While studying Ferenc Kratochwill's work, I intended to process the results of his research about the role of the victim in criminal proceedings. I was interested in knowing what he had thought about the role of the victim in criminal proceedings. To do so, I explored his short life story in order to get an idea of what led him to choose this as his research topic.
After studying an interview he gave, in which he urged the public to put more emphasis on crime prevention in his call for attention to the rise in crime, I analyzed his study on the role of the victim in criminal proceedings. This study did not only focus on legal literature but also on the results of the practice of law, as well as scientific comparisons with other legal scholar's studies. Finally, I examined the impact of his research on his colleagues and students after he passed away, their opinions of him, and whether his work contributed to the development of jurisprudence.
Kratochwill Ferenc munkásságának tanulmányozása során a jogtudósnak a sértett büntetőeljárásbeli szerepével kapcsolatos kutatási eredményeit igyekeztem feldolgozni. Arra voltam kíváncsi, hogy abban a korszakban, amikor élt, miként vélekedett a sértett büntetőeljárásbeli szerepéről. Ehhez igyekeztem rövid életútját feltárni, hogy képet kapjak arról, mi vezetett ahhoz, hogy kutatási témaként a sértett büntetőeljárásbeli szerepét válassza. Majd feldolgoztam egy általa adott interjút, amelyben a bűncselekmények elszaporodása kapcsán tett figyelemfelhívásában arra ösztönözte a lakosságot, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek a bűnmegelőzésre. Ezt követően a sértett büntetőeljárásbeli szerepéről írt tanulmányát elemeztem, amelyben a jogi szakirodalom mellett teret kaptak a joggyakorlat eredményei, továbbá más jogtudósok tanulmányai által tett összehasonlítások is. Végezetül azt tanulmányoztam, hogy halálát követően kutatásai milyen hatást váltottak ki kollégáiból, tanítványaiból, miként vélekedtek róla és munkássága előrébb vitte-e a jogtudomány fejlődését.
Kulcsszavak: sértett, büntetőeljárás, bűnözés, kutatás
- 139/140 -
Kratochwill Ferenc 1933. november 21. napján született, mint írja Lévay Miklós dékán az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának alapító tagjáról a tiszteletére írt emlékkötetben,[2] amit megerősít Kratochwill Ferenc önéletrajza is, amelyet 1964-ben nyújtott be az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Büntető eljárásjogi tanszékére, hogy elnyerje az egyetem által meghirdetett adjunktusi pozíciót.[3] A neves kutató jogász 1993-ban hunyt el, jelen kutatásomat megelőzően harminc évvel. Célom, hogy kiderítsem, hogy az általa kutatott témák közül a sértett eljárásjogi helyzete milyen motivációknak köszönhetően lett életcéljává, továbbá annak feldolgozása, hogy ő maga miként vélekedett a sértett szerepéről.
Egyetemi tanulmányait 1956-ban kitüntetéssel fejezte be az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, ahol egyetemi oktatóként tevékenykedett miután felhagyott bírói hivatásával.[4]
1963. október 29. napján, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának az Egyetem Kari Tanácsának II. rendes ülésén, Király Tibor tudatta a jelenlévőkkel, hogy Kratochwill Ferencet és Lévai Imrét 1963 szeptemberétől egyetemi adjunktussá nevezték ki.[5]
A Tanács 1964. május 5. V. rendes ülésén jegyzőkönyvben rögzítették, hogy az 1964. április 21. napján tartott bizottsági ülésen miről volt szó. Lejegyezték, hogy a Büntető Eljárásjogi Tanszéken kiírt adjunktusi állásra csupán egy pályázat érkezett, Kratochwill Ferenc részéről. Bár Sipos Aladár kevésnek tartotta az egyetemi oktatásban eltöltött idejét, a Kari Tanács egyhangúan javasolta megválasztását, hivatkozva kutatói készségére, és a Pesti Központi Kerületi Bíróságon betöltött kiváló bírói megítélésére.[6]
Az 1964. június 23-i VI. rendes ülésen a Kar káderhelyzetéről szóló jelentésében megerősítették, hogy az azt megelőző káderfejlesztési értekezlet óta
- 140/141 -
Kratochwill Ferencet adjunktussá léptették elő Lévai Imrével együtt. Ennek köszönhetően az 1963/1964. tanévben az egyetemen 22 teljes munkaidejű és négy részmunkaidős oktató rendelkezett adjunktusi kinevezéssel.[7]
Kandidátusi disszertációját "A tárgyalás bírói előkészítésének feladatai és rendszere" címmel 1971. 358 1. - Kand. ügyszámon fogadta el az Egyetem.[8]
Az Egyetem Kari Tanácsának 1972. február 2-i II. rendes ülésén a Büntető Eljárásjogi Tanszék jegyzőkönyve alapján Király Tibor egyetemi tanár, tanszékvezető jelezte, hogy az 1970. X. 5-én /ad D.K. 227/1970/számon leadott továbbképzési tervében lévő adatokat kiegészítené. A kiegészített adatok szerint büntetőeljárási tankönyv megírására vállalkozott Kratochwill Ferenc, több neves oktató, így Király Tibor és Szabó Lászlóné társaságában. Kratochwill Ferenc Erdei Árpáddal jogszabálygyűjteményt és jogesetgyűjteményt állított össze. A kandidátusi disszertációt követően elszánta magát a társadalomvédelem kutatására, illetőleg annak kritikai elemzésére. A tanulmányi terv szerint Erdei Árpáddal a Szovjetunióban orosz képzésen vett részt.[9]
1974. május 24. napján az Egyetem Kari Tanácsa négy jelölt közül dékánhelyettessé választotta. A jelölőbizottság javaslata alapján a népszerűségnek örvendő docens megválasztása mellett szólt azon érv is, hogy a pártszervezet támogatását élvezte. Megválasztására elsöprő támogatással, harminc támogató szavazat mellett, egy szavazat ellenében került sor.[10]
Dékánhelyettesi pozícióban három évig dolgozott, majd 1977-től 1980 nyaráig főtitkárként folytatta pályafutását. Tudományos munkásságát a büntetőeljárás kutatásának szentelte.[11]
1980. március 1-jétől miniszteri biztosként tevékenykedett. 1983. szeptember 1. napjától a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Intézetének első dékánja lett. Tevékenységét csupán egy évig látta el, mivel 1984-ben Budapestre költözött és a Művelődési Minisztérium Felsőoktatási Főosztályának főosztályvezető-helyettese lett.[12]
1991 augusztusában, Kratochwill Ferenc a Rendőrtiszti Főiskola főigazgatójaként akként nyilatkozott a Pest Megyei Hírlap munkatársának, Gyerkó
- 141/142 -
Katalinnak, a "Veszélyben az állampolgár - Lehetséges, hogy áldozatok vagyunk?" című cikkében, hogy a bűnözések számának megemelkedése a társadalmi változásokra vezethető vissza. Gondolatmenetében kitért arra, hogy a pártállam idején az erős társadalmi kontrollnak köszönhetően az állam kézben tudta tartani a bűnözést. Továbbá a bűnözések elterjedését a joghézagok kihasználására vezette vissza, amelyek csalásra is okot adhatnak. Mondta ezt annak okán, hogy a vállalkozásokba fektetett pénzek követhetetlensége pénzmosás lehetőségét rejtheti magában. Továbbá a bűnözés terjedésére adhatott okot az elszegényedés és a munkanélküliség is. Ebből adódóan egy év alatt 300%-kal nőtt a bűnözések száma, a károsultaké pedig meghaladta a kétszázezer főt. A gyerekeket és az időseket látta a legkiszolgáltatottabb helyzetben, hiszen a statisztikák szerint a gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények néhány év alatt 21%-kal emelkedtek, míg az időskorúak ellen elkövetett bűncselekmények 62%-kal. Kiemelte, hogy a bűncselekmények sértettjeiként megjelentek az értelmiségiek, akik sérelmére vagyon elleni bűncselekményeket követtek el. Ezenfelül bizonyos szakmák körében is nőtt az áldozattá válás esélye. Így például a taxisok, a pénzszállítók, a benzinkutasok és a pénzintézeti alkalmazottak a veszélyeztetett szakmák közé kerültek. Elmondása alapján a viktimológia eredményei arra mutattak rá, hogy az áldozatok gyakran saját maguk provokálták ki a bűncselekményt, de az erőszakos bűncselekmények leggyakoribb áldozatai a gyermekek és az időskorúak. Véleménye szerint az áldozatoknak is tenni kell azért, hogy ne kövessenek el ellenük bűncselekményt. Tekintettel arra, hogy hazánk lakosságának alacsony a kriminális érzékenysége, a bűnmegelőzés is elenyésző a lakosság részéről. Felhívta arra a figyelmet, hogy meg kell tanulni együtt élni a kialakult közbiztonsági helyzettel, akár önvédelmi csoportok kialakításával is.[13]
A Pest Megyei Hírlapban adott interjú válaszain véleményem szerint jól érezhetők a Rendőrtiszti Főiskolán betöltött pozíciója révén megszerzett ismeretei, hiszen azokban a bűnmegelőzésre, illetőleg a bűncselekmények kialakulását elősegítő körülményekre hívja fel az olvasók figyelmét.
Legismertebb alkotása a sértettekről "A sértett jogi helyzete a magyar büntető eljárási jogban", amelyet "A jogi felelősség és szankciórendszer fejlesztésének elméleti alapjai" című kutatás során dolgozott fel. A tanulmány I. része a bűn-
- 142/143 -
cselekmény sértettjével foglalkozik, mint a büntetőeljárás résztvevőjével, és azt öt fejezeten át tárgyalja. Az 1. fejezet fogalmi meghatározásokat és általános tanokat ír le, részletezve a sértett fogalmának meghatározását, amelyet 1961-ben Móra Mihály, majd később Király Tibor jogi szakirodalom alapján már elemeztek. Majd a sérelem meghatározása következik, amelyet számos példán át bemutatva, vagyoni és nem vagyoni sérelmet különböztet meg, kitérve az okozott kár megtérülésére, amely példákat büntetőjogi döntésekkel támaszt alá. Ezt követően a sértetté válás, és sértettként való fellépés elemzése következik statisztikai adatok megadásával. Említést tesz Korinek László és Tóth Tihamér munkásságáról, akik statisztikai felméréseket végeztek a lakosság körében a büntetőeljárás kezdeményezésének és a feljelentések elmaradásának kérdéskörét illetően, akik kutatásukkal a tanulmányt fontos statisztikai adatokkal segítették. A magánvádas ügyek tekintetében, különös figyelmet tulajdonít a sértetti motivációra, amelyben a jogsértés megtorlására, a sértett "bűnüldözési szerepet vállal magára". A sértett kriminogén viselkedésének vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy az közömbös a sértett fellépésének elismerése szempontjából. A büntetőeljárási jog profilaktikus eszközeinek a sértettre gyakorolt hatásának tanulmányozása általános és speciális lehetőségeket nyújt. Viszont Kratochwill a tanulmányában megállapította, hogy a büntetőeljárási jog nem rendelkezik a magánszemély sértettre olyan közvetlenül ható eszközzel, amely profilaktikus hatással bírna.[14]
Tanulmányozva a Kratochwill által leírtakat, amelyeket a jogi szakirodalom mellett, statisztikai adatok felhasználásával, és számos példával is kiegészített, arra a következtetésre jutottam, hogy a sértetti szerepkör egy olyan pozíció, amelyben a bűncselekmény elszenvedője, jogai érvényesítése érdekében felléphet az őt ért sérelem jogszerű megtorlása érdekében.
A tanulmány második fejezete történeti áttekintést tartalmaz. Először a sértett jogi helyzetét az 1896. évi XXXIII törvénycikken keresztül kívánja bemutatni, amelynek megalkotásánál a Csemegi Kódex zsinórmértékül szolgált. Hiszen már az Ideiglenes Bűnvádi eljárási szabályokban is fellelhető volt a sértett, a magánvád és a magánindítvány megnevezés. Igazán változást a Büntető perrendtartás hozott, amely kibővítette a sértett addigi bírói gyakorlaton alapuló eljárási lehetőségeit. Ugyan a perrendtartás többszöri módosításon is keresztül ment, mégis hatályban maradt 1952. január 1-jéig.[15]
- 143/144 -
A sértettet illetően az 1951. évi III. törvény jelentett változást. Az új jogi szabályozás az egyszerű sértett számára minimális lehetőségeket biztosított a büntetőeljárás során. Elhagyta a sértett fogalmának meghatározását, és a jelenlét, továbbá az iratbetekintés jogát is a bírói szakra korlátozta. Tekintettel arra, hogy a vádat az ügyész képviseletére bízta a jogalkotó, megvonta a sértettől azon jogát, hogy a tárgyaláson önálló bizonyítási indítványt tegyen. Közvádas ügyek esetében, a sértett fellebbezési jogát csupán a polgári jogi igénye esetére hagyta meg. A törvényt rövid idő alatt többször is módosították, de jelentős változást csak az 1954. évi V. törvény hozott, amely megszüntette a főmagánvádló megnevezést és azon bűncselekmények esetén, amelyek magánvádra üldözendők, a sértettet magánvádlónak nevezte. A jogszabály megszüntette a pótmagánvádat, és ezzel egyidejűleg a vádlói jogok az ügyészt, míg magánvádas ügyekben a magánvádlót illették meg. A magánfél jogai bővültek azzal, hogy fellépési lehetőségének időpontját meghosszabbította a bíróság ítélethozatal céljából történő visszavonulásáig, továbbá korlátlan indítványozási jogot kapott a bizonyítás tekintetében. Újítás volt, hogy az ügyész is érvényesíthette a sértett polgári jogi igényét. Az egyszerű sértett számára lehetővé tette a tárgyalási szakban a felszólalás és az indítványozás lehetőségét. Az 1957. évi 8. számú törvényerejű rendelet a leggyakoribb magánvádas ügyekben bevezette a tárgyalást megelőző olyan speciális előkészítést, amelyen lehetővé tette a tanács elnöke részére, hogy a terheltet és a magánvádlót személyes meghallgatásra idézze abból a célból, hogy bizonyítékokat szerezzen az ügy feltárásához.[16]
Az 1962. évi 8. számú törvényerejű rendelet nem változtatta meg a sértett és a magánfél eljárásjogi helyzetét, viszont a magánvádas ügyek körében elhagyta a vagyon elleni bűncselekményeket. Ezzel a magánvád intézménye a személyhez fűződő jogok védelmére szolgált. A magánvádas ügyekben kötelező lett a meghallgatás és lehetővé tette a felek kibékítését, amely újítás volt a jogalkotó részéről. A jogszabályt az 1966. évi 16. számú törvényerejű rendelet módosította, amely a sértett büntetőeljárásbeli helyzetén nem változtatott.[17]
Az 1973. évi I. törvény követte az anyagi jogszabályi változásokat, amely a bűncselekményeket bűntettre, és vétségekre bontotta, ugyanakkor a magánvádas eljárások külön fejezetet kaptak. A jogszabály több alkalommal is módosításon esett át, de ezekből a sértett eljárásjogi helyzetén csak az 1979. évi 4. számú törvényerejű rendelet változtatott. Ebből adódóan a magánvádas bűncselekmények az alábbiak lettek: könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés.[18]
- 144/145 -
Összesítve a történeti áttekintést, elmondható, hogy 40 év alatt a sértett jogai az ügyész szerepének erősödésével háttérbe szorultak, vádlóként fellépési lehetőségei szűkültek, viszont a magánvádas eljárás keretében aprólékosabbá vált a szabályozás. Fontos megjegyezni, hogy az 1970-es évektől, de főleg a 80-as évek közepétől, a szakirodalomban láthatóan megemelkedtek azon viktimológiai és eljárásjogi munkák száma, amelyek a sértett eljárásjogi helyzetén kívánnak javítani.[19]
A történeti rész tanulmányozásával és feldolgozásával egyértelművé vált, hogy a társadalmi változásokkal egyidejűleg, a sértetti jogérvényesítés lehetőségei olyan mélyrepülésbe mentek át, amelyek egészen az 1970-es évek végéig, orvoslásra nem találtak. Ezt követően viszont, igény jelentkezett a sértetti jogok érdekérvényesítését illetően, amely a jogi szabályozás változásában is fellelhető.
A harmadik fejezet a sértett jog- és cselekvőképességével foglalkozik, ezenkívül megemlíti, kik képviselhetik a sértettet, és az elhunyt sértett hozzátartozói tekintetében azok eljárásjogi helyzetét tárgyalja. Kratochwill kidolgozatlannak ítéli meg a sértett büntetőeljárásbeli jogképességének és cselekvőképességének szabályozását. Teszi ezt azért, mert a bírói gyakorlatban sem talált erre vonatkozóan állásfoglalást. A szakirodalom megkülönbözteti az absztrakt és a konkrét jogképességet. Az absztrakt jogképesség alapján mindenki jogképességgel rendelkezik, aki a büntetőeljárás szereplője, továbbá konkrét jogképesség alatt azon tulajdonságok összességét érti, amelyek alapján valaki az eljárás alanyává válhat. Büntetőeljárási cselekvőképesség alatt kell érteni azt, hogy valaki saját cselekményével, jogait és kötelezettségeit gyakorolhatja az eljárás során. Az egyszerű sértett és a magánvádló személyesen jár el az eljárás során, de lehetősége van arra is, hogy jogait képviselője útján gyakorolja. A tanulmány szerint a sértett és a magánvádló fellépésére nincs hatással a korlátozott cselekvőképesség és a cselekvőképtelenség, továbbá említést tesz a publikált bírói gyakorlatról is erre vonatkozóan. Álláspontja szerint a cselekvőképtelen kiskorú és a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt lévő tekintetében indokolt a törvényes képviselő vagy a gondnok fellépése, erre vonatkozóan sem az eljárási törvénykönyv, sem a bírói gyakorlat nem ad iránymutatást. Elmélete szerint ez visszavezethető arra is, hogy ezen ügyekben már eleve a törvényes képviselő jár el a magánvádló mellett. Mindezek alapján, a sértett, a magánvádló és a magánfél képviseletét elláthatja törvényes képviselője, meghatalmazott ügyvédje, vagy nagykorú hozzátartozója, továbbá olyan személy, akit arra jogszabály felhatalmaz. A kiskorú képviseletét szülője, gyámja, állami gondozás esetén az intézet vezetője láthatja el, míg a gondnokság alá helyezett nagykorú személy
- 145/146 -
képviseletét a gyámhatóság által kirendelt gondnoka. Továbbá a konzulnak lehetősége van a büntetőeljárásban sértettként részt vevő államának polgárát meghatalmazás nélkül is képviselni, amíg az meg nem hatalmaz valakit, vagy jogai védelme érdekében önmaga el nem jár. A külföldi sértett jogvédelmét a legfőbb ügyész állásfoglalása is megerősíti. A jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy a sértett halálát követően, helyébe magánvád esetén hozzátartozója, magánfélként pedig örököse léphessen.[20]
A harmadik fejezet tárgyalja a sértett bizonyítási jogait is. A sértett, a magánvádló és a magánfél is indítványt és észrevételt tehet az eljárás minden szakaszában, továbbá jogaik és kötelezettségeik tekintetében felvilágosítást kérhet a hatóságoktól. Bizonyos jogok viszont eltérően illetik meg őket az eljárási szakokban. Így a sértett a tárgyaláson közvetlenül nem tehet fel kérdéseket a kihallgatott személy felé, míg a magánvádlónak a bírói szakban lehetősége van az ügyészhez hasonlóan indítványt tenni és közvetlenül kérdezni a kihallgatott személyt. Mint Kratochwill említi, a sértett a bírói szakban leginkább passzív szemlélő az eljárás során.[21]
A sértett észrevételezési és jogorvoslati jogát is ez a fejezet tárgyalja. A sértett észrevételeiről jegyzőkönyv készül, amelynek tartalmaznia kell azt is, hogy a sértett szerint a kihallgatott személy vallomása megfelel vagy sem a valóságnak, vagy attól mennyiben tér el. A nyomozási szakban a sértett, eljárási pozíciójától függetlenül, panasz formájában élhet jogorvoslati lehetőségével. Ezzel szemben a tárgyalási szakban beszűkül a jogorvoslati jogosultsága, hiszen egyszerű sértettként nincs joga jogorvoslathoz, ezen joga csupán elvi lehetőségként merül fel. Ennek hiányosságát már 1960-ban jelezte Habermann Gusztáv, később Király Tibor is. Magánfélként a bírósági szakban rendelkezésre álló fellebbezési lehetőség összefügg polgári jogi igényének érvényesítésével, míg az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatával szemben, a rá vonatkozó érdemi rész tekintetében élhet fellebbezési jogával. A magánvádló fellebbezési jogáról nem rendelkezett a jogszabály, bár jogosultsága levezethető dogmatikai módszer alkalmazásával. A szakirodalomból Király Tibor és Tremmel Flórián álláspontját veti össze Kratochwill, amely nézetek egymásnak ellent mondanak a fellebbezési jog szükségességének tekintetében. Álláspontja szerint, Tremmel Flórián érvei meggyőzőbbnek hatnak, figyelembe véve a bírói jogalkalmazást is. Közvádas ügyekben nem szerepel a sértett a perújításra jogosultak között, de a magánfélnek sincs perújítási lehetősége. Magánvádló csak a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén terjeszthet elő perújítási kérelmet.[22]
- 146/147 -
A sértett jogainak törvényes kereten belüli korlátozásáról is szól a tanulmány, amelyre abban az esetben lehet sort keríteni, ha a sértett megzavarja az eljárás rendjét, vagy az magatartása miatt indokolatlanul elhúzódik. Ebben az esetben a nyomozó hatóság rendbírsággal sújthatja, amelynek összege függ a rendzavarás súlyától, és a sértett anyagi helyzetétől. Szükség esetén sort keríthetnek a sértett eltávolítására is az eljárás helyszínéről. A bírósági eljárás szabályai is hasonlóak, rendbírság kiszabását követően, ismételt vagy súlyos rendzavarás esetén a tárgyalásról kiutasítható, vagy kivezettethető a rendzavaró. A bírónak lehetősége van a sértett olyan módon való korlátozására is, hogy amennyiben a sértett által a kihallgatott részére feltett kérdés alkalmas annak befolyásolására, úgy megtilthatja a kérdés feltevését, vagy annak megválaszolását. Ugyan nem szankciójelleggel, de a bíró elrendelheti a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítását, például az eljárás tárgyalást előkészítő szakaszában történő megszüntetésekor, vagy a büntetőeljárás gyorsítása érdekében is. A magánvádló jogainak korlátozására kerülhet sor abban az esetben, ha a személyes meghallgatáson vagy bírósági tárgyaláson nem jelenik meg, és távollétét nem menti ki, ugyanis a bíróság ekkor megszünteti az eljárást.[23]
A sértett eljárásjogi kötelességeit meg kell különböztetni aszerint, hogy sértettként, illetőleg tanúként tekintünk rá. Sértettként köteles okiratok, adatok szolgáltatására, és a szükséges felvilágosítás megadására. Továbbá köteles közreműködni a szakértői eljárásban, hatósági szemlén, amelyekre akár tanúként is megidézhetik. A sértett, amennyiben kötelességének nem tesz eleget, rendbírásággal sújtható, a szakértői vizsgálattal okozott kárért kártérítési felelőssége van. Míg a tanú a rendbírság kiszabása mellett elővezethető, illetőleg kötelezhető az okozott költségek megfizetésére is. A magánfél kötelezettségei azonosak a sértettével, távolmaradása viszont nem jár szankcióval. A magánvádló viszont, amennyiben nem jelenik meg a személyes meghallgatáson vagy tárgyaláson, úgy az vádelejtést von maga után.[24]
A sértett jog- és cselekvőképességének kutatása során szerzett ismeretekből, Kratochwill nem csupán a jogi szakirodalomban olvasottakat írta le, hanem a bírói munkássága révén, a gyakorlatban szerzett tapasztalatait is bele olvasztotta tanulmányába. Továbbá jogász kollégái kutatási eredményeit összehasonlítva következtetéseket vont le a magánvádló fellebbezési jogát illetően.
A negyedik fejezet a sértett vallomását tárgyalja, elsőként a bizonyítás egyik fontos eszközeként, mint tanúvallomás, amely nem helyettesíthető más bizonyítási eszközzel. Kratochwill tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy
- 147/148 -
a sértett vallomására szakirodalmak igen ritkán térnek ki, inkább a tanúvallomással foglalkoznak, így Kertész Imre és Nagy Lajos is, de még a kriminalisztikai tananyagok is. Viszont az újabb szakirodalmak tanulmányozása során, már talált a sértett vallomására utaló sajátosságokat, amelyek L. M. Karnyejeva és Kertész Imre közös munkásságának köszönhetőek, akik elemezték a sértett vallomásának jellemzőit, amely szerint a sértettnek nem csupán kötelessége, de joga is van a vallomástételhez, személyes érdekei révén.[25]
A sértettet a tanúkihallgatás szabályai szerint kell kihallgatni, amelyre írásban vagy szóban kell idézni. A kihallgatás során a saját anyanyelvét használhatja. A kihallgatás megkezdése előtt meg kell kérdezni, hogy vallomástételének van-e akadálya, illetőleg fel kell hívni a figyelmét a hamis tanúzás következményeire. Kratochwill kitér a szovjet és a magyar bírói gyakorlat összehasonlítására, szintén L. M. Karnyejeva és Kertész Imre tanulmányai alapján, amely szerint arra a következtetésre jutott, hogy hazánkban kevesebb a hamis tanúzás, mert a hozzátartozók megtagadhatják a vallomástételt. Király Tibor álláspontja szerint ez nem jelent problémát, mert a hozzátartozók vallomása nem feltétlenül a valós információt tartalmazza. Gyermek tanú kihallgatása esetén jelen lehet gondozója is, kihallgatására pedig csak akkor kerülhet sor, ha vallomása olyan bizonyítékot tár fel, amelyet pótolni mással nem lehet.[26]
A sértett vallomásának megbízhatóságát objektív és szubjektív körülmények is befolyásolhatják. Kratochwill leírása szerint a szubjektív befolyásoló tényezőknek van relevanciája. Így a sértett erkölcsi vagy anyagi beállítottsága, továbbá az általa átélt bűncselekmény rá gyakorolt hatása is. Tekintettel arra, hogy a sértett és az elkövető között gyakran valamilyen baráti, rokoni kapcsolat áll fenn, a sértettben emelkedhet a szégyenérzet. Továbbá előfordulhat, hogy a sértett, nemcsak a keletkezett kárát szeretné, ha megtérülne, de anyagi előnyre is szert szeretne tenni a bűncselekmény kapcsán. Előfordulhat, hogy vallomástételével saját bűncselekményét kívánja leplezni. Ezen okoknál fogva a bizonyítékokat kellően mérlegelni kell. Szükség esetén szakértő bevonására is sor kerülhet. A sértett személyiségének és szavahihetőségének vizsgálatára, több jogász is javasolta pszichológus szakértő bevonását. Így Kertész Imre, Nagy Lajos és Tóth Tihamér is. Kratochwill megemlíti Korinek László munkásságát is, aki a latens bűnözés megismerését kutatta.[27]
Mint leírja, a sértettet a vallomástételét illetően, tanúként kell meghallgatni, ezzel is csökkentve személyes érintettségének jellegét. Továbbá a sértett, de akár más tanú szubjektív vallomásának köszönhetően is, torzulhatnak bizonyos
- 148/149 -
információk, így azok bizonyíték értéke is csökkenhet. A sértetti tanúvallomás szubjektivitását illetően, az átélt trauma jellege, súlya is hatással lehet az információk közlésére.
Az ötödik fejezet a sértett vagyoni érdekeinek védelméről szól. Jogi szabályozásunk lehetővé teszi a sértett számára annak eldöntését, hogy kártérítési igényét polgári perben, vagy a büntetőeljárás keretein belül kívánja érvényesíteni. Igényének jogalapjául bűncselekmény és a bíróság szabálysértést elbíráló döntése szolgál. A polgári jogi igény kereseti kérelemhez kötött.[28]
A polgári jogi igény előterjesztésére szóban és írásban is lehetősége van a magánfélnek, de legkésőbb a bíróság ítéletre való visszavonulásáig jeleznie kell igényét. A magánfelet, mint sértettet az eljárás során a sértetti jogosultságok illetik meg, helyette az eljárás során képviselője is eljárhat.[29]
Kratochwill ezen fejezetben említi a polgári jogi igény érvényesítésének ügyész általi lehetőségét is, amelyre a legfőbb ügyész 103/1972. számú körlevelére hivatkozva tér ki. Említést tesz az ügyész önálló, illetőleg sértett melletti vagy helyetti jogosultságáról is, továbbá arról, hogy a polgári jogi igény kapcsán, teljes körű fellebbezési jog illeti meg. A polgári jogi igény kielégítésére szolgál a terhelt egész vagyonának vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vétele, amennyiben attól lehet tartani, hogy az igény kielégítését valamely oknál fogva meghiúsíthatják. Kratochwill leírja, hogy amely dolgokra vonatkozóan lehet elrendelni a zár alá vételt, továbbá azt is, hogy annak feloldására milyen körülmények fennállta esetén kerülhet sor.[30]
Az ötödik fejezeten belül említi a sértett vagyoni érdekeinek biztosítását az eljárás megszüntetése, vagy felmentő ítélet meghozatala esetén. Mint írja, ez egy kivételes lehetőség, amelynek feltételei nem egységesek a bírósági eljárás során.[31]
Szintén itt tesz említést a sértett állami eszközökből történő kártalanításáról is, amelynek hazánkban álláspontja szerint nincs történeti előzménye, de a társadalmi változások követésével a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 14/1973. számú határozata foglalkozott az üggyel, említve az állampolgárok személyi és vagyoni érdekeinek védelmét, továbbá a jogellenes tevékenységgel okozott károk megtérítését. Emellett tanulmányok javaslataiban is fellelhetők a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésének igényéről szóló gondolatok. Tóth Tihamér álláspontja szerint, az állami kártalanítás két esetben lenne indokolt. Egyik, ha a károkozás a sértett részére nagymértékű anyagi terhet jelent, másik pedig, ha annak lehetősége, hogy a kárt a bűncselekmény elkövetője megtérítse,
- 149/150 -
kizárt valamely oknál fogva. Vígh József is hasonlóan vélekedett, és a kártalanítás szabályainak kidolgozását a jövő feladatának jelölte meg.[32]
Kratochwill, a sértett kártérítését és kártalanítását egy fejezeten belül tárgyalja, mint vagyoni jellegű igényt, megkülönböztetve azok különböző jellegéből fakadó jogérvényesítési lehetőségét.
A könyv hatodik fejezete, egyben a könyv II. részét nyitja meg, amely a sértett eljárásjogi helyzetét, a büntetőeljárás egyes szakaszaiban vizsgálja. A nyomozási szakban ismerteti a bűncselekmények feljelentésének lehetőségeit, amely csak azon kivételes esetekben korlátozott, ha a büntetőeljárás megindításának, csak jogszabályi rendelkezés alapján van helye, vagy diplomáciai és nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személy ellen irányult rágalmazás vagy becsületsértés esetén. Kratochwill kutatásai szerint, ilyen feljelentésre nem volt példa a könyv megírását megelőző 50 év alatt. A jogszabály lehetővé teszi a sértett számára, amennyiben a nyomozást megtagadják, hogy azzal szemben jogorvoslattal éljen. Panaszának elbírálására az ügyész jogosult.[33]
Kratochwill a hatodik fejezetben tárgyalja a magánvádra és a magánindítványra induló eljárás lényeges elemeit, amelyeket a jogszabályi helyek megjelenítésével támaszt alá. Leírja, hogy a magyar büntetőeljárási jog alapelve a hivatalból való eljárás, amely alól kivételt képez a magánindítvány és a magánvád. Ezek közül is a magánindítvány büntetőjogi kivétel és a magánvád eljárásjogi kivétel. Megemlítve a magánindítvány előterjesztésének személyi lehetőségét, kifejti a képviseletre jogosultak körét, továbbá azt, hogy amely ügyek esetében van helye magánindítvány előterjesztésének. Majd a magánvádas eljárás körülményeinek leírásával folytatja tanulmányát, amely esetében alapesetben nincs nyomozás. Ez alól kivételt képez az ügyész vagy a bíróság nyomozása, jogszabályban meghatározott körülmények fennállása esetén.[34]
A hatodik fejezet tárgyalja továbbá a sértett fellépésének lehetőségét a büntetőeljárás során, illetőleg részvételét a nyomozási cselekményeknél. Mint könyvének korábbi fejezetében erről említést tett, a sértett kihallgatására a tanúra vonatkozó előírásokat kell betartani. A harmadik fejezet is tárgyalja, hogy a sértett jelen lehet a szakértői eljárás során, a hatósági szemlén, de ezenkívül a helyszínelésnél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál is. A jelenléten kívül, kötelessége elősegíteni a vizsgálat eredményességét, és amennyiben szükséges, együttműködése mellett, a bizonyításhoz elengedhetetlen, birtokában lévő tárgyat is rendelkezésre kell bocsátania. A jogszabály lehetővé teszi számára a nyomozás befejeztével, az ügy iratainak megismerését, amelyre leginkább a tár-
- 150/151 -
gyalási szakban van lehetősége. Kratochwill fontosnak tartja megjegyezni, hogy bírósági gyakorlat alapján, a sértett nem csak a szigorúan őt érintő iratokba kap betekintést az ügy kapcsán. Ez alól kivételt képez az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratanyag.[35]
Álláspontom szerint, Kratochwill által, a nyomozási szakaszban ismertetett sértetti jogok, részletesen tartalmazzák a sértett lehetőségeit az eljárás ezen szakaszában, figyelembe véve a jogi szakirodalmat.
A hetedik fejezet a bírósági szakaszt tárgyalja. Először a sértett előkészítő eljárásban való részvételét fejti ki. Az eljárási törvénykönyv, a tárgyalás előkészítő szakaszát olyan nem nyilvános eljárásként említi, amelyben az ügyész vagy a vádlott meghallgatására kivételes esetben kerül sor. Amennyiben az eljárás megszűnik, a sértettet értesíteni kell róla. Magánvádas ügyek esetén viszont, a feljelentőt és a feljelentettet is személyes meghallgatásra idézik, amelynek két célja van. Az egyik, hogy tisztázza a kérdéses helyzeteket, a másik pedig, hogy a felek kibékítését szolgálja. Közvádas ügyek esetén, az előkészítő szakaszban nem vesz részt a sértett. Ennek ellenére joga van indítványt és észrevételt tenni, továbbá jogairól és kötelezettségeiről felvilágosítást kérhet. Magánvádas eljárás meghallgatásán, csak az idézett személyek vehetnek részt. Ha a magánvádló a meghallgatáson nem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, úgy az az eljárás megszüntetésével jár. Kratochwill kutatása alapján, 1985-ben, a bíróság hatékonyságának köszönhetően, az előkészítő eljárások 70%-a, a felek kibékítésével zárult. Közvádas ügyek tárgyalás előkészítésén hozott döntéseivel szemben, nem illeti meg a sértettet és a magánfelet a jogorvoslati lehetőség. A magánvádló viszont élhet fellebbezési jogával az előkészítő szakban hozott döntés ellen.[36]
Az elsőfokú bírósági tárgyaláson való részvételt is a hetedik fejezet írja le, ahol a sértettnek a kihallgatott személy felé, kérdések feltevésére csak indítványozási joga van, míg a magánfél közvetlen tehet fel kérdéseket. Az ügyész vádbeszédét követően van joga a sértettnek és a magánfélnek a felszólalásra. Polgári jogi igény érvényesítésére, mind az ügyésznek, mind a magánfélnek joga van. Magánvádas ügyekben a magánvádló az ügyész vádképviseleti jogaival élhet. Ugyan a bíróság elsődlegesen a személyes maghallgatáson próbálja kibékíteni a feleket, de ha az eredménytelenül telt, úgy a tárgyaláson is igyekszik megteremteni hozzá a feltételeket. Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatával szemben, az egyszerű sértettet nem illeti meg a fellebbezés joga, míg a magánvádló a sértett terhére, élhet ezen jogával. A fellebbezésre sor kerülhet annak kihirdetését követően
- 151/152 -
szóban, vagy háromnapos határidő tartásával írásban. A kézbesített határozat ellen nyolcnapos fellebbezési határidőt biztosít a jogszabály.[37]
Kratochwill, a hetedik fejezetben tárgyalja a másodfokú bírósági eljárást is, amely során alapesetben a meglévő dokumentumok alapján dönt a tanács. Amennyiben tárgyalás tartására van szükség, úgy arról a sértettet és a magánfelet is tájékoztatja a bíróság. A sértett és a magánfél, az ügy bíró általi ismertetését követően, kérhetik annak kiegészítését, a bíróság döntése előtt pedig felszólalhatnak. A magánvádlónak perbeszéd tartásához is joga van, továbbá indítványozhatja az eljárás megszüntetését is. A jogerős bírói döntéssel szemben rendkívüli jogorvoslatnak lehet helye. Perújítás esetén, amelyre új bizonyíték birtokában kerülhet sor, a sértett nem szerepel a benyújtásra jogosultak körében.[38]
A tanulmány utolsó szakasza fejti ki a relatív súlyosítási tilalmat, amely szerint a felmentett vádlott bűnösségének megállapítására, vagy büntetésének súlyosbítására csak akkor ad lehetőséget a jogszabály, ha a magánvádló él fellebbezési jogával. Hivatkozik itt Kratochwill a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 98. számú határozatára, amely a Bírósági Határozatok tárának az 1980. évi 6. számában jelent meg.[39]
A bírósági szakasz előkészítő eljárásában kifejtett gondolatait meghatározták azon évei, amelyek alatt ez a kutatási téma volt legjelentősebb számára. Hiszen ezzel kapcsolatban külön is írt publikációt - A büntető ügyek tárgyalásának bírói előkészítése[40] - címmel. Továbbá a bírósági tárgyalásra vonatkozó leírásában jelentős szerepet játszott a bírói szférában eltöltött időszaka, amelynek során gyakorlati ismeretekre tett szert.[41]
2003-ban, halála évfordulóján, emlékkötetben emlékeztek meg munkásságáról, amely emlékkötetben nyolc tanulmány jelent meg. Ezen tanulmányokból az első három a sértett büntetőeljárásbeli szerepéhez kapcsolódik, amely Kratochwill egyik jelentős kutatási témája volt.
Az emlékkötetben helyet kapott Király Tibor tanulmánya is. A tanulmány Kratochwill fent elemzett művét ismerteti. Király Tibor álláspontja szerint,
- 152/153 -
Kratochwill érdeklődési köre a sértett jogi helyzetének tanulmányozására, visszavezethető arra, hogy együtt érzett a bántalmazottakkal. Tette ezt abból kifolyólag, hogy édesapja, aki a fronton harcolt, többé nem tért haza családjához, édesanyját pedig Budapest bombázása közben vesztette el. Nagyanyja nevelte fel az árván maradt gyermeket, aki unokája diplomaszerzését követően hunyt el. A gyermekkorát átszövő traumáknak köszönhetően, tanulmányai és kutatásai során meghatározó szerepet töltött be az elesettek iránti szimpátiája. Király Tibor végigkísérte kollégája munkásságát, amely során tanulságosnak véli a sértett jogi helyzetéről tett megállapításait, következtetéseit. Véleménye szerint, Kratochwill, kutatásai során kifejezte, hogy a sértett nincs egyedül, és hogy az egész bűnüldözés a sértett érdekében történik. Megemlítette azt is, hogy a sértett fellépési jogát nem szabad háttérbe szorítani, és erről igyekezett meggyőzni a munkásságát követőket.[42]
Kiss Anna szintén megjelentette tanulmányát az emlékkötetben, amelyben párbeszéd formájában eleveníti fel a sértett jogállásának szabályozását, figyelemmel a jogi szabályozás változásaira. Céljaként nem azt tűzte ki, hogy a sértett eljárásbeli szerepét újra átdolgozza, hanem Kratochwill által feltett fiktív kérdésekben és válaszokban kívánta feldolgozni a fent többször is említett, ismert művet, figyelembe véve a Kratochwill halála után hatályba lépett jogszabályi módosításokat. Tette ezt annak okán, hogy a párbeszéd során kiderüljön, ugyan miként vélekedett volna Kratochwill a jogszabályi változásokból adódó, sértett eljárásjogi helyzetét illetően. A kérdések a környezet- és természetkárosításra épülő büntető-eljárásjogi elmélkedésekkel kezdődnek, majd a jogszabályi módosításokra tekintettel végig kísérik Kratochwill művét.[43]
Tóth Erika tanulmányát szintén Kratochwill munkássága ihlette, amelynek köszönhetően a sértetti jogokat az Európai Tanács sértettekre vonatkozó kerethatározatának[44] figyelembevételével hasonlítja össze az akkor hatályos jogi gyakorlattal. Álláspontja szerint, a kerethatározat nem a büntetőeljárást kívánja megváltoztatni, hanem a sértetti jogok érdekérvényesítésének kíván teret adni az eljárás során. Tanulmányában kiemel olyan feladatokat, amelyek az akkori jogi szabályozás mellett még várattak magukra. Olyan a Kerethatározat által
- 153/154 -
megkívánt elvárásokat, amelyek a sértett érdekeit szolgálják az eljárás során, illetőleg az eljárás kimenetelét illetően.[45]
Deres Petronella, 2005-ben, a fenti emlékkötet tanulmányozásakor merített ihletett Kratochwill munkásságából. Elemezve az Emlékkötetben megjelent tanulmányokat, írta meg cikkét, amely részletesen tartalmazza a megemlékezésre szánt gondolatokat.[46]
Róth Erika, Kratochwill önéletrajzát írta meg a Miskolci Egyetem, Jogászprofesszorok Miskolcon, Az Állam- és Jogtudományi Kar Professzorai című gyűjteményben, amelyben elmondása alapján, a hallgatók és az oktatók is 'Kratóként' szólították. A Professzor Asszony, Farkas Ákos gondolataival jellemezte Kratochwillt[47]: "A «Krató» név hallatán egy szürke öltönyös, mackósan cammogó, sokat dohányzó, a kávét számolatlanul fogyasztó, sokszor töprengő, kedvesen mosolygó, szerény ember jelenik meg előttünk. Mosolya nem álarc volt. Belülről fakadt, humorának és humánumának eredője volt. Mert adomára, viccekre mindig kész volt, s minden problémára igyekezett alaposan, körültekintően, a legemberségesebb, mindenkinek a legkisebb sérelmet okozó megoldást találni."[48]
Mint tanulmányomból is látható, halálát követően többen is ihletett merítettek munkásságából, és többekre is mély benyomást tett, akár mint kutató jogász, akár mint oktató. Gondolataival olyan útra terelte a kutatási eredményeit megismerőket, amelyek ösztönzőleg hatottak a jövő jogász nemzedékének munkásságára is.
Kratochwill a nyolcvanas években kezdett el a sértett jogállásával foglalkozni, amikor még erre nem volt példa. Kutatásai során nem állították meg a sértett beskatulyázott fogalmai, mindennek az okát kívánta megtalálni, és lehetőségeket arra vonatkozóan, hogy kivívja a sértett érdekérvényesítési lehetőségeinek jogát, továbbá azt, hogy emberszámba vegyék az eljárás során. Hiszen, ha figyelembe
- 154/155 -
vesszük a történeti feldolgozást, első perrendtartásunk a sértett számára lehetővé tette, hogy az eljárást irányító személlyé váljon, kivívva ezzel jogait. Kratochwill megértette ezt a szemléletet, és tovább kívánta adni kutatásai eredményét annak érdekében, hogy elősegítse a sértettet megillető elbánás megteremtését. Az adott korhoz képest, egy olyan előrehaladott szemlélettel rendelkezett, amelyet a mai nemzetközi, és uniós elvárások kívánnak megvalósítani.
A 90-es évektől a sértettek tanulmányozásában betöltött szerepében fiatal kollégái váltották fel, köztük Kiss Anna és Görgényi Ilona, majd az adott téma egyre divatosabbá vált. Ebből is látható, hogy Kratochwill, munkásságával egy olyan lavinát indított meg, amely megállíthatatlanná vált az idők során.
Úgy gondolom, hogy ha ma is köztünk élne, elégedetten venné tudomásul, hogy az általa leírt, sértetteket megillető jogok egyre bővebbé váltak, és a jogfejlődés során nemcsak uniós, de hazai szinten is átvette a joggyakorlat a sértettek védelme érdekében megalapozott jogok érvényesítését. Köszönhető ez Európai Unió sértettek érdekérvényesítése érdekében tett fokozott figyelemfordításának, különösen a büntetőeljárásban, valamint az azt megelőző és azt követő szakaszban biztosított aktív védelem során. Továbbá a hazai jogalkotásnak, amelynek köszönhetően megalkották büntetőeljárási jogunkat, amely már kiemelt figyelmet fordít a bűncselekmények sértettjeinek védelmére, jogaik érdekérvényesítésére.
Álláspontom szerint, Kratochwill munkásságát illetően, Dános Valér megfogalmazása a legmegfelelőbb, aki 2021-ben, a rendészeti felsőoktatás 50 éves évfordulója alkalmából írt publikációjában akként fogalmazott, hogy írásai iránymutatást, meghatározó értéket teremtettek a jövő nemzedéke számára.[49]
Lévai Miklós: Dékáni előszó - Emlékezés Kratochwill Ferencre, a karalapítóra. In: Farkas Áron (szerk.): Bűnügyi Tudományok Közlemények. Emlékkönyv Kratochwill Ferenc (1933-1993) tiszteletére. Miskolc, Bíbor Kiadó 9, 2003.
Állam- és Jogtudományi Kar jegyzőkönyvei. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései. 1963-1964 (HU ELTEL 7.a.62.) 1964. május 5. V. rendes
B. L.: Jogászképzés Miskolcon - Interjú a Nehézipari Műszaki Egyetem Állam és Jogtudományi Intézetének igazgatójával. Dunántúli Napló, 1981-02-07 / 37. szám 6. (a továbbiakban: B. L.: i. m.) https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1981_02/?query=kratochwill%20ferenc&pg=53&layout=s
- 155/156 -
Állam- és Jogtudományi Kar jegyzőkönyvei. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései. 1963-1964 (HU ELTEL 7.a.62.) 1964. május 5. V. rendes
Állam- és Jogtudományi Kar jegyzőkönyvei. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának ülései. 1963-1964 (HU ELTEL 7.a.62.) 1964. június 23. VI. rendes
Kállay István: Kandidátusi és doktori disszertációk: 1950-1974. A MTAK kézirattárának katalógusai 10. Állam- és jogtudományok, 1978/1.
Állam- és Jogtudományi Kar jegyzőkönyvei. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései. 1970-1971 (HU ELTEL 7.a.71.) 1971. február 2. II. rendes
Állam- és Jogtudományi Kar jegyzőkönyvei. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései. 1973-1974 (HU ELTEL 7.a.77.) 1974. május 24. VII. rendes
Gyerkó Katalin: Veszélyben az állampolgár-Lehetséges áldozatok vagyunk? Pest Megyei Hírlap 1991/35. évfolyam, 1991. 08. 13 189. szám
Kvatochwill Ferenc: A sértett jogi helyzete a magyar büntető eljárási jogban. Budapest, 1990, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar: A jogi felelősség és szankciórendszer elméleti alapjai 9.
Kratochwill Ferenc: A büntető ügyek tárgyalásának bírói előkészítése. Acta Fac. Pol. - Jur. Univ. Sci. Budapest, VII. évf. 1965.
Király Tibor: Kratochwill Ferenc: A sértettről. In: Farkas Áron (szerk.): Bűnügyi Tudományok Közlemények. Emlékkönyv Kratochwill Ferenc (1933-1993) tiszteletére. Miskolc, Bíbor Kiadó 9, 2003.
Kiss Anna: Erősödött-e a sértett eljárásjogi helyzete? In: Farkas Áron (szerk.): Bűnügyi Tudományok Közlemények. Emlékkönyv Kratochwill Ferenc (1933-1993) tiszteletére. Miskolc, Bíbor Kiadó 9, 2003.
Council Framework Decision of 15 March 2001 on the standing of victims in criminal proceeding (2001/220 JHA)
Róth Erika: A sértett szerepe a büntetőeljárásban - avagy mit kíván az Európai Unió. In: Farkas Áron (szerk.): Bűnügyi Tudományok Közlemények. Emlékkönyv Kratochwill Ferenc (1933-1993) tiszteletére. Miskolc, Bíbor Kiadó 9, 2003.
Deres Petronella: Emlékkönyv Kratochwill Ferenc /1933-1993/ tiszteletére. Magyar Jog 2005/1.
Róth Erika: Kratochwill Ferenc (1933-1993). In: Nagy Zoltán (szerk.): Jogász professzorok Miskolcon. A miskolci jogi kar fennállásának 40. jubileuma alkalmából. Miskolc, Miskolci Jogásztradíciók Megőrzéséért egyesület Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2021.
Farkas Áron: Tisztelt egybegyűltek, kolleginák, kollégák, hölgyeim és uraim! Advocat. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyvédi Kamara Folyóirata 2013. XVI. évfolyam, 1-4. szám
Dános Valér: Volt egyszer egy praxisorientált képzési programterv a Rendőrtiszti Főiskolán (1994-1995). Magyar Rendészet, 2021, A rendészeti felsőoktatás 50 éve ■
JEGYZETEK
[1] PhD-hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
[2] Lévai Miklós: Dékáni előszó - Emlékezés Kratochwill Ferencre, a karalapítóra. In: Farkas Áron (szerk.): Bűnügyi Tudományok Közlemények. Emlékkönyv Kratochwill Ferenc (1933-1993) tiszteletére. Miskolc, Bíbor Kiadó 9, 2003. 5.
[3] Állam- és Jogtudományi Kar jegyzőkönyvei. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései. 1963-1964 (HU ELTEL 7.a.62.) 1964. május 5. V. rendes, 6 (a továbbiakban: ELTE ülése 1964. május i. m.).
[4] B. L.: Jogászképzés Miskolcon - Interjú a Nehézipari Műszaki Egyetem Állam és Jogtudományi Intézetének igazgatójával. Dunántúli Napló, 1981-02-07 / 37. szám 6. (a továbbiakban: B. L.: i. m.) https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1981_02/?query=kratochwill%20ferenc&pg=53&layout=s
[5] ELTE ülése 1964. május
[6] Állam- és Jogtudományi Kar jegyzőkönyvei. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései. 1963-1964 (HU ELTEL 7.a.62.) 1964. május 5. V. rendes, 6.
[7] Állam- és Jogtudományi Kar jegyzőkönyvei. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései. 1963-1964 (HU ELTEL 7.a.62.) 1964. június 23. VI. rendes, 1.
[8] Kállay István: Kandidátusi és doktori disszertációk: 1950-1974 A MTAK kézirattárának katalógusai 10. Állam- és jogtudományok, 1978/1. szám, 8.
[9] Állam- és Jogtudományi Kar jegyzőkönyvei. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései. 1970-1971 (HU ELTEL 7.a.71.) 1971. február 2. II. rendes, 5.
[10] Állam- és Jogtudományi Kar jegyzőkönyvei. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései. 1973-1974 (HU ELTEL 7.a.77.) 1974. május 24. VII. rendes, 5.
[11] B. L. i. m. 6.
[12] Lévai (2003), 5.
[13] Gyerkó Katalin: Veszélyben az állampolgár - Lehetséges áldozatok vagyunk? Pest Megyei Hírlap, 1991/35. évfolyam, 1991. 08. 13., 4.
[14] Kratochwill Ferenc: A sértett jogi helyzete a magyar büntető eljárási jogban. In: A jogi felelősség és szankciórendszer elméleti alapjai. 9. Budapest, 1990, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 4-22.
[15] Kratochwill (1990), 22-25.
[16] Ibid. 25-29.
[17] Ibid. 29-31.
[18] Ibid. 31-32.
[19] Ibid. 32.
[20] Ibid. 33-41.
[21] Ibid. 41-42.
[22] Ibid. 42-48.
[23] Ibid. 48-51.
[24] Ibid. 51-53.
[25] Ibid. 53-55.
[26] Ibid. 56-59.
[27] Ibid. 59-62.
[28] Ibid. 62-63.
[29] Ibid. 63-68.
[30] Ibid. 68-71.
[31] Ibid. 71-73.
[32] Ibid. 73-76.
[33] Ibid. 76-77.
[34] Ibid. 77-79.
[35] Ibid. 79-82.
[36] Ibid. 82-85.
[37] Ibid. 85-88.
[38] Ibid. 88-91.
[39] Ibid. 91-92.
[40] Kratochwill Ferenc: A büntető ügyek tárgyalásának bírói előkészítése. Acta Fac.Pol. - Jur. Univ. Sci. Budapest, VII. évf. 1965. 55-71.
[41] 1960 augusztusától - 1962-ig a Pesti Központi Kerületi Bíróságon büntetőbíróként dolgozott.
[42] Király Tibor: Kratochwill Ferenc: A sértettről. In: Farkas Áron (szerk.): Bűnügyi Tudományok Közlemények. Emlékkönyv Kratochwill Ferenc (1933-1993) tiszteletére. Miskolc, Bíbor Kiadó 9, 2003. 13., 20.
[43] Kiss Anna: Erősödött-e a sértett eljárásjogi helyzete? In: Farkas Áron (szerk.): Bűnügyi Tudományok Közlemények. Emlékkönyv Kratochwill Ferenc (1933-1993) tiszteletére. Miskolc, Bíbor Kiadó 9, 2003. 21-41.
[44] Council Framework Decision of 15 March 2001 on the standing of victims in criminal proceeding (2001/220 JHA)
[45] Róth Erika: A sértett szerepe a büntetőeljárásban - avagy mit kíván az Európai Unió. In: Farkas Áron (szerk.): Bűnügyi Tudományok Közlemények. Emlékkönyv Kratochwill Ferenc (1933-1993) tiszteletére. Miskolc, Bíbor Kiadó 9, 2003. 43., 62.
[46] Deres Petronella: Emlékkönyv Kratochwill Ferenc /1933-1993/ tiszteletére. Magyar Jog, 2005/1., 45-49.
[47] Róth Erika: Kratochwill Ferenc (1933-1993). In: Nagy Zoltán (szerk.): Jogász professzorok Miskolcon. A miskolci jogi kar fennállásának 40. jubileuma alkalmából. Miskolc, Miskolci Jogásztradíciók Megőrzéséért egyesület, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2021. 535.
[48] Farkas Áron: Tisztelt egybegyűltek, kolleginák, kollégák, hölgyeim és uraim! Advocat. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyvédi Kamara Folyóirata, 2013/1-4., 41.
[49] Dános Valér: Volt egyszer egy praxisorientált képzési programterv a Rendőrtiszti Főiskolán (1994-1995). Magyar Rendészet, 2021/Különszám.
Visszaugrás
