https://doi.org/10.59851/mj.73.06.6
A Btk. 408. §-ában meghatározott jogosulatlan pénzügyi tevékenység tényállása határozza meg, hogy a büntetőjog mely pénzügyi tevékenységek esetében biztosít büntetőjogi védelmet arra az esetre, ha az adott tevékenységet a törvényben vagy az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában előírt engedély (vagy nyilvántartásba vétel) nélkül végzik. A nem büntetőjogi, hanem ún. igazgatási normákban meghatározott egyes pénzügyi tevékenységek fogalma eltérő feltételeket támaszt, például az üzletszerűség vagy a rendszeres gazdasági tevékenység vonatkozásában. Ezek lényeges tartalmát a Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Felügyeleti Hatósága és a rendesbíróságok értelmezik, a fogalomrendszer kazuisztikája azonban komoly kihívások elé állítja a jogalkalmazókat.
Kulcsszavak: üzletszerűség; gazdasági tevékenység; rendszeres gazdasági tevékenység
The facts of unauthorized financial activity defined in Section 408 of the Criminal Code determine which financial activities are subject to criminal law protection if they are carried out without a permit (or registration) prescribed by law or a directly applicable legal act of the European Union. The concept of certain financial activities, which is not defined in criminal law but in so-called administrative norms, imposes different conditions, such as businesslikeness, economic activity, regular economic activity. The essential content of these is interpreted by the Financial Supervisory Authority of the Hungarian National Bank (Supervision) and the ordinary courts, but the casuistry of the conceptual system poses serious challenges for law enforcement.
Keywords: businesslikeness; economic activity; regular economic activity
A pénzügyi tevékenységek körében az üzletszerűség, illetve az üzletszerűség alapját képező gazdasági tevékenység fogalmának a meghatározása nem egyértelmű a napi jogalkalmazói gyakorlatban.
A probléma nem újkeletű. Lényegi ellentmondásai már a "magán-uzsorás szerződések kapcsán már közel negyedszázada felmerült".[1] A büntetőjogi oltalmat igénylő pénzügyi tevékenységek körének folyamatos bővülésével párhuzamosan a jogértelmezést igénylő tevékenységek köre is egyre szélesedik.
Az ma már nem kérdés, hogy a kerettényállásos szabályozás folytán az üzletszerűség fogalmának meghatározásakor nem a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.), hanem az igazgatási normák üzletszerűség-fogalma irányadó.[2] Az egyes igazgatási normák szabályozásában azonban nem jelenik meg következetesen az adott pénzügyi tevékenység üzletszerűségének a követelménye.
Egyes jogszabályokban fogalmi elem az üzletszerűség, és a jogszabály annak fogalmát értelmező rendelkezéssel meg is határozza. Más jogszabályban ugyancsak fogalmi elem az üzletszerűség anélkül, hogy annak fogalmát a jogszabály megadná.
A jogszabályok nagyobb csoportjában a pénzügyi tevékenység fogalmában az üzletszerűség nem is jelenik meg. A törvény ezeket a pénzügyi tevékenységeket vagy rendszeres gazdasági tevékenységként, vagy egyszerűen gazdasági tevékenységként definiálja.
Az egyes pénzügyi tevékenységek eltérő fogalomrendszere komoly kihívás elé állítja a jogalkalmazókat. Ebben a helyzetben hasznos megvizsgálni azt, hogy milyen tendenciák érvényesülnek az üzletszerűség-fogalom értelmezése körében.
Azt is indokolt áttekinteni, hogyan kapcsolódik, miként építkezik a szakmai felügyelet és a bírósági felülvizsgálatot végző bíróságok értelmezése. Ennek kapcsán nem kerülhető meg annak vizsgálata sem, hogy e szakmai szervek értelmezése mennyiben felel meg a jogállami követelményeknek és ezzel összefüggésben a józan észnek.
A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekménye ún. kerettényállás. A benne megjelenített fogalmakat - jelesül a különböző szolgáltatási tevékenységek fogalmát - az ún. igazgatási jogszabályok határozzák meg. Ezek ebben a tényállásban többnyire törvények, de ezen a pénzügyi területen rendszeresen találkozhatunk a hazai jogrendszerben közvetlenül érvényesülő európai uniós normákkal is.
A Btk. 408. §-ában meghatározott jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekményének a tényállása a
a) pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási;
b) befektetési szolgáltatási, illetve befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatási, árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, kockázati tőkealap-kezelési, tőzsdei, központi értéktári vagy központi szerződő fél;
c) biztosítási, viszontbiztosítási;
d) önkéntes kölcsönös biztosító pénztári, magánnyugdíjpénztári, foglalkoztatói nyugdíj-szolgáltatási;
e) közösségi finanszírozási szolgáltatási
tevékenységek engedély nélküli végzését, valamint a páneurópai egyéni nyugdíjtermék-szolgáltatási vagy -forgal-
- 395/396 -
mazási tevékenység központi nyilvántartásba vétel nélkül végzését rendeli büntetni.
A Btk.-ban felsorolt pénzügyi tevékenységek fogalmát külön-külön törvények határozzák meg. Egyes tevékenységek fogalma az üzletszerűség követelményét is tartalmazza. Azt pedig, hogy mikor tekinthető üzletszerűnek valamely pénzügyi tevékenység végzése, egyik esetben meghatározza a jogszabály, más esetben azonban nem.
Az egyes jogosulatlan pénzügyi tevékenységek körét a Btk. vonatkozó tényállása határozza meg. Ez a tényállás ún. kerettényállás vagy keretdiszpozíció, amelynek az a sajátossága, hogy a benne megjelölt egyes tényállási elemek fogalmát, tartalmát más jogszabályok (ún. igazgatási normák) határozzák meg.
A jelen áttekintés kizárólag az üzletszerűség fogalmi elemeinek, illetve az üzletszerűség fogalmának alkotórészét képező gazdasági tevékenység fogalmának a vizsgálatára irányul, és nem célja az egyes tevékenységek fogalmának teljes körű bemutatása.
Az egyes pénzügyi tevékenységek fogalma:
1. A pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység:[3] a pénzügyi szolgáltatás és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatás a Hpt.-ben meghatározott tevékenységek üzletszerű végzése akár forintban, akár devizában vagy valutában. A pénzügyi szolgáltatás és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatás üzletszerűen csak engedéllyel végezhető [Hpt. 3. § (1) és (2) bekezdés].
A Hpt. 6. § (1) bekezdés 116. pontja szerint üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.
Annak megítélésénél, hogy a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette szempontjából a pénzkölcsön nyújtására üzletszerűen került-e sor, nem a Btk., hanem a Hpt. értelmező rendelkezése az irányadó.[4]
Az üzletszerűség tehát olyan elkövetési mód, amelyet a Hpt. határoz meg, s ezért a Btk. 459. § (1) bekezdés 28. pontjában meghatározott fogalom nem alkalmazható. Valójában a Hpt.-ben meghatározott tevékenységek üzletkörön belüli rendszeres végzését jelenti. Lényeges különbség a Btk.-beli fogalomhoz képest, hogy a rendszeresség nem a célzathoz, hanem magához a tevékenységhez kapcsolódik.[5]
A pénzügyi szolgáltatások és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatások engedélyezése alapvetően a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: Felügyelet) hatáskörébe tartozik.
2. A befektetési szolgáltatási tevékenység és a befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatások:[6] a befektetési szolgáltatási tevékenység fogalmát a Bszt. 5. § (1) bekezdése határozza meg. Aszerint: befektetési szolgáltatási tevékenységnek minősül a rendszeres gazdasági tevékenység keretében, pénzügyi eszközre vonatkozóan végzett, a törvényben felsorolt tevékenység.
Befektetési szolgáltatási tevékenységet - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - csak befektetési vállalkozás és hitelintézet végezhet [Bszt. 7. § (1) bekezdés].
A befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatásokat a Bszt. 5. §-ának a (2) bekezdése határozza meg. Az ott felsorolt tevékenységek végzésének nem feltétele sem az üzletszerű, sem pedig a rendszeres gazdasági tevékenység. Az ugyanakkor nem kétséges, hogy e kiegészítő szolgáltatások is csak rendszeres gazdasági tevékenységhez kapcsolódnak. Ugyanis a Bszt. 8. §-ának (4) bekezdése szerint: kiegészítő szolgáltatás nyújtására vonatkozó engedély - kivéve, ha a kérelmező a Tpt. szerinti központi értéktár - befektetési szolgáltatási tevékenység végzésére jogosító engedély nélkül, önállóan nem szerezhető.
Befektetési szolgáltatási tevékenység és kiegészítő szolgáltatás - az (1a)-(4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a Felügyelet engedélyével végezhető, illetve nyújtható [Bszt. 8. § (1) bekezdés].
3. Árutőzsdei szolgáltatási tevékenység: az árutőzsdei szolgáltatási tevékenység fogalmát a Bszt. 9. § (1) bekezdése határozza meg. Eszerint: Árutőzsdei szolgáltató a rendszeres gazdasági tevékenység keretében a (2) bekezdésben meghatározott eszközökre vonatkozóan
a) megbízás felvételét és továbbítását;
b) megbízás végrehajtását az ügyfél javára;
c) sajátszámlás kereskedést;
d) a Hpt. 3. § (1) bekezdésének i) pontja szerinti pénzügyi szolgáltatás közvetítését;
e) a Bit. szerinti biztosításközvetítést ügynökként;
f) befektetési szolgáltatás, kiegészítő szolgáltatás függő ügynökként történő közvetítését
végezheti.
A d) pontban írt tevékenység üzletszerű szolgáltatás közvetítése, az f) pontban írt tevékenység pedig rendszeres gazdasági tevékenység közvetítése.
Itt jegyzem meg, hogy a rendszeres gazdasági tevékenység, illetőleg rendszeresen folytatott gazdasági tevé-
- 396/397 -
kenység (lásd például a Hpt. üzletszerűség fogalmában) nézetem szerint azonos tartalmakat takar, ugyanaz a fogalom.
Árutőzsdei szolgáltatást - a (3) bekezdésben foglaltakra is tekintettel - árutőzsdei szolgáltató és befektetési vállalkozás nyújthat [Bszt. 10. § (1) bekezdés]. Árutőzsdei szolgáltatás - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a Felügyelet engedélyével nyújtható [Bszt. 11. § (1) bekezdés].
4. A befektetési alapkezelési tevékenység[7] a Kbftv.[8] 4. § (1) bekezdés 18., 19. és 9. pontja szerint:
18. befektetési alapkezelés: a kollektív befektetési forma számára végzett befektetéskezelési tevékenység, valamint a kollektív befektetési forma létrehozatalához, működtetéséhez kapcsolódó feladatok ellátása;
19. befektetési alapkezelő: befektetési alapkezelési tevékenység végzésére vonatkozó engedéllyel rendelkező ABAK,[9] illetve ÁÉKBV-alapkezelő;
9. ÁÉKBV-alapkezelő: rendszeres gazdasági tevékenységként egy vagy több ÁÉKBV-t kezelő befektetési alapkezelő.
A törvény nem használja az üzletszerűség terminológiáját, illetve fogalmát, de alkalmazza a rendszeres gazdasági tevékenység terminológiáját.
5. A kockázatitőkealap-kezelési tevékenység[10] a Kbftv. 4. § (1) bekezdés 59. és 60. pontja szerint:
59. kockázati tőkealap: olyan zártvégű ABA (Alternatív Befektetési Alap), amelyet vállalkozásfejlesztés finanszírozásának céljából hoztak létre és befektetési politikája szerint az összesített tőke-hozzájárulása és a le nem hívott tőkéje legalább 70 százalékát a vállalati fejlődés kezdeti szakaszában lévő vállalkozásokba fekteti, amelynek kollektív befektetési értékpapírjait zártkörűen kizárólag szakmai befektetők részére hozzák forgalomba, és amely nem tőkeáttétellel finanszírozott;
60. kockázati tőkealap-kezelő: rendszeres gazdasági tevékenységként kizárólag kockázati tőkealapot, illetve magántőkealapot kezelő ABAK.
Nem kétséges, hogy mind az ABAK, mint pedig az ÁÉKBV egyaránt rendszeres gazdasági tevékenység végzésére létesülő szervezet.
6. Tőzsdei tevékenység[11] a Tpt.[12] 297. §-ának (1) bekezdése szerint: tőzsdei tevékenység a tőzsdei termék szervezett, szabványosított kereskedésének üzletszerű lebonyolítása.
Az üzletszerűség tehát a tőzsdei tevékenység fogalmi eleme, az üzletszerűség fogalmát azonban a Tpt. nem határozza meg.
E szabályozás jogrendszerben elfoglalt helyéből kiindulva úgy gondolom, hogy a Tpt.-ben foglalt jogintézmény üzletszerűség-fogalmának meghatározása körében a Btk. üzletszerűség-fogalma nem használható. A jogrendszerben van olyan pénzügyi tárgyú jogszabály (lásd például Hpt., Bit.[13] vagy Fsztv.[14]), amelynek van üzletszerűség-fogalma. Az nem kérdéses, hogy az utalt törvény - egyébként azonosan meghatározott - üzletszerűség-fogalma automatikusan nem vehető át, nem alkalmazható a tőzsdei tevékenység fogalmának értelmezése során, de kétségtelenül segítségül szolgálhat. Az adott tevékenységek speciális jellegéből fakadó különbözőségeket, eltéréseket ugyanis mindenkor érvényesíteni kell.
7. Központi értéktári tevékenység a Tpt. 5. § (1) bekezdésének 80a. pontja szerint: e törvény és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok alkalmazásában központi értéktár: a 909/2014/EU rendelet 2. cikk (1) bekezdés 1. pontjában meghatározott fogalom.
Fogalommeghatározások
(1) E rendelet alkalmazásában:
1. "központi értéktár": a melléklet A. szakaszának 3. pontjában említett értékpapír-kiegyenlítési rendszert működtető jogi személy, amely legalább egy további, a melléklet A. szakaszában felsorolt alapvető szolgáltatást nyújt;
A. SZAKASZ
A központi értéktárak alapvető szolgáltatásai
1. Értékpapírok kezdeti bevezetése a könyvelési rendszerbe ("hitelesítési szolgáltatás");
2. felső szintű értékpapírszámlák nyitása és vezetése ("központi számlavezetési szolgáltatás");
3. értékpapír-kiegyenlítési rendszer működtetése ("kiegyenlítési szolgáltatás").
Magyarországon a KELER Központi Értéktár Zrt.[15] az egyetlen központi értéktár, amely a hazai tőkepiac és pénzforgalmi infrastruktúra egyik legfontosabb intézménye. Az 1993-ban alapított szervezet szakosított hitelintézetként működik, tulajdonosai a Magyar Nemzeti Bank és a Budapesti Értéktőzsde.
- 397/398 -
A melléklet A. szakaszában felsorolt tevékenységek egyaránt a gazdasági tevékenység fogalma alá vonhatók.
8. Központi szerződő fél tevékenysége a Tpt. 5. § (1) bekezdése szerint e törvény és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok alkalmazásában:
82. központi szerződő fél: a 648/2012/EU rendelet 2. cikk 1. pontjában meghatározott fogalom;
83. központi szerződő fél tevékenység: a tőzsdén, tőzsdén kívül árura, illetve pénzügyi eszközre kötött ügylet elszámolása és az elszámolt ügylet teljesítéséhez kapcsolódóan tett kötelezettségvállalás, amelynél a központi szerződő fél a szerződésben érintett ügyfelek helyébe lépve vevőként lép fel valamennyi eladóval szemben és eladóként valamennyi vevővel szemben.
A központi szerződő félre vonatkozó szabályokat ma már az Európai Parlament és a Tanács a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU rendelete határozza meg, és a Tpt. már csak az ahhoz kapcsolódó egyes kiegészítő jellegű szabályokat tartalmazza.
Az EU rendelet 2 cikke szerint, e rendelet alkalmazásában:
1. "központi szerződő fél": olyan jogi személy, amely helyettesíti az egy vagy több pénzügyi piacon kötött szerződésekben érintett ügyfeleket, így vevőként lép fel valamennyi eladóval szemben és eladóként valamennyi vevővel szemben.
Az nem kétséges, hogy a melléklet A. szakaszában felsorolt tevékenységek egyaránt a gazdasági tevékenység fogalma alá vonhatók.
Azt gondolom, hogy - bár a legális fogalma ezt külön nem követeli meg - a központi szerződő fél tevékenysége a gazdasági tevékenység fogalma alá vonható. Ennél többet - a jogszabályi feltételek értelemszerű teljesítésén felül - a jogszabályok nem követelnek meg.
9. Biztosítási és a viszontbiztosítási tevékenység a Bit. 4. § (1) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezés szerint: 11. biztosítási tevékenység: biztosítási szerződésen alapuló kötelezettségvállalás, amely során a tevékenységet végző megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja és beszedi a kötelezettségvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja és teljesíti a szolgáltatásokat, ideértve az üzletszerűen végzett járadékszolgáltatás nyújtására irányuló tevékenységet is, függetlenül attól, hogy a kötelezettségvállalás ellenértéke meghatározott pénz fizetése (díj) vagy egyéb ellenszolgáltatás formájában valósul meg.
A viszontbiztosítási tevékenység fogalmát a Bit. 4. § (1) bekezdés 112. pontja határozza meg.
A 107. pont (ugyanott) szerint pedig vállalkozás: az üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet.
Biztosító a biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységen és azzal közvetlenül összefüggő tevékenységen kívül más üzletszerű tevékenységet nem folytathat, továbbá biztosítási tevékenységet kizárólag biztosító végezhet. Viszontbiztosító a viszontbiztosítási tevékenységen és azzal közvetlenül összefüggő tevékenységen kívül más üzletszerű tevékenységet nem folytathat; továbbá viszontbiztosítási tevékenységet kizárólag biztosító és viszontbiztosító végezhet [Bit. 40. § (1)-(2) bekezdés].
E törvényi rendelkezések alapján nem kétséges, hogy a törvény szerint mind a biztosítási, mind a viszontbiztosítási tevékenység törvényi eleme, hogy az üzletszerűen folytatott tevékenység. A Bit. meghatározza üzletszerűség fogalmát, és azonosan határozza meg, mint a Hpt. A Bit. 4. § (1) bekezdésének 104. pontja szerint: üzletszerű tevékenység: ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.
10. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tevékenység az Öpt.[16] 2. § (9) bekezdése szerint: önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tevékenységnek minősül a társadalombiztosítási és szociális ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő szolgáltatások, továbbá az egészség védelmét elősegítő ellátások e törvényben foglaltak szerinti szervezése, finanszírozása és nyújtása, amely rendszeres tagdíjbefizetésekből, egyéni számlavezetés útján történik.
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tevékenység gazdasági tevékenység.
11. Magánnyugdíjpénztári tevékenység az Mny.tv.[17] 4. § (4) bekezdése szerint: magánnyugdíjpénztári tevékenységnek minősül a pénztártagok felvétele, a tagok számára fizetendő tagdíjak gyűjtése, a tagdíjakból származó vagyon befektetése, nyugdíjszolgáltatás nyújtása és egyösszegű kifizetés teljesítése egyéni számla vezetés alapján.
A magánnyugdíjpénztári tevékenység gazdasági tevékenység.
12. Foglalkoztatói nyugdíj az Fnyt.[18] 2. §-a szerint, e törvény alkalmazásában: 13. foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás: olyan ellátások, amelyeket a nyugdíjba vonulás elérésére vagy annak várható elérésére való hivatkozással, vagy - amennyiben az említettek kiegészítésére szolgálnak, és kiegészítő jelleggel biztosítják - halál, rokkantság vagy munkaviszony megszűnése esetén történő kifizetés formájában, illetve betegség, nélkülözés vagy halál esetén támogatásra szánt kifizetések vagy szolgáltatások formájában folyósítanak azzal, hogy nyugdíjszolgáltatás lehet az egyösszegű nyugdíjszolgáltatás, a határozott idejű járadékszolgáltatás, az életjáradék szolgáltatás és ezek kombinációja.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás gazdasági tevékenység.
- 398/399 -
13. Közösségi finanszírozási szolgáltatási tevékenység: a közösségi finanszírozási szolgáltatási tevékenységre vonatkozó szabályokat az európai közösségi finanszírozási üzleti szolgáltatókról, valamint az (EU) 2017/1129 rendelet és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról szóló 2020. október 7-i 2020/1503/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet határozza meg.
A Tpt. 5. § (1) bekezdése szerint:
78a. közösségi finanszírozási szolgáltatás: az európai közösségi finanszírozási üzleti szolgáltatókról, valamint az (EU) 2017/1129 rendelet és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról szóló, 2020. október 7-i (EU) 2020/1503 európai parlamenti és tanácsi rendeletben [a továbbiakban: (EU) 2020/1503 európai parlamenti és tanácsi rendelet] ekként meghatározott fogalom.
A Tpt. 296/A. §-a kimondja, hogy a közösségi finanszírozás keretében közvetíthető, (EU) 2020/1503 európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott hitelnyújtás alatt a Hpt. 6. § (1) bekezdés 40. pont b) pont ba) alpontja szerinti pénzkölcsönnyújtást kell érteni.
A közösségi finanszírozási szolgáltatási tevékenység a más, de szabályozásában hasonló jellegű pénzügyi szolgáltatásokkal egyezően engedélyköteles tevékenység. A hitelnyújtás körében a Hpt. üzletszerűség-fogalma érvényesül. Egyébként a Tpt.-nek, illetve az európai uniós szabályoknak nincs üzletszerűség-fogalma. A hitelnyújtás körén kívül a közösségi finanszírozási szolgáltatás gazdasági tevékenység.
14. Páneurópai egyéni nyugdíjtermék-szolgáltatási vagy -forgalmazási tevékenység: az Európai Biztosítás és Foglalkoztatói-nyugdíj Hatóság által vezetett központi nyilvántartásba vétel nélkül végzett páneurópai egyéni nyugdíjtermék-szolgáltatási vagy -forgalmazási tevékenység közvetlenül az ilyen szolgáltatást igénybe vevők befektetéseinek a védelméhez fűződő érdeket, másrészről az ilyen pénzügyi szolgáltatást nyújtó pénzügyi intézmények működésébe vetett bizalmat sérti.
A páneurópai egyéni nyugdíjtermékre vonatkozó szabályokat a páneurópai egyéni nyugdíjtermékről (PEPP) szóló 2019. június 20-i 2019/1238/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet határozza meg.
A páneurópai egyéni nyugdíjtermék-szolgáltatási vagy -forgalmazási tevékenység gazdasági tevékenység, amely az Európai Biztosítás és Foglalkoztatói-nyugdíj Hatóság által vezetett központi nyilvántartásba vétel nélkül nem végezhető, tehát bejelentéshez kötött tevékenység.
A vizsgált pénzügyi tevékenységek folytatásának általános feltételei három szinten határozhatóak meg:
- gazdasági tevékenység;
- rendszeres (rendszeresen folytatott) gazdasági tevékenység;
- üzletszerű (üzletszerűen folytatott) gazdasági tevékenység.
A Btk. 408. §-ában pönalizált pénzügyi tevékenységek egyaránt gazdasági tevékenységek. Ez az az alapelem, alapvető törvényi követelmény, amely valamennyi pénzügyi tevékenység folytatásának a feltétele.
Nem gazdasági tevékenység keretei között egyetlen pénzügyi tevékenység folytatására sincs törvényi lehetőség. A pénzügyi tevékenységeknek tehát meg kell felelniük a gazdasági tevékenységgel szemben támasztott követelményeknek. Ehhez kétségtelenül nélkülözhetetlen a gazdasági tevékenység fogalmának a meghatározása.
A gazdasági tevékenység fogalmához képest többletkövetelményt határoz meg a törvény a rendszeres gazdasági tevékenység feltételének a pénzügyi tevékenység fogalmába iktatásával.
Már most jeleznem kell, hogy a formális logika szabályai szerint ez a többletfeltétel szűkítést kell, hogy eredményezzen az általános gazdasági tevékenység fogalmán belül. Azt jelenti, hogy nem minden gazdasági tevékenység, csak a rendszeres gazdasági tevékenység feleltethető meg a törvényi fogalomnak.
Végül a harmadik, legfelső szinten jelenik meg az üzletszerű végrehajtás követelménye.
Ott, ahol a törvény meghatározza az üzletszerűség fogalmát, ott maga a törvényi fogalom tartalmazza a rendszeres gazdasági tevékenység követelményét.
Ahol nincs legális üzletszerűség-fogalom, ott sem kérdéses, hogy az csak gazdasági tevékenység lehet, és eldöntendő, hogy általában a gazdasági tevékenység vagy ezen belül csak a rendszeres gazdasági tevékenység feleltethető meg az üzletszerűség követelményeinek.
A Btk. 408. §-ában pönalizált egyes pénzügyi tevékenységek - quasi felülről visszafelé haladva - a következő feltételeket támasztják:
- az üzletszerűség követelményét az alábbi pénzügyi tevékenységek törvényi fogalommeghatározása tartalmazza:
= pénzügyi szolgáltatás és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatás;
= tőzsdei tevékenység;
= biztosítási és a viszontbiztosítási tevékenység.
- a rendszeres gazdasági tevékenység követelményét az alábbi pénzügyi tevékenység törvényi fogalom-meghatározása tartalmazza:
= befektetési szolgáltatási tevékenység;
= árutőzsdei szolgáltatási tevékenység;
= befektetési alapkezelési tevékenység;
= kockázatitőkealap-kezelési tevékenység.
- az összes többi pénzügyi tevékenységnek pedig meg kell felelnie a gazdasági tevékenységgel szemben támasztott követelményeknek. Ezek a:
= befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatás;
= központi értéktári tevékenység;
= központi szerződő fél tevékenység;
= önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tevékenység;
- 399/400 -
= magánnyugdíjpénztári tevékenység;
= foglalkoztatói nyugdíj szolgáltatási tevékenység;
= páneurópai egyéni nyugdíjtermék-szolgáltatási vagy -forgalmazási tevékenység.
Mindezek után következhet a vizsgált fogalmak tartalmának a meghatározása.
A gazdasági tevékenység:
A gazdasági tevékenység jogi értelemben (különösen az Szja törvény és az Áfatörvény alapján) egy tevékenység üzletszerű, tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatását jelenti, amennyiben az ellenérték elérésére irányul vagy azt eredményezi, és végzése független formában történik.[19]
A fogalom meghatározó elemei:
- üzletszerűség: A tevékenység haszonszerzésre gazdasági jellegű eredmény elérésére, irányul. Célja a bevétel vagy profit realizálása.
- tartósság vagy rendszeresség: azaz nem csupán eseti, hanem ismétlődő vagy állandó jellegű;
- függetlenség: azaz a tevékenységet végző a saját felelősségére és kockázatára, másoktól függetlenül jár el.
A gyakorlatban ide tartozik minden olyan termelő, kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenység, amelyet nem munkaviszony keretében végeznek.
Mindez úgy foglalható össze, hogy: a gazdasági tevékenység eleve rendszeresen (azaz ismétlődően és/vagy állandóan, folyamatosan) végzett tevékenység, amelynek lényeges eleme a befektetett eszközök kockáztatása és célja a gazdasági jellegű eredmény elérése.
A rendszeres gazdasági tevékenység:
A pénzügyi törvények egyes pénzügyi tevékenységek fogalmában a rendszeres gazdasági tevékenységet követelik meg.
A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekményének tényállásában szereplő pénzügyi tevékenységek önmagukban gazdasági tevékenységek, vagy egyébként gazdasági tevékenység keretében végezhető tevékenységek, szolgáltatások. A gazdasági tevékenység pedig önmagában tartós vagy rendszeres, azaz nem csupán eseti, hanem ismétlődő vagy állandó jellegű tevékenység.
Egy jogász számára nem kétséges, hogy a most vizsgált pénzügyi tevékenységeknek az esetében nem önmagában a gazdasági tevékenység folytatása vagy a gazdasági tevékenység keretei között történő végrehajtás a törvényi feltétel, hanem azon belül csak a rendszeres gazdasági tevékenységnek lehet szerepe. A rendszeres gazdasá- gi tevékenység pedig szűkebb fogalom, mint a gazdasági tevékenység. A rendszeresség kétségtelenül a gazda- sági tevékenységet szűkítő előírás. Ezt a szűkítő előírást a jogalkalmazóknak érvényesíteniük kell. Világosan különbséget kell tenniük a gazdasági tevékenység rendszeressége és a rendszeres gazdasági tevékenység rendszeressége között. A nyilvánvaló különbséget nem lehet értelmezési praktikákkal elfedni, valójában eltüntetni, mert az ellentétes a törvény egyértelmű és határozott rendelkezésével, hanem világosan el kell határolni. A jogbiztonság, a kiszámíthatóság és az előreláthatóság követelménye ezt követeli a jogalkalmazóktól.
Ha például egy vállalkozás a rendelkezése alatt álló jelentős pénzösszeget egy évre kölcsönbe adja kamatra, és egyéb tevékenységet nem folytat, majd az egy év elteltével ugyanezt az összeget újabb egy évre kölcsönadja kamatra, és semmilyen egyéb tevékenységet nem folytat, úgy - mivel az ügylet folyamatosnak vagy állandónak tekinthető - ez a magatartás gazdasági tevékenységnek minősül, de a rendszeresség nem állapítható meg.
Az üzletszerűség:
Azokban a törvényekben, amelyek meghatározzák az üzletszerűség fogalmát (Hpt., Bit.), üzletszerű tevékenységnek minősül: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.
Az üzletszerűség fogalma tartalmazza tehát, hogy
- ellenérték fejében nyereség vagy vagyonszerzés végett,
- előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló tevékenység keretében és
- rendszeresen folytatott
gazdasági tevékenység.
A fogalom tartalmának meghatározása során abból kell kiindulni, hogy minden további fogalmi elem szűkítést jelent az általános gazdasági tevékenység fogalomhoz képest.
A kiindulási alap az lehet, hogy megvalósult-e a rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység, annak hiányában ugyanis a további feltételek vizsgálata már szükségtelen.
Azt nyilvánvalóan nem mondhatja a jogalkalmazó, hogy ugyanaz a tartalma a fogalomban a gazdasági tevékenységnek, a rendszeres gazdasági tevékenységnek, illetve a nyereség vagy vagyonszerzés végett történő végrehajtásnak.
Mindez valódi kihívás a jogalkalmazók számára.
- 400/401 -
Az üzletszerűség fogalmának vannak jogalkalmazói tapasztalatai, amelyek a Magyar Nemzeti Bank piacfelügyeleti[20] gyakorlatából és a bíróságok ítélkezési gyakorlatából ismerhetők meg. Az olvasó ezekből szembesülhet azzal, hogy a vizsgált fogalmak értelmezése az említett szervek számára is komoly kihívást jelent. Kérdés, hogy a kihívásra milyen szakmai válaszokat adnak.
A Magyar Nemzeti Bank gyakorlatát a pénzügyi szakterület szakemberei feldolgozták és értékelték.[21]
Vitatható megközelítést tartalmaz Vidács Dávid cikke. Aszerint: "Az üzletszerűség fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény [Hpt. 6. § (1) bekezdés 116. pont] definiálja: »Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység«. A biztosítási törvény [Bit. 4. § (1) bekezdés 104. pont] a hitelintézeti törvénnyel azonos, az egyes fizetési szolgáltatásokról szóló törvény (Fsztv. 3. § 39. pont) pedig közel azonos módon szabályozza az üzletszerű tevékenység fogalmát. A befektetési vállalkozásokról szóló törvény [Bszt. 5. § (1) bekezdés] a fentiekkel ellentétben kizárólag az üzletszerű tevékenység egyik részelemét tartalmazza, konkrétan a »rendszeres gazdasági tevékenység keretében végzett« fordulatot használja a befektetési szolgáltatási tevékenységek felsorolásánál. Ezen kívül a vállalkozás definíciójánál említ »rendszeres gazdasági tevékenységet«, ahogyan a tőkepiaci törvény (Tpt.) is.
Az egyéb fontosabb jogszabályok közül a Büntető Törvénykönyv, a számviteli törvény, az adózás rendjéről szóló törvény, valamint az egyéni vállalkozókról szóló törvény és az egyesületi törvény tartalmaz a Hpt. és Bit. üzletszerű tevékenységéhez hasonlatos fogalommeghatározásokat. Ezekben közös elemként jelenik meg a rendszeresség és az ellenérték elérésére irányulás, illetve a haszon-, nyereség- és vagyonszerzési cél."
Vidács Dávid tehát eleve közös nevezőre hozza például a Hpt. üzletszerűség-fogalmát a Tpt. rendszeres gazdasági tevékenység fogalmával, vagy akár a Btk. üzletszerűség-fogalmával.
Azt, ahol törvény tételesen meghatározza az üzletszerűség fogalmát és azt, ahol az üzletszerűség a pénzügyi tevékenység fogalmi eleme, de a törvény nem határozza meg az üzletszerűség fogalmat, továbbá azt, ahol az üzletszerűség egyáltalán nem is eleme a pénzügyi tevékenységnek, csupán "rendszeres gazdasági tevékenység", vagy akár még a rendszeres gazdasági tevékenység sem fogalmi elem, a Szerző - és talán úgy tűnhet, hogy napi gyakorlatában a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti hatósága is - azonos tartalmú fogalmakként kezeli.
Ez nem csak a (fentebb már idézett) törvények kifejezett rendelkezéseivel, de a bíróságok ítélkezési gyakorlatával is ellentétes. Jól tükrözi azonban azt a jogalkalmazói szándékot, amely jogszabályok néhol kazuisztikus, néhol következetlen szabályozását a tételes jogi rendelkezések figyelmen kívül hagyásával igyekszik kezelni. Ennek az lehet a végső megoldása, hogy a Felügyelet a Btk. 408. §-ában szabályozott valamennyi pénzügyi tevékenység körében egységesen ezt a három feltételt (rendszeresség, az ellenérték elérésére irányulás, illetve a haszon-, nyereség- és vagyonszerzési cél) követeli meg az engedélyezés feltételéül, függetlenül attól, hogy az adott tevékenység törvényi fogalma az üzletszerűséget, a rendszeres gazdasági tevékenységet vagy csupán a gazdasági tevékenység végzését szabja feltételként.
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 7. §-nak (5) bekezdésében foglalt büntetőjogi felelősség önállóságának elve alapján abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, a bíróságot, az ügyészséget és a nyomozó hatóságot nem köti a polgári, a közigazgatási, a szabálysértési, a fegyelmi vagy más eljárásban hozott határozat, illetve az abban megállapított tényállás.
Ennek megfelelően a nyomozó hatóságot, az ügyészséget vagy a bíróságot nem köti, ha a Magyar Nemzeti Bank a piacfelügyeleti eljárásban, a jogszabály megsértésével megállapítja, hogy az eljárás alá vont gazdasági társaság engedély nélkül a piacfelügyeleti tevékenységének hatálya alá tartozó pénzügyi tevékenységet végzett, ezért vele szemben piacfelügyeleti bírságot szabott ki, és egyidejűleg a Btk. 408. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt feljelentést tett a nyomozó hatóságnál. Nehezen tudom azonban elképzelni, hogy a nyomozó hatóság elutasítaná a feljelentést, vagy megszüntetné a nyomozást arra hivatkozással, hogy az MNB megállapításával ellentétben az adott tevékenység nem minősült pénzügyi tevékenységnek.
A fentebb már részletezettek alapján az üzletszerűségnek a Hpt.-ben és a Bit.-ben foglalt definíciója szerint három konjunktív feltétele van, amelyek együttes teljesülése szükséges ahhoz, hogy egy tevékenység üzletszerűsége megállapítható legyen: az ellenérték fejében végzés vagy a vagyonszerzési célzat, az előre meg nem határozott ügyletek kötése és a rendszeresség.[22]
Az MNB megítélése szerint ez a három konjunktív kritérium csak együtt, egymásra tekintettel értelmezhe-
- 401/402 -
tő, és azt, hogy megvalósulnak-e, minden esetben egyedileg értékeli.[23]
Ezt a gyakorlatot az MNB döntései valóban megerősítik.[24]
Az idézett megfogalmazás félreérthető is lehet, ezért világossá kell tenni. Az üzletszerűség definíciójában szereplő három speciális feltétel vizsgálatát minden egyes esetben külön-külön el kell végezni úgy, ahogyan azt a Kúria is megteszi minden egyes elé kerülő ügyben.[25]
Valójában nem csupán félrevezető, hanem kifejezetten téves az a megfogalmazás, hogy a három konjunktív kritérium csak együtt, egymásra tekintettel értelmezhető. Azt a jogalkalmazói szándékot sejteti, hogy az egyik fogalmi elemet a másikkal kívánja indokolni, magyarázni, végső soron helyettesíteni és igazolni. Ha ez így volna, akkor ellentétes lehetne a törvény kifejezett előírásával, ezért jobbnak tűnik ennek még a látszatát is elkerülni.
Fentebb már kifejtésre került, hogy a rendszeres gazdasági tevékenység minőségileg más, minőségileg több, mint a gazdasági tevékenység, amely már önmagában tartós vagy rendszeres, azaz nem csupán eseti, hanem ismétlődő vagy állandó jellegű tevékenységet feltételez. Az ezt meghaladó rendszeresség megállapítása feltétlenül az ügyletek nagyobb számát és gyakoriságát feltételezi. Amint arra a Felügyelet H-PJ-I-B-5/2022. számú határozata[26] is rávilágított, a több ezer magánszeméllyel díjazás ellenében kötött megbízási szerződés - mint rendszeres gazdasági tevékenység - megalapozhatja az üzletszerű tevékenység fennállását.
Kifejezetten félrevezető az a megfogalmazás, hogy "az MNB gyakorlata szerint az eseti jellegű, akár évi legfeljebb egy-két ügyletkötéssel is lehet üzletszerűen, s ezen belül rendszeresen végzett tevékenység, ha a szerződés tartalma egyébként a szolgáltatás rendszeres, folyamatos nyújtására utal. Példával szemléltetve egy konkrét tevékenység vonatkozásában, a követelésvásárlás rendszerességénél az üzletszerűség megállapíthatóságához nem a szerződések, hanem az érintett követelések száma az irányadó. Ezt kimondta a Kúria is a Kfv.I.35.592/2017/6. számú ítéletében."
A Kfv.I.35.592/2017/6. számú ítélet [30] pontja valóban azt tartalmazza, hogy az üzletszerűség megállapíthatóságához szükséges rendszeresség szempontjából nem a szerződések, hanem az érintett követelések száma az irányadó. Ezzel a kúriai döntéssel kifejezetten ellentétes lehet az MNB-nek az a cikkben is hivatkozott gyakorlata, hogy az eseti jellegű, akár évi legfeljebb egy-két ügyletkötéssel is lehet üzletszerűen, s ezen belül rendszeresen végzett a tevékenység. Ilyen megállapítást egyetlen kúriai döntés sem tartalmaz.
A hivatkozott kúriai döntésben nem a szerződések (ügyletkötések) száma volt a meghatározó a rendszeresség feltételének megállapításakor, hanem a tényleges követelésvásárlások rendszeressége. Ezt erősíti az utóbb, BH 2019.281. szám alatt közzétett döntés is, amely kifejezetten kimondja, hogy a követelésvásárlások üzletszerűségének vizsgálatakor az ügyleteket együttesen és egymásra tekintettel kell értékelni.
Egy vagy két ügylet soha nem feleltethető meg a "rendszeres" gazdasági tevékenység fogalmának még akkor sem, ha annak teljesítése akár egy évet vesz igénybe (lásd például a fentebb hivatkozott egy éves folyamatos kölcsönzést). Az évenként egy-két ügylet ellentmond a józan ész (Alaptörvény 28. cikk) követelményének is.
Indokolt lehet megjegyezni, hogy a most részletezett döntésében a Kúria maga is részletesen számot adott arról, hogy felperes melyik évben hány szerződéssel hány követelést vásárolt. Egyúttal rámutatott arra, hogy a rendszeresség szempontjából valamennyi ügyletet figyelembe kell venni, és azokat együttesen kell értékelni (lásd a [37] bekezdésben).
Az helyes érvelés, hogy az "előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányultság tényállási elem abban az esetben állhat fenn, ha a felek által megkötendő jogügyletek lényeges tartalmi elemei - így különösen, de nem kizárólag a szerződések száma, a felek személye, a jogügylet célja, az ellenszolgáltatás mértéke vagy az ügylet értéke, illetve a szerződéskötés egyéb lényegi körülményei, mint például a teljesítés feltételei, a szerződés időtartama - nincsenek előre meghatározva".[27]
Az viszont már eltúlzott követelés volna, hogy "az adott ügylet abban az esetben tekinthető előre egyedileg meghatározottnak, amennyiben a szerződés minden egyes tartalmi eleme előzetesen, konkrétan definiált".
Egy büntetőjogásznak erről azt juthat eszébe, hogy még a vádirat törvényességével szemben sem támaszt ilyen maximalista elvárást a büntetőeljárási törvény. Elegendő, ha az a vád törvényes elemeit [lásd Be. 422. § (1) bekezdés] tartalmazza. Egyébként pedig a vádhoz kötöttségből sem következik, hogy bizonyos esetekben, illetve körben a bíróság a vádtól ne térhetne el.
Valóban tapasztalható az MNB állásfoglalásaiban, hogy az "előre egyedileg meg nem határozott ügyletek" kötése fogalmi elemben nem a szerződő felek azonosíthatóságát, hanem magának az adott ügyletnek az azonosíthatóságát értik kivételként az üzletszerűség alól.
- 402/403 -
Ellentmondásnak vélem, hogy amíg a felek személyét - helyesen - a jogügylet lényeges tartalmi elemének tekinti, addig egyetértőleg ismerteti az MNB-nek azt a gyakorlatát, hogy az "előre egyedileg meg nem határozott ügylet" fogalma teljességgel független a szerződő felek azonosíthatóságától; magának az adott ügyletnek az azonosíthatóságát tekinti kivételnek az üzletszerűség alól.
Mindenkor valamely jogügylet lényeges eleme - a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás, valamint a cikkben megjelölt egyéb szerződéses elemek mellett - a felek személye. Az előre meghatározottság alapvető eleme, hogy meghatározott személyek között jön létre a szerződés. Az adott ügylet azonosíthatósága a szerződő felek nélkül nem értelmezhető.
Ha kvázi formaszövegként meghatározott típusügyletről van szó a szerződő felektől függetlenül, az álláspontunk szerint egyedileg előre egyedileg meg nem határozott ügyletnek tekinthető.
Ha tehát az ügylet azonosítható, például típusügylet valósul meg, de nem meghatározott, hanem változó személyek között jön létre, akkor az már üzletszerű lehet.
Ha azonban kizárólag előre meghatározott szerződő felek között valósul meg, úgy az az üzletszerűség megállapítását kizárhatja.
Az üzletszerűség harmadik eleme, hogy a vizsgált tevékenységet ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett folytassák.
A Kúria szerint az üzletszerűség megállapíthatóságához elegendő, ha kimutatható a nyereség, illetve vagyonszerzés elérésére való törekvés, a törvényi tényállás megvalósulásának nem feltétele, hogy ezt a célt el is érjék, bármiféle ténylegesen kimutatható, közvetlen nyereség, vagyonszerzés keletkezzen (BH 2019.281. [41] bekezdés).
Azt helyesen alkalmazza gyakorlatában a Felügyelet, hogy az üzletszerű tevékenység meghatározásának "az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett" fordulata azon kritérium, amelynek tekintetében, ha a szolgáltatást a szolgáltatásnyújtással kapcsolatban felmerült, szokásos költségeken túli bármilyen plusz költség vagy díj felszámolása mellett, illetve más közvetett gazdasági előny érdekében nyújtják, akkor a nyereség, illetve vagyonszerzésre irányultság megállapítható.[28]
A fenti elemzés az üzletszerűség három speciális elemének a feltételrendszerét tekintette át. Ez a három speciális feltétel (differentia specifica) azonban a gazdasági tevékenység mint alapfogalom kiegészítő ismérve. Magát az alapfogalmat, az alapfogalom megállapításának feltételeit mindennapi gyakorlatában az MNB nem vizsgálja.
Fentebb kísérletet tettem a gazdasági tevékenység fogalmának a meghatározására. Annak lényeges eleme a rendszeresség mellett a befektetett eszközök kockáztatása és célja a gazdasági jellegű eredmény elérése.
Nem találkoztam olyan felügyeleti döntéssel, amely számolt volna azzal, illetve amely számot adott volna arról, hogy egyrészről a gazdasági tevékenység elemeit önálló vizsgálat tárgyává tette volna, másrészről pedig a gazdasági tevékenység mellett, attól elkülönülten is megvizsgálta egyrészről a rendszeresség, másrészről az üzletszerűség feltételeit. Márpedig azok bármelyikének hiányában az adott pénzügyi tevékenység feltételeinek a megállapítása törvénysértő.
Reményeim szerint a fentiek szerint sikerült felvázolni, hogy az egyes pénzügyi tevékenységek törvényi feltételeinek a meghatározása mennyire szerteágazó, már-már kazuisztikus. Gyakran szinte megoldhatatlan nehézség elé állítja az adott tevékenység törvényességének feltételeit hivatalból vizsgáló Felügyeletet. Utóbbi az esetenként megoldhatatlannak tűnő elhatárolásokat kvázi kikerüli azáltal, hogy az eltérő feltételek ellenére lényegében azonos követelményrendszert támaszt. Ez azonban törvényrontó joggyakorlatot eredményezhet. Egy következetesebb, egységesebb szabályozás gátat szabhatna a törvényi előírások parttalan értelmezésének. Kiszámíthatóbb és átláthatóbb joggyakorlat kialakítását eredményezhetné, és ezzel hatékonyabban előmozdítaná a jogszabályok önkéntes követését. ■
JEGYZETEK
[2] BH 2013.145.
[3] A pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységre vonatkozó igazgatási normákat a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) határozza meg.
[4] Kúria Bfv.II.48/2012/5.; BH 2013.145.
[6] A befektetési szolgáltatási vagy befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatási tevékenységre, valamint az árutőzsdei szolgáltatási tevékenységre vonatkozó igazgatási normákat a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) tartalmazza. Meghatározza e tevékenységek fogalmát és azokat a garanciális (prudenciális) feltételeket, amelyek nélkülözhetetlenek e tevékenységek biztonságos folytatásához.
[7] A befektetési alapkezelési tevékenységre vonatkozó igazgatási szabályokat 2014. március 15. napjától a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Kbftv.) határozza meg:
[8] A kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény.
[9] Alternatív Befektetési Alapkezelő.
[10] A kockázati tőkelap kezelési tevékenységre vonatkozó igazgatási szabályokat 2014. március 15. napjától a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény (Kbftv.) határozza meg.
[11] A tőzsdei tevékenységre vonatkozó igazgatási normákat a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) határozza meg.
[12] Tpt.
[13] A biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény.
[14] Az egyes fizetési szolgáltatókról szóló 2013. évi CCXXXV. törvény.
[15] KELER rövidítés: eredetileg Központi Elszámolóház és Értéktár Zrt.
[16] Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény.
[17] Magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény.
[18] A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló 2007. évi CXVII. törvény.
[19] A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. §-ának 46. pontja szerint: gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 6. §-ának (1) bekezdése szerint: gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (Civil tv.) 2. § 11. pontja szerint gazdasági-vállalkozási tevékenység: a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező üzletszerűen végzett gazdasági tevékenység.
[20] A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (MNB tv.) 90. §-ának (1) bekezdése szerint az ott felsorolt esetekben az MNB piacfelügyeleti eljárást indít.
[21] Lásd például Vidács Dávid: Jogosulatlan tevékenységek üzletszerűsége. Gazdaság és Pénzügy, 2022. (4), 376-378. DOI: https://doi.org/10.33926/GP.2022.4.4, vagy Sereg Péter: Pénzpiaci felügyelet Magyarországon. Budapest, Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, 2025.
[22] Sereg: Pénzpiaci felügyelet Magyarországon. 210.
[23] Lásd Vidács: Jogosulatlan tevékenységek üzletszerűsége. 377.
[24] Lásd például a BH 2019.281. szám alatt közzétett döntés alapján képező H-PJ-I-B-19/2016. számú MNB határozat.
[25] Lásd például a már hivatkozott BH 2019.281. számú döntésben.
[26] Magyar Nemzeti Bank H-PJ-I-B-5/2022. számú határozata.
[27] Vidács: Jogosulatlan tevékenységek üzletszerűsége. 377.
[28] Vidács: Jogosulatlan tevékenységek üzletszerűsége. 377.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a Kúria nyugalmazott tanácselnöke. https://orcid.org/0009-0002-7236-149X.
Visszaugrás
