HORVÁTH GYÖNGYI
2014 novemberében szakértői meghallgatásra került sor a Német Szövetségi Parlament Jogi és Fogyasztóvédelmi Bizottságában a központi-, (kereskedelmi- és társasági, cégjogi) nyilvántartásokkal kapcsolatban.
Az ülés a szakértők meghallgatásával kezdődött, melyek az egyes nyilvántartások működésével kapcsolatos tapasztalatokat összegezték. Egyikük a cégjegyzékről szóló rendelet ellentmondó szabályait kifogásolta, ugyanis a cégjegyzékbe való bejegyzésre meghatározott három hetes határidőt a 25. § rendelkezései megakadályozzák, mivel a cégjegyzékbe való bejegyzésnek e szakasz szerint "haladéktalanul" meg kell történnie. "Haladéktalannak" a három hetes időszakot is tekinthetjük, így ez a határidők betartása tekintetében nem kívánatos eredményre vezethet. Ezen kívül a szakértő a 9. § (1) bekezdésével kapcsolatban szerette volna tisztázni, hogy csak a "benyújtandó" dokumentumokat kell rögzíteni a jegyzékbe, és nem a véletlenül vagy feleslegesen benyújtott iratokat.
A Bizottság egyik képviselő tagja utalt arra, hogy az Európai Jogi Portálon megtalálható információk messze az első irányelv színvonala mögött maradtak, amit még nem is minden tagállamban valósítottak meg. A Szövetségi Közjegyzői Rendtartás 21. §-ával kapcsolatban azt az álláspontot foglalták el, hogy a közjegyző jogosult külföldi társaságok részére is un. képviseleti tanúsítványt kiállítani. Ezen kívül szó volt azokról az Európai Bizottság által még nem meghatározott technikai részletekről, amik az Európai Jogi Portál működéséhez szükségesek. Javasolták, hogy a Portált úgy alakítsák ki, hogy az "európai cégkivonat" irányába is kiépíthető maradjon. A közjegyzők támogatnák a Szövetségi Ügyvédi Kamara azon javaslatát, hogy az ügyvédek érdekében azt a nem mindig egyszerű feladatot átvállalják, hogy közjegyzői tanúsítványt állítanak ki külföldi cégek számára.
- 70/71 -
A kézzel írt végrendeletben a következő rendelkezés áll: "Halálom után az öröklés a Berlini Végrendelet szerint történjen, beleértve az újraházasodási záradékot." (A német öröklési jogban a Berlini Végrendelet a házastársak közös végrendelete, melyben egymást kölcsönösen egyedüli örökösnek jelölik és meghatározzák, melyik az a harmadik személy, akire a hagyaték az utoljára elhunyt fél után szálljon.) A bíróság döntése szerint ez nem értelmezhető úgy, hogy az örökhagyó a feleségét egyedüli örökösnek nevezte meg.
A hammi legfelsőbb bíróság a következő tényállásban döntött a fentiek szerint:
A második házasságában élő örökhagyó kézzel írta és aláírta végrendeletét a fent említett rendelkezéssel. A feleség ennek a végrendeletnek az alapján kérelmezte az egyedüli öröklési bizonyítvány kiállítását. Az örökhagyó mindkét, első házasságából származó gyermeke kifogásolta a kérelmet, és a maguk részéről a törvényes öröklés alapján öröklési bizonyítvány kiadását kérték, melyben a feleség H arányban örököstárs, a két gyermek pedig 1/4 részben.
A münsteri helyi, a hagyatéki ügyet tárgyaló bíróság határozatával a feleség öröklési bizonyítvány kiállítására irányuló kérelmét visszautasította, aki ez ellen panasszal élt. A fellebbviteli bíróság véleménye szerint a panasz megalapozatlan, mivel az örökhagyó kézzel írt végrendeletéből a felesége egyedüli öröklése nem kivehető, nem egyértelmű. A bíróság véleménye szerint nem lehet megállapítani, hogy az örökhagyó a saját szavaival mit is akart mondani, a bíróság az örökhagyó rendelkezését csupán kívánságnak tekintette, hogy az öröklési sorrend a Berlini Végrendelet szerint történjen, közben pedig az újraházasodási záradék is érvényes legyen. A bíróság szerint a végrendeletből nem lehet kikövetkeztetni, hogy az örökhagyó mit értett Berlini Végrendelet alatt, kiváltképp az egyedüli örökösödés nem vezethető le belőle.
A saját kezűleg megírt végrendeletek gyakran képezik viták alapját, a jogi terminusokat helytelenül vagy gyakran egyáltalán nem használják, ezért sokszor a végrendelet értelmezésre szorul. A végrendelet az előbbi esetben sem tartalmazott semmilyen egyértelmű örökös-nevezést. Most már csak azt kell bemutatni, hogy kell az értelmezés keretében eljárni és hogy vajon a hammi legfelsőbb bíróság eközben a helyes jogi következtetéseket vonta-e le.
Kiindulási pont az örökhagyó végrendeletben formailag helyesen kinyilatkozott valós akaratának vizsgálata, miközben a végrendeleten kívüli körülményeket is figyelembe kell venni. Minden értelmezés célja a nyilatkozat jogilag irányadó értelmének vizsgálata. Az örökhagyó akarata a nyilatkozat tartalmára nézve azonban csak akkor mérvadó, ha a végrendeletben leírtak a kívánt célra irányulnak. Az egyoldalú végrendeleteknél az értelmezés mércéje az örökhagyó valódi akarata a végrendelet megírásának időpontjában. Az értelmezés keretében különbséget kell tenni a kifejtendő értelmezés és a kiegészítő értelmezés között. Az első esetben a valódi örökhagyói akaratot kell vizsgálni, a második esetben a feltételezett örökhagyói akaratot. Az adott esetben az örökhagyó nyilatkozata az értelmezések ellenére is többértelmű, így a jogilag lehetségest kell a jogilag nem elfogadottal szemben előnybe helyezni.
- 71/72 -
A hammi legfelsőbb bíróság megpróbálta a szöveg szó szerinti értelmezésével meghatározni az örökhagyó végrendelet időpontjában fennálló akaratát. A bíróság a megfogalmazásban csupán kívánságot vélt felfedezni, vagyis azt, hogy az öröklés a Berlini Végrendelet szerint történjen, közben pedig az újraházasodási záradék is érvényes legyen. A bíróság megállapította, hogy a szó szerinti értelmezésből nem lehet a feleség egyedüli öröklésére következtetni. Ez a megállapítás helytálló. A bíróság azt is kijelentette, hogy az örökhagyó nyilvánvalóan nem tudta, hogy a Berlini Végrendeletet nem lehet egyes végrendeletként létesíteni, hanem csakis közös végrendeletként, ami a házas felek számára lehetséges. A hammi legfelsőbb bíróság szerint nem megállapítható, hogy mit is értett az örökhagyó tartalmilag Berlini Végrendelet alatt, mivel a végrendeletében még csak célzásképpen sem írta le, hogy ki az, aki örököl tőle, arról nem is beszélve, hogy az egyedüli örökösként, előörökösként, örököstársként, végső örökösként vagy utóörökösként örököl-e és mi történjen abban az esetben, ha az újraházasodás megtörténik. A bíróság azonban nem ismerte fel, hogy a jogban laikusok általános nyelvhasználatában a Berlini Végrendelet mindenképp a házastársak kölcsönös egyedüli örökösnevezése, valamint végső örökösként a közös gyermek örökösnevezése.
Az örökhagyó a végrendeletében nem nevezte meg kifejezetten az örökösöket, azonban világos, hogy nem csak egy kívánságról van szó. Az örökhagyó a megszövegezéssel, hogy "az öröklés a Berlini Végrendelet szerint történjen" kifejezésre juttatta, hogy az öröklési sorrendet azok szerint a rendelkezések szerint szeretné szabályozni, melyeket általában egy Berlini Végrendelet tartalmaz.
Ellentétben a hammi legfelsőbb bíróság fejtegetésével már nem az a lényeg, hogy az örökhagyó az akaratát, hogy a feleségét egyedüli örökösnek nevezi ki, a végrendeletben célzásképpen vagy rejtve kifejezésre juttatja, mivel a Szövetségi Törvényszék gyakorlata szerint az örökhagyó tényleges akaratának megállapítása nélkül nem kell tovább vizsgálni, hogy a végrendeletben ezek megfelelően kifejezésre jutnak-e. A hammi legfelsőbb bíróság elfogadta az eredményt, bár a megállapítások néhol kérdésesek. A döntés végül is azt mutatja, hogy a saját kézzel írt végrendelet nem ritkán értelmezésre szorul - ezért a közjegyzői végrendelet elterjedése sokkal jobb megoldás.
A jogügylet földhivatali bejegyzése, amit a meghatalmazott az elhunyt halála után is érvényes meghatalmazással intéz, a Telekkönyvi Rendtartás 35. §-a értelmében akkor sem kötött öröklési bizonyítványhoz, ha a meghatalmazott társörökös.
Az örökhagyót bejegyezték a telekkönyvbe, majd a férje és a lánya fele-fele arányban örököl utána. Korábban a házastársak egy kölcsönös, a haláluk után is érvényes általános meghatalmazást adtak egymásnak. Ezzel az általános meghatalmazással az örökhagyó feleség halála után annak tulajdona a férjére száll. A földhivatal kiadott egy köztes
- 72/73 -
határozatot, és kérte az öröklési bizonyítványt annak igazolására, hogy a meghatalmazottnak örökösként saját rendelkezési jogosultsága van. A földhivatal a hammi legfelsőbb bíróság egy korábbi döntésére hivatkozva azon az állásponton volt, hogy ilyenkor a meghatalmazás hatályát veszti és hogy a férj a saját akaratát az eladói oldalról nem tudja érvényesen kinyilatkoztatni.
A közbenső rendelkezés ellen benyújtott panasz sikeres volt. A döntés indoklását a schleswigi legfelsőbb bíróság szemléletesen felvázolta: először is az a kérdés, hogy vajon az örökös előzetes bejegyzése szükséges-e (Telekkönyvi Rendtartás 39.§) vagy, hogy ez a 40. § szerint nélkülözhető-e. Ahogy azt a legfelsőbb bíróság helyesen kimondta, az örökösök általi tulajdonátruházás esetében nem szükséges előzetes telekkönyvi jóváhagyás. A következő lépésben az kell vizsgálni, hogy az egyetemleges jogutódlás alapján a rendelkezésre jogosult örökösöket az örökhagyó, halál után is érvényes meghatalmazása köti-e, ameddig a meghatalmazást nem vonják vissza. Ha a meghatalmazott a meghatalmazási okirat birtokában van (ebben az esetben hiteles másolat), akkor a földhivatalnak a meghatalmazás fennmaradásából kell kiindulni. A halál után is érvényes meghatalmazás nem szűnik meg parciálisan a meghatalmazott személyében, amennyiben ő egyúttal örököstárs is.
A hammi legfelsőbb bíróság határozatával úgy döntött, hogy a halál után is érvényes meghatalmazás megszűnik, ha a meghatalmazott a meghatalmazó egyedüli örököse lesz, mivel a Polgári Törvénykönyv 164. §-a megköveteli, hogy a képviselő és a képviselt külön személy legyen. A későbbiekben erről a döntésről heves vita alakult ki, aminél gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a problémát jogdogmatikailag nem igazán egyszerű megoldani. Az okiratba foglaló közjegyző munkája a hammi bíróság döntésével nem lett éppen egyszerűbb, miközben tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az öröklési bizonyítványt földhivatali célokra a Bírósági és közjegyzői díjszabásról szóló törvény megszüntette. Amennyiben létezik közjegyzői okiratba foglalt végintézkedés (vagy öröklési bizonyítvány), akkor ez kellene, hogy legyen az örökös jogi alapja. A meghatalmazás a közjegyzői szerződésben nem használható, mivel nincs szükség rá.
Amennyiben törvényes jogutódlás lép fel vagy az öröklési jog magán a végrendeleten alapul, akkor a schleswigi bíróság döntése alapján a közjegyzői meghatalmazáshoz vissza lehet nyúlni. Ha egyedüli örökös végrendeletéről van szó, gondolni kell arra, hogy a szerződésről a földhivatalnak egy kivonatos másolatot kell küldeni. Ebben az esetben a földhivatalnak semmilyen vizsgálatot nem szabad lefolytatnia, hanem abból kell kiindulni, hogy a meghatalmazás fennáll. Anyagi jogilag és a közjegyzői szerződések kialakítása tekintetében nincs jelentősége, hogy jogdogmatikailag a meghatalmazás fennállásából vagy annak megszűnéséből indulunk ki. Amennyiben a meghatalmazott valóban egyedüli örököse a bejegyzett örökhagyónak, a meghatalmazás alapján végzett jogügyletet a saját nevében végzett tevékenységként kell értelmezni. Ha kiderül, hogy a meghatalmazott mégsem egyedüli örökös, csak örököstárs vagy nem örökös, akkor a cselekvése a meghatalmazás alapján érvényes.
- 73/74 -
Vagyonkezelői Betéti Társaság létesítéséről szóló szerződés, amiben egy kiskorú, mint a Bt kültagja részt vesz, nem igényel bírósági engedélyt a Polgári Törvénykönyv 1643. § (1) bekezdése és az 1822. § 3. pontjának értelmében.
Az érintettek közjegyzői szerződéssel betéti társaságot alapítottak, mely saját eszközeik és vagyonuk üzemeltetésével, igazgatásával és értékesítésével foglalkozik. A társaság alapításában érintett három kiskorú számára az illetékes családjogi bíróság - a közjegyző kérelmére - gondnokokat rendelt ki. A bíróság még az okiratba foglalás előtt értesítette a közjegyzőt, hogy bírósági engedély az alapításhoz nem szükséges, mivel ebben az esetben pusztán vagyonkezelői társaságról van szó, amely kereskedelmi tevékenységet nem folytat.
A jénai legfelsőbb bíróság véleménye szerint konkrét ajándékozásból nem adódik engedélyezési kötelezettség a Polgári Törvénykönyv 1822. § 3. pontja szerint, mivel ez a kiskorú számára semmilyen személyes kötelezettséget nem alapoz meg és ezért jogilag csak előnyös. (Polgári Törvénykönyv 107. §). Az adott ügytől eltérően kereső tevékenység áll fenn például egy olyan társaság esetében, melynek tevékenységi körébe nagy értékű, kereskedelmileg hasznos ingatlanok igazgatása, bérbeadása és értékesítése tartozik. Azonban saját ingatlanon történő gazdálkodás nem minősül rendszeresen gyakorolt, nyereség elérésére folytatott tevékenységnek és ezért nem mindősül kereső tevékenységnek.
A bíróság kifejti továbbá, hogy a családjogi bíróság engedélyről szóló döntése a gyermek érdekéhez igazodik és megköveteli a kívánt jogi ügylet konkrét előnyeinek és hátrányainak mérlegelését. Az engedély tekintetében a társasági szerződés megkötésénél mindig a kiskorú személyének és vagyonának, a kötöttség időtartamának, valamint a felelősségi kockázat vizsgálata szükséges. Az engedélyt csak akkor lehet megtagadni, ha konkrét veszély áll fenn arra nézve, hogy a kiskorú a társaságban való részvétele miatt a nagykorúság elérésekor neki nem felróható kellemetlenségeknek lesz kitéve. A konkrét esetben a jénai bíróság arra a megállapításra jutott, hogy sem a társaság sem pedig az átruházási szerződés nem vezet a gyermek számára nézve ésszerűtlen hátrányokhoz. Ezen kívül a gyereknek nem kell személyesen felelnie a 100 euró feletti üzletrészért. Belépése a betéti társaságba csak a cégjegyzékbe való bejegyzéskor válik érvényessé. Összességében a gyermek felelőssége és ezzel a veszteség kockázata a betétre korlátozódik, amit a gyermeknek egyébként sem saját forrásból kell előteremteni.
A bíróság tehát az ilyen eseteket illetően meggyőzően megállapította, hogy egy kiskorú költségek nélküli belépése egy ilyen társaságba nem követel meg engedélyt a Polgári Törvénykönyv 1822. § 3. pontja szerint.
- 74/75 -
SZÉKELY ERIKA
Bánkúti Ágnes cikkének bevezetőjében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 6:99. §-át idézi azzal, hogy az egy generális szabályt tartalmaz a tulajdonjogátruházással járó biztosítékok vonatkozásában s egyben egy törvényi kivételt is:
6:99. § [Fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége] Semmis az a kikötés, amely - a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével -pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul.
Mint ismert, a római jogban a fiducia cum creditore ügylet révén a hitelező tulajdont szerzett az adós által nyújtott biztosítékon, és csupán ígértet tett arra, hogy a biztosítékul szolgáló vagyontárgy tulajdonjogát bizonyos feltételek esetén visszaruházza az adósra. Az adós ezáltal elvesztette a tulajdonjogát a biztosíték tárgya felett. Az új Ptk. indoklása szerint a törvény a fiduciárius biztosítékokat azért tekinti érvénytelennek, mert azokkal a hitelező az adós rovására több jogot szerez, mint amennyi a követelésének biztosításához valójában szükséges és jogilag indokolt. A fiduciárius biztosítékok az adós többi hitelezői érdekeibe is ütköznek.
Lássuk ezt követően az egyébként szűk körű törvényi kivételeket, amelyeket a szerző három csoportba sorol:
♦ "nem pénzkövetelés biztosítása céljából" adott biztosítékok (az új Ptk. 6:99. § megfogalmazását alapul véve);
♦ azok a jogintézmények, amelyek esetén maga az új Ptk. egyedi rendelkezéssel ad lehetőséget pénzkövetelések esetén is a tulajdonjog biztosítéki jellegű "igénybevételére":
- tulajdonjog-fenntartás (új Ptk. 6:216. §),
- pénzügyi lízingszerződés (új Ptk. 6:409-6:415. §)
- faktoringszerződés (új Ptk. 6:405-6:408. §), és
- pénzen vagy értékpapíron, mint helyettesíthető dolgoknak minősülő "rendhagyó letéti tárgyakon" kézizálog módjára alapított óvadék (új Ptk. 5:95. §, 5:106. §, 5:138. § és 6:367. §), ideértve az új Ptk. 5:95. § (1) bekezdésének d) pontja és (4) bekezdésének felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott vagyontárgyakon alapított óvadékot is;
- 75/76 -
♦ az új Ptk. 6:99. §-a által kifejezetten beidézett uniós irányelv, az Európai Parlament és a Tanács 2002. június 6-i 2002/47/EK irányelve a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról (a továbbiakban: Pénzügyi Biztosítéki Irányelv) által meghatározott ügyletek.
E három csoport közül a szerző cikkében hosszabban a 3. esetkörre koncentrál, tekintettel arra, hogy az első esetkörnek még nincs kialakult bírói gyakorlata, így álláspontja szerint a finanszírozók nem fogják ezt "bevállalni" (sic!), a második esetkör jogintézményei pedig részletes szabályozással bírnak az új Ptk.-ban.
A Pénzügyi Biztosítéki Irányelv - mint nevéből is kitűnik - nem közvetlenül alkalmazandó az egyes tagállamokban. A magyar jogalkotó a pénzforgalmi törvény, a tőkepiaci törvény és a csődtörvény, valamint a régi Ptk. és a régi Ptké. pozíciólezáró nettósításra, óvadékra vonatkozó szabályainak a bevezetésével, illetve módosításával tett korábban eleget az irányelv nemzeti jogba való átültetési kötelezettségének. A szerző felhívja a figyelmet, hogy a tagállami jogalkotónak lehetősége volt rá, hogy az irányelv teljes szövegét alkalmazni rendelje, de maga az irányelv több helyen konkrétan lehetőséget adott a tagállamoknak arra is, hogy bizonyos rendelkezéseket ne, vagy csak megszorítóan ültessenek át. Az Irányelvvel annyi probléma van, hogy 2002-ben született, és számos hivatkozást tartalmaz az akkor hatályban lévő egyéb uniós jogszabályokra, amelyek némelyike azonban azóta hatályon kívül helyezésre került.
A szerző ezt követően az irányelv személyi és tárgyi hatályát tekinti át.
A személyi hatály azt a kérdést világítja meg, ki lehet a biztosíték nyújtója és elfogadója. Erre az Irányelv [1. cikk (2) bekezdés] öt alapvető kategóriát állít fel: mind a biztosíték nyújtójának, mind pedig a biztosíték elfogadójának valamelyik kategóriába bele kell esnie. Ezek alapján pénzügyi biztosíték nyújtói és ilyen biztosíték elfogadói az alábbiak lehetnek:
a) a közigazgatási hatósági szervek ("public authority"); mivel az Irányelv nem ad külön definíciót a "közigazgatósági hatósági szerv"-re, nem állapítható meg teljes biztonsággal, mely szervek tartozhatnak ide, de az államadósság kezelését végző, valamint az olyan közszektorhoz tartozó szervek biztosan, amelyek ügyfelek számára számlák vezetésére jogosultak. A szerző más uniós szabályozásokbeli fogalmak összevetése alapján ide sorolja a központi kormányzatot, a regionális kormányzatokat, a helyi hatóságokat, vagy a regionális és helyi hatóságokkal megegyező feladatokat ellátó hatóságoknak felelős nem kereskedelmi közigazgatási szerveket és az állami ellenőrzés alatt álló, közjogilag szabályozott autonóm testületeket is;
b) a központi bankok, az adott tagállami központi bank, az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Fizetések Bankja, multilaterális fejlesztési bankok, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Befektetési Bank;
c) a prudenciális felügyelet alá tartozó intézmények, ezen belül a hitelintézetek (amelyek a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket fogadnak el, valamint saját számlára hiteleket nyújtanak), a pénzügyi intézmények (köztük az MFB Zrt. és az Eximbank is), a befektetési vállalkozások, a pénzügyi vállalkozások (természetesen nem a magyar Hpt. szerinti, hanem az uniós meghatározás szerinti pénzügyi
- 76/77 -
vállalkozásokról van szó), a biztosítóintézetek, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (európai befektetési alapok, kockázatitőke-alapok), és ezek kezelői (például kockázatitőkealap-kezelő);
d) a központi szerződő felek, elszámolóházak, valamint a hasonló, határidős, opciós és származékos piacokon (nemzeti jog alapján) működő intézetek, valamint azon társaságok, amelyek megbízottként vagy képviselőként mások, tipikusan kötvénytulajdonosok vagy értékpapírosított követelések birtokosainak nevében járnak el;
e) "természetes személyen kívüli személyek": a jogi személyiséggel rendelkező és nem rendelkező vállalkozások és személyegyesítő társaságok, feltéve, hogy a másik fél az a)-d) pontban meghatározott intézmény. E kategóriába tartozók körének pontos meghatározása a szerző megítélése szerint kiemelkedően fontos, ezért érdemes az angol szöveghez visszanyúlni: "a person other than a natural person, including unincorporated firms and partnerships": azaz egyrészt minden természetes személyt kivesz (nem fogyasztókról van szó, hanem a "természetes személy" alapkategóriájáról: emiatt a még üzleti tevékenységi körében eljáró személyek, egyéni vállalkozók, családi gazdálkodók, őstermelők sem sorolhatók ezen kategória alá), másrészt viszont a társaságok és személyegyesülések részére nem írja elő feltételként, hogy azok bármilyen nyilvántartásba bejegyzésre kerüljenek: így a hatálya alá tartozhatnak társasházközösségek, polgári jogi társaságok, gazdasági és érdekvédelmi kamarák, egyéb köztestületek.
A szerző megjegyzi, hogy ez egy olyan pontja a Pénzügyi Biztosítéki Irányelvnek, amivel kapcsolatban az lehetőséget adott a tagállamok számára, hogy erre nézve eltérő szabályozást alkossanak, azaz ezen alanyokat kizárják a személyi körből az irányelv nemzeti jogba való átültetésekor (erről az adott tagállamnak a Bizottságot külön értesítenie kellett). Magyarország nem élt ezzel a lehetőséggel.
Az Irányelv tárgyi hatálya következik, azaz annak vizsgálata, hogy az milyen biztosítékok nyújtása esetén alkalmazható. Bár az alanyi kör széles, csak szűk körűek azok a biztosítékok, amelyeket annak tulajdonosa biztosítékként a fiducia tilalma alóli felmentéssel felajánlhat, akár tulajdon-átruházással vagy tulajdonra vonatkozó jog alapításával (vételi jog).
A Pénzügyi Biztosítéki Irányelv az alábbi, az irányelvben zárt listaként definiált "pénzügyi biztosítékok" körére terjed ki:
a) pénz, valamely számlán bármilyen pénznemben jóváírt pénz vagy pénz visszafizetésére szóló (számla)követelés is, például pénzpiaci letét;
b) pénzügyi eszközök (részvények, kötvények és egyéb hitelpapírok, amelyek a tőkepiacon átruházhatók; minden más olyan értékpapír, amellyel rendszeresen kereskednek, és amelyek jogot biztosítanak valamely részvény, kötvény vagy más értékpapír jegyzésére, megvásárlására vagy cseréjére, a kollektív befektetési formák által kibocsátott értékpapírok - tőkealapjegyek -, a pénzpiaci eszközök, és az előzőek bármelyikére vonatkozó követelések és jogok);
c) hitelkövetelések: a hitelintézetek által nyújtott kölcsönszerződésekből eredő pénzbeli követelések.
- 77/78 -
A pénzügyi eszközök közül az irányelv engedélye alapján Magyarország az átültetéskor kizárhatta volna, hogy a biztosíték nyújtója a saját részvényeit vagy a kapcsolt vállalkozásaiban fennálló részesedéseit ajánlja fel biztosítékként; hazánk nem élt ezzel a megszorítással, ennek következtében a hitelt igénylő gazdasági társaság (illetve annak tulajdonosai) hitelbiztosítékként saját (és a társaság kapcsolt vállalkozásainak) részvényeit/ üzletrészeit is vételi jog vagy akár tényleges átruházás formájában is biztosítékként felajánlhatják. A hitelkövetelések viszont csak hitelintézet által nyújtott kölcsönszerződésekből eredő követelések lehetnek: azaz de facto hitelkövetelést biztosítékként csak hitelintézet ajánlhat fel. Magyarország e körből kizárhatta volna azon hitelköveteléseket, amelyek fogyasztókkal, mikro- vagy kisvállalkozásokkal szemben állnak fenn, de ezzel a megszorítással sem éltünk.
Ami a formai és tartalmi követelményeket illeti, az Irányelv a pénzügyi biztosítéki szerződéseket részesíti védelemben, ez kétféle szerződéstípust takar, a "tulajdonátruházással járó pénzügyi biztosítéki szerződést" és a "biztosítéki jellegű pénzügyi biztosítéki szerződést". Mint a szerző rögzíti, a fiduciárius szerződések tilalmának magyar főszabálya alóli kivételek körében az első csoportba tartozó, azaz a tulajdonátruházással járó pénzügyi biztosítéki szerződések a lényegesek, így ezekkel foglalkozik bővebb terjedelemben a cikkben. Ezek tényleges védelme az Irányelv 6. cikkében jelenik meg: a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a tulajdonátruházással járó pénzügyi biztosítéki szerződések a saját maguk által szabályozott rendelkezések szerint hatályosuljanak. Ez "magyarra lefordítva" azt jelenti, nem írhatja felül (például fiduciatilalomra hivatkozva) ezen védelmet egyetlen tagállami belső szabály sem.
Egy ilyen szerződés azonban csak meghatározott feltételek teljesülése esetén részesülhet védelemben, amelyek a következők.
Először is a szerződésnek meg kell felelnie a Pénzügyi Biztosítéki Irányelvben [2. cikk (1) bekezdés b) pont] a "tulajdonátruházással járó pénzügyi biztosítéki szerződésekére meghatározott fogalomnak: ezek olyan megállapodások, amelyek alapján a biztosíték nyújtója a pénzügyi biztosíték teljes tulajdonjogát vagy ahhoz fűződő teljes jogosultságát átruházza a biztosíték elfogadójára (ideértve a visszavásárlási megállapodásokat is), az alapul fekvő "releváns pénzügyi kötelezettségek" teljesítésének biztosítása céljából. A "releváns pénzügyi kötelezettségek" olyan kötelezettségek, amelyek vagy pénzben, vagy pénzügyi eszközök átadásával teljesíthetők [Irányelv 2. cikk (1) bekezdés f) pont]. Maguk a kötelezettségek lehetnek létezők, feltételtől függők vagy akár jövőben keletkezők, és körbeírhatók típus/fajta szerint is, ha időről időre keletkeznek. Olyan követelések azonban nem lehetnek a biztosíték tárgyai, amelyek a biztosíték elfogadójával szemben fennálló követelések.
Másodszor a biztosítéki szerződésnek írásba foglaltnak kell lennie. Ez magában foglalja az elektronikus módon és más maradandó hordozó segítségével kötött szerződéseket, továbbá minden más, bizonyíthatóan létrejött szerződést is.
Végül a harmadik feltétel, hogy bizonyíthatóan "nyújtottnak" kell lennie a biztosítéknak: az Irányelv alapján ez azt jelenti, hogy a) a pénz bankszámlán jóváírt vagy lehívható összeg; b) a pénzügyi eszköz vagy értékpapírszámlán jóváírt, vagy igénybe
- 78/79 -
vehető, c) a hitelkövetelés pedig a biztosíték elfogadója részére beazonosítható megjelöléssel vagy lista alapján átadott.
A cikk utolsó nagyobb része az új Ptk. pénzen vagy értékpapíron, mint rendhagyó letéti tárgyakon alapított óvadék intézményét veti össze a fenti szabályokkal. Az óvadékalapítás formáira nézve az rögzíthető, hogy az új Ptk. 5:95. §-a szerint pénzen és okirati formát öltő értékpapíron kézizálogként, dematerializált értékpapíron kézizálogként vagy értékpapírszámla-vezetővel kötött megállapodás alapján, fizetésiszámla-követelésen (bankszámlán lévő pénz esetén) pedig a bankszámlavezetővel kötött megállapodás alapján alapítható óvadék. A fiduciatilalom szempontjából az az eset a legérdekesebb, amikor kézizálogként alapítják az óvadékot, hiszen ekkor kerül át az óvadéki tárgy fizikális hatalma ténylegesen a biztosíték elfogadójához (az óvadék jogosultjához). A többi esetben marad az eredeti kötelezett saját pénz- vagy értékpapírszámláján az óvadék. A pénz és az értékpapír ugyanakkor olyan helyettesíthető dolgoknak minősülnek, amelyek az új Ptk. 5:14. § (2) bekezdése, 5:40. §-a és 6:42. § (1) és (3) bekezdése alapján az átadással a birtokos tulajdonába mennek át.
A kézizálogra az új Ptk. 5:106. § (2) bekezdés alapján a visszterhes letét szabályai az irányadók. Ezen belül a rendhagyó letét szabályai írják körül azt az esetet, ha a letét tárgya helyettesíthető dolog, és a felek közötti szerződés alapján a letéteményest megilleti a letett dolog használatának és az azzal való rendelkezésnek a joga. Ekkor a letéteményes tulajdonjogot szerez a letéti tárgyon, és a letét lejártakor ugyanolyan fajtájú és minőségű dolgot ugyanolyan mennyiségben köteles a letevőnek visszaadni; amiből következik, hogy ha a felek olyan óvadéki szerződést kötnek, amelyben az óvadék jogosultjának kifejezetten engedik a használat és rendelkezés jogát, akkor az óvadék jogosultja részére átadott pénz és értékpapír az óvadék jogosultjának azonnal a tulajdonába megy át. Akár dematerializált értékpapír esetén is beszélhetünk kézizálogról, amely akkor valósul meg, ha dematerializált értékpapírt átvezetési megbízással az óvadék kötelezettje átutaltatja az óvadék jogosultjának az értékpapírszámlájára. Az óvadék egy speciális fajtája a számlapénz-követelésen és értékpapírszámla-egyenlegen (azaz az általuk bizonyított dematerializált értékpapíron) alapítható óvadék: amikor az óvadék kötelezettjének a bankszámlájáról/értékpapírszámlájáról nem kerül máshova utalásra a pénz/értékpapír, hanem azon a számlavezetővel kötött két- vagy háromoldalú szerződéssel jön létre az óvadék.
A szerző a fentiekkel összefüggésben arra hívja fel a figyelmet, hogy ha a felek közötti biztosítéki szerződés tárgya pénz vagy tőzsdei/nyilvánosan jegyzett árral rendelkező, esetleg a felektől függetlenül meghatározható értékkel rendelkező pénzkövetelést megtestesítő értékpapír, akkor a magyar szabályok szerinti kézizálog módjára alapított óvadék is igénybe vehető (praktikusan olyan szerződéssel, ami a jogosult részére lehetővé teszi a használatot és a rendelkezés jogát), mert az a magyar jogszabályok (például Csődtörvény) alapján összességében nagyobb védelemben részesül, mint a Pénzügyi Biztosítéki Irányelv alapján létrejött, de a magyar jog alapján óvadéknak nem minősülő pénzügyi biztosíték. Figyelemreméltó az is, hogy az új Ptk. 5:95. § (1) bekezdésének d) pontja és (4) bekezdése lehetővé teszi az óvadék szabályainak alkalmazását más jogszabályban
- 79/80 -
meghatározott vagyontárgy esetén is; így a Bszt. 57. §-nak új (7) és (8) bekezdései alapján "értékpapíron kívüli óvadék alapítható a befektetési vállalkozás által nyilvántartott más pénzügyi eszközön is" (aholis a "más pénzügyi eszköz" fogalmára nézve a Bszt. 6. §-a irányadó). A Pénzügyi Biztosítéki Irányelvre tehát akkor érdemes támaszkodni, ha a pénzügyi biztosíték tárgya nem sorolható be a magyar jog által kínált fenti lehetőségekbe.
A magyar jogi szabályozásban szereplő óvadék biztosítéki használata mellett szól az is, hogy az óvadék jogosultja és kötelezettje bárki lehet: két gazdasági társaság is állhat egymással szemben, illetve magánszemély is lehet akár az egyik, akár a másik oldalon; az ilyen óvadék akár hitelintézet és magánszemély közötti viszonylatban is használható.
Összegezve: a Pénzügyi Biztosítéki Irányelv és néhány új Ptk.-beli szabály, továbbá az új Ptk. felhatalmazása alapján a Bszt. egyes rendelkezései áttörést jelentenek azon az új Ptk.-beli általános tilalmon, amely kizárja az érvényesség köréből azokat a biztosítéki szerződéseket, amelyek alapján a biztosíték elfogadója tulajdont vagy tulajdonjogi igényt szerez a biztosíték tárgyán. Mivel az új Ptk. egyszerű hivatkozással - megszorítások nélkül - idézi be a Pénzügyi Biztosítéki Irányelvet, így széles alanyi körben válik lehetőség tulajdon-átruházással vagy vételi jog kikötésével járó biztosítéki szerződések megkötésére akkor, ha azok tárgya pénz, pénzügyi eszköz vagy hitelintézet által nyújtott kölcsönből eredő követelés.
KOZMA SZILVIA
"Hatlovas kocsival végig lehet hajtani régi jó lépcsőkön vagy rossz új törvényeken". Charles Dickens
A tavaly márciusban hatályba lépett Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Ptk.) 2:39 §-a szabályozza az új jogintézményt, az előzetes jognyilatkozatot, miszerint nagykorú cselekvőképes személy cselekvőképességének jövőbeli részleges vagy teljes korlátozása esetére közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy gyámhatóság előtt személyesen, előzetes jognyilatkozatot tehet. A törvény indoklása szerint az előzetes jognyilatkozat különösen időskori mentális változások esetére válhat a jövőben elterjedtté, ha valaki még betegsége kezdeti stádiumában, teljesen cselekvőképes állapotban rendelkezik arról, ha cselekvőképességének korlátozása válik szükségessé, kit nevezzenek részére gondnokul, illetve mi legyen a vagyonával.
- 80/81 -
A nyilatkozat megtételéhez a törvény érvényességi feltételeket szab: a nyilatkozónak a nyilatkozat megtétele időpontjában nagykorúnak és cselekvőképesnek kell lennie - korlátozottan cselekvőképes, cselekvőképtelen vagy állapot-cselekvőképtelen személy (aki gondnokság alá helyezés nélkül van cselekvőképtelen állapotban) nem tehet ilyen jognyilatkozatot -, a nyilatkozatnak csak a jövőben bekövetkező cselekvőképtelenség esetére van hatálya, továbbá a nyilatkozat közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban tehető vagy a gyámhatóság előtt személyesen. A "személyesen" kitétel természetesen nemcsak a gyámhatóság előtt megtett jognyilatkozatra vonatkozik, hanem a közokirat és az ügyvéd által készített magánokirat is csak a fél személyes közreműködése, megjelenése esetén készíthető el, képviseletnek helye nincs.
A Ptk. az okirat érvényességi feltételein túl az előzetes jognyilatkozat nyilvántartásba vételét is előírja. A nyilvántartásba vétel során a nyilatkozatot külön jogszabály[2] alapján be kell jegyeztetni az Országos Bírósági Hivatal által működtetett közhiteles Gondnokoltak és Előzetes Jognyilatkozatok Nyilvántartásába. Az előzetes jognyilatkozatot az azt közokiratba foglaló közjegyzőnek, a jognyilatkozatot ellenjegyző ügyvédnek vagy a jognyilatkozatot jegyzőkönyvbe vevő gyámhatóságnak az előzetes jognyilatkozatot tartalmazó okirat csatolásával az okirat elkészítésétől számított öt napon belül kell megküldenie a Pp. általános illetékességi szabályai szerinti bíróságnak, azaz a nyilatkozattevő lakóhelye szerinti járásbíróságnak[3].
A jognyilatkozat nyilvántartásba való felvétele kérelemmel indul. A formanyomtatvány kérelemre egyelőre nincs, így a kérelmet - mivel közjegyző magánokiratot nem készíthet[4] - a jognyilatkozatot tartalmazó közokiratba kell foglalni, mellyel az ügyfél kéri nyilatkozatát felvenni a nyilvántartásba.
A közokiratnak tartalmaznia kell[5] a nyilatkozattevő családi és utónevét, születési családi és utónevét, születési helyét és idejét, anyjának születési családi és utónevét, lakcímét, az előzetes jognyilatkozatot (visszavonását, módosítását) tartalmazó közokirat ügyszámát és keltét.
Az előzetes jognyilatkozatnak az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásába való bejegyzéséről a bíróság a kérelem és az előzetes jognyilatkozatot tartalmazó okirat (a továbbiakban együtt: beadvány) bírósághoz érkezésétől számított tizenöt napon belül polgári nemperes eljárásban dönt. A bíróság megvizsgálja, hogy az előzetes jognyilatkozatot okiratba foglaló szerv (személy) az okiratot az eljárására irányadó törvény szerinti alakszerűségeknek megfelelően állította-e ki. Ha az okirat a bejegyzésre alkalmas és a beadványt nem kell hiánypótlásra visszaadni, a bíróság az adatokat az előzetes jognyilatkozatok
- 81/82 -
nyilvántartásába bejegyzi. Ha a beadvány nem felel meg e törvény rendelkezéseinek vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul, a bíróság a beadványt rövid határidő tűzésével, a hiányok megjelölése mellett hiánypótlás végett a kérelmezőnek visszaadja, és egyben figyelmezteti, hogy ha a hiánypótlási felhívást nem teljesíti, a bíróság a kérelmet elutasítja. A kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (9) bekezdése szerint az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásába való bejegyzés illetéke 15000 Ft, melyet a kérelmező visel. Az illeték megfizetése illetékbélyeggel, az általános szabályok szerint történik - mivel külön kérelem nincs - a közjegyzői okirat hiteles kiadmányának első oldalára ragasztva.
A bejegyzés és a kérelem elutasítása tárgyában a bíróság végzéssel dönt, amelyet az előzetes jognyilatkozatot tett személy részére kézbesít[6], azaz azt megküldi a gyakorlat szerint a nyilatkozatot tevő mellett a közjegyző, ügyvéd és gyámhatóság részére is. A kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye.
A bíróság bejegyző végzése a közjegyzői okirathoz mellékletként hozzáfűzhető, vagy egyéb utóiratként külön kezelhető. A magam részéről a melléklet közokirathoz történő hozzáfűzését támogatom, mivel az okiratot irattári leadásánál az Irattár mellékleteket nem vesz át, így azokat a későbbiekben külön kellene az okirattól kezelni. Itt jegyezném meg, hogy a cselekvőképtelen állapot bekövetkezhet a nyilatkozat megtételét követő 10 év múlva is, amikor a közjegyző az okiratát már az Irattárba leadta, így hozzáfűzés esetén későbbi felhasználás esetén a bejegyzésről szóló melléklet is közvetlenül rendelkezésre áll.
Az előzetes jognyilatkozatot be kell tehát jegyeztetni az Előzetes Jognyilatkozatok Nyilvántartásába. A bejegyzés elmaradása az előzetes jognyilatkozat érvényességét nem érinti, azonban elmaradása a jognyilatkozat hatálytalanságát eredményezheti, ugyanis a gondnokság alá helyezésre irányuló eljárás során a bíróságnak a közhiteles nyilvántartás alapján tájékozódnia kell arról, hogy az érintett személy tett-e előzetes jognyilatkozatot. Amennyiben a személy tett ugyan ilyen nyilatkozatot, de azt a nyilvántartás nem tartalmazza és ily módon harmadik személyek vagy hatóságok arról tudomást nem szereznek, - ha a jognyilatkozatról szóló közokiratot közjegyző készítette és az ügyfélnek kára keletkezett - a közjegyző a bejegyzés elmaradása miatt a közjegyzőkre vonatkozó felelősségi szabályok szerint kártérítési felelősséggel tartozik.
Az előzetes jognyilatkozatot tartalmazó okiratban a nyilatkozó megnevezheti azt az egy vagy több személyt, akit gondnokául rendelni javasol, kizárhat egy vagy több személyt a gondnokok köréből és meghatározhatja, hogy egyes személyes és vagyoni ügyeiben a gondnok milyen módon járjon el. A feltételes mód a törvény szövegében értelemszerűen arra vonatkozik, hogy a nyilatkozó megteheti, hogy a három tartalmi elem közül csak egyikről rendelkezik, azaz egy vagy több személyt nevez gondnokául, vagy kizár egy vagy több személyt a gondnokok köréből vagy meghatározza, hogy egyes személyes és vagyoni ügyeiben a gondnok milyen módon járjon, vagy a kettő vagy mindhárom lehetőségről egyszerre nyilatkozik.
A közjegyzői okirat készítésekor azonban számos, a törvény által nem tartalmazott kérdést érdemes szem előtt tartani. Az előzetes jognyilatkozatba foglalt gondnokrendelés
- 82/83 -
csak a bíróság hatályosításával hatályosul. A gondnokrendelés nem a jognyilatkozat megtételével történik, hanem a gondnokság alá helyezési perben hatályosítja a bíróság, azaz a Ptk. 2:40. §-ának megfelelően a bíróság a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyező határozatában elrendeli az előzetes jognyilatkozat alkalmazását, kivéve, ha nem áll fenn a törvényben meghatározott ezt akadályozó feltétel. A probléma azonban ezzel az, hogy a gondnokság alá helyezési per hozzávetőlegesen nyolc hónapig tart, ezen időszak alatt pedig a nem várt cselekvőképtelenségi állapotba került személy akarata a legkevésbé sem érvényesül, azaz az, hogy cselekvőképtelen állapota esetére ki és milyen módon képviselje személyes és vagyoni ügyeiben, ki ne legyen a törvény által gondnoka, valamint egy ilyen állapot esetén a lehető leggyorsabban rendelkezhessen gondnoka a cselekvőképtelen személy vagyona, bankszámlája felett, ingatlanát szükség esetén értékesítse, helyette, nevében jognyilatkozatokat tegyen.
A legfontosabb kérdés a vagyoni rendelkezések körében talán a mindennapi életet érintő vagyontárgyak, különösen a bankszámla vagy egyéb pénzeszköz, nyugdíj feletti rendelkezési jog lehetővé tétele a gondnoknak nevezett személy részére a gondnokság alá helyezési per befejezése előtt. Megoldás lehetne erre egy olyan jogintézmény, ami a haláleset bekövetkezését követően a bankszámla feletti rendelkezéshez hasonlatos (halál esetére szóló rendelkezés), azaz a nyilatkozó bankszámlája felett rendelhessen egy olyan kedvezményezettet, akinek a kedvezményezett; joga csak az ő cselekvőképtelen állapotba kerülésével hatályosul és független a gondnokság alá helyezési pertől, azonban, ha a személy soha nem kerül cselekvőképtelen állapotba, akkor a kedvezményezett a bankszámlájához sem fér hozzá (Isd. cselekvőképtelen állapot esetére szóló rendelkezés). Ezt a bíróság az előzetes jognyilatkozat alapján ideiglenes intézkedéssel is elrendelhetné, melynek fenntartásáról a gondnokság alá helyezésről szóló határozatában döntene véglegesen. így a gondnokul rendelt a cselekvőképtelen személy vagyonának egy bizonyos részével rendelkezhetne, természetesen a bíróság felé elszámolási kötelezettséggel.
A mai magyar szabályozás ezt a fajta feltételt bankszámlák esetén nem ismeri. A bankszámla feletti rendelkezés jog körében lehetősége van a bankszámla tulajdonosnak, hogy teljes körűen rendelkezzen a számla felett, arról készpénz vegyen fel, átutaljon, bankkártyát rendeljen a számla mellé, a számlán lévő összeget lekösse, távolról hozzáférjen, felhatalmazó levélben másnak a számlához hozzáférést biztosítson /beszedés/, meghatalmazottat jelöljön vagy társkártyát rendeljen sajátja mellé stb.
Az általam írt lehetőség számtalan felelősségi kérdést is felvet, azonban jelenlegi állapotában az előzetes jognyilatkozat így csak csekély módon váltja be a hozzá fűzött reményeket, hiszen mindaddig, amíg a gondnokká nevezett személy gondnokként nem járhat el, addig tulajdonképpen a jognyilatkozatnak sem joghatása, sem értelme nincs. Cselekvőképtelen állapot tartama előre kiszámíthatatlan, de időtartama lehet néhány hónap is, mialatt a még nem gondnokolt, de cselekvőképtelen személy vagyona veszélybe kerülhet, az esetleg nem a személy gyógyíttatására, kezelésére, gondozására fordítódna, pusztán a per hosszú lefolyása miatt, ellenben hozzáférnének nem kívánt családtagok, rokonok, és annak következtében egy gondokság alá helyezési per hosszú lefolyása alatt a fél kiszolgáltatottá válik, hiszen a jognyilatkozatában hiába zárt ki személyt az alól, hogy a gondnoka
- 83/84 -
legyen, vagy vagyonát ne kezelje, a törvény rendes útját követve ez a kívánság a per jogerős befejezéséig teljesítetlen marad.
Az előzetes jognyilatkozat közjegyzői okiratba foglalásakor célszerű, de nem szükségszerű a gondnoknak nevezett személynek is személyesen jelen lennie, hiszen a bíróság csak akkor rendeli el az előzetes jognyilatkozat alkalmazását, ha a Ptk. 2:40 §-ában szabályozott kogens kizáró okok nem állnak fenn, azaz a nyilatkozó és a gondnok között nem állhat fenn érdekellentét, vagy a nagykorú személy által gondnokként megnevezett személy az előzetes jognyilatkozatban foglaltak teljesítését nem vállalja, vagy vele a gondnokként megnevezett személlyel szemben jogszabályban meghatározott kizáró ok áll fenn. Amennyiben valamelyik eset fennáll, a bíróság nem rendeli el az előzetes jognyilatkozat alkalmazását, a közokirat készítésénél pedig tisztázhatók, vannak-e a kiszemelt gondnokkal szemben kizárási okok.
A 2013. évi CLXXV. törvény szerint az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásának adatairól - ellentétben a gondnokoltakról szóló adatkezeléssel, ahol jogi érdek valószínűsítése után felvilágosítás igényelhető[7] - írásbeli kérelemre felvilágosítást csak a nyilatkozattevő és egyéb szervek kaphatnak[8], a gondnokul rendelt személy a jogosultak körében nem szerepel, arról, hogy gondnokként rendelték-e, nem tájékozódhat, ezért ha a gondnokká jelölt személy a gondnokká nevezést nem vállalja - mely adott esetben a cselekvőképtelen állapotba kerülést követően derül ki -, szintén nem teljesülhet a gondnokolt akarata, mely a közjegyzői okiratba foglalásakori személyes megjelenés esetén szintén elkerülhető.
A gondnok ezentúl felelősséggel tartozik azért, hogy feladatát ellássa, a gyámhatóság a gondnokot a tisztségéből elmozdítja, ha a gondnok nem az előzetes jognyilatkozatban foglaltak szerint jár el. Ha a gondnokolt előzetes jognyilatkozatában meghatározta, hogy a cselekvőképességének korlátozása esetén a gondnoka egyes személyes és vagyoni ügyeiben miként járjon el, a gondnoknak a feladatait ennek figyelembevételével kell ellátnia. Ha a gondnok a jogkörét túllépve jár el, jognyilatkozata harmadik személlyel szemben hatályos, de köteles a gondnokoltnak okozott kárt a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint megtéríteni. Mindezeket figyelembe véve szintén nem mellékes, hogy a gondnok a jognyilatkozat megtételekor nemcsak arról szerez tudomást, hogy gondnokká nevezik, hanem arról is, hogy azt követően milyen jogai, kötelezettségei lehetnek, milyen felelősségi szabályok betartása mellett jogosult és köteles eljárni, így dönthet annak elvállalása felől is.
- 84/85 -
Lényeges kérdés, hogy közokiratba foglalás esetén hogyan viszonyul egymáshoz az előzetes jognyilatkozat és az egészségügyi ellátás visszautasításának joga.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 16. §-a szerint a beteg, aki cselekvőképes, jövőben esetlegesen bekövetkező cselekvőképtelen állapota esetére megnevezheti azt a cselekvőképes személyt, aki jogosult helyette a kezelésekhez szükséges beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni.
Az Eütv.[9] alapján a cselekvőképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné. A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. A cselekvőképes személy - későbbi esetleges cselekvőképtelensége esetére - közokiratban visszautasíthat egyes vizsgálatokat, beavatkozásokat, egyes életfenntartó, életmentő beavatkozásokat, ha gyógyíthatatlan betegségben szenved és betegsége következtében önmagát fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai megfelelő gyógykezeléssel sem enyhíthetők. A cselekvőképes személy - cselekvőképtelensége esetére - közokiratban megnevezheti azt a cselekvőképes személyt, aki ezen jogát helyette gyakorolhatja. (3)[10] Az (1)-(2) bekezdés szerinti nyilatkozatot a beteg bármikor - cselekvőképességére, illetve alaki kötöttségre tekintet nélkül - visszavonhatja. Amennyiben a beteg cselekvőképtelen és nincs nyilatkozattételre jogosult személy, a beleegyezés és a visszautasítás jogát a törvényben meghatározottak jogosultak gyakorolni[11].
Fentiek alapján a következőket célszerű szem előtt tartani:
A kezelésbe való beleegyezés és az ellátás visszautasításáról való nyilatkozat nem azonos az előzetes jognyilatkozattal. Az ellátáshoz és kezeléshez kapcsolódó nyilatkozat esetében a nyilatkozó minden esetben cselekvőképes, ámde már beteg ember. Ellátást és kezelést visszautasítani csak már betegség alatt lehet, azonban előzetes jognyilatkozat megtételének nem feltétele az egészségi állapot mibenléte. Mindkettőnek közös feltétele azonban, hogy nagykorú és cselekvőképes állapotban lévő személy teheti meg a nyilatkozatokat.
A fentiek figyelembe vételével, ha a nagykorú és cselekvőképes személy, csak előzetes jognyilatkozatot tesz, de a beleegyezés vagy ellátás visszautasításáról nem nyilatkozik, az előzetes jognyilatkozat alapján gondnokként nevezett személy csak a gondnokság alá helyezési per jogerős befejezése után jogosult a nyilatkozót képviselni, helyette ilyen nyilatkozatot megtenni - feltéve persze, hogy a gondnokul rendelt személy nem esik
- 85/86 -
a 16. § (2) bekezdése körébe jogosultakkal, aki egyébként is jogosult lenne a beleegyezés vagy ellátás visszautasításának jogát gyakorolni ilyen nyilatkozat hiányában is.
Amennyiben a betegségben szenvedő, de nagykorú és cselekvőképes ügyfél szándéka az, hogy cselekvőképtelen állapotba kerülése után a gondnokság alá helyezése előtt kezeléséről, ellátásról is egy általa meghatározott személy nyilatkozzon helyette, a kezelés visszautasítására külön ki kell térni a közjegyzői okiratban, oly módon, hogy abban egyértelműen kitűnjön, hogy a beleegyezés megtételét és/vagy ellátás visszautasításának jogát a másik nevezett személy nem csak, mint gondnok, hanem, mint arra jogosult személy is gyakorolhassa; ily módon a nyilatkozat a beteg cselekvőképtelen állapotba kerülésével válik hatályossá.
Előzetes jognyilatkozatot tehát betegen, de cselekvőképes állapotban is lehet tenni, azonban egészségügyi ellátást visszautasítani csak beteg állapotban tehet. A két nyilatkozat egy közokiratba foglalható - melyet egy beteg személy tesz, melyben előzetes jognyilatkozatával rendelkezik gondnokáról, és egyben az egészségügyi ellátásáról, képviseletéről kezelése során. Amennyiben az ügyfél nem szenved a törvény hatálya alá tartozó betegségben, nagykorú és cselekvőképes, csak előzetes jognyilatkozatot tehet.
Ezek érvényesülését támasztja alá az is[12], hogy elhárult a kétéves időbeli korlát is a tekintetben, hogy a jognyilatkozat érvényességének nem feltétele már, hogy a pszichiáter szakorvos - egy hónapnál nem régebbi - szakvéleményben igazolja, hogy a személy döntését annak lehetséges következményei tudatában hozta meg és így a nyilatkozatot nem kell kétévente megújítani, valamint a beteg azt bármikor - cselekvőképességére, illetve alaki kötöttségre tekintet nélkül - visszavonhatja[13], valamint előfordulhat, hogy a beteg egészségi állapota annyira leromlik, hogy nem képes a nyilatkozat megismétlésére közjegyző előtt, így korábban tett nyilatkozata érvényét veszíti. Az időkorlát miatt nem érvényesülhet az értékrendjét tükröző (vég)akarata, így sérül emberi méltósága és a jogegyenlőség is. Ha nem nevezett meg cselekvőképtelensége esetére helyettes döntéshozót (ami kötelező egyébként sem lehet), a kétévenkénti ismétlési kötelezettség önrendelkezési jogát korlátozza, megfoszthatja akarata érvényesítésétől, holott például a nyilatkozat visszavonása nincs időben korlátozva.[14]■
JEGYZETEK
[1] dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna, a Fővárosi Törvényszék Polgári Kollégiumának Tanácselnöke által a 2014. november 15. napján Egerben megrendezett Kollokviumon előadottak szerkesztett változata
[2] A gondnokoltak és előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló 2013. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: GEJNYtv.). korábban a 2010. évi XVIII. törvény szabályozta a gondnokoltak nyilvántartását, melyet a 2013. évi CLXXV. törvény 31 §-a helyezett hatályon kívül 2014. március 15. napjával.
[3] GEJNYtv. 11. § (1) A 10. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti adatokat az előzetes jognyilatkozatot tett személy kérelmére a lakóhelye szerint illetékes járásbíróság jegyzi be az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásába. Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség az előzetes jognyilatkozatot tett személy tartózkodási helyéhez igazodik; ha az előzetes jognyilatkozatot tett személy tartózkodási helye ismeretlen vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely, ennek hiányában az utolsó tartózkodási hely az irányadó
[4] közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. tv. 7. § (4) bek.
[8] 2013. évi CLXXV. törvény 17. § (1) Az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásának adatairól írásbeli kérelemre felvilágosítást kaphat a nyilatkozattevő.
(2) A bíróság az érintettre vonatkozóan polgári peres és nemperes eljárás vagy büntetőeljárás lefolytatása céljából az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásában kezelt adatok teljes körét közvetlen hozzáféréssel jogosult megismerni és kezelni.
(3) Ha törvény az ügy elbírálásához, továbbá jogosultság, illetve kötelezettség fennállásának ellenőrzéséhez feljogosította, akkor az ügyészség, nyomozó hatóság, nemzetbiztonsági szolgálat az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásából a konkrét ügy megjelölése mellett egyedi adatkérés útján jogosult az adatot megismerni és kezelni. Az adatigénylőnek a kérelemben meg kell jelölnie annak az eljárásának az ügyszámát és tárgyát, amelyben az igényelt adatok megismerésére törvény alapján jogosult.
[9] Eütv. 20. §, 22. §
[10] A nyilatkozat abban az esetben érvényes, ha pszichiáter szakorvos - egy hónapnál nem régebbi - szakvéleményben igazolja, hogy a személy döntését annak lehetséges következményei tudatában hozta meg. A [...] kétévente meg kell újítani, és azt [...] szövegrészt megsemmisítette: 24/2014. (VII. 22.) AB határozat 1. Hatálytalan: 2014. VII. 23-tól.
[11] Eütv. 16. § (2) bek. a) a beteg törvényes képviselője, ennek hiányában, b) a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes ba) házastársa vagy élettársa, ennek hiányában, bb) gyermeke, ennek hiányában, bc) szülője, ennek hiányában: bd) testvére, ennek hiányában, be) nagyszülője, ennek hiányában, bf) unokája; c) a b) pontban megjelölt hozzátartozója hiányában a beteggel közös háztartásban nem élő, cselekvőképes, ca) gyermeke, ennek hiányában, cb) szülője, ennek hiányában, cc) testvére, ennek hiányában, cd) nagyszülője, ennek hiányában, ce) unokája.
[12] 24/2014. (VII. 22.) AB határozat az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 22. § (3) bekezdésének szövegrésze, valamint az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet mellékletének 2. pontja és az ahhoz kapcsolódó lábjegyzet alaptör-vény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről alapján
[13] 1997. évi CLIV. törvény 22 § (3) bekezdés
[14] Az AB határozat indoklása szerint az Eütv. 22. § (3) bekezdése - különös tekintettel "[a] nyilatkozatot kétévente meg kell újítani." szövegrészre - sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, 1. cikkét, II. cikkét, XV. cikk (1)-(2) bekezdését
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Horváth Gyöngyi, MOKK ügyvezető Dr. Székely Erika, közjegyzőhelyettes Dr. Kozma Szilvia, közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
