Tóth Judit: A rendészet alkotmányossági minimumai és az alaptörvény (KJSZ, 2011/2., 15-27. o.)

Az Alaptörvény elfogadása időszerűvé teszi annak rövid áttekintését, hogy a rendészet hatékony, a társadalmi és a nemzetközi elvárásoknak megfelelő, jogállami működése miként lesz biztosítható a jövőben Magyarországon. Eddig is, az Európai Unió tagállamaként és többtucatnyi rendészeti, így bűnüldözési, határ-ellenőrzési, nemzetközi migrációs kontrollt, terrorelhárítást és közbiztonságot szolgáló, az emberi jogok védelmét célzó kötelezettség részeseként kellett cselekednie a hazai rendőrségnek, vámszerveknek, büntetés-végrehajtási és nemzetbiztonsági szerveknek[1], ám két lényeges ponton következik be változás.

(a) az Alaptörvény érvénytelenítette az Alkotmányt és nyilvánvalóan az annak alapján született teljes rendészeti jogot. Várhatóan rövidesen megszületnek a sarkalatos törvények, valamint a törvényhozási tárgyakba tartozó ügyekben az új szabályozás, függetlenül attól, hogy azokról eddig alacsonyabb szinten rendelkeztek-e;

(b) az Alaptörvény bizonyos új ideológiai és tartalmi elemeket vezet be a rendészeti jogba is, különösen az állam és a jogrend funkcióit illetően. Ez áthatja majd a közjog egészét, de a lakosság számára gyorsan érezhetővé olyan jogterületeken válik, amely a napi konfliktuskezelést érinti.

Miért kell a változás?

E változtatások indokai közt szerepelhet a rendőrség társadalmi elfogadottságának, támogatottságának emelése. Például a 15-29 éves korosztály[2] bizalma a rendőrségben csökkent, míg a honvédségben nőtt 2004-hez képest a legutóbbi, 2008-as felmérés szerint. A köztársaság egyéb intézményeivel kapcsolatos bizalom persze e kettőnél legalább a pozitív tartományban van, de ez a csökkenés jelzi, hogy a rendőrség a társadalmi elvárásoknak kevésbé tud mára megfelelni, mint akár néhány évvel korábban. Ugyanez a korcsoport harmada nyilatkozott úgy, hogy mindegy, demokráciában vagy diktatúrában él, és 14 százalékuk szerint pedig bizonyos feltételek esetén jobb diktatúrában élni, mint demokráciában. Ettől függetlenül, a legfőbb állampolgári követelménynek azt tartották, hogy engedelmeskedjünk a törvényeknek és fizessük be az adókat, járulékokat. Ez tehát nem támasztja alá az ifjúsági radikalizálódás miatti "keményebb rendőrség" követelését, miközben kiérezhető az elégedetlenség a parlamenttel és a kormánnyal szemben, jogkövető polgárként és adózóként.

Bizalmi index (100 fokú skálán)

Mivel nem volt szervezeti, jogállásbeli átalakítás a vizsgált időszakban a rendőrségnél, igen valószínű, hogy a működés hatékonysága, netán törvényessége és szakszerűsége jelenti a rendőrséggel szembeni bizalom csökkenését.

A kormányzati elvárások is magyarázhatják, miért kerül sor a rendészeti szabályok módosítására. Ezt az alaptörvény javaslata feletti parlamenti vita révén jól nyomon követhetjük, ideértve azt a néhány ellenzéki felszólalást is, amely kritikát tartalmazott.

"Hiányzik az a fordulat, hogy az állam nemcsak védi, hanem biztosítja az alapvető jogok érvényesülését. Ezek az alapvető jogok azonban akkor mit sem érnek, ha az állam nem teszi hozzá az intézményes garanciáit".[3] Ezzel az I. cikk (1) bekezdésében foglaltakat bírálta, miszerint "Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége." Szintén az egyértelműséget hiányolták, amikor feltették a kérdést: "mit jelent, hogy kinyilvánítjuk [az 1949-es és 1989-es alkotmány] érvénytelenségét? [] rendkívül nyitott kérdés [] de ennek semmi következménye nincsen az Alkotmánybíróság ilyen határozataira", mert ha ez igaz lenne, akkor értelmetlenné válnak a hitvallásban lévő mondatok.[4] Pedig ott fontos kijelentések találhatóak, determinálva a rendészet új alkotmányos útját. "Az alaptörvény kijelöli azt a megvalósítani kívánt célt, amelyet az egyéb részletező rendelkezések [fejtenek ki]. A cél tehát a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság és a szabadság kiteljesítése. [] azt teszi hozzá ez az alaptörvény-tervezet a magyar közélethez, ami nem volt benne, az értékeket, azt, hogy honnan jöttünk, hová megyünk, és milyen úton kívánunk oda eljutni".[5] Például ebből az értéktani megközelítésből fakad a polgári védelmi kötelezettség előírása, azaz "amikor nagy bajban van az ország, akkor igenis az állam élhet azzal a lehetőséggel, hogy polgárait nyomatékkal megkéri arra, hogy segítsenek egymásnak, segítsenek az országon. Szerintem ez a felelősség tekintetében egy nagy előrelépés, és az eddigi alkotmányban nyoma sem volt ennek a gondolkodásnak."[6] A felelősség elvét hangsúlyozta a honvédelmi miniszter is, amikor amellett érvelt, hogy "az alaptörvény terjedelmi korlátai ellenére sem mellőzhetjük a különleges jogrend megjelenítését. Az alaptörvény maga határozza meg azokat az eltéréseket, ameddig és amennyiben a hatalommegosztás elveitől el lehet térni, illetve ameddig a polgároktól a többletkötelezettségeket lehet elvárni részint a felelősségi elv, részint a nevesített honvédelmi részkötelezettségek alapján".[7] Ez a megkülönböztetés alapozza meg, hogy miért hozták létre az önkéntes honvédelmi tartalékos rendszert, és hol kezdődik az állampolgári felelősség, a többletkötelezettség és a honvédelmi (rész)kötelezettségek sora.

Segít megérteni a közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár is a nemzeti hitvallásnak azt a sorát, hogy "Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése". Szerinte ugyanis a közjó szolgálata - amelynek értelmezése mindig az aktuális hatalomtól függ, azaz nem örök érvényű, stabil, általánosan elfogadott[8] - "egyszerre jelenti a közösség, a nemzet együttműködését és az egyéni érdekek háttérbe szorítását, amelynek eredménye a jó állam kialakítása [] az alkotmány nemcsak egy közösség alapdokumentuma, hanem egy olyan normahálózat, egy olyan normaösszesség, amely jogközösséget teremt, és mint jogközösséget teremtő erő közösséget teremt. A jó állam azt jelenti, hogy egy kiszámítható és stabil állam jön létre."[9] A jó élet, a közösség és a jó állam tehát nem választható el egymástól, az együttműködés pedig a közérdek (közjó) feltételen elsőbbségét jelenti, amelynek meghatározója és egyben képviselője az állam (közhatalom), míg az egyéni érdekek (pl. a tőketulajdonos profitszerzése egy tőkés gazdaságban) legfeljebb csak másodlagosak lehetnek. Mivel a rendészet is része az államhatalomnak, fontos lehet, hogy "a tervezet alapelvi szinten rögzíti a korszerű államvezetés garanciáit. Ezek között kiemelendő, hogy az állam működésének hatékonysága, a közszolgáltatások színvonalának emelése, a közügyek jobb átláthatósága és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében törekszik az új műszaki megoldások és a tudományos eredmények alkalmazására." A tudomány és az innováció tehát csakis ebben a szolgálólány-kontextusban érdemel majd állami támogatást. A jó élet és jó államvezetés, közhatalom másik komponense, hogy "a tisztességes eljáráshoz való jognak a közigazgatási hatósági eljárásokban is érvényesülnie kell." Ez ugyanis "a kiszámítható jogállami működés és a jó állam megteremtésének alapfeltétele, mindez együttesen biztosítja, hogy az emberek bármilyen eljárásban azonos feltételek mellett, az állami szervek képviselőivel és az ellenérdekű felekkel is egyenrangú félként, egyenlő méltóságú személyként vehessenek részt." Ez új dimenziókat nyit, mert eddig a felperes és alperes, az ügyfél és a hatóság, az ellenérdekű felek egyenlő méltósága és azonos jogállása helyett - be kellett érnünk az ésszerű idejű eljárással, a fegyveregyenlőséggel vagy a hatósági pártatlansággal. A közpénzügyek szabályozása önálló összetevőjévé vált a jó állam megteremtésében, mert nem engedi eladósítani a helyi önkormányzatokat és a költségvetést, államháztartást. Végül további komponens az államtitkár asszony útmutatása szerint a jó állam megalkotásában, "a korszerű közigazgatás filozófiája mellett, hogy biztosítja a demokratikus hatalomgyakorlás évszázadok során kialakított, elengedhetetlen feltételeit is. [] az egyes állami funkciókat gyakorlók körét, jogkörét és felhatalmazását elkülöníti egymástól, és rendezi eltérő kiválasztásukat, megbízatásukat és legitimációs forrásukat." A hatalommegosztás, az erős legitimációjú önkormányzatok így válnak a közigazgatás fundamentumává a beszéd végére, amely azzal a bizakodó kijelentéssel zárul: "Az alaptörvény mindezen rendelkezései hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy jól működő, költséghatékony és az állampolgárok számára magas színvonalú közszolgáltatásokat biztosító európai közigazgatási rendszer jöjjön létre. Alapvető fontosságú ugyanis, hogy az ügyfelek, az állampolgárok számára kerül kialakításra egy korszerű és szakszerű ügyintézést biztosító, eredményes és hatékony állam." A jogállamiság programjából és követelményéből egyéb komponensek tehát nem relevánsak.