A másodfokú határozatot - amelynek dátuma: 2018. március 10.; ügyiratszáma: PE/002/408/2018.; tárgya: fellebbezés elbírálása - 2018. március 22-én kézbesítették a fogyasztó részére. A másodfokú hatóság a forgalmazó ("Társaság") képviselője által benyújtott fellebbezésre tekintettel az elsőfokú hatóság BP/FOGY/6254-2/2017. számú határozatát - az indokolás kiegészítése mellett - megváltoztatta: a fogyasztóvédelmi bírság összegét kettőszázötvenezer forintban állapította meg, emellett az elsőfokú határozatban szereplő kötelező rendelkezéseket hatályában fenntartotta; további kötelezésként került megállapításra, hogy a "Társaság" a továbbiakban a fogyasztói minőségi kifogásról szóló jegyzőkönyvet az NGM rendelet szerinti tartalmi elemekkel vegye fel, és termék kicserélése esetében a kötelező jótállás alá eső termékek jótállási jegyén a kicserélés tényét tüntesse fel (a határozat változtatással nem érintett részeit a másodfokú hatóság hatályában továbbra is fenntartotta).
A másodfokú hatóság határozatának indokolásában (a "I. A másodfokú hatóság döntése" cím alatt) hivatkozott a Ket. 105. § (2) bekezdésére, amely szerint: ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy az elsőfokú döntés meghozatalát követően új tény merül fel, vagy egyébként a tényállás további tisztázása szükséges, a másodfokú döntést hozó hatóság a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt; majd kimondta, hogy: "Jelen esetben a rendelkezésre álló adatok elegendőnek bizonyultak a megalapozott döntéshozatalhoz. A másodfokú szerv megállapítása szerint az elsőfokú hatóság a tényállást részben megfelelő módon feltárta, és a rendelkezésre álló bizonyítékokból helyes jogi következtetéseket vont le, ugyanakkor a Kérelmező által előadottak alapulvételével nem vizsgálódott és nem döntött minden fogyasztóvédelmi jellegű kérdésben, így további jogsértő tényállások megállapítására kellett sor kerüljön, mely a bírság megemelését indokolta, ezért az elsőfokú határozat megváltoztatása, és az indokolási rész kiegészítése vált szükségessé az alábbiak szerint."
Ezt követően a másodfokú határozat - "I/A. Jogsértő tényállások és az eljárási kérelem tartalmi vizsgálata" cím alatt - a következőket tartalmazza: "A másodfokú hatóság a Kérelmező beadványainak jogsértés megállapítására irányuló kérelmi részei tekintetben előzetesen leszögezi, hogy a hatósághoz benyújtott eljárási kérelem vizsgálata körében az elsőfokú hatóság kötött az eljárási határidőhöz, így nem teheti meg, hogy minden egyes ügyféli levelet követően újabb eljárási részletet vizsgáljon meg, szinte új eljárást indítva, mivel ez a vizsgált társaság számára is jogbizonytalanságot eredményez, akár végtelenségig elhúzva az eljárás lezárását megalapozó döntés meghozatalát. Ugyanakkor figyelemmel arra, hogy a rendelkezésre álló iratokból a másodfokú eljárás során megalapozott következtetések vonhatóak le a kérelem minden részére kiterjedően, ezért a kérelem egyes pontjait követve a másodfokú hatóság az alábbi megállapításokkal egészíti ki az elsőfokú döntés indokolását."; amellyel kapcsolatban véleményem szerint hangsúlyozandó: a hatóságnak az eljárási határidőn belül el kell járnia, döntést kell hoznia, a szóban forgó ügyben is minden kérelmezői (fogyasztói) beadványt meg kellett vizsgálnia, a fogyasztó a kérelmezői beadványokat a jogsértések bekövetkezéséhez képest haladéktalanul, azonnal és gyorsan (elektronikusan, az előző beadványokat is továbbítva) megküldte a hatóságnak, az első - forgalmazói jogsértésről szóló - fogyasztói beadvány (az NGM rendelet szerinti öt munkanap elteltével) 2017. október 31-én érkezett a hatósághoz, a második - forgalmazói jogsértésről szóló - fogyasztói beadvány (az NGM rendelet szerinti tizenöt nap elteltével) 2017. november 7-én érkezett a hatósághoz, a harmadik - forgalmazói jogsértésről szóló - fogyasztói beadvány a 2017. november 16-ai említett jogsértéseket követő napon (2017. novem-
- 271/272 -
ber 17-én) érkezett a hatósághoz, a negyedik - forgalmazói jogsértésről szóló - fogyasztói beadvány a "garanciális munkalap" fogyasztó részére történő átadását követő napon (2017. november 23-án) érkezett a hatósághoz, a fogyasztó 2017. november 24-én (pénteken) kapta meg a forgalmazótól a kicserélés tényét és időpontját tartalmazó jogsértő jótállási jegyet, amely jogsértő jótállási jegy miatt beadványát a következő munkanap, 2017. november 27-én (hétfőn) érkeztette a hatósághoz (a fogyasztó a 2017. december 6-ai elektronikus beadványában már nem forgalmazói, hanem elsőfokú hatósági jogsértésről - a hatóság hatáskörhiányról szóló jogellenes álláspontjáról - írt), az elsőfokú hatóság 2017. december 13-ai keltezéssel hozta meg határozatát, amely időpontig bőségesen módjában állt vizsgálni a benyújtott eljárási kérelmeket (az utolsó ilyen beadvány 2017. november 27-én érkezett az elsőfokú hatósághoz), megtehette, hogy "minden egyes ügyféli levelet követően újabb eljárási részletet vizsgáljon meg" ("szinte új eljárást indítva"), ez a "vizsgált társaság" számára sem eredményez, eredményezett jogbizonytalanságot, nem húzta el a "végtelenségig" "az eljárás lezárását megalapozó döntés meghozatalát" (a másodfokú határozat indokolása - néhány oldallal később - azt is tartalmazza, hogy: "Jelen döntés kapcsán - függetlenül a fellebbezési illeték Kérelmező általi lerovásának tényétől - a Kérelmezőnek az üggyel kapcsolatos észrevételeit érdemben megválaszolta a másodfokú hatóság, figyelemmel arra, hogy a Kérelmező által az elsőfokú határozattal kapcsolatban jelzett hiányosságokat az elsőfokú szerv hivatalból is észlelhette volna, és megtehette volna a szükséges cselekményeket." - megjegyzendő, a "Kérelmező" a fellebbezési eljárási illetéket nem rótta le); ha a döntést követően érkezik a hatósághoz eljárási kérelem, akkor a hatóságnak azt is el kell bírálnia: a hatóságnak a további, az egyéb - vállalkozás által elkövetett - jogsértéssel szemben is el kell járnia.
A másodfokú határozat indokolásának I/A/1. pontja - az NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdésére hivatkozva - az NGM rendelet 4. § (5) bekezdésének megsértéséről szól: "az öt munkanapot jóval túllépve, s nem is igazolható módon, november 11-én telefonon értesítették a fogyasztót a csereigény elfogadásáról és teljesítési feltételeiről."; az indokolás Mérlegelési szempontok című IV. pontja tartalmazza: "A fogyasztói igény teljesíthetőségével kapcsolatos álláspont jogszabályi időtartamon túli megadásával a Társaság bizonytalanságban tartva a fogyasztót érdekérvényesítési lehetőségeit korlátozta." "A jogsértő állapot időtartama tekintetében az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a társaság 5 munkanap helyett 13 munkanapon át nem tájékoztatta Kérelmezőt a szavatossági igény teljesíthetőségével kapcsolatos álláspontjáról. A másodfokú hatóság hozzáteszi, hogy az október 22-én felvett jegyzőkönyvi időponthoz képest október 27-éig kellett volna tájékoztatniuk a fogyasztót, ezzel szemben november 11-én telefonon értesítették a fogyasztót a csereigény elfogadásáról és teljesítési feltételeiről, mely igazolható módnak sem tekinthető. De mivel a Kérelmező közölte ezt az időpontot, ezért a kérelem teljesítéseként ez az időpont vehető alapul. Tehát további 10 munkanap telt el az 5 munkanapos határidő lejártát követően. Összességében tehát kétszeresen lépték túl az erre irányadó határidőt."
A másodfokú határozat indokolásának I/A/2. pontja a minőségi kifogásról szóló jegyzőkönyv szóhasználatával foglalkozik: "A másodfokú hatóság előzetesen leszögezi, hogy a társaság által alkalmazott, az NGM rendelet szerint felveendő, minőségi kifogás bejelentéséről szóló jegyzőkönyv minta nem egyezik a fogyasztóvédelmi hatóság weboldalán található mintával (http://fogyasztovedelem.kormany.hu/sites/default/files/jegyzokonyv_fogyasztoi_panaszrol_140521.pdf), ezért alappal nem hivatkozható, hogy az alapján készült volna a Társaság mintája."; tartalmazza továbbá: "nem szerencsés csak »garanciális hiba bejelentésére« vonatkozó szóhasználatot alkalmazniuk a nyomtatvány megnevezésében", mert a "társaság által alkalmazott jegyzőkönyv" "nem csupán a jótállásból eredő kifogások intézése, hanem az NGM rendelet által meghatározott körben alkalmazható"; "Az NGM rendelet szerinti jegyzőkönyvet fogyasztói szerződés esetén kell alkalmazni, ezért a »vásárló« megnevezés valóban nem egzakt, a »fogyasztó« szó a jogilag megfelelő."
"Kérelmező arra való utalása, hogy a »termék« szó használata is helytelen, nem alapos. A jegyzőkönyv nem csupán tartós használat-
- 272/273 -
ra rendelt fogyasztási cikkek esetében, hanem minden minőségi kifogással érintett ingó dolog kapcsán felveendő, ezért a termék szó használata megfelelő. Ezúton jegyzi meg a másodfokú szerv, hogy a jegyzőkönyv nyomtatványbeli szóhasználata (mint pl. termék, vásárló, garanciális hiba bejelentése) önmagában nem érinti a fogyasztók érdekeit, megtévesztésükre nem alkalmas, mivel nyilvánvaló élethelyzet, hogy minőségi kifogással érintett termék kapcsán teszi meg bejelentését, a nyomtatvány szóhasználata a minőségi kifogás rendezését sem közvetve, sem közvetlenül nem érinti. A jogszabály pontos jegyzőkönyv mintát nem tartalmaz, ezért annak kialakítása - tartalmi korlátok között - a forgalmazó feladata és felelőssége."
"A jegyzőkönyv második oldalán található szövegrész, miszerint »Alulírott Vásárló ezúton jelentem be a Jótállást vállaló/Garanciális Javítószolgálat felé a termékkel kapcsolatos problémát, s egyben kérem annak rendezését«, így valóban nem pontos. Figyelemmel arra, hogy a minőségi kifogást nem csupán jótállással érintett termék esetében lehet bejelenteni, így a »Jótállást vállaló« megfogalmazás nem egzakt, oda valóban a fogyasztóval szerződést megkötő »Forgalmazó« megfogalmazás feltüntetése a kívánatos." [Itt is érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a szóban forgó jótállás jogszabályon alapul, tehát nem "vállaló"-ról van szó.]
A másodfokú határozat indokolása szerint "A garanciális javítószolgálat vagylagos feltüntetése nem kifogásolható a Kérelmező által is felhozott rendelkezések alapján, hiszen az [Korm. rendelet] 5. § (1) bekezdése alapján a fogyasztó a kijavítás iránti igényét a vállalkozás által a jótállási jegyen feltüntetett javítószolgálatnál közvetlenül is érvényesítheti. Az NGM rendelet 6-7. §-ának figyelembevételével a javítószolgálat is köteles a szavatossági vagy jótállási igény nála közvetlenül való bejelentésekor az NGM rendelet szerinti jegyzőkönyvet felvenni."
"A jegyzőkönyv szerinti rendezés módja rubrika tartalma valóban kifogásolható azáltal, hogy előre kitöltötten csak az szerepel benne, hogy »Továbbítás a javítószolgálat felé«, figyelemmel arra, hogy a 3 munkanapon belüli cserekötelezettség teljesítése kötelező jótállásos termék esetében lehetséges a forgalmazó által, akkor is, ha nem ő a bútor gyártója, hiszen készleten rendelkezhet általánosságban tekintve ugyanolyan termékkel, mint amit eladott. A másodfokú hatóság felhívja a társaság figyelmét, hogy az NGM rendelet 4. § (1) bekezdése külön pontokban tartalmazza a szavatossági vagy jótállási igénye alapján a fogyasztó által érvényesíteni kívánt jogot (f pont), valamint a szavatossági vagy jótállási igény rendezésének módját vagy az igény, illetve az az alapján érvényesíteni kívánt jog elutasításának indokát (g pont). Ennek tehát a felvett jegyzőkönyvben is jól el kell különülnie, míg a jelenleg alkalmazott mintában ez a két tartalom nem egyértelműen kerül megjelenítésre, a kicserélés iránti igény elutasításának indoka a jegyzőkönyvben pedig nem szerepel. Ugyanakkor figyelemmel arra, hogy a termék kötelező jótállás alá esik, a 3 munkanapon belül bejelentett csereigényt további vizsgálat és javítószolgálati bevizsgálás nélkül is teljesíteni szükséges, amennyiben rendelkezésre áll cseretermék. A jegyzőkönyvben tehát meg kellett volna indokolni, hogy a cserekötelezettségnek azért nem tesznek azonnal eleget, mivel egyedileg legyártott termék révén abból nem rendelkeznek készlettel, ezért az igény a gyártó felé továbbítandó. A fentiek alapján a másodfokú hatóság határozatának meghozatala során további jogsértésként tárta fel az NGM rendelet szerint felveendő jegyzőkönyv tartalmi szabálytalanságait, melyek az NGM rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontját, f) és g) pontját, (2) bekezdését sértették, ezért további kötelező rendelkezés beiktatása volt indokolt."
A másodfokú határozat indokolásának I/A/3. pontja a jótállási jeggyel kapcsolatos megállapításokat taglalja; ismerteti az elsőfokú hatóság eljárása során megállapított jogsértéseket, valamint megállapítja, hogy "az elsőfokú döntésben valóban nem szerepel erre való utalás": "az Fttv. szerint megtévesztő volt-e a jótállási jegyben szereplő azon hivatkozás, miszerint »A vásárolt termékre egy év jótállást vállalunk«." A másodfokú hatóság döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a jótállási jegy belső oldalán "a jótállási igény érvényesítéséről szóló tájékoztató részben úgy került megfogalmazásra, hogy »A jótállási igény a jótállási jeggyel érvényesíthető [151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 4. § (1)]. A jótállás időtartama
- 273/274 -
egy év.«"; hivatkozott az Fttv. 4. § (1) bekezdés első mondatára, és kifejtette: "Az Európai Bizottságnak a 2005/29/EK irányelv végrehajtásáról/alkalmazásáról kiadott 2009. december 3-i iránymutatása hangsúlyozta, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában szereplő átlagfogyasztó kritikus, piaci magatartásában tudatos és körültekintő személy. Tájékozódik a termékek minőségéről és áráról, és hatékony választásokat tesz. A bírói gyakorlatot illetően kiemelendő, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a 2.Kf.27.171/2012/4. számú ítéletében (3/2010. VJ) megállapította, hogy az ésszerűen tájékozottan, az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel eljáró átlagfogyasztó azonban - a bevett túlzások kivételével - nem kételkedik a tájékoztatások szavahihetőségében, azokat nem fogadja fenntartással, hanem jóhiszeműen bízik valóságtartalmukban. Az ésszerűen eljáró fogyasztó nem gyanakszik, bízik az üzleti tisztesség követelményének érvényesülésében, abban, hogy a számára adott tájékoztatás igaz, pontos. Az ésszerűen eljáró fogyasztó nem köteles további kutakodást folytatni annak érdekében, hogy a hozzá eljuttatott üzenet valóságnak megfelelő, teljes tartalmát megismerje, kivéve, ha erre az üzenet küldője nyomatékkal felhívja vagy a szöveg tartalmából e kötelességre erős üzenet van. A másodfokú hatóság álláspontja szerint a két tájékoztatást együttesen kell értékelni annak megítélése kapcsán, hogy az adott tájékoztatás megtévesztő-e az átlagos fogyasztók számára. A fogyasztó számára kellő körültekintés mellett előzetesen megismerhető, hogy a 10.000,- Ft vételár feletti bútorok esetében egyéves kötelező jótállás biztosított. A jótállási jegyben szerepel a kötelező jótállásra vonatkozó rendelkezés megjelölése. Valóban szerencsésebb lenne, ha a jótállási jegyen olyan tájékoztatás szerepelne, miszerint a vásárolt termékre egy év kötelező jótállás biztosított, ugyanakkor az átlagfogyasztó számára a jelenlegi tájékoztatás nem plusz jogosultságot, sőt nem is szerződéses jótállást feltételez, hiszen akkor lenne megkülönböztető jellege az információnak, ha a szűk tájékoztatáson kívül olyan felhanggal jelenne meg, mint egy többletérték az adott termékhez viszonyítva. Bár szűk a mezsgye az ilyen jellegű tájékoztatások megtévesztő jellegűként való értékelése kapcsán, a másodfokú eljárás során - együttesen figyelembe véve a jótállási jegy információit - ezzel kapcsolatban jogsértés megállapítására nem került sor, különös tekintettel arra, hogy a jótállási jegy átadása már a termék vásárlását követően történik, a fogyasztó érdemi döntésére nem kiható jelleggel, a kötelező jótállás időtartama pedig valóban egy év. A társaság figyelmébe ajánlható azonban a fogyasztóvédelmi hatóság által korábban kidolgozott jótállási jegy minta a saját dokumentációjuk korszerűsítéséhez: http://www.fogyasztovedelem.kormany.hu/sites/default/files/jotallasi_jegyminta_141128.pdf"
A másodfokú határozat indokolásának Mérlegelési szempontok című IV. pontjában - a jótállási jeggyel kapcsolatos megállapításokkal összefüggésben - szerepel: "A fogyasztók érdeksérelmének körében figyelembe vette, hogy a tájékoztatási hiányosságok, a megtévesztő tájékoztatás súlyosan sértette a fogyasztó tájékoztatáshoz fűződő alapvető érdekét. Nem megfelelő tájékoztatás hiányában az áru meghibásodása esetén a fogyasztó nem érvényesítheti a jogszabályban biztosított jótállási, szavatossági igényét, mivel - a másodfokú hatóság észrevétele szerint - lehetséges, hogy meg sem kísérli érvényesíteni jogait, így érdekérvényesítéshez fűződő alapvető jogok sérelme is fennáll. A hatálytalan információk révén a fogyasztók tájékoztatáshoz való joga sérült."
A másodfokú határozat indokolásának I/A/4. pontja tér ki az NGM rendelet tizenötnapos szabályára: a másodfokú hatóság kimondta, hogy az illetékes fogyasztóvédelmi hatóság - az NGM rendelet 8. § (1) bekezdése alapján - az NGM rendelet 5. §-a vonatkozásában köteles eljárni, de álláspontja szerint a tizenöt napon túli teljesítés a konkrét esetben nem sérti az NGM rendelet 5. §-át: "A 15 napos határidő vizsgálata során a kötelező jótállást érintő 3 munkanapos cserekötelezettségből szükséges kiindulni." (hivatkozva az 1744/2007. számú közigazgatási elvi határozat); "[...] A Korm. rendelet nem ad lehetőséget arra, hogy a hiba eredetét a forgalmazó megvizsgálja a 3 munkanapon belül benyújtott csereigények esetében. Ha az azonnali csere azért nem lehetséges, mert a fogyasztási cikk átmenetileg nincs a forgalmazó üzletében vagy raktárában, úgy a forgalmazónak törekednie kell a Korm. rendelet szerinti kicserélés tizenöt
- 274/275 -
napos határidejének megtartására." [vö. NGM rendelet 5. §]; "A rendelkezésre álló iratokból kiderül, hogy a Társaság a cserét azonnal nem tudta eszközölni, mivel a termék újbóli legyártatására volt szükség, a minőségi kifogás jegyzőkönyvezése után pedig továbbították a kifogást a gyártó felé, akinek közreműködésével végül november 16-án került sor a cserére. Kérelmező helytállóan kifogásolta, hogy az elsőfokú eljárás során nem került vizsgálat alá a 15 napos határidő betartására való törekvés, illetve a 3 munkanapon belüli cserekötelezettség teljesítése, hiszen a Korm. rendelet 7/B. § (1) bekezdése szerint a 7. §-ban, valamint a NGM rendelet 8. § (1) bekezdése alapján az 5. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint."; a másodfokú hatóság "az iratok felülvizsgálata folytán megállapította, hogy a Társaság törekvése nem vitatható a panasz rendezése kapcsán, a kifogás rendezése nem indokolatlanul, és nem hosszabb időn keresztül húzódott, olyan körülmények az ügy kapcsán nem merültek fel, melyek e tekintetben (15 napos, illetve 3 munkanapos határidő betartására való törekvés) is indokolnák a Társaság felelősségre vonását." (ld. még másodfokú határozat indokolásának Összegzés című II. pontja; megjegyzendő, "3 munkanapos határidő betartására való törekvés"-ről a Korm. rendeletben sincsen szó: a Korm. rendelet 7. §-a szerinti három munkanapon belüliség másról szól).
A másodfokú határozat indokolásának I/A/5. pontja a jótállási jegy kezeléséről szólva tartalmazza, hogy: "A Korm. rendelet 5. § (4) bekezdése szerint kicserélés iránti igény teljesítésekor a vállalkozásnak a jótállási jegyen fel kell tüntetnie a kicserélés tényét és időpontját. Ennek a Társaság önként nem tett eleget, csak a Kérelmező jelzését követően. Ezzel kapcsolatos jogsértést az elsőfokú hatóság nem tárt fel, pedig annak ténye az iratokból megállapítható volt, s a Korm. rendelet 7/B. §-a ennek vizsgálatára is felhatalmazza a fogyasztóvédelmi hatóságot. A másodfokú eljárás során szükségessé vált tehát ezen új tényállás jogsértőként való értékelése is, mely részben a bírság összegének megemelését, valamint új kötelező rendelkezés beiktatását is indokolta."
A másodfokú határozat indokolásának I/A/6. pontja a munkalap vizsgálata körében kimondja: "A munkalap azon tájékoztatása, hogy a termék kicserélését követően további követeléssel az ügyfél nem lép fel, felvetheti a tisztességtelen tájékoztatás megvalósulásának lehetőségét. A kicserélés révén ugyanis a fogyasztó jótállási, szavatossági jogosultsága nem szűnik meg, jogainak gyakorlását a Társaság önkényesen nem korlátozhatja. A kicserélt termék tekintetében az egy éves jótállási időszak újrakezdődik, annak leteltével pedig további egy évig szavatossági igény is előterjeszthető, amennyiben a termék gyártási hibás. Ezzel kapcsolatos szabálytalanságot az elsőfokú eljárás nem állapított meg, ugyanakkor másodfokon szükségszerű az erről való tájékoztatás rögzítése." [megemlítendő, a szóban forgó esetben a szavatossági igény elévülési ideje nem objektív, hanem szubjektív, és a hibás teljesítés szempontjából - kellékszavatosság, valamint jótállás vonatkozásában - nem a gyártás, hanem a teljesítés időpontjának van jelentősége: ld. Ptk. 6:157. § (1) bekezdés, 6:158. §, 6:163. § (1)-(5) bekezdés, 6:171. § (1) bekezdés]; a másodfokú hatóság citálja az Fttv. 3. § (1)-(2) bekezdését, 6. § (1) bekezdés i) pontját, 7. § (1) bekezdését, 9. § (1) bekezdését, majd a következőkre jut: "Azzal, hogy a garanciális munka elvégzéséről szóló munkalapban az a kikötés szerepel, hogy további követeléssel az ügyfél nem léphet fel, sérülhet az Fttv. 6. § (1) bekezdésének i) pontja. Ugyanakkor a becsatolt iratokból nem egyértelmű, hogy ezt a tájékoztatást melyik vállalkozás érdekében helyezték el az iraton, melyik vállalkozás adta ki. Nem kifejezett, hogy a további követelésekről szóló korlátozó tájékoztatás mit takar valójában (pl. további kártérítési igény a már kicserélt termék vonatkozásában - melynek feltüntetése nem ütközik fogyasztóvédelmi előírásba), a munkalap átadásával és annak tartalmával kapcsolatban pedig kötelező jogi rendelkezés nincs, ezért jelen esetben fogyasztóvédelmi felelősségrevonásnak nincs kellő alapja." (ld. még másodfokú határozat indokolásának Összegzés című II. pontja).
A másodfokú hatóság határozata indokolásának I/A/7. pontjában kimondta: "eljárási hiba történt akkor, amikor hatáskör hiányát kimondó döntését az elsőfokú hatóság tájékoztató
- 275/276 -
levélben, s nem végzésben közölte"; továbbá: "A Kérelmező számára megküldött, kicserélés tényét tartalmazó új jótállási jegy még valóban bírt a korábban jelzett szabálytalanságokkal. Az eljárás során 2017. december 7-én postára adott nyilatkozatában a Társaság már egy új tartalmú, kijavított jótállási jegy mintát csatolt a hatóság részére. Hivatkozásuk szerint a cseretermékre vonatkozó jótállási jegyet csatolták nyilatkozatukhoz 3. számú mellékletként, megállapítható azonban, hogy a Kérelmező által 2017. november 27-én megküldött, a csere időpontját 2017.11.16-ával feltüntető jótállási jegy ugyanazon tartalmi hibákkal rendelkezett, mint korábban. A jótállási jegy tartalmával kapcsolatban az elsőfokú hatóság határozatában rendelkezett, ezért további kiegészítő rendelkezés beiktatására ezzel kapcsolatban nem volt szükség a másodfokú eljárás során."
A másodfokú hatóság határozata indokolásának I/B/1. pontjában - részben a határozat indokolásának korábbi pontjaiban foglaltakra utalva (ld. a szabálytalanságok leírása) - a forgalmazó 2017. december 6-ai keltezésű nyilatkozatának értékelését adja: "Az elsőfokú hatóság határozatában nem tért ki a társaság 2017. december 6-án kelt nyilatkozatában foglaltak értékelésére, ezért ezt a másodfokú eljárás során szükséges pótolni."; a másodfokú hatóság hivatkozik a Ket. 4. § (1) bekezdésére, 51. § (1)-(2) bekezdésére, 105. § (2) bekezdésére, majd rögzíti: "Az elsőfokú hatóság 2017. november 15-én kelt BP/FOGY/05834-3/2017. számú végzésével értesítette a társaságot az eljárás megindításáról, a nyilatkozattételi jog gyakorlásának feltételeiről, valamint arról, hogy a hatóságnak 21 napon belül döntést kell hoznia. A társaság november 23-án az értesítést átvette, ennek ellenére csak december 7-én adták postára nyilatkozatukat, melyet a hatóság a KÉR rendszeren keresztül december 12-én érkeztetett. Az elsőfokú határozat december 13-án már kiadmányozásra, expadiálásra került, az ügyintéző a nyilatkozatot ezt követően vehette kézhez. Az elsőfokú hatóságnak tehát nem volt módja a Társaság nyilatkozatát bevárnia és értékelnie, hiszen az ügyféli jogok gyakorlása mellett garanciális eljárási alapelv a Ket. 4. § (1) bekezdése szerint a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog, melynek betartására törekedett az elsőfokú szerv. Figyelemmel arra, hogy a nyilatkozatban foglaltak a másodfokú eljárás során is értékelhetőek, alapozva a Ket. 105. § (2) bekezdésére, a társaság Ket. alapelvi jogai nem sérülhetnek azáltal, hogy a másodfokú hatóság az abban foglaltakra megfelelően reagál, kiegészítve ezzel az elsőfokú szerv indokolását."
"Az [...] Zrt. 2017. december 6-án kelt nyilatkozatában előadta, hogy egyedi megrendelésre készült a legyártott termék, melyet sérülésmentes állapotban adtak át a vásárló részére, aki maga szállította el a terméket, így vitatják a vásárló azon kijelentését, hogy »hibásan szállították ki« részére a terméket.", amellyel kapcsolatban a másodfokú hatóság - az elsőfokú hatóság számára rendkívül tapintatosan (hiszen az elsőfokú hatóság fogalmazott tévesen, iratellenesen, valótlanul - ld. a fentiekben említetteket) - a következőket írja: "Lehetséges, hogy a szóhasználat nem volt teljesen egzakt, a Kérelmező által tett bejelentés lényege az volt, hogy az átvett termék nem felel meg a szerződésben, ill. jogszabályban lefektetett minőségi követelményeknek, utalva a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:157. § (1) bekezdésében rögzített hibás teljesítés tényére, mely szerint a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. A másodfokú hatóság felhívja a társaság figyelmét arra, hogy a Ptk. 6:158. §-a szerint fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. A Ptk. 6:162. § (2) bekezdése alapján fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni." - ehhez, a vállalkozást (is) segítendő, megemlítem: a hiba okának van relevanciája [ld. Ptk. 6:171. § (1) bekezdés: "(1) Aki a szerződés teljesítéséért jótállást vállal vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. Mentesül a jótállási kötelezettség alól,
- 276/277 -
ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett." - kiemelés: H. A.].
Érdemes arra is felfigyelni, hogy a másodfokú határozat indokolása szerint (ld. "4. További eljárási cselekmények" című rész): "Kérelmező 2018. január 23-án iratbetekintési jogával kapcsolatban érdeklődött a másodfokú hatóságnál, melyre január 24-én kelt PE/ÜZ1/291/2018. számú levelével válaszolt a hatóság. Január 31-én készült jegyzőkönyv PE/ÜZ1/339/2018. számmal Kérelmező iratbetekintéséről."; egész pontosan azonban arról volt szó, hogy a fogyasztó ("Kérelmező") elektronikus beadványában - megküldve a felügyeleti szerv elektronikusan kézbesített, FSTR/3742-1/2018-NFM iktatószámú, fentiekben említett, 2018. január 12-ei tájékoztató jellegű iratát, a Ket. 5. § (4) bekezdésére, 68. § (1) bekezdésére, az Ákr. 143. § (1) bekezdésére hivatkozva - már 2018. január 12-én jelezte iratbetekintési igényét, amelyre nem kapott választ, és elektronikus beadványával - a 2018. január 12-ei beadványát is megküldve - ezért fordult e tekintetben ismételten - 2018. január 23-án - a másodfokú hatósághoz, amely az iratbetekintéshez 2018. január 24-én az elektronikusan kézbesített, PE/ÜZ1/291/2018. ügyiratszámú, 2018. január 24-ei, tájékoztatás tárgyú iratában 2018. január 29-ei, 2018. január 31-ei és 2018. február 1-jei intervallumot ajánlott fel a fogyasztó részére; a másodfokú hatóság ezen válaszából az is kiderül, hogy a másodfokú hatóság a fogyasztó 2018. január 5-ei beadványát fellebbezési kérelemnek minősítette: "A másodfokú hatósághoz 2018.01.05-én érkezett be az Ön fellebbezési kérelme a Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatal BP/FOGY/6254-2/2017. számú döntésével kapcsolatban (iktatószám: PE/ÜZ1/76/2018). Figyelemmel arra, hogy fellebbezési kérelméhez a jogorvoslati eljárási illetéket nem rótta le, illetve arról nincs tudomása a másodfokú hatóságnak, fellebbezése az elsőfokú hatósághoz került továbbításra az ezzel kapcsolatos további intézkedés megtétele érdekében."; továbbá, a másodfokú hatóság a másodfokú határozat indokolásában az elsőfokú hatóság fellebbezési eljárási illeték lerovására felhívó, fentiekben említett, 2018. január 31-ei végzésével kapcsolatban is rendkívül "árnyaltan" fogalmazott: "az elsőfokú hatóság BP/FOGY/378-5/2018. számú végzésével felhívta Kérelmezőt, hogy amennyiben beadványát fellebbezésként szeretné értékeltetni, úgy rója le a jogorvoslati eljárási illetéket." (ld. még az alábbiakban a másodfokú határozat indokolása I/C. pontjának első és második mondatát).
A másodfokú határozat indokolásának I/B/1. pontja is szól arról, hogy: "Amennyiben a 3 munkanapon belüli cserekötelezettségnek nem tudnak eleget tenni a termék egyedi legyártott jellege miatt, az elutasítás indokát és a vita rendezésének fogyasztói kéréstől eltérő módját a jegyzőkönyvben szerepeltetniük kellett volna."
"A Társaság [a 2017. december 6-ai keltezésű nyilatkozatában] előadta továbbá, hogy a jegyzőkönyvön látható átírásokat a vásárló eszközölte. A felső ajtó kiszakadására vonatkozó hiba a termék átadásakor még nem volt meg. Ennek ellenére az üzlet és a gyártó, az utólagosan keletkezett sérülések ellenére méltányosságból eljárt a termék cseréje révén, melyről a vásárlót november 2-án tájékoztatták (1. sz. melléklet). Az egyedileg legyártott cseretermék beérkezését követően a társaság a vevővel egyeztetett időpontban orvosolta a problémát, tehát eljárt a vevő igényének megfelelően (2. sz. melléklet).", amelyre vonatkozóan a másodfokú határozat a következőket tartalmazza: "A jegyzőkönyvben tett fogyasztói bejegyzések és átírások felülvizsgálata nem hatósági feladat. Ugyanakkor nem vitatható, hogy a fogyasztó a jogszabályi előírásoknak való megfelelőséget szerette volna a jegyzőkönyvezés során elérni, mely észrevételeket a társaságnak - jogkövető üzletpolitika gyakorlása kapcsán - hatósági eljárás nélkül is érdemes lett volna megfontolnia. A felső ajtó kiszakadásának eredetét sem tiszte felülvizsgálnia a fogyasztóvédelmi hatóságnak. Figyelemmel a jótállás időszakában fennálló forgalmazói bizonyítási teherre, kétség esetén a társaságnak kellett volna bizonyítania azt, hogy a hiba nem gyártási eredetű. Méltányosságból való szavatossági jogrendezésről a csatolt iratokban nincs utalás. Ugyanakkor az első- és másodfokú eljárás során feltárt hiányosságok és szabálytalanságok a konkrét panaszügytől elvonatkoztatva is fennálltak, a jogkövető magatartás hatósági kikényszerítése tehát kellő alappal történt. A november 2-án kelt e-mailben sem a fogyasztói igény teljesít-
- 277/278 -
hetőségéről értesítették a Kérelmezőt, hanem csupán annak tényéről, hogy a bejelentés elbírálása folyamatban van. Az 5 munkanapon belüli értesítési kötelezettségüket ennek következtében jelentősen túllépték, ahogy az részletezésre került jelen döntés I/A/1. pontjában is." [Megjegyzendő: a hiba okának (nem a hibának), a teljesítés időpontjának (nem a gyártás időpontjának) van jelentősége; ld. Ptk. 6:171. § (1) bekezdés.]
A másodfokú hatóság határozata indokolásának I/B/1. pontjában (a forgalmazó 2017. december 6-ai keltezésű nyilatkozatának értékelése körében) még az alábbiak szerepelnek: "A Társaság nyilatkozata szerint a cseretermék kiszállítását követően megküldték a cseretermékre vonatkozó jótállási jegyet, melyet és a feladás igazolását 3. sz. mellékletként csatolják. A csatolt jótállási jegy a vonatkozó előírásoknak megfelel, azzal kapcsolatban a vásárló részükre nem jelzett.", amelyre a másodfokú hatóság a következő választ adta: "A jótállási jegyen való kicserélés tényének feltüntetési kötelezettsége az I/A/5. pontban került részletezésre. A kicserélés tényét a jogszabály kötelező rendelkezése folytán jogkövető módon, nem pedig a fogyasztó kérésére kell csak feltüntetni. A feltárt szabálytalanság tényét nem menti ki, hogy a későbbiekben megküldtek egy új jótállási jegyet a kicserélés időpontjával. A nyilatkozathoz csatolt jótállási jegy tartalmában nem egyezik meg azzal, amit a Kérelmezőnek javított jótállási jegy címén küldtek ki. A jótállási jegy tartalmának kijavítása pedig határozattal előírt kötelezettsége a társaságnak, annak teljesítése a feltárt szabálytalanságok tényét nem menti ki. A kötelező határozatban foglaltak utóellenőrzése során adhat alapot arra a kijavított jótállási jegy, hogy ne kerüljön újabb felelősségrevonásra a társaság. A jótállási jegy szabálytalanságait nem a fogyasztónak kell jeleznie a társaság felé, önkéntes jogkövető üzletpolitikát folytatva maguk is észlelhetik a szabálytalan tartalmakat, ezért is lehet szükségszerű a jótállási jegyek időszakos felülvizsgálata a gyártó/forgalmazó által."
"Előadták továbbá nyilatkozatukban, hogy a fogyasztó panasza előtt értetlenül állnak, mivel az ügy a hatóság hatáskörébe nem tartozó egyedi polgári ügy, másrészről a vita rendeződött a termék cseréjével. Tevékenységüket a hatályos előírásoknak megfelelően végzik, a beérkezett panaszokat kivizsgálják, a jogos vásárlói panaszok rendezésre kerülnek. A céget hatósági eljárásban még nem szankcionálták és jogos vásárlói panasz okán perben el nem marasztalták. Kérik az eljárást megszüntetni."; a másodfokú hatóság reflexiója: "A fentiekben részletezett szabálytalanságok vizsgálata fogyasztóvédelmi hatáskörbe tartozik. A hatóság nem a szavatossági jogok érvényesíthetősége, vagy annak számonkérése kapcsán járt el, hanem a minőségi kifogás intézésére, jegyzőkönyv felvételére, a jótállási jegy kezelésére vonatkozó rendelkezések megsértése okán. Nem alapos arra való hivatkozásuk, hogy terhükre a fogyasztóvédelmi hatóság nem járt el. Budapest Főváros Kormányhivatala Műszaki Engedélyezési és Fogyasztóvédelmi Főosztálya 2016. február 16-án kelt BP/FOGY/1591-2/2016. számú határozatában részben ugyanezen szabálytalanság miatt, az 5 munkanapon belüli igényérvényesíthetőségről való nyilatkozat elmulasztása kapcsán alkalmazott kötelező határozatot. Jelen döntése kapcsán tehát az elsőfokú hatóság mérlegelési jogkörében eljárva, a fokozatosság elvét betartva alkalmazott kötelező rendelkezést és fogyasztóvédelmi bírságot a társaság terhére."
A másodfokú határozat indokolásának I/B/2. pontja a társaság előzőekben idézett fellebbezésének értékeléséről szól: "A társaság nyilatkozatának értékelésével kapcsolatos másodfokú hatósági álláspont jelen határozat I/B/1. pontjában olvasható. A társaság nyilatkozattételének részletes indokolására sor került, ezáltal az ügyféli jogok nem sérültek. Az elsőfokú hatóság döntését saját hatáskörben nem módosította és nem vonta vissza, fellebbezésként terjesztette fel a társaság beadványát, mely érdemében elbírálásra került, s összességében az elsőfokú döntés megváltoztatását és a bírságösszeg megemelését indokolta." "A társaság a másodfokú eljárás során további kiegészítéseket nem tett fellebbezéséhez, nyilatkozattételi jogával nem élt, ezért a meglévő iratok alapján a rendelkező rész szerint döntött a másodfokú hatóság. A Ket. 104. § (3) bekezdése alapján a másodfokú döntést hozó hatóság a sérelmezett döntést, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja; ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. A fentiekben
- 278/279 -
foglaltak alapján további tényállás-kiegészítésre volt szükség, mely összességében a társaság terhére szóló határozat súlyosítását eredményezte."
A másodfokú hatóság határozata indokolásának I/C. pontjában reagált a kérelmező 2018. február 14-én kelt beadványára: "A másodfokú szerv 2018. január 24-én kelt PE/ÜZ1/290/2018. számú levelében értesítette az elsőfokú hatóságot arról, hogy Kérelmező közvetlenül hozzá nyújtotta be 2018. január 5-én kelt beadványát a BP/FOGY/6254-2/2017. számú döntéssel kapcsolatban. Ennek nyomán az elsőfokú szerv BP/FOGY/378-5/2018. számú végzésével felhívta Kérelmezőt, hogy amennyiben beadványát az [...] Zrt. terhére szóló határozat kapcsán fellebbezésként nyújtotta be, úgy rója le a jogorvoslati eljárási illetéket. Kérelmező február 14-én kelt levelében kifejtette, hogy nem fellebbezéssel élt a határozat kapcsán, hanem felügyeleti intézkedés megtételét kérte, figyelemmel az elsőfokú hatóság mulasztásban megnyilvánuló jogsértésére, mivel kérelmei kapcsán nem mindenről rendelkezett döntésében. Ezért kérte az illeték lerovását előíró végzés saját hatáskörben történő visszavonását. Kérelmező beadványa fellebbezési határidőben került benyújtásra, többek között a másodfokú hatósághoz. A beadványban az elsőfokú határozat hiányosságait vitatta, tartalma szerint fellebbezésként volt értékelhető, figyelemmel arra, hogy jogerős határozatról még nem volt szó, a kérelem tekintetében pedig az elsőfokú hatóság részben eljárt a bepanaszolt társaság terhére. Az ügyfelek kérelmére rendelkezésre álló rendes jogorvoslati forma a fellebbezés, nem pedig a felügyeleti eljárás iránti kérelem, mely egyébként hivatalbóli jogorvoslati eszköz. A Kérelmező beadványai kapcsán az is értékelendő, hogy nem minden észrevétele minősült egyedi jogsérelemnek. Általános jellegű észrevételei (mint pl. a jótállási jegy és a minőségi kifogásról szóló jegyzőkönyv tartalmi kialakítása) elsősorban közérdekű bejelentésnek értelmezendőek, melynek alapján maga az elsőfokú hatóság jogosult dönteni az eljárás hivatalbóli megindításáról, amennyiben a közérdekű bejelentő által jelzett problémák jellege, esetleges jogsértő volta a fogyasztókat hátrányosan érintheti. Jelen döntés kapcsán - függetlenül a fellebbezési illeték Kérelmező általi lerovásának tényétől - a Kérelmezőnek az üggyel kapcsolatos észrevételeit érdemben megválaszolta a másodfokú hatóság, figyelemmel arra, hogy a Kérelmező által az elsőfokú határozattal kapcsolatban jelzett hiányosságokat az elsőfokú szerv hivatalból is észlelhette volna, és megtehette volna a szükséges cselekményeket. A másodfokú hatóság álláspontja szerint abban az ügymenetben, amikor a Kérelmező első beadványa a társaság terhére szóló határozat felterjesztése előtt érkezett a hatósághoz, s abban az elsőfokú döntés érdemi vitatása történik, szükségszerű volt az elsőfokú hatóságot értesíteni arról, hogy fellebbezési határidőben a másodfokhoz, s nem hozzájuk érkezett a panaszos beadványa, a beadványt az elsőfokú szerv részére megküldve PE/ÜZ1/290/2018. számú levelünkben foglaltakat értékelve az elsőfokú hatóság jogszerűen adta ki a fellebbezési illeték lerovására szóló végzését. Figyelemmel a másodfokú döntés tartalmára, melyben a Kérelmező felvetései megválaszolásra kerültek, nem szükségszerű a BP/FOGY/378-5/2018. számú végzés saját hatáskörben történő visszavonása, ugyanakkor a kérelem érdemi elutasítására sem került sor."
A másodfokú határozat indokolásának I/C. pontjában foglaltak kapcsán érdemes megemlíteni: e pont szerint is a PE/ÜZ1/290/2018. számú levél 2018. január 24-én kelt, az elsőfokú hatóság a forgalmazó ("Társaság") fellebbezését - a lerótt fellebbezési eljárási illetékkel - 2018. január 11-én felterjesztette, a fogyasztó ("Kérelmező") az elsőfokú határozatot - az említettek szerint - sem a bírságkiszabásról, sem a kötelezésekről szóló részében nem támadta (nem vitatta), az el nem bírált kérelmei vonatkozásában szerette volna elérni a hatóság eljárását, fellebbezési eljárási illetéket ezen körülmények mellett - egyáltalán - nem rótt le (a végzés kapcsán sem); a fogyasztó 2018. január 5-ei beadványa a másodfokú határozat indokolása I/C. pontjának negyedik bekezdésében "tartalma szerint fellebbezésként volt értékelhető"-nek neveztetik ("figyelemmel arra, hogy jogerős határozatról még nem volt szó", "az elsőfokú hatóság részben eljárt"), ugyanakkor ld. uo. ötödik bekezdés: "Általános jellegű észrevételei [...] elsősorban közérdekű bejelentésnek értelmezendőek", és "a kérelem érdemi elutasítására sem került sor"
- 279/280 -
szövegrész "kérelem" szava, továbbá a másodfokú hatóság a forgalmazó fellebbezésére tekintettel változtatta meg az elsőfokú hatóság határozatát (a felügyeleti szerv a forgalmazó fellebbezésére tekintettel nem hozott döntést - ld. FSTR/3742-1/2018-NFM); a Ket. 20. § (2) bekezdés első mondata szerint felügyeleti intézkedésnek (utasításnak - felügyeleti szerv általi utasításnak) kérelem alapján is helye van (ld. Ket. 20. §-ához fűzött indokolás: "[...] ha a közigazgatási hatóság határidőben nem jár el, a felügyeleti szervnek intézkednie kell a mulasztás megszüntetése érdekében." "Ha a mulasztás megszüntetésére irányuló első intézkedés nem jár eredménnyel, [...]" - kiemelés: H. A.), a fogyasztó nem "felügyeleti eljárás"-t, hanem "felügyeleti intézkedés"-t írt [ld. Ket. 20. § (2) bekezdés első mondata szerinti utasítás]; a másodfokú hatóságnak a PE/ÜZ1/290/2018. számú levél, az elsőfokú hatóságnak a BP/FOGY/378-5/2018. számú végzés meghozatalakor tudnia kellett, hogy a másodfokú hatóságnak a forgalmazó fellebbezését akkor is el kell bírálnia, ha a fogyasztó nem ró le fellebbezési eljárási illetéket (ha pedig a forgalmazó visszavonta volna a fellebbezését, akkor felügyeleti intézkedésnek - utasításnak - lett volna helye); annak érdekében nem kell leróni fellebbezési eljárási illetéket, hogy az elsőfokú hatóság eljárjon azon kérelmek tekintetében, amely kérelmek vonatkozásában jogellenesen nem járt el (a fogyasztónak nem egy kérelme volt; azon kérelmek tekintetében, amely kérelmek vonatkozásában az elsőfokú hatóság nem járt el, jogellenes hallgatásról van szó); azt, hogy a kérelem fellebbezés-e vagy felügyeleti intézkedés (utasítás - azaz nem felügyeleti eljárás) iránti kérelem, nem az dönti el, hogy a kérelmet a fellebbezési határidőn belül vagy azon kívül terjesztik elő (a fellebbezési határidő a fellebbezésre vonatkozik, arra, hogy a fellebbezést azon belül lehet előterjeszteni, az aktus fajtáját nem a fellebbezési határidőn belüliség vagy kívüliség dönti el); a szóban forgó aktus (fogyasztói kérelem) jogi természete (fajtája) szempontjából - vagyis annak, hogy az fellebbezés-e vagy felügyeleti intézkedés (utasítás) iránti kérelem - véleményem szerint annak van jelentősége, hogy az elsőfokú határozat a fogyasztó által - az említettek szerint - nem sérelmezett (azt sem a bírságkiszabásról, sem a kötelezésekről szóló részeiben nem támadta), a fogyasztó azt sérelmezte, hogy az elsőfokú hatóság nem minden kérelmét bírálta el (az el nem bírált kérelmeit nem bírálta el), ami jogellenes hallgatásnak (mulasztásnak) minősül; a sérelmezett döntést megelőző eljárás megvizsgálása (a fellebbezési eljárásban) feltételezi a sérelmezett döntést, ami a jelen esetben a fogyasztó részéről - véleményem szerint (úgy tűnik, hogy inkább) - nincsen, mert az elsőfokú hatóság által el nem bírált fogyasztói kérelmek tekintetében az elsőfokú hatóság nem hozott döntést [a fogyasztó a szóban forgó - 2018. január 5-ei - kérelmével megelégedett volna az elsőfokú határozat jogerőre emelkedésével és a felügyeleti szerv általi utasítással - az elsőfokú hatóság hatáskörét az elsőfokú hatóság gyakorolta volna, a forgalmazói fellebbezés azonban "közbeszólt"; a forgalmazó sérelmezte, támadta, vitatta az elsőfokú határozatot - fellebbezett -, ezért az elsőfokú határozatot megelőző eljárás a másodfokú hatóság által (fellebbezési eljárásban) megvizsgálható és megvizsgálandó volt, s így az elsőfokú hatóság jogellenes hallgatását a másodfokú hatóság által orvosolni lehetett - ld. Ket. 104. § (3) bekezdés, 105. § (2) bekezdés; ahhoz, hogy a másodfokú hatóság orvoslása mennyiben volt teljeskörű, ld. a fogyasztó másodfokú határozattal szembeni kérelmét]. Mondható ugyan, hogy a 2018. január 5-ei beadvány 5. pontja a határozatot (annak indokolását) támadja (fellebbezés), ezért - e tekintetben - a fellebbezési eljárási illeték lerovására felhívó végzésnek helye van, azonban a beadvány egyéb (domináns) részei az el nem bírált kérelmek elbírálása érdekében jelennek meg, a forgalmazó a fellebbezési eljárási illeték lerovásával fellebbezéssel élt, a 2018. január 5-ei fogyasztói beadványban foglaltak hivatalból is figyelembe veendők; ha pedig a forgalmazó visszavonta volna a fellebbezését, a 2018. január 5-ei beadványban foglaltakat a felügyeleti szerv általi utasítás kapcsán kellett volna figyelembe venni [vö. Ket. 104. § (4) bekezdés]. Mindenesetre a fogyasztónak a másodfokú határozat meghozatalához a forgalmazói fellebbezésnek és a 2018. február 14-ei fogyasztói beadványnak is köszönhetően - a közigazgatási hatósági eljárás kérelmi "útjaiban", "útvesztőiben" "lavírozva" (elkerülendő fellebbezési eljárási illeték lerovását) - végülis nem kellett
- 280/281 -
lerónia fellebbezési eljárási illetéket; a másodfokú határozat indokolásából azonban kitűnik, hogy a másodfokú hatóság a 2018. január 5-ei fogyasztói beadványt annak 5. pontja nélkül is (2018. január 24-én) fellebbezésnek minősítette volna, ami a kifejtettek szerint - a jogállamiság alkotmányos követelménye (a hatáskörelvonás tilalma) szempontjából is - vitatható, de a 2018. február 14-ei fogyasztói beadvány kapcsán "kérelem"-be ment volna át. Megemlítendő, a Ket. 105. § (5) bekezdése alapján e § (1)-(3) bekezdése szerinti döntést közölni kell a fellebbezővel és azzal, akivel az elsőfokú döntést közölték, vagyis a másodfokú határozatot a fogyasztóval akkor is közölni kell, ha a kérelme nem fellebbezés, hanem felügyeleti szervi utasítás iránti kérelem, és akkor is, ha egyáltalán nincs fogyasztói kérelem, mert az elsőfokú határozatot - mint közlendőt - közölték vele (a másodfokú határozaton "A döntésről értesül:" - részben nem szerepel a fogyasztó).
A másodfokú határozat indokolásának III. pontja a "Kiszabott jogkövetkezmények alapjául szolgáló jogszabályhelyek"-et [Fgytv. 47. § (1) bekezdés (vastagon kiemelve: b)-c), i) pont/, (2)-(4) bekezdés, 47/C. § (1) bekezdés, Kkvtv. 12/A. § (1) bekezdés], IV. pontja a "Mérlegelési szempontok"-at [Fgytv. 47. § (5) bekezdés, Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont ec) alpont, Kkvtv. 3. § (1) bekezdés, 12/A. § (1) bekezdés, Ket. 105. § (1) bekezdés], V. pontja a "Hatásköri és illetékességi szabályok"-at [NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdés, Korm. rendelet 7/B. § (1) bekezdés, Fttv. 10. § (1), (3) bekezdés, Fgytv. 45/A. § (1) bekezdés/vastagon kiemelve: a), d) pont/, (2) bekezdés, (3) bekezdés /vastagon kiemelve: a), d)-e), g) pont/, 387/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 1. § (4) bekezdés], VI. pontja a "Záró rendelkezések"-et [Ket. 105. § (1) bekezdés, 109. §, Ákr. 132-138. §, 143. § (2) bekezdés, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 12. § (1) bekezdés, 13. § (1) bekezdés, 37. §, 45. §, Itv. 32. § (1) bekezdés, 45/A. § (1) bekezdés, 62. § (1) bekezdés h) pont, az elektronikus kapcsolattartás szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 9. § (1)-(2) bekezdés, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 605. §, 608. §, 611. §] tartalmazza.
A fogyasztó 2018. április 5-én elektronikus beadványában - citálva a fentiekben már idézett Ket. 115. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés, Ákr. 121. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés, 143. § (1) bekezdés - kérte a felügyeleti szervet, hogy a másodfokú hatóság PE/002/40-8/2018. ügyiratszámú, 2018. március 10-ei, részére 2018. március 22-én kézbesített, csatolt határozatát az alábbiakban foglaltak szerint - az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal - változtassa meg. Hivatkozásként előadta továbbá, hogy: a 387/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja és 5. § (1) bekezdése alapján a fővárosi és megyei kormányhivataloknak és a járási hivataloknak a fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti feladatainak, valamint a termékek biztonságosságának és megfelelőségének ellenőrzésével összefüggő, jogszabályban meghatározott feladatköreinek gyakorlásával összefüggésben az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 9. § f)-i) pontjában meghatározott, valamint a törvényességi és szakszerűségi ellenőrzési hatásköröket szakmai irányító miniszterként a fogyasztóvédelemért felelős miniszter gyakorolja; az 1. § (1) bekezdés d) pontja kimondja, hogy fogyasztóvédelmi hatóságként a Kormány - a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörbe tartozó ügyek kivételével - közigazgatási hatósági ügyekben a fogyasztóvédelemért felelős minisztert jelöli ki; a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 109. § 9. pontja alapján a nemzeti fejlesztési miniszter a Kormány fogyasztóvédelemért felelős tagja.
A másodfokú hatóság fenti számú határozata - a fogyasztói álláspont értelmében - az alábbiak szerint jogszabálysértő.
1. A határozat 7. oldalán szereplő következő mondat téves: "A Ptk. szerinti termékszavatossági igény érvényesítése esetén a vállalkozás helyett a dolog gyártóját terhelik a rendelet szerinti kötelezettségek."; ez a mondat azért téves, mert a termékszavatosság szabályozása szerint a fogyasztó választhat: a forgalmazóval (a határozat szerinti mondatban: vállalkozással) vagy a termék előállítójával szemben érvényesít termékszavatossági igényt [ld. Ptk.
- 281/282 -
6:168. § (2) bekezdés: ezen alcím alkalmazásában gyártónak minősül a termék előállítója és forgalmazója; Ptk. 6:168. § (3) bekezdés a)-b) pont "forgalmazta" és "forgalomba hozatalának" szövegrésze; Ptk. 6:169. § (2) bekezdés "forgalomba hozatalától" szövegrésze; NGM rendelet 1. § (2) bekezdés "is" szava: e rendelet vállalkozásra vonatkozó szabályait a Polgári Törvénykönyv szerinti termékszavatossági igény érvényesítése esetén a dolog gyártójára is megfelelően alkalmazni kell]; a másodfokú hatóság a kifogásolt mondatban "gyártó" alatt csak a termék előállítóját érti (ld. "a vállalkozás helyett" szövegrész), ami súlyosan téves, sérti a Ptk. és az NGM rendelet citált rendelkezéseit; magának a másodfokú hatóságnak a mondata jogszabályi rendelkezéseket sértve megtévesztő (ami különösen súlyos), ezért az megfelelően megváltoztatandó.
A Ptk.-nak a termékszavatossághoz fűzött indokolása a következőket tartalmazza: "A törvény bevezeti a gyártónak a termék hibája miatti közvetlen, szavatossági természetű helytállását a fogyasztóval szemben. A termékszavatosság alapját képező termékhiba fogalma nem teljesen azonos a hibás teljesítés fogalmával. Termékhibáról akkor van szó, ha az eladott ingó dolog (tipikus esetben: tartós fogyasztási cikk) nem felel meg a gyártó általi forgalomba hozatalakor hatályos minőségi követelményeknek, vagy nem rendelkezik a gyártó által adott leírásban szereplő tulajdonságokkal. A hibás teljesítéshez hasonló viszont, hogy a gyártó csak azokért a hibákért tartozik helytállni, amelyek akkor keletkeztek, amikor a termék még az ellenőrzése alatt állt. A termékszavatosság vállalkozás által forgalomba hozott ingó dolgokra (termékekre) terjed ki, és - noha az érintettek között nem áll fenn szerződéses jogviszony - biztosítja, hogy a fogyasztó a termék hibája miatti egyes kellékszavatossági igényeit közvetlenül a gyártóval szemben érvényesíthesse. A termékszavatosság kizárólag a hiba természetbeni orvoslására szolgál: elsősorban kijavítására, másodsorban - ha a kijavítás nem lehetséges - kicserélésre ad igényt a fogyasztónak. Gyártónak a törvény - a termékfelelősségi szabályokhoz hasonlóan - nem csak a termék előállítóját tekinti, hanem a forgalmazóját is. A termékszavatossági helytállás - eltérően a kellékszavatosságtól - nem feltétlen, hanem a termékfelelősségi kimentési okokhoz hasonló okok alapján kimentést biztosít a gyártónak és a forgalmazónak. A termékszavatosság és a kellékszavatosság egymás mellett létező polgári jogi igény, amelyeket azonban ugyanazon hiba miatt - természetesen - egyszerre nem lehet érvényesíteni. A fogyasztó az adott helyzet lehetőségei alapján maga döntheti el, hogy egy adott hiba miatti szavatossági igényét melyik eszközzel és kivel szemben érvényesíti: kellékszavatossági igényt támaszt szerződő partnerével (az eladóval) szemben, vagy pedig termékszavatossági igényt a gyártóval vagy a forgalmazóval szemben. Eredményes igényérvényesítés esetén az érvényesített hiba tekintetében a párhuzamos igény is megszűnik. Az egyik út sikertelensége viszont nem zárja ki, hogy a fogyasztó igényét a másik jogcímen érvényesíthesse, ha annak feltételei fennállnak. Termékszavatossági kötelezettsége teljesítése estén a termék kijavított részére vagy a kicserélt termékre a szerződő partner kellékszavatossági kötelezettsége megszűnik, ez a kötelezettség a továbbiakban a gyártót vagy a forgalmazót fogja terhelni. A törvény a termékszavatossági igény érvényesítéséhez kétéves jogvesztő határidőt biztosít, amelyet a terméknek a gyártó általi forgalomba hozatalától kell számítani. A kellékszavatossági igénytől eltérő megoldást: jogvesztő határidő alkalmazását az indokolja, hogy a gyártó nem áll jogviszonyban a fogyasztóval, vagyis termékszavatosság előírása a szerződési jogviszony relatív szerkezetének áttörését jelenti. Emiatt indokolt a helytállást szigorúbb időhatárok közé szorítani, és meghatározott idő elteltével a bizonytalan jogi helyzetet végleg lezárni. Ha a kétéves határidőn belül a termék gazdát cserél, a termékszavatossági igény az új tulajdonost illeti meg." [dőlt betűs kiemelések: fogyasztó].
A Ptk.-nak a termékszavatossághoz fűzött indokolása is egyértelműen, szó szerint mutatja egyrészt azt, hogy termékszavatosság esetében az eladott ingó dolog nemcsak tartós fogyasztási cikk lehet, szemben a szóban forgó kötelező jótállás alá eső fogyasztási cikkekkel, hanem egyéb fogyasztási cikk is (ld. "tipikus esetben" szövegrész: tipikusan, azaz nem minden esetben); másrészt pedig azt, hogy a fogyasztó a termékszavatossági igényét nemcsak a termék előállítójával, hanem forgalmazójával szemben is érvényesítheti.
- 282/283 -
2. A határozat következő mondata is téves: "Kérelmező arra való utalása, hogy a »termék« szó használata is helytelen, nem alapos."; ez a mondat azért téves, mert az NGM rendelet szerinti igények [ld. NGM rendelet 1. § (1) bekezdés: kellékszavatosság, termékszavatosság, kötelező jótállás] körében megjelenő konkrét igényhez (a jelen esetben a jótállási igényhez) kell igazodnia a konkrét jegyzőkönyv szóhasználatának; a vállalkozás megteheti, hogy az igényfajtákhoz (az NGM rendelet szerint: kellékszavatosság, termékszavatosság, kötelező jótállás) igazodó jegyzőkönyvnyomtatványokat rendszeresít, illetve - miként a 2017. október 31-ei beadványban, valamint a Gazdaság és Jog 2017/12. számában megjelent hivatkozott írásban is szerepel - "/" jellel egy nyomtatványfajtát alkalmaz, és azt is, hogy minden egyes igényintézésnél egyedileg (nem nyomtatványon) készíti el, veszi fel a jegyzőkönyvet, de mindegyik esetben a szóhasználatnak igazodnia kell az igényfajtához, annak jogszabályi szóhasználatához ("/" jeles megoldás esetén a konkrét ügyben nem alkalmazandó szövegrészek - a jelen esetben pl. a "termék" szó - áthúzandók), a szóban forgó esetben a jótálláshoz -a jótállási igényhez - a "tartós fogyasztási cikk", azaz nem a "termék" szó tartozik (ld. a fenti 1. pontban: a termékszavatosság esetében nemcsak tartós fogyasztási cikkről van szó), miként erre a 2017. október 31-ei beadványban, valamint a Gazdaság és Jog 2017/12. számában megjelent említett írásban is felhívatott a figyelem [kétségtelen, a "termék" szó tágabb kifejezés, mint a "tartós fogyasztási cikk", azaz a "tartós fogyasztási cikk" is "termék" - mind a Ptk. termékszavatossága körében, mind az Fgytv. alkalmazásában; ld. Fgytv. 2. § f) pont: "termék: minden birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ide nem értve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt - és a dolog módjára hasznosítható természeti erő"]; a jótállás esetében a "termék" szó megtévesztő (a fogyasztó azt hiheti, például a "jegyzőkönyvfelvételt" követően, egy későbbi időpontban sorra kerülő vásárlás alkalmával - a "jegyzőkönyvnyomtatványt" már olvasva, ismerve -, hogy jótállás esetében nemcsak "tartós fogyasztási cikk"-ről van szó), sérti a Korm. rendelet 1. § (1)-(4) bekezdés, 2. § (2) bekezdés, 3. § (1) bekezdés, 3. § (3) bekezdés b) és d) pont, 5. § (2) bekezdés, 5. § (3) bekezdés c) pont, 6. § (1) bekezdés, 7. §, 7/A. §, 9. § szóhasználatát (ld. "tartós fogyasztási cikkekre", "fogyasztási cikk", "fogyasztási cikkre", "fogyasztási cikkel", "fogyasztási cikkbe", "fogyasztási cikket", "fogyasztási cikkek" szövegrészek); mind a vállalkozásnak, mind a hatóságnak a konkrét ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések szerinti szóhasználattal kell élnie, sem a vállalkozás, sem a hatóság nem téveszthet meg más jogalanyt (különösen súlyos, ha maga a hatóság dezinformál), a szóban forgó nyomtatványbeli szóhasználatok a fogyasztók jogos érdekeit sértik, a szóhasználatnak nemcsak a "minőségi kifogás rendezése" szempontjából van jogi relevanciája (a nem pontos szóhasználat tágabb összefüggésben is kifejti negatív, rossz hatását, amelynek előidézése jogellenes, elfogadhatatlan); a fogyasztói vélemény szerint a helyes, pontos szóhasználat - jogilag releváns módon - mellőzhetetlen (jótállás esetében a "termék" szó tág, nem pontos, a "tartós fogyasztási cikk" nem "azonosítható" a "termék"-kel, mert a kifejtettek szerint e két fogalom nem azonos, nem egyező - természetesen a nyomtatványon "/" jellel szabad operálni, az alkalmazás során a mellőzendő szavakat áthúzni), a másodfokú hatóság határozatának támadott része (ld. határozat 7. oldal "Kérelmező arra való utalása" kezdetű bekezdés) megfelelően megváltoztatandó.
A szóban forgó eseti körben a "tartós fogyasztási cikk" szövegrész használatának szükségességét a "termék" fogalmának a jelenleg hatályos magyar jogrendszerben létező eltérő meghatározásai is indokolják; például: az Fttv. 2. § c) pontjában a "termék" definíciója különbözik az Fgytv. idézett "termék"-definíciójától; az Fttv. 2. § c) pontja szerint termék: minden birtokba vehető forgalomképes ingó dolog, ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket [ld. még pl. a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. § 21. pont: "termék: minden birtokba vehető forgalomképes ingó dolog, ide nem értve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőt"; a "termék" jogszabályi fajtáiról már nem is beszélve: ld. pl. Kertv. 2. § 20. pont, a gazdasági reklámtevékenység
- 283/284 -
alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 3. § a) és n) pont].
3. A határozat következő bekezdésében említett "Jótállást vállaló" szövegrész nemcsak a határozatban említett ok miatt helytelen, megtévesztő, jogellenes, hanem - miként például a 2017. október 31-ei beadványban és a Gazdaság és Jog 2017/12. számában megjelent hivatkozott írásban is említésre került - amiatt is, mert kötelező jótállás esetében nem vállalásról van szó; a kifogásolt megfogalmazás sérti a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdését [ld. még pl. uo. (2) bekezdés].
4. A fogyasztó a 2017. október 31-ei beadványban a "(*mindennemű ügyintézést a Garanciális Javító közvetlenül a Vásárló felé tartozik rendezni.)" szövegrész nyomtatványban szerepeltetését is kifogásolta, a másodfokú hatóság azonban erre nem tért ki, ezért a másodfokú hatóság határozata e tekintetben kiegészítendő, a beadványban foglaltak szerint megváltoztatandó; ld. "A fentiek alapján a »(*mindennemű ügyintézést a Garanciális Javító közvetlenül a Vásárló felé tartozik rendezni.)« szövegrész szerepeltetése ugyancsak helytelen, megtévesztő. A már említetteken túl: mivel a fogyasztó dönti el, hogy a vállalkozásnál (forgalmazónál) vagy közvetlenül a vállalkozás által a jótállási jegyen feltüntetett javítószolgálatnál érvényesíti a kijavítás iránti igényét, a »mindennemű ügyintézés« a »javítószolgálat felé történő továbbítás« esetén sem telepíthető át a javítószolgálatra (a fogyasztó a forgalmazónál érvényesítette a kijavítás iránti igényét)." szövegrész. Azt, hogy a hatóság hallgatásával szemben miért kell fellépni, a fogyasztó a 2018. január 5-ei beadványban (is) kifejtette.
5. A fogyasztói álláspont szerint a jótállási jegy első oldalán - nagy betűkkel - szereplő azon mondat, hogy "A VÁSÁROLT TERMÉKRE 1 ÉV JÓTÁLLÁST VÁLLALUNK.", jogilag releváns módon megtévesztő: sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését [vö. uo. (2)-(4) bekezdés, melléklet 10. pont]. A másodfokú hatóság határozatában szereplő vonatkozó érvekkel szembeni érvei a következők: a "vállalunk" szó nem kötelező (nem jogszabályi rendelkezésen alapuló), hanem szerződéses jótállást jelent; az idézett mondat a jótállási jegy első oldalán és nagy betűkkel szerepel, amely mögött eltörpül a másodfokú hatóság határozatának 8. oldalán citált jótállási jegy-szövegrész, mert az a jótállási jegy második, behajtott oldalán, kis méretű betűkkel szerepel, és a "vállalunk" a kötelezőn felül értendő [grammatikailag, logikailag - az Fttv. szerinti "átlagfogyasztó" esetében is, és a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezés elfogadásának követelménye szerint is - vö. pl. Ptk. 6:86. § (2) bekezdés]; maga a másodfokú határozat tartalmazza a 9. oldalon, hogy: "[...] átlagfogyasztó azonban - a bevett túlzások kivételével - nem kételkedik a tájékoztatások szavahihetőségében, [...]" (ld. a határozat 9. oldalán a teljes második bekezdést); a jótállási jegy "két tájékoztatás"-ának "együttes értékelése" esetében is: a "vállalás" a "kötelező"-höz képest többletet ("plusz"-t) jelent, akkor is, ha az "átlagfogyasztó" (meg)ismeri a vonatkozó kötelező jótállási rendelkezést; ha és amennyiben nincs "megkülönböztető jellege az információnak" (a "vállalásnak", "vállalunk"-nak), az - a "felhang" hiánya - a megtévesztést erősíti, mert a "vállalunk" és a másik "tájékoztatás" is - az említettek szerint - jelen van a jótállási jegyben (ha van "felhang", ha egyértelmű, hogy plusz egy év jótállásról van szó, akkor a tájékoztatás nem megtévesztő, viszont ha a kérdéses mondat - a másik "tájékoztatás" mellett - nem egyértelmű, miként a jelen esetben, akkor a tájékoztatás megtévesztő); a jótállási jegy átadására nemcsak a tartós fogyasztási cikk vásárlását követően kerülhet sor, mivel azt a fogyasztó a szerződéskötést megelőzően is elkérheti (tájékozódás végett - tehát a "vállalunk" már ekkor megtévesztő hatással bír), illetőleg a jótállási jegy további, ugyanolyan fajta fogyasztási cikk vonatkozásában befolyásolhatja a fogyasztó ügyleti döntését, azaz "a fogyasztó érdemi döntésére" - a következő vásárlás alkalmával (is) - "kiható jelleggel bír" [vö. Fttv. 3. § (2) bekezdés; az "(is)" arra utal, hogy a fogyasztó a "vállalás"-ban bízva - a Korm. r.-et ismerve - a második egy évben érvényesíti jótállási igényét].
Ha arról van szó, hogy a vállalkozás a kifogásolt mondattal a Korm. rendelet szerinti jótállási időtartamot jeleníti meg, akkor az Fttv. mellékletének (ún. feketelistájának) 10. pontjában szereplő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ("A fogyasztók törvényes jogainak olyanként való bemutatása, mintha azok a vállalkozás ajánlatának sajátosságai lennének.") valósul meg, amely esetben a mérlegelést a törvényhozó elvégezte (ld. Fttv. általános indokolás
- 284/285 -
I. 1., 3. §-hoz és melléklethez fűzött indokolás; VJ/78/2016. indokolás 15.: "Egyebekben amennyiben nem jelentene többet, akkor az eljáró versenytanács álláspontja szerint az eljárás alá vont megvalósította volna az Fttv. mellékletének 10. pontja szerinti - minden egyéb körülményre tekintet nélkül tilalmazott - azon tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, miszerint tilos a fogyasztók törvényes jogainak olyanként való bemutatása, mintha azok a vállalkozás ajánlatának sajátosságai lennének.", és 147-148., 161-167., 173-174., 193.).
6. A másodfokú hatóság határozata az NGM rendelet 5. §-a vonatkozásában jogszabálysértő, mert figyelmen kívül hagyja a "legfeljebb" szót: a másodfokú hatóság az NGM rendelet 5. §-át oly módon alkalmazta - noha a határozat a "legfeljebb" szóval szó szerint tartalmazza azt (ld. határozat 10. oldal második bekezdés), mintha az nem tartalmazná a "legfeljebb" szót (ld. határozat 10. oldal negyedik bekezdés: "Ha az azonnali csere azért nem lehetséges, mert a fogyasztási cikk átmenetileg nincs a forgalmazó üzletében vagy raktárában, úgy a forgalmazónak törekednie kell a Korm. rendelet szerinti kicserélés tizenöt napos határidejének megtartására." - vagyis elhagyta a "legfeljebb" szót); e §-ról úgy szól, mintha abban az állna, hogy a vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést tizenöt napon belül elvégezze, holott e §-ban a következő mondat szerepel: "A vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze.". Az NGM rendelet 5. §-a a "legfeljebb" szó nélkül valóban úgy lenne értelmezhető, ahogyan azt a másodfokú hatóság tette, amely jól mutatja azt, hogy a "legfeljebb" szó értelme, jelentősége, való tartalma abban áll, hogy a tizenöt nap kijavítás vagy kicserélés nélkül történő eltelte esetén a vállalkozás megsérti az NGM rendelet 5. §-át. Az által, hogy az NGM rendelet 5. §-ában szerepel a "legfeljebb" szó, e §-nak nyilvánvalóan nem lehet ugyanaz az értelme, tartalma, mintha nem lenne benne ez a szó.
A másodfokú határozat amiatt is jogszabálysértő, mert az NGM rendelet 5. §-a szerinti törekvési kötelezettség teljesítése nem bizonyított (október 22-től november 16-ig 26 nap van); a másodfokú hatóság e tekintetben nem szerzett be bizonyítékot [vö. Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpont], hanem megelégedett annyival, hogy: "a minőségi kifogás jegyzőkönyvezése után pedig továbbították a kifogást a gyártó felé, akinek közreműködésével végül november 16-án került sor a cserére." (másodfokú határozat 10. oldal), valamint a vállalkozás azon előadásával, hogy "A Vásárló panaszbejelentését ezt követően azonnal továbbítottuk a Gyártó/Garanciális Javítószolgálat részére az eset kivizsgálása és a garanciális csere elvégzése érdekében." (2017. december 6-ai vállalkozási beadvány 1. oldal, vö. másodfokú határozat 13. oldal); az nem tisztázott, nem bizonyított, hogy a vállalkozás a kicserélés érdekében mikor, miként, mennyiben járt el a gyártónál, például mikor "továbbították a kifogást a gyártó felé"; a hatóság részére e tekintetben - a vállalkozás mentesüléséhez - rendelkezésre kellett volna állnia a vállalkozástól származó szükséges bizonyítéknak (a vállalkozás puszta előadása ehhez kevés); a vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy eleget tett a törekvési kötelezettségének, mert az NGM rendelet 5. §-ának a vállalkozás a kötelezettje, címzettje [ld. Ket. 105. § (2) bekezdés: "Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy az elsőfokú döntés meghozatalát követően új tény merül fel, vagy egyébként a tényállás további tisztázása szükséges, a másodfokú döntést hozó hatóság a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt."; vö. pl. uo. 51. § (2) bekezdés első mondat, 52. § (1) bekezdés].
A másodfokú határozat azt tartalmazza, hogy: "A másodfokú hatóság tehát az iratok felülvizsgálata folytán megállapította, hogy a Társaság törekvése nem vitatható a panasz rendezése kapcsán, a kifogás rendezése nem indokolatlanul, és nem hosszabb időn keresztül húzódott, olyan körülmények az ügy kapcsán nem merültek fel, melyek e tekintetben (15 napos, illetve 3 munkanapos határidő betartására való törekvés) is indokolnák a Társaság felelősségrevonását." (határozat 10. oldal, vö. uo. 16. oldal); a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpontját is sértve arról nem szól, hogy a hatóság konkrétan mely irat alapján jutott erre a következtetésre, a vállalkozás törekvési kötelezettségének teljesítése miben áll. Az NGM rendelet 5. §-a szerint a vállalkozás nem teheti meg például azt, hogy a 15. napon intézkedik a kijavítás, illetve kicserélés érdekében, mondván,
- 285/286 -
hogy azon a napon el tudja végezni azt, mert a "legfeljebb" szó követelményéből nem ez következik, hanem az, hogy a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül járjon el a kijavítás, illetve kicserélés végett, és ha a kijavítást, illetve kicserélést tizenöt napon túl végzi el, akkor megsérti az NGM rendelet 5. §-át. Azt, hogy "a Társaság törekvése nem vitatható", "a kifogás rendezése nem indokolatlanul, és nem hosszabb időn keresztül húzódott", a tényállás tisztázásával lehet eldönteni, mert például, ha a vállalkozás egy héten keresztül nem járt el a kicserélés érdekében, pedig - a rendelkezésére álló apparátusával - nyilvánvalóan megtehette volna, akkor nem tett eleget a szóban forgó törekvési kötelezettségének, a kicserélés indokolatlanul húzódott, és a "hosszabb idő" is ettől függően értendő.
A vállalkozás felelősségre vonását az NGM rendelet 5. §-ának megsértése miatt a következők indokolják: a) a vállalkozás tizenöt napon túl végezte el a kicserélést, pedig arra legfeljebb tizenöt napon belül sor kellett volna, hogy kerüljön; b) a vállalkozás az eljárás során nem bizonyította törekvési kötelezettségének teljesítését. A hatóságnak a határozatához, a vállalkozás felelősségre vonásához nem a "körülmények" "felmerülését" kell várnia, hanem az NGM rendelet 5. § kötelezettje (címzettje) bizonyításának hiányát kell alapul vennie.
Az NGM rendelet 5. §-ának megsértése vonatkozásában nincsen jelentősége annak, hogy a forgalmazó vállalkozás önhibáján kívül (pl. a gyártó hibája miatt) nem végzi el legfeljebb tizenöt napon belül a kicserélést, illetve nem tesz eleget a törekvési kötelezettségének (az így keletkezett kárát - vö. pl. fogyasztóvédelmi bírság kiszabása - a Ptk. szabályai szerint a jogellenesen kárt okozó harmadik személlyel szemben érvényesítheti). A Ket. 1. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási hatóságnak hatáskörét a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében kell gyakorolnia, az NGM rendelet 5. §-ában előírt cél pedig a legfeljebb tizenöt napon belüli teljesítés, ezen belüli törekvéssel.
7. A másodfokú határozat 11. oldalának utolsó bekezdésében szerepel: "Azzal, hogy a garanciális munka elvégzéséről szóló munkalapban az a kikötés szerepel, hogy további követeléssel az ügyfél nem léphet fel, sérülhet az Fttv. 6. § (1) bekezdésének i) pontja. Ugyanakkor a becsatolt iratokból nem egyértelmű, hogy ezt a tájékoztatást melyik vállalkozás érdekében helyezték el az iraton, melyik vállalkozás adta ki. Nem kifejezett, hogy a további követelésekről szóló korlátozó tájékoztatás mit takar valójában (pl. további kártérítési igény a már kicserélt termék vonatkozásában - melynek feltüntetése nem ütközik fogyasztóvédelmi előírásba), a munkalap átadásával és annak tartalmával kapcsolatban pedig kötelező jogi rendelkezés nincs, ezért jelen esetben fogyasztóvédelmi felelősségrevonásnak nincs kellő alapja." (vö. másodfokú határozat 17. oldal első bekezdés).
A hatóság álláspontjával szembeni fogyasztói érvek a következők: a munkalapot a forgalmazó vállalkozás által elvégzett kicserélés során (2017. november 16-án) íratták alá, és utóbb (2017. november 22-én) a forgalmazó vállalkozás küldte meg azt e-mailen (ld. pl. 2017. november 17-ei és 23-ai fogyasztói beadvány); a szóban forgó kicserélés vonatkozásában a szerződéses jogviszonyban a hibásan teljesítő vállalkozás (a másodfokú határozatban: Társaság) és a fogyasztó (a másodfokú határozatban: Kérelmező) áll egymással szemben; a kicserélést a vállalkozás (Társaság) végezte el, a munkalap kifogásolt szövegrésze szempontjából sincsen annak jelentősége, hogy a cserebútort a vállalkozás alkalmazottai vagy alvállalkozójának alkalmazottai szállították; a csatolt munkalap - jól olvashatóan - tartalmazza: "A bizonylatot a garanciális ügyintéző köteles az átadást követően átvevővel aláíratni és [forgalmazói] ügyintéző részére átadni. A garancia teljesítését garanciális bejelentő (vevő) illetve megbízottja aláírásával igazolja és egyben kijelenti, hogy a teljesítés megtörtént és adott ügyben további követelése nincs.", "Költségviselő: [forgalmazói rövidítés]", "[forgalmazói] ügyintéző:", "[forgalmazói] raktár:", "garanciális ügyintéző" (a "garanciális ügyintéző" és az "[forgalmazói] ügyintéző" a forgalmazó vállalkozás ügyintézője, az "[forgalmazói rövidítés]" a forgalmazó vállalkozásra vonatkozik - ld. pl. a forgalmazó vállalkozás 2017. november 22-ei e-mailje); a "garanciális munkalap" a fogyasztó (Kérelmező) és a forgalmazó vállalkozás (Társaság) szerződéses jogviszonyában jelenik meg, tehát a munkalap szövegét (semmis
- 286/287 -
kikötését, "tájékoztatását") a forgalmazó "vállalkozás érdekében helyezték el", a forgalmazó vállalkozás adta ki; mivel a "további követelésekről szóló korlátozó tájékoztatás", a "követelése" szó nem bír szűkítéssel, szűkítő jelzővel (ld. "adott ügyben további követelése nincs" kifogásolt szövegrész), ezért egyértelmű, hogy az minden követelésre, azaz olyanokra is vonatkozik, amelyek kizárása - miként a fogyasztó a 2017. november 23-ai beadványban utalt is rá - fogyasztóvédelmi jogszabályi rendelkezésekbe ütközik [ez a szavak általánosan elfogadott jelentése szerinti követelményből - ld. pl. Ptk. 6:8. § (1)-(2) bekezdés - is következik: szűkítés hiányában a "követelése" szó szűkítés nélkül értendő].
Megemlítendő, ha a másodfokú hatóság számára a munkalap kifogásolt szövegrésze vonatkozásában valamely tény nem volt egyértelmű, akkor a tényállást tisztáznia kellett volna [ld. Ket. 105. § (2) bekezdés; vö. pl. uo. 51. § (2) bekezdés első mondat].
8. A fogyasztóvédelmi bírság kiszabása körében a másodfokú hatóság sem értékelte, hogy a 2017. november 24-én kézbesített jótállási jegy ugyanazokkal a jogszabálysértő részekkel bír, mint amelyeket a fogyasztó a 2017. október 31-ei beadványában említett; ezzel az Fgytv. 47. § (1) bekezdés i) pontja is sérült.
Az Fgytv. 47. § (1) bekezdés i) pontja szerint: "(1) Ha a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása során megállapítja a 45/A. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértését, az eset lényeges körülményeinek - így különösen a jogsértés súlyának, a jogsértő állapot időtartamának, a jogsértő magatartás ismételt tanúsításának, illetve a jogsértéssel elért előny - figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket állapíthatja meg: [...] i) fogyasztóvédelmi bírságot (a továbbiakban: bírság) szabhat ki."
Az Fgytv. 45/A. § (2) bekezdése alapján a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi a külön jogszabályban fogyasztóvédelmi rendelkezésként meghatározott rendelkezések betartását, és - ha a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény eltérően nem rendelkezik - eljár azok megsértése esetén; e § (3) bekezdés e) és g) pontja kimondja: az (1) és (2) bekezdésben meghatározott rendelkezéseken túl, ha külön törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézésére, a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések betartását, és eljár azok megsértése esetén.
A Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont ea) és ec) alpontja értelmében a határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell az indokolásban a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, a mérlegelési jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben szerepet játszó szempontokat és tényeket. A másodfokú határozat a 18. oldalon tartalmazza is: "Mindezek alapján a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontja megállapítható és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik."
A fogyasztó a fentiek alapján kérte a felügyeleti szervet, hogy a 2018. január 5-ei kérelmében szereplő beadványaiban foglaltak maradéktalan érvényesülése érdekében, az említettek szerint változtassa meg a másodfokú hatóság határozatát.
A felügyeleti szerv 2018. május 11-ei keltezésű, fogyasztónak 2018. május 18-án kézbesített, FSTR/3742-4/2018-NFM iktatószámú iratában tájékoztatta a fogyasztót, hogy felügyeleti eljárás megindítását az ügyben nem tartja indokoltnak, álláspontja szerint "ugyanis a határozattal kapcsolatban nem állapítható meg olyan eljárásjogi hiányosság, amely a döntés megváltoztatását tenné indokolttá."
A felügyeleti szerv az egyes fogyasztói kifogások kapcsán az alábbi észrevételeket tette:
1. A határozat azon tartalmú szövegrészével kapcsolatosan, miszerint a termékszavatossági igény érvényesítése esetén a vállalkozás helyett a dolog gyártóját terhelik a rendelet szerinti kötelezettségek, a felügyeleti szerv
- 287/288 -
megjegyzi, hogy a Ptk. 6:168. § (1) bekezdése nevesíti a gyártót, melyre tekintettel az, hogy a határozat a gyártót jelöli meg, nem tekinthető helytelen megfogalmazásnak.
2. A "termék" szóhasználata a minőségi kifogás intézésére szolgáló jegyzőkönyvben a felügyeleti szerv álláspontja szerint nem jelenti a fogyasztók megtévesztését, továbbá az ügyleti döntés befolyásolására való alkalmasság sem áll fenn. Az tehát, hogy a jegyzőkönyvben az ingó dolog megjelölésére a vállalkozás milyen - a magyar nyelvhasználatnak és egyébként a jogszabályi rendelkezéseknek is megfelelő - kifejezést használ, pl. áru, árucikk, dolog, a felügyeleti szerv meglátása szerint nem eredményezi a fogyasztók megtévesztését, illetve ennek a lehetőségét.
3. Ugyancsak úgy véli a felügyeleti szerv, hogy az, hogy a forgalmazó helyett a "jótállást vállaló" elnevezés került a jegyzőkönyvben szerepeltetésre, nem jelenti megtévesztő tájékoztatás megvalósulását.
4. A kifogásolt "mindennemű ügyintézést a Garanciális Javító közvetlenül a Vásárló felé tartozik rendezni" szövegrész kapcsán, ügyleti döntés befolyásolására alkalmas megtévesztő tájékoztatást nem jelent, tekintve hogy a jegyzőkönyv azon részéhez tartozik, mely a javítószolgálathoz való továbbítást érinti és így nem áll fenn az, hogy esetlegesen ez az információnyújtás azzal járjon, hogy a fogyasztót megakadályozza abban, hogy jogait a kereskedőnél érvényesítse.
5. A jótállási jegy "a vásárolt termékre 1 év jótállást vállalunk" szövegrész vonatkozásában ugyancsak nem áll fenn tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megvalósulása, mivel a jótállási jegy további részével együttesen értelmezve megállapítható, hogy a termékre kötelező jótállás áll fenn, így nem okozhat félreértést a fogyasztóban az, hogy a "vállalás" szó helyett indokoltabb lett volna a vállalkozás részéről a "biztosít" [helyesen: "biztosított"] szó használata.
6. A másodfokú határozattal szembeni azon kifogás kapcsán, miszerint a Kormányhivatal figyelmen kívül hagyta volna a "legfeljebb" szót, a felügyeleti szerv megjegyzi, hogy a döntésben foglaltakkal egyetértve a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg az, hogy a vállalkozás ne törekedett volna a minőségi kifogás intézésére a jogszabályban előírt 15 napon belül. A Kormányhivatal eljárása tehát nem vitatható a tekintetben, hogy jogszabálysértést nem állapított meg az NGM rendelet 5. §-a kapcsán.
7. A munkalapon szereplő "további követeléssel az ügyfél nem léphet fel" szövegrész tekintetében ugyan megállapítható, hogy ez felvetheti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megvalósulását, ugyanakkor a felügyeleti szerv álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt megállapítható, hogy a tájékoztatást mely vállalkozás adta ki, így jogsértés sem volt jogszerűen megállapítható a határozattal érintett cég terhére.
8. A fogyasztóvédelmi bírság kiszabása kapcsán alkalmazott mérlegelési körülmények vonatkozásában a felügyeleti szerv megjegyzi, hogy a hatóságnak a döntésében nem kell külön nevesíteni, hogy az alkalmazott bírság mértéke az egyes, a határozatban feltárt hiányosságokra tekintettel milyen módon tevődik. Álláspontja szerint a Kormányhivatal által alkalmazott bírság mértéke arányos a vállalkozás által megvalósított jogsértésekre figyelemmel, továbbá megfelel az Fgytv. 47. §-ában és 47/C. §-ában előírt rendelkezéseknek.
1. A felügyeleti szerv "nem értette", hogy a másodfokú határozat 7. oldalán szereplő kifogásolt mondat miért téves: az azért téves, mert a másodfokú hatóság a kifogásolt mondatban "gyártó" alatt csak a termék előállítóját érti [ld. "a vállalkozás helyett" szövegrész, a termékszavatosság körében a "gyártó"-t ekként megjelölni jogellenes, mert az alatt nem csak a "termék előállítója" értendő, hanem a "termék forgalmazója" is - ld. Ptk. 6:168. § (2) bekezdés].
2. A fogyasztó kifejtette, megindokolta, hogy véleménye szerint a jótállás esetében a "termék" szó használata miért megtévesztő, helytelen; a felügyeleti szerv az álláspontja indokolásával adós maradt [a hatóság "ter-mék"-szóhasználatához, dezinformációjához, amelyhez - és "amely miatt" - annyira ragaszkodik (úgy látszik, a "hatóságnak sem kell" he-
- 288/289 -
lyesen, pontosan, a jogszabályi szóhasználatokkal élve, a dezinformációt mellőzve, elkerülve fogalmaznia), ld. még "Általános információk a jótállási jegy minta alkalmazásával kapcsolatban" (jótállási jegy "mintával"), "TÁJÉKOZTATÓ A JÓTÁLLÁSI JOGOKRÓL": http://www.fogyasztovedelem.kormany.hu/sites/default/files/jotallasi_jegy_minta_141128.pdf - érdemes megemlíteni, a kötelező jótállás vonatkozásában a szövegben "vállalnia" szerepel, a "termék" szó (a "mintával" együtt) tizennyolcszor olvasható; a másodfokú hatóság a másodfokú határozat indokolásának I/A/3. pontjában ezt a "jótállási jegy mintá"-t tartja a forgalmazó ("társaság") figyelmébe ajánlhatónak "a saját dokumentációjuk korszerűsítéséhez"].
3. A felügyeleti szerv a "jótállást vállaló" megfogalmazással kapcsolatos álláspontjának indokát sem adja - annak ellenére, hogy kötelező jótállás esetén, miként a konkrét esetben, nem "vállalás"-ról van szó, s így a vállalkozás alaptalanul kedvezőbb színben tünteti fel magát.
4. A "mindennemű ügyintézés" javítószolgálatra történő "telepítésének" hatóság általi elfogadása ugyancsak a "vállalkozásbarát fogyasztóvédelem" körébe tartozik - annak ellenére, hogy a jogszabály rendelkezése e tekintetben is választási szabadságot biztosít a fogyasztó számára [Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés], a kikötés ezen szabadság vonatkozásában téveszti meg a fogyasztót, akivel az adott esetben szándéka ellenére nem a forgalmazó, hanem a javítószolgálat "kommunikál".
5. Az, hogy "a termékre kötelező jótállás áll fenn", - miként a fogyasztó kifejtette - nem zárja ki a "vállalunk" megtévesztő voltát.
6. A felügyeleti szerv nem foglalkozott azokkal a fogyasztói érvekkel, hogy a vállalkozásnak miért kell legfeljebb tizenöt napon belül elvégeznie a kijavítást vagy kicserélést (a válaszában az NGM rendelet 5. §-át e tekintetben nem értelmezte), s a törekvési kötelezettség teljesítése bizonyítottságának hiányával kapcsolatos tények és érvek (ld. pl. bizonyíték hatósági beszerzésének hiánya) sem hatották meg.
7. A felügyeleti szerv a "munkalap" vonatkozásában megjelenő fogyasztói ellenérvekre sem érvelt.
8. Álláspontom szerint - a 2018. április 5-ei beadványban foglaltakkal egyezően - a másodfokú hatóságnak a bírság kiszabása körében értékelnie kellett volna, a határozat indokolásában meg kellett volna jelenítenie annak értékelését, hogy a 2017. november 24-én kézbesített jótállási jegy ugyanazokkal a jogszabálysértő részekkel bír, mint amelyek a 2017. október 31-ei beadványban említésre kerültek.
Összességében megállapítandó, hogy a felügyeleti szerv "válasza" rendkívül szikár, elfogadhatatlanul hiányos, a 2018. április 5-ei beadványban kifejtettek szerint alaptalan, jogellenes [a határozatot meg kellett volna változtatni; ld. a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 33/2014. (X. 10.) NFM utasítás 4/A. függelék 3. pont, 6. függelék 1. és 5. pont]
A fogyasztó 2018. június 5-én - arra is tekintettel, hogy a forgalmazó még mindig nem juttatta el a részére a "kijavított jótállási jegyet" - elektronikus beadványában kérte az elsőfokú hatóságot, hogy tájékoztassa őt a következőkről: a) a határozat bírósági felülvizsgálatát a vállalkozás kezdeményezte-e (azt keresettel megtámadta-e), b) a határozat szerinti kettőszázötvenezer forintos bírságösszeget a vállalkozás befizette-e, c) a határozat szerinti kötelezéseknek a vállalkozás maradéktalanul eleget tett-e (az utóellenőrzés milyen eredménnyel járt), arra is figyelemmel, hogy "A nyilatkozathoz csatolt jótállási jegy tartalmában nem egyezik meg azzal, amit a Kérelmezőnek javított jótállási jegy címén küldtek ki. A jótállási jegy tartalmának kijavítása pedig határozattal előírt kötelezettsége a társaságnak, [...]. A kötelező határozatban foglaltak utóellenőrzése során adhat alapot arra a kijavított jótállási jegy, hogy ne kerüljön újabb felelősségrevonásra a társaság." (másodfokú határozat 14. oldal). [Vö.: a határozatból - a "kijavított" szó ellenére - nem derül ki egyértelműen, hogy a hatóság szerint a forgalmazó által hatóságnak megküldött "új tartalmú, kijavított jótállási jegy minta" maradéktalanul megfelel-e a jogszabályi rendelkezéseknek, vagy nem.]
- 289/290 -
Az elsőfokú hatóság a 2018. június 20-ai, fogyasztónak 2018. június 28-án kézbesített, BP-05/FOGY/342-5/2018. iktatószámú iratában tájékoztatta a fogyasztót, hogy: a vállalkozás a másodfokú határozattal szemben az elsőfokú hatósághoz keresetlevelet nem nyújtott be; a másodfokú hatóság tájékoztatása szerint a másodfokú határozat tértivevénye nem érkezett vissza a hatósághoz, "így a határozat véglegessé válásának dátumáról nincs tudomásuk. A szükséges tértivevény kerestetésével kapcsolatban a Magyar Posta Zrt. nyújt majd tájékoztatást a II. fokú hatóságnak. Tekintettel arra, hogy a Fogyasztóvédelmi Főosztálynak végleges határozat birtokában van csak lehetősége a bírság befizetésével kapcsolatban tájékozódnia, így arról szintén csak a tértivevény kerestetése után tudunk tájékoztatást nyújtani. A Társaság a határozatban foglalt kötelezésnek nem tett eleget, annak végrehajtását kezdeményezte a Fogyasztóvédelmi Főosztály az állami adóhatóságnál. Utóellenőrzésre az emberi erőforrás kapacitás rendelkezésre állásának arányában fog majd sor kerülni a jövőben."
A fogyasztó a BP-05/FOGY/342-5/2018. iktatószámú iratban foglaltak kapcsán 2018. június 28-án - az első- és a másodfokú hatóságnak, valamint a felügyeleti szervnek is megküldött - elektronikus beadványában kérte a hatóságot, hogy az egyes információk rendelkezésére állásától számítva mihamarabb (nem az összes információt bevárva) tájékoztassa őt: a) a tértivevény-kerestetés eredményéről, a határozat véglegessé válásának és a bírság befizetésének időpontjáról; b) a határozatban foglalt kötelezések végrehajtásáról; c) az utóellenőrzés eredményéről; előadta továbbá: tekintettel arra, hogy a másodfokú - végleges - határozat 2018. március 10-én kelt, az a kézbesítési szabályok szerint kézbesíttetettnek minősül, és a forgalmazó még mindig nem juttatott el a részére kijavított jótállási jegyet, kéri, a hatóság emiatt is mihamarabb, kellő hatékonysággal járjon el (citálva másodfokú határozat 14. oldal: "A nyilatkozathoz csatolt jótállási jegy tartalmában nem egyezik meg azzal, amit a Kérelmezőnek javított jótállási jegy címén küldtek ki. A jótállási jegy tartalmának kijavítása pedig határozattal előírt kötelezettsége a társaságnak, [...]. A kötelező határozatban foglaltak utóellenőrzése során adhat alapot arra a kijavított jótállási jegy, hogy ne kerüljön újabb felelősségrevonásra a társaság."), "Az ügy iratai alapján egyértelműen megállapítandó, hogy rendkívül tisztességtelen, súlyosan jogellenes, a határozatban foglalt kötelezéseknek sem eleget tevő forgalmazói magatartásokról van szó, amelyek miatt a hatóságnak a forgalmazóval szemben kiemelt prioritással, a leghatározottabban, a lehető legnagyobb hatékonysággal fel kell lépnie." - kérte ezért az ennek megfelelő hatósági eljárást /ld. a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet 116. § 10. pont: az innovációért és technológiáért felelős miniszter a Kormány fogyasztóvédelemért felelős tagja/.
A fogyasztó 2018. július 31-én - tekintettel arra, hogy a 2018. június 28-ai elektronikus beadványára még mindig nem kapott választ -elektronikus beadványában kérte a másodfokú hatóságot, e-mailben tájékoztassa arról, hogy a másodfokú határozatot melyik napon kézbesítették a forgalmazónak.
A másodfokú hatóság 2018. augusztus 2-án e-mailben tájékoztatta a fogyasztót (ügyiratszám: PE/002/40-16/2018; dátum: 2018. augusztus 2.), hogy: "A másodfokú hatóság 2018. június 12-én kelt PE/002/40-12/2018. számú levelével tudakozványt írt a Magyar Posta Zrt. részére, hogy az [forgalmazó] a másodfokú döntést mikor vette kézhez, ugyanis arról a tértivevény nem érkezett vissza a hatósághoz. A hatóságomhoz 2018. június 27-én megérkezett válasz szerint a hivatalos iratot a Társaság székhelyén 2018. március 19-én vették át. Erről, s így a határozat jogerejéről az elsőfokú hatóságot 2018. július 4-én kelt 14-es sorszámú levelünkkel tájékoztattuk. A keresetindítási határidő lejárt, a Társaság részéről a másodfokú hatósághoz nem érkezett kereseti kérelem a döntéssel kapcsolatban. A kiszabott bírság összegét 2018. április 13-án befizették a Magyar Államkincstár számára. A határozatban foglaltak végrehajtásának ellenőrzésére az elsőfokú hatóságnak van hatásköre."
A fogyasztó 2018. augusztus 2-án - csatolva a másodfokú hatóság aznapi, PE/002/4016/2018. ügyiratszámú válaszát - a felügyeleti szervnek is megküldött elektronikus beadványában kérte az elsőfokú hatóságot, e-mailben tájékoztassa a határozatban foglalt kötelezések végrehajtásáról és az utóellenőrzés eredmé-
- 290/291 -
nyéről, a 2018. június 5-ei és a 2018. június 28-ai beadványában említettekre figyelemmel.
Az elsőfokú hatóság 2018. augusztus 6-án e-mailben tájékoztatta a fogyasztót (ügyiratszám: BP-05/FOGY/342-12/2018.; dátum: 2018. augusztus 3.), hogy "a végrehajtást az állami adóhatóság foganatosítja", "a szükséges utóellenőrzés beépítésre került a Fogyasztóvédelmi Főosztály ellenőrzési tervébe, melyet Főosztályunk a jövőben le fog folytatni."
Tekintettel arra, hogy a másodfokú hatóság ugyan elismeri az NGM rendelet 5. §-ának közigazgatási jogi relevanciáját [vö. NGM rendelet 8. § (1)-(2) bekezdés], de - véleményem szerint - figyelmen kívül hagyja az NGM rendelet 5. §-ában lévő "legfeljebb" szót (ld. a fogyasztó másodfokú határozattal szembeni kérelme 6. pont), a következő szövegszerű jogszabálymódosítási javaslattal élek:
A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet (a továbbiakban: R.) 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: "A vállalkozásnak a kijavítást vagy kicserélést haladéktalanul, de legfeljebb tizenöt napon belül el kell végeznie."
Az R. 8. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki: "(3) A fogyasztóvédelmi hatóság az 5. § vonatkozásában vizsgálja egyrészt, hogy a vállalkozás a kijavítást vagy kicserélést a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül elvégezte-e, másrészt, hogy a kijavítás vagy kicserélés legfeljebb tizenöt napon belül megtörtént-e. Ezt a szabályt a 7. § (2) bekezdése vonatkozásában is megfelelően alkalmazni kell."
Javasolom továbbá, hogy az Itv. 33. § (2) bekezdés 35. pontja helyébe a következő rendelkezés lépjen: "35. a fogyasztóvédelmi hatóság elsőfokú fogyasztóvédelmi eljárása és a fogyasztó fellebbezése;"
Indokolás:
A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletének hatékonyabbá tételéhez szükséges egyes törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXLVIII. törvény 1. §-a - 2010. január 1-jei hatálybalépéssel [ld. uo. 84. § (1) bekezdés] - akként rendelkezett, hogy: "Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 33. §-ának (2) bekezdése a következő 34. és 35. ponttal egészül ki: [Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:] »34. a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének fogyasztóvédelmi eljárása; 35. a fogyasztóvédelmi hatóság fogyasztóvédelmi eljárása.«". Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) ezen módosításának indokolása szerint: "Indokolt, hogy az illetékkötelezettség általános szabályai alól a PSZÁF és a fogyasztóvédelmi hatóság fogyasztóvédelmi eljárása kivonásra kerüljön, és illetékmentesnek minősüljön."
Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 156. § (2) bekezdése - 2011. november 30-ai hatálybalépéssel [ld. uo. 477. § (1) bekezdés] - az Itv. 33. § (2) bekezdés 35. pontját leszűkítette "a fogyasztóvédelmi hatóság első fokú fogyasztóvédelmi eljárásá"-ra: "Az Itv. 33. § (2) bekezdés 35. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: »35. a fogyasztóvédelmi hatóság első fokú fogyasztóvédelmi eljárása;«". Ennek a jelenleg is hatályos szűkítésnek az indokolása azt tartalmazza, hogy: "a törvény szerint kizárólag az első fokú fogyasztóvédelmi eljárás kezdeményezésekor alkalmazható az eljárási illetékmentesség. A módosítást az indokolja, hogy az első fokú eljárás hivatott érdemben a fogyasztói jogok védelmére és érvényesítésére." (Az egyes adótörvényeknek és azokkal összefüggő más törvények, valamint a nemzeti adó- és vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2013. évi CC. törvény 125. §-ához fűzött indokolás tartalma: "Technikai pontosítást fogalmaz meg azáltal, hogy az illeték-mentes tényállások számozásának duplikációját megszünteti. A változtatás a hatályos mentességekhez képest tartalmi változást nem eredményez.")
Az Itv. 33. § (2) bekezdés 35. pontjának jelenleg hatályos szövege alapján tehát "a fogyasztóvédelmi hatóság első fokú fogyasztóvédelmi eljárása" illetékmentes. A fogyasztók fokozottabb védelme, a fogyasztók jogainak hatékonyabb érvényesülése érdekében, a gyakorlati
- 291/292 -
tapasztalatokra is figyelemmel indokolt a fogyasztói többletvédelem illetékmentességi szabályozásban történő megfelelő tükröződése: a fogyasztó fellebbezésének illetékmentessége [a "fellebbezés" illetékmentességét az Itv. 33. § (2) bekezdés 29. pontja is ismeri]. A törvény a fellebbezés illetékmentességét a vállalkozással szemben de facto - általában gazdaságilag is - gyengébb fél, a fogyasztó számára biztosítja. A fogyasztói jogok - Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) M) cikk (2) bekezdése által is kiemelt - védelmére és érvényesítésére ugyanis a másodfokú eljárás is érdemben hivatott; a fogyasztót jelenleg terhelő fellebbezési eljárási illeték a fogyasztók - Alaptörvény által is védett - jogainak érvényesülését gátol(hat) ja, akár az ötezer forintos fellebbezési eljárási illeték [ld. Itv. 29. § (2) bekezdés] objektíve akadályt képezhet. A gyakorlatban az is előfordult, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság a fogyasztónak a vállalkozás magatartásai miatti kérelmeivel kapcsolatos fogyasztóvédelmi hatósági hallgatással szembeni kérelmét fellebbezési kérelemnek minősítve, azt a fogyasztó egyes kérelmei kapcsán keletkezett, kettőszázezer forint fogyasztóvédelmi bírság kiszabásáról és kötelezésekről szóló határozathoz igazítva nyolcezer forint fellebbezési eljárási illeték lerovására hívta fel a fogyasztót, miközben tehát a fogyasztóvédelmi hatóság jogszabálysértő mulasztást (hallgatást) követett el, bizonyos fogyasztói kérelmek vonatkozásában sem határozatot, sem végzést nem hozott, a fogyasztó a határozatot sem a fogyasztóvédelmi bírság kiszabásáról, sem a kötelezésekről szóló részeiben nem támadta. A törvény a fogyasztók jogainak hatékonyabb védelmét hivatott szolgálni.
A fentiekben ismertetett ügyben a hatóság eljárása meglehetősen akadozott; különösen kirívó az elsőfokú hatóság hatáskörhiányról szóló álláspontja, az ezzel kapcsolatos végzés mellőzése, jogszabálysértő mulasztásai, hallgatásai (kérelmek el nem bírálása - gyakorlata); az elsőfokú határozathoz képest a másodfokú határozat sokkal alaposabb, azonban a kifejtettek szerint jelentős hibákban, hiányosságokban szenved, amelyeket a felügyeleti szervnek orvosolnia kellett volna. Az akadozás a végrehajtás és az utóellenőrzés tekintetében is tapasztalható. Súlyos problémának tartom, hogy a fogyasztói jogok a fogyasztóvédelmi hatóság jogszabálysértő mulasztásai, hibái, hiányosságai (gyakorlata) miatt sem érvényesülnek megfelelően (még a másodfokú határozat forgalmazó részére történő kézbesítése is hónapokon át kérdéses). Véleményem szerint mind a jogalkotónak, mind a jogalkalmazónak le kell vonnia az ügy tanulságait, a hatósági jogsértések megelőzése érdekében - az adott esetben fegyelmi eljárást is indítva - el kell járni (pl. az alapos felügyeleti szervi indokolás sem mellőzhető, és alapos, átfogó felügyeleti szervi ellenőrzés kívántatik). Aligha beszélhetünk hatékony fogyasztóvédelemről, ha a fogyasztói jogok érvényesülése érdekében a fogyasztóknak a jelen írásban rögzített rögös utat kell bejárniuk, főleg, ha a vállalkozás - a hatóság "asszisztálása" mellett - a bírságösszeget nem, illetve késedelmesen fizeti be, a kötelezéseknek nem tesz eleget. Az sem elhanyagolható kérdés, hogy több mint kettőmilliárd-háromszázmillió forintos, 2016. évi értékesítésből befolyt nettó éves árbevétel esetén a kettőszázötvenezer forintos fogyasztóvédelmi bírság mennyiben szolgálja a prevenciót, az ismételt jogsértésre és a másodfokú határozat szerinti számos jogsértésre, valamint a "szikár" hatósági apparátus miatt is létező nagyfokú látenciára is figyelemmel (vö. pl. BH 2008.257.: a több mint tizenegy évvel ezelőtt, 2006. január hónapjában történt eset szerint a forgalmazó a tízedik napon értesítette a fogyasztót, hogy átveheti az új mobiltelefon-készüléket, és a fogyasztóvédelmi hatóság jogerősen ötszázezer forint fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta a forgalmazót; EBH 2007.1744.: a 2006. február hónapjában történt eset szerint a forgalmazó egyhónapos határidővel javításra vette át a mobiltelefont, "[...] A szerviz a csereigény indokoltságát megállapította, a panaszos az új készüléket átvehette.", és a fogyasztóvédelmi hatóság jogerősen egymillió forint fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta a forgalmazót). ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Budapesti Gazdasági Egyetem.
Visszaugrás
