Immáron a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (Pp.) is elérte a jogközelítés szele. Kissé furcsának tűnhet ez a megállapítás, mégis igaz. A legutóbbi módosításokkal1 ugyanis változtak az illetékességi kikötésre vonatkozó szabályok, amelyeknek a hátterében a Nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmtvr.) joghatóságra vonatkozó rendelkezéseinek módosítása állt. A változások érintették a joghatósági szabályok teljes rendszerét. Gyakorlatilag a Brüsszeli Egyezmény (Konvenció)2, a Brüsszeli Konvenció mintaképére megalkotott Luganoi Konvenció3, illetve a Brüsszeli Konvenciót 2002. március 1-jétől felváltó 44/2001. Tanácsi Rendelet (2000. december 22.)4 mintájára formálták a magyar joghatósági szabályokat. Ez magában foglalta a joghatósági kikötés szabályainak megváltozását is, s ezzel akarták összhangba hozni az illetékességi kikötésre vonatkozó Pp.-beli rendelkezéseket.
A joghatóság kikötésére vonatkozó szabályok többször is módosultak a Konvenció aláírása óta. A módosítások részben a formai követelmények rugalmasabbá tétele felé irányultak, mert így kívántak eleget tenni az üzleti élet által támasztott igényeknek: a gyorsaságnak és a hatékonyságnak. A kikötéssel ugyanis elkerülhetők a jogvita érdemi eldöntését megelőző, a formai előfeltételekkel kapcsolatosan felmerülő bizonytalanságok. Ugyanakkor működött egy épp ellentétes irányú követelmény is, nevezetesen, hogy elkerüljék az egyoldalúan kikényszerített kikötéseket. Ez abba az irányba hatott, hogy szigorú formai előírások betartatásával kívánták biztosítani a feleknek a joghatóságra vonatkozó akarat-megegyezését, pontosabban annak bizonyíthatóságát. Ez a szempont indokolta azt is, hogy az általános szabályoktól eltérően, szigorúbban szabályozták a biztosítási, fogyasztói és egyéni munkaszerződésből eredő jogviták területén a joghatósági kikötés feltételeit és joghatását.
A Konvenció - bizonyos kivételekkel - polgári és kereskedelmi ügyekben alkalmazandó, ennélfogva a joghatósági kikötésre vonatkozó rendelkezései is csak akkor irányadóak, ha a kikötés a Konvenció tárgyi hatálya alá esik.5
A Konvenció 17(1) cikkelye szerint amennyiben a felek, amelyek közül egy vagy több valamelyik szerződő államban lakik, megállapodnak abban, hogy valamely szerződő állam bírósága vagy bíróságai rendelkeznek joghatósággal egy meghatározott jogviszonyból már felmerült vagy a jövőben felmerülő jogvita eldöntésére, akkor ennek a bíróságnak, illetve ezeknek a bíróságoknak kizárólagos joghatóságuk van. Az ilyen megállapodást írásban kell megkötni, vagy szóban írásbeli megerősítéssel, vagy a felek közt kialakult szokásoknak megfelelő formában, vagy a nemzetközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel az adott kereskedelmi ágban tevékenykedő személyek által követett szokásnak, amelyet ebben a kereskedelmi ágban általánosan ismernek és rendszerint figyelembe vesznek, feltéve, hogy a felek ezt ismerték vagy ismerniük kellett.6
Ahhoz, hogy a kikötésnek a Konvenció által meghatározott joghatásai beálljanak, több feltétel együttes teljesülésére van szükség.
Először is, joghatósági kikötést a 17(1) cikkely értelmében csak olyan felek köthetnek, akik közül legalább egynek a lakóhelye valamely szerződő állam területén van. A lakóhelyet kiterjesztően kell értelmezni, mert jogi személyeknél és egyéb, nem természetes személy jogalanyoknál székhelyet kell alatta érteni. A Konvenció maga rögzíti, hogy annak eldöntésénél, hogy egy természetes személy az adott szerződő állam területén lakik-e, ennek az államnak a jogát kell alkalmazni. Vagyis a német jog alapján kell eldöntenie bármelyik szerződő állam bíróságának, hogy vajon Németországban van-e az adott személy lakóhelye, vagy a francia jog alapján, hogy Franciaországban van-e stb.7 A jogi személyek és jogi személyiség nélküli jogalanyok székhelyét minden bíróság saját nemzetközi magánjoga alapján határozza meg.8 A Rendelet a természetes személyek vonatkozásában változatlanul hagyta a szabályokat9, de egyszerűbbé tette a szervezetek tekintetében azáltal, hogy maga határozta meg, hogy a bejegyzett székhely, a központi igazgatás helye vagy az üzleti tevékenység központja tekintendő székhelynek a Rendelet alkalmazása céljából.10
Ha egyik fél lakóhelye sem található a szerződő államok területén, akkor csak a 17(1) cikkely második mondatának11 van jelentősége a joghatósági kikötés joghatása szempontjából.
Nem tisztázott még, hogy mely időpontbeli lakóhelyet kell figyelembe venni, ha a felek a joghatósági kikötést követően megváltoztatják a lakóhelyüket, székhelyüket. Így EKB állásfoglalás hiányában nyitott kérdés még, hogy alkalmazható-e a Konvenció, ha a joghatósági megállapodás megszületésekor a felek még a Közösség területén laktak, de a per megindításakor már nem. Vagy fordítva, ha a klauzula elfogadásakor még a Közösségen kívül laktak, de a perindításkor már legalább egyikőjük valamely szerződő állam területén rendelkezett lakóhellyel.
Felek alatt nemcsak a hagyományos kötelmi jogi vagy munkaszerződések feleit kell érteni, mert ez a kifejezés felöleli a társaságot, illetve annak tagjait is, amennyiben a társaság és tagjai közti, esetleg a tagoknak a tagsági jogviszonnyal összefüggő egymás közti jogvitáira vonatkozik a kikötés.12
A második feltétel, hogy a kikötés egy meghatározott jogviszonyból eredő jogviták elbírálására szóljon. Ezzel a feltétellel azt kívánták elkerülni, hogy olyan jogviszonyokkal összefüggésben, amelyekre a felek nem gondoltak a kikötés elfogadásakor, az egyik fél elvonja a másikat az egyébként joghatósággal rendelkező bíróságtól, s ezzel szinte hátba támadja. Annak meghatározása, hogy a joghatósági klauzula mely jogviszonyra terjed ki, s hogy a jogvita ezzel a jogviszonnyal kapcsolatos-e, az eljáró nemzeti bíróság feladata.
A 17 (1) cikkely szerint a kikötésnek egy meghatározott szerződő állam bíróságára vagy bíróságaira kell vonatkoznia. Ha mindegyik fél ugyanabban az államban lakik, s megállapodásukkal ennek az államnak a bíróságait ruházzák fel joghatósággal, akkor erre a Konvenció nem alkalmazható, mert ez tisztán belső jogi kérdés. Vagyis, ha valamennyi fél ugyanazon szerződő állam lakója, akkor a joghatósági kikötés csak egy másik szerződő állam bíróságaira vonatkozhat. Ez alól két kivétel van: biztosítási szerződésből eredő ügyekben a főszabály alóli kivételként megengedett, hogy az azonos szerződő államban lakó, illetve székelő felek (vagyis a biztosító és a vele szerződő fél) kikössék ugyanezen állam bíróságainak joghatóságát, arra az esetre is, ha a káresemény külföldön következnék be, illetve fogyasztói szerződésből eredő ügyekben, ha a felek (fogyasztó és a vele szerződő fél) a szerződéskötéskor ugyanabban az államban laknak (lakóhely mellett a szokásos tartózkodási hely is figyelembe jön), illetve székelnek, akkor kiköthetik ezen állam bíróságainak joghatóságát, feltéve mindkét esetben, hogy az ilyen kikötés nem ellentétes az adott állam jogával. Ha a felek különböző szerződő államokban laknak, akkor bármelyik szerződő állam bíróságainak joghatósága kiköthető. A kikötés azonban minden esetben csak egyetlen szerződő állam bíróságára vagy bíróságaira vonatkozhat. Ez alól egyetlen kivétel van csak: ha a különböző szerződő államban lakó személyek abban állapodnak meg, hogy az adott jogviszonyból eredően csak a saját bíróságaik, vagyis a lakóhelyük szerinti állam bíróságai előtt perelhetők.13 A joghatósági kikötés által csak a szerződő államnak kell beazonosíthatónak lennie, ezen belül a ténylegesen eljárni jogosult bíróság meghatározása már belső jogi (hatásköri és illetékességi) kérdés. Amennyiben a felek több bíróságot is megjelöltek a megállapodásukban, s a nemzeti eljárásjog nem tartalmaz rendelkezést, hogy ilyen esetben hogyan kell kijelölni az eljárni jogosult bíróságot, akkor a joghatósági kikötés nem vehető figyelembe.14
A joghatósági kikötés nem lehet ellentétes a Konvenció 16. cikkelyében foglalt kizárólagos joghatósággal.
Biztosítási15 és fogyasztói16 jogvitákban főszabályként nincs lehetőség joghatósági kikötésre. Kivételként viszont megengedi a Konvenció, többek között, hogy a felek a jogvita felmerülését követően megállapodjanak a joghatóság kikötéséről. Biztosítási szerződésekben a nagykockázatú biztosításoknál, illetve akkor is lehetőség van bizonyos kivételekkel kikötésre, ha a biztosítóval szerződő fél nem szerződő államban lakik.17 A Konvenciónak a San Sebastiani módosítás utáni szövege értelmében a munkaszerződésből eredő jogvitáknál is alapvetően csak a jogvita felmerülése után lehet érvényesen kikötni a joghatóságot.18
A felek által célzott joghatás csak akkor áll be, ha a Konvenció által előírt formai követelményeknek a kikötés megfelel. A megkívánt forma elmaradása esetén a Konvenció joghatósági rendelkezései lépnek előtérbe. Ha azonban a kikötés Közösségen kívüli állam bíróságára vonatkozik, de mégis valamely közösségi bíróság elé kerül az ügy, akkor a megállapodást az eljáró bíróság joga (beleértve a nemzetközi magánjogát is) alapján kell elbírálni, s ha az így érvénytelen lenne, akkor a Konvenció joghatósági szabályait kell alkal-mazni.19 Ugyanez a helyzet, ha a Közösség területén lakóhellyel nem rendelkező személyek szerződő állam bíróságának joghatóságát kötik ki, mert az ilyen kikötés érvényességét az eljáró bíróság joga alapján kell elbírálni, s ha az eszerint nem érvényes, akkor a Konvenció 4. cikkelye lesz irányadó. Ha érvényes, akkor a 17 (1) cikkely második mondata alkalmazandó.
A 17 (1) cikkelyben foglalt formai előírások vonatkoznak a biztosítási, fogyasztói és munkaszerződésből eredő jogvitákra vonatkozó kikötésre is.
A joghatósági kikötést írásban megkötöttnek kell tekinteni, ha azt akár egy, akár több külön dokumentumban, de valamennyi fél aláírta.20 Amennyiben a kikötést az általános szerződési feltételek tartalmazzák, akkor az csak akkor érvényes, ha azt a felek szintén aláírták, még ha az általános szerződési feltételeket az aláírt szerződést tartalmazó lap hátoldalára nyomtatták is. Érvényes viszont az általános szerződési feltételekben foglalt kikötés, ha az aláírt szerződésben kifejezett utalás van rájuk.21 Ha a szerződés szövege hivatkozott a korábbi ajánlatokra, amelyek már kifejezetten utaltak az általános szerződési feltételekre, a kikötés akkor érvényes, ha az ajánlattal együtt az általános szerződési feltételeket is átadták, illetve megküldték a másik félnek, s ezáltal egy ésszerű gondosságot tanúsító személy számára a feltételek ellenőrizhetőek voltak.22 Amennyiben a határozott időre, írásban megkötött szerződés, amely joghatósági kikötést is tartalmaz, úgy rendelkezik, hogy csak írásban újítható meg, de ennek hiányában is a szerződés rendelkezései irányadóak a felek jogviszonyára a lejárat után, s az idő letelte után a felek írásbeli megújítás nélkül követik a szerződésben foglaltakat, akkor a kikötés érvényességét a szerződésre alkalmazandó jog szerint kell elbírálni. Ha az alkalmazandó jog szerint a szerződés csak írásban volt megújítható, akkor a kikötésre a lejárat után nem lehet hivatkozni.23
A Rendelet értelmében minden olyan, elektronikus eszköz útján lefolytatott kommunikáció, amely alapján a megállapodás tartós formában megjeleníthető (reprodukálható), úgy tekintendő, mintha írásba foglalták volna a kikötést.24
A kikötés akkor is érvényes, ha a megállapodás csak szóban jött létre, de azt írásban megerősítették. Mivel ez egy enyhébb formai követelmény, mint az írásbeliség, ezért elég, ha csak az egyik fél küld a másiknak egy írásbeli megerősítést a szóbeli megállapodásról, s az utóbbi ez ellen ésszerű időn belül kifogást nem emel. Minthogy a megerősítés egyoldalú aktus, nélkülözhetetlen, hogy bizonyított legyen a szóbeli megállapodás tartalma, vagyis hogy az magában foglalta a joghatósági kikötést (is).25 Nincs jelentősége annak, hogy melyik fél erősíti meg a megállapodást írásban: az, aki később a kikötésre hivatkozva indít pert a kikötött bíróság előtt, vagy az, aki ellen e pert megindítják, s így akivel szemben a kikötésre hivatkoznak.26
A felek között kialakult szokásoknak megfelelő27, illetve a nemzetközi kereskedelemben az adott ágban általánosan elfogadott és követett formák gyakorlatilag kisegítő szabályok, és kifejezetten az üzleti igények kielégítése végett kerültek be a Konvencióba a San Se-bastianban aláírt egyezménnyel. Ezáltal a szerződések gyorsabban és egyszerűbben megköthetők, és a felmerülő jogviták gyorsabban eldönthetők a joghatósággal kapcsolatos viták kiküszöbölésével.
A Konvencióhoz fűzött Jegyzőkönyv szerint28 a Luxemburgban lakóhellyel rendelkező személlyel szemben csak akkor lehet hivatkozni a kikötésre, ha azt ő kifejezetten elfogadta és aláírta. Ez azt jelenti, hogy a luxemburgi félnek a joghatósági klauzulát a szerződés többi rendelkezésétől függetlenül - akár ugyanabban, akár egy külön dokumentumban - kell aláírnia, pusztán a kikötést tartalmazó szerződés aláírása nem elegendő.29 A Rendelet ezt a külön szabályt már nem vette át.
Annak ellenére, hogy a Konvenció csak a formai követelményeket szabályozza, a Bíróság különös hangsúlyt fektetett a felek közötti akarat-megegyezésre, s a formai előírások értelmezése során az volt a kiindulópontja, hogy a formának minden esetben a feleknek a joghatóságra vonatkozó valós megállapodását kell tükröznie. Az EKB szerint a Konvenció formai előírásain túl a nemzeti jogok további formaságokat nem követelhetnek meg a kikötés érvényességéhez.30
Mindazonáltal van egy igen érdekes, s eddig nyitva hagyott kérdés, amelyre a Rendelet szövege sem ad választ. A Konvenció és a Rendelet is megállapodásról beszél, de ennek csak a formáját szabályozzák. Ám mielőtt egyáltalán vizsgálható lenne a forma, meg kell nézni, hogy egyáltalán van-e, létrejött-e megállapodás, s ha igen, akkor az a felek valós akaratát tükrözi-e, nem jogellenes-e stb. Ezek nyilvánvalóan olyan kérdések, amelyeket valamilyen konkrét anyagi jog alapján kell eldönteni. De melyik jog alapján? A Bíróság joggyakorlata nem tisztázza ezt a problémát. A Konvenció nem kívánt anyagi jogi kérdéseket érinteni, s a 17. cikkely céljából tisztázni, mit is kell érteni megállapodás alatt. A Bíróság sem adott közösségi jogi értelmet a kérdéses kifejezésnek, mint tette azt több más anyagi jogi fogalommal kapcsolatban. Következésképpen valamelyik nemzeti jog alapján kell a szerződés létezéséről és érvényességéről (kivéve a formát) állást foglalni. Két lehetőség kínálkozik: a fórum joga (kivéve a nemzetközi magánjogi szabályokat, vagyis a fórum anyagi joga) vagy a szerződésre alkalmazandó jog (a felek által meghatározott jog, vagy ennek hiányában a fórum nemzetközi magánjoga által kijelölt: anyagi jog).
A. Briggs szerint csak a fórum anyagi joga jöhet számításba, tekintettel a Bíróság egy döntésére31, amikor az EKB kizárta a szerződésre alkalmazandó jog alkalmazását a kikötésre.32 A konkrét jogesetből ezt a következtetést levonni félrevezető. A franchise szerződés érvénytelenségét ugyanis az alapján kérték megállapítani, hogy az a német polgári törvénykönyvbe ütközött, a fél által felhozott érvénytelenségi okok kizárólag a fran-chise-ból eredő jogokkal és kötelezettségekkel voltak kapcsolatosak. A joghatósági kikötésnek - mint eljárásjogi rendelkezésnek - a létezését, érvényességét vagy a 17(1) cikkelyben foglalt formai előírásoknak való megfelelőségét egyik fél sem vitatta. Maga az eljáró bíróság is úgy terjesztette a kérdést az EKB elé, hogy "az egyébként érvényes kikötés" megdől-e, ha a kikötés érvénytelenségét arra alapozták, hogy az részét képezte egy franchise szerződésnek, amelynek a BGB-be ütközése miatt kérik az egész szerződés érvénytelenségének megállapítását. Vagyis a Bíróság döntése arra vonatkozott csak, hogy a joghatósági kikötést el kell választani az egész szerződéstől, nem lehet azzal egy kalap alá venni, nem osztja a többi rendelkezés jogi sorsát, még olyan értelemben sem, hogy az egész szerződést érvénytelennek kell tekinteni, ha az érvénytelen rendelkezések nélkül nem, vagy nem így állapodtak volna meg; a felek. Önállóan kell megvizsgálni a kikötés létezését és érvényességét, de máig tisztázatlan, hogy melyik jog szerint kell ezekről a kérdésekről dönteni, minthogy az adott jogesetben ez fel sem merült.33
A joghatósági kikötés jogkövetkezménye a Konvenció szerint, hogy a felek az általuk megjelölt jogviszonyból eredő jogvitájukat csak az általuk választott állam bírósága(i) előtt peresíthetik, ugyanis a megállapodás kizárólagos joghatóságot hoz létre.34 Ettől a felek utóbb csak együttes megállapodással térhetnek el. Ezen szabály alól vannak kivételek. Maga a 17. cikkely is tartalmaz ilyet: a (3) bekezdés szerint, ha a joghatósági megállapodás csak az egyik fél javát szolgálja, úgy a másik félnek megmarad a joga arra, hogy bármely más, a Konvenció alapján joghatósággal rendelkező bírósághoz forduljon. Ilyenkor a megállapodás tehát újabb, vagylagos joghatósági okot hoz létre.35 Egyéni munkaszerződésekből, fogyasztói és biztosítási szerződésekből eredő jogvita felmerülése előtti kikötés csak a felperes munkavállaló, fogyasztó, biztosítóval szerződő fél, biztosított, illetve kedvezményezett számára nyújt választási lehetőséget a Konvencióban meghatározott egyéb joghatósági okok mellett.36
A Rendelet - a szabályok merevségén enyhítendő -lehetővé tette, hogy a kikötésben a felek abban állapodjanak meg, hogy a kikötött bíróság nem rendelkezik kizárólagos joghatósággal.37 Ez a megállapodás kétféle formát ölthet. Vagy kifejezetten úgy szól, hogy a kikötött államnak vagy bíróságnak nincs kizárólagos joghatósága, vagy hogy a kikötött bíróság vagy állam mellett az egyébként joghatósággal rendelkező államok) joghatósága is fennmarad, vagyis vagylagos joghatósági okot hoz létre az általános és a különös joghatóság mellett. De lehet kissé burkoltabban úgy is rendelkezni, hogy két vagy több állam bíróságai rendelkeznek joghatósággal. Ebbe az is beleférne, hogy a felek egyben kizárják a Konvenció szerint egyébként joghatósággal rendelkező bíróságokat a körből, de az is, hogy nem. Ez az utóbbi, a szerződési szabadság követelményének kedvező értelmezés mindazonáltal ellentétes lenne a Bíróság általa Konvenció rendelkezéseinek értelmezése során követett általános elvekkel, mint például annak a lehetőség szerinti elkerülése, hogy párhuzamos joghatóság jöjjön létre; az előkérdésekről való gyors döntés érdekében a joghatósággal rendelkező bíróság könnyű és egyértelmű meghatározhatósága, előreláthatósága. A több bíróság kizárólagos kijelölésével gyakorlatilag megkerülhetők a Konvenció szabályai, visszacsempészhetők az exorbitáns joghatósági okok, s mindez egyértelmű fórum shoppinghoz vezet. Egyelőre nem lehet tudni, mit is fog a gyakorlat nem kizárólagos kikötés alatt érteni.
A liberalizálás azonban nem terjed ki arra az esetre, amikor valamelyik fél gyengébb pozícióban van a másikkal szemben, s ezért szigorúbb szabályozásra van szükség a védelme érdekében. Az egyéni munkaszerződések, a biztosítási, illetve a fogyasztói szerződések esetében a kikötés továbbra is csak a gyengébb fél számára biztosíthat vagylagos joghatósági okot.
A fentiekre tekintettel a Rendelet nem vette át a Konvenció 17(3) cikkelyének rendelkezését.
Mind a Konvenció, mind a Rendelet úgy szól, hogy ha olyan személyek kötik ki közösségi állam bíróságának joghatóságát, akik a Közösségen kívül rendelkeznek lakóhellyel, akkor más tagállam bírósága csak akkor járhat el az ügyben, ha a kikötött bíróság megállapította joghatóságának hiányát. Egyébként a kikötött bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik, amely a párhuzamos joghatóság, illetve az egymásnak ellentmondó ítéletek születésének megelőzését szolgálja.
A joghatósági kikötés tárgyi hatálya azokra a jogvitákra terjed ki, amelyek a felek által a kikötésben meghatározott jogviszonyból származnak. Annak meghatározása, hogy az adott jogvita valóban a megjelölt jogviszonyból származik-e, az eljáró nemzeti bíróság fel-adata.38 Ha a megállapodás szerint a felek ellen csak saját bíróságuk előtt indítható kereset, a kikötés nem akadályozza meg az eljáró bíróságot abban, hogy az alperes által előterjesztett, a kérdéses jogviszonnyal összefüggő beszámítási kifogást elbírálhassa.39
A joghatósági kikötés köti a bíróságokat, vagyis a kikötött bíróság köteles eljárni az ügyben, míg ha más bíróság elé kerül a jogvita, az köteles joghatóságának hiányát megállapítva a keresetlevelet vagy kérelmet érdemi döntés nélkül elutasítani, kivéve ha az alperes a 18. cikkelynek megfelelően perbebocsátkozással alávetette magát az eljáró bíróság joghatóságának. A joghatósági kikötés és a perfüggőség (21. cikkely) közül az utóbbinak van elsőbbsége. Ez azt jelenti, hogy ha a joghatósági kikötés ellenére az egyik fél hamarabb fordul egy másik, a Konvenció alapján joghatósággal rendelkező bírósághoz, akkor ez az első bíróság jogosult dönteni a kikötés érvényességéről, s végeredményben ezáltal a saját joghatóságáról. A második, a kikötés szerinti bíróság köteles az előtte indított eljárást megszüntetni, ha az első bíróság úgy látja, hogy a kikötés érvénytelen, s ezért a joghatósága fennáll, még ha a második bíróság nem is osztja az első bíróságnak a kikötés érvényességéről alkotott álláspontját.40
A joghatósági klauzula - ahogy már esett róla szó -köti a feleket is, attól csak együttes akarattal térhetnek el, kivéve a munkaszerződésből, biztosítási vagy fogyasztói szerződésből eredő követelések iránti perekben, ahol a Konvenció rendelkezései szerint a jogvita felmerülése előtti kikötés nem szünteti meg a munkavállaló, a biztosított (szerződő fél, kedvezményezett), illetve a fogyasztó jogát, hogy a Konvenció rendelkezései szerint joghatósággal rendelkező állam bíróságai előtt pereljen. A Rendelet szerint viszont a nem kizárólagos kikötés csak további választási lehetőséget biztosít a feleknek, vagyis vagylagos joghatóságot teremt.
Az igazi kérdés tulajdonképpen az, hogy a kikötés az eredeti feleken túl köt-e másokat is. Az EKB gyakorlatából az szűrhető le, hogy a joghatósági klauzula az eredeti felek jogutódjaira is kiterjed. Azt, hogy a jogutódlás valóban megtörtént-e, a jogviszonyra alkalmazandó anyagi jog alapján kell eldönteni. Ha ezen jog alapján a jogutódlás szabályosan megtörtént, akkor a jogutódot megilletik mindazon jogok, és terhelik mindazon kötelezettségek, így a joghatósági kikötés is, amely a jogelődöt a jogviszonyból eredően megillették, illetve terhelték. Nincs jelentősége annak, hogy a jogutód a kikötésről külön tudomással bírt-e, vagy hogy azzal egyetértett-e vagy sem. Ha nem szabályos jogutódlással került valaki a jogviszonyról kiállított értékpapír (az adott esetben a hajóraklevél) birtokába, akkor vele szemben csak akkor lehet a kikötésre hivatkozni, ha abba beleegyezett a 17(1) cikkelynek megfelelő módon.41 Annak sincs akadálya, hogy valaki harmadik személy javára (is) megállapodjon egy másik személlyel abban, hogy a harmadik személy saját bíróságai előtt indíthat keresetet ezzel a másik féllel szemben. Az EKB erre a következtetésre a biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályok analógia útján történő alkalmazásával jutott, ahol a biztosítóval szerződő fél mellett a kikötés a kedvezményezettre és a biztosítottra is kiterjed.42
Valamely közösségi bíróság joghatóságának a felek hallgatólagos módon is alávethetik magukat. A Konvenció 18. cikkelye értelmében, ha a felperes a Konvenció alapján egyébként joghatósággal nem rendelkező bíróság előtt indít keresetet és az alperes perbe bocsátkozik, akkor ezáltal az érintett bíróság joghatósággal rendelkezik a jogvita elbírálására. Az alávetés eme formájával nem lehet megkerülni a 16. cikkely kizárólagos joghatósági szabályait, de a joghatósági kikötéssel létrehozott kizárólagosság áttörhető.43 Ez kiterjed arra az esetre is, amikor az alperes olyan, a per tárgyául szolgáló jogviszonytól különböző jogviszonyból eredő követelését kéri beszámítani a felperes követelésével szemben, amelyre vonatkozóan a felek közt érvényes joghatósági kikötés áll fenn, s eszerint erre a követelésre egy másik bíróság rendelkezne joghatósággal, de a felperes a beszámítási kifogással szemben rögtön érdemi védekezést hoz fel, s nem hivatkozik a joghatóság hiányára.44
A perbebocsátkozás nem alapozza meg az eljáró bíróság joghatóságát, ha az alperes által előterjesztett védekezés kizárólag a joghatóság kifogásolására irányul. Az EKB gyakorlata szerint, amennyiben az alperes egyidejűleg érdemi és alaki védekezést is benyújt, úgy kell tekinteni, hogy nem vetette alá magát a bíróság joghatóságának a 18. cikkely szerint. A Rendelet megfelelő, 24. cikkelye az előbbi félreértés elkerülése végett kihagyta a "kizárólag" szót az új szövegváltozatból. Egyébként a perbebocsátkozás megtörténtét a nemzeti eljárásjog szerint kell megítélni.45
A Luganoi Konvenció gyakorlatilag a Brüsszeli Konvenciónak a San Sebastiani módosítás után hatályos rendelkezéseit tükrözi a joghatósági kikötés vonatkozásában. Mind a 17., mind a 18. cikkely, továbbá a Jegyzőkönyv I. cikkelyében foglalt, a luxemburgi személyekre vonatkozó speciális szabály szó szerint jelenik meg a Luganoi Konvenció azonos számú cikkelyeiben. Az egyetlen eltérés a két egyezmény között, hogy a Luganoi Konvenció egyéni munkaszerződéseknél csak a jogvita felmerülése után engedi meg a joghatóság kikötését, s a jogvita előtti kikötésnek azt a formáját nem ismeri el, amikor a klauzula a munkavállaló számára teremtene további vagylagos joghatósági okot.46
A két konvenció alkalmazása során arra is figyelemmel kell lenni, hogy a Luganoi Konvenció részes államai csak részben EU-tagállamok, ezért az EKB a nem tagállamokra nem hozhat kötelező döntést. Ennélfogva a Luganoi Konvenció rendelkezéseinek értelmezésére az EKB-t nem hatalmazták fel.47 A Bíróság el is utasítja azokat az előzetes döntés iránti kérelmeket, amelyekben a nemzeti bíróságok a Brüsszeli Konvenció ugyanazon rendelkezésének értelmezését kérik, mint amely rendelkezését a Luganoi Konvenciónak az adott jogesetben alkalmazni kell.48 Ugyanakkor a Luganoi Konvenció egységes értelmezése és alkalmazása érdekében az egyezményhez fűzött 2. számú Jegyzőkönyv úgy rendelkezik, hogy a szerződő államok bíróságai legyenek figyelemmel a többi szerződő államnak az egyezménnyel kapcsolatos joggyakorlatára. A kapcsolódó deklarációk szerint pedig az EKB-nak a Brüsszeli Konvenció értelmezéséről hozott döntéseire az EFTA tagállamok lesznek tekintettel a Luganoi Konvenció alkalmazása során, míg az EKB szem előtt tartja a Luganoi Konvenció értelmezése során kialakult joggyakorlatot, amikor a Brüsszeli Szerződést értelmezi.49
Bár a törvénymódosítás miniszteri indokolása kifejezetten a Luganoi Szerződéshez való várható csatlakozásunkra tekintettel50 látta elkerülhetetlennek a joghatósági szabályok felülvizsgálatát, s végig a Luganoi Konvenció rendelkezéseire utal, a tételes törvényszöveg inkább tekinthető a Brüsszeli Szerződés, illetve még inkább, az azt felváltó Rendelet visszatükröző-désének.51
A Nmtrv. 62/F. § (1) bekezdése szerint a felek vagyonjogi ügyekben élhetnek a joghatóság-választás lehetőségével. A felek és a vagyonjogi ügyek fogalma már kialakult tartalommal él a magyar perjogban, értelmezési nehézséget nem okozhat a joghatósági kikötés vonatkozásában sem.
A kikötés vagy egy már felmerült jogvitára (esetleg jogvitákra, de akkor pontosan behatárolhatóknak kell lenniük), vagy egy meghatározott jogviszonyból a jövőben esetlegesen felmerülő jogvitákra terjedhet ki. A korlátlan megállapodási lehetőség viszont fogyasztói és munkaügyi jogvitáknál csak a jogvita felmerülése után illeti meg a feleket.
Kiköthető bármely állam bíróságainak joghatósága. Ebbe belefér a magyar bíróságok, illetve a külföldi bíróságok joghatósága is. Ha a kikötés csak az államot jelöli meg, akkor ez azt jelenti, hogy ezen állam belső joga határozza meg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező konkrét bíróságot. Ésszerűnek látszik ugyanakkor annak a közösségi szabálynak az átvétele, amely szerint, ha a kikötés csak az államot jelöli meg, de annak joga nem tartalmaz olyan eljárási szabályt, amely alapján a konkrét bíróság meghatározható, akkor a joghatósági kikötés érvénytelen. Ha a kikötés egy konkrét bíróságra szól, akkor a joghatósági kikötés egyben illetékességi, vagy ha az adott állam a hatáskör kikötését is megengedi, akkor hatásköri kikötés is.
A kikötés érvénytelen, ha az a törvény által szabályozott kizárólagos vagy kizárt joghatósági szabályokba ütközne, vagyis az érvényes kikötés feltétele, hogy ne álljon fenn a magyar bíróságok kizárólagos joghatósága, ha a kikötés külföldi állam bíróságára, illetve a magyar bíróságok kizárt joghatósága, ha a kikötés magyar bíróságra szól.
Fogyasztói jogvitáknál a kikötés nem eredményezheti, hogy a fogyasztót a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti bíróságtól eltérő bíróság előtt pereljék. Ez a Nmtvr. 62. és 54. §-ával együttolvasva azt jelenti, hogy magyar lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkező fogyasztó magyar bíróságok előtt a magyar bíróságra vonatkozó joghatósági kikötés ellenére nem perelhető, kivéve, ha a kikötés a jogvita felmerülése után született.52 A magyar fogyasztó53 a magyar szabályok szerint nem vonható el a magyar bíróságoktól a jogvita felmerülése előtt. Ha mégis születik külföldön a magyar fogyasztó ellen ítélet, akkor az a külföldi határozat elismerésének kérdését veti fel.54 Ezt egészíti ki az a szabály, hogy a fogyasztó mindig perelhet a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság előtt. Eszerint a magyar fogyasztó által magyar bíróság előtt indított perre a bíróságnak joghatósága van a jogvita felmerülése előtti kikötés ellenére is, ha a fogyasztóval szerződő fél belföldön tevékenységet fejt ki, vagy másutt kifejtett tevékenysége a belföldi fogyasztók felé is irányul, vagy belföldön fiókteleppel vagy képviselettel rendelkezik, illetve önálló vállalkozóként belföldön letelepedettnek minősülő külföldi állampolgár.
Hasonló a szabály munkaszerződésekből eredő pereknél. Vagyis külföldi lakóhelyű vagy szokásos tartózkodási helyű munkavállaló Magyarországon nem perelhető a munkaviszonyából eredően a joghatósági kikötés alapján sem, kivéve, ha a kikötés a jogvita felmerülése után született. Magyarországi lakóhelyű vagy szokásos tartózkodási helyű munkavállaló ellen a jogvita felmerülése előtti kikötés alapján eljáró külföldi bíróság által hozott ítélet elismerése megtagadható. A munkavállaló perelheti a munkáltatóját a szokásos munkavégzési hely szerint is a jogvita előtti kikötés ellenére. Vagyis ha a szokásos munkavégzési hely Magyarországon van vagy legutoljára ott volt, akkor a kikötés ellenére a munkavállaló pert indíthat a munkáltatójával szemben magyar bíróság előtt. A szó szerinti értelmezés alapján azonban ez a lehetőség nem áll fenn, ha a szokásos munkavégzési hely nem egyetlen államban van vagy volt, de a munkáltatónak a munkavállalót alkalmazó telephelye Magyarországon található.
A joghatósági kikötés érvényesen létrejön, ha a felek a megállapodásukat írásba foglalják, vagy a szóbeli megállapodásukat az egyik fél írásban megerősíti, s azt megküldi a másik félnek. A magyar jogban sem követelmény, hogy a felek jognyilatkozatukat ugyanabba a dokumentumba foglalják, lehetőség van a külön okirat-ba-foglalásra is. A 2000. évi XXXV. törvény úgy módosította a Ptké.-t, hogy ha jogszabály a szerződés érvényességéhez írásbeli alakot rendel, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a levélváltás, a táviratváltás és a távgépírón történt üzenetváltás, továbbá a külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltás - így különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okirat - útján létrejött megegyezést.55 Az írásbeli megerősítésnek a kikötésre is kell vonatkoznia. Ha a másik fél ésszerű időn belül kifogással nem él a joghatósági kikötés írásbeli megerősítésével szemben, akkor a kikötés érvényesen létrejött a felek közt.
Az általános szerződési feltételek a Ptk. 205. § (3) bekezdése szerint csak akkor válnak a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Ebből következően - a közösségi gyakorlattal összhangban - az általános szerződési feltételekben foglalt joghatósági kikötés csak akkor köti a másik felet, ha az általános szerződési feltételeket számára a szerződés aláírásakor vagy azt megelőzően átadták vagy megküldték. A formai követelmények miatt az egyszeri ügyletet lebonyolító felek esetében általában nélkülözhetetlen az írásbeliség. Célszerű az EKB által kidolgozott szabály átvétele, miszerint a kikötés akkor jön csak létre érvényesen, ha a szerződés az aláírás felett tartalmaz utalást az általános szerződési feltételekre, még ha a szerződést tartalmazó lap hátoldalára nyomtatták is őket. Az általános szerződési feltételeknek az egyes ügyleteknél való írásbeli elfogadása mellőzhető, ha a felek közötti huzamosabb üzleti kapcsolat rendszeresen ugyanazon általános szerződési feltételek szerint bonyolódik le. Ilyenkor akár a szóbeliség, akár a ráutaló magatartás elegendő lehet az általános szerződési feltételekbe foglalt kikötés érvényességéhez, attól függően, melyik felel meg a felek között kialakult szokásoknak.
A felek közt kialakult üzleti szokásoknak megfelelő forma a felek huzamosabb, rendszeres üzleti kapcsolatát feltételezi. Minden esetben a konkrét, egyedi körülmények figyelembevételével lehet dönteni a szokásos formáról, s ezáltal a kikötés érvényességéről. A nemzetközi kereskedelemben arra sincs szükség, hogy a felek közt már legyen rendszeres kapcsolat. Elegendő, ha az adott kereskedelmi ágban van egy általánosan elfogadott és követett forma, amit a felek a szerződés megkötésekor ismertek vagy ismerniük kellett. Az általános szerződési feltételekbe foglalt kikötés ebben a körben érvényesen létrejöhet anélkül is, hogy szerződés kifejezetten utalna rájuk.
A joghatósági kikötés joghatása főszabály szerint, hogy az érintett jogvitában csak a felek által választott állam bíróságai vagy a konkrétan meghatározott magyar vagy külföldi bíróság járhat el, vagyis a kikötés kizárólagos joghatóságot hoz létre. A külföldi bíró-ság(ok)ra vonatkozó kizárólagos kikötés a magyar bíróságok szemszögéből kizárt joghatóságnak minősül. A konkrét magyar bíróságra vonatkozó kizárólagos joghatósági kikötés egyben kizárólagos illetékességi kikötésnek is minősül, ha hatásköri szabályokat nem sért.
A felek azonban eltérően is megállapodhatnak, de ennek kifejezettnek kell lennie. A törvény szövege nem utal expressis verbis arra a lehetőségre, amikor a felek úgy fejezik ki a nem kizárólagos joghatóság létrehozására irányuló akaratukat, hogy a megállapodásukban több államot, vagy különböző államok meghatározott bíróságait ruházzák fel joghatósággal. Kérdés, hogy erre van-e lehetőség, s ha igen, akkor hogyan kell egy ilyen kikötést értelmezni. Ha az üzleti igényeket helyezzük előtérbe, akkor azt kellene mondani, hogy a felek akaratának minél teljesebb érvényesülése utat kell, hogy adjon egy ilyen kikötésnek. A közösségi Rendeletbe is azért került bele a nem kizárólagos kikötés lehetősége, mert a Bíróság egy döntésében jóváhagyta az olyan kikötést, amely szerint a felek csak saját államukban voltak perelhetők az adott jogviszonyból eredően. Vagyis két állam bíróságai rendelkeztek joghatósággal a jogvitára, igaz, csak azzal a feltétellel, hogy az alperes az a fél volt, aki az eljáró bíróság államának területén lakott. Ha azonban a jogbiztonság követelményét hangsúlyozzuk, akkor el kell fogadnunk, hogy ezzel ellentétes lenne annak megengedése, hogy a felek több bíróságot is megjelöljenek a joghatósági klauzulában, mert így nemkívánatos fórum shopping hódítana teret magának. A 62/F. § (1) bekezdését szigorúan, szó szerint értelmezve, és az utóbbi követelményt szem előtt tartva a nem kizárólagos joghatósági kikötés alatt olyan kikötést kell értenünk, amely a törvényben szabályozott okokon túli, további joghatóságot teremt, de csak egyetlen állam bíróságaira vagy egyetlen konkrét bíróság joghatóságára vonatkozik. A nem kizárólagos kikötésnek azt kell tartalmaznia, hogy a klauzula nem hoz létre kizárólagosságot, vagy hogy az egyébként joghatósággal rendelkező bíróságok joghatóságát a kikötés nem érinti. A nem kizárólagos joghatósági kikötés választási lehetőséget teremt a felperes számára a törvényben szabályozott általános és különös joghatósági okok mellett, vagyis tulajdonképpen vagylagos joghatósági okot hoz létre.
Ha a külföldi bíróságra vonatkozó kizárólagos kikötés ellenére a külföldi bíróság joghatóságának hiányát állapítja meg, a Nmtvr. kisegítő szabálya szerint a magyar bíróságok az általános szabályok szerint állapíthatják meg joghatóságukat. A feltételes módú megfogalmazást úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a külföldi bíróság jogerősen megállapította joghatóságának hiányát és a Nmtvr. szerint kikötés hiányában a magyar bíróságnak joghatósága lenne az ügyre, akkor nem állapíthatja meg joghatóságának hiányát, s a keresetlevelet nem utasíthatja el idézés kibocsátása nélkül vagy a pert nem szüntetheti meg.
A joghatósági kikötés tárgyi hatálya a már felmerült jogvitára vagy a kikötésben meghatározott konkrét jogviszonyból jövőben felmerülő jogvitákra terjed ki. Ez utóbbi esetben az eljáró bíróságnak a kikötést értelmezve és az eset összes körülményeit figyelembe véve kell eldöntenie, hogy a klauzula alá esik-e az adott jogvita.
A magyar jogszabályoknak megfelelően létrejött joghatósági kikötés köti a magyar bíróságokat.56 A külföldi bíróságok saját joguk szerint bírálják el a klauzula érvényességét, ennek során a Nmtvr. szabályai csak annyiban kötik a külföldi bíróságokat, amennyiben az adott külföldi jog nemzetközi magánjogi szabályai esetleg visszautalnak a magyar jogra. Ha a kizárólagos kikötés külföldi bíróságra vonatkozik, de a felek magyar bíróság elé viszik az ügyet, akkor a külföldi bíróságnak a joghatósága hiányát jogerősen megállapító határozata, illetve perbebocsátkozás hiányában a magyar bíróság köteles a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítani vagy a pert megszüntetni. Ha a kizárólagos kikötés magyar bíróságra vonatkozik, mégis születik külföldön ítélet az adott ügyben, amelynek végrehajtását Magyarországon kérik, akkor a külföldi ítélet elismerésének és végrehajtásának kérdése merül fel. A Nmtvr. 70. § (1) bekezdése szerint nem lehet elismerni belföldön olyan ügyben hozott külföldi bírósági ítéletet, amelyre a magyar bíróságoknak kizárólagos joghatóságuk van. A törvény nem különböztet a törvényen és a kikötésen alapuló kizárólagosság közt, így feltételezhető, hogy a jogalkotó szándéka az utóbbira is kiterjedt.
A joghatósági kikötés a feleket is köti, attól csak együttes megállapodással térhetnek el. Bár a törvény szövege kifejezetten nem említi, a klauzula a jogviszony eredeti alanyainak jogutódjaira is kiterjed. Helyes lehet annak a közösségi gyakorlatnak a követése, amely szerint a jogutódlás kérdésében a jogviszonyra alkalmazandó anyagi jog alapján kell dönteni, s ha ez alapján a jogutódlás érvényesen megtörtént, akkor ez azt jelenti, hogy a jogutód a jogelőd helyébe lépett a jogviszonyból eredő valamennyi jog és kötelezettség, így a joghatósági kikötés tekintetében is. A harmadik személy javára tett kikötést magyar bíróság a Ptk. szabályai szerint bírálhatja el.57
A Nmtvr. 62/H. §-a szerint: a magyar bíróság joghatóságát a perbebocsátkozás is megalapozza. Ennek a szabálynak akkor van jelentősége, ha a magyar bíróság joghatósága egyébként semmilyen más jogcímen nem állapítható meg. A hallgatólagos alávetés egyben idő-és költségkímélő is, mert ilyenkor a feleknek nem kell egy külföldi bíróság előtt az egész ügyet elölről kezdeniük, különösen ha már hosszadalmas és költséges bizonyítást is lefolytattak, mielőtt a joghatóság hiányát felismerték volna. Ezzel azonban meg kellett változtatni a joghatóság vizsgálatára vonatkozó rendelkezése-ket.58 A bíróság a keresetlevél beérkezésekor hivatalból vizsgálja a joghatóságát, s ha azt észleli, hogy a magyar bíróság joghatósága akár a Nmtvr., akár nemzetközi szerződés értelmében kizárt59, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja vagy, a keresetnek az alperessel való közlése után, a pert megszünteti. A kizárt joghatóságot később, az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztése után is hivatalból kell észlelnie és figyelembe vennie a bíróságnak. Ha a keresetlevél beérkezésekor a bíróság nem észlelte kizárt joghatóság fennállását, és a keresetlevelet más okból végzéssel nem kellett elutasítani, illetve áttételnek sincs helye, akkor a bíróság az általános szabályok szerint intézkedik a tárgyalás előkészítéséről. Ennek keretében az alperesnek megküldi a keresetlevelet. Ha a keresetlevél alapján az alperes csak a bíróság joghatóságát kifogásolja, akkor a bíróság vagy elutasítja a kifogást, ha az alaptalan, s folytatja a pert, vagy ha a kifogás helytálló, a pert megszünteti. Ha az alperes vitatja a bíróság joghatóságát, de egyben érdemi védekezést is előterjeszt, a bíróságnak először a joghatósági kifogásról kell döntenie a fentieknek megfelelően, de az ilyen ellenkérelem nem alapozza meg a bíróság joghatóságát a per-bebocsátkozásra tekintettel, mint ahogy a kényszerű perbebocsátkozás sem.60 Ha az alperes csak érdemi ellenkérelemmel él, vagyis a joghatóságot nem vitatja, a perbebocsátkozás akkor is létrehozza a bíróság joghatóságát, ha egyébként a bíróság nem rendelkezett volna joghatósággal. Mivel az alperesnek legkésőbb az első tárgyaláson nyilatkoznia kell a keresetben foglaltakra, ez a legutolsó alkalom, amikor a bíróság joghatóságát kifogásolhatja. Ha azonban az alperes az első tárgyalást elmulasztja és írásbeli védekezést sem terjeszt elő, a bíróságnak meg kell szüntetnie a pert, amennyiben a bíróság joghatósága egyetlen joghatósági ok alapján sem állapítható meg. Az új rendszer szerint tehát a bíróság csak a kizárt joghatóságot veszi figyelembe időkorlátozás és a felek percselekményeire tekintet nélkül, egyébként az alperes perbeli cselekményétől is függ a bíróság joghatósága. A hivatalbóliság csak a kizárt joghatóságra, illetve arra az esetre terjed ki, ha az alperes az első tárgyaláson nem jelent meg s írásbeli védekezést sem terjesztett elő. Erre tekintettel a bíróságnak a jogi képviselő nélkül eljáró felet a joghatósági kifogás előterjesztésének lehetőségéről tájékoztatnia kell. A bíróságot így egy kiemelt, az általános szabályból külön nevesített tájékoztatási kötelezettség terheli.
A perbebocsátkozás, vagyis a hallgatólagos alávetés megelőzi a kikötött joghatóságot. Ez tükrözné vissza a közösségi gyakorlatot, és ez következik a Nmtvr. szövegének szó szerinti értelmezéséből is, amely úgy szól, hogy akkor nem lehet alapja a perbebocsátkozás a joghatóságnak, ha a magyar bíróság joghatósága e törvény rendelkezései alapján kizárt. Joghatósági kikötés esetén a joghatóság kizártsága nem közvetlenül a törvényből, hanem a felek megállapodásából ered. Perökonómiai szempontból is ez az értelmezés a kedvezőbb. Mindazonáltal ez az értelmezés nincs teljesen összhangban a Pp.-nek az illetékesség vizsgálatára vonatkozó új rendelkezéseivel [Pp. 43. § (1) bekezdése], mely szerint ha a bíróság azt állapítja meg az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztése után, hogy más bíróságnak kizárólagos illetékessége van az ügyre, meg kell szüntetnie a pert akkor is, ha a kizárólagosság kikötésen alapul.
Az illetékességi kikötés szabályai a joghatósági kikötés mintájára változtak a Pp.-ben. Ennek igen egyszerű magyarázata az, hogy a konkrét bíróságra vonatkozó joghatósági kikötés egyben illetékességi kikötés is (legalábbis a magyar perjogban), s a kereskedelmi ügyletek gyors, egyszerű lebonyolítását egy rugalmas, könnyen áttekinthető jogi közeg segítheti elő. Sok nehézséget jelentene, ha különböző feltételeknek kellene eleget tenni a joghatósági és az illetékességi kikötés érvényességéhez.
A korábbi szabályozás is csak az illetékesség vonatkozásában engedett teret a felek szabad akarat-megegyezésének, a hatáskör kikötésére az új szabályozás szerint sincs lehetőség. Ha a kikötés hatáskörre is vonatkozna, akkor az érvénytelen.
A régi rendszer szerint három módon lehetett alávetéses illetékességet létrehozni: az alperes egyoldalú jognyilatkozatával, a felek egyező akaratnyilvánításával, vagyis szerződéssel, vagy a feleknek a hatáskörrel igen, de illetékességgel nem rendelkező bíróság előtti együttes megjelenésével, mikor is kérik, hogy a bíróság azonnal tartsa meg a tárgyalást [Pp. 127. § (1) bekezdése]. A 2000. évi CX. törvény az egyoldalú alávetés lehetőségét felszámolta, 2001. május 1-jétől csak szerződéssel lehet illetékességi kikötést tenni. A bíróság előtti együttes megjelenéssel történő hallgatólagos alávetés továbbra is megmaradt, de gyakorlati jelentősége már évek óta nincs.61
Nem jelent újdonságot, hogy illetékességi kikötésre csak vagyonjogi ügyekben van lehetőség, s hogy a kikötés már felmerült jogvitára vagy egy meghatározott jogviszonyból jövőben esetlegesen felmerülő jogvitá(k)ra vonatkozik. A jogvitát, illetve a jogviszonyt a megállapodásban egyértelműen meg kell jelölni.
A kikötés egy meghatározott bíróság illetékességére vonatkozhat, amelyet a megállapodásban szintén egyértelműen meg kell határozni. Nem követelmény továbbra sem, hogy a bíróság név szerint legyen megjelölve, de az adott jogvita körülményeiből egyértelműen beazonosíthatónak kell lennie, még ha a felek eredetileg nem is tudták, hogy melyik lesz az illetékes bíróság a kikötés alapján, vagy ha a körülmények változása folytán más bíróság lett illetékes, mint amire a felek eredetileg gondoltak.62 A korábbi megfogalmazás pontosabb volt a tekintetben, hogy a kikötésnek egy meghatározott belföldi bíróságra kellett vonatkoznia. Az új szöveg nem fogalmaz ennyire határozottan, de a rendelkezés értelmezéséből ugyanerre a következtetésre kell jutnunk. A "valamely bíróság" kifejezés alatt továbbra is csak egyetlen bíróságot kell érteni, egyébként a felek a Pp. szabályait sutba dobva válogathatnák ki a kedvükre való bíróságokat (belső fórum shopping), s ez a törvényes bíróhoz való jog sérelmét jelentené, de leginkább kiszámíthatatlanná tenné, melyik bíróság is rendelkezik illetékességgel, s végső soron az ügyek egyenlőtlen eloszlásához is vezethetne. A kikötés továbbra is csak belföldi bíróságra vonatkozhat, hisz a külföldi bíróság illetékességére vonatkozó kikötésnek nem a magyar Pp. szabályainak, hanem a külföldi eljárási jog előírásainak kell megfelelnie.
Alávetésre változatlanul nincs lehetőség, ha a törvény kizárólagos illetékességet ír elő meghatározott ügycsoportokra.
A változások elsősorban a formai előírásokat érintették, minthogy a szigorú, közokirati vagy teljes bizonyító erejű magánokirati forma helyett a kikötés érvényesen létrehozható írásban, szóban írásbeli megerősítéssel, a felek közt kialakult üzleti szokásoknak megfelelő formában vagy a nemzetközi kereskedelemben az általánosan elfogadott és követett kereskedelmi szokásoknak megfelelő formában. Ezek a szabályok megegyeznek a joghatósági kikötés formai követelményeivel, az ott elmondottak itt ugyanúgy helytállóak.
A másik nagy változás a kikötés joghatásában állt be, minthogy korábban a kikötés főszabály szerint nem hozott létre kizárólagosságot, míg most a felek kifejezett eltérő rendelkezése hiányában a kikötés kizárólagosságot teremt. Ez az illetékességi klauzulák átszövegezéséhez vezethet a jövőben, bár a korábbi gyakorlatban is a kizárólagos kikötések voltak többségben, így ezek szövegének változatlansága nem vezet eltérő jogkövetkezményre. Ez a kizárólagosság nem volt azonos értékű a törvényen alapuló kizárólagossággal, ám az új szabályok értelmében a bíróság köteles illetékességének hiányát figyelembe venni az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztése után is, akár törvényen, akár a felek kikötésén alapuló kizárólagosságról van szó. Ezzel a rendelkezéssel az illetékességi kikötés szabályai eltérnek nemcsak a korábbi gyakorlattól, de nem felelnek meg az európai gyakorlatnak s a hatékonyság és időmegtakarítás ésszerű kívánalmainak sem. A törvény ilyen irányú módosulásának indokait a miniszteri indokolás sem tárja fel.
A nem kizárólagos kikötésnek kifejezetten kell tartalmaznia, hogy az egyébként illetékes bíróságok illetékességét az alávetés nem érinti, vagy hogy a kikötés nem kizárólagos. A nem kizárólagos illetékességi kikötés vagylagos illetékességet teremt.
Az illetékességi kikötés a törvény kifejezett rendelkezése értelmében kiterjed a jogutódokra is. ■
JEGYZETEK
1 2000. évi CX. törvény 3. §-a.
2 Az 1968. szeptember 27-én aláírt egyezmény címe a joghatóság és a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben. A Konvencióhoz, mint kiegészítő jogforráshoz, valamennyi EU tagállamnak csatlakoznia kellett, rendelkezései a tagállamok egymás közti viszonylatában érvényesülnek. Közzétették: az eredeti szöveget 1978 OJ L.304/36, az Egyesült Királyság, Írország és Dánia csatlakozása alkalmával módosított szöveget 1978 OJ L.304/77, a módosító egyezményt Görögország csatlakozásakor 1982 OJ L.388/1, a módosító egyezményt Spanyolország és Portugália csatlakozásakor (ún. San Sebastiani Egyezmény) 1989 OJ L.285/1, a módosító egyezményt Svédország, Finnország és Ausztria csatlakozáskor 1997 OJ C.15/1.
3 A Luganoi Szerződés tárgya azonos a Brüsszeli Konvencióéval, részes államai az EFTA tagállamok. Közzétették: 1988 OJ L.319/9
4 2001 OJ L.12/1. A Rendelet, Dánia kivételével, valamennyi tagállam vonatkozásában a Konvenció helyébe lép a Római Szerződés 299. cikkelyében foglalt területi korlátozással. 1 (3) és 68 (1) cikkely.
5 1. cikkely. Jelentősebb esetek: LTU v Eurocontrol C-29/76 [1976] ECR 1541, Gourdain v Nodler C-133/78 [1979] ECR 733, Cavel v Cavel C-143/78 [1979] ECR 1055 és C-120/79 [1980] ECR 731, Hollandia v Rüffer C-814/79 [1980] ECR 3807, Rich & Co. v Societa Italiam C-190/89 [1991] ECR 3855, Sonntag v Waidmann C-172/91 [1993] ECR I 1963. A kialakult joggyakorlat szerint a Konvenció tárgyi hatálya a hagyományos, tág értelemben vett magánjog területére terjed ki, de azt nem az egyes tagállamok belső jogrendszere szerint kell megítélni, hanem az EKB által lefektetett elvek szerint. Ebbe a körbe beleesik a munkajogviszony is. Az 1 (2) cikkely alapján a Konvenció nem alkalmazható személyállapoti, házassági vagyonjogi, öröklési, társadalombiztosítási ügyekben, csőd- és felszámolási eljárásokban, és választottbíráskodás esetén.
6 A Rendelet annyiban módosította ezt a szöveget, hogy a kikötés nemcsak kizárólagos joghatóságot hozhat létre, minthogy az új változat szerint a kikötéssel létrehozott joghatóság, ha a felek eltérően nem állapodtak meg, kizárólagos. A másik módosulás csupán technikai jellegű volt: minthogy a Rendelet másodlagos jogforrásnak minősül, a "szerződő felek" kifejezést felváltotta a "tagállamok" megjelölés. (23. cikkely)
7 52. cikkely.
8 53. cikkely.
9 59. cikkely.
10 60. cikkely.
11 Rendelet 23 (3) cikkely.
12 Ezt az Európai Közösségek Bírósága a Powell Duffrin Plc v Wolfgang Petereit (C-214/89 [1992] ECR I 1745) esetben mondta ki abból kiindulva, hogy a társasági szerződés a kötelmi jogi szerződésekhez hasonlóan szoros kapcsolatot hoz létre a tagok, illetve a tagok és a társaság között, s lefedi ezek egymás közti - a tagságból eredő - jogviszonyait. A részvénytársaság alapszabályába foglalt joghatósági kikötés olyan megállapodás, amely akkor is kihat a részvényesre, ha kifejezetten tiltakozott ellene, vagy a kikötés elfogadása után lett részvényes.
13 Nikolaus Meeth v Glacetal eset (C-23/78 [1978] ECR 2133) Az EKB azért találta megengedhetőnek ezt a kivételt, mert ezáltal a felek az általános joghatósági szabályt (2. cikkely) erősítették meg úgy, hogy a kikötéssel a lakóhely szerinti bíróságokat kizárólagos joghatósággal ruházták fel.
14 Jenard Kommentár idézi Prof. Batiffol értelmezését. OJ 1979, C 59/37.
15 Konvenció 12-12. a. cikkelye, Rendelet 13-14. cikkelye.
16 Konvenció 15. cikkelye, Rendelet 17. cikkelye.
17 Ilyenkor ugyanis nem áll fenn a közösségi (uniós) állampolgárok, vagy még pontosabban, a Közösségben lakó fogyasztók fokozottabb védelmének jogpolitikai indoka.
18 Konvenció 17 (5) cikkelye, Rendelet 21. cikkelye.
19 A. Briggs szerint az egyéb feltételek fennforgása esetén ilyenkor is a 17 (1) cikkely rendelkezéseit kell követni, mert a felek a nem közösségi bíróság joghatóságának kikötésével egyidejűleg tulajdonképpen a közösségi bíróságok joghatóságát zárják ki. A jogbiztonság megköveteli, hogy ez szigorúbb formában történjen meg. (A. Briggs: Civil jurisdiction and judgements 1997 LLP, London p. 72) A Schlosser Kommentár azonban a fenti utat tartja követendőnek. (1979 OJ C.59/124 176. pont).
20 A Jenad Kommentár utal arra (OJ 1979, C 59/37), hogy a Konvencióban nem kívántak anyagi jogi kérdésekbe belemenni, így nem szabályozták az írásbeliség elmaradásának - a kívánt joghatás elmaradásán kívüli - jogkövetkezményét, illetve annak a jogrendszeren belüli helyét, mert a tagállamok jogában nem volt egységes a szabályozás: az írásbeliség egyes államokban csak a bizonyíthatóság feltétele, máshol azonban a szerződés érvényességét érinti. A fentiekben azért említem az érvénytelenséget/érvényességet, mert a magyar jog a formai kellékek hiányát nagyrészt érvénytelenségi okként kezeli.
21 Estatis Salotti di Colzani Aimo e Gianmario Colzani v RÜWA Postereimaschinen GmbH eset C-24/76 [1976] ECR 1831, Tilly Russ és pertársa v NV Haven- & Vervoerbedrijf Nova és pertársa eset C-71/83 [1984] ECR 2417
22 Uo.
23 Iveco Fiat SpA v Van Hool NV eset C-311/85 [1986] ECR 3337.
24 23 (2) cikkely.
25 Galeris Segoura SPRL v Rahim Bonakdarian eset C-25/76 [1976] ECR 1851.
26 F. Berghoefer GmbH & Co. KG v ,ASA SA eset C-221/84 [1985] ECR 2699. Az EKB ezidáig nem foglalkozott azzal, hogy mit kell a kifogásnak tartalmaznia, vagy hogy milyen jellegű kifogások fogadhatók el a másik fél részéről.
27 A felek közti üzleti szokásoknak megfelelő forma hatályba lépése előtt a gyakorlat szerint a konkrét szóbeli megállapodást helyettesítette az, ha a felek közt rendszeres üzleti kapcsolat állt fenn, amelyet a joghatósági kikötést írásban megerősítő fél által maghatározott általános szerződési feltételeknek megfelelően bonyolítottak le, s ezek tartalmazták a joghatósági klauzulát. Ilyenkor ugyanis a jóhiszeműséggel lett volna ellentétes annak tagadása, hogy a felek közti akarat-megegyezés létezett. Segoura v Bonakdarian eset C-25/76 [1976] ECR 1851, Tilly Russ v Nova eset C-71/83 [1984] E(:R 2417
28 I. cikkely (2) bekezdés, Rendeletbe ez már nem került bele.
29 Porta-Leasing GmbH v Prestige International SA eset C-784/79 [1980] ECR 1517
30 Elefanten Schuh GmbH v Pierre Jacqmain C-150/80 [1981] ECR 1671.
31 Benincasa v Dentalkit eset C-269/95 [1597] ECR I 3767.
32 Ez legalábbis Adrian Briggs véleménye. In: Yerabook of European Law 1997 p. 530-534.
33 Itt például felmerülhet, hogy mi a helyzet akkor, ha egy adott állam joga anyagi jellegű feltételeket ír elő a kikötés érvényességéhez. Ez mindenképpen leronthatja a Konvenció rendelkezéseit, minthogy ilyenkor nincs olyan megállapodás, amelyre a 17 (1) cikkely formai előírásait alkalmazni lehetne. Egyelőre csak annyi tisztázott, hogy a formai követelményeket a Konvenció szerint kell megítélni, s a nemzeti jogoknak itt semmilyen szerepük nem lehet.
34 Ez a kizárólagosság azonban nem azonos értékű a 16. cikkelyben szabályozott kizárólagossággal. A Konvenció által előírt kizárólagosság ugyanis a joghatósági kikötést is megelőzi, a vele ellentétes megállapodás hatálytalan. De a 18. cikkely alkalmazása szempontjából is más a kizárólagosság megítélése, mivel a 16. cikkelyben felsorolt esetekben perbebocsátkozással sem lehet eltérni a kizárólagos joghatóságtól, viszont a kikötött joghatóságtól igen. Továbbá a 19. cikkely is csak a 16. cikkelyen alapuló kizárólagos joghatóság esetére írja elő azt, hogy minden más bíróságnak, ha keresettel, vagy kérelemmel fordulnak hozzá, hivatalból meg kell állapítania joghatóságának hiányát. Lásd még a perfüggőségnél.
35 Anterist v Crédit Lyonnais C-22/85 [1986] ECR 1951.
36 17 (5) cikkely, 12. és 15. cikkely b) pontja.
37 23 (1) cikkely második mondata. Az előkészítő munkák szerint a módosítással biztosítani akarták a felek szabad akaratának érvényesülését, különös tekintettel a Meeth v Glacetal ügyben (C-23/78 [1978] ECR 2133) született EKB döntésre.
38 Powell Duffryn v Petereit eset C-214/89 [1992] ECR I 1745.
39 Meeth v Galcetal eset C-23/78 [1978] ECR 2133.
40 Overseas Union v New Hampshire Ins. eset C-351/89 [1991] ECR 3317. A fenti álláspontot osztja Trevor C. Hartley (Article 21: defendant not domociled in a contracting state, in: European Law Review 1992 p. 75-79) és Adyian Briggs (The Brussels Convention, in: Yearbook of European Law 1991 p. 521-527) is, de vannak ellentétes vélemények is, mint például Andrew Henshaw érvelése (First to the courtroom door, in: European Councel 1997 július/augusztus).
41 Russ v Nova eset C-71/83 [1984] ECR 2417, Coreck Maritime v Handelsveem eset C-387/98 [2000] ECR I 9337.
42 Konvenció 12., Rendelet 13. cikkelye. Lásd: Gerling Konzerv Speziale v Kreditversicherungs-AG és pertársai v Amministarzione del Tesoro dello Stato eset C-201/82 [1983] ECR 2503.
43 Elefanten Schuh GmbH v Pierre Jacqmain eset C-150/80 [1981] ECR 1671.
44 Ezen túl azonban a beszámítási kifogás előterjeszt-hetőségének feltételeit a nemzeti eljárásjog tartalmazza. Hannelore Spitzley v Sommer Exploitation SA eset C-48/84 [1985] ECR 787.
45 Elefanten Schuh GmbH v Pierre Jacqmain eset C-150/80 [1981] ECR 1671, Établissements Rohr Société anonyme v Dina Ossberger C-27/81 [1981] ECR 2431, C. H. W. v G. J. H. C-35/81 [1982] ECR 1189, Gerling Konzern Speciale Kreditversiche-rungs-AG és pertársai v Amministrazione del Tesoro dello Stato C-201/82 [1983] ECR 2503.
46 Lásd a Brüsszeli Konvenció 17 (5) cikkelyét.
47 A Brüsszeli Konvenciónak a Bíróság általi értelmezéséről a szerződő államok jegyzőkönyvet írtak alá Luxemburgban 1971. június 3-án 1975 OJ L.204/28.
48 Kleinworth Benson Ltd v City of Glasgow DC C-346/93 [1995] ECR I 615.
49 II. cikkely, illetve a Luganoi Konvencióhoz csatolt deklarációk: 1988 OJ L.319/37, 40.
50 A volt szocialista államok közül elsőként Lengyelország vált a Luganoi Konvenció részes államává 2000-ben.
51 Ennek legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy csak a Rendelet rendelkezik úgy, hogy a joghatósági kikötés létrehozhat nem kizárólagos joghatóságot is. De a munkaszerződések külön fejezetben, továbbá a Brüsszeli és a Luganoi Konvencióhoz képest szigorúbb szabályozása is a Rendelet újítása.
52 A "nem eredményezheti" megfogalmazás arra vezet, hogy ha a külföldi fogyasztó a nem kizárólagos, magyar bíróságra vonatkozó kikötés alapján pereli be a vele szerződő felet a magyar bíróság előtt, és a szerződő fél viszontkeresettel élne a fogyasztóval szemben, akkor azt nem teheti, mert elvonná a fogyasztót a lakóhelye szerinti külföldi bíróságtól. Ha ugyanakkor az alperes magyarországi székhelyű vagy lakóhelyű, a perre az általános joghatósági ok szerint is van joghatósága a magyar bíróságnak, így az 54. § (4) bekezdése alapján nem kizárt a viszontkereset előterjesztésének lehetősége. Ennek a szituációnak gyakorlati előfordulása szinte egyenlő a nullával.
53 Értve ez alatt azt a fogyasztót, akinek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van, és nem a magyar állampolgárságú fogyasztókat.
54 A határozat elismerése megtagadható a 70. § (1) bekezdése alapján.
55 Peré. 38. § (2) bekezdése.
56 A megállapodás létezését, érvényességét a magyar jog szerint kell megítélni tekintettel a Nmtvr.-nek a szerződésre alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezéseire (24-31. §), míg a Nmtvr. kikötésre vonatkozó szabályai csak a formai előírásokat tartalmazzák, továbbá megfogalmaznak néhány, a kikötés tatalmára vonatkozó korlátozást.
57 Harmadik személy javára szóló szerződés Ptk. 233. §
58 Ez a joghatóság az ügy érdemi elbírálására vonatkozó joghatóság. A bíróságnak ugyanis mindig benne rejlő jogosultsága, hogy a saját joghatóságáról döntsön, vagyis a saját joghatóságáról, hatásköréről és illetékességéről való döntés mindig a bíróság hatáskörébe tartozik korlátozás nélkül.
59 Kizárt joghatóság alatt értve a törvényen alapuló kizárt joghatóságot, s nem a külföldi bíróság kizárólagos joghatóságára vonatkozó kikötött joghatóságot. Ez az értelmezés mindazonáltal a magyar joghatóság tágabb elismeréséhez vezet, mert ha a kikötés magyar bíróságra vonatkozik, akkor a külföldi ítélet nem ismerhető el belföldön, de ha külföldi bíróságra, a perbebocsátkozás leronthatja a joghatását.
60 Pp. 140. §
61 A Polgári perrendtartás magyarázata I. kötet; Budapest, 1999. 233. oldal.
62 A Polgári perrendtartás magyarázata I. kötet 222. oldal.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Köblös Adél, egyetemi tanársegéd, SZTE ÁJK
Visszaugrás
