Gyirán Zoltán: Az önkormányzati adósságrendezési konszolidáció fináléja, "elégtétel" a jól gazdálkodóknak (Jegyző, 2014/1., 40-41. o.)

"Teljes konszolidáció és rehabilitáció - avagy a városok jutalmazása a kistelepülések rovására" című írásomat (Jegyző és Közigazgatás XV. évfolyam, 6. szám, 2013. november-december, 33-35.) a következő gondolattal kezdtem: "2013 májusában arról szóltak a hírek, hogy még kidolgozás alatt áll annak a mintegy 1160 településnek a kompenzációja, amelyek nem halmoztak fel adósságot, hanem erejükön felül is "jógazda" módjára gazdálkodtak a közvagyonnal, s ennek következtében kimaradtak az állami konszolidációból. Ők a "későbbiek során számíthatnak a kormány elismerésére, s várhatóan előnyt is élveznek majd".

A publikációban aztán - többek között - arról értekeztem, amennyiben a kormány valóban kompenzálni szeretné az érintett önkormányzatokat, akkor nem az "alamizsna lehetőségével" (jövőbeni pályázatok önrészének átvállalásával) kecsegteti őket, hanem valódi támogatást biztosít: az ezerhétszáz ötezer lakos alatti önkormányzat támogatását (74 milliárd forint) figyelembe véve közel ötvenmilliárd forint illetné meg ugyanis a konszolidálatlanokat.

2014 januárjának végén aztán megmozdulni látszott valami a politika színpadán, hiszen Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár a kiszombori művelődési házban (Csongrád megye) tartott lakossági fórumon bejelentette, egy hónapon belül döntés születhet a hitel nélkül gazdálkodó települési önkormányzatok támogatásáról. Akkor az államtitkár még elsősorban a fejlesztési lehetőségeket emelte ki, hiszen Kiszomborral példálózva elmondta, hogy egy hasonló nagyságú településnek négyszázmillió forint fejlesztési támogatás juthat, amit például önkormányzati fenntartású intézmények energetikai korszerűsítésére, a település elérhetőségének fejlesztésére, valamint foglalkoztatásra és a település megtartó képességét javító beruházásokra fordíthat.

Az ígért egy hónap elteltét meg sem várva, február 5-én a Kormányportálon Tállai András önkormányzati államtitkár kinyilatkozta, hogy 1176 adósságkonszolidációban nem részesült helyhatóságot állami támogatásban kívánnak részesíteni, mégpedig olyan konstrukcióban, hogy az ebbe a körbe tartozó, kétezer lélekszám alatti települési önkormányzatok - azaz 1018 érintett - 2014. március 31-ig megkapják a négy évre szánt összeg felét. Ezzel kapcsolatosan említést érdemel, hogy az érintett önkormányzatok döntő többsége ötszáz fő alatti település, de huszonkét ötezer lakosnál nagyobb település (közöttük több város) is van az érintettek között.

Az államtitkári nyilatkozatból az is egyértelművé vált, hogy "mennyi is az annyi". A négy esztendő alatt 50 milliárd forintot kaphatnak a jól gazdálkodó települések, azaz településenként átlagosan 42,5 millió forintot. (Korábbi írásomban ugyanilyen összegre tettem javaslatot, bár én 43,5 millió - lakosonként közel negyvenezer - forinttal kalkuláltam.) Átlagos támogatási összeggel azonban - az eltérő településméretekből következően - nem számolhatunk. Ennek következtében az első szakaszban az egyedi támogatások összege három- és negyvenmillió forint között lehet.

Az önkormányzati államtitkár a két végletet említette példaként: eszerint a legalacsonyabb támogatási összeget (hárommillió forint) a mindössze tizennyolc lakost számláló, országhatár menti Felsőszenterzsébet (Zala megye), míg a legmagasabb összeget (negyvenmillió forint) a közel kétezer lakosú - a Kraszna és a Szamos között elterülő - Szamosszeg (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) kapja.

Az állami támogatás azonban ebben az esetben sem "szabad felhasználású" donáció. A február eleji sajtótájékoztatón ugyanis a szakállamtitkár egyértelműsítette, hogy az adósságkonszolidációban nem részesült települések kötelező önkormányzati feladataikhoz kapcsolódó tevékenységekre használhatják fel a támogatási forrást. Sőt, példákat is említett: út- és hídépítés, felújítás, az intézményhálózat korszerűsítése.

A fentieket olvasva azon kezdett kattogni az agyam, mit is tekintünk kötelező feladatnak? Sőt, mit tekintünk kötelező feladatnak egy kétezer fő alatti kistelepülés önkormányzata esetében? A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 8. § (4) bekezdése tételesen felsorolta, hogy a települési önkormányzat miről köteles gondoskodni; ez a jogszabályi rész azonban 2013. január 1-jétől már nincs ha-

- 40/41 -

tályban. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) a kötelező önkormányzati feladatokról csupán annyit tartalmaz, hogy "a községi önkormányzat köteles ellátni mindazokat a törvényben meghatározott feladatokat, amelyek a helyi lakosság alapvető létfeltételeit, az ehhez szükséges közszolgáltatások közvetlen igénybevételének lehetőségeit biztosítják."

A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény (Har.) 18. § (2) bekezdés a) pontja alapján tulajdonképpen a törvény melléklete tartalmazza tételesen - 2013. december 6. óta huszonhét pontban - az önkormányzati kötelező feladatokat. Ezek között olyanokat találunk, mint például a kegyeleti közszolgáltatás, a kéményseprő-ipari közszolgáltatás, a közterület tisztántartása, a helyi vízrendezés, a közútkezelői feladatok ellátása, a közvilágítás biztosítása, az óvodai nevelés, az egészségügyi alapellátás, a helyi közfoglalkoztatás megszervezése.

Ebből kifolyólag nem értem, hogy mire szolgált az államtitkári példálózás, amikor csupán azt kellett volna egyértelműsíteni, hogy önként vállalt feladatok finanszírozására az állami támogatás nem használható fel.