2021 októberében az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága (továbbiakban: Gyermekjogi Bizottság) közzétette "történelmi jelentőségű" döntését öt G20 állam - Argentína, Brazília, Franciaország, Németország és Törökország - ellen tizenhat gyermek és fiatal, köztük az ikonikussá vált klímaaktivista Greta Thunberg által benyújtott panaszra vonatkozóan. A petíció benyújtói az ENSZ Gyermek jogairól szóló egyezménye (továbbiakban: Gyermekjogi egyezmény) kommunikációs eljárásról szóló ún. harmadik Fakultatív Jegyzőkönyve (továbbiakban Fakultatív Jegyzőkönyv)[1] alapján fordultak beadvánnyal a Gyermekjogi Bizottsághoz. Bár a bizottság végül elfogadhatatlannak találta a panaszt a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítésének hiánya miatt, a döntés mégis úttörő jelentőségű, mivel nemzetközi emberi jogi testületként először állapította meg, hogy egy részes állam felelősségre vonható a szén-dioxid-kibocsátásának a gyermekek jogaira gyakorolt negatív hatásaiért a területén belül és kívül egyaránt. A beadvány és a bizottsági döntés megerősítette továbbá azt is, hogy a klímaválság gyermekjogi válság is, ezzel kijelölte e kérdés értelmezési - és egyben elemzési - tartományát a gyermekjogok vonatkozásában is. Mindezeken túlmenően a gyermekek hatékony és érdemi részvétele szempontjából is kiemelt fontosságú maga a beadványozás folyamata, és a bizottsági döntés is - kommunikációikkal együtt. 2024. áprilisában két másik döntés mellett az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB) meghozta első klímadöntéseit, amelyek közül a végül is szintén elfogadhatatlannak minősített hat portugál fiatal által 32 Európa Tanács tagállammal szemben benyújtott Duarte Agostinho és mások kontra Portugália ügyben. A két fórum rendszer nyilvánvaló különbözőségei mellett, a közös központi kérdések okán a két döntés összehasonlíthatóvá válik. A "negatív" kimenet ellenére mindkét döntés meghatározó jelentőségű a gyermekjogok és a környezet vonatkozásában, eltérő érvelésük, érdemük és a bíráló testületek eltérő természete és hozzáállása mellett.
A tizenkét országból származó 8 és 17 év közötti fiatal által benyújtott Sacchi és Társai kontra Argentína, Brazília, Franciaország, Németország és Törökország ügy beadványának[2] központi tétele az volt, hogy "az életveszélyes éghajlatváltozás gondatlan előidézésével és fenntartásával" az öt (legnagyobb kibocsátó) állam elmulasztotta megtenni a szükséges megelőző és elővigyázatossági intézkedéseket a panaszosok Gyermekjogi egyezményben rögzített élethez való jogának (Gyermekjogi egyezmény 6. cikk), az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jogának (24. cikk), a kisebbségek és őslakosok jogának (30. cikk) tiszteletben tartása, védelme és teljesítése érdekében. A petíció benyújtói ezen túlmenően hivatkoztak arra is, hogy a gyermek legfőbb (mindenek felett álló) érdekének (3. cikk) elsődleges szempontnak kell lennie minden olyan döntésben, amely az éghajlatváltozás kezelésére irányul, s ezt az érintett államok elmulasztották.
A Gyermekjogi Bizottság által 1991 óta a Gyermekjogi egyezmény egyik zsinórmértékének (general principles)[3] tekintett, általános jogelvét jelentő, élethez, életben maradáshoz és fejlődés biztosításához való jogot garantáló 6. cikk kulcsfontosságú az egyezmény holisztikus értelmezéséhez. A beadvány hivatkozik így arra is, hogy a részes államnak klímaválságot állandósító cselekedetei és mulasztásai már gyermekkorukban is kitették a panaszosokat az ember által okozott éghajlatváltozás előrelátható, életveszélyes kockázatainak (például hőség, áradások, viharok, aszályok, betegségek vagy szennyezett levegő). A tudományos konszenzus szerint az életüket fenyegető kockázatok egész további életük során növekedni fognak, ahogy a globális felmelegedés legalább 1,5°Celsius fokkal meghaladja az iparosodás előtti korszakhoz képest mért hőmérsékletet.
A beadvány az egészséghez való 24. cikkre hivatkozva említi, a panaszosok saját megélt példáikon keresztül, hogy a szélsőséges hőhullámok, amelyek az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá váltak, sokuk egészségét komolyan veszélyeztetik. A magas hőmérséklet nemcsak halálos, de számos más komoly egészségügyi következménnyel járhat, többek között hőséggörcsöket, hőgutát, hipertermiát és kimerültséget okozhat, valamint súlyosbíthatja a már meglévő egészségügyi problémákat is. A beadványozók szerint a részes államok éghajlati válságot állandósító cselekedetei és mulasztásai máris károsították mentális (pl. érzelmi traumák megélése) és fizikai egészségüket (pl. asztma kialakulása). Ez a tényszerű károsodás sérti a Gyermekjogi egyezmény 24. cikke szerinti egészséghez
- 97/98 -
való jogukat, amely a további globális felmelegedéssel egyre rosszabb lesz.
A beadványban szintén hivatkozott kisebbségi és őslakos gyermekek jogainak védelmét rögzítő 30. cikk kimondja, hogy azokban az államokban, amelyekben nemzetiségi, vallási és nyelvi kisebbségek, illetőleg őslakosságból származó személyek léteznek, az őslakossághoz vagy az említett kisebbséghez tartozó gyermek nem fosztható meg attól a jogától, hogy saját kulturális életét élje, vallását vallja és gyakorolja, illetőleg csoportjának többi tagjával együtt saját nyelvét használja. A beadványozók szerint a részes állam hozzájárulása az éghajlati válsághoz már veszélyeztette az Egyesült Államokbeli Alaszkából, a Marshall szigetekről és a svédországi Lappföldről származó őslakos fiatalok évezredes önellátási gyakorlatait, amelyek nem csupán a megélhetésük fő forrását jelentik, hanem közvetlenül kapcsolódnak a világban való létezésük, látásmódjuk sajátos módjához, amely kulturális identitásuk szempontjából is alapvető fontosságú.
A szintén a Gyermekjogi egyezmény egyik zsinórmértékének és alapelvének tekintett, a gyermekek legfőbb (mindenek felett álló) érdekeit rögzítő 3. cikk, amely kimondja, hogy a szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek, a gyermeket érintő minden döntésükben a gyermek legfőbb (mindenek felett álló) érdekeit veszik figyelembe elsősorban, kiemelten kerül hivatkozásra a beadványban. A beadványozók szerint a szén-dioxid-mentesítést késleltető éghajlat-politikák támogatásával a részes államok rájuk és a többi gyermekre, valamint a jövő generációira hárítja az éghajlatváltozás óriási terhét és költségeit. Ezzel megszegték a gyermekek jogainak az utókor számára történő biztosítására vonatkozó kötelezettségüket, és nem a generációk közötti méltányosság elvével összhangban jártak el. A beadvány megjegyzi, hogy bár panaszaikban a Gyermekjogi egyezmény szerinti jogaik megsértését indokolják, azonban a klímaválság kiterjedését nem szabad leszűkíteni a gyermekek egy kis csoportja által elszenvedett károkra. Végső soron az összes gyermek jogai forognak kockán, mindenhol a világban. Ha a részes állam egyedül vagy más államokkal közösen eljárva nem teszi meg azonnal a lehetőségeikben álló intézkedéseket az éghajlati válság megállítására, annak pusztító hatása semmissé teszi a Gyermekjogi egyezmény azon képességét, hogy minden gyermek jogait megvédje. A gyermekek érdekében racionálisan cselekvő állam nem terhelhet ilyen mértékben egyetlen gyermeket sem azzal, hogy késlekedik a szükséges intézkedések meghozatalával. Az egyetlen költség-haszon elemzés, amely igazolná az alperesek bármelyik politikáját, az olyan elemzés, amely nem veszi figyelembe a gyermekek életét, és a rövid távú gazdasági érdekeket helyezi előtérbe a gyermekek jogaival szemben. Az államok negligens viselkedése tehát közvetlenül sérti az egyezmény 3. cikkét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
