A munkajogi kártérítési felelősségnek a gyakorlatot befolyásoló legjelentősebb jogdogmatikai problémái a munkajog jogági megközelítéséből erednek. Míg a nyugat-európai államok jogrendszerében a munkajog a polgári jog részét képezi, addig a közép-kelet-európai államok jogrendszerében - Magyarországot is beleértve - a munkajogot továbbra is a polgári jogtól elkülönítve kezelik (lásd Prugberger-Szalma, Gazdaság és Jog, 2012/11.). Ez kihat a munkajogi kártérítési felelősség szabályozására és gyakorlatára is. Míg ugyanis Európa nyugati felében - ide értve az EU régi tagállamait, valamint Svájcot és Norvégiát - a munkaviszonyból eredő kártérítési jognál is főszabályként a szerződésszegésből eredő polgári jogi kártérítési felelősség szabályai érvényesülnek. Ezen belül a munkaszerződésből és az üzem működéséből eredő sajátos kockázatok viselésének speciális szempontjaiból adódnak némi eltérések, amelyek inkább a gyakorlatot és kevésbé a jogi szabályozást érintik. Ezzel szemben a posztkommunista országokban pont fordított
9/10
a helyzet. A munkajogi kártérítés szabályai is eltérnek az itt említett nyugat-európai jogrendszerektől, ami a gyakorlatot is befolyásolja.
Eme különbségek megmutatkoznak a bizonyítási teher mikénti megoszlásánál, a felelősséget befolyásoló vétkességi jelleg megítélésénél, a vétkesség jellegétől függő kártérítés összegének elvi szintű meghatározásánál, a felelősségmérséklés jogi rendezésének a jellegénél, valamint a több munkavállaló és munkáltató által a másik fél hátrányára okozott kár megítélésénél és a közrehatások elbírálásánál.
A polgári jogban - alapuljon az tételesjogi szabályozáson (Ptk.-k) vagy csak elméletileg kidolgozott bírósági szokásjogon (skandináv államok) - a kár és a károkozó személye, illetve a kár szempontjából releváns magatartás közötti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania. Azt viszont, hogy a kár okozásánál nem a társadalom általános felfogása által megkívánt gondosság szerint járt el a konkrét körülményekre vonatkoztatva a kárt okozó, megdönthető vélelem (presumptio iuris) tartalmazza, amellyel szemben megdöntési vagy felelősségenyhítési lehetőséggel élhet "exculpatio" útján. A nyugat-európai államok többségében a bizonyítási teher a munkajogi kártérítési felelősségnél is így alakul, ahol a károkozó munkáltató exculpatios lehetősége jóval korlátozottabb, mint a munkáltató sérelmére kárt okozó munkavállalóé.
Ezzel szemben a közép-kelet-európai posztkommunista államok túlnyomó részénél a "reál-szocialista" Mt.-k örökségeként a munkavállaló által okozott kár esetében a munkáltatónak nemcsak a kár és a kárt okozó munkáltató magatartása közötti okozati összefüggést, hanem a vétkesség fennállását és annak fokát is bizonyítania kell. A polgári jogtól eltérően a munkajogban eme államok esetében a munkáltatóra sokkal jelentősebb és nehezebben megvalósítható bizonyítási teher hárul. Elméleti indoka ennek az, hogy a munkavégzés a munkáltató telephelyén folyik és így az ellenőrzés lehetősége fenn áll, ezen kívül pedig az üzemvitel kockázatát is neki kell viselnie. Kivétel ez alól a szabály/elv alól, amikor a munkavállaló a munkaeszközt vagy a munka tárgyát kétséget kizáró bizonyossággal kizárólag úgy birtokolja és használja, valamint végez munkát úgy, hogy mindez a munkáltató ellenőrzési és birtoklási körén kívülre kerül. Ez esetben a munkavállaló teljes körű felelősségének a vélelme érvényesül, amelyet exculpatioval csökkenteni vagy kimenteni tud.
Az okozati összefüggésnek a munkáltatót terhelő bizonyítása nemcsak akkor releváns, ha a munkavállalót terheli a munkáltatónak okozott kár megtérítése, hanem akkor is, ha a munkáltató által az ilyen károkozásokra kötött bizonyítási szerződés alapján a kárt részére a biztosító téríti meg ilyen károkra a munkáltató által kötött biztosítási szerződés alapján. Hollandiában és az Egyesült Királyságban a munkáltatók a munkavállalók által okozott károk megtérítésére törvényi előírás alapján kötelesek ilyen felelősségi biztosítást kötni (Iura Europae, Droit du travail-Arbeitsrecht, Paris, München, III. 70.17. és 90.17.). Újabban Magyarországon is felvetődött arra irányuló kezdeményezés, hogy ha nem is kötelezően, hanem csak fakultatív jelleggel a munkáltatók is kötelesek a munkavállalóik által a nekik okozott károk megtérítésére ilyen felelősségbiztosítási szerződést valamely biztosító társasággal. Ilyen esetben a munkáltató részéről a káresemény bejelentésekor a biztosítóval közölni kell a kárt okozó munkavállaló személyét is. A kár(esemény) és a károkozó magatartás közötti okozati összefüggés megjelölése tehát a kárt elszenvedett munkáltatónak, mint biztosítottnak a feladata, kötelessége a biztosító felé.
A jog fejlődése során kétféle vétkességi fogalom alakult ki. Az egyik - amit a büntetőjog alkalmaz - a jogellenes magatartás szubjektív oldalát, az elkövető pszichés és tudati indítékát tartja szem előtt, míg a másik ezen felül a jogellenes magatartásból származó hátrányt is számba veszi és ennek megfelelően a szubjektív és az objektív oldalt együtt értékeli. Az első irányvonalnál ez az utóbbi a másodlagos, míg az utóbbinál elsődleges. Az elsőt a büntetőjog, míg az utóbbit a polgári jog alkalmazza. A büntetőjog ennek megfelelően azt értékeli és a gyakorlatban annak megfelelően alkalmaz szigorúbb vagy enyhébb joghátrányt, vagyis a büntetéskiszabás során a szerint mérlegel, hogy az elkövető szándékosan vagy gondatlanul valósította meg tettét vagy mulasztását. Ezen belül is az enyhítés vagy a súlyosbítás szempontjából történő mérlegelés vonatkozásában figyelembevételre kerül, hogy az elkövető szándéka egyenes (dolus directus) vagy közvetett (indirectus), vagy eshetőleges (eventualis), a gondatlanságnál pedig, hogy enyhe, közepes, vagy súlyos jellegű volt-e? A bírósági gyakorlat a bűncselekmény objektív súlyosságát, a társadalomra veszélyesség konkrét nagyságát is értékeli, azonban azt már csak másodlagosan a törvényi keretek között, mivel azt absztrakt jelleggel a Btk. értékeli az alap-, és a minősített esetekre megállapított büntetési tételek alsó és felső határai között. Ezzel szemben a polgári jogi kártérítésnél a kiinduló alap az általában elvárhatóság sokkal inkább objektív, mint szubjektív kategóriája, amit a római jog és annak hatására valamennyi klasszikus európai jogrendszer a "bonus et diligens paterfamilias" kritériumában jelölte meg. A jó és gondos családapa magatartása az az objektív és általános mérce, amelynek alapján kell eljárni mindenkinek az egyes konkrét ügyekben és helyzetekben. Ez a deliktuális, azaz a szerződésen kívüli károkozás és a szerződésszegésből eredő kárnál is a kártérítési felelősség általános alapmércéje.
10/11
A szerződésen kívüli károkozásnál, vagyis a deliktuális kárfelelősségnél a kártérítés fokának bírósági megítélésénél az általános elvárhatóság mellett szempont lehet a magatartás belső indítéka és jellege. Ezzel szemben, ha a kár valamilyen szerződéses kötelezettség megszegéséből áll elő, akkor vizsgálni szükséges azt, hogy az általában elvárhatóság miként értékelendő az adott helyzetben konkrétan az adott szerződésben vállalt kötelezettség szerint. A deliktuális felelősségnek ez az általában elvárható jellege szerződéssel vállalt kötelezettség megszegése esetében növekszik. A szerződésszegéssel okozott kár esetén ugyanis a szerződést megszegő jogalanynál tudatosulnia kell annak, hogy nála az általános elvárhatósági mérce a kötelezettségvállalás folytán magasabb. Ennél fogva a deliktuális felelősséghez viszonyítva a kimentési lehetőség, a "casus minor" szűkül. Ennek alapján mind a frankofon-latin, mind a germán jogrendszerekben és az ugyancsak hasonló alapokon álló magyar jogban az általában elvárhatóság mércéje növekszik és konkréttá, mintegy egyedivé válik. Más jellegű elvárhatóság várható el az adásvétel, a bérleti-, haszonbérleti szerződés szereplőitől és más a vállalkozótól és a megbízottól, továbbá más a munkaszerződés keretein belül a munkavállalótól és a munkáltatótól. Az általában elvárhatóságnak az egyes szerződéstípusok szerinti alakulása tovább színeződik a szerint is, hogy a szolgáltató, valamint a megrendelő/átvevő milyen foglalkozást űz és mi az, ami e szerződési szereplőktől a foglalkozásuk, szakmájuk szabályai szerint elvárható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
