Számos hazai és nemzetközi kutatás foglalkozik az önkéntes tevékenység kérdéskörével.[2] Egyes kutatók a témát a felsőoktatásra szűkítve, a diákok pro bono tevékenysége mögött megbúvó motivációs okokat, az általuk végzett önkéntes tevékenység típusait vizsgálják.[3] Ugyanakkor, kifejezetten joghallgatók tekintetében még nem végeztek olyan kutatásokat, amely a közjó szolgálatában végzett tevékenységeik motiváló tényezőit vizsgálná. E hiányosság részbeni pótlására empirikus kutatást végeztem mind a nyolc hazai jogászképző intézmény bevonásával a magyar joghallgatók körében. E kutatás eredményeit a tanulmány későbbi fejezetében részletesen elemzem. Mielőtt azonban a jogot tanulók pro bono tevékenysége mögött megbúvó motivációs okokat vizsgálnám, elengedhetetlen egyrészt az önkéntességről értekezni, fókuszálva a főbb jellemzőire, típusaira, valamint funkcióira. Továbbá, tekintettel arra, hogy a jogászképzés nem egy légüres térben létezik, hanem a felsőoktatás részét képezi, ezért érdemes megvizsgálni, hogy a felsőoktatásban tanulók tekintetében milyen eredmények születtek a különböző motivációs kutatások vonatkozásában. E kutatások eredményei alapján a diákok tekintetében felállított motivációs csoportok a joghallgatók vonatkozásában végzett vizsgálatom kiindulópontjaként szolgáltak.
A joghallgatók szakmai, jogi ismereteik "felhasználásával" folytatott önkéntességének, valamint a jogászképzéstől elvárt, a közjó szolgálatát érintő kompetenciák elsajátításának és fejlesztésének előmozdítására a tanulmányban megoldási javaslatot kínálok.
Az önkéntesség fogalmára nincs általánosan elfogadott definíció, csupán közös elemei vannak az eltérő meghatározásoknak. A megegyező fogalmi elemek az alábbiak: i) a tevékenység önkéntes, szabad akaratból történő végzése; ii) az önkéntes tevékenységet végző személy ellenszolgáltatást nem kap, ez viszont nem zárja ki az esetleges kiadásainak (például utazási, szállásköltségek) megtérítését; iii) a tevékenység a társadalom, egy csoport vagy egy konkrét személy javát szolgálja.
Típusait tekintve beszélhetünk formális és informális önkéntességről. Míg az előbbi szervezethez kapcsolódó, addig az utóbbi szervezeten kívüli, például amikor valaki a családjának, barátjának segít, esetleg lakóhelyén egy idős lakosnak.[4] Az önkéntes tevékenység motivációját három nagyobb csoportra bonthatjuk: i) hagyományos vagy más néven altruista: az idetartozók célja másoknak való segítségnyújtás, másokért való cselekedet, illetve a társadalom számára való hasznosság, ii) önérdekű vagy egoista: elsődleges motiváló tényezője a saját érdekeinek, szükségleteinek kielégítése, így "kapcsolatépítés, hasonló érdeklődésűekkel való találkozás, szabadidő hasznos eltöltése, sport és kulturális aktivitások tanulása és végzése, információszerzés, készségfejlesztés, könnyebb munkához jutás",[5] iii) vegyes vagy modern, amely a másik két csoport elemeit keveri.
Czike és Bartal kutatásaik során arra a megállapításra jutottak, hogy hazánkban a következő motivációs okok a leggyakoribbak: szegényeknek való segítségnyújtás, tapasztalatszerzés, vallási és lelkiismereti meggyőződés, szakmai fejlődés és kihívás, erkölcsi kötelezettség, szabadidő hasznos eltöltése, baráti kapcsolatok bővítése, közösséghez tartozás.[6] Ezen okok vegyesen tartalmaznak a hagyományos és önérdekű motivációs csoportba sorolható elemeket. A fiatalok a rövid távú "forgóajtó önkéntesség" irányába mutatnak hajlandóságot, mivel a változatosságot nyújtó tevékenységek vonzóbbnak tűnnek az "izgalomkereső" fiatalok számára.[7]
A kutatások szerint, a felsőoktatásban tanulók önkéntesség iránti motivációja kapcsán, további csoportok határozhatók meg: a karrierrel kapcsolatos; önéletrajzot építő (career-related résumé-building volunteering); szabadidős (leisure time volunteering); valamint posztmodern önkéntesség (postmodern volunteering), amely utóbbi magában foglalja a részvétel örömét; a világ megváltoztatásában való részvételt, készségfejlesztést, másokkal való időtöltést.[8] Korábbi kutatások alapján a magyar fiatalság önkéntes tevékenységét motiváló tényezők a közösséghez tartozás, a kihívással való szembenézés, szakmai fejlődés, a szabadidő hasznos eltöltése, és az új barátok szerzése, amely elemek a posztmodern csoport jegyeit hordozzák.[9]
A motivációs tényezőkön túl érdemes röviden kitérni az önkéntes tevékenység által betöltött funkciókra is. Fényes és Pusztai tanulmányukban hetet különböztettek meg: i) társadalmi, szakmai és állampolgári szocializáció, ii) az oktatás és munka világa közötti szakadék áthidalása, iii) közvetítő szerep a felnőttkor, munka és a felelős állampolgár között, iv) informális tanulás, isme-
- 18/19 -
retek, tapasztalatok és információk szerzése hosszú távon, v) emberi kapcsolatok bővítése, vi) pályakezdés vagy éppen -módosítás, szakmai kapcsolatok építése, szakmai tapasztalatszerzés, csapatban való munkavégzés képességének megtanulása, illetve olyan értékek elsajátítása, mint szolidaritás és felelősségvállalás, vii) innováció, modern technológiák alkalmazása, szakmai, politikai és szabadidős tevékenységek korszerűsítése.[10]
Megállapítható, hogy az önkéntes tevékenység funkciói szoros összefüggésben állnak a motivációs tényezőkkel, így a kínálat kielégíti a keresletet. Handy és társai által végzett vizsgálatok szerint, az önkéntességre vonatkozó követelmény akár középiskolában, akár egyetemen, nem befolyásolja a diákok önkéntességre fordított óráinak számát, ugyanakkor pozitív hatást gyakorolnak az önkéntesség gyakoriságára.[11] Mindez szorosan kapcsolódik egy másik kutatócsoport megállapításához, amely szerint a "tanórán kívüli iskolai vagy közösségi tevékenységekben résztvevő fiatalok, felnőttként nagyobb elköteleződést mutatnak a civil ügyek iránt."12 Gyermek- és fiatalkorban a család jelentős befolyásoló szereppel bír. Bussel és Forbes szerint azok a fiatalok, akiknek szülei nyitottak voltak az önkéntesség iránt, nagyobb valószínűséggel fognak maguk is önkéntes tevékenységet folytatni.[13]
Ugyanakkor, feltételezhetően, az újabb generáció pro bono tevékenységét már eltérő motivációs tényezők befolyásolják, mint szüleikét.
Napjainkban az egyetemek "harmadik generációs" jelzőt kaptak, amelynek lényege, hogy a felsőoktatási intézményeknek lett egy harmadik missziójuk, nevezetesen, "elhivatottak a megszerzett tudást átadni a társadalomnak".[14] Azzal, hogy az egyetemek a kutatás és tanítás mellé harmadik küldetésként a szociális egyenlőtlenség elleni fellépést jelentő fejlődés és a társadalmi felelősségvállalás mellett is elköteleződtek, jelentősen hozzájárulnak az éppen aktuális EU-program (2021-2027) prioritásaihoz is.[15] Az Európai Unió tagállamai oktatási minisztereinek 2007-es londoni konferenciáján az alábbi megállapítás született: "[a] felsőoktatásnak döntő szerepet kell játszania a társadalmi kohézió ápolásában, az egyenlőtlenségek csökkentésében, valamint a társadalom tudásának, képességeinek és kompetenciáinak fejlesztésében".[16] A jogi karok vonatkozásában a harmadik misszió a helyi lakosság joghoz jutásának elősegítésében is megmutatkozhat, amely jelentheti i) egyrészt, ingyenes jogi segítségnyújtás biztosítását, amelyet az élő ügyfeles jogklinika kurzusokon keresztül is elláthat az intézmény, ii) másrészt, jogtudatosító előadások tartását. Ez utóbbi keretében közérthetően beszélnek diákok és/vagy oktatók olyan jogi kérdésekről, amely egy-egy csoport vagy közösség számára hasznos lehet, például öröklés, szerzői jog.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
