A közigazgatási aktusok egyik kevésbé elemzett területe az ellenőrzés annak hierarchián belüli, kívüli, illetve a hatósági ellenőrzési jogviszonyban történő alkalmazása. Ehhez képest ez a viszonyrendszer még kevésbé feldolgozott a köztestületi intézményeknél. Jelen tanulmány a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar által végzett hatósági (és nem hatósági) ellenőrzéseinek viszonylatában vizsgálja a tárgybeli kérdést.
Az MBVK (Kar) alapfeladatát tekintve nem hatóság, de ellát egyes hatósági jogköröket is. Statuáló törvénye (1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, Vht.) szerint a Kar az önálló bírósági végrehajtók sajátos szakmai és érdekképviseleti szerve. Közjogi szervezeti osztályba helyezése szerint a közigazgatási intézményrendszer államigazgatási és helyi önkormányzati igazgatási két alapvető alrendszere melletti az egyes közfeladatot ellátó nem közigazgatási szervezeti csoportba (paraadminisztratív szervekhez[1]) tartozik. Alapvetően 2015. augusztus 31-ig köztestületként, kamaraként működött, ezt a jogi intézményt a politikai akarat nyomán bekövetkező törvényi módosítás államigazgatási irányítás alá vonta. Az állami irányítást (felügyeletet) 2021. október 1-től átvette a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH), amely önálló szabályozó hatóságként jár el.[2] Ez a változás jelen cikk megírásig nem változtatta meg a Kar köztestületekhez, azon belül a kamarákhoz közeli besorolását. Köztestületkénti minősítését maga a Vht. mondja ki a 250. § (1) bekezdésében: "A Karra - az e törvényben foglalt eltérésekkel - a köztestületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni."
A köztestületek intézményrendszere a Ptk. 1994. január 1-én hatályosult módosításával született újjá mintegy 40 éves szünet után akkor, amikor a törvényhozó a jogi személyek fejezetét (a közalapítvánnyal és a közhasznú társasággal együtt) kibővítette.[3] A jogalkotói cél az volt, hogy pozicionálja az állam és a civil szféra közötti új közjogi személyeket, amelyek részben civil, részben közjogi jellemzőkkel bírnak. Az állami törvényességi felügyelet és ellenőrzés mellett minden köztestület rendelkezik az önkormányzás jogával, amelynek tipikus megjelenítése a szabályozási, szervezetalakítási jog mellett a tulajdonhoz és az önálló gazdálkodáshoz való jog. Törvényből fakadóan láthattak el alapfeladatuk mellett olyan hatósági jogkörön belüli közfeladatokat, amelyeket önigazgatással realizáltak a közhatalom birtokában. Sajátossága ennek a konstrukciónak többek között az, hogy a köztestületek egyfelől közfunkciót gyakoroltak, másfelől ellátták tagjaik érdekképviseletét, érdekvédelmét, szakmai instruálását. Az adott köztestületet soha nem a tagok erre irányuló szándéka hozta létre (mint mondjuk az egyesületet), ellenben a törvényhozói akarat, miként a törvényalkotó adta meg a köztestület társadalmi rendeltetését, célját, közfeladatát, amelyhez aztán közhatalmi jogokat csatolt[4].
A hatósági jogköröket jelentő közfeladatokat két alrendszerbe sorolhatjuk. Egyrészt:
- elsődlegesen idetartoznak az adott köztestület tagjai tekintetében a szakmai tevékenység egyes elemeivel összefüggő hatósági ellenőrzés,[5]
- másrészt a köztestületi tag tevékenységének engedélyezési eljárásában való - főleg a névjegyzékbe, a nyilvántartásba vétellel és azokból való törlési eljárással történő - közreműködés.
Mindkét közfeladat közigazgatási hatósági ügyek intézésében testesül meg, amelynek eljárásjogi keretét az éppen hatályos közigazgatási hatósági eljárásjogi törvény - jelenleg az Általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) adja meg.
A köztestületeknek négy alaptípusa ismert:
- a kamarai köztestületek, ezen belül megkülönböztetünk
a) szakmai alapú kamarákat, pl. ügyvédi, közjegyzői,
b) egészségügyi kamarákat, pl. orvosi, gyógyszerészeti,
c) agrárágazati kamarákat, pl. állatorvosi,
d) műszaki jellegű kamarákat, pl. mérnöki,
e) pénzügyi kamarát, pl. könyvvizsgáló,
f) rendészeti kamarákat, pl. személy- és vagyonvédelmi,
- a Magyar Tudományos és a Magyar Művészeti Akadémiát,
- 9/10 -
- a gazdasági célú köztestületeket, pl. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, hegyközségek, Pálinka Nemzeti Tanács,
- sport köztestületeket, pl. Magyar Olimpiai Bizottság.[6]
A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar a szakmai kamarák rendszeréhez közeli konstrukció, mint nem kamarai szervezetű köztestület, amelynek a szakmai függetlensége erősen lefojtott az államigazgatási intézményrendszerbe tartozó SZTFH-nak való alárendeltsége okán.
A fentiekben körülírtak alapján a Kar tehát a Vht. 249. § (1), illetve a 250. § (2) bekezdéseiben nevesítve primer rendeltetését tekintve a végrehajtók, végrehajtó-helyettesek és a végrehajtójelöltek érdekképviseletét látja el. Az ennek kibontását tartalmazó jogszabályi hely exemplifikatív taxációt alkalmazva 37 jogot és feladatot sorol. Ebben következetlenül keverednek a tényleges érdekképviseleti feladatok (pl. intézi a panaszügyeket, igazolja a végrehajtók gyakorlatát, kapcsolatot tart a sajtóval, pályázatot ír ki, elkészíti a Kar etikai szabályzatát, szolgáltatásokat nyújthat a végrehajtóknak stb.) a Kar szekunder rendeltetését jelentő közigazgatási hatósági ügyek intézésével (pl. kiállítja a végrehajtók igazolványát, engedélyezi a végrehajtói iroda létesítését és nyilvántartást vezet azokról, hatósági ellenőrzést végez a végrehajtói tevékenység gyakorlásának időtartama alatt a Vht. 239/A. §-ára tekintettel stb.). Ez utóbbi hatásköröket a 254/H. § (1) bekezdés nevesíti.
A hatósági ellenőrzés jogintézményét az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt generálisan módosító 1981. évi I. törvény (Áe.) vezette be. Az akkori törvényhozó jogi slamposságát mutatja, hogy az ellenőrzés tárgyát és célját elfelejtette megfogalmazni, helyette egy gumiszabályt adott. A jogalkalmazónak annyit mondott, hogy az államigazgatási szerv a hatáskörébe tartozó feladatok végrehajtására hatósági ellenőrzést végezhet. A hiátust a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) oldotta fel azzal, hogy a hatóság a hatáskörének keretei között ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását és a jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható hatósági határozatokban foglaltak teljesítését.[7] Az Ákr. átvette a Ket. rendelkezését. Ez képezi a hatóságok (és a Kar) tárgybeli fellépésének eljárásjogi alapját.
A Kar végrehajtóinak tevékenysége feletti ellenőrzés anyagi jogi alapját a már idézett Vht. 250. § (2) 34. pontja és annak lényegében duplikálásával megerősített 254/H. § (1) bekezdés d) pontja határozza meg. A hatósági ellenőrzés eljárásjogi alapját pedig a Vht. 254/H. §-a mondja ki, amikor az Ákr. alkalmazását rendeli el a közigazgatási hatósági - így a hatósági ellenőrzési - ügyek intézésére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
