Kollektivitás. Munkajog. Sport. Az említett fogalmak kölcsönhatását, metszetét vizsgáljuk. Elsősorban azt, hogy a kollektivitás miként nyert teret a sportban, azon belül is miért éppen a munkajogi viszonyokat érinti.
A kollektivitás intézményének a sportban különösen jelentős összekovácsoló jellege van. A kollektivitás a közösséghez való viszonyulást, a sportban a sportközösséggel azonosulást, az egymás iránti szolidaritás kifejezését jelenti.
Magyarországon a sport területén méltatlanul elhanyagolt terület annak a lehetősége, hogy a jogszabályok által megkövetelt normákon túl a munkaadók és a munkavállalók szerződéssel rendezzék speciális jogviszonyaikat. A tanulmányban kitérünk a kollektív szerződés által kínált megoldásokra, illetve arra, hogy a Munka Törvénykönyvében szabályozott kereteket mennyiben írja felül, illetve korlátozza a Sporttörvény speciális rendelkezése. Az ide vonatkozó gyakorlatról rövid külföldi kitekintést is adunk. Az írás a hazánkban kialakult pillanatnyi helyzet elemzésével és a jövőképre vonatkozó lehetséges megoldási javaslattal zárul.
Collectivism. Labour law. Sports. We examine the interaction and section of these concepts. Firstly, how the collectivism affects sports, therein why does it affect the labour law relationships.
The institution of collectivism in sports has a special social networking characteristic. The collectivism means the relations to the community, in sports it means the identification with the sports community and the solidarity to each other.
In Hungary, the possibility for the employers and employees to conclude a contract for their special legal relations - which is regulated more than the legal standard demanded by law -is wrongly neglected on the field of sports. In the study the author showcases the proffered solutions by the collective contract, and he also shows how the frameworks of the Labour Code are overridden and limited by the special provision of the Sports Act. The author gives a short outline about the relating practice abroad. The article analyses the present situation in Hungary and advises a possible solution for the future.
Kollektivität. Arbeitsrecht. Sport. Wir untersuchen die Interaktion und Segment dieser Begriffe. Zuerst untersuchen wir, wie verbreitete sich Kollektivität im Sport, drinnen warum es gerade die arbeitsrechtliche Behältnisse anlangt. Die Kollektivität im Sport hat eine besonders bedeutende Art, soziale Netzwerke zu bilden. Kollektivität bedeutet soziale Einstellung, beim Sport bedeutet sie eine Verinnerlichung mit der Sportcommunity und die Solidarität für einander.
In Ungarn ist die Möglichkeit unverdient verwahrlost, dass außerdem die verlangten Normen die Arbeitsgeber und die Arbeitnehmer mit Verträge ihre speziellen Rechtsverhältnisse. In der Studie wertet der Autor die Lösungen des kollektiven Vertrages aus, und das auch, wie die spezielle Bestimmung in dem Sportgesetz sowie überschreibt und begrenzt die im Arbeitsgesetz bestimmten Rahmen. Über die bezügliche Praxis gibt der Autor auch einen ausländischen Überblick. Der Artikel analysiert die aktuelle Lage in unserer Heimat und schließt sich mit möglichen Lösungsvorschlägen.
Kollektivitás. Munkajog. Sport. Mindhárom fogalom külön-külön is egy-egy tanulmány elkészítését indokolná, jelen tanulmányban azonban most ezek metszetét vizsgáljuk. Elsősorban azt tesszük vizsgálat tárgyává, hogy a kollektivitás miként is nyert teret a sportban, azon belül is miért éppen a munkajogi viszonyokat érinti, és ennek melyek voltak a kezdeti lépései, hol tartunk jelenleg és milyen jövőképet vázolhatunk ezen a területen.
A kollektivitás intézményének a sportban igen jelentős összekovácsoló jellege van. A kollektivitás általában a közösséghez viszonyulást, a sportban pedig a sportközösséggel azonosulást, az egymás iránti szolidaritás kifejezését jelenti.
A kollektivitás kifejezés a kollektíva (közösség) szóból származik, és mint idegen eredetű szó jelentését, a magyar értelmező kéziszótár a következőképpen definiálja: "közös élet- vagy munkaviszonyok között élő, illetve közös eszmék célok által egyesített emberek csoportja".[1] Figyelemmel arra, hogy az idézett definíció egy 2003-as megfogalmazás, okkal merülhet fel bennünk a kérdés, nem időszerű-e már 2020-ban a meghatározás újragondolása? Esetleg nem lenne-e célszerű a "munkaviszonyok" és "emberek csoportja" kifejezések mellett más elemeket is hangsúlyozni? Tovább kutatva a "kollektivitás" eredetét és különböző jelentéstartalmát, leginkább összehasonlító elemzésekkel tudjuk rendszer szinten elhelyezni a kollektivitás intézményét bizonyos szociológiai, pszichológiai és jogi szempontrendszerek mentén.
- 6/7 -
Ferdinand Tönnies német szociológus megkülönbözteti a közösséget a társadalomtól. Elmélete szerint a közösség egy valóságos és szerves társas viszonylat, a társadalom pedig egy ideális és mechanikus képződmény. Emellett a kollektivitás vizsgálható az individualizmus és kollektivizmus kulturális dimenziójának szemüvegén keresztül is, mely megközelíthető egyrészt szociálpszichológiai aspektusból (mely a szociális attitűd és a közösségi viszonyulás kérdését vizsgálja), másrészt értékpszichológiai aspektusból is (mely elsősorban azt vizsgálja, hogy az én erkölcsi fejlődésére hogyan hat a kollektivitás intézménye, másrészt pedig a közösséghez való tartozás és a közösségért való tevékenykedés motívumait elemzi). Figyelemmel azonban arra, hogy jelen tanulmány egy sportjogi szakfolyóiratban jelenik meg, így tárgya nem szociológiai vagy pszichológiai értekezés, ezért a továbbiakban a kollektivitás sport- és munkajogi vetületeit mutatom be. Emellett természetesen ki kell térni arra is, hogy egy csapatsport öltözői légköre hogyan hat az egyén mint játékos fejlődésére, avagy éppen fordítva.
Ha már említésre kerültek olyan fogalmak, mint a csapatsport, és az egyéni játékos, akkor az is említést érdemel, hogy a kollektivitás intézményesülése mind az egyéni, mind pedig a csapatsportok esetében különös jelentőséggel bír. Amennyiben csapatsportról van szó, akkor a kollektivitást elsősorban a csapat egészére értjük. Másrészt pedig érdemes a kollektivitást az egyéni sportok, csapatsportok vagy akár egész sport-ágak esetében is jelentéstartalommal megtölteni.
Amikor azt vizsgáljuk, hogy egy-egy játékos hogyan tud beilleszkedni a csapatba, hogy a játékos mint individuum hogyan hat a csapat légkörére, akkor figyelemmel kell követni azt is, hogy a csapatszellem miként hat az egyéni fejlődésre. Számtalan esteben tapasztalhatjuk azt, hogy az egyéniség megőrzése csapaton belül nem feltétlenül jelenti azt a nap végén, hogy az egyéni játékosi érdek mindig egyezik vagy összhangban áll a csapatérdekkel. A kollektivitás kognitív tényezők mentén a közösségért való felelősség felismerését és ennek tudatosulását jelenti. Amennyiben azt halljuk egy sportolótól, hogy "az én csapatom", "mégiscsak közöm van hozzá", "részem van benne", vagy "felelős vagyok érte", akkor az azt jelenti, hogy a szóban forgó sportolónak van felelősségtudata a kollektíváért. A személyes kötődésű megfogalmazás azt mutatja, hogy a kognitív tényezők mellett az érzelmi tényezők is legalább ugyanolyan, vagy még nagyobb jelentőséggel bírnak. A kollektív tartalommal elért eredmények az egyéni fejlődést, az egyén céljainak elérését is szolgálják, a kollektívát az egyén eszközként használhatja saját érvényesülése, előrehaladása érdekében. Egy bajnokcsapatból könnyebb jó szerződéshez jutni, mint egy kieső alakulattól.
A különböző szemléletközpontú elemzések mellett az sem elhanyagolható, hogy a fenti fogalmakat mikor, milyen környezetben értelmezzük, hiszen azok nem függetlenek az adott kortól, társadalomtól, kultúrától. Ha már a társadalmi felfogásról van szó, akkor sajnos amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a kollektivitásnak némi negatív jelentéstartalommal felruházottságát mind a mai napig nem sikerült levetkőznie. Bízzunk benne, hogy ez a jövőben változni fog, a megoldáshoz az út - a megfelelő szakmai támogatás mellett - a nagyobb sportolói aktivitáson keresztül vezet, enélkül ugyanis nehéz lesz befolyásolni a munkakörnyezetet.
A kollektív szerződés egy olyan szerződés, amely szabályozhatja egyrészt a munkaviszonyból származó vagy az ezzel kapcsolatos jogot és kötelezettséget, másrészt a feleknek a kollektív szerződés megkötésével, teljesítésével, megszüntetésével, jogaik gyakorlásával, kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatos magatartását. Munkaviszony esetében a kollektív szerződés egy háromszintű szabályozási rendszer közbenső - Magyarországon nem kötelező - eleme az egyébként hatályos jogszabályi környezet teljes egésze, és természetesen az általános szabályoktól eltérő speciális elemeket is tartalmazó egyéni munkaszerződés mellett. A kollektív szerződésekkel kapcsolatban a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) - amit abszurd módon, de 8 évvel a bevezetését követően még mindig előfordul, hogy "az új Mt."-ként emlegetünk - a korábbiakhoz képest jelentősen egyszerűbb és áttekinthetőbb rendelkezéseket tartalmaz. Nevéhez hűen valóban számos újítást tartalmaz, így többek között újragondolja a munkajogi szabályrendszer struktúráját és a korábbi szabályoktól eltérően, az ún. kollektív munkajog szabályai (a munkaügyi kapcsolatok, a szakszervezetek, a kollektív szerződés, a munkavállalói részvétel) a munkaviszonyra vonatkozó törvényi szabályozást követően helyezkednek el. A rendelkezések között kiemelkedő jelentősége van az európai munkajogi normák átvételének és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) keretében létrejött - Magyarország által is ratifikált - nemzetközi munkaügyi egyezmények betartásának. Azon túlmenően azonban, hogy igazodik a nemzetközi szabályokhoz, a hazai munkaerőpiac igényeinek megfelelő és ahhoz igazodó rugalmas szabályozás is jellemzi. Az Mt. alapvető eszköze, hogy a munkajog törvényi szabályozása a kollektív szerződések számára diszpozitivitást enged, valamint a munkafeltételek alakításában meghatározó szerepet szán a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleteknek. A jogalkotó a diszpozitivitással remélte, hogy jelentősen növekszik az érdekképviseletek aktivitása és egyúttal vissza is szorítja az indokolatlan állami beavatkozást, illetve azt piackonform megoldások alkalmazására korlátozza. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy a rugalmas szabályozási környezet ellenére vagy éppen emiatt, számos esetben tapasztalható egyfajta túlszabályozottság, miután a részletszabályok megalkotása tekintetében a sportági szakszövetségekre meglehetősen széles körben érvényesülő szabályalkotó szerep és kompetenciák hárulnak.
- 7/8 -
A kollektív szerződés és az Mt. viszonyát vizsgálva, a kollektív szerződés a törvény általános szabálya szerint - eltérő rendelkezés hiányában - a Második (A munkaviszony) és a Harmadik Részben (A munkaügyi kapcsolatok) foglaltaktól eltérhet [Mt. 277. § (2) bek.]. A törvényszöveg "eltérő rendelkezés hiányában" fordulata egyben azt jelenti: a törvényben eltérést nem engedő szabályok is rögzítésre kerültek, így például: a munkaviszony alanyai; jogkövetkezmények a munkavállaló vétkes kötelezettségszegéséért; a munkaszerződés megkötése, módosítása és kötelező tartalma; a munkaviszony megszüntetésének, megszűnésének esetei; munkaviszony megszüntetésének indokolása; a szülési szabadság mértéke; az alapbér minimális mértékének és a munkabér kizárólag teljesítménybérként történő meghatározásának szabályai. Ezen kettős szabályozási megfelelések mellett jutunk el a szabályozási környezet egy harmadik, és egyben speciális fogalmi elemeket tartalmazó rétegéhez, amikor is megpróbálunk arra a kérdésre válaszolni, hogy a fentiek mennyire vannak figyelemmel a sporttörvény speciális szabályaira.
Kiindulópontként szolgál számunkra a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Sporttörvény) 8. § (1) bekezdése, miszerint a hivatásos sportoló a sportszervezettel kötött munkaszerződés vagy megbízási szerződés alapján fejti ki sporttevékenységét, feltéve, hogy a megbízási díj a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény alapján bérköltségként kerül kifizetésre. A Sporttörvény 8. § (2) bekezdése továbbfűzi ezt a gondolatmenetet, amikor azt listázza, hogy a hivatásos sportoló sporttevékenységgel összefüggő munkaviszonyára az Mt.-t mely eltérésekkel kell alkalmazni. Ilyen legismertebb szabály például, hogy a munkaszerződés csak határozott időtartamra köthető; vagy próbaidő egyáltalán nem köthető ki; a hivatásos sportoló munkaszüneti napokon is rendszeresen foglalkoztatható; valamint, hogy a hivatásos sportoló csak a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulásával létesíthet sporttevékenységgel össze nem függő, további munkavégzésre irányuló jogviszonyt. Nem elég tehát, hogy a sportági szakszövetségek szabályzataira is figyelemmel kell lenni a klasszikusnak nevezhető, az Mt.-n alapuló jogviszony esetében, a Sporttörvény a diszpozitivitásnak bizonyos elemek tekintetében az Mt. a 8. § (2) bekezdésében listázott kivételszabályokkal gátat szab.
Arra viszont, hogy a jogalkotó a megbízási szerződéssel történő foglalkoztatást pontosan milyen sportágbeli sportolók esetében képzelte kivitelezhetőnek, sajnos a Sporttörvény nem ad további magyarázatot, még az Mt. 8. § (2) bekezdésének mintájára sem. Pedig ha jobban belegondolunk, igenis indokolt lett volna a további részletszabályok kereteit felvázolni, szintúgy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényre (a továbbiakban: Ptk.) épülő megbízási jogviszony esetében is.
Az sajnos elmondható, hogy a sportági szakszövetségek szabályzatai sem tartalmazzák a megbízásos jogviszonnyal kapcsolatos elképzeléseket, a szabályzatok leginkább a sporttörvényi idézésekből és a nemzetközi, ugyanezen szerepet betöltő szabályzatok lefordításából állnak. Figyelemmel arra, hogy a Sporttörvény nem tartalmaz a megbízásra vonatkozóan támpontokat (bár egy ízben említi a megbízást) és a külföldi szabályzatok fordításaiból értelemszerűen hiányzik is ez az elem (hiszen a nemzetközi szabályzatok vagy csak munkaviszonyként vagy csak sportolói jogviszonyként említik a sportolóknak a klubokhoz fűződő viszonyát), a szerződni szándékozó felek a szabályozás hiányát kihasználva a diszpozitivitás talaján, minden eddiginél atipikusabb - és a csapatsporttal meglehetősen összeegyeztethetetlen - jogviszonyt hoznak létre.
A labdarúgók magyarországi érdekvédelmi szervezeteként, nemzetközi partnereinken keresztül bőven van rálátásunk arra, hogy más - nem kizárólag tőlünk nyugatra található - országokban hogyan működnek évtizedek óta az ún. kollektív szerződések (Collective Bargaining Agreement - CBA).
A tartalmi elemeket tekintve, bizonyos szerződéses minimumfeltételeket magában foglal egy-egy kollektív szerződés: a felek jogai és kötelezettségei, különös kitekintéssel a jogviszony specialitására, minimumjövedelem, prémiumrendszer, nyugdíj, egyéb juttatások, szabadság kiadásának szabályai, biztosítás és vitarendezési eljárások. A CBA számos országban évek óta jelen van, mint pl. Hollandia, Belgium, Dánia, Svédország, Norvégia, Ausztria, Új-Zéland, USA, Portugália, Spanyolország, sőt Bulgária is.
Az Angliában és Walesben működő Professional Football Negotiating and Consultative Committee (PFNCC, magyarul: Hivatásos Labdarúgó Békéltető és Konzultációs Bizottság) például működése során arra törekszik, hogy a fenti szerződéses minimumfeltételeket tartalmazzák a labdarúgók és klubok jogviszonyát szabályozó szerződések. Arra az esetre pedig, ha a kollektív szerződés vagy kollektív szerződéses rendelkezés szabályozatlanul hagyna egy-egy kérdést, akkor más egységes szabályzatokkal, formanyomtatványokkal igyekeznek pótolni az eredeti célokat. Külön szabályzattal rendelkeznek például a fellebbezési eljárásokról (a szabályzat elnevezése: Appeal Rules and Reference), továbbá arról, hogyan történjen a játékosok kifizetése a klubok részéről (szabályzat elnevezése: Return of Players' wages by the Football Club), az eljárások adminisztratív terheinek csökkentése és gyorsítása érdekében sablonokat alkalmaznak, úgymint: amatőr regisztrációs formanyomtatvány (elnevezése: Amateur Registration Form), átigazolási megállapodás (elnevezése: Transfer Agreement), új szerződéses ajánlat (elnevezése: Offer of New Contract), ingyenes átigazolási kérelem (elnevezése: Application for Free Transfer), ösztöndíjszerződés (elnevezése: Scholarship Agreement), Futball Akadémiai jelentkezési lap (elnevezése: Football Academy Student Registration Application).
- 8/9 -
A CBA-t alkalmazó országokban a helyi sportági szakszövetség minden bizonnyal már idejekorán felismerte azt, hogy a bizottság munkája igen hasznos számukra is, hiszen a szövetségben leadott nyomtatványok szabályosságát úgy tudják a leghatékonyabban - figyelemmel az átigazolási időszakok időkorlátaira - és a lehető legrövidebb időn belül ellenőrizni, ha előzetesen jóváhagyott, és már ismert tartalmi elemekkel rendelkező "mintákat" vesznek alapul.
Az egyes érdekképviseleti szervezetek és az adott sportági szakszövetség munkája számos témakört átölelően összefonódik, melyeket érintően a két szervezet közötti párbeszéd akár folyamatos is lehet (lásd például hazánkban a Magyar Jégkorongozók Szövetsége és a Jégkorongozók Érdekvédelmi Szervezete közötti párbeszédet). A témakörök a következők: sportolókat érintő szerződéses - főleg fizetési és átigazolási - kérdések, Nemzeti Vitarendezési Bizottság előtti eljárások, Igazolási és Vitarendezési Bizottság előtti eljárások és a Fegyelmi Bizottság által lefolytatott fegyelmi eljárásokkal kapcsolatos kérdésekben konzultáció; szabályzatok véleményezése, javaslattételek; Nemzetközi szervezetek által előírt szerződéses minimumkövetelmények bevezetése és érvényesítése; mintaszerződés közös kialakítása; fogadási csalások elleni küzdelemben való együttműködés; kollektív szerződés kialakítása. A Sporttörvény 34. § (4) bekezdése rögzíti, hogy a sportszövetség a hivatásos sportolók érdekképviseletét ellátó szakszervezettel kollektív szerződést köthet. Annak ellenére, hogy ezt a lehetőséget a Sporttörvény a kezdetektől fogva lehetővé teszi, kollektív szerződés megkötésére a mai napig nem került sor. Ezzel kapcsolatban a nemzetközi példákat sajnos nem követi a magyar sportközeg. Pedig a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) és a nemzetközi játékosszervezet (FIFPRO) közötti együttműködés része évek óta a kollektív szerződés. És ha a labdarúgás mint éllovas sportág nem reagál a jogszabályi lehetőségekre, akkor nem kell meglepődni azon, ha más sportág sem kezeli prioritásként a kollektív szerződések bevezetését, elsősorban a ligák hiányára hivatkozással. Kiemelendő azonban a hazai helyzettel kapcsolatban az, hogy Magyarországon jelenleg önálló Liga nem működik, és a Magyar Labdarúgó Szövetség látja el a ligák feladatait. E helyütt kell megjegyezni, hogy a labdarúgás tekintetében ma hazánkban nincsenek meg azok az alanyok, amelyek az Mt. szerint alkalmasak lennének kollektív szerződés megkötésére, de tartalma szerint indokolt lehet egy elnevezésében más, pl. alapszerződés létrehozása. A bonyolult helyzet megoldására megfelelő lehet az, ha a Sporttörvény Mt.-től való eltéréseit kiegészítené a törvényalkotó azzal, hogy a szakszövetség és a játékos-érdekvédelmi szervezet a sport specialitásait is figyelembe véve köthet egymással kollektív szerződést. (Jelen tanulmányban ettől függetlenül a kollektív szerződés elnevezést használjuk továbbra is a tárgyalt jogviszony tekintetében.) Az MLSZ szükséges szerződéses partner a kollektív szerződések megkötése során - a korábban leírtak miatt -, mely szerződésekben olyan visszatérő társadalmi párbeszéd (social dialogue) témák szabályozhatók, mint pl.: mennyiben atipikus jogviszony a sportolói jogviszony, figyelemmel az Mt.-n alapuló munkajogon és/vagy Polgári Törvénykönyvön alapuló megbízási jogviszonyra; vitarendezési bizottság létrehozása és működési feltételeinek szabályozása; sportolói és sportbiztosítással kapcsolatos kérdések, így különösen sportbalesetek, üzemi balesetek esetén mi a helyes eljárásrend; sportolók oktatása (pl. nyelvek, dopping, match-fixing, szerződésekkel kapcsolatos tudnivalók, szabályváltozások, aktualitások, és minden egyéb olyan téma, ami az adott sportág fejlődését elősegíti, beleértve az adott sportág népszerűsítését egy arra érdemes "minta" sportoló életútjának bemutatásával); minimum fizetés bevezetése az angolszász országokban évek óta jól működő garantált fizetés mintájára; az amatőr sportolói viszonyra vonatkozó keretszabályok kialakítása. Sajnos az elmondható, hogy hazánkban - az egyébként teljes mértékben hiányzó szabályozási közeg miatt - a nagyfokú diszpozitivitás egy meglehetősen véleményes és bizonytalan helyzetet teremtett.
Elsősorban, de nem kizárólag sportolói érdekvédelmi megközelítésből, inkább valamennyiünk közös érdekében, valamint azért, hogy a közgondolkodást, a társadalmi tudatot megváltoztassuk (abban a tekintetben, hogy a kollektív szerződés nem csak rossz dolog lehet), a Hivatásos Labdarúgók Szervezete már évekkel ezelőtt elkészítette és megküldte a Magyar Labdarúgó Szövetség részére azt a kollektívszerződés-tervezetet, melyet egy nagyon széles körű és részletes kutatómunka előzött meg, és amely mind tartalmi, mind pedig tematikáját tekintve követi a nemzetközi partnerszervezetektől bekért kollektív szerződések alapján a magyar közegre testreszabott ún. best practice-t. Már önmagában a fejezetek felsorolása is szemlélteti, hogy hazai szinten milyen témakörökben van szükség szabályozásra, és egy-egy kollektív szerződés a sportolói jogviszonyok milyen széles spektrumát képes lefedni: az általános rendelkezések, a kollektív szerződés célja, tárgyi és személyi hatály, hatálybalépés és jogutódlás, felmondás és meghosszabbítás, különböző funkciókat betöltő bizottságok, munkanap, munkaórák, pihenés és szabadság kiadása. Külön fejezet szól a hivatásos labdarúgóval köthető szerződésről (munkaszerződés és egyéb szerződések), mely tartalmazza a szerződés időtartamát, a kölcsönadási megállapodások és a kapcsolódó anyagi ellenszolgáltatások és felmondás speciális szabályait, általánosságban az anyagi és pénzügyi feltételeket, ezen belül az átigazolási díjakkal kapcsolatos részletszabályokat, javadalmazást annak részletezésével, garantált minimális javadalmazást, igazolási és szerződéskötési díjakat, mérkőzések díjazását, biztosítást, image kihasználásának jogát, javadalmazások kifizetését, munkaképtelenség esetére járó juttatásokat, a sportoló halála vagy rokkantság esetére szóló
- 9/10 -
kártérítést, egyéb jogokat és szabadságjogokat, orvosválasztás jogát, jogorvoslati eljárásokat, szerződésszegés eseteit és következményeit, versenynaptárt. Megjegyzendő, hogy már évekkel ezelőtt a kollektív szerződés mellékleteként elkészült egy munkaszerződés-minta, mely végül csak 2016-ban került bevezetésre Magyarországon az MLSZ Nyilvántartási Igazolási és Átigazolási Szabályzatának mellékleteként.
Az Mt. 2. § (1) bekezdése rendelkezik az Mt. személyi hatályáról, egyúttal nevesíti az egyéni (individuális) munkajog két főszereplőjét, a munkáltatót (Mt. 33. §) és a munkavállalót [Mt. 34. § (1) bekezdés], továbbá a kollektív munkajog fő alanyait, a munkáltatói érdekképviseleti szervezetet [Mt. 231. § (1) bekezdés], az üzemi tanácsot [Mt. 235. § (2) bekezdés] és a szakszervezetet [Mt. 270. § (2) bekezdés].
Az Mt. munkavállalói érdekképviseleti szervezeteit érintő szabályai kapcsán érdemes gyakorlati szempontból áttekinteni azt, hogy melyik működőképes a sportban: a szakszervezet, az üzemi tanács, a munkavállalói küldöttek a felügyelőbizottságban, vagy a munkavédelmi képviselet. Rögtön az elején leszögezhető, hogy az üzemi tanács az ehhez szükséges dolgozói létszám hiányában, a munkavállalói küldöttek a felügyelőbizottságban pedig leginkább a klubokat üzemeltető gazdasági társaságoknál bizonyos feltételek mellett kötelezően vagy akár önkéntes alapon működő felügyelőbizottság hiányában nem jellemző. Ettől függetlenül a szakszervezetek és az üzemi tanács jellemzőit is érdemes összehasonlítani abban a tekintetben, hogy egyébként melyik lenne célszerűbb az egyes sportágakban és melyik jellemzőbb az egyes sportágakra. Míg a szakszervezet közvetett, addig az üzemi tanács közvetlen képviseletet jelent. Az is lényeges különbség, hogy míg a szakszervezet elkülönült szervezetként (önálló jogi személyként) működik, addig az üzemi tanács éppen nem önállóan, hanem a munkáltató szervezetének részeként működik. Míg a szakszervezet külső - rendszerint szembenálló félként lép fel a szervezet által képviselt tagok és érdekeik védelmében -, addig az üzemi tanács elsősorban belső együttműködő félként vesz részt a tárgyalások során, ráadásul a döntéshozatalban is aktív résztvevőként tekint rá a munkáltató, véleményét figyelembe véve gyakorlatilag együtt hoznak döntéseket. Ezzel szemben a szakszervezetnek - legfőképp a gazdasági és szociális érdekvédelmet mint célt szem előtt tartva - a kollektív szerződés, a sztrájk, és általánosságban a törvényes jogok maradnak eszközül. Az utolsó elemeket kiemelve, valószínűleg az együttdöntés kizárható mint tényező, hiszen meglehetősen nehezen elképzelhető a sportéletben.
A fentiek alapján tehát Magyarországon (a realitás talaján) a szakszervezetek azok, amelyek a sportban működőképes munkavállalói érdekképviseleti szerveket jelentenek - a szakszervezeteknek ráadásul meglehetősen nagy hagyománya is van Magyarországon. A szakszervezetek lehetnek szakmai és/vagy ágazati alapon szerveződő teljesen független, vagy éppen vállalati szakszervezetek, de az sem kizárt, hogy politikai és vallási alapon tömörüljenek, és nemzetiségi és regionális alapon szerveződő szakszervezetekre is találunk példát. Számos szakszervezettel találkozhatunk az állami szektorban, hogy csak néhány példát említsek; a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete, Büntetés-végrehajtási Dolgozók Országos Szakszervezeti Szövetsége, Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete, Pedagógusok Szakszervezete, Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, Szolidaritás Független Szakszervezet, Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete, Multinacionális Cégek Dolgozóinak Szakszervezete. Összességében a magyarországi munkavállalóknak mintegy 8,5 százaléka tagja valamely működő szakszervezetnek. Ez a százalékos arány meglehetősen alacsony részvételi arányt jelent a mintegy 44 százalékos ukrán és kínai, vagy a 90 százalékos izlandi részvételi arányhoz képest.
Nemzetközi példákból merítve olyan sportágakban találunk a szakszervezeteken keresztüli kollektív igény- érvényesítésre példákat, mint pl. a labdarúgás és az amerikai futball, az NBA és a baseball, a jégkorong, a rögbi, vagy az ökölvívás, de még a darts és az országúti kerékpár sportoknak is megtaláljuk a maga szakszervezeti példáit.
Ezzel párhuzamosan az ausztrál krikett szövetség [Australian Cricketers' Association (ACA)[2]] jelenlegi és volt első osztályú krikettjátékosokat tart nyilván tagjai között, valamint említésre méltó, hogy a szövetség formálisan nem szakszervezet, hanem hivatalosan bejegyzett egyéb civil szervezet.
Az angol rögbi szövetség (Rugby League Players Association[3]) mintegy 800 jelenlegi és 400 korábbi játékost számlál, és a klasszikusnak nevezhető oktatás, egészségügy és szerződéses témák mellett foglalkozik a személyes fejlődéssel, pénzügyi és egyéb tanácsadással, jóléttel, valamint az aktív karrier utáni "újrakezdés" témákkal.
Ami a közösségtudatot illeti, a biciklisektől van mit tanulni. Történetileg a közösségszerveződésük onnan datálódik, amikor is az országúti kerékpárversenyek szervezetlensége miatt, a sorozatos helyi lakóközösségektől érkezett panaszok és balesetek elkerülése érdekében maguk a biciklisek fogtak össze és egymásnak, azaz az éppen nem versenyző biciklisek a versenyző társaiknak biztosították az utakat a versenyek biztonságának megőrzése érdekében. Az 1959-ben megalakult British Cycling Federation[4] történeti előzményei
- 10/11 -
közé tartozik pl. egy Londontól 57 km-re északra 1894. július 21. napján megtartott verseny közben bekövetkezett lovasbaleset, amikor egy éppen arra járó lovas lova megijedt a biciklisektől, a lovas leesett a lóról és a lovas a bekövetkezett baleset miatt panaszt tett a rendőrségen. Az ezt követő számos panasznak köszönhetően a biciklisszövetség (NCU) a 19. század végétől tiltotta az országúti versenyzést, a versenyzők pedig számos bírságot kaptak, ha esetleg a rossz útviszonyok nem nehezítették volna eléggé a versenyeket. A kerékpáros- szolidaritás remek példája az ezt követően kompromisszumos megoldásként felkínált versenyeken történő útbiztosítás a versenyzőtársak által.
A baseball sportág amerikai szakszervezete, a Major League Baseball Players Association (MLBPA)[5] abból a szempontból teremt speciális szervezeti rendszert, hogy tagjai között nemcsak a sportág aktív sportolóit, hanem a jelenleg, vagy valaha korábban Major League szerződéssel rendelkező edzőket és sportszakembereket is a tagjai között tudja. Továbbá egészen sajátosan és egyben példaértékű módon közelítik meg a sportjukat azzal, hogy már a kezdeti időkben felismerték, hogy egy külön iparágat tudnak felépíteni azzal, hogy az egyes tevékenységi köröket elkülönítik. Így alakult ki náluk maga a szakszervezet, ezenkívül pedig az üzleti vonalat az ún. Players Choice Group Licensing Program képviseli, Major League Baseball Players Trust néven pedig egy jótékonysági alapítványt hoztak létre.
Az 1967-ben megalakult Professional Hockey Players' Association[6] pedig egyrészt azért említésre méltó, mert tagjainak száma egészen jelentős, meghaladja ugyanis az 1600 főt, másrészt dicséretes, hogy kollektív szerződés is bevezetésre került esetükben.
Számtalanszor halljuk, hogy a bokszolók a legkizsákmányoltabb atléták. Amerikában alakult meg a Joint Association of Boxers, amely szervezet indokoltnak tartotta, és a sportolók jogainak érvényesítése során célul tűzte ki, hogy olyan területeket is bevon a kollektív igényérvényesítésbe, mint a "szokásosnak" nevezhető pénzügyi átláthatóság, minimum fizetések, bevételek igazságos elosztása sportolók, szponzorok és egyéb résztvevők között, valamint a második karrier megteremtésében való segítségnyújtás, mint a mérkőzések biztonsági szabályzata vagy a stabil egészségügyi és nyugdíjfeltételek megteremtése. Az agykárosodással járó számos baleset miatti lobbitevékenységük pedig egészen odáig vezetett, hogy jogszabályi és nem csak szabályzat szintjére emelték az atléták munka- és sportkörülményeinek minimumfeltételeit, különös figyelemmel az egészségügyre és biztonságra. Meglehetősen kuriózumnak tekinthető eredmény tehát a 2000. május 26-án beiktatott Muhammad Ali Boxing Reform Act (röviden, csak Ali Act). A szövetségi szintű jogszabályra azért volt szükség, mert a bevezetéséig összegyűjtött tapasztalatok azt mutatták, hogy a tagállamok nem kellő szintű erővel léptek fel a visszaélésekkel szemben, és maga a Liga, a szövetség sem szabályozta a sportot. Kritikaként talán az fogalmazódott meg a törvénnyel szemben, hogy egyes végrehajtási szabályok hiányoztak, illetve az is meglehetősen nagy visszhangot váltott ki, hogy a Kongresszus miért éppen ebbe a sportágba érezte szükségét a beavatkozásnak szövetségi szinten.
Természetesen találunk nemcsak egyes sportágspecifikus, hanem szélesebb körben is olyan sportszerveződést, ami a sportolói társadalmat, a sportolók kollektíváját erősíti.
A World Olympians Association (WOA) a világ olimpikonjait tömörítő szervezet, mely formálisan 1995. november 25-én alakult 25 alapító taggal egy, az Olimpiai Múzeumban tartott gyűlésen, és ma már mintegy 100 000 olimpikon taggal büszkélkedhet. Alapelvként hangsúlyozza, és várja el tagjaitól az ideális és fair játékot, az erőszakmentes és toleráns fellépést, emellett képzési programokkal segíti a sportkultúra fejlődését, tagjai számára rendszeresen szervez képzéseket olyan témaköröket érintően, mint a dopping. Nagy erőkkel gondoskodik arról, hogy az olimpikonokat bevonja a szociális életbe, mintasportolókkal kampányol és népszerűsíti az egyes sportágakat.
Számos helyen találunk a jövőben fejlesztendő területeket. Véleményem szerint, a sportbeli jogviszonyok szabályozásának elengedhetetlen eszköze a kollektív szerződés. Nem tartom ördögtől valónak az általános sportolói kollektív szerződés bevezetését sem, függetlenül attól, hogy az adott sportág területén bevezetésre került-e már kollektív szerződés. Problémákat szülhet a túlszabályozottság is, de egy speciális kontra általános szabályrendszer egyértelműsítésével az ezzel kapcsolatos aggodalmak könnyen kezelhetők. Jogosan merülhet fel a kérdés; vajon egy kollektív szerződés kizárólag a munkaviszonyok esetében vázolhatja-e fel csak a kereteket, kizárt-e annak a lehetősége, hogy akár a megbízási szerződésekre is alkalmazzuk? A jogviszony hasonló jegyei miatt nyilvánvaló, hogy ugyanolyan hatékony eszköztár lenne a megbízások esetében, mint a munkaszerződésen alapuló jogviszonyok esetén.
Napjaink járványügyi helyzete még inkább kiemelte a sport néhány területén annak szabályozatlanságát, a kollektivitás hiányából adódó problémák felerősödtek. A vészhelyzet miatt szünetelő bajnokságokban szereplő egyes csapatok nem alkalmaztak bércsökkentést, míg mások - jogellenesen, a foglalkoztatási kötelezettségüket megszegve - fizetés nélküli szabadságra küldték sportolóikat, és voltak olyan csapatok is, ahol 20-70 százalékos bércsökkentést alkalmaztak. Látható az, hogy egy ilyen rendkívüli helyzet kezelésére a sportvállalkozások nem voltak felkészülve, egyesek jócskán eltértek a szükséges és arányos mértéktől. A fizetések csökkentésének mértéke a 0 és a 100 százalék között van. A bajnokságok folytatásakor ez rendkívül nagymértékű kockázatot rejt, torzítja a versenyt, nem a valós szakmai eredményt hozhatja, károsítva ezzel a fogyasztókat, a szurkolókat egyaránt. Egy kollektív szerződésben rendelkezni lehetne egy a mostanihoz hasonló nem várt helyzet egységes kezelése tekintetében is. ■
JEGYZETEK
[1] Magyar értelmező kéziszótár, 2003.
[2] https://www.auscricket.com.au/
[4] https://www.britishcycling.org.uk/
[5] https://www.mlbplayers.com/
[6] www.phpa.com
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd, a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének főtitkára.
Visszaugrás
