A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Bűnügyi Tudományok Intézete kezdeményezésére 2003-ban jelent meg az az emlékkötet, amely Kratochwill Ferenc emlékének adózik tisztelettel, születésének és halálának kerek évfordulóján. Kratochwill Ferenc oktatott az ELTE és a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, valamint a Rendőrtiszti Főiskolán. A miskolci Kar azonban alapító vezetőjét tiszteli a "tanár úrban": 1980-ban kezdte meg miniszteri biztosként az oktatásszervezést, ezt követően 1981 szeptemberében már, mint az Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatója köszöntötte az első miskolci jogászévfolyamot, majd 1983-ban, az Intézet karrá alakulásával, a miskolci Állam- és Jogtudományi Kar első dékánja lett. Egy évvel később a Művelődési Minisztérium Felsőoktatási Főosztályára kapott kinevezést, ezért Budapestre költözött. Kratochwill Ferenc, ahogyan Lévay Miklós, a Kar dékánja írja a kötet dékáni előszavában, "ötéves miskolci vezetői munkájával maradandót alkotott. Igényességével, ügyszeretetével, kompromisszum készségével megteremtette azokat az alapokat, amelyre a későbbi vezetők építhettek. ... egy sikeres miskolci Jogi Karért dolgozott, fáradhatatlanul." Igen megható olvasni azt a Kar első végzős hallgatói által Kratochwill Ferencnek írt levelet is, amely a joghallgatók feléje áradó szeretetét, rajongását tükrözi.
A kötet nyolc tanulmányt tartalmaz, melyek két nagy részbe tagolhatóak. Az első három tanulmány Kratochwill Ferenc egyik nagy kutatási témájához - a sértett büntetőeljárásban betöltött szerepéhez - kapcsolódik. A második rész tanulmányainak tematikája egyéb vegyes tárgyköröket ölel fel.
Dr. Prof. Király Tibor az emlékkönyv nyitó tanulmányában Kratochwill Ferenc: A sértett jogi helyzete a magyar büntető eljárási jogban című művét ismerteti. A szubjektív-emlékező bevezetőt a mű általános bemutatása követi, amelyben a szerző hangsúlyozza, hogy Kratochwill e munkájában nem elégedett meg kizárólag a tételes jog bemutatásával, hanem a történeti előzmények ismertetése mellett támaszkodott a bírói gyakorlatra és a külföldi jogi megoldásokra, valamint, hogy a műben kifejezett alapállása, egyáltalán munkájának iránya a sértett jogainak bővítése volt. A követke-ző rész a mű szerkezeti és tartalmi felépítésének fő vonalait tárgyalja, elsőként a sértett és a sérelem fogalmi meghatározásáról szól. Külön megemlíti a sértett kriminogén viselkedését, valamint kiemelten mutatja be Kratochwillnek a sértett büntetőeljárási jogképességére és cselekvőképességére vonatkozó nézeteit. E körben a sértett és a magánvádló büntetőeljárásban való személyes, illetve képviselő útján való fellépéséről esik szó; ennek kapcsán megtudhatjuk, hogy Kratochwill Ferenc egyrészt helyes megoldásnak tartja a törvényes képviselő bevonását mind a vádképviselet, mind a polgári jogi igény érvényesítésének ellátására, másrészt pártolja a szubszidiárius vádló intézményét. A sértetti vallomás megbízhatóságánál Király Tibor hangsúlyozza: Kratochwill többek között arra a következtetésre jutott, hogy a sértett tanúvallomását számos objektív és szubjektív tényező befolyásolhatja, melyek közül az utóbbiaknak tulajdonít nagy jelentőséget a téma tárgyalásakor. Ezen kívül művében támogatja mindazon kezdeményezéseket, amelyek a sértettnek állami eszközökből történő kártalanítására irányulnak. A tanulmány végén Király Tibor egy, a műben is taglalt problematikát - a több, illetve a meg nem határozható sértetti csoport jelenlétét a büntetőeljárásban -, az időközben beállott jogszabályi változások miatt, továbbgondolásra érdemesnek tart és ismerteti a több sértett előfordulásának változatait is. Az ismertető-elemző munka végül Kratochwill Ferenc azon meggyőző megállapításával zárul, amely szerint a sértettet, a bűncselekmény áldozatát, nem szabad megfosztani attól, hogy saját ügyében cselekvőleg lépjen fel.
Dr. Kiss Anna szintén az előbbi tanulmányban bemutatott művet tekinti írása kiindulópontjának, amelyben az ő gondolatmenetét követve - tulajdonképpen egyfajta, a kérdező Kratochwill és a megszólított szerző közötti, fiktív párbeszéd megidézésével - feleleveníti a sértetti jogállás múltbeli szabályozását, összevetve a jelenlegi rendelkezésekkel. Így próbálva továbbgondolni, megválaszolni a nyolcvanas évek végén megfogalmazott kérdéseket, melyek egy része, amint azt a szerző jelzi: "napjainkban is válaszra vár". A régi és az új Be. 'pár/bajának' elemzése során elsőként a pontosan be nem határolható sértetti közösség problematikáját veszi górcső alá. A hatályos szabályozás alapján az ilyen sértetti csoportok esetén a pro-cesszuális jogok nem illetik meg annak minden tagját, ebben az esetben az 1997. évi CLVI. törvény hatálya alá tartozó közhasznú szervezet is eljárhat, amelyet sértettek vagy sértettek egyes csoportjainak érdekképviseletére hoztak létre. A szerző rámutat arra, hogy ha közhasznú szervezet jár el, szükség van a sértettek meghatalmazására, ami viszont lehetetlen helyzetet teremt, ugyanis ha pontosan nem határozható meg kik is a sértettek, akkor kérdéses, hogy ki is fogja azt a meghatalmazást megadni. A másik problémát abban látja, hogy a jogszabályi feltételeknek megfelelve csak egy olyan közhasznú szervezet-típus létezik hazánkban (a gyermek- és ifjúsági érdekképviselet céljából megalakult közhasznú szervezet), amely gyakorlatilag eljárhat a Be.-ben meghatározott képviselőként. A következőkben kitér a sértett fogalmi meghatározásával és értesítésével kapcsolatos kérdésekre, majd a pótmagánvád intézményét tárgyalja. Ennek kapcsán említi, hogy Kratochwill az akkor hatályos törvényből nem hiányolta ezt az intézményt, hanem inkább a szubszidiárius vád bevezetését szorgalmazta, amit azonban a mai eljárási szabályok sem alkalmaznak. A pótmagánvádra vonatkozó hatályos rendelkezések mellé a szerző felidézi a XIX. századi szabályozást, valamint a reformelképzelések eredeti szövegét tartalmazó 1998. évi XIX. törvényt és ennek segítségével összehasonlítja a intézmény szabályozásának megoldásait, kritikai éllel zárva következtetéseit. Ezután a szerző a sértett büntetőeljárási jogképességének és cselekvőképességének helyzetével, illetve a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos változásokkal foglalkozik. A tanulmány befejező részében külön elemzi - a régi és az új Be. tükrében - a sértett jogi helyzetének sarkalatos pontjait az eljárás egyes szakaszaiban, kiemelve többek között a sértettnek a nyomozati és a bírósági szakaszban érvényesülő jelenléti, észrevételezési, indítványtételi, iratbetekintési, 'kérdezési'jogait, a sértett fellebbezési jogának hiányosságát a tárgyalási szakaszban és végül a sértett kötelezettségeiről szól.
Dr. Róth Erika munkáját, amelyben a sértett helyzetét, szerepét elemzi az Európai Unió elvárásainak fényében, szintén Kratochwill Ferencnek a sértett helyzetével kapcsolatban írt két kiemelkedő munkája ihlette. A tanulmány úgy dolgozza fel az elemzendő témakört, hogy a hatályos törvény rendelkezéseit az Európai Tanács 2001. március 15-én elfogadott Kerethatározatában foglalt elvárásokkal szembesíti. A Kerethatározatról írt általános bevezetőt az irányadó Kerethatározat 2. cikke és a hatályos Be. rendelkezéseinek összevetése követi. A szerző arra megállapításra jut, hogy a különösen veszélyeztetett sértettekre a Be. kellő figyelmet fordít, nagyobb problémát lát viszont a sértett személyes méltóságának biztosításával kapcsolatban s felveti, hogy a sértett bizonyos közreműködési kötelezettségét a jogalkotó - akár elzárással - szankcionálja is, ami groteszk helyzeteket teremthet. A következőkben a sértett kihallgatásának, információhoz való jogának problematikája kerül elemzésre, majd a további kerethatározati kívánalmak között tárgyalja az áldozatok kiadásainak megtérítését, melyre a Be. lehetőséget ad és a sértett személyes biztonságának és magánszférájának védelmét biztosító szabályokra vonatkozó követelményeket, amelyet a hatályos Be. több szinten is biztosít, mint az a VII. fejezetben foglalt tanúvédelmi szabályokból kitűnik. E körben kiemelt figyelmet szentel a szerző a személyes vallomástételt 'kiváltó' lehetőségeknek: az írásbeli vallomástételnek és a zártcélú távközlési hálózat útján történő kihallgatásnak, amelyek részletes tárgyalásra kerülnek, valamint annak a rendelkezésnek, amely alapján biztosítani kell, hogy a sértett és a tettes a bíróság épületében ne találkozzanak, csak ha ezt a büntetőeljárás teszi szükségessé. A sértett kártérítési igényének a büntetőeljárás keretében történő elbírálását illetően kiemelten foglalkozott a méltányos határidővel, ezen kívül a sértettnek a büntetőeljárás keretében lefoglalt tulajdonának visszaszolgáltatásával és hangsúlyozza a mediáció fontosságát. Kiemelt figyelmet érdemelnek a tanulmány áldozatvédelemmel kapcsolatos megállapításai, levont következtetései. Ezt követően a szerző értékes-érdekes világba vezeti az Olvasót: kitekintést nyújt a skót büntetőeljárásnak a sértett helyzetének terén elért eredményeiről és kitűzött céljairól, követendő példaként állítva a hazai - jövőbeli -megoldások elé. Megtudhatjuk, hogy az igazságszolgáltatásban résztvevő állampolgárok tájékoztatása milyen kiforrott, példaértékű a skót Állampolgári Kar-tában, majd azt a jelentést vonja vizsgálata körébe a szerző, amely a Kerethatározati elvárások és a skót rendszer összevetésének eredményeit rögzíti. Ennek során külön kiemelve a skót áldozatvédelmi rendszer, speciális kihallgatási technikák, az online feljelentés, a sértetti tájékoztatás vívmányait. Összegzésképpen leszögezi, hogy a Kerethatározat nem kívánja meg a büntetőeljárásra vonatkozó jogszabályok gyökeres átalakítását, inkább több figyelmet követel a sértetti jogok, érdekek érvényesítésére az eljáró hatóságok és a kormányzat részéről. Végül konkrét javaslatokkal világít rá a Kerethatározat elvárásait megoldandó feladatok körére, ezek között említve annak biztosítását, hogy a sértett elkerülhesse a terhelttel való találkozást az eljárás során, a mediációs eljárás meghonosítását és a sértettel foglalkozó szakemberek speciális képzésének megteremtését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
