tájékoztatás: http://mokk.hu/index.php?action-show&id=221),
[90] A MOKK honlapján található tájékoztatás: https://mokk.hu/index.php?action=show&id=221
[91] Az új Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja értelmében az élettárs hozzátartozónak minősül.
[92] Ptké. 62. §-ban foglaltak szerint: "A Ptk.-nak a házastárs vagy az élettárs javára tett végrendelet hatálytalanságára vonatkozó rendelkezését a Ptk. hatálybalépése előtt kelt végrendelet esetén is alkalmazni kell, ha a Ptk. hatálybalépése után szakadt meg az életközösség és nyílt meg az öröklés."
[93] WELLMANN, Polgári jog Bevezető és záró rendelkezések/Az ember mint jogalany/Öröklési jog / Az új Ptk. magyarázata I/VI., 2013., Orosz Árpád, 219. o.
[94] Lásd az 1. Fejezetben írottakat!
[95] Új Ptk. 4:86-4:91. §§
[96] WELLMANN, Polgári jog Kötelmi jog Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész / Az új Ptk. magyarázata VI/VI., 2013., Szeibert Orsolya, 422. o.
[97] Az ügyvédek által készített végrendeletek (haláleseti rendelkezéseket tartalmazó okiratok) központi nyilvántartásáról szóló 3/2006. (X.16.) MÜK szabályzat I. pont (1)-(2) bekezdése szerint az ügyvédek által készített végrendeleteket csak a végrendelkező kérelmére kell elhelyezni a Magyar Ügyvédi Kamara Irattárában, ahol azt a Központi Végrendeleti Nyilvántartásba vezetik be.
[98] A szerződéses örökös számára további biztosíték az, hogy az öröklési szerződéssel lekötött vagyonával az örökhagyó érvényesen nem rendelkezhet [új Ptk. 7:50. § (1) bekezdés], valamint az új Ptk. 7:50.§ (2) bekezdése szerint: "A felek eltérő megállapodásának hiányában az örökhagyóval szerződő fél az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanra az örökhagyó bejegyzési engedélye nélkül jegyeztethet be elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba."
[99] "A favor testamenti elve (...) azt jelenti, hogy a végrendelkező akaratának a legteljesebb mértékben érvényesülnie kelt." (Brósz-Pólay, Római jog, 1989., 288. o.)
[100] "másodlagos öröklési vita: az öröklésben érdekeltek között a hagyatéki hitelezői igény, a nem természetben kiadni igényelt kötelesrész iránti igény, illetve a kötelmi hagyomány iránti igény jogalapja vagy annak összegszerűsége tárgyában felmerült vita;" [Hetv. 6.§ (1) bekezdés j) pont]
[101] Lásd az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 5. § (1) és (2) bekezdését!
[102] "örökösként érdekelt: aki az eljárásban örökösként lép fel, ideértve azt is, akit az örökhagyó dologi hagyományban vagy halála esetére szóló ajándékban részesített, valamint az utóörököst és a dologi utóhagyományost is;" [Hetv. 6. § (1) bekezdés n) pont]
[103] "igénylő: aki a leltározott vagyontárgyra (dologra, jogra, követelésre) a hagyatéki eljárásban olyan jogcímen terjeszt elő igényt, amely szerint az nem tartozik az örökhagyó hagyatékához, hanem (tulajdonosként, engedményesként stb.) magát az igénylőt illeti meg:" [Hetv. 6. § (1) bekezdés g) pont]
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
