"Az itt következő megállapításoknak csak annyiban van valamelyes indokoltságuk és jelentőségük,
amennyiben a szemlélő nem helyezkedik eleve a tagadás vagy reménytelenség álláspontjára
a népképviseleti törvényhozás gondolatának komolysága, eredményessége vagy jövője tekintetében.
(Goltner Dénes: A választási rendszer és eljárás befolyása az országgyűlési képviselő-választások érvényességére, 1933)
Az Országgyűlés 2011. december 30-i ülésnapján fogadta el az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvényt (Vjt.), amely teljesen átalakította az országgyűlési választási rendszert. E tanulmány nem átfogó elemzést ad a törvényről. Egyrészt kizárólag alkotmányjogi szempontokat vesz figyelembe, így vizsgálódási körén kívül esnek a jogfilozófiai, politológiai és szociológiai megközelítések megállapításai. Másrészt nem törekszik a törvény egészének általános bemutatására és elemzésére, célja kizárólag az, hogy számba vegyen néhány alkotmányjogi dilemmát, a törvény szövegét elsősorban az Alaptörvényhez, az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakított követelményekhez és a vonatkozó nemzetközi emberi jogi egyezményekhez mérve.
A Vjt. beváltja a parlament létszámának csökkentéséhez fűzött reményeket, és az országgyűlési képviselők számát 199-ben határozza meg.[1] Mivel az Alkotmányhoz hasonlóan az Alaptörvény sem rendelkezett a választási rendszer részleteiről, a választási rendszer meghatározása tekintetében az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a törvényhozó hatalomnak továbbra is széles mozgástere van. Ez a széles mérlegelési jog alkotmányjogi szempontból jelentősen meghatározott, hiszen csak az Alaptörvény keretei között gyakorolható. A választási rendszer meghatározásakor az Országgyűlésnek figyelemmel kell lenni egyrészt az Alaptörvényben meghatározott választási alapelvekre, másrészt arra, hogy a törvényi szabályok alapvető jogot Alaptörvénybe ütköző módon nem korlátozhatnak.[2]
A csaknem felére csökkenő létszám mellett nyilvánvalóan nem volt fenntartható a korábbi, háromelemű, vegyes választási rendszer. A Vjt. egy sajátos kompenzációs mechanizmust tartalmazó vegyes rendszert hoz létre, amely két elemből tevődik össze. 106 országgyűlési képviselőt egyéni választókerületben, 93 képviselőt pedig országos listán választanak. A választás egyfordulós, főszabály szerint kétszavazatos, érvényességi küszöb nincs.[3]
Az egymandátumos egyéni választókerületben a választópolgár egy egyéni jelöltre szavazhat, a képviselők relatív többség alapján nyerik el a mandátumukat. A választási rendszer másik eleme az országos listás szavazás, ahol az egész ország egy többmandátumos választókerületet alkot. A választópolgárok egy kötött listára szavazhatnak, preferenciális szavazásra nincs lehetőség. Az országos listás mandátumokat a listákra leadott szavazatok és a töredékszavazatok összege alapján osztják ki. Töredékszavazatnak minősül az egyéni választókerületben a mandátumot nem szerző jelöltre leadott szavazat, valamint a mandátumot szerző jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradt szavazatszám. A mandátumok elosztása a d’Hondt-formulával történik azzal, hogy a rendszer egy ötszázalékos explicit küszöböt is magában foglal.
A rendszer legmeghökkentőbb eleme természetesen az, hogy az egyéni választókerületben mandátumot szerzett jelöltnek is járnak töredékszavazatok. Ebben az esetben ugyanis a töredékszavazatok nem a hagyományos kompenzációs funkciót töltik be, azaz a rendszer arányosabbá tételére szolgálnak, hanem éppen az aránytalanság, a "győztes mindent visz" elv érvényesítése a cél.
Hogyan viszonyul ez a rendelkezés az Alaptörvény választójogi rendelkezéseihez? Mint láttuk, az Alaptörvény - mivel nem határoz meg egy adott választási rendszert - széles mozgásteret biztosít a választási rendszer meghatározására a törvényhozónak. A rendszer ezen eleme nem korlátozza a választójogot mint alapjogot. A választási rendszer arányossága, az arányos képviselet pedig - több más európai ország alkotmányával ellentétben - nem szerepel az Alaptörvényben meghatározott választási alapelvek között.[4]
Ami a nemzetközi egyezményeket és az ahhoz kapcsolódó gyakorlatot illeti, általában azok is a választási rendszer kialakításához fűződő széles mérlegelési jogot ismerik el.
Az ENSZ Közgyűlés 44/147. számú határozatában rögzítette, hogy nincsen egy, kizárólagos politikai és választási rendszer, amely minden államban és minden nép számára alkalmazható lenne. A politikai rendszer és választási rendszer megválasztását történelmi, politikai, kulturális és vallási tényezők határozzák meg. Némely választási rendszer, mint pl. a relatív többségi rendszer azonban csökkenti bizonyos szavazatok értékét és egyes csoportokat megfoszthat a valódi képviselettől.[5] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya nem emel ki egyetlen választási rendszert sem, viszont bármely működő választási rendszernek összhangban kell lennie a 25. cikkben védett jogokkal, és biztosítania kell, hogy a választók akarata szabadon kifejezésre juthasson.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának álláspontja szerint a választási rendszer megszervezésének és működtetésének számos módja van, és - többek között - a történelmi fejlődés, a kulturális sokszínűség és a politikai gondolkodás terén is nagy eltérések figyelhetőek meg Európában.[6] A Bíróság álláspontja szerint a választási rendszer megválasztásakor a szerződő államoknak széles mérlegelési joguk van. Ebben az összefüggésben az Emberi Jogok Európai Egyezménye Első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikke nem megy tovább a szabad és ésszerű időközönként tartott, titkos választás követelményénél, amit olyan körülmények között tartanak, ami biztosítja a nép véleményének szabad kifejezését. E tartózkodó megfogalmazásból az vezethető le, hogy a cikk nem állít fel kötelezettséget egy meghatározott rendszer - pl. arányos vagy többségi rendszer - felállítására.[7]
A Bíróság szerint a választási rendszereknek olyan követelményeknek kell megfelelniük, amelyek alig egyeztethetőek össze egymással: egyrészről igazságosan, hűen tükrözniük kell a választópolgárok akaratát, másrészről úgy kell összehangolniuk a különböző véleményeket, hogy világos és koherens politikai akarat formálódjon. E feltételek mellett az "olyan körülmények között, melyek a törvényhozó testület megválasztását illetően biztosítják a nép véleményének szabad kifejezését" fordulat a választópolgárokkal és a jelöltekkel szembeni egyenlő bánásmódot foglalja magában.[8] Bár a Bíróság elzárkózik attól, hogy valamely választási rendszert kizárólag elfogadhatónak minősítsen, a konkrét ügyekben nem tekinthet el annak vizsgálatától, hogy a rendszer összhangban áll-e az Egyezmény által megkívánt követelményekkel, melyek a széles mérlegelési jog korlátját jelentik. Ilyen pl. hogy a választási rendszer nem zárhat ki személyeket vagy csoportokat a politikai életből és különösen a törvényhozó hatalom megválasztásából.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
