2020. május 7-én elhunyt Ádám Antal professzor úr, a Közjogi Szemle szerkesztőbizottságának alapító tagja. Életének 90 esztendejéből közel hét évtizedet szentelt a joghallgatók oktatásának és a magyar közjogtudománynak. Zivataros, fordulatos évtizedei voltak ezek a magyar közjognak, amelyben a kiegyensúlyozott, nyitott és problémaérzékeny tudós konstruktív, bölcseleti irányba ívelő életművet épített fel. A jogtudomány fejlesztése Ádám Antal munkásságában egészen 2017 őszéig a pécsi jogászképzés szolgálatával párosult. Egyházjogi kurzusán és évfolyam-előadásain páratlan szellemességgel és utánozhatatlan könnyedséggel adta át a széles műveltségen, biztos tapasztalaton alapuló tudást. Nem csupán népszerű és mindenki által tisztelt, hanem szeretett alakja volt az egyetemi világnak és a magyar közjogász-közösségnek.
Ádám Antal 1930. február 14-én született Jánoshalmán középbirtokos, földműves családból, Ádám Antal és Faddi Franciska harmadik gyermekeként. Elsőgenerációs értelmiségi habitusának megítéléséhez figyelmet érdemel, hogy anyai ágon az ugyancsak földműves Faddi családból négy tekintélyes szerzetes tanárnő került ki a 20. század első felében, és anyai nagybátyja - gyermekkori példaképe - volt az országosan ismert ferences hitszónok, a 93. évében, 2002-ben elhunyt P. Faddi Othmár. Középiskolai tanulmányait Jánoshalmán kezdte, majd a nyíregyházi Kir. Kat. Gimnáziumban folytatta. 1945 szeptemberétől a Ciszterci Rend bajai III. Béla Gimnáziumának tanulója lett. Az egyházi iskolák 1948 júniusában történt államosítása után, 1949-ben már az utód, állami gimnáziumban érettségizett.
1949 őszén nyert felvételt a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Maga is elismerte, hogy véletlenül lett jogász, eredetileg agrobiológus, növény- vagy állatnemesítő szeretett volna lenni, de nagyon megkedvelte a jogot. Másodévesen az Alkotmányjogi Tanszék demonstrátora lett. 1951 őszétől, harmad- és negyedéves joghallgatóként már három tantárgyból, alkotmányjogból, közigazgatási jogból és polgári jogból rendszeresen vezetett szemináriumi foglalkozásokat. Tanulmányainak kitüntetéssel zárult befejezése után, 1953 júliusában a pécsi Jogi Kar Alkotmányjogi Tanszékére nevezték ki tanársegédnek. Azonnal megbízást kapott az egyik tantárgy önálló oktatására szeretett professzorától, Csekey Istvántól.
A kandidatúra érdekében 1954 szeptemberétől 1957 szeptemberéig Budapesten tanult és dolgozott aspiránsként Beér János professzor mellett. Az államfői funkcióról írt értekezését 1958 júniusában védte meg, ezzel az ország második legfiatalabb kandidátusa lett. Ezután ismét a pécsi Jogi Karon dolgozott először egyetemi adjunktusi, 1960-tól egyetemi docensi, 1967-től pedig egyetemi tanári beosztásban. Különös tisztelet és barátság fűzte első tanszékvezetőihez, Szamel Lajos professzorhoz és Bihari Ottó akadémikushoz. Az 1970-es években dékánhelyettesként, majd dékánként szolgálta a Kart, emellett fáradhatatlanul szerkesztette évtizedeken át a magyar és idegen nyelvű kiadványokat. Felesége Babics Anna könyvtáros volt, mindenki Szivikéje, aki féltő gonddal, szeretettel támogatta pályáját.
1990-től 1998-ig alkotmánybíróként tevékenykedett, a Magyar Köztársaság első Alkotmánybíróságának tagjaként. 1990 októberében ő volt a halálbüntetés eltörléséről szóló határozat előadó alkotmánybírája.
Az Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás című akadémiai doktori értekezését 1999 áprilisában védte meg.
A 2017/18-as tanév őszi szemeszteréig tanított Pécsett, noha a hetvenedik életévének betöltésekor még azt tervezte, nyugállományba vonul. Az Alkotmányjogi Tanszék akkori vezetője, Petrétei tanár úr azonban arra kérte, hogy maradjon tagja professor emeritusként a kar oktatóközösségének, és kísérje figyelemmel, segítse, támogassa a fiatal kutatók szakmai fejlődését. Ádám professzor úr nagy odaadással teljesítette ezt a küldetést. Figyelemmel olvasta és korrigálta a vele megosztott kéziratokat, orientálta a fiatalokat a közjogtudomány aktuális, újszerű kérdései felé, támogatta pályázati és publikációs törekvésüket, s amikor elérkezett az idő, ösztönözte tudományos fokozatszerzésüket. 2000 és 2015 között a Jura című folyóirat főszerkesztőjeként, majd szerkesztőbizottsági tagjaként és a PhD Tanulmányok című kari kiadványsorozat szerkesztőjeként is munkálkodott. Számos tudományos - akadémiai, egyetemi - testület, hazai és nemzetközi szakmai és civilszervezet, szerkesztőbizottság tagja, tisztségviselője volt. Lapunkat, a Közjogi Szemlét a kezdetektől támogatta, szerkesztőségünk mindig számíthatott segítségére. Szakmai munkásságához a hallgatói évek kezdetétől változatos közéleti, társadalmi aktivitás párosult.
A rendszerváltozás számára is megújulást jelentett a tárgykörök és az elméleti alapok tekintetében. A feldolgozási módszerek, a rendszerezés, a kimunkálás és formába öntés igényessége azonban a kezdetektől jellemezte tanulmányait. A közjogi fogalmak, elvek és köve-
- 80/81 -
telmények, valamint a belső és külső összefüggések feltárására irányuló, ún. dogmatikai módszer alkalmazásában tudatosan és megvallottan is Nagy Ernő (1853-1921) dogmatikai szemléletét, stílusát és módszerét, valamint a közjogi normák, viszonyok és intézmények világos, pontos leírásáért és logikus rendszerezéséért elragadtatással tisztelt első mestere, Csekey István (1889-1963) igényességét tekintette követendő példának. A világos fogalmak, a közös, a hasonló és az eltérő összetevők feltárására, rendszerezésére és pontos megjelölésére irányuló törekvés azonban nem vezetett nála fogalomjogászathoz. Előadásaiban is gyakran hangsúlyozta, hogy a közjogi intézményeket tényleges működésük színvonala, valóságosan betöltött szerepük, előforduló fogyatékosságaik, látens és diszfunkcióik figyelembevételével kell megítélni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
