A büntetőeljárásban, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell kirendelni, aki a kirendelésben megfogalmazott feladatot a tudomány állásának és a korszerű szakmai ismereteknek megfelelő eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával köteles vizsgálni. A szakértői bizonyítás és a bizonyítás maga azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. Ennek során a szakértőnek a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekednie úgy, hogy a tényeket érthetővé teszi és megvilágítja azokat. A különleges szakértelem voltaképpen azt jelenti, hogy a vizsgálati anyag a szakértőnek többet mond, mint a nyomozó hatóságnak, vagy bíróságnak.[1]
A büntetőeljárásban a szakvélemény magában foglalja a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó adatokat (lelet), a vizsgálat módszerének rövid ismertetését, a szakmai megállapítások összefoglalását (szakmai ténymegállapítás), a szakmai ténymegállapításból levont következtetéseket, ennek keretében a feltett kérdésekre adott válaszokat (vélemény).[2]
Ennek megfelelően a tanulmányomban a csődbűncselekmény kapcsán alkalmazott szakértői módszer bemutatása mellett a szakértő által általában vizsgált dokumentumokat, bizonylatokat is érintve a szakértői vizsgálat eredményessége érdekében hozok példákat a szakértőnek feltehető kérdésekre, illetve azokra a helyzetekre, amelyek a szakértői kompetencián túlmutatnak. A tanulmányban olyan szakértői vizsgálat ismertetésére is sor kerül, amely az igazságügyi könyvszakértői gyakorlatban már és széles körben előfordul a tanulmányban feldolgozott csődbűncselekmény törvényi tényállása kapcsán.
A tanulmány a elsősorban a gazdasági bűncselekmények kapcsán elindult büntetőeljárások hozott szakvélemény anyagára épít a könyvszakértői szakmai ismeretanyag és módszertan feldolgozásával.
A bizonyítás kérdésénél a fizetésképtelenség, valamint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmi rendszerére is kitérek a tanulmányban.
- 68/69 -
Ez a fogalom ugyanis teljességgel elvont, tekintettel arra, hogy a fizetési készség hiányát rendeljük büntetni és nem pedig a fizetésképtelenséget. A fizetésképtelenség, valamint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmi rendszerének tisztázása fontos lehet másrészt azért is, mert a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet és a fizetésképtelenség megállapítása közötti időintervallum okoz általában komoly feladatot a hatóságoknak, elsősorban a nyomozóhatóságoknak, ugyanis a fizetésképtelenség bírósági megállapítását követően minden szándékos vagyonkimentés egyértelműen csődbűncselekménynek minősül és nem szükségesek a gazdálkodó szervezet könyvelési iratai a bűncselekmény megállapításához.[3]
A szakértői bizonyítás sikerének alapvető feltétele a megfelelő vizsgálati anyag, dokumentáció szakértő részére bocsátása, ami mellett kiemelem, hogy a szakvélemény formai kellékei közé tartozik a teljeskörűség, a megfogalmazás és a tartalom hiteltérdemlősége is.
A teljeskörűség fogalma kiterjed arra, hogy a szakértő megvizsgálta-e mindazt, amivel megbízták, válaszolt-e minden kérdésre. A kérdések megválaszolása kiemelten fontos, így a tanulmány a szakértőnek feltehető gyakorlati kérdésekre fókuszál, ezek során a szakértő formai választ adhat, részbeni választ is adhat, vagy a válaszban más kérdésre is válaszolhat, azonban vizsgálandó, hogy kimerített-e minden lehetőséget a teljes és határozott válasz tekintetében. A szakértőnek a szakvéleményben az alkalmazott módszert - így a könyvszakértői módszert is - részletesen ismertetni is szükséges, amelynek során ki kell térnie a szakértőnek, hogy lehet-e többféle módszerrel vizsgálni az adott kérdést, az összes módszer szerinti vizsgálatot kimerítette, vagy miért pont a kiválasztott módszert alkalmazta a logika szabályainak helyes alkalmazásával. A megfogalmazás tekintetében a hiteltérdemlőség akkor érvényesül, ha kellően dokumentált, áttekinthető, közérthető, következtetései, megállapításai megfogalmazásában logikus.
A szakértői véleményben előfordulhat, hogy nem lehet mindig mindenre közvetlen vizsgálati módszerekkel kategorikus választ adni. A könyvszakértői tevékenységben vannak közvetett vizsgálati módszerek, melyek alkalmazásával a szakértői számításokban közgazdasági alapokon elfogadott valószínűsítés alapján történik a megállapítás, amelyek következtében valószínűségi szakvélemények adhatók.
A tartalmi hiteltérdemlőség elsődleges megnyilvánulása, ha a vizsgálat tárgya azonos a határozatban megjelölttel, a szakértő gondosan észlelte a feladatot, a megfelelő vizsgálati módszereket helyesen alkalmazta, pontosan rögzítette a vizsgálati eredményeket, kellő tájékoztatást adott valamely állítás valóssága tekintetében, az ellenőrizhetőség érdekében a forrásokat megjelölte.[4]
- 69/70 -
A könyvszakértői szakterülethez speciálisan kapcsolódnak a számvitelről, az államháztartásról, a könyvvizsgálói kamaráról, a pénzmosásról szóló, valamint egyes adótörvények, mint a személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó, társasági adó törvény. Szorosan kapcsolódnak a csődtörvény, a számviteli törvény, az adózás rendjéről szóló törvény is. A könyvszakértői tevékenységhez kötődnek továbbá beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségekre vonatkozó kormányrendeletek (társasház, közraktár, hitelintézetek, biztosítók, egyházak, egyéb szervezetek, tőkepiaci szolgáltatások, nyugdíjpénztárak stb.). A szakértő által áttanulmányozandó információs kört mindig az adott kirendelésben megfogalmazott feladat szűkíti le és mindig a vizsgálati időszakot érintő hatályos előírásokat kell figyelembe venni.
A könyvvizsgálói tevékenység ismeretanyaga, az e körben alkalmazott módszerek a könyvszakértői kompetencia kör kiinduló alapját képezik ugyan, de az igazságügyi könyvszakértő az igazságügyi szolgáltatás keretében tevékenykedik, eljárásjogi közegben, ezért komplexen alkalmazza a jogszabályismeretet, a szakmai ismereteket, szempontokat, módszereket és célirányosan, a meghatározott feladat iránya szerint, a megválaszolandó kérdések tükrében. Az igazságügyi könyvszakértői tevékenység során jogi ismeretekkel, de nem jogi kérdésekben való állásfoglalással, a kirendelő által meghatározott kérdéskörben, a kérdéskörre hatályos szakmai és egyéb jogszabályok ismeretében, az eljárásjogi és szakmai etikai szabályok betartásával, a számviteli információs rendszerből származó dokumentumok alapján összefüggésrendszerben, logikus és lényegre törő gondolkodásmóddal folytat vizsgálatot és készít szakvéleményt.
A kirendelés elfogadásakor a szakértőnek oda kell figyelnie és jeleznie kell, amennyiben az összeférhetetlenség esete áll fenn álláspontja szerint, kizáró és felmentő okok (a tevékenység ellátásában akadályozó tényezők, illetékesség-hiány stb.) merülnek fel. Az igazságügyi könyvszakértő felelőssége, hogy kompetenciakörében eltudja-e látni a meghatározott feladatot, vagy sem, és ezt időben, még a vizsgálat előtt jeleznie kell a kirendelő felé. Adott kirendelésben megfogalmazott feladatok megválaszolásához szükséges vizsgálatok megkezdése előtt végig gondolni a feladatok alapján, a vizsgálathoz szükséges körvonalazható más szakterületeket is. (Pl. könyv-, adó-, járulékszakértés együtt vagy könyv-, műszaki szakértés együtt, vagy könyv-informatikai szakértés együtt stb.) Amennyiben a kirendelt szakértő rész kompetenciakörrel bír, a szükséges kompetenciakörök mindegyikével nem rendelkezik vagy társszakértő, vagy bevont szakértő igénybevétele miatt a kirendelő előzetes döntése szükséges. A társszakértő kirendelése külön történik, bevonáskor pedig a kirendelt szakértő végzésben/határozatban megfogalmazott jogosultsága a vizsgálatba általa bevont, a más szakmai területben jártas szakértő személyéről a kirendelőt tájékoztatni.[5]
- 70/71 -
Gyakran előfordul, hogy a szakértői vizsgálathoz időbeli eltolódásokkal, akár több alkalommal kap a szakértő nagy mennyiségű, rendkívül rendezetlen irat halmazokat, amelyek áttekintése is több napot, vizsgálata meg több hetet is igénybe vehet. Előfordul, hogy a szakértői kirendeléskor, csak a peres iratok kerülnek átadásra, a lefoglalt iratokat csak több napos késedelemmel tudja a kirendelt szakértő átvenni. A KSZ 94/2016 intézeti ügyszámú szakértői kirendelési végzés alapján készült szakvélemény esetén több héttel később küldte meg a kirendelő a NAV egyik vizsgálati anyagát. Ilyenkor ezen indokok miatt a vizsgálatra fordított idő és költség a tervezettnél nagyobb mértékben merül fel, amiről természetesen a kirendelés visszaigazolásakor még nincs tudomása a szakértőnek.
Általában és tekintettel arra, hogy a szakértő rendelkezésére álló iratanyag a valóságban nem teljeskörű, vagy nem áll teljes körűen a rendelkezésre, sőt sok esetben hiányos, akár nem adekvát, igazságügyi könyv-és adószakértői a rá kiszabott feladat, vizsgálat során az alábbiakban felsorolt iratokra támaszkodhat.
A vizsgált szakvélemények köréből megállapítható Belovics szerint:
- A számviteli elszámolást szabályozó számviteli politika a kötelező szabályzatokkal együtt (számla rend és számlatükör, pénzkezelési, leltározási, értékelési, önköltség számítási szabályzat).
- Számviteli bizonylatok: eredeti számlák, banki kivonatok, kiadási, bevételi pénztárbizonylatok, szerződések, határozatok, számvetések, könyvelési feladások, különféle számítások, feljegyzések.
- Egyéb analitikus nyilvántartások (tárgyi eszközök).
- Éves beszámolók (mérleg, eredmény-kimutatás, kiegészítő melléklet,
- Üzleti jelentés, könyvvizsgálói jelentés), az azt alátámasztó főkönyvi kivonat, leltárak, főkönyvi kartonok.
- Könyvvizsgálati kötelezettség esetén a könyvvizsgálati dokumentumok.
- Egyéni vállalkozó esetén pénztár- vagy napló főkönyv, és annak alapjául szolgáló bizonylatok.
- Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása.
- Vevő, szállító folyószámlák és bizonylatai.
- Számlázó program, könyvelési és egyéb nyilvántartó program.
- Önellenőrzési jegyzőkönyvek, az Adóhatósági vizsgálatok alapdokumentumai, jegyzőkönyvei, határozatai, az adóbevallások és hozzátartozó számítások dokumentációja, az adófolyószámla kivonatok.
- 71/72 -
- Cégnyilvántartási és céginformációs szolgálat adatai (közzétett beszámoló, nem közzétett).
- Magánszemély esetén bevételi és költség elszámolási nyilvántartás és annak bizonylatai.
- Munkaszerződés és módosításai, munkaköri leírások.
- Munkavállalók nyilvántartása, bejelentés a biztosítottakról, jelenléti ívek, bérjegyzékek, fizetési jegyzékek, bérkartonok, szabadság nyilvántartások, társadalombiztosítási igazolvány (TB kis könyv), nyugdíjjárulék nyilvántartások, kilépések dokumentumai (Munkaviszony igazolás, SZJA adatlap, tartozások, letiltások).
- Nyugdíjjárulék, egészségbiztositasi járulék, munkavállalói járulék, munkaadói járulék, személyi jövedelemadó, szakképzési hozzájárulás, egészségügyi hozzájárulás, rehabilitációs járulék, bevallások és az azt alátámasztó analitikus nyilvántartások stb.
A gazdálkodás menetében megvalósuló bűnözési formát tekintjük gazdasági bűnözésnek, amely alkalmas arra, hogy esetleges egyéni érdekek sérelmén túlmenően elsősorban és jellemzően a gazdálkodás rendjét, a gazdálkodási kötelezettségeket, a tisztességes és törvényes gazdálkodás kereteit sértse vagy veszélyeztesse.[6]
Legáltalánosabban úgy csoportosíthatók a gazdasági bűnözési formák, hogy amennyiben egy cselekmény a gazdálkodás menetében fordul elő, akkor a tényállás megítélésénél a Btk. XLI. fejezete az irányadó, ha viszont nem gazdasági alanyok ez irányú tevékenysége során, akkor a XXIV. vagyoni viszonyokat védő fejezete az irányadó.
Mindemellett elöljáróban fontosnak tartom kiemelni, hogy számos gazdasági bűncselekmény elkövetési magatartásában fellelhető a legjellemzőbb csalási elem: a gazdálkodás során tanúsított megtévesztő magatartás. A Btk. vagyon elleni bűncselekmények fejezetében fellelhető XXXIV. fejezet 373. § (1) bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
Számtalan példa hozható a tévedésbe ejtésre. A jogosulatlan gazdasági előny megszerzése esetén a tettes mindig megtéveszti a folyósító szervet vagy személyt. A csődbűncselekmény vagyon vagy annak egy része elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével, színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, vagy az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkentő, és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsító[7] magatartással valósul meg. Máskor a megtévesztés a csalárd bukásban ölt testet, vagyis aki a csődeljárásról és a felszámolási eljá-
- 72/73 -
rásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát a fentiekben meghatározott magatartások valamelyikével idézi elő, és ezzel vagy fizetésképtelensége esetén az fentiekben meghatározott magatartások valamelyikével a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja[8].
A rossz minőségű termék forgalomba hozatala esetén a termelő gyakran megtéveszti a fogyasztót; a fogyasztó megtévesztése esetén is tényállási elem a "megtévesztésre alkalmas" magatartás. Szembetűnő, hogy a hitelezési csalásnál a megtévesztés hamis okirattal történik. A gazdasági társaságok vezető tisztségviselőjének visszaélése esetén ugyancsak tényállási elem a megtévesztés. De tőkebefektetési csalásnál a megtévesztés módja a valótlan adatközlés, illetve a számítógépes csalás esetén általában a programgazdát tévesztik meg stb.[9]
Az említett gazdasági bűncselekmények zöme azonban nem a csalás speciális eseteinek tekinthető (speciális az alany és/vagy a tárgy, a mód, az eszköz stb.), hanem a csalás törvényi tényállásának keretébe tartoznak.[10]
A megtévesztés és a tévedésbe ejtés tekintetében mind a csalás, mint vagyon elleni bűncselekmény, mind az adócsalás, mint gazdasági bűncselekmény tartalmi hasonlóságot mutatnak, a tulajdont védő vagyon elleni bűncselekmény és a gazdasági bűncselekmény szabályai azonban egymáshoz képest az általános és a különös viszonylatában vannak, amikor is a különleges jogszabályi rendelkezést kell alkalmazni.
A csalás és az adócsalás elhatárolásának alapja az, hogy adócsalás elkövetési magatartása az adóhatóság megtévesztése az adókötelezettség megállapításával kapcsolatban, melynek során a megtévesztés akadályozza az adókötelezettségnek a helyes megállapítását. [11]
A költségvetési csalás, korábbi nevén adócsalás, a köznyelvben áfacsalás alapesetben három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A minősítés elsősorban az elkövetési értékhez igazodik. A korábbi 1978. évi IV. törvényben (régi Btk.) a jogalkotó még az adócsalás kifejezést használta, azonban a hatályos 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről már a költségvetési csalás terminológiát alkalmazza.
Kiemelendő, hogy az költségvetési csalás jogi tárgya az államnak közjogi alapon nyugvó követelése és az államnak jogilag védett vagyonjogi érdeke, amely azonban épp az érdek-alany közjogi minőségénél fogva nem azonos a magánjogi alanyoknak a vagyonjogi követelésre irányuló érdekével. Nemcsak általános vagyoni érdeket sért, hanem ezen felül zavart okoz az államháztartás rendes menetében, egyben a polgártársakat is megkárosítja, mert a hiányt az állam kénytelen megszerezni a többi becsületesen adózó polgártól, így sérti az állampolgároknak az adóteher arányos megosztására vonatkozó jogilag biztosított érdekét. Az adócsalás így vagyon elleni, állam elleni cselekmény és nem alfaja a csalásnak, ezért önálló, sajátos természetű deliktum.[12]
Legegyszerűbb megfogalmazásban ma azt mondhatjuk, hogy az adócsalás adómegkerülés a jogszabályok megsértésével. A költségvetési csalás - köz-
- 73/74 -
nyelvben adócsalás, amely fogalom a továbbiakban esetenként szinonimaként szerepel - nem a csalás egy típusa. A két fogalmat külön kell választani. A csalás vagyon elleni bűncselekmény, a költségvetési csalás (adócsalás) pedig a költségvetést károsító bűncselekményeken belül a visszaélések egyik fajtája.[13]
Költségvetési csalás (adócsalás), amikor - a jelenlegi önbevalláson alapuló adóbevallási rendszerben - az adóalany nem az adóhatóság előtt ad elő jelentős tényeket valótlanul, hanem valótlan nyilatkozatot tesz a bevallás során, vagy éppen nem tesz semmilyen nyilatkozatot. A Btk. magyarázata szerint, lényeges jellemzője, hogy költségvetési csalás esetén párhuzamosan jelenik meg a büntetés mellett az adóhiány és az adócsalás jogkövetkezményeinek (bírság, mulasztási bírság, késedelmi pótlék) megfizetése.[14]
A Btk. 404. § (1) szerint, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén
a) a vagyon vagy annak egy része elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével,
b) színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, vagy
c) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet
a) fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát az (1) bekezdésben meghatározott magatartások valamelyikével idézi elő, és ezzel vagy
b) fizetésképtelensége esetén az (1) bekezdésben meghatározott magatartások valamelyikével
a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja.
(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csődbűncselekményt stratégiailag kiemelt jelentőségű csődeljárás vagy felszámolási eljárás hatálya alatt álló gazdálkodó szervezetre nézve követik el, vagy
b) a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértéke különösen jelentős.
(4) Aki a felszámolás elrendelését követően valamely hitelezőjét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben meghatározott kielégítési sorrend megsértésével előnyben részesíti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) Az (1)-(3) bekezdésében meghatározott bűncselekmény akkor büntethető, ha
a) a csődeljárást megindították,
b) a felszámolást, kényszertörlési, illetve kényszer-végelszámolási eljárást elrendelték, vagy
c) a felszámolási eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére nem történt meg.
- 74/75 -
(6) A csődbűncselekményt tettesként az követheti el, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen.
A fizetésképtelenség, illetve a fizetésképtelenség fenyegető helyzete a csődbűncselekmény elkövetésének feltétele. A törvény a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megfogalmazásával gyakorlatilag a vétkes gazdálkodás keretében már a csődhelyzet alapját képező fizetésképtelenség bekövetkezését megelőzően is büntetni rendeli a hitelezők kielégítésének fedezetéül szolgáló vagyon jogellenes elvonását.
A 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról (csődtörvény) megfogalmazása egyértelművé teszi, hogy bár a gazdálkodó szervezet működése a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően is jogszerű, azonban a gazdasági társaság vezetői a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) Harmadik Könyvében (A jogi személy) foglalt kötelezettségeiket vétkesen megszegik, és ezzel a hitelező kielégítésére szolgáló vagyont csökkentik.
A Ptk. 3:118. § [A vezető tisztségviselő harmadik személyekkel szembeni felelőssége] alapján, ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig, kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható.[15]
Ez a jogellenes tovább működés felelősségi ablakzatának a lényege, amely megteremti a gazdálkodó szervezet vezetőinek a hitelezőkkel szembeni közvetlen, magánvagyonukra is kiterjedő polgári jogi felelősségét arra az esetre, ha a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége, illetve a környezeti terhek rendezésének kötelezettsége alapján látták el, és ezáltal a társaság vagyona csökkent.
A csődbűncselekmény ezen vizsgált esetében[16] épp a törvényben meghatározott elkövetési magatartások idézik elő az adós fizetésképtelenségét - vagy annak látszatát - ezért ezeket a csődeljárás vagy a felszámolási eljárás elrendelése előtt kell megvalósítani. E magatartások utóbb azáltal válnak büntethetővé, hogy az adott eljárásokat megindítják. A megindítás időpontjának meghatározásakor csődeljárás esetén az adós kérelmének bírósághoz történő megérkezése, felszámolási eljárás esetében pedig az illetékes törvényszékhez való beérkezési időpontja az irányadó.
A jogi értelemben vett, csődtörvény által megfogalmazott fizetésképtelenséget a bíróság akkor mondja ki, ha - nagy vonalakban - az esedékességet
- 75/76 -
követő 60 napos határidő eredménytelenül telik el.
A számviteli kimutatás szerinti stabil vagyon szerkezetből azonban közvetlenül nem következik a fizetőképesség megléte. Mivel a csőd/fizetésképtelenség stabil vagyon szerkezettel rendelkező vállatoknál is kialakulhat: "a csődbe jutó vállalatoknak megfelelő ugyan a vagyonszerkezete, de tőkeszerkezete, és likviditása már nem. Ennek értelmében a hosszútávon fenntartható vagyonú vállaltok is csődbe juthatnak.
Szintén szakkérdés körébe tartozó annak megállapítása, hogy a tényleges fizetésképtelenség már a bírósági megállapítás előtt fenn áll-e. Ebben az időszakban gyakori, hogy házkutatás foganatosítását követően nem kerülnek előtalálásra a gazdálkodó szervezettel összefüggő könyvelési iratok, legyen az mérleg, eredmény kimutatás, beszámolók stb. Ez esetben képtelenség - vagy csak nagyon nehéz - a rekonstrukció, a gazdálkodó szervezet vezetője számvitel rendjének megsértése miatt felelhet. Azok az "ügyesebb" ügyvezetők pedig, akik már korábban tervezték a szándékos vagyonkimentést akként mentik ki magukat a számvitel rendje megsértésének felelőssége alól is, hogy ismeretlen tettes ellen feljelentést tesznek lopás végett a gazdálkodó szervezet minden releváns iratanyagára vonatkozóan. A lopás ténye azonban szinte 100%-ban kizárható, csakhogy a rendőrségi nyomozásmegszüntető határozatot gyakran a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kiállított megszüntető határozat is követi.[17]
A 2000. évi C. törvény a számvitelről (számviteli törvény) 54. § (1) szerint "a gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél - függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel - értékvesztést kell elszámolni, a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti - veszteségjellegű - különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.
(2) Az (1) bekezdés szerinti befektetés piaci értéke meghatározásakor figyelembe kell venni:
a) a gazdasági társaság tartós piaci megítélését, a piaci megítélés tendenciáját, a befektetés (felhalmozott) osztalékkal csökkentett tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyamát, annak tartós tendenciáját,
b) a megszűnő gazdasági társaságnál a várhatóan megtérülő összeget."[18]
Az előzőekben ismertetett törvényi szabályozás értelmében értékvesztést akkor kell elszámolni, ha a részesedés piaci megítélése, tartósan, és jelentős mértékben alacsonyabb, mint a könyv szerinti érték. A "projekt" társaságok esetében a projekt megvalósításáig kimutatott veszteség, más kedvezőtlen hatás nem léte esetén nem okoz közvetlen piaci érték megítélésromlást. Ezek figyelembevételével megállapítható, ha gazdaságilag nem lett volna indokolt a két társaságra vonatkozó értékvesztést elszámolni évi zárásakor, nem indokolt a teljes értékű részesedés és adott kölcsön leírás sem. Mivel megszűnő társaság esetében is figyelembe kell venni a megtérülő értéket, csökkentve a ki nem fizetett kötelezettségekkel, amely lehet az ingatlanok adott időpontra vonatkozó piaci értéke. Szakkérdés lehet, hogy a felszámoláson kívül volt-e más nega-
- 76/77 -
tív információ, amely vizsgált társaságokra vonatkozóan a teljes értékű leírásokat indokolja, valamint az is, amely a többi társasági részesedések és adott kölcsönök leírásának jogosságáról, időpontjának helyességére vonatkozik.
Egy projekt társaság esetében a projekt sikeres le nem zárásáig kimutatott veszteségek egyedüli kedvezőtlen hatás esetén nem indokolja az értékvesztés elszámolását. Természetesen csak akkor, ha a projekt megvalósítása a tervezettek szerint halad és semmilyen külső belső tényező azt érdemben jelentős értékben negatívan nem befolyásolja.
A szakértő továbbá a rendelkezésére álló könyvelési anyagok függvényében megállapíthatja azt is, hogy a vizsgált társaságnak egy kérdéses keltezésen, mint például szerződés aláírásakor milyen lejárt tartozása és követelése volt. Erre szolgálhat például az vizsgálati iratok között az adott időpontra vonatkozó vevő és szállító nyilvántartás.
Mivel a leendő bevételek elérése érdekében leendő ráfordítások, költségek is keletkeznek, így a leendő bevétel sem a vagyont, sem a fizetőképességét önállón nem befolyásolja csak a leendő ügyletek pénzügyileg megvalósított nyeresége gyakorol hatást a társaság fizetőképességére, és vagyonára. Így az arra a kérdésre adható megállapítás, hogy a könyvekben szereplő követeléseken kívül milyen bevételekre számíthatott a társaság indifferens a társaság vagyoni helyzetére, illetve arra nézve, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet mikor alakult ki egy társaság életében.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját a vizsgált időszakban a 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról (csődtörvény) 33/A.§ (3) határozza meg, miszerint "a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság mellett látniuk kellett, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket."[19]
Ez a meghatározás közgazdasági megközelítésben azt jelenti, hogy az az időpont, amikortól egy gazdálkodó szervezetnél fizetésképtelenség veszélye tartósan fennáll. Nem egyedi, eseti jelleggel, hanem tartósan, amit már bármilyen nagyságrendű társaság vezetésének is érzékelnie kell. Ez következik a fizetésképtelenség csődtörvény 27.§ (2) bekezdésének meghatározásából is:
"A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
a) az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette, vagy
b) az adós a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy
c) az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy
d) az adós a fizetési kötelezettségét csődeljárásban vagy felszá-
- 77/78 -
molási eljárásban kötött egyezségben, reorganizációs eljárásban a bíróság által jóváhagyott reorganizációs tervben, szerkezetátalakításban a bíróság által jóváhagyott szerkezetátalakítási tervben foglaltak ellenére nem teljesítette, vagy
e) a korábbi csődeljárást megszüntette [18. § (3), (3a) és (3c) bekezdés, 18. § (10) bekezdés vagy 21/B. §], vagy
f) az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és a végelszámoló által indított eljárásban az adós gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására."[20]
A fizetésképtelenség akkor áll fenn, ha a cég esedékességkor képtelen visszafizetni adósságát.[21]
A fizetésképtelenségnek lehetnek "enyhébb" esetei, amikor az adós csak átmeneti fizetési gondokkal küzd az adott időpontban, vagy adott rövid időszakban, ekkor még haladékok kérésével, megegyezéssel, esetleg átmeneti kölcsönökkel tovább működhet. Igaz, már ekkor is fennáll a közgazdasági fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. Egy felelős cégvezetés nem várja meg az esedékesség lejártát, hanem már előtte intézkedik a likviditási gondok megoldására.
Mindezek ellenére, figyelembe véve a fizetésképtelenség jogi meghatározását, továbbá azt, hogy általában a fizetésképtelenség nem egyik-napról a másikra alakul ki, ("nem hirtelen halál"), a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontja azon időponttól határozható meg, amikor a fizetésképtelenség veszélye már tartósan fennáll. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet létrejöttének vizsgálata során nem elegendő csak a társaság bankszámláján, és pénztárában levő pénz értékét vizsgálni, vagy csak azt nézni, hogy ebből egy adott kötelezettséget ki tudna e elégíteni, de az sem elegendő, hogy a társaság vagyona fedezi-e az összes tartozását.
A hazai jogrendben a deklarált fizetésképtelenség három formát ölthet. A csődeljárás során az adós csődegyezség megkötése érdekében fizetési haladékot kezdeményez, illetve csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. A felszámolási eljárás célja pedig, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A végelszámolási eljárás során a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet a jogutód nélküli megszűnését elhatározva a hitelezőit kielégíti.[22]
A gyakorlatban számtalan olyan eset van, amikor a társaság kellő vagyonnal rendelkezik, és mégis fizetésképtelenné válik, végelszámolják, rosszabb esetben felszámolják. Ezt tudományos kutatások is igazolták, és a csőd kialakulásának egyik elméleti magyarázataként rögzítik, hogy a "tisztán pénzügyi
- 78/79 -
irányzat szerint a csődbe jutó vállaltoknak megfelelő ugyan a vagyonszerkezete, de tőkeszerkezet és likviditása már nem. Ennek értelmében a hosszútávon fenntartható vagyonú vállalatok is csődbe mehetnek rövidtávon."[23]
A tartós fizetésképtelenség veszélyének fennállását első megközelítésben az éves beszámolókból képzett, különböző pénzügyi mutatókból levont következtetések alapján szokták vizsgálni. A pénzügyi mutatók általában "hüvelykujj" szabályként adnak tájékoztatást az adott gazdálkodószervezet adott időszakára vonatkozóan. A pénzügyi helyzet megítélése, illetve az esetleges pénzügyi nehézségek előrejelzése nem mindig alapulhat egyetlen kiragadott mutatószámon, vagy likviditási mérlegen. A pénzügyi helyzet megítélésének legkomplexebb módszertárát jelentik a csődelőrejelzési modellek, amelyek különböző számviteli adatokon alapuló mutatószámokból, statisztikai módszerekkel próbálják előre jelezni az adott vállalkozás fizetésképtelenségének a valószínűségét.
A csődbűncselekmény körében végzett szakértői vizsgálatok során általában a többször módosított 2000.évi C törvény (számviteli törvény) és a többször módosított 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról (csődtörvény) az alapvetően alkalmazott jogszabályi környezet.
A csődbűncselekmények kapcsán tanulmányozott szakvéleményekre alapozva tipikus kérdésként merül fel a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kialakulási időpontjának megállapítása, amely nem érdekében az alábbi hazai viszonyokra adaptált csőd (fizetésképtelenség) előrejelzési modellek függvény értékeinek meghatározása segítheti a szakértőt a szakkérdések megválaszolásában, mint például az a KSZ 14/2016 intézeti ügyszámú ügyiratban is megjelent:
- több változós diszkriminancia analízis
- építőipari átlagokkal korrigált diszkriminancia analízis
- építőipari átlagokkal korrigált logisztikus regresszió számítás.
Az informatikai technológia és a szakértői rendszerek fejlődésével egyre összetettebb modellek alakultak és alakulnak ki, de nem létezik egy alapjában elfogadott általános modell, amely alapvetően abból fakad, hogy a csőd fogalmát illetően sincs egységes állás-pont.[24] A felszámolási eljárás alá került cégek végső felszámolása jelentheti a csődöt.
A fizetésképtelenség, illetve a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezési időpontjának megállapítására részletesebb és mélyebbre ható adatvizsgálati módszerek is alkalmazhatóak, amennyiben például egy ügyben már két eltérő szakvélemény mellett a jelenleg ismert nemzetközi, és hazai módszerek alkalmazásával a lehető legpontosabb vizsgálati eredményre kell jutni.
A fizetésképtelenség jogi megjelenési formája tehát a csőd, amelynek előrejelzésére nemzetközi tudományos kutatásokon alapuló csődelőrejelzé-
- 79/80 -
si modellek léteznek. Ezen modellek többsége alapvetően beszámolókból képzett mutatószámokon alapszik. A modellek a fizetésképtelen és a túlélő vállaltok pénzügyi mutatószámai közötti különbségeket igyekeznek megragadni és statisztikai módszerekkel olyan eljárásokba tömöríteni, amelyek lehetővé teszik a vizsgált elemek két csoport egyikébe (fizetésképtelen vagy fizető képes) történő besorolását.
A módszerek a vállalatok korábbi teljesítményét veszik figyelembe, a mutatószámokat a cégek tevékenységének lezárt időszakai pénzügyi kimutatásaiból számítják ki.
Az első többváltozós statisztikai modell az ún. Altman-modell, amely a csőd pontos becsléséhez több változó együttes alkalmazását használja. Altman 33 vállalatpár pénzügyi mutatóit (fizetőképes és fizetésképtelen) vizsgálta 1946 - 1964 között többváltozós diszkriminancia elemzés segítségével. Az általa meghatározott lineáris diszkriminancia egyenlet Z értéke alapján választhatók szét a fizetőképes és fizetésképtelen vállalatok:
Z = 0,012 * x1 + 0,014 * x2 + 0,033 * x3 + 0,006 * x4 + 0,999 * x5, ahol[25]:
x1 = működő tőke/mérlegfőösszeg
x2 = eredménytartalék/mérlegfőösszeg
x3 = EBIT/mérlegfőösszeg
x4 = saját tőke piaci értéke/kötelezettségek könyv szerinti értéke
x5 = árbevétel/mérlegfőösszeg.
Az Altman által megalkotott modell öt pénzügyi mutatón alapszik, ugyanakkor 95 százalékos pontossággal különíti el a fizetőképes és nem fizetőképes vállalatokat.
A nemzetközi gyakorlatban leginkább az alábbi típusú modelleket alkalmazzák:[26]
Többváltozós diszkriminancia analízis
Olyan eljárás, amely előre definiált osztályokba sorolja a több változó szerint jellemzett megfigyelési egységeket. Főként kvalitatív függő változók esetén használják, ami csődeljőrejelzés esetén a fizetőképes és a fizetésképtelen osztályokat jelenti.[27]
Logisztikus regresszió elemzés
Kiválóan alkalmazható a magyarázó változók és a bináris válaszadás valószínűsége közötti összefüggés modellezésére. A magyarázó változók folytonos változók vagy kategória képző ismérvek egyaránt lehetnek. Az eredményváltozó dummy-változó (fizetőképes vagy fizetésképtelen).[28]
Rekurzív particionáló algoritmus
A rekurzív particionáló algoritmus döntési fákat vagy más néven klasszifikációs fákat állít elő. A döntési fa előállítása iteratív folyamat, amely lépésről lépésre kétfelé osztja az adatokat.[29]
Neurális hálók
A biológiai neurális rendszerek elvére felépített, hardver vagy szoftver megvalósítású, párhuzamos, osztott működésre képes információ feldolgozó eszközök.[30]
Az ismertetett szakértői eljárások alkalmazása szakértőnként eltérhet, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontjának megállapítására nincs egységes, szakmailag elfogadott
- 80/81 -
vizsgálati módszer, sem a szakértőknél, sem a felszámolóknál.[31] Mindenesetre módszertani szempontból a szakértői vizsgálat lehetséges mélységeinek ismertetése szempontjából érdekességként az alábbiakban a szakértő által[32] alkalmazott többváltozós diszkriminancia analízist szemléltetem egy hároméves periódusra rendelkezésre álló, vizsgált időszakra rendelkezésre álló éves beszámolók adatai alapján, amelyekből minden évre vonatkozóan ki lehet számítani a fizetésképtelenségre vonatkozó releváns függvényértékeket.
| Év | Z érték | Nagy- ságjel | Viszony- szám | Minősítés |
| x | 2,69300 | > | 2,61612 | fizetőképes |
| x+1 | 1,99962 | 2,61612 | fizetésképtelen | |
| x+2 | 2,17706 | < | 2,61612 | fizetésképtelen |
Ezen modell függvény Z értéke (x+1) és (x+2) évre vonatkozóan kisebb, mint a viszonyszám, így 77,92%-os biztonsággal állítható, hogy a társaság fizetésképtelensége (x+2) évtől bármikor bekövetkezhetett volna.
Az építőipari átlagokkal korrigált diszkriminancia analízis eredménye:
| Év | Z érték | Nagy- ságjel | Viszony- szám | Minősítés |
| x | 4,45903 | > | 1,06252 | fizetésképtelen |
| x+1 | 5,30914 | > | 1,06252 | fizetésképtelen |
| x+2 | 5,90885 | k | 1,06252 | fizetésképtelen |
Ezen modell kiszámított Z értéke minden évre vonatkozóan nagyobb, mint a viszonyszám, így 82,91%-os biztonsággal állítható, hogy a társaság fizetésképtelensége (x+1) évtől bármikor bekövetkezhetett volna.
Az építőipari átlagokkal javított logisztikus regresszió eredménye
| Év | Z érték | Nagy- ságjel | Viszony- szám | Minősítés |
| 2008 | 0,00075 | S | 0,48 | fizetésképtelen |
| 2009 | 0,00009 | S | 0,48 | fizetésképtelen |
| 2010 | 0,00005 | < | 0,48 | fizetésképtelen |
A vizsgálat során kiszámított Z érték minden évben kisebb, mint a viszonyszám, így 85,470 százalékos biztonsággal állítható, hogy a társaság x évtől bármikor fizetésképtelenné válhatott volna. Az egyes szakvélemények vizsgálatát tekintve kiemelem, hogy a szemléltetéshez használt értékek vizsgálati anyagtól függően eltérnek és önmagukban nem értelmezhetők, csak az adott ügy teljességében és a vizsgálat tárgyára vonatkozóan a feltett vizsgálati kérdés függvényében.
A szakértőnek feltehető kérdések köré tartoznak azok a kérdések, amelyek - tipikusan, de a teljesség igénye nélkül - szakértőnek a mérleg, eredmény-kimutatás, főkönyvi kivonat, elektronikus formátumú, főkönyvi számla forgalom alapján, könyvelt gazdasági események vizsgálatára irányulnak. Ezeknek a vizsgálata végezhető például az éves beszámoló adatok alapján, és elsősorban a saját tőke, jegyzett tőke, eredménytartalék, mérlegszerinti eredmény megállapítására irányul rendszerint a jelentős vagyonelemek vizsgálata mellett
- 81/82 -
(részesedések, adott kölcsönök). Ezek leírása, amennyiben a társaságok leírták, akkor a szakértő vizsgálhatja adott ügytől, feladattól függően, hogy a leírás már az előző évi záráskor például nem lett volna-e aktuális. Egy hasonló vizsgálat merülhet fel abban az esetben is, ha a bíróság szakértőhöz intézett kérdése arra irányul, hogy adott társaság vagyoni helyzete egy adott múltbeli napon kötött szerződés aláírásakor milyen volt. Illetve, hogy milyen összegű lejárt tartozása, követelésállománya volt a szerződés aláírásakor a gazdagági társaságnak, mely várható bevételekkel számolhatott.
Az igazságügyi szakértőnek feltehető tipikus kérdésekre az alábbiakban hozok példát a csődbűncselekmény bűntette miatt indult büntetőeljárások során keletkezett szakvéleményekből kiindulva:
- A társaság fizetésképtelensége mikor következett be?
- Volt-e olyan körülmény, amely belátható időn belül lehetővé tette a fizetőképesség helyreállását?
- Fejtse ki álláspontját az igazságügyi könyvszakértő az elé terjesztett szakértői és kiegészítői szakértői véleményének megállapításairól.
- Egy az ügyben szereplő gazdasági társaság által kötött szerződés aláíráskor milyen volt a vagyoni helyzete?
- Milyen összegű lejárt tartozása, követelésállománya volt ekkor a gazdasági társaságnak, mely várható bevételekkel számolhatott?
- Valamint annak megállapítása is, hogy adott társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete mikor alakult ki?
- Illetve az is szakértői megállapítást igényel, vagyis szakkérdések körébe tartozó megállapítás, hogy a történtek -e olyan például tagi folyósítások, amelyek nem a hitelezők érdekeit szolgálta?
Előfordul olyan eset is, hogy a társaság adott éves záráskor részesedésekkel, és nagyobb értékű adott kölcsönökkel rendelkezett, akkor a felszámolás miatt készített tevékenység záró beszámolóból, illetve főkönyvi számlákból megállapítható, hogy a társaság által későbbiekben részesedés, és adott kölcsön értékeket értékvesztéssel leírta-e. Ezen részesedések és kölcsönök kapcsán további vizsgálatok folytathatók a leírások alapján, arra vonatkozóan, hogy azok például mely további társaságokra vonatkoznak. Az elektronikus beszámoló portálokról lehívott éves beszámolók alapján megállapítható a tulajdoni hányad is és a társaságok alapításának célja is. A könyvszakértő számára megállapítható az is, ha például egyes társaságok projekt társaságok és kedvező ingatlan eladás, vagy fejlesztés reményében tartották fenn azokat bevétel és foglalkoztatotti létszám nélkül.
Közgazdaságilag minden olyan esetben és időpontban bekövetkezhet egy társaság fizetésképtelensége, amikor esedékességkor nem tudja megfizetni tartozásait. Amennyiben a fizetéskép-
- 82/83 -
telenséggel fenyegető helyzete ezen időponttól kezdve tartósnak bizonyult, és a csőd modellek értékei is nagyfokú biztonsággal fizetésképtelen állapot beálltát prognosztizálják. Az esedékességkori megfizetések elmaradását bizonyítja a peranyagok közt fellelhető minden olyan kimutatás, amely tartalmazza a társasággal szemben benyújtott felszámolási eljárások kezdeményezéseit.
Szakmailag téves az az álláspont, amikor a fizetőképesség helyreállításának vizsgálatakor például csak a tervezett munkák bevételeivel számolnak, mivel a tervezett bevételei tényleges eléréséig, tényleges költségek, kiadások is keletkeznek. Csak az adott ügylet pénzügyileg realizálható nyeresége javíthatná a fizetőképességet, annak realizálási időpontjában, abban az esetben, ha a keletkező kiadások esedékességeinek időpontja későbbre esik, minden esetben a bevételek esedékességi időpontijától. Ugyanakkor ezen pénzügyileg realizált nyereség nagyságának és befolyásának idő ütemezése ismeretében lehetne csak azt megállapítani, hogy addig egy esetleges további hitel felvétel javítaná-e, vagy esetleg tovább rontaná a társaság fizető-képességét az esetleges eltérő, előbbi időpontú visszafizetési kötelezettségek miatt.
Az ingatlanfejlesztés, illetve ingatlan kereskedelmi céllal létrehozott társaságok esetében például, amelyek esetében gazdaságilag indokolt a több éves elkönyvelt veszteség abban az esetben, ha minden a terv szerint megy, figyelembe véve a változó piaci környezetet is. Továbbá amennyiben valós piaci értéken, indokolt ráfordítások kerültek elszámolásra. Ilyen jellegű társaságok esetében a projekt átadásakor, illetve az ingatlanok eladásakor térül meg a befektetett ráfordítás. Nem a várható bevétel nagysága, hanem e bevételekből pénzügyileg realizálható nyereség értéke, és annak realizálható időpontjai változtatják az adott időpontban egy társaság fizetőképességének helyzetét.
Kiemelendő, hogy a szakértőnek alapvetően nem szakmai tapasztalata alapján kell megállapítania a likviditási, fizetési nehézségeket, hanem mindenkor a rendelkezésre álló, a tudomány jelen állásának megfelelő, és az elfogadott szakmai gyakorlatban alkalmazott vizsgálati módszerekkel elvégzett vizsgálat eredménye alapján kell véleményt mondania. Megállapítása nem lehet ellentmondásos, szakmailag nem alátámasztott.[33]
A 2016. évi XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről szóló törvény 3. § (1) szerint az igazságügyi szakértő feladata, hogy a hatóság kirendelése vagy megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel, a függetlenség és pártatlanság követelményének megtartásával döntse el a szakkérdést, és segítse a tényállás megállapítását.[34]
Az igazságügyi könyvszakértő feladata egyértelműen szakkérdés tárgya, amely a szakkérdéseken nem terjeszkedhet túl és a nyomozati és bírósági iratok tanulmányozásán alapul. ■
JEGYZETEK
[1] Belovics Ervin - Tóth Éva: A büntetőeljárás segédtudományai II. Pázmány Press, Budapest, 2017. 419. o.
[2] Uo.
[3] Laufer Henrik: Gondolatok a csődbűncselekmény régi és új szabályozásával kapcsolatban. Büntetőjogi Szemle 2012/2. sz. 26. o.
- 83/84 -
[4] Belovics i.m. 421. o.
[5] Belovics i.m. 422-425. o.
[6] Tóth Mihály: Gazdasági bűncselekmények. Egyetemi jegyzet, Károli Gáspár Református Egyetem, https://ajk.kre.hu/index.php/bunugyi-tudomanyok-intezete/category/78-buntetojog-iv-nappali-prof-dr-toth-mihaly.html?download=824:gazdasagi-bcs (2023. július 26.)
[7] Btk. 404. § (1)
[8] Btk. 404. § (2)
[9] Tóth Mihály: Vázlatok a gazdasági bűncselekmények köréből - az évezred vége felé közeledve. Magyar Jog 2000/4. sz. 94. o.
[10] Uo.
[11] Elek Balázs: A csalás és az adócsalás elhatárolásának egyes elméleti és gyakorlati kérdései. Collectio Iuridica Unersitatis Debreceniensis, DELA Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft. 2005 [5. évf.] 5. sz. 11. o.
[12] Angyal Pál: A magyar büntetőjog kézikönyve - Adócsalás. Athenaeum, Budapest, 1931. 48-49. o.
[13] Belovics i.m. 485. o.
[14] Uo. 487. o.
[15] 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:118. § [A vezető tisztségviselő harmadik személyekkel szembeni felelőssége]
[16] KSZ 14/2016 sz. szakvélemény
[17] Uo.
[18] 2000. évi C. törvény a számvitelről (számviteli törvény) 54. § (1)
[19] 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról (csődtörvény) 33/A.§ (3)
[20] 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról (csődtörvény) 27. § (2)
[21] Blum, Marc: Failing company discriminant analysis. Journal of Accounting Research 1974. 12(1). spring. 1-25. o. https://doi.org/10.2307/2490525 (2023. augusztus 1.)
[22] Kristóf Tamás: A gazdasági szervezetek fennmaradásának és fizetőképességének előrejelzése. PhD értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest 2008. 40. o. http://phd.lib.uni-corvinus.hu/370/1/kristof_tamas.pdf (2023. augusztus 1.)
[23] Kristóf i.m. 38. o.
[24] Constand, L. Richard - Yazdipour, Rassoul: Firm failure prediction models: a critique and a review of recent developments, Advances in Enterpreneurial Finance: With Applications from behavioral Finance and Economics. Springer Science and Business Media 2011. 185-204. o.
[25] Altman, Edward I.: Financial ratios, discriminant analysis and the prediction of corporate bankruptcy, Journal of Finance, 1968. 23(4). 589-609. o. https://doi.org/10.2307/2978933 (2023. augusztus 1.)
[26] Virág Miklós - Kristóf Tamás: Iparági rátákon alapuló csődelőrejelzés sokváltozós statisztikai módszerekkel, Vezetéstudomány 2006. XXXVII. évf. 1. sz. 1-11. o. https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/1048/1/vt_2006n1p25.pdf (2023. augusztus 1.)
[27] Virág Miklós - Fiáth Attila- Kristóf Tamás - Varsányi Judit: Pénzügyi elemzés, csődelőrejelzés, válságkezelés. Kossuth Kiadó, Budapest 2013. 1-297. o. https://books.google.hu/books/about/P%C3%A9nz%C3%BCgyi_elemz%C3%A9s_cs%C5%91del%C5%91rejelz%C3%A9s_v.html?id=RL2LCgAAQBAJ&redir_esc=y (2023. augusztus 1.)
[28] Uo.
[29] Uo.
[30] Uo.
[31] Belovics i.m. 501. o.
[32] KSZ 14/2016. sz. szakvélemény
[33] 2016. évi XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről
[34] 2016. évi XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről 3. § (1)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, Debreceni Egyetem Marton Géza Állam-és Jogtudományi Doktori Iskola, Büntetőeljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
