A magyar bírósági rendszer alkotmányos kötelezettségének tesz eleget azzal, hogy a jogalkalmazás során keletkezett határozatokat széles körben hozzáférhetővé teszi. A bíróságok e kötelezettségüket a hagyományos közlési formákon felül 2007 óta már elektronikus úton is teljesítik. A jogalkalmazás egységesítését szolgáló, elvi jelentőségű döntéseken túl az elektronikus információszabadságról szóló már hatályon kívül helyezett 2005. évi XC. törvény - létrehozva a Bírósági Határozatok Gyűjteményét - azt is elrendelte, hogy a felsőbb bíróságok az egyedi ügyekben hozott érdemi határozataik elektronikus közzétételéről is gondoskodjanak. Ugyanakkor e határozatok közlése során a bíróságoknak a személyes adatok védelmét szolgáló követelményeket is tiszteletben kell tartaniuk, tehát a törvény elrendelte egyes adatoknak az elektronikus úton nyilvánosságra hozott döntésekből való törlését.
A törvény fenti rendelkezéseit 2007. július 1-je óta kell alkalmazni. Az elmúlt évek során nyilvánvalóvá váltak a határozatok anonimizálásával kapcsolatos egyes problémák. Valószínűleg a szabályozás egyes pontatlanságai vezettek értelmezési és alkalmazási nehézségekhez, következetlenségekhez, anomáliákhoz. Ezeken túlmenően a bíróságok oldaláról gyakran megfogalmazott panasz az anonimizálás végrehajtása során felmerülő adminisztratív többletteher.
Jelen vizsgálat célja tehát elsősorban a határozatok elektronikus közzétételével kapcsolatos szabályozás és gyakorlat áttekintése, és olyan javaslatok megfogalmazása, amelyek a jogállami követelmények kielégítése mellett a bíróságok ügyviteli terheit olyan módon csökkenthetik, hogy egyes esetekben rámutatnak az anonimizálás mellőzhetőségére.
A tanulmány megállapításai elsősorban az alábbi jogszabályok rendelkezésein alapulnak.
- Alaptörvény VI. cikk (2) és (3) bekezdés;
- Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés;
- Alaptörvény 32. cikk (4) és (5) bekezdés;
- 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv) az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról - IV. fejezet;
- 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: BSZI) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról - XII. fejezet;
- 1/2012. (I. 20.) OBH utasítás az Országos Bírósági Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról - 4. § (8) bekezdés;
- 21/2012. Kúria elnöki utasítás a Kúria Ügyviteli Szabályzatáról XI-XII. fejezet;
- 2011. évi CVIII. törvény a közbeszerzésekről - 172. § (11) bekezdés.
Az információszabadság mind a korábbi Alkotmány, mind a jelenleg hatályos Alaptörvény alapjogi fejezetében a kommunikációs jogok között szerepel, a rendszertani szerepe szerint azt kell biztosítania, hogy az állam - annak valamennyi szerve és szervrendszere - az önkormányzati feladatot és az egyéb meghatározott közfeladatot ellátó szerv - a társadalom számára, annak minden individuuma és kollektívája számára átlátható módon működjön.
Tárgya a közérdekű adat, amelynek döntően alaki kritériumokra alapított definíciója - legalábbis a prudens és a közjót szem előtt tartó jogalkotói cél szerint - a határozottságot hangsúlyozza, és könnyen alkalmazhatóvá teszi a vele kapcsolatos rendelkezéseket.
A jelenleg hatályos szabályozás[1] szerint közérdekű adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűj-
84/85
teményes jellegétől, így különösen a hatáskörre, illetékességre, szervezeti felépítésre, szakmai tevékenységre, annak eredményességére is kiterjedő értékelésére, a birtokolt adatfajtákra és a működést szabályozó jogszabályokra, valamint a gazdálkodásra, a megkötött szerződésekre vonatkozó adat.
Kommentárja szerint az Alaptörvény - összhangban a korábbi Alkotmánnyal kapcsolatban keletkezett számos tudományos közleménnyel, határozattal, az adatvédelmi országgyűlési biztosok véleményeivel és jogértelmezési gyakorlatával - "a közérdekű adatok esetében a hozzáférést és terjesztést kívánja biztosítani, amely a közügyekben, közéletben történő részvétel előfeltétele. Mindezt az Alkotmánybíróság is megerősítette, amikor kimondta, hogy a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés lehetővé teszi a választott népképviseleti testületek, a végrehajtó hatalom, a közigazgatás jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzését, serkenti azok demokratikus működését. A közügyek bonyolultsága miatt a közhatalmi döntésalkotásra, az ügyek intézésére gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás csak akkor lehet hatékony, ha az illetékes szervek felfedik a szükséges információkat. [32/1992. (V. 29.) AB határozat]"[2]
E szabadságjog gyakorlásának körében a hazai sajtó és a közvélemény az elmúlt bő két évtized során már gazdag tapasztalatokat szerzett. A közvélemény és a közérdekű adatokat kezelő szervezetek viszonyában tagadhatatlanul sok a feszültség is. Ezek abból fakadnak, hogy a közfeladatot ellátó szervek kellemetlennek és zavarónak érzik a társadalom, az egyes egyének és különösen a sajtó képviselőinek a közügyek - s ezzel összefüggésben a közérdekű adatok - iránti lankadatlan érdeklődését, mert tevékenységük (értsd: munka és egyéb "viselt dolgok") ellenőrzésnek eszközét látják benne. A mindenkori hatalom - közjogi felhatalmazottsága, pillanatnyi érdekei és demokratikus érzékének erőterében mozogva - rendre törekedett ennek a szabadságjognak a korlátozására. E törekvések különös módon érhetők tetten a közérdekű adat törvényi definíciójának átalakulásaiban. Amikor elfogadták az 1992. évi LXIII. törvényt, a közérdekű adatot igen röviden, szinte kibúvást nem engedő egyértelműséggel határozták meg. Közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot ellátó szerv kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső és a törvényben meghatározott kivételek körébe nem tartozó adat.[3]
Ezen a rendelkezésen nagyon nehéz fogást találni, és bármely közfeladatot ellátó szervnek úgy értelmezni, hogy ez nem is vonatkozik rá, illetve a nála kezelt adatokra. Jogvita esetén lényegében csak annyit kellett vizsgálni, hogy a kérdéses adat az adott szerv kezelésében van-e, s ha igen, nem esik-e a személyes adat, vagy államtitok, szolgálati titok fogalma alá. Amennyiben az adat nem minőült valamely kivételezett kategóriába tartozónak, az adatkezelő nem tagadhatta meg annak hozzáférhetővé tételét. Az évek folyamán aztán mind a definíció újabb és újabb elemekkel bővült, s az adatközlési szabályok is egyre részletesebbekké váltak, s minden újabb részlet egy-egy akadályt jelentett a hozzáférés útjában. Húsz év alatt így jutottunk el addig a szégyenteljes pillanatig, hogy a jogalkotásban felbukkant a "visszaélésszerű adatigénylés" gondolata, s egyúttal az a törekvés, hogy ennek törvényi eszközökkel elejét vegye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
