https://doi.org/10.59851/mj.72.06.9
Aki a szexuális bűncselekmények irányadó kúriai gyakorlatát szeretné megismerni a 2012. évi Btk. hatálybalépése óta, komoly nehézségbe ütközik. Az Ítélkezési Gyakorlat rovatban ezért most rendhagyó módon nem egy kúriai döntés bemutatására kerül sor, hanem annak a helyzetnek a feltárására és értékelésére, hogy a Bírósági Határozatok Gyűjteményében miért nem találhatunk a szexuális bűncselekményekre vonatkozó precedensképes határozatokat.
Kulcsszavak: Bírósági Határozatok Gyűjteménye; korlátozott precedensrendszer; szexuális bűncselekmények
Anyone who wants to learn the relevant Supreme Court's practice in sexual offences since the entry into force of the 2012 Criminal Code will encounter serious difficulties. This paper aims at exploring and assessing the situation as to why no precedent-setting decisions on sexual offences can be found in the official Collection of Judicial Decisions.
Keywords: Collection of Judicial Decisions; limited precedent system; sexual offences
A korlátozott precedensrendszer 2020. évi bevezetésével a korábbiakhoz képest is megnőtt a Kúria egyedi ügyekben hozott határozatainak a jelentősége. Ezeket a határozatokat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 163. § (1) bekezdése alapján a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzé kell tenni. A közzétételi kötelezettség az ügy érdemében hozott határozatokra és a kasszációs döntésekre is kiterjed. A BHGY-ben való közzététel tényéhez kapcsolódik az ún. precedensképesség, ami a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja szerinti előzetes döntéshozatali indítvány, valamint a 41/A-D. §-ok szerinti jogegységi panaszeljárás eljárásjogi alapját képezi.
E kardinális jelentőséghez képest meglepő, hogy a Btk. XIX. Fejezetébe tartozó (röviden: szexuális) bűncselekményeket illetően a BHGY-ben a precedensképes határozatoknak gyakorlatilag a teljes hiányával szembesülünk. Ez a vérfertőzés esetén - annak kriminálstatisztikai jelentéktelensége miatt - érthető,[1] a többi bűncselekményi tényállás esetében azonban nem. A szexuális kényszerítés (Btk. 196. §), a szexuális erőszak (Btk. 197. §), a szexuális visszaélés (Btk. 198. §) és a szeméremsértés (Btk. 205. §) bűncselekményeinek a Bűnügyi Statisztikai Rendszerben (BSR) regisztrált száma - a gyermekpornográfia (Btk. 204. §) nélkül is - évről évre 500 felett van. A Kúria tárgyalási jegyzékéből pedig megismerhető, hogy a három büntetőtanács valamelyike (vagy több is) heti gyakorisággal ítélkezik e bűncselekmények miatt folyó eljárásokban (szinte kivétel nélkül tanácsülésen).
A prostitúciós bűncselekmények (Btk. 200-203. §) körében hasonló a helyzet, azzal, hogy azok szignifikáns kriminológiai típusai de lege lata jellemzően már a Btk. XVIII. Fejezetében szabályozott emberkereskedelem és kényszermunka bűntettének minősülnek (Btk. 192. §). Ugyanakkor a XIX. Fejezethez tartozó precedensképes határozatok e körben szinte kivétel nélkül olyan ügyek, ahol az emberkereskedelem minősítés is felmerült.
Bár az ítélőtáblai határozatok precedensképességgel nem bírnak, a publikálási gyakorlat szempontjából érdemes röviden kitérni e bírósági szintre is, tekintettel arra, hogy a Bszi. 163. § (1) bekezdése alapján a közzétételi kötelezettség az ítélőtábla érdemi határozataira is kiterjed. A Kúriával ellentétben ítélőtáblai határozatok fellelhetők a BHGY-ben. 2020 előtt szélesebb körű a publikálás,[2] utána csökkenő tendencia látható, és 2023 óta gyakorlatilag az ítélőtáblák is leálltak e határozatok BHGY-ben való közzétételével.[3] Érdekes továbbá, hogy amíg a Fővárosi,
- 399/400 -
a Debreceni, a Pécsi és a Győri Ítélőtábláknak a szexuális bűncselekményekre vonatkozó gyakorlata a BHGY-ből több határozaton keresztül megismerhető, addig a Szegedi Ítélőtáblának mindössze egy-két határozatát tartalmazza az adatbázis.
Hasonló jeleséggel találkozhatunk a Kúriai Döntések - Bírósági Határozatok (BH) folyóirat vonatkozásában is. A csekély számú - mindösszesen hét - publikált határozat többsége 2021 előtti. Fontos hangsúlyozni, hogy az egyedi döntéseknek a BH folyóiratban való megjelenéséhez nem fűződik precedensképesség, azt csak a BHGY-ben való közzététel keletkeztetheti.
A precedensképes határozatok hiánya egyértelműen a Bszi.-nek a BHGY-ben közzéteendő határozatok köréről szóló szabályaira vezethető vissza. A Bszi. 163. § (2) bekezdés c) pontja szerint ugyanis a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény alapján indult büntetőeljárásban hozott határozat nem tehető közzé, ha ahhoz a sértett - a bíróságnak a hozzájárulás megadására irányuló felhívására - nem járult hozzá. A Bszi. e korlátozó rendelkezést - tartalmát tekintve - változatlan formában vette át az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvényből. Utóbbi előterjesztői indokolása szerint a korlátozás indoka a sértett személyiségi jogainak különös sérelme, amely még anonimizált közzététel esetén is fennállhat. Megjegyzendő, hogy a Bszi. semmilyen más bűncselekményi körre nem mérlegel ilyen potenciális személyiségi jogsérelmet, és a bűncselekmény típusára tekintettel nem korlátozza a közzététel körét.[4]
A közzétételt korlátozó normatív háttér gyakorlatilag két évtizede változatlan, de emellett is különösen szembeötlő nemcsak a BHGY-ben publikált határozatok folyamatosan csökkenő tendenciája, de a BH-k csökkenő száma is. Emögött - logikailag - két ok és azok együtthatása húzódhat meg: vagy a Kúriának (és az ítélőtábláknak) a sértett nyilatkoztatására vonatkozó gyakorlata változik, vagy a sértettek tagadják meg mind nagyobb arányban a hozzájárulás megadását.
A precedensképes határozatoknak a feltűnő hiánya - szemben a szélesebb körben publikált ítélőtáblai gyakorlattal - a bíróság eljárási formájával is magyarázható. Az ítélőtáblák rendes jogorvoslati eljárásban (másod- és harmadfokon) bírálják el a szexuális bűncselekményeket, és így sokkal nagyobb arányban járnak el nyilvános ülésen, mint a Kúria, amely - a kisszámú harmadfokú eljárástól eltekintve - rendkívüli jogorvoslatként, felülvizsgálati eljárásban ítélkezik, szinte kizárólag tanácsülésen. A tanácsülési eljárási forma - írásbeli eljárásként - pedig nem alkalmas a sértett nyilatkoztatására. Különösen úgy nem, hogy a Bszi. által megkövetelt nyilatkoztatás perrenden kívüli jognyilatkozat, amelynek semmilyen büntetőeljárási joghatása nincsen. Tovább nehezíti, sőt a nyilatkoztatás lehetőségét életszerűtlenné teszi, hogy a szexuális erőszak és a szexuális visszaélés sértettjei nagyszámban gyermekek, akik helyett - nem egy esetben a vádlottak padján ülő - törvényes képviselőnek kellene a nyilatkozatot megtenni.
A szabályozás idővonalát vizsgálva szembeötlő, hogy a szexuális bűncselekményekre vonatkozó közzétételi korlátozás 2005 óta változatlan. Amíg a sértetti személyiségi jogok - szexuális bűncselekményekkel összefüggésben előállható - különös sérülékenysége mindenképpen mérlegelendő szempont a közzététel körének korlátozásánál, addig a mérlegelés további szempontjai az elmúlt két évtizedben jelentősen módosultak.
1) A legnyilvánvalóbb körülmény, ami az újramérlegelést indokolja, a korlátozott precedensrendszer 2020. évi bevezetése. A Bszi.-ben a közzétételt korlátozó okok változatlanok maradtak, miközben a Kúriának a jogalkalmazás egységesítésében játszott szerepe tovább nőtt, és az ehhez rendelkezésre álló eljárási eszközrendszer átalakult. Mivel a szexuális bűncselekményekre vonatkozó precedensképes határozatok teljes egészében hiányoznak, ezért e bűncselekmények a jogegységi panaszeljárásból, sőt a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, a Kúria ítélkező tanácsa által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásból is kizártak. A korlátozott precedensrendszer logikájával aligha egyeztethető össze, hogy egy teljes Btk. Fejezet de facto kívül marad a rendszeren.[5]
2) Nem túlzás azt állítani, hogy a 2012. évi C. törvénnyel újrakodifikált Büntető Törvénykönyv legnagyobb - nemcsak szerkezeti, de tartalmi - változáson átesett különös részi fejezete éppen a nemi bűncselekményeket újraszabályozó XIX. Fejezet.[6] Ez a helyzet igen jelentős jogértelmezési kérdéseket generált és folyamatosan gene-
- 400/401 -
rál a mai napig, figyelembe véve azt is, hogy a szexuális bűncselekmények törvényi tényállásait azóta is több jelentős novella érintette.[7] E módosítások beavatkoztak a szexuális erőszak tényállási szerkezetébe, teljesen átalakították a gyermekpornográfia törvényi tényállását, mindkét bűncselekmény esetén drasztikusan szigorítva a büntetési tételeket. A normatív változások mellett pedig e bűncselekmények kriminológiai körülményei is lényegesen átalakultak az utóbbi időszakban. Nemcsak a gyermekpornográfia költözött be az online térbe is, hanem a szexuális kényszerítés, az erőszak és a visszaélés szintén teret nyertek ott,[8] ami alapvető szabályozási kategóriák újraértelmezését teszi szükségessé (például szexuális cselekmény fogalma). Mindez a Kúria számára fokozott és folyamatos feladatot jelent a jogértelmezés és a jogalkalmazás egységességének megteremtésében.
A határozatok közzétételének hiánya folytán a Kúriának az egyes jogkérdésekben kialakított álláspontja nemcsak a jogászi szakma és a társadalom, de az alsóbb fokú bíróságok számára is ismeretlen marad. Az alsóbb fokú bíróságok bírái legfeljebb a saját ügyeiket érintő felülvizsgálati határozatokkal találkoznak, a szélesebb gyakorlatra nekik sincs rálátásuk.
3) A felmerülő számtalan jogértelmezési kérdéssel párhuzamosan külön is ki kell emelni, hogy a szexuális erőszak és a gyermekpornográfia minősített eseteire az elmúlt időszakban megemelt büntetési tételek már az élet elleni cselekményekkel helyezik egy szintre e bűncselekmények absztrakt társadalomra veszélyességét. Ilyen szankciómértékek mellett a jogértelmező precedensek hiánya még tovább fokozza a jogbiztonság sérelmének kockázatát.
4) Végül, de nem utolsósorban az áldozati érdekeket is szükséges mérlegelni. Az eredeti szabályozás a sértetti személyiségi jogok - a szexualitással és a szexuális bűncselekmények jellemzőivel összefüggő, különös - sérelmének a lehetősége miatt írta elő a sértetti nyilatkozat megkövetelését. Maga a szabály a BHGY létrehozásakor fogalmazódott meg, amikor az anonimizálási gyakorlatok még nem lehettek kiforrottak. Az azóta eltelt két évtizedben azonban bőven elegendő tapasztalatot szereztek a bíróságok, hogy az anonimizálást az ilyen bűncselekmények esetén fokozott körültekintéssel végezzék el. A személyiségi jogok védelmét természetesen az is szolgálni tudná, ha a sajtó kellő visszafogottsággal és körültekintéssel számolna be e bűncselekményekről.
A konkrét sértett érdekeivel szemben figyelemmel kell még lenni a szexuális bűncselekmények áldozatainak kollektív érdekeire is. Az áldozatvédelemmel mint társadalmi céllal, valamint az áldozatvédelmet segítő intézményi rendszer, a társadalmi tudatosság és e kriminalitási zónára vonatkozó társadalmi percepció erősítésével és főként a generális prevenció céljaival egyértelműen szembemegy, ha a bíróságoknak, és különösen a legfelső bírói fórumnak a szexuális bűncselekményekre vonatkozó ítélkezési gyakorlata "a sötétben marad". Ezzel szoros összefüggésben említendő, hogy az utóbbi évtizedben a szexuális bűncselekmények a társadalmi és a jogpolitikai érdeklődés középpontjába kerültek, ami önmagában nyomós érv a joggyakorlat megismerhetővé tétele mellett.
Véleményem szerint az áldozatvédelem körében is túlnyomóak tehát azok a szempontok, amelyek a precedensképes kúriai határozatok (és ezen felül az ítélőtáblai gyakorlat) megismerhetővé tételét, így a Bszi.-ben előírt korlátozás hatályon kívül helyezését teszik szükségessé. ■
JEGYZETEK
[1] A vérfertőzés (Btk. 199. §) törvényi tényállását a kriminológiailag jellemző típusokban a szexuális kényszerítés, a szexuális erőszak és a szexuális visszaélés minősített esetei konszumálják, így statisztikailag nem szignifikáns e bűncselekmény.
[2] 2020-ig a szexuális kényszerítésre, a szexuális erőszakra és a szexuális visszaélésre nézve ez összesen 64 ítélőtáblai határozatot jelent.
[3] Az összevetés kedvéért: míg a rablás esetében (Btk. 365. §) az ítélőtáblák a 2023. évi ügyszámmal is jelentősnek mondható számú határozatot publikáltak (19 határozat, sőt 2024-es ügyszámú határozatok is elérhetők már), addig a szexuális bűncselekmények körében gyakorlatilag egyet sem. A rablás azért használható összehasonlításra, mert hatásköri szempontból a szexuális erőszakhoz hasonlóan viselkedik: a tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, legsúlyosabb minősített esetei tartoznak elsőfokú törvényszéki hatáskörbe.
[4] Ez szolgálhat magyarázatul arra, hogy a Btk. XVIII. Fejezetében szabályozott emberkereskedelem és kényszermunka prostitúciós eseteiben (Btk. 192. §) miért találkozhatunk néhány precedensértékű határozattal.
[5] A bírósági határozatok nyilvánosságra hozatalának alkotmányos indokai között szerepel a jogbiztonság, az információszabadság mint a bírói hatalom átláthatóságának biztosítása, továbbá a bírósági előtti egyenlőség, az egységes jogalkalmazás [lásd Balogh Zsolt György: A bírósági határozatok közzétételének szabályozása Magyarországon. Infokommunikáció és Jog, 2013. (2), 87.]. Az egységes jogalkalmazás szempontja további lényeges elemmel, a korlátozott precedensrendszer bevezetésével bővült.
[6] Részletesen lásd Szomora Zsolt: Megjegyzések az új Büntető Törvénykönyv nemi bűncselekményekről szóló XIX. Fejezetéhez. Magyar Jog, 2013. (11), 649-657.
[7] Lásd a 2017. évi CLXXVII. törvényt, a 2020. évi V. törvényt, a 2021. évi LXXIX. törvényt.
[8] Lásd például Ambrus István: Digitalizáció és büntetőjog. Budapest, Wolters Kluwer, 2021. 221-233.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Visszaugrás
