A hatályos magyar jog a párkapcsolati formákat részben családjogi jellegű jogintézményként, és ezen belül a különböző neműek (monogám) házasságaként, valamint az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolataként, részben pedig az együttélő akár különböző, akár azonos nemű élettársak vagyoni viszonyaira egyaránt irányadó polgári jogi jellegű formátlan kötelemként szabályozza, és módot ad az élettársaknak arra is, hogy - nemüktől függetlenül - kapcsolatuk nyilvántartásba vételét kérjék.
Az említett partnerkapcsolati formákat a magyar jog - a keresztény kultúra hagyományaihoz kapcsolódó európai országok monogám házasságához hasonlóan - kivétel nélkül párkapcsolatként, tehát két személy: egy férfi és egy nő vagy két férfi és két nő együttéléseként szabályozza, és - bár hazánkban a "csoportos házasság" igénye nem merült fel, az emberi jogi nemzetközi egyezmények, valamint az Alkotmány szövegéből - az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) AB számú határozatának indokolása szerint - az következik, hogy az ilyen irányú szándék nem lenne realizálható. Ennek a további következménye pedig az, hogy nincs lehetőség sem a különböző, sem az azonos neműek csoportos együttélésének a jogi elismerésére sem. Egyes vélemények szerint ugyanakkor "előbb-utóbb szembesülnie kell az egyedül a monogám házasságot törvényesnek tekintő Európának azzal a feloldhatatlan ellentéttel, amely a vallási tolerancia alkotmányos alapelve és az iszlám jog eltérő házasságfelfogása között kialakulhat. Elfogadva azt az alkotmányos kiinduló pontot, hogy az alapjogokból levezethető a homoszexuálisok olyan élettársi közösségének állami elismerése, amely lényegében a házassághoz közelít, valamint ugyanezekből a valláserkölcsi elvek állami védelme is kinyilvánításra kerül, de lege ferende új szabályozási kérdések is felmerülhetnek." (Erőssné dr. Nacsa Olga: Gazdasági társaságbeli részesedések - Szakdolgozat - ELTE JTI - Családjogi szakjogászképző tanfolyam - 2010.).
A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. számú törvény (a továbbiakban: Tv.) nem csupán az anyakönyvvezetőkre és a bíróságokra, hanem előreláthatóan a közjegyzőkre és az ügyvédekre is jelentős többlet-feladatokat ró.
A keresztény kultúrájú államokban a partnerkapcsolat jogilag elismert egyetlen formája évszázadokon át a különböző neműek: a férfi és nő (pontosabban: egy férfi és egy nő) közötti -előbb egyházi, majd polgári - monogám házasság családi jogi jellegű jogintézménye volt, és a polgári házasságot a magyar jogban már 1894. óta törvény szabályozta, a házasságkötés nélkül, élettársi kapcsolatban együttélő különböző neműek vagyoni viszonyairól azonban a Ptk. csak 1977. évtől kezdődően rendelkezett. Az azonos neműek együttélését ezzel szemben polgári jogi jellegű jogintézményként csak a Ptk. 1996. évi módosítása ismerte el, az azonos neműek személyi állapotát (statusat) is érintő és a házassággal lényegében azonos rangú, illetőleg - a később részletezetett kivételektől eltekintve - azonos tartalmú családjogi jogviszonyára: a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályozás pedig csak 115 évvel a polgári házasság szabályozását követően, 2009. július 1-jén lépett hatályba.
A házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat megegyezik egymással abban, hogy mindkét párkapcsolati forma az állam és a jogrendszer által is egyaránt elismert és védett, olyan tartós családjogi jogintézménynek minősül, amelynek fogalmát jogszabály nem határozza ugyan meg, de amelynek megkötését, illetve bejegyzését, érvénytelenné nyilvánításának és felbontásának, illetve megszüntetésének feltételeit, joghatásait és megszűnését törvényi szintű szabályok rendezik. A létrejöttükhöz fűződő fontos egyéni, társadalmi, gazdasági és jogi (egyebek mellett személyállapoti, vagyonjogi és öröklésjogi jellegű) következmények folytán - azok quasi garanciájaként - mindkét párkapcsolati forma csak az állam által ellenőrízhető módon, jogilag szigorúan szabályozott eljárások keretei között jöhet létre, a létrejöttének és megszűnésének tényét az állam nyilvántartja (anyakönyvezi), és a felbontása, illetve a megszüntetése is csak az állam által ellenőrizhető módon, jogilag szabályozott eljárások keretei között történhet meg.
Különbözik viszont a két jogintézmény egymástól abban, hogy a házasság hagyományosan a férfi és nő életközössége, és amely - amellett, hogy a házastársak kölcsönös támogatásban élésének kerete - tipikusan gyermekek születését és felnevelését célozza. A bejegyzett élettársi kapcsolat viszont kizárólag két azonos nemű személy tartós életközössége, amely olyan értékeket valósít meg, hogy az érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele alapján - az együttélő személyek nemétől függetlenül - igényt tarthat jogi elismerésre.
A házasság fogalmát sem az egyházjog, sem a világi (állami) jog nem határozza ugyan meg, de azt lényegében minkét jogfelfogás a férfi és a nő közös gyermek születését és felnevelését célzó együttélésének fogja fel.
Az egyházjogban az 1055. kánon leírása szerint "a házasság az a szövetség, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul" (Erdős Péter: Egyházjog 398. old., - Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója - Budapest,).
A római jogban Modestinus meghatározása szerint a házasság "a férfi és a nő kapcsolata, egész életre szóló sorsközösség, isteni és emberi jog szerinti közösség" (Dig. 3. 2. 1. - Brósz R. - Pólay E.: Római jog 153. old., - Budapest, 1974.).
A hatályos nemzetközi egyezmények közül az ENSZ által 1948. évben elfogadott -a magyar jogrendszernek is részét képező - Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikkének (1)-(3) bekezdése szerint "Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak. Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni. A család a társadalom természetes és alapvető alkotó eleme, és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére."
Az Alapokmány idézett tételeit a Gazdasági Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 10. cikkének 1. pontja, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 23. cikkének 2-3. pontjai által lényegében megismételte.
Az 1993. évi XXXI. számú törvénnyel kihirdetett, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló 1950. évi Római Egyezmény 12. cikke értelmében "A házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint."
Az 1991. évi LXIV. számú törvénnyel kihirdetett, a Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény - egyebek mellett - kimondja, hogy "A két fél teljes és szabad beleegyezése nélkül törvényellenesen nem lehet házasságot kötni. Ezt a beleegyezést személyesen, kellő nyilvánosságra hozatal után, a házasságkötésre illetékes hatóság és tanúk jelenlétében a törvényben meghatározott módon kell megadni. Az Egyezményben részes államok törvényhozási úton megállapítják a házasságkötéshez szükséges legalsóbb korhatárt. Senki sem köthet törvényes házasságot ezen a koron alul, kivéve, ha az illetékes hatóság a korhatárt illetően fontos okokból a házasulók érdekében felmentést adott. Valamennyi házasságot az illetékes hatóságnak megfelelő hivatalos nyilvántartásba be kell jegyeznie."
A magyar jogrendszer az 1894. évi XXXI. tc. és az 1894. évi XXXIII. tc. 1895. október 1-jén történt hatályba lépése óta - a korábbi egyházi házasságkötéssel szemben - a kötelező polgári házasság és az állami hatóságok által megkötött házasságok kötelező állami anyakönyvezésének elvét követi.
"A hatályos magyar jogi szabályozás mindenben megfelel a hivatkozott nemzetközi egyezményekben foglaltaknak. A házasság alkotmányos védelem alatt áll, a családjogi törvény és más jogszabályok biztosítják a házasságkötési jogot, valamint a házastársak jogegyenlőségét" (dr. Piros Zsuzsanna: A családjog kézikönyve I. kötet 19-20. old.,szerk.: dr. Kőrös András - Hvg-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest - 2007.).
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló - többször módosított - 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 15. §-a - a magyar jogrendszer részét képező fentebb idézett nemzetközi egyezményekkel összhangban - úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét, a 67. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, értelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) által szabályozott magyar családjogi rendszer hagyományosan a különneműek: a nő és a férfi partnerkapcsolatára, a házasság jogintézményére épül, amely mellett más együttélési formát a magyar jogrendszer hosszabb időn át sem családjogi, sem polgári jogi kapcsolatként nem ismert el. A Csjt. célja többek között az, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányának megfelelőn szabályozza és védje a házasság és a család intézményét (Csjt. 1. § (1) bek.), házasságot pedig kizárólag nagykorú férfi és nő, továbbá - a gyámhatóság előzetes engedélyével - az a kiskorú köthet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte, az utóbbi esetben azonban a házasságkötés a Ptk. 12. § alapján - ide nem tartozó kivételtől eltekintve - a nagykorúság megszerzésével jár.
Sem a magyar jogrendszer részét képező nemzetközi egyezmények, sem az Alkotmány nem részesítette viszont jogi védelemben az azonos neműek együttélését, és e vonatkozásban a külföldi jogrendszerek "rendkívüli tarkaságot mutatnak mind az elismert élettársi kapcsolat létrejöttének formája, mind a jogviszony tartalma tekintetében.
A több országban ismert és elismert élettársi kapcsolat szinte a házastársakéval egyenlő jogokban részesíti az élettársakat (van ahol a regisztráció lehetősége csak az azonos nemű élettársak részére van fenntartva, például Dániában, Németországban, másutt bejegyzett partnerkapcsolat azonos nemű és különnemű személyek között is létrejöhet, például Hollandiában, Franciaországban), ugyanakkor a bejegyzés nélküli, informális együttélésekhez szinte semmilyen jogkövetkezmény nem fűződik." (A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló - időközben már hatályon kívül helyezett - 2007. évi CLXXXIV. törvény Általános indokolása).
Az Alkotmánybíróság a 14/1995. (III. 13.) AB számú határozatával az azonos neműek házasságkötésének a lehetővé tételére irányuló indítványt elutasította. A határozatának indokolása szerint az indítvány elbírálásakor abból indult ki, hogy "a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermek születését és családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete."
Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy "Két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele alapján az együttélő személyek nemétől függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre." Nincs tehát alkotmányos alapja annak, hogy az élettársakkal kapcsolatos különböző szabályok (gazdasági közösségből adódó vagyoni helyzet és juttatások, a hivatali összeférhetetlenség, illetve a hozzátartozókat illető büntetőjogi könnyítések és szigorítások) az azonos nemű személyek tartós életközösségére ne terjedjenek ki. A hozzátartozók és élettársak nemének akkor lehet jelentősége, ha közös gyermekre vagy - ritkábban - egy másik személlyel kötött házasságra tekintettel történik a szabályozás.
Az azonos neműek családjogi kapcsolatát a magyar jogban először a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény (a továbbiakban: Béktv.) szabályozta, amely a bejegyzett élettársi kapcsolatot egyrészt a különneműek számára a házasság alternatívájaként, másrészt az azonos neműek számára - szűk körű kivételtől eltekintve - a házassággal lényegében azonos családjogi jogintézményként ismerte el úgy, hogy csak a házasságtól eltérő szabályokra utalt külön.
Az Alkotmánybíróság a 2008. december 15-én kelt 21/B/2008. (XII. 17.) AB számú határozatával megállapította, hogy egyrészt az azonos nemű személyek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozása nem alkotmányellenes, másrészt a Béktv. az indokolásban kifejtett okokból alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisítette, és ennek folytán a törvény nem lépett hatályba. A határozat indokolása - egyebek mellett - azt fejtette ki, hogy: "az azonos neműek számára, akik az Alkotmány alapján házasságot nem köthetnek, a jogalkotónak az Alkotmány korlátai között biztosítania kell, egymás irányában a házastársakéhoz hasonló olyan jogállást, amely az egyenlő méltóságú személyként kezelésüket biztosítja. Míg a különnemű párok esetében a "házasság vagy élettársi kapcsolat" szabad választás kérdése, addig az azonos neműek jogi lehetőség hiányában nem dönthetnek úgy, hogy a házasság kötelékébe lépnek az élettársi viszony helyett. Hangsúlyozva tehát, hogy bár a házasságon kívüli párkapcsolati formák védelmének kötelezettsége sem a különböző neműek, sem pedig az azonos neműek vonatkozásában nem vezethető le az államnak az Alkotmány 15. §-ában foglalt, a házasság és a család védelmét előíró "intézményvédelmi kötelezettségéből", az azonos neműek tartós párkapcsolata számára azonban az elismerés és a védelem igénye - mivel ők házasságra nem léphetnek - az emberi méltósághoz való jogból [Alkotmány 54. § (l) bekezdés], és az abból származtatott önrendelkezési jogból, az általános cselekvési szabadságból, illetve a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 45.] levezethető."
Ezt követően fogadta el az Országgyűlés a 2009. május 8-án kihirdetett, a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. számú törvényt (a továbbiakban: Tv.), amely 2009. július 1-jén lépett hatályba. A megalkotását - a Tv. általános indokolása szerint - a házasságkötések számának csökkenése, az élettársi kapcsolatoknak az összes család százalékához viszonyított növekedő aránya, annak családalapítási formává válása és az élettársaknak a kapcsolatuk megszűnésével összefüggő jogi rendezésre, valamint az azonos neműeknek a különneműek házasságával egyenrangú partnerkapcsolati forma biztosítására irányuló igénye, továbbá a jogalkotónak az a szándéka indokolta, hogy az arra jogosult személy számára - nemétől és szexuális irányultságától függetlenül -lehetővé tegye, hogy az élettársi kapcsolatának nyilvántartásba vételét kérje és ehhez a tényhez további joghatás is kapcsolódjon. A nyilvántartásba vétellel a törvény arra kíván megoldást nyújtani, hogy egyrészt az élettársi életközösség fennállásának bizonyítását megkönnyítse, másrészt a különneműek nyilvántartásba vett élettársi kapcsolatából született gyermek apasági vélelmét rendezze.
A Tv. a bejegyzett élettársi kapcsolatot - elnevezése ellenére - nem a polgári jogviszonynak (formátlan kötelemnek) minősülő és a Ptk. hatálya alá tartozó de facto élettársi kapcsolat egyik fajtájaként, hanem a különböző neműek házasságával lényegében azonos jellegű olyan új párkapcsolati formaként szabályozza, amely kizárólag az azonos neműek családjogi jogviszonyának minősül és a személyi állapotot (statust) is érinti. Az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatára vonatkozóan a Tv. - az Alkotmánybíróság hivatkozott határozataival összhangban - a házasságra irányadó szabályokat általános érvénnyel rendeli alkalmazni, és a két párkapcsolati forma jogkövetkezményei között csak annyiban enged eltérést, amennyiben ennek alkotmányos indoka van.
A bejegyzett élettársi kapcsolatra - annak létrejöttére, joghatásaira és megszűnésére -a Tv. egyrészt általánosságban a Csjt. házasságra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni, másrészt kifejezett rendelkezéseket tartalmaz azokra az eltérésekre, amelyek a különböző és az azonos neműek közötti párkapcsolatok természetéből következnek, végül pedig e szabályozási módnak megfelelően részben módosítja, részben pedig kiegészíti a Ptk., a Csjt., a Btk. az At., a Kjnp. és más jogszabályok rendelkezéseit is.
■ A bejegyzett (regisztrált) élettársi kapcsolat fogalma és létrejötte
A bejegyzett élettársi kapcsolat fogalmát a Tv. - miként a házasság fogalmát a Csjt. - a jogviszony létrejöttére való utalással határozza meg, azzal a két lényeges eltéréssel, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatot csak azonos nemű tizennyolcadik életévüket betöltött személyek létesíthetnek, és kiskorú részére bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését - a házasságtól eltérően - a gyámhatóság sem engedélyezheti.
A bejegyezett élettársi kapcsolat létrejöttére a házasságkötés garanciális szabályainak mintájára határoz meg a Tv. rendelkezéseket, és a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében az At.-t "A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése" című II/A. fejezettel egészítette ki.
Ennek megfelelően bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni, az anyakönyvvezető a kijelentés megtörténte után a bejegyzett élettársi kapcsolatot a bejegyzett élettársi kapcsolatok anyakönyvébe bejegyzi és a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nyilvánosan, két tanú jelenlétében történik (Tv. 1. §).
■ A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését megelőző eljárás
A házasságkötést megelőző eljáráshoz hasonlóan a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését megelőzően a leendő bejegyzett élettársaknak is nyilatkozniuk kell az anyakönyvvezető előtt arról, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatuknak legjobb tudomásuk szerint nincs törvényes akadálya, valamint igazolniuk kell, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatuk törvényes feltételei fennállnak, a felek valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapota esetében azonban a felek nyilatkozata a bejegyzett élettársi kapcsolat törvényes feltételeinek igazolását pótolja, és a bejegyzett élettársi kapcsolat a bejelentés után nyomban létesíthető (Tv. 2. §).
A házasságkötést megelőző eljárástól eltérően viszont nincs jogi lehetőség egyrészt a Csjt. 39. § szerinti ún. utólagos házasságkötésen alapuló apasági vélelem szabályainak az alkalmazhatóságára, másrészt a feleknek a születendő gyermekük családi nevéről való megállapodására, harmadrészt pedig a névviselésre vonatkozó nyilatkozatok megtételére sem, mert a Tv. 3. § (2) és (3) bekezdése a hivatkozott szabályok alkalmazhatóságát értelemszerűen kizárja.
■ A bejegyzett élettársi kapcsolat alaki feltételei hiányának és a bejegyzési akadályok (érvénytelenségi okok) fennállásának jogkövetkezményei
Az alaki feltételek hiányának és a bejegyzési akadályok (érvénytelenségi okok) fennállásának jogkövetkezményeire tekintettel a bejegyzett élettársi kapcsolat lehet létező és nemlétező, illetőleg érvényes vagy érvénytelen, míg a felek által szándékolt jogkövetkezményekre figyelemmel valós vagy színleges (névleges) is.
E fogalmak egymástól való elhatárolásának nem csupán az anyakönyvvezetői és a bírói, hanem a közjegyzői jogalkalmazás körében is kiemelt jelentősége van, mert nincs helye a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetésének - többek között - akkor, ha a bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelenné nyilvánításának vagy nemlétezése megállapításának lenne helye (Kjnp. 36/A. § (3) bek.)-(lásd: A közjegyzői eljárás törvényes feltételei)
■ ■ A nemlétező (non existens) bejegyzett élettársi kapcsolat
A bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttének a fentebb részletezett ún. alaki kellékei a bejegyzett élettársi kapcsolat minimális feltételeinek minősülnek, ezért bármelyik alaki feltétel hiánya esetén (:a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére irányuló szándékot nem anyakönyvvezető előtt jelentették ki, a felek nem voltak személyesen jelen, nem hangzott el a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére irányuló egybehangzó nyilatkozatuk, a nyilatkozatot feltételhez vagy időhöz kötötték, vagy a bejegyzett élettársi kapcsolatot nem két azonos nemű személy létesítette:), a bejegyzett élettársi kapcsolat nemlétezőnek minősül. A nemlétező bejegyzett élettársi kapcsolathoz - az érvénytelen házassággal és az érvénytelen bejegyzett élettársi kapcsolattal ellentétben - semmiféle jogkövetkezmény nem fűződik, ezért fogalmilag kizárt ún. maradék joghatások érvényesülésének a lehetősége is, és a nemlétezésének megállapítása iránti per indításának van helye, a nemlétezésére - annak érvénytelenségével szemben - bárki, bármilyen eljárásban hivatkozhat és a nemlétező bejegyzett élettársi kapcsolatot tartalmazó bejegyzés közigazgatási eljárás keretében is törölhető a bejegyzett élettársak anyakönyvéből.
A további, kisebb alaki hibák esetén a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejön és érvényes.
■ ■ Az élettársi kapcsolat bejegyzésének akadályai és az érvénytelen bejegyzett élettársi kapcsolat
A házasságkötésnek, és ebből következően a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének törvényi feltételeit a Csjt. - az alaki feltételektől eltérően - olyan ún. érvénytelenségi okokként szabályozza, amelyek hiánya egyszersmind ún. házassági akadálynak és az élettársi kapcsolat bejegyzése akadályának is minősül.
A Csjt. ugyanakkor a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttének az alakszerűségi feltételeit is meghatározza, és egyes alakszerűségi feltételeket érvénytelenségi oknak minősít.
■ ■ ■ A törvényes feltételek valamelyike hiányának az elsődleges jogkövetkezménye az, hogy ilyen esetben az anyakönyvvezető az élettársi kapcsolat bejegyzésénél való közreműködést -az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: At.) Tv. 8. §-sal kiegészített 26/B. §-a szerint - köteles megtagadni (:a közreműködésre nem illetékes, az eljárásból ki van zárva, a létrehozásának törvényes akadálya van, a felek a létrehozás törvényes feltételeit nem igazolták, a felek a létrehozáshoz a jogszabályban előírt felmentést, illetőleg engedélyt nem mutatták be, a bíróság bármelyik felet, akár nem jogerős határozattal is cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte, vagy a fél a létrehozás időpontjában nyilvánvalóan cselekvőképtelen:).
■ ■ ■ A törvényes feltételek hiánya ellenére történő bejegyzés ugyanakkor másodlagosan a bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelenségének megállapítására ad alapot. A bejegyzési akadályok, illetve érvénytelenségi okok (:korábbi házasság, illetve bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása, rokoni, illetve hozzátartozói kapcsolat, sógorság, alaki hibák, cselekvőképtelenség, 18. életéve betöltésének hiánya, stb.) lehetnek elháríthatók és elháríthatatlanok.
Az utóbbi körbe tartozik - többek között - a felek valamelyike korábbi házasságának vagy bejegyzett élettársi kapcsolatának fennállása, vagy a felek valamelyike 18. életéve betöltésének a hiánya. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Btk.) a Tv. 13. §-ával módosított 192. § (2) bekezdése ugyanis - az (1) bekezdés által bűncselekménnyé nyilvánított kettős házasság bűntettének elkövetéséért kiszabható - három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetni rendelte a kettős bejegyzett élettársi kapcsolatot, tehát azt is, "aki bejegyzett élettársi kapcsolatának fennállása alatt házasságot köt, vagy újabb bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, továbbá aki bejegyzett élettársi kapcsolatban álló személlyel házasságot köt, vagy ilyen személlyel bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít." A tizennyolcadik életévét be nem töltött (nem pedig a Ptk. 12. § szerinti kiskorú!) személy - a 16. életévét betöltött kiskorú házasságkötésével ellentétben -a gyámhatóság előzetes engedélyével sem létesíthet bejegyzett élettársi kapcsolatot, ezért fogalmilag kizárt a nagykorúság bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése útján történő megszerzése is. Hasonlóképpen kizárt azt is, hogy olyan 18. életévét be nem töltött nagykorú személy létesíthessen bejegyzett élettársi kapcsolatot, aki a Ptk. 12. § alapján a házasságkötése folytán vált nagykorúvá, a házassága azonban időközben a házastársának halála vagy annak a bíróság általi felbontása, illetőleg - a cselekvőképesség hiányán vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiányán kívüli okból történt - érvénytelenné nyilvánítása folytán megszűnt.
A házasságot és - ebből következően - a bejegyzett élettársi kapcsolatot nem önmagában valamely érvénytelenségi ok puszta fennállása esetén, hanem csak akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha azt az arra - a Csjt. 14-16. §-ai által meghatározott - jogosultak valamelyike által a Pp. 281. § által meghatározott alperes ellen megindított érvénytelenítési perben hozott - mindenkivel szemben hatályos - bírósági ítélet érvénytelennek nyilvánította azért, mert azt valamely házassági, illetve bejegyzési akadály ellenére kötötték meg, illetve jegyezték be, vagy azt házassági, illetve bejegyzési akadály hiányában ugyan, de az érvényességhez szükséges alaki szabályok megsértésével kötötték meg, illetve jegyezték be (Csjt. 13. §). Az érvénytelenítés jogkövetkezményeként a bejegyzett élettársak a kapcsolat keletkezésére visszanyúló (ex tunc) hatállyal visszanyerik házasságkötési, illetve bejegyzett élettársi kapcsolat létesítési szabadságukat. Az érvénytelen bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásait azonban - az érvénytelenség ún. maradék joghatásaként - a vélt házasságra, illetve vélt bejegyzett élettársi kapcsolatra irányadó Csjt. 33. § alapján kell elbírálni.
E törvényhely szerint a vélt bejegyzett élettársi kapcsolat alatt olyan érvénytelen bejegyzett élettársi kapcsolatot, amelynek létrejöttekor vagy egyik fél sem, vagy legalább az egyik fél nem tudott az érvénytelenségi ok fennállásáról. Kétoldalú vélt bejegyzett élettársi kapcsolat esetén, tehát akkor, ha a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttekor mindkét fél jóhiszemű volt, a bejegyzett élettársi kapcsolatból folyó vagyonjogi hatások ugyanazok, mint érvényes bejegyzett élettársi kapcsolat esetében. Az ilyen bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelenné nyilvánítása esetén a vagyonjogi követeléseket mindegyik fél akként érvényesítheti, mintha a bejegyzett élettársi kapcsolatot az érvénytelenné nyilvánításának időpontjában a bíróság felbontotta, illetve a közjegyző megszüntette volna. Egyoldalú vélt bejegyzett élettársi kapcsolat esetén, tehát akkor, ha a jogviszony létrejöttekor csak az egyik fél volt jóhiszemű, az előbbi rendelkezéseket csak az ő kívánságára kell alkalmazni (Csjt. 33. §).
■ ■ A színleges ("névleges") és a valós bejegyzett élettársi kapcsolat
Nem vélt, hanem színleges (névleges) bejegyzett élettársi kapcsolatról beszélünk viszont akkor, ha annak létrehozásával a felek nem valójában nem a bejegyzett élettársi kapcsolat jogi hatásait, hanem valamely más joghatást vagy célt kívánnak elérni - így például a felek valamelyikének más országba való áttelepülését kívánják akarják kieszközölni, a szándékuk azonban már eredetileg sem irányul arra, hogy egymással életközösségre lépjenek, illetőleg az egymás közötti jogviszonyukra a bejegyzett élettársi kapcsolat jogi hatásai legyenek irányadók.
Nem színleges, hanem valós a bejegyzett élettársi kapcsolat akkor, ha a felek eredeti szándéka a bejegyzett élettársi kapcsolat jogi hatásaira irányul ugyan, az életközösség tényleges megkezdésére azonban a kapcsolat bejegyzését követően felmerült okok miatt nem került sor.
A bejegyzett élettársi kapcsolat joghatásait a Tv. 3. § (1) bekezdésének utaló szabálya akként határozza meg, hogy "ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vagy e törvény a rendelkezés alkalmazását nem zárja ki, megfelelően alkalmazni kell a házasságra, a házastársra vagy házastársakra, az özvegyre, az elvált személyre, a hajadonra, nőtlenre, valamint a házaspárra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra, a bejegyzett élettársra vagy bejegyzett élettársakra, az elhunyt bejegyzett élettárs túlélő bejegyzett élettársára, arra a személyre, akinek bejegyzett élettársi kapcsolatát megszüntették, aki még nem volt házas, és bejegyzett élettársi kapcsolatot még nem létesített és a bejegyzett élettársakra."
Másként rendelkeznek, és ezáltal kizárják a házasságra vonatkozó szabályok alkalmazhatóságát a Tv. 3. § (2)-(4) bekezdéseinek kivételes szabályai a
a) a közös gyermekké fogadás lehetőségére (tehát egyrészt ugyanazon gyermek akár együttesen, akár külön-külön történő, másrészt az egyik bejegyzett élettárs gyermeke másik bejegyzett élettárs általi örökbefogadása),
b) az apasági vélelem keletkezésére,
c) a házastársak névviselésére, valamint
d) az emberi reprodukcióra irányuló, külön törvény szerinti eljárások házastársakra vonatkozó rendelkezési vonatkozásában.
A Tv. kifejezett kizáró rendelkezése folytán a közös gyermekké fogadás joga a bejegyzett élettársakat nem illeti meg, a túlélő özvegy bejegyzett élettárs azonban az elhalt bejegyzett élettársának akár vérszerinti, akár örökbefogadott gyermekét örökbefogadhatja.
A házastársakat és volt házastársakat a Csjt. által meghatározott formában megillető névviselési jog (: a névviselési forma megválasztása, megváltoztatása és megváltozása:) a bejegyzett élettársakra nem alkalmazható ugyan, annak viszont nincs jogi akadálya, hogy az akár bejegyzett, akár be nem jegyzett élettársak bármelyikének a családi és/vagy utónevét - az élettársi kapcsolat létrejöttének tényére tekintettel előterjesztett kérelme alapján - az egyéb törvényes feltételek meglétében - az igazságügyi és rendészeti miniszter változtassa meg. A névviselés vonatkozásában külön is kitér a Tv. 3. § (3) bekezdése arra, hogy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése esetén a bejegyzett élettárs volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha a bejegyzett élettársi kapcsolata megszűnt. Ha a leendő bejegyzett élettárs a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését megelőzően házassági névként volt férje nevét vagy családi nevét viseli a házasságra utaló toldással, és házassági nevét nem módosítja másik házassági névviselési formára, a születési családi nevének viselésére jogosult. Nincs akadálya viszont annak, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése után is tovább viselje a volt feleség a volt férjének családi nevét a házasságra utaló ("-né") toldás nélkül, a volt férj tovább viselje volt feleségének családi nevét, továbbá mindkét volt házastárs tovább viselje az általuk közösen választott - a kötőjellel összekapcsolt családi nevükből és az ahhoz hozzáfűzött saját utónevükből álló - ún. házassági nevet (2002. évi XLIV. törvénnyel módosított 25-26. §).
A családi állapotra vonatkozó nyilatkozat formája vonatkozásában kiemeli a Tv. 3. § (5) és (6) bekezdése, valamint a Csjt. - Tv. 5. § (2) bekezdésével kiegészített - 26/A. § (1) és (2) bekezdése azt, hogy ha e törvény a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat fennállásához, illetve a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnéséhez nem állapít meg eltérő jogkövetkezményt, továbbá ha a jogosultság vagy a kötelezettség az özvegyet és az özvegy bejegyzett élettársat megkülönböztetés nélkül megilleti vagy terheli, a családi állapotra vonatkozó nyilatkozat csak olyan formában követelhető meg, hogy a "házas" és "bejegyzett élettárs", az "özvegy" és az "özvegy bejegyzett élettárs", illetve az "elvált" és az "elvált bejegyzett élettárs" megjelölés együtt szerepeljen. A családi állapotra vonatkozó adatot tartalmazó nyilvántartásban - az anyakönyvi nyilvántartás, valamint a személyi adat- és lakcímnyilvántartás kivételével - a családi állapotot úgy kell feltüntetni, hogy a "házas" és a "bejegyzett élettárs", az "özvegy" és az "özvegy bejegyzett élettárs", illetve az "elvált" és az "elvált bejegyzett élettárs" megjelölés együtt szerepeljen.
A Tv. eltérő rendelkezése hiányában tehát - a fentebb részletezett kivételektől eltekintve - a bejegyzett élettársi kapcsolat a házassággal azonos joghatásokkal jár. E jogkövetkezmények a legkülönbözőbb jogágak területét érintik, ehelyütt azonban - terjedelmi okok miatt - csak a családjogi és polgári jogi joghatásokra térünk ki.
■ A családjogi joghatások
■ ■ A bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi joghatásai értelmezhetők szűkebben és tágabban is - tágabb értelemben véve ide tartoznak a bejegyzett élettársi tartás és a bejegyzett élettársi lakáshasználat rendezésének kérdései is.
■ ■ ■ Szűkebb értelemben a bejegyzett élettársi kapcsolat törvényes vagyonjogi joghatása az, hogy a bejegyzéssel a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők között az életközösség idejére bejegyzett élettársi vagyonközösség keletkezik, és ennek megfelelően a bejegyzett élettársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a bejegyzett élettársi életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami - a Csjt. 28. § szerint - valamelyik bejegyzett élettárs különvagyonához tartozik (Csjt. 27. § (1) bek.).
Az élettársi kapcsolat bejegyzésének ténye tehát a szükséges, de nem elégséges feltétele a bejegyzett élettársi vagyonközösség létrejöttének, mert az utóbbi joghatás érvényesüléséhez az életközösség tényleges létrejötte és folyamatos fennállása is szükséges, az életközösség megszűnésével pedig az ilyen jogi hatások megszűnése a bejegyzett élettársi kapcsolat további fennállása ellenére is bekövetkezik. Törvényes vélelem szól azonban amellett, hogy a bejegyzés tényével az életközösség is létrejött (BH 1992/6/398.), a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését közvetlenül megelőző, - Ptk. 685/A. § által meghatározott - de facto élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira pedig - a Legfelsőbb Bíróság már hatályon kívül helyezett 10. számú irányelvének 3. pontján alapuló bírói gyakorlat szerint - nem a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése, hanem a Csjt. 27-31. §-ai az irányadók. Ilyen esetben tehát a bejegyzett élettársi kapcsolat - házasságéval azonos vagyonjogi hatásait az életközösség tényleges kezdetének az időpontjától kell számítani (LB - már hatályon kívül helyezett -10. számú irányelvnek 3. pontja, Pfv.II.22.531/1994. és CDT 44.).
Nem irányadó a vélelem akkor, ha a bejegyzett élettársak a kapcsolatuk bíróság általi felbontása vagy közjegyző általi megszüntetése után az életközösséget tovább folytatják, vagy a megszakadt életközösséget a bejegyzett élettársi kapcsolatuk felbontását vagy megszüntetését követően visszaállítják anélkül, hogy újabb bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenének. A bejegyzett élettársi kapcsolat felbontása vagy megszüntetése ugyanis a bejegyzett élettársi vagyonközösséget minden esetben megszakítja és azt az életközösség ezt követő esetleges visszaállítása sem támaszthatja fel. Azt ezt követően folytatott vagy létesített de facto élettársi kapcsolatra a Csjt. házassági vagyonjogi szabályai már nem alkalmazhatók, ezért annak fennállása alatt a volt bejegyzett élettársak a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése alapján a szerzésben való közreműködés arányában szereznek közös tulajdont akkor is, ha a bejegyzett élettársi közös vagyonuk megosztására nem a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontásával vagy megszüntetésével egyidejűleg, hanem csak azt ezt követő de facto élettársi kapcsolatuk megszakadása után kerül sor (házastársakra BH 1993/8/502.).
Az életközösség átmeneti jellegű megszakadása ezzel szemben - ha vagyonmegosztás nem történt - a vagyonközösséget nem szünteti meg, ezért azt a bejegyzett élettársi vagyonjogi igények rendezésénél egységesnek és folyamatosnak kell tekinteni.
A Csjt. reálszerzés elvén alapuló vagyonközösségi rendszere szerint a bejegyzett élettársak összes vagyonán belül tehát három - dologi jogilag is különálló - vagyontömeget, azaz három alvagyont kell megkülönböztetni: a két fél különvagyonát és a közös vagyont. A két különvagyon mindegyik bejegyzett élettársnak a másiktól független rendelkezése alatt áll, a közös vagyonról viszont csak közös egyetértésben rendelkezhetnek, ezért főszabály szerint bármelyikük visszterhes ügyletéért a másik bejegyzett élettárs felelőssége is fennáll a közös vagyon reá eső része erejéig, és közös a kezelés, a birtoklás joga is. A három alvagyon különállásából következik az is, hogy mindegyik alvagyont külön terhelik a saját körén belül felmerülő terhek és kötelezettségek, és közöttük megtérítésnek annyiban van helye, amennyiben az egyik alvagyonból a másik javára költekezés (beruházás) történt, és így az egyik alvagyon a másik alvagyon terhére gazdagodott (Csjt. 30. § (1)-(3) bek.).
A bejegyzett élettársak "osztatlan közös "tulajdonszerzése" és - ebből következően - a közös és különvagyonának fogalma, tárgya és köre szélesebb fogalom a Ptk. szerinti közös tulajdonnál, mert a Csjt. "mindaz" szóhasználatából az következik, hogy a házastársak reálszerzés elvén alapuló - családjogi értelemben vett - osztatlan közös tulajdonszerzése kiterjed mindarra, ami polgári jogi értelemben a (aktív és passzív) vagyon fogalmi körébe tartozik, tehát:
a. ) ami a Ptk. 94. § (1) bekezdése szerint polgári jogi értelemben tulajdonjog tárgya, tehát ingó vagy ingatlan dolog,
b. ) amelyre a Ptk. 94. § (2) bekezdése szerint a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell, tehát: pénz, értékpapír, dolog módjára hasznosítható természeti erő,
c. ) amely polgári jogi értelemben kötelmi jellegű igénynek minősül, tehát
- vagyoni értékű jog, illetve követelés,
- vagyoni tárgyú kötelezettség, illetve tartozás (Csűri: Értékpapírok és társasági részesedések a házassági vagyonjogban 39 - 59. o., és LB Pfv.II.20.029/1997., Pfv.II.21.130/1998, Pfv.II.23.064/1998.).
A vagyonközösséget a bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik bejegyzett élettárs kérelmére nemperes eljárásban - végzéssel - megszüntetheti, a bejegyzett élettársi életközösség megszűnésekor pedig a vagyonközösség véget ér, és bármelyik bejegyzett élettárs követelheti a közös vagyon megosztását azzal, hogy ennek során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonba, illetőleg a különvagyonból a közös vagyonba történt beruházások, továbbá a kezelési és fenntartási költségek megtérítését (Csjt. 31. § (1)-(2) bek.). A közös vagyon megosztása történhet a bejegyzett élettársak megállapodásával, tehát peren kívüli szerződésével vagy perbeli egyezségével vagy a bíróság polgári perben hozott ítéletével.
■ ■ ■ A házassági és - ebből következően - a bejegyzett élettársi vagyonjogi szabályok diszpozitív (szerződést pótló) jellege folytán a törvényes vagyonjogi rendszer csak eltérő tartalmú bejegyzett élettársi vagyonjogi szerződés létrejöttének a hiányában, vagy akkor érvényesülhet, ha a létrejött szerződés érvénytelen.
A bejegyzett élettársi kapcsolatra lépni szándékozók ugyanis a bejegyzés előtt, valamint a bejegyzett élettársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házastársakhoz hasonlóan - a bejegyzett élettársi életközösség tartamára szerződéssel rendezhetik, és a szerződésben a Csjt. rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös-, illetőleg a különvagyonba (Csjt. 27. § (2)-(4) bek.).
Az ítélkezési gyakorlat szerint az ún. szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók, illetve a házasfelek - a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott szerződéses szabadságukkal élve - szabadon dönthetnek abban, hogy:
• egyrészt az életközösség tartamára az egymás közötti vagyoni viszonyaikat szerződéssel szabályozzák és a közös, illetve a különvagyon körét a reálszerzés elvén alapuló vagyonközösség helyett belátásuk szerint határozzák meg akként, hogy:
• a reálszerzés elvén alapuló részleges vagyonközösség,
• az értéktöbbleti elven alapuló teljes vagy részleges vagyonközösség, vagy
• a teljes vagyonelkülönítés rendszerében állapodnak meg,
• másrészt a házastársaknak a vagyonközösséghez tartozó tárgyakkal való közös rendelkezési jogát,
• harmadrészt az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló felelősségét a Csjt. rendelkezéseitől eltérő módon szabályozzák,
• végül pedig szerződéskötés hiányában - a vagyoni viszonyaikra a Csjt. vagyonközösségen alapuló vagyonjogi rendszerének szabályai lesznek irányadók"
Külön ki kell emelni ugyanakkor azt, hogy a Csjt. 27. § (3) bekezdése szerint a házastársak a harmadik személlyel kötött ügyleteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, ha a szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonához tartozik, a házassági, illetve bejegyzett élettársi vagyonjogi szerződés Csjt. szabályaitól eltérő ügyleti felelősségre vonatkozó rendelkezéseinek "érvényessége, illetve a harmadik személy-lyel vagy a másik házastárssal szembeni hatályossága pedig természetesen feltételezi azt, hogy a házastársak valamelyikével szerződő harmadik személy, illetve a másik házastárs a reá nézve kedvezőtlenebb, illetve terhesebb felelősségi feltételek alkalmazásához kifejezetten hozzájárult." (Csűri: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 239-240. old., CompLex Kiadó - Budapest, 2006.).
A szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingó dolog ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra (Csjt. 27. § (3) bek.).
A szerződést kizárólag - a 2001. évi XXXV. számú törvény 3. § (2) bekezdése szerinti -elektronikus aláírást felhasználva, illetve elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumba foglalva nem lehet elkészíteni
A közjegyző által készített közokiratba foglalt szerződések alakiságait a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény tartalmazza, míg jogi képviselőként a szerződést az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény értelmében ügyvéd vagy ügyvédi iroda ellenjegyezheti.
Magánokiratba foglalt szerződés megkötésénél - az ügyvédi munkaközösség, jogi oktatói munkaközösség, valamint a szakszervezeti és szövetkezeti jogsegélyszolgálat jogintézményének a megszűnése folytán - jogi képviselőként - az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény értelmében - csak ügyvéd vagy ügyvédi iroda járhat el. A 2003. évi LXXX. törvény 1. § (3) bekezdésének a./ pontja szerint elvileg nem kizárt a szerződésnek az állami jog segítségnyújtás keretében jogi segítő által történő elkészítése sem.
A fentebb részletezett alakiságok nem csupán a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésre, hanem
• a házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymással kötött adásvételi, csere-, ajándékozási és kölcsönszerződésére (Csjtr. II. 3. § (2) bek.),
• a közös lakás használatát szabályozó szerződésre (Csjt. 31/A. § (1) bek.), valamint
• az életközösség fennállása alatt a házastársi közös vagyon tárgyában létrejött megállapodásra is kiterjednek.
Nem érintik viszont a Csjt. rendelkezései a más jogszabályok által előírt alaki érvényességi követelményeket (pl. ingatlan közös tulajdonának megszüntetése esetén a Ptk. 365. § (3) bekezdése szerinti írásbeli forma).- (Csűri Éva: A házassági vagyonjog - OITH -Vázlat bírósági fogalmazók részére - Budapest, 2007.)
■ ■ A bejegyzett élettársak lakáshasználatának rendezésére - a házastársakhoz hasonlóan - elsődlegesen a közöttük létrejött szerződés tartalma, ennek hiányában pedig a Csjt. - házastársi közös lakás használatának rendezésére vonatkozó - 31/A-31/E. §-ai az irányadók. E szabályok szerint a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnése esetén a lakás használata tárgyában a bíróság akkor dönt, ha a lakásban a bejegyzett élettársak egyikőjük vagy mindkettőjük tulajdonjoga vagy bérleti joga alapján laknak.
A házastársi közös lakás használatának rendezésére vonatkozó Csj.-beli szabályok alkalmazhatóságát az ítélkezési gyakorlat a más önálló jogcímen használt, vagyoni értéket jelentő - így például az egyik vagy mindkét fél haszonélvezetében vagy - ha a használat lakásigény kielégítését is szolgálja - haszonbérletében lévő lakásokra is kiterjesztette (LB PK 299. számú állásfoglalás indokolása, BH 1988/8/275., Pfv.II.21.841/1998.). Nem ismeri el viszont a az egymással szembeni perindítás lehetőségét akkor, ha a házastársak a lakásban ún. járulékos jogcímen (mint családtagok, szívességi lakáshasználók, albérlőtársak) vagy jogcím nélkül laknak. Ilyen esetben a lakással rendelkezni jogosult tulajdonos, bérlő, haszonélvező jogosult egyik vagy mindkét házastárssal szemben a lakás elhagyása érdekében pert indítani és a távozásra köteles házastársat a lakáshasználati jogának ellenértéke sem illeti meg (BH 1989/10/403., CDT 239., és BH 1997/2/75., CDT 203.).
■ ■ A házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontása esetén volt házastársától vagy volt bejegyzett élettársától tartást igényelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve, ha arra a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált (Csjt. 21-22. §), a különélő és önhibáján kívül rászoruló házastársát vagy bejegyzett élettársát pedig - ha arra nem érdemtelen - a bejegyzett élettárs a különvagyonából is köteles eltartani, amennyiben házastársa vagy bejegyzett élettársa megélhetésének költségeit a közös vagyonból nem lehet fedezni, és a tartás nem veszélyezteti a kötelezett saját, valamint annak a megélhetését, akinek eltartására házastársával vagy bejegyzett élettársával egysorban köteles (Csjt. 32. § (3) bek.).
A tartási kötelezettség sorrendjében első a házastárs, illetve a bejegyzett élettárs, a tartásra jogosultság sorrendjében pedig a házastárs, illetve a bejegyzett élettárs és az elvált házastárs, illetve az elvált bejegyzett élettárs - a gyermek kivételével - a többi rokont megelőzi, és a különélő házastárssal, illetve különélő bejegyzett élettárssal egy sorban követelhet tartást a volt házastárs, illetve a volt bejegyzett élettárs is (Csjt. 60. § (1) és 64. § (2) bek.).
■ ■ A bejegyzett élettárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának vagy bejegyzett élettársának olyan tartásra szoruló kiskorú gyermekét (mostohagyermek), akit házastársa vagy bejegyzett élettársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba, és a tartási kötelezettség mindkét házastársat, illetve mindkét bejegyzett élettársat egysorban terheli (Csjt. - Tv. 5. § (5) bekezdésével módosított - 62. § (1) bekezdése).
A mostohaszülő (másodlagos) tartási kötelezettsége ugyanakkor egyrészt nem érinti a gyermekétől különélő vérszerinti szülőnek a gyermekével szemben változatlanul fennálló (elsődleges) tartási kötelezettségét, másrészt az főszabály szerint csak a természetbeni tartásra korlátozódik és a pénzbeli tartásra csak akkor terjed ki, ha a vérszerinti szülők a gyermekük tartását nem képesek biztosítani, a mostohaszülő pedig a tartásához a közös háztartás keretén belül nem járul hozzá, harmadrészt a mostohaszülő tartási kötelezettségét nemcsak a mostohagyermek tartásra való rászorultságának a megszűnése, hanem a szülővel fennálló életközösségének a megszűnése és a mostohagyermek nagykorúságának elérése is megszünteti.
■ A polgári jogi (öröklési jogi) joghatások
A bejegyzett élettársak törvényes öröklési státusza is a házastársakéval azonos. Míg a Ptk. hatálya alá tartozó élettárs öröklési joga kizárólag végintézkedésen alapulhat, addig a túlélő házastárs és a túlélő bejegyzett élettárs törvény vagy végintézkedés jogcímén egyaránt örökölhet, és a házastárs, illetve a bejegyzett élettárs mindkét esetben lehet állagörökös vagy haszonélvezeti jog örökös is, törvényes öröklés jogcímén azonban nem holtig tartó haszonélvezeti jogot, hanem csak ún. özvegyi haszonélvezeti jogot örökölhet. Bár a túlélő házastárs vagy a túlélő bejegyzett élettárs az örökhagyó egyik legközelebbi hozzátartozója, a törvényes öröklés rendje szerint a hagyatéki vagyon állagát (tulajdonjogát) csak akkor örökölheti meg, ha az örökhagyónak - bármilyen távoli - leszármazója nem maradt (Ptk. 607. § (4) bek.). Ezt az ellentmondásos helyzetet kompenzálja a Ptk. azzal, hogy az örökhagyó túlélő házastársának vagy a túlélő bejegyzett élettársnak elvben korlátlan haszonélvezeti jogot, ún. özvegyi jogot biztosít egyrészt a leszármazók állagöröklése mellett, másrészt az ági öröklés alá eső vagyontárgyakon. Az örökhagyó házastársa, bejegyzett élettársa örökli ugyanis mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örökölt (özvegyi jog). Ha a házastárs vagy a bejegyzett élettárs új házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, haszonélvezeti joga megszűnik (Ptk. 615. § (1)-(2) bek.).
■ Adójogi, társadalombiztosítási jogi és egyéb joghatások
Értelemszerűen megilletik a bejegyzett élettársakat azok a jogok és kötelezettségek, amelyek többségében a házastársakkal már ma is azonos módon járnak az élettársak számára (egészségügyi információhoz jutási és döntési jogok, tanúvallomás megtagadásának joga, összeférhetetlenségi szabályok). Továbbá a bejegyzett élettársakat mindazok az adójogi, munkajogi, szociális, bevándorlási, honosítási stb. kedvezmények megilletik, mint a házasságban élőket, illetve ugyanazok az eljárási szabályok is vonatkoznak rájuk, mint a házastársakra (pl.: tanúvallomás megtagadásának joga, összeférhetetlenségi szabályok)-(Tv. indokolása).
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény - Tv. 17. § (6) bekezdésével módosított - 171. § (4) bekezdésének a) pont ac) és ae) alpontjai szerint reprodukciós eljárás céljából történő ivarsejt-adományozás esetén a (2) bekezdése szerinti felajánlás történhet meghatározott recipiens számára történő felhasználásra is - az egyéb törvényes feltételek együttes fennállása esetén - akkor, ha a) az adományozó recipiens
• közeli hozzátartozója vagy
• oldalági rokona, vagy
• testvérének házastársa (bejegyzett élettársa, élettársa) vagy
• házastársa (élettársa) közeli hozzátartozója az egyenesági rokon és a testvér kivételével, vagy
• házastársa (élettársa) testvérének házastársa (bejegyzett élettársa, élettársa),
• aki megfelel a 171. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat, mint az állam által nyilvántartott és a jog által védett, személyállapoti és családjogi jogviszonyt létrehozó párkapcsolati forma - a Ptk. hatálya alá tartozó de facto élettársi kapcsolattal ellentétben - nem szűnik meg önmagában azáltal, hogy a felek között az együttélés megszakad, ezért a megszűnésének eseteit a Csjt., illetve a Tv. taxatíve határozza meg.
A házasság, és a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnése és érvénytelenné nyilvánítása megegyezik egymással abban, hogy az ún. "maradékhatások" kivételével feloldja a házasságkötéssel, illetve az élettársi kapcsolat bejegyzésével keletkezett jogi hatásokat. Lényegesen különbözik viszont egymástól az említett két jogintézmény abban, hogy míg az érvénytelenné nyilvánítás - a maradékhatások ellenére - mindig a keletkezésére visszaható (ex tunc) hatályú, addig a megszűnése csak a megszűnés napjától a jövőre vonatkozó (ex nunc) hatályú.
Más kérdés az, hogy egyes jogi hatások - mint például a házassági, illetve bejegyzett élettársi vagyonjogi hatások - keletkezéséhez nem elegendő a házasság megkötésének, illetve az élettársi kapcsolat bejegyzésének puszta ténye, hanem ahhoz az életközösség létrejötte és fennállása is szükséges, az életközösség megszűnésével pedig az ilyen jogi hatások megszűnése a házasság, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat további fennállása ellenére is bekövetkezik.
A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnik a) az egyik bejegyzett élettárs halálával, b) bírósági felbontással vagy c) közjegyző általi megszüntetéssel (Tv. 4. § (1) bek.). A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésére a házasság megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell. A bejegyzett élettársi kapcsolatot a felek közös megegyezése alapján a közjegyző nemperes eljárásban szünteti meg (Tv. 4. § (2)-(3) bek.).
A bejegyzett élettársi kapcsolat - természeténél fogva, egyezően a házasság megszűnésével - a bejegyzett élettársak bármelyikének a halálával megszűnik.
Arra, hogy a házasság, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat a házastárs, illetve a bejegyzett élettárs halála folytán megszűnt, hivatkozni lehet:
• halotti anyakönyvi bejegyzés vagy
• a bíróságnak
• a halál tényét megállapító, illetőleg
• holtnak nyilvánító jogerős határozata alapján.
Ha az említett anyakönyvi bejegyzés, illetőleg bírósági határozat hatálya megdől, tehát kiderül, hogy a halottnak vélt házastárs, illetve bejegyzett élettárs mégis életben van, és a másik házastárs újabb házasságot nem kötött vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot nem létesített, illetve a másik bejegyzett élettárs házasságot nem kötött, vagy újabb bejegyzett élettársi kapcsolatot nem létesített, úgy a házassági kötelék, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat változatlanul fennmarad, és azt a házastársak, illetve bejegyzett élettársak tovább folytathatják, de megnyílik a jogi lehetőség a házasság felbontására, illetőleg a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére is.
Ha azonban a másik házastárs újabb házasságot kötött vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesített vagy a másik bejegyzett élettárs időközben házasságot kötött vagy újabb bejegyzett élettársi kapcsolatot létesített, úgy a korábbi házasságot vagy a korábbi bejegyzett élettársi kapcsolatot akkor is megszűntnek kell tekinteni, ha említett anyakönyvi bejegyzés, illetőleg bírósági határozat hatálya az újabb házasságkötést vagy újabb élettársi kapcsolat létesítését követően megdől. Nem alkalmazható viszont ez a rendelkezés akkor, ha az újabb házasságkötéskor, illetve újabb bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésekor bármelyik házasuló, illetve bejegyzett élettársi kapcsolatra lépő tudta, hogy a halál nem következett be (Csjt. 17. § (2) bekezdés).
Mindkét házastárs, illetve bejegyzett élettárs jóhiszeműsége esetén tehát a jogalkotó - főszabályként - kiküszöböli a Csjt. 7. § (1) bekezdésének tilalmába ütköző, és a Btk. által büntetni rendelt kettős házasság, illetve kettős bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttének a lehetőségét, azáltal, hogy a korábbi házasságot, illetve korábbi bejegyzett élettársi kapcsolatot megszűntnek nyilvánítja, mert a közokiratokba (anyakönyvi kivonat, jogerős bírósági végzés) vetett bizalomhoz fontos társadalmi és egyéni érdekek fűződnek.
Bármelyik házastárs, illetve bármelyik bejegyzett élettárs rosszhiszeműsége esetén viszont - kivételesen - nem akadályozza meg a kettős házasság, illetve kettős bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttét, mert a rosszhiszemű fél a jogvédelemre nem érdemes, és ilyen esetben a rosszhiszeműség bizonyítására az újabb házasság, illetve újabb bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelenné nyilvánítása iránt indított perben kerülhet sor.
Erre tekintettel viszont megszűntnek kell tekinteni a korábbi házasságot, illetve korábbi bejegyzett élettársi kapcsolatot akkor is, ha a jóhiszeműen megkötött újabb házasság, illetve jóhiszeműen létesített újabb bejegyzett élettársi kapcsolat időközben megszűnt vagy érvénytelenné vált (Csiky Ottó: A családjog kézikönyve 60-61. old., HVG-ORAC - Budapest, 2007., Petrik: Csjt. Kommentár II. 137. old.).
Megszünteti a bejegyzett élettársi kapcsolatot - a házassághoz hasonlóan - az erre hatáskörrel rendelkező hatóság határozata is. A megszüntetéssel egyidejűleg rendezendő kérdések kapcsán figyelemmel kell lenni a feleket terhelő kötelezettségek tejesítésére, a jogok és kötelezettségek érvényesítésére, szükség esetén azok kikényszeríthetőségére. Oly módon kell ezért a megszüntetésről rendelkezni, hogy az azzal egyidejűleg megállapított kötelezettségek hatósági úton kikényszeríthetőek legyenek mind belföldön, mind pedig külföldön. Erre pedig egyértelműen a polgári kapcsolatokat elbíráló hatóságok döntései alkalmasak, ezért a törvény a megszüntetést bírói polgári peres és közjegyzői nemperes eljárás útján teszi lehetővé (Tv. Részletes indokolása a 4. §-hoz).
A Tv. 4. § (2) bekezdése szerint a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésére a házasság megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell.
A magyar házassági bontójog alapszerkezetét a Csjt. 18. § anyagi jogi és a Pp. eljárásjogi szabályai együttesen határozzák meg, a Pp. szabályainak ismertetésére azonban terjedelmi okok miatt nincs módunk.
A Csjt. anyagi jogi szabályai a házasság és - ebből következően - a bejegyzett élettársi kapcsolat bíróság általi felbontásának két formáját ismerik: az ún. okfeltáráson és az egyező akaratnyilvánításon (ún. közös megegyezésen) alapuló bontást, amely utóbbi peres eljárás helyett a felek - az egyéb törvényes feltételek meglétében - a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyzői nemperes eljárás keretében történő megszüntetését is választhatják.
■ Az okfeltáráson alapuló (tényállásos) bontás
A Csjt. 18. § (1) bekezdése alapján a bíróság a házasságot, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolatot bármelyik házastárs vagy bejegyzett élettárs - illetőleg a házastársak vagy a bejegyzett élettársak közös kérelmére felbontja, ha a házaséletük, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolatuk teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.
Az idézett törvényhelyből következően a hatályos bontójog nem a szubjektív jellegű ún. vétkességi elven, hanem az objektív jellegű ún. feldúltsági elven alapul, ezért a Csjt. - sem kimerítő, sem példálózó jelleggel - nem tartalmazza az ún. bontó okok felsorolását, hanem ún. kerettényállást fogalmaz meg, amelynek alapján a bíróság feladata annak eldöntése, hogy a házasság, és ebből következően a bejegyzett élettársi kapcsolat valóban teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e.
A teljes körű bizonyítást igénylő, ún. okfeltáráson alapuló vagy tényállásos perekben a bíróságnak fel kell tárnia a házasélet, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat megromlásához vezető okokat és körülményeket, a vétkességi elv hiánya folytán azonban az ítéletének rendelkező része nem tartalmazhat arra vonatkozó utalást, hogy melyik fél felróható magatartása vezetett a kapcsolat felbomlásához. Más kérdés viszont az, hogy ha bármelyik fél oldalán bizonyítást nyer magatartásának a családjogi szempontú súlyos felróhatósága, úgy ez a tény a házasság, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontásához kapcsolódó ún. járulékos kérdések (bejegyzett élettársi tartásra való érdemtelenség, bejegyzett élettársi közös lakás szubjektív oszthatatlansága, stb.) elbírálása során értékelést nyerhet.
■ Az egyező akaratnyilvánításon (egyezségen vagy különélésen) alapuló bontás
Az egyező akaratnyilvánításon alapuló bontásnak a Csjt. két formáját ismeri: az egyezségen és a különélésen alapuló bontást.
A Csjt. 18. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlására utal a házastársaknak a házasság felbontására irányuló végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes, egyező akaratnyilvánítása. Véglegesnek lehet tekinteni az elhatározást akkor, ha
a) a házastársak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében megegyeztek és egyezségüket a bíróság jóváhagyta, vagy
b) a házastársak között legalább 3 éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek és igazolják azt is, hogy a közös gyermek elhelyezését, valamint tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték.
■ ■ Egyező akaratnyilvánításon alapuló bontás megegyezés (egyezség) alapján
A házasság és - ebből következően - a bejegyzett élettársi kapcsolat ún. egyező akaratnyilvánításon alapuló felbontásának a Csjt. által külön szabályozott esete azonban - az idézett törvényhely nyelvtani értelmezéséből következően - nem minősül önálló bontó, illetve megszüntetési oknak, hanem az egyező akaratnyilvánítás ténye csupán a házasélet, illetve az élettársi kapcsolat helyrehozhatatlan megromlásának, a járulékos kérdésekben való megállapodás létrejöttének ténye pedig az elhatározás végleges jellegének bizonyítéka.
A megegyezésen alapuló bontáshoz nem szükséges a kapcsolat megromlásához vezető okfolyamat feltárása. A kapcsolat feldúltságának ugyanis maga a megegyezés a teljes értékű bizonyítéka, a véglegesség megállapítása körében a bíróság csak szűk körben mérlegelhet, a befolyásmentesség fennállását viszont a bíróságnak kell megállapítania, ezért a Pp. 284. § (3) bekezdése szerint a felek személyes meghallgatása elengedhetetlen része az eljárásnak. A házasság, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontására irányuló egyező akaratnyilvánítást a törvény alakszerűséghez nem köti, a nyilatkozatnak azonban kifejezettnek és egyértelműnek kell lennie. Az alperesnek az a nyilatkozata, hogy a házasság felbontásához "hozzájárul", ilyennek nem tekinthető. A perben a felek személyes meghallgatásának nemcsak a békítés megkísérlése végett van jelentősége, hanem azért is, mert az egyező akaratnyilvánítás őszinteségéről, véglegességéről, megfontoltságáról és befolyásmentességéről a bíróság elsősorban a házastársak személyes nyilatkozata alapján győződhet meg (BH 1985/63.).
Ha a felek a házasság, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontását a járulékos kérdések tárgyában létrejött egyezségükre alapítottan egyező akaratnyilvánítással kérték, a bíróság nem dönthet a kötelék felbontása felől, amíg a Csjt. 18. § (1) bekezdésében említett valamennyi kérdésben nem jött létre egyezség, és azt a bíróság nem hagyta jóvá, illetőleg, amíg ezek a kérdések döntésre nem váltak alkalmassá. Az utóbbi esetben a házasság felbontásával együtt kell dönteni az említett kérdésekben (BH 1978/30-II.), a házassági kötelék, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat tárgyában tehát részítélet hozatalának nincs helye. A járulékos kérdések tárgyában létrejött egyezség jogi következményeiről a bíróságnak a feleket tájékoztatnia kell, a joglemondást tartalmazó vagy értékaránytalanságot eredményező vagyonmegosztást tartalmazó egyezség indokait pedig célszerű rögzíteni.
A bejegyzett élettársi kapcsolat megegyezésen alapuló felbontásához szükséges egyezségnek értelemszerűen ki kell terjednie a bejegyzett élettársi tartására, a közös lakás használatára, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a bejegyzett élettársi közös vagyon megosztására.
Nem minősül járulékos kérdéseknek a gyermek tartásában való megállapodás - véleményem szerint - akkor, ha akár az egyik, akár mindkét házastársnak olyan gyermeke van, akinek tartására a bejegyzett élettársak közösen kötelezettek ugyan, de az egyik bejegyzett élettársnak ez a kötelezettsége nem a rokoni kapcsolatán vagy az örökbefogadó szülői minőségén, hanem a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggő mostohaszülői minőségén alapul. A Csjt. - Tv. 5. § (5) bekezdésével módosított - 62. § (1) bekezdése alapján ugyanis a házastárs és a bejegyzett élettárs - mint mostohaszülő - csak a vele együtt élő házastársának vagy bejegyzett élettársának olyan tartásra szoruló kiskorú gyermekét (mostohagyermek) köteles eltartani, akit házastársa vagy bejegyzett élettársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba, és a tartási kötelezettség mindkét házastársat, illetve bejegyzett élettársat egysorban terheli. Ez a tartási kötelezettség pedig értelemszerűen megszűnik akkor, ha a bejegyzett élettársi kapcsolatot a bíróság felbontja vagy a közjegyző megszünteti.
■ ■ Egyező akaratnyilvánításon alapuló bontás különélés alapján
A különélésre alapított bontás esetében ezzel szemben a járulékos kérdések tárgyában a feleknek lehetséges ugyan, de nem szükséges a bíróság által jóváhagyott egyezséget kötniük, hanem elegendő az is, ha az említett kérdések rendezésének megtörténtét jogerős bírósági határozattal, más okirattal vagy a tartásra jogosultnak az önkéntes teljesítésre vonatkozó személyes előadásával "igazolják."
A bejegyzett élettársi kapcsolat polgári per útján, egyező akaratnyilvánításon alapuló bíróság általi felbontásának akkor is helye van, ha a közjegyző által nemperes eljárásban való megszüntetés törvényes feltételei egyébként fennállnak.
Az elsőfokú bíróságnak a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontása tárgyában hozott ítélete ellen a Pp. általános szabályai szerint fellebbezésnek van helye, a Pp. 291. § (1) bekezdése - a házassági perekre vonatkozó különleges eljárási szabálya - szerint azonban a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy felbontás kérdésében perújításnak helye nincs, a Pp. - felülvizsgálatra vonatkozó - 271. §
c) és e) pontja értelmében pedig nincs helye felülvizsgálatnak a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy felbontás kérdésében és az egyezséget jóváhagyó végzés ellen sem.
A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére a Tv. a felek egyező akaratnyilvánítása (közös megegyezés) esetén és kiskorú vagy tartásra szoruló gyermek hiányában a bírósági eljárásnál rugalmasabb és gyorsabb - új jogintézményként létrehozott - közjegyzői eljárásban is lehetőséget ad.
A bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetésének szabályait az egyes közjegyzői nem peres eljárásokról szóló - 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) 36. §-ának a Tv. 9. § (1) bekezdésével kiegészített 36/A-36/D. §-ai külön alcím alatt tartalmazzák.
Ennek a speciális eljárásnak az alapjait a Kjnp. már - a Pp. mint háttérjogszabály megjelölésével, valamint kifejezetten közjegyzői eljárásokra vonatkozó rendelkezésekkel megteremtette. A Tv. ezt egészíti ki az új - de az Országgyűlés által egyszer már megszavazott és az AB döntésében külön nem kifogásolt - jogintézmény sajátosságainak megfelelően az elérő illetékességi szabályokkal, a rövidebb határidőkkel és egyéb eljárást gyorsító előírásokkal úgy, hogy a garanciális elemeket továbbra is fenntartja (Tv. Részletes indokolás 9. §).
■ A közjegyzői eljárás törvényes feltételei
A bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetésének a lehetőségét a Kjnp. öt konjunktív (együttes) feltétel megvalósulásához, és ezen belül három pozitív feltétel fennállásához, valamint két negatív feltétel (ún. kizáró ok) hiányához köti.
E feltételek bármelyike hiányának a jogkövetkezménye az, hogy a közjegyző a kérelmet -az eljárás szakaszától függően - végzéssel elutasítja
• a kérelem alaki és tartalmi megvizsgálását követően a hiányok pótlására való felhívás kibocsátása nélkül (Kjnp. 10. § a) pont)
• a kérelem hiányainak pótlását követően érdemi vizsgálat nélkül,
• a kérelem érdemi vizsgálatát követően pedig az együttes feltételek valamelyikének a hiánya miatt érdemben (Kjnp. 36/C. § (2) bek.).
A hiányok pótlására való felhívás kibocsátása nélkül utasítja el a közjegyző a kérelmet -többek között - akkor, ha a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése iránti kérelmet csak az egyik élettárs terjeszti elő, vagy magából a kérelemből megállapítható, hogy a járulékos kérdésekben a felek között megállapodás nem jött létre, vagy az nem felel meg a kötelező alakiságoknak.
Hiánypótlásra való felhívást követően utasíthatja viszont el a közös kérelmet például akkor, ha magából a kérelemből kitűnik ugyan, hogy a felek között a járulékos kérdésekben való megállapodás létrejött, de azt a felek a közös kérelmükhöz nem mellékelték. (dr. Anka Tibor: Élettársi viszonyok megszüntetése - MOKK Műhelykonferenciáján Budapesten, 2008. június 6. és 7. napján a Radison Szállodában elhangzott előadás)
■ ■ A közjegyzői eljárás pozitív feltételei
A bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetésének akkor van helye, ha:
a) azt a bejegyzett élettársak befolyásmentesen, közösen kérik,
b) egyik bejegyzett élettársnak sincs olyan gyermeke, akinek tartására a bejegyzett élettársak közösen kötelezettek, és
c) a bejegyzett élettársak az őket egymással szemben terhelő, jogszabályon alapuló tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a bejegyzett élettársi közös vagyon megosztása kérdésében közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglaltan megegyeztek. Az (1) bekezdés c) pont szerinti közokirat elkészítésére az a közjegyző is jogosult, aki a bejegyzett élettársi kapcsolatot nemperes eljárásban megszünteti (Kjnp. 36/A. § (1)-(2) bek.).
A közjegyzői eljárás - fentebb részletezett - pozitív feltételei közül a bejegyzett élettársaknak a megszüntetésre irányuló közös kérelme, amely - a bíróság általi felbontáshoz szükséges Pp. 121. § szerinti keresetlevéllel ellentétben - ugyanazon okiratba foglalt és mindkét fél által aláírt, tehát együttesen benyújtott olyan kérelmet jelent, amelynek befolyásmentességéről a közjegyző a felek személyes meghallgatása útján győződik meg. Kötelező alakiságot a közös kérelemre nézve a Tv. - a kérelem mellékletét képező megegyezéssel ellentétben (!) - nem ír elő, ezért arra a Pp. általános szabályai az irányadók. A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére irányuló, ugyanazon okiratba foglalt közös kérelemben a feleknek nyilatkozniuk kell a 36/A. § (1) bekezdésben meghatározott kérdésekről, a közjegyző illetékességét megalapozó okról, és csatolni kell a kérelemhez a 36/A. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt kérdésekről szóló megállapodásukat. Ha a bejegyzett élettársi közös vagyont képező ingóságok megosztása a kérelem előterjesztésének időpontjában már megtörtént, a kérelemben elegendő ennek tényéről nyilatkozni (Kjnp. 36/B. § (3)-(4) bek.). Az utóbbi esetben a melléklet hiányát a feleknek a megosztás megtörténtére vonatkozó egyező nyilatkozata "pótolja".
A feleknek - a közös kérelem főszabály szerinti mellékletét képező - megegyezése - a közös kérelemmel szemben - minősített alakisághoz kötött. Nem minősül tehát a jogszabály által előírt kötelező alakiságnak az, ha a felek a megegyezésüket nem közjegyzői, hanem a Pp. 195. § szerint bíróság vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv által kiállított közokiratba foglalták. A közjegyzői eljárásra pedig nincs jogi lehetőség akkor, ha az említett járulékos kérdések valamelyikében a közös kérelem benyújtását megelőzően a felek között egyezség még nem jött létre, vagy létrejött ugyan, de az a Tv. által meghatározott alaki kellékeknek nem felel meg. A bejegyzett élettársi kapcsolat bíróság általi felbontására irányadó Csjt. 18. § rendelkezései ezzel szemben módot adnak arra, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat megromlásához vezető okok és körülmények vizsgálatát a bíróság a feleknek a kérelem benyújtását követően, a per tartama alatt létrejött és a bíróság által jóváhagyott egyezségére tekintettel mellőzze.
A Kjnp. kiegészített szövegének a nyelvtani értelmezéséből, valamint abból, hogy a fentebb említett alakiságoknak megfelelő okiratba foglalt megegyezés a közjegyzői eljárásra irányuló kérelem kötelező mellékletét képezi, az következik, hogy a megegyezésnek a közös kérelem benyújtását megelőző időpontban kell létrejönnie. Nem tulajdonít viszont jelentőséget a Tv. annak, hogy a megegyezés létrejöttének időpontja a közös kérelem benyújtását mennyi idővel előzi meg, nem követeli meg, hogy a megegyezésre kifejezetten a kötelék megszüntetésének szándékával, illetve célzatával, az esetleg létező bejegyzett élettársi vagyonjogi szerződéstől elkülönülő okiratban kerüljön sor. Nincs jogi akadálya ezért - véleményem szerint - annak, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni szándékozók, illetőleg a bejegyezett élettársak a kapcsolatuk esetleges jövőbeni közjegyző általi megszüntetéséhez szükséges megegyezésüket már a kapcsolatuk fennállásának tartamára irányadó bejegyzett élettársi vagyonjogi szerződésükbe belefoglalják. Ilyen esetben viszont a bejegyzett élettársi vagyonjogi szerződésük alaki érvényességéhez nem a házassági vagyonjogi szerződés Csjt. 27. § (3) bekezdése szerinti közokirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat, hanem a Kjnp. 36/A. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közjegyzői okirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat szükséges, a szerződésből kétséget kizáróan ki kell tűnnie annak, hogy a megállapodásuknak ez a része nem az együttélésük tartamára, hanem a kapcsolatuk közjegyzői megszüntetése esetére irányadó, és célszerű rendelkezni arról is, hogy az milyen feltételek mellett lép hatályba.
■ ■ A közjegyzői eljárás negatív feltételei (kizáró okok)
Nincs helye a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetésének, ha
a) a bejegyzett élettársak bármelyike cselekvőképtelen, korlátozottan cselekvőképes, vagy
b) a bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelenné nyilvánításának vagy nemlétezése megállapításának lenne helye (Kjnp. 36/A. § (3) bek.)-(lásd: 2.1.c) A bejegyzett élettársi kapcsolat alaki feltételei hiányának és a bejegyzési akadályok (érvénytelenségi okok) fennállásának jogkövetkezményei)
A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére jogosult 18. életévét betöltött, tehát nagykorú személy cselekvőképtelensége, mint a közjegyzői eljárás lehetőségét kizáró ok megvalósul akkor is, ha a bíróság a Ptk. 15. § (1) bekezdése alapján az élettársak bármelyikét a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte, és akkor is, ha az élettársak bármelyike a Ptk. 17. § (1) bekezdése szerint gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen azért, mert olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - tartósan vagy a jognyilatkozata megtételekor átmenetileg - teljesen hiányzik.
Korlátozott cselekvőképesnek - ezzel szemben - a Ptk. 14. § (1) bekezdése szerint csak az a nagykorú személy minősül, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett. Nem minősül ezért a közjegyzői eljárás lehetőségét kizáró oknak az, ha az élettársak bármelyikének az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemei fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt - általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent ugyan, a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésére azonban nem került sor.
A Ptk. 12. § szerint kiskorú az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött, azzal, hogy a házasságkötés csak akkor nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek, a Cstr. 1. § értelmében pedig a házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot a házasság megszűnése nem érinti. A Tv. 1. § (1) bekezdése ugyanakkor a bejegyzett élettársi kapcsolat érvényes létrejöttéhez nem a "nagykorúságot", hanem a "tizennyolcadik életéve betöltését" kívánja meg, a (2) bekezdése viszont ennek ellenére úgy rendelkezik, hogy kiskorú gyámhatóság előzetes engedélyével sem léphet bejegyzett élettársi kapcsolatra. A bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelenné nyilvánításának van helye tehát akkor, ha annak létesítésekor a felek valamelyike a korábbi házasságának a megkötésével nagykorúságot szerzett, és az ilyen módon megszerzett nagykorúságát a házasság felbontása sem érintette ugyan, az ezt követő bejegyzett élettársi kapcsolatának a létesítésekor azonban a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. Ilyen esetben a tizennyolcadik életévét be nem töltött bejegyzett élettárs nagykorúnak, és - ebből következően - cselekvőképesnek minősül ugyan, ezért a közjegyzői eljárás lehetőségét Tv.4. § (3) bekezdésének a./ pontja szerinti korlátozott cselekvőképessége nem zárja ki. A Tv. 1. § (1) és (2) bekezdésében és 2. § (1)-(2) bekezdésében, valamint a Csjt. 10. § (1) és (5) bekezdésében foglaltakból viszont az következik, hogy a tizennyolcadik életéve bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésekori betöltésének a hiánya folytán a bejegyzett élettársi kapcsolata érvénytelenné nyilvánításának lenne helye, ezért a közjegyzői eljárás lehetősége a Tv. 4. § (3) bekezdés b./ pontja szerint ezen az alapon kizárt.
A Csjt. 15. § (1) bekezdése úgy rendelkezik ugyan, hogy a nagykorúság elérése után - házasságkötési engedély hiányában - a kiskorúság miatt, illetőleg a gondnokság megszüntetése után a gondnokság alatt állás miatt kizárólag az a házastárs jogosult érvénytelenítési per indítására, akinek a személyében az érvénytelenség oka fennállott, és ezt a pert csak a nagykorúság eléréstől, illetőleg a gondokság megszűnésétől számított hat hónap alatt indíthatja meg. A Tv. 4. §-ának az alkalmazási körében viszont nem annak van jogi jelentősége, hogy érvénytelenítési pernek ténylegesen még "helye van-e", hanem annak, hogy az érvénytelenség megállapításának "helye lenne-e." Nincs jogi lehetősége ezért a közjegyzőnek arra, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelenné nyilvánítása vagy a nemlétezésének megállapítása iránti per megindítására az arra jogosult élettársat felhívja, hiszen ebben az esetben a saját eljárását a Pp. 153. § (2) bekezdése alapján fel kellene függesztenie, ennek a lehetőségét azonban a Tv. 5. § (2) bekezdése kifejezetten kizárja. Nem jogosult a közjegyző a Tv. nyelvtani értelmezése szerint annak a vizsgálatára sem, hogy a per megindítására a Csjt. által meghatározott határidő a közös kérelem benyújtását megelőzően lejárt-e vagy sem. Az említett tény megállapítása ugyanis olyan érdemi vizsgálódást igényel, amelyre a közjegyző nemperes eljárása nem, hanem csupán a bíróság peres eljárása alkalmas, és amely - a fentebb kifejtettek szerint - nem is vonható a Tv. 4. § alkalmazási körébe, ezért az nem a közjegyző, hanem a bíróság hatáskörébe tartozik. (Dr. Anka Tibor: Élettársi viszonyok megszüntetése - MOKK Műhelykonferenciáján Budapesten, 2008. június 6. és 7. napján a Radisson Sas Béke Hotelben elhangzott előadás)
A közjegyzői eljárás törvényes feltételeinek fennállása és a nemperes eljárás lehetőségét kizáró okok hiánya nem akadálya annak, hogy a felek a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetését polgári per útján, a bíróságtól kérjék.
■ A közjegyzői nemperes eljárás lefolyása
A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére a házasság felbontására vonatkozó szabályokat - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - megfelelően alkalmazni kell (Kjnp. 36/A. § (4) bek.).
Ennek a speciális eljárásnak az alapjait a Kjnp. már - a Pp. mint háttérjogszabály megjelölésével, valamint kifejezetten közjegyzői eljárásokra vonatkozó rendelkezésekkel megteremtette. A Tv. ezt egészíti ki az új - de az Országgyűlés által egyszer már megszavazott és az AB döntésében külön nem kifogásolt - jogintézmény sajátosságainak megfelelően az elérő illetékességi szabályokkal, a rövidebb határidőkkel és egyéb eljárást gyorsító előírásokkal úgy, hogy a garanciális elemeket továbbra is fenntartja (Tv. Részletes indokolás 9. §).
A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére irányuló eljárásban bizonyításnak és igazolásnak nincs helye.
A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére irányuló eljárás lefolytatására - a felek választása szerint - az a közjegyző illetékes, akinek az illetékességi területén a kérelmezők utolsó közös lakóhelye volt, vagy akinek az illetékességi területén a felek valamelyikének lakóhelye van. Ha a kérelem előterjesztésekor a feleknek nincs belföldi lakóhelye, az eljárást a bejegyzett élettársi kapcsolatot az anyakönyvi nyilvántartásba bejegyző anyakönyvvezető illetékességi területe szerint illetékes közjegyző folytatja le (Kjnp. 36/ A. § (4)-(6) bek.).
A közjegyző a feleket a kérelem beérkezésétől vagy a hiányok pótlásától számított 30 napon belül személyesen meghallgatja, kivéve, ha a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye.
A közjegyző a személyesen megjelent feleket a kérelmükről, megállapodásukról és a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése feltételeinek fennállásáról meghallgatja.
A meghallgatás egy alkalommal legfeljebb 60 napra elhalasztható, ha bármelyik fél azt legkésőbb a meghallgatáson kéri.
Ha a meghallgatáson - a halasztás esetét kivéve - bármelyik fél személyesen nem jelenik meg, a közjegyző az eljárást megszünteti (36/B. § (1)-(2) és (5)-(6) bek.).
■ A közjegyző határozatai
A kérelem alaki megvizsgálásának és a felek személyes meghallgatásának az eredményeként a közjegyző minden esetben végzéssel rendelkezik a felek között létrejött egyezség jóváhagyásáról vagy a jóváhagyás megtagadásáról, és a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetéséről vagy az erre irányuló kérelem elutasításáról.
■ ■ Az egyezséget jóváhagyó és a bejegyzett élettársi kapcsolatot megszüntető végzés
Ha a közjegyző a feleknek az őket egymással szemben terhelő, jogszabályon alapuló tartásról, a közös lakás használatáról, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - az élettársi közös vagyon megosztásáról szóló egyezségét jóváhagyta, a felek bejegyzett élettársi kapcsolatát végzéssel megszünteti A felek egyezségét jóváhagyó végzés a bíróság által jóváhagyott egyezséggel, a bejegyzett élettársi kapcsolatot megszüntető végzés pedig a bíróság ítéletével azonos hatályú. A végzések ellen nincs helye felülvizsgálati kérelemnek. (Kjnp. 36/C. § (1) és (3) bek.). A közjegyző a bejegyzett élettársi kapcsolatot megszüntető végzést öt munkanapon belül megküldi az illetékes anyakönyvvezetőnek (Kjnp. 36/D. § (4) bek.).
■ ■ Az egyezség jóváhagyását megtagadó és a kérelmet elutasító végzés
Ha az egyezség nem hagyható jóvá, a közjegyző az egyezség jóváhagyását megtagadja, és a kérelmet elutasítja. A kérelmet akkor is el kell utasítani, ha megállapítható, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző által történő megszüntetésének feltételei nem állnak fenn (Kjnp. 36/C. § (2) bek.).
■ A közjegyzői eljárás költségeinek viselése
A felek - eltérő megállapodás hiányában - egyenlő arányban viselik az eljárás költségeit, a jogi képviselettel kapcsolatos költségeket pedig mindegyik fél maga viseli.
A közjegyző a felek kérelmére az eljárást befejező végzésében rendelkezik az eljárásért fizetendő - a közjegyzői díjon és költségtérítésen kívüli egyéb - eljárási költségekről (Kjnp. 36/D. § (1)-(2) bek.).
■ A közjegyző határozata elleni jogorvoslat
A Kjnp. 13. § (1) bekezdése szerint a közjegyzőnek az eljárás során hozott határozata (a továbbiakban: határozat) a jogorvoslat szempontjából a helyi bíróság végzésével azonos hatályú, a (2) bekezdése értelmében pedig a határozat elleni fellebbezést a határozatot hozó közjegyzőnél kell előterjeszteni és a megyei bírósághoz kell címezni.
A másodfokon eljáró megyei bíróság bejegyzett élettársi kapcsolatot megszüntető jogerős határozata ellen - a Pp. 291. § (1) bekezdésének és 271. § c) pontjának megfelelő alkalmazásával - a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése kérdésében perújításnak és felülvizsgálatnak nincs helye.
A házasságkötés nélküli, élettársi kapcsolatban történő együttélést sem a nemzetközi egyezmények, sem az Alkotmány nem részesíti jogi védelemben. Védi ugyan az Alkotmány és a Csjt. - a házasság mellett - a "család" jogintézményét, valamint a kiskorú gyermek jogait is, anélkül azonban, hogy a család fogalmát meghatározná, az élettársi jogviszonyt pedig családjogi kapcsolatként szabályozná.
Ettől független kérdés az, hogy a magyar jogrendszernek is részét képező multilaterális nemzetközi egyezmények értelmében - az értelemszerűen különböző nemű - élettársakat, mint szülőket a közös gyermekeik vonatkozásában a házastársakkal azonos jogok és kötelezettségek illetik, illetve terhelik. Az azonos szülői jogok és kötelezettségek deklarálása ugyanis nyilvánvalóan nem magának az élettársi kapcsolatnak, hanem a gyermek jogainak, illetőleg a gyermek-szülő kapcsolatnak a védelmét szolgálja, függetlenül attól, hogy a gyermek házasságból vagy házasságon kívül született-e.
Az élettársi együttélés az 1960-as években még tisztán házasság utáni életformaként nyert teret, de már az 1980-as évek végére a házasságot megelőző, majd egyre inkább annak alternatíváját jelentő együttéléssé vált, és az együttélés, valamint családalapítás formájává válik.
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló - többször módosított -1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) eredeti szövege a házasságkötés nélkül, de házastársak módjára együttélő személyek vagyoni viszonyaira vonatkozó rendelkezést sem tartalmazott, ezért az ennek alapjául szolgáló elveket a bírói gyakorlat alakította ki. A Legfelsőbb Bíróság - már hatályon kívül helyezett - 369. és 94. számú állásfoglalással módosított 827. számú PK állásfoglalása (a továbbiakban: PK 94. sz. áf.) kimondta, hogy az élettársak között vagyoni közösség jön létre, amelynek rendezésénél - ellenkező megállapodás hiányában - a polgári jog szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Az 1977. évi IV. törvény - az időközben már hatályon kívül helyezett - PK állásfoglalás szövegét jogszabályi rangra emelte azáltal, hogy a Ptk. kötelmi jogi különös részének a szabályai körébe beiktatta a Ptk. 578. §-át (később 578/G. §), és külön szabályozta a közös háztartásban élők vagyoni viszonyait. E szabályozás az élettársak fogalmi meghatározását is megadta, amikor akként rendelkezett: "az élettársak - házasságkötés nélkül, közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben élő nő és férfi - együttélésük alatt a szerzésben való közreműködés arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít." Az élettársi kapcsolat tehát a jogi szabályozás megtörténte után is változatlanul csak a különneműek (nő és férfi) "házastársak módjára" történő együttélésének minősült, és az továbbra sem családjogi, hanem polgári jogi jogviszonyként került meghatározásra. Ennek megfelelően az élettársi kapcsolat jogkövetkezményeire vagyonjogi vonatkozásban főszabály szerint a Ptk. - polgári jogi társaságéhoz hasonló - szabályai voltak irányadók, a Csjt. rendelkezései pedig csak kivételesen, kizárólag akkor váltak alkalmazhatóvá, ha az élettársi kapcsolatot házasságkötés követte. Ilyen esetben ugyanis a Legfelsőbb Bíróság - már hatályon kívül helyezett - 10. számú Irányelvének 3. pontja alapján kialakult bírói gyakorlat vélelmet állított fel arra vonatkozóan, hogy "abból a ráutaló magatartásból, hogy a házastársak a házasságkötés előtti élettársi együttélésük során a közösen szerzett vagyontárgyakat továbbra is közösen használják és kezelik - ellenkező megállapodás hiányában - arra kell következtetni, hogy azokat a házastársi közös vagyonuk részévé kívánták tenni" (10. sz. irányelv 3. p, Pfv.II.22.531/1994. és CDT 44.).
Az Alkotmánybíróság a 14/1995.(III. 13.) AB számú határozatával a Ptk. 578/G. §-a alkotmányellenességének a vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában az eljárást 1996. március 1-jéig felfüggesztette és megállapította: "ellentétes az Alkotmánnyal, hogy azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek az érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben házasságon kívül együttélő, és kapcsolatukat nyilvánosan vállaló személyekre nézve jogokat és kötelességeket állapítanak meg, csakis a Polgári Törvénykönyv fogalom-meghatározása szerinti" (tehát a nő és férfi közötti) "élettársi viszonyhoz fűznek jogkövetkezményeket."
Ezt követően az 1996. június hó 4. napján kihirdetett és a közzétételét követő 15. napon hatályba lépett 1996. évi XLII. törvény a Ptk. 578/G. §-a (1) bekezdésének első mondatát akként módosította, hogy annak helyébe a következő rendelkezést hozta: "az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont", a hivatkozott törvény 2. §-a a Ptk.-t pedig azzal a 685/A. §-szal egészítette ki, mely szerint az élettársak - ha jogszabály másként nem rendelkezik - két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személy." E jogszabályváltozás folytán tehát az élettársi kapcsolat a különböző és az azonos nemű személyek házasságkötés nélküli együttélésének a polgári jog által egyaránt elismert formájává vált, ez az együttélési forma azonban továbbra sem minősült családjogi jogviszonynak, és a Ptk. 685. § b) pontja szerint nem közeli hozzátartozói, hanem csupán hozzátartozói kapcsolat létrejöttét eredményezte.
A jelen Tv. változatlanul hagyta ugyan a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése szerinti polgári jogviszonynak (formátlan kötelemnek) minősülő élettársi kapcsolat jogintézményét, bevezette viszont egyrészt - a mind a különböző, mind az azonos neműek által egyaránt igénybe vehető, de újabb együttélési formának nem minősülő - élettársi nyilatkozatok nyilvántartásának jogintézményét, másrészt - a változatlanul csak különböző neműek által választható házasság jogintézménye mellett - a kizárólag az azonos neműek által választható, és nem csupán újabb együttélési formának, hanem - a házassághoz hasonlóan - családjogi jogviszonynak is minősülő bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményét.
Erre tekintettel módosította a Tv. 6. §-a a Ptk. 685/A. §-át akként, hogy: "Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi kapcsolata vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban", a Tv. és 17. § (1) bekezdésének 10. pontja pedig a Ptk. 685. § b) pontját úgy, hogy a házastárs mellett a bejegyzett élettársat is "közeli hozzátartozónak" minősítette, míg az élettársat változatlanul a "hozzátartozók" körében hagyta.
A Tv. hatályba lépése folytán tehát fogalmilag kizárt a Ptk. élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályainak alkalmazhatósága azokra az egymással tényleges életközösségben élő személyekre vonatkozóan, akiknek mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi kapcsolata vagy élettársi kapcsolata áll fenn, illetőleg akik egymással egyenesági rokonságban, testvéri vagy féltestvéri kapcsolatban állnak. Ebből következik, hogy a kettős (de facto) élettársi kapcsolat létrejöttének a jogi lehetőségét - bár azt a Btk. a kettős házassággal, illetve kettős bejegyzett élettársi kapcsolattal szemben büntetni nem rendeli -a Ptk. nem ismeri el, ezért annak tényleges megvalósulásához a Ptk. 578/G. § szerinti vagyonjogi hatások sem fűződnek. Más kérdés ugyanakkor az, hogy ilyen esetben az élettársi közös vagyon megosztására irányuló perben a kereseti kérelemhez való kötöttség elve az ítélkezési gyakorlat szerint nem zárja ki az egyes vagyontárgyakra, illetve követelésekre nézve a felek közti, más jogcímen alapuló elszámolás lehetőségét (LB Pfv. II.21.375/1999/4., Pf.II.25.710/2002. - BH 2004/12/504. sz.)
Nem érinti viszont a Tv. a Ptk. élettársakra vonatkozó rendelkezéseinek az alkalmazhatóságát az, hogy az egymással életközösségben élő - akár különböző, akár azonos nemű - személyek az élettársi kapcsolatuk fennállásának tényét az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába bejegyeztették, mert a nyilvántartásba vétel ténye kizárólag az élettársi kapcsolat fennállása bizonyításának a megkönnyítését és az apasági vélelem rendezését szolgálja (Tv. 36/E. § (1) bek.), az együttélési formát azonban nem befolyásolja, és nem változtat a (de facto) élettársi kapcsolat polgári jogi jellegén sem.
A bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozását az azonos neműeknek a párkapcsolatuk jogi rendezettség iránti igénye, az élettársi kapcsolat nyilvántartásba vételének a lehetővé tételét pedig az indokolta, hogy a különneműek a kapcsolatuk kezdetén vagy fennállása alatt sok esetben nem törekszenek arra, hogy együttélésüket az állam elismerje, ez az igényük inkább a kapcsolatuk megszűnésének idejére (egyikük halála vagy a kapcsolat egyikük akaratából való megszűnése) vagy közös gyermek születése esetére korlátozódik.
Az élettársi kapcsolatoknak és az azon alapuló személyi és vagyoni viszonyok rendezésének szükségessége az utóbbi évtizedekben - a családjogi intézmény mind általánosabbá válásával - egyre gyakrabban fordul elő. Tekintettel azonban arra, hogy az élettársi kapcsolat keletkezése és megszűnése - ellentétben a házassággal és a bejegyzett élettársi kapcsolattal - nem kötődik hatósági aktushoz, annak bizonyítása a különféle jogviszonyokban (öröklés, társadalombiztosítás, stb.) az érdekeltet terheli, a különféle bizonyítási eszközök megítélése pedig a hatósági, bírói gyakorlat által alakult.
Az élettársi nyilvántartással a jogalkotó biztosítja az élettársi kapcsolatban élőknek nagykorú, nem cselekvőképtelen személyeknek azt a lehetőséget, hogy az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végző közjegyző előtt kapcsolatuk fennállásáról, illetve arról, hogy az már nem áll fenn (az előbbit csak közösen, az utóbbit akár egyénileg is) nyilatkozatot tehetnek. E tényt a közjegyző bejegyzi egy, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara - amely jelenleg is több ilyen nyilvántartást is vezet (zálogjog, végrendelet) - által működtetett számítógépes adatbázisba, amely létrehoz egy megdönthető vélelmet. Akik a nyilvántartásában az élettársi kapcsolat fenn nem állásáról szóló nyilatkozat bejegyzéséig együtt szerepelnek, azokról - amíg mindkettőjük él vagy bármelyikük utóbb házasságot köt - vélelmezni kell, hogy egymással élettársi kapcsolatban állnak (Tv. Részletes indokolás 9. §).
Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvénynek (a továbbiakban: Kjnp.) a Tv. 36/D. §-ával kiegészített 36/E-36/G. §-a a - fenti 2.1. pontban ismertetett -Ptk. hatálya alá tartozó élettársi kapcsolatban élők számára bevezette az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának (a továbbiakban: élettársi nyilvántartás) jogintézményét.
Az élettársi nyilvántartás az élettársi kapcsolat fennállása bizonyításának megkönnyítése céljából tartalmazza:
a) két, nem cselekvőképtelen nagykorú kérelmező által közjegyző előtt közösen tett azon nyilatkozatot, hogy egymással a Polgári Törvénykönyv szerinti élettársi kapcsolatban (a továbbiakban: élettársi kapcsolat) élnek, és
b) legalább az egyik kérelmezőnek a közjegyző előtt tett azon nyilatkozatát, hogy már nem áll fenn élettársi kapcsolata a vele együtt korábban nyilvántartásba vett személlyel (Kjnp. 36/E. § (1)-(2) bek.).
Az élettársi nyilvántartás igazolja, hogy egymással élettársi kapcsolata áll fenn azoknak, akiknek az élettársi kapcsolat fennállásáról szóló közösen tett nyilatkozata az élettársi nyilvántartásban szerepel.
Az élettársi nyilvántartás nem igazolja az élettársi kapcsolat fennállását, ha
a) az élettárs utóbb tett, az élettársi kapcsolat fenn nem állásáról szóló nyilatkozatát az élettársi nyilvántartásba bejegyezték,
b) az élettársak egyike meghalt vagy
c) az élettársak bármelyike utóbb házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít (Kjnp. 36/E. § (2) bek.).
Az élettársi nyilvántartásba újabb, az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyilatkozat nem jegyezhető be, amíg a korábban nyilvántartásba vett élettársi kapcsolat fennállását az élettársi nyilvántartás igazolja (Kjnp. 36/E. § (3) bek.).
Az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartását a Magyar Országos Közjegyzői Kamara számítógépes adatbázison vezeti, és a nyilvántartás az adatokat az élettársi kapcsolat fennállásáról szóló nyilatkozat bejegyzésének időpontjától számított 100 évig tartalmazza.
Az élettársi nyilatkozat felvételére irányuló eljárás az élettársak közös kérelmére, az élettársi kapcsolat fenn nem állásáról szóló nyilatkozat esetén pedig bármelyik élettárs kérelmére indul és a közjegyző illetékességét az előbbi esetben az élettársak közös, az utóbbi esetben pedig a nyilatkozó élettárs lakóhelye vagy tartózkodási helye alapítja meg. A közjegyző a nyilatkozat megtétele előtt - az általános kioktatási kötelezettsége keretében - tájékoztatja a feleket arról, hogy mi tekintendő élettársi kapcsolatnak, az hogyan keletkezik, hogyan szűnik meg és milyen családjogi, vagyonjogi és öröklési jogi következményekkel jár. Élettársi kapcsolatra vonatkozó nyilatkozatot csak személyesen lehet tenni. A közjegyző a kérelmező személyazonosságáról a közjegyzői okirat elkészítése szabályainak alkalmazásával győződik meg. Az eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye (Kjnp. 36/F. § (3) és (7) bek.).
Az élettársi nyilvántartásba történő bejegyzésről, illetőleg az egyik élettárs nyilatkozata alapján az élettársi kapcsolat fenn nem állásának bejegyzéséről végzéssel határoz, amelynek alapján az adatokat a végzés meghozatalával egyidejűleg, fellebbezésre tekintet nélkül jegyzi be a nyilvántartásba, az egyik élettárs nyilatkozata tárgyában hozott végzést kézbesíti a másik élettársnak is, és a közjegyző jogerős végzésének ugyanaz a hatálya, mint a bíróság jogerős ítéletének (Kjnp. 36/E. § (7)-(8) bek., 36/F. § (1)-(5) bek.).
Az élettársi kapcsolat nyilvántartásba vételének a joghatása az, hogy akár különböző, akár azonos nemű élettársak esetében törvényes vélelmet létesít az élettársi kapcsolat fennállása mellett, és ezáltal lényegesen megkönnyíti annak bizonyíthatóságát, hiszen a vélelem megdöntésének terhét a másik félre rója. Akik a nyilvántartásában az élettársi kapcsolat fenn nem állásáról szóló nyilatkozat bejegyzéséig együtt szerepelnek, azokról - amíg mindkettőjük él vagy bármelyikük utóbb házasságot köt - vélelmezni kell, hogy egymással élettársi kapcsolatban állnak.
Különböző nemű élettársak esetében pedig ezen felül apasági vélelmet is keletkeztet. A Tv. 5. § (4) és (5) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy "Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állt házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki az anyával a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt a közjegyző által vezetett Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatban élt. A (4) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő alatt több férfival élt az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatban." ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Csűri Éva legfelsőbb bírósági bíró
Visszaugrás
