Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Szabó és Vissy kontra Magyarország ügyben hozott döntésében[1] úgy érvelt, hogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) titkos információgyűjtésre vonatkozó jogosítványai annyira széles körűek, hogy az intézkedés tulajdonképpen bárkit érinthet. Az engedélyezésre a végrehajtó hatalmi ágon belül kerül sor, a szükségesség követelményének szigorú mérlegelése nélkül. A legújabb technológiák alkalmazása lehetővé teszi a kormányzat számára, hogy adatok tömegeit kezelje olyan személyekkel összefüggésben is, akik valójában nem volnának megfigyelés alanyai. Mindezt megfejeli a hatékony jogorvoslati lehetőségek teljes hiánya. Ezek alapján a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szabályozás sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot garantáló 8. cikkét.
A TEK "hibrid képződmény": rendőri szerv titkosszolgálati jogosítványokkal.[2] A Terrorelhárítási Központ által ellátandó feladatokat és a feladatellátás szabályait a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.), és a 295/2010. (XII. 22.) Korm. rendelet tartalmazza. Az Rtv. most terítékre került 7/E. § (3) bekezdése szerint a TEK egyes feladatai ellátásának céljából a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Nbtv.) szerinti titkos információgyűjtésre, illetőleg adatigénylésre és -kezelésre jogosult. Hatásköre kiterjed a titkos információgyűjtés külső engedélyhez kötött és ahhoz nem kötött formáinak elvégzésére is. Utóbbi esetben az engedélyező az igazságügyért felelős miniszter. Jelentőséggel bír, hogy ezekben az esetekben nem konkrét bűncselekmény felderítése az információgyűjtés a célja, hanem egyéb, általános jellegű tevékenységről van szó. Az információgyűjtés alanyának az Nbtv. 58. § (6) bekezdése szerint az információgyűjtésről, illetve a miniszter engedélyéről nincs tudomása. Az adatok későbbi törlésének kötelezettsége az információ gyűjtőjét a törvény által expressis verbis kimondottan nem terheli.
A titkos információgyűjtést illetően már korábban is felmerültek alapjogi aggályok. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszeljárás keretében született döntésében [32/2013. (XI. 22.) AB határozat] szintén vizsgálta az Rtv.-nek azt a 7/E. § (3) bekezdését, amellyel összefüggésben az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) most megállapította az Egyezmény sérelmét. A testület eljárását Szabó Máté Dániel és Vissy Beatrix kezdeményezték, akik az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKI) munkatársai voltak. A vizsgálat középpontjában az a kérdés állt, hogy az Alaptörvénynek a magán- és családi élet tiszteletben tartását, illetve az információs önrendelkezési jogot garantáló VI. cikkével összeegyeztethető-e, hogy az információgyűjtés bizonyos körét a politikai hatalmi ágnak tekinthető végrehajtó hatalom egyik tagja, a miniszter engedélyezi.
Az Alkotmánybíróság döntésében nem állapított meg alaptörvény-ellenességet. A testület álláspontja szerint a nemzetbiztonsági kockázatok megítélése politikai döntést igényel, ezért a végrehajtó hatalom gyakorlásának körébe tartozik. A határozat szerint az alapjogsérelem lehetőségének és a nemzetbiztonsági érdeknek a mérlegelése az engedélyező, azaz a miniszter feladata. Az alkotmánybírák hangsúlyozták, hogy a TEK tevékenysége felett ellenőrzés gyakorlására jogosult az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága, továbbá az eljárásokat az ombudsman is vizsgálhatja. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Nbtv. lehetővé teszi az igazságügyért felelős miniszter engedélyezési eljárásának a végrehajtó hatalomtól független szervek általi ellenőrzését.[3]
A TEK hatásköri szabályainak problémáját, hivatkozva arra, hogy a rendelkezések ellentétesek az Emberi Jogok Európai Egyezményének a magánélet védelmére vonatkozó 8. cikkével, Szabó Máté Dániel és Vissy Beatrix a strasbourgi EJEB elé vitte. Beadványukban arra hivatkoztak, hogy potenciálisan megvalósulhat velük szemben az Rtv. 7/E. § (3) bekezdése szerinti titkos információgyűjtés, amely indokolatlan és aránytalan módon korlátozhatja a magánélet tiszteletben tartásához való jogukat. A potenciális érintettségre alapozó érvelést a két alkotmányjogász azzal is alátámasztotta, hogy az EKI munkatársaiként olyan "watchdog" szervezet tevékenységében működtek közre, amely közismert a kormány politikáját bíráló nézeteiről, s amely ellen 2014-ben a kormány a financiális hátterét firtató vizsgálatot indított. Ezért - indokolásuk szerint - a velük szemben megvalósuló titkos információgyűjtés valószínűsége nagyobb. Ezzel kapcsolatosan döntésében a Bíróság úgy foglalt állást, hogy a panaszosok félelmei
- 63/64 -
nem tekinthetőek teljesen alaptalannak, különös figyelemmel a kormány civil szervezetek ellen irányuló közelmúltbeli fellépésére [30. pont]. A testület azt is aláhúzta, hogy az ilyen jellegű szervezetek esetében a megfigyeléstől való félelem jelentős hatással lehet azok tevékenységére [38. pont].
Az EJEB az indítványt tehát annak ellenére fogadta be, hogy a két indítványozó nem tudta kétséget kizáróan igazolni áldozati státuszát. A bírák úgy fogalmaztak, hogy az olyan esetekben, ahol a belső jog nem teszi lehetővé a titkos információgyűjtés ellen való érdemi fellépést, a közvélemény attól való félelme, hogy a megfigyelés eszközét visszaélésszerűen is alkalmazhatják, nem tekinthető minden alapot nélkülözőnek. A testület úgy érvelt, hogy olyan szabályozás került terítékre, amely közvetlen módon potenciálisan érinthette a kommunikációs rendszerek valamennyi felhasználóját. Továbbá, a jogi szabályozás nem garantálja a megfigyelés tényére gyanakvó magánszemélyek számára az intézkedéssel szembeni panasz lehetőségét. E két szempontra tekintettel jutott arra a következtetésre a Bíróság, hogy az indítványozók alappal hivatkozhatnak az Egyezményben garantált jogaik sérelmére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
