A környezeti oktatás a jövőteremtés egyik eszköze. Relevanciája többek közt a fenntartható fejlődésre nevelésben rejlik. A környezeti oktatás posztulátuma számos normatív textusban megjelenik. Mégsem minden jogszabályban, ahol szükséges volna. A jogalkotás előtt áll a feladat, hogy kiteljesítse az ökoedukáció ubikvitását az egész hazai joganyagban.
A gyermekkori környezeti oktatás-nevelés fontossága vitathatatlan. Azonban a későbbiekben, a fiatal, a fiatal felnőtt és a felnőtt korosztály esetében is megfelelő hangsúlyt kell kapnia az oktatás, képzés, művelés területén. Nemzeti és nemzetközi jogi aktusok jelzik a környezeti oktatás elterjedésének útját. Fontos összhangot teremteni az egyes nemzeti jogok környezeti oktatásra vonatkozó szabályrendszerei között. Meg kell teremteni a pedagógiai és a jogfogalmi átjárhatóságot. Ez a környezetvédelemben egyébként is alapelvként fungáló nemzetközi együttműködési kötelezettségből is fakad [környezetvédelmi törvény1 2. § (3) bek., 11. §, 37. § (2) bek.].
Az ökoedukáció minden fontosabb, környezetvédelmi tárgyú törvényben integrált jelleggel megjelenik. Az ökoedukáció hiedelem-szüntető funkciója a társadalom környezet- és természetvédelmi műveltségének kialakítása, későbbi továbbformálása révén jut érvényre. Megjelenik - egyebek közt - környezetvédelmi, természetvédelmi, állatvédelmi, erdővédelmi, vadvédelmi, halászati, hulladékgazdálkodási, az atomenergiáról szóló, az egészségügyi, az épített környezetről és a kémiai biztonságról szóló törvényünkben egyként:
a) a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 54-55. §-aiban: "mindenkinek joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és ismereteinek fejlesztésére";
b) a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 64. §-ában: "elő kell segíteni, hogy a társadalom természetvédelmi kultúrája növekedjen";
c) az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 46. §-ában: "az állatokkal szembeni megfelelő magatartásra, gondoskodásra nevelést, az állatok megismertetését az iskolai általános képzésbe, a szakképzésbe és az ismeretterjesztésbe be kell építeni";
d) az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény 20. §-ának a) és c) pontjában: "oktatás-kutatás célját szolgáló erdőnek minősül a tanerdő és a vadaspark";
e) a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 24-25. §-aiban: "vadaspark a vadászterület kutatási, oktatási és bemutatási célból bekerített területe";
f) a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény 7. §-a (2) bekezdésének c) pontjában: "halászati vízterület közérdekből oktatási és kutatási célból különleges rendeltetésűvé nyilvánítható";
g) a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 54. §-ában: "a hulladékgazdálkodással kapcsolatos ismereteket valamennyi oktatási intézményben oktatni kell, azok a Nemzeti alaptanterv részét képezik";
h) az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 28. §-ának a) pontjában: "az oktatásért felelős miniszter gondoskodik arról, hogy a Nemzeti alaptantervbe beépítésre kerüljön az atomenergia alkalmazásával összefüggő alapvető tudományos, technikai és sugárvédelmi ismeretek oktatási kötelezettsége";
i) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 38. §-ában: "a köz- és felsőoktatási, valamint a szakképzési rendszer és a felnőttoktatás keretében meg kell ismertetni az egészséges környezet megteremtésére vonatkozó tudnivalókat";
j) az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 57/A. §-ának (1) bekezdésében: "az érintett miniszterek együttműködnek annak érdekében, hogy a lakosság - különös tekintettel a tanulókra és a hallgatókra - megismerhesse az épített környezet emberhez méltó, egészséges és esztétikus alakításával kapcsolatos alapvető ismereteket az alap-, közép- és felsőfokú, valamint az iskolarendszeren kívüli oktatás, képzés, nevelés keretében";
k) a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény 27. §-ában: "a kémiai biztonság, ill. a veszélyes anyagok, készítmények helyes kezelésének alapelveit, legfontosabb szabályait - különösen a veszélyes anyagok, készítmények felismerésére, tárolására, felhasználására vonatkozó ismereteket - a Nemzeti alaptantervnek tartalmaznia kell".
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényünk 45. § (4) bek. a) pontja szerint "a környezet- és település-egészségügyi tevékenység körében (egyebek mellett) meg kell ismertetni a lakossággal azokat a környezetszennyező tevékenységeket, amelyekkel a saját és mások egészségét veszélyeztethetik, továbbá azokat az egészséges környezetet veszélyeztető körülményeket, illetve tényeket, amelyek felismerése általánosan elvárható".
Lényeges úgy elosztani a társadalmat érintő környezetvédelmi feladatokat, hogy ne csak a makroközösség szintjén vagy globálisan valósuljon meg a "zéró nyomaték". Az egyestől elindulva érheti el az összest a környezeti oktatás-nevelés hatása. A "Quatre cents coups" világában a környezeti nevelés alapfeltételei hiányoztak. Mára az oktatási környezet a környezeti oktatás számára előnyösen megváltozott. Mert adekvát miliő nélkül nem alakulhat ki olyan altruista vagy optimista irracionalista erkölcsi értékrend, melyben első látásra fel nem fogható, "kézbe nem vehető" célokért küzd az ember. Az ember környezetvédelmi igénye formális logikával nehezen megérthető. A Truffaut által vázolt pedagógiai módszerek és oktatási klíma 1958 óta nagyban transzformálódott.
Az ökoedukáció a környezetéért felelősséget érző ember ethoszát hivatott kialakítani a társadalom tanulni és fejlődni képes tagjaiban. Fontos az oktatás és nevelés alapjainál kezdeni, de a későbbiekben, például a felsőoktatásban vagy az iskolarendszeren kívüli képzésben is releváns. Az ökoedukáció tudatformáló szerepet tölt be társadalmunkban. Ezért is kell kodifikálni a környezet védelmét érintő valamennyi fontosabb norma keretei közt. Minél fejlettebb és naprakészebb környezetvédelmi tudással bír egy közösség, annál jelentéktelenebbé válik a tényeket mellőző, hiedelmi hozzáállás a környezetvédelem ügyéhez mint közérdekhez. Így csökken az esélye, hogy a társadalmi gráfban "circulus vitiosus"-szerű hurokélek gátolják a társadalmi "zöld" evolúciót.
Az ökoedukáció tényleges ubikvitását a joganyagban csak teljes körű integrálással lehetne elérni. Ehhez azonban a nem közvetlenül környezetvédelmi tárgyú, témájú jogi textusokat is el kellene látni a "zöld" oktatásra, nevelésre, művelésre, képzésre vonatkozó regulatív szakaszokkal. Így az ökoedukáció jelenlegi jogszabályi megjelenése - és az ökoedukáció konceptuálisan, de gyakorlatilag is - bővíthető lenne. Az optimális, azaz a legjobb, tehát a leghatékonyabb megoldás az ökoedukációt minden jogágban és jogterületen megjeleníteni. Ahogy a környezetvédelem is egész jogrendünk minden alrendszerében integráltan van jelen. A ma létező normatív megoldás még csak a kezdeti lépés az ökoedukatív jogalkotás útján. A Nemzeti alaptanterv az ökoedukatív tevékenységek akciórádiuszának csak egy részét fedheti le. A többi túlterjed azon.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
