A dogmatika és a praxis ellentéte örök harc a büntetőjogban (is). Egyre újabb és újabb megoldások épülnek büntetőjogszabályainkba, amelyek a büntetőjogi dogmatikába, az ezen nyugvó alapelvek tartalmával bizonyos nonkomformitást mutat.
- A jogi személyekkel szemben megvalósuló büntetőjogi rendelkezéseken (a Btk. Különös részén) alapuló felelősségre vonás [2001. évi CIV. tv.]
- A tárgyi felelősség már "betette a lábát" a bűnfelelősség rendszerén alapozott építménybe (az ittas személy által elkövetett bűncselekmények esetében a büntetőjogi felelősséget az elkövetett cselekmény alapozza meg [Btk. 25. §]. A szabálysértési jogba telepített objektív felelősség szabálysértések elkövetése esetén [410/2007. (XII. 29.) Korm. Rendelet 1-2. §§].
- A nyomozás megszüntetése az együttműködő gyanúsítottal és a fedett nyomozóval szemben [Be. 192. §]. Holott bűncselekményt elkövetett személyekkel szemben történik a nyomozás megszüntetése, azaz a bűnfelelősség elve nem érvényesül.
- Különösen védett tanú kihallgatása esetén a szembesítésre nem kerül sor, a kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet nem a vádirathoz, hanem az iratokhoz csatolják stb. Így a terhelt védekezési lehetősége, a kontradiktórius eljárás szűkül stb.
Mindezek a megoldások a praktikum szolgálatában születtek, amelyek a gyors és sikeres bűnfelderítéshez, a sikeres büntetőjogi felelősségre vonáshoz, végső soron a hatékony bűnmegelőzéshez jelentenek fontos segítséget.
Visszatérve a jogi személy büntetőjogi felelősségének megteremtésének kérdésére, a dogmatika dilemmája kétirányú. Egyfelől, ha a klasszikus bűnfelelősség elvét vesszük alapul, akkor a jogi személy büntetőjogi felelőssége fel sem vethető. Hiszen a büntetőjogi felelősség csak természetes személy vonatkozásában vizsgálható. Természetes személy és cselekménye között létezhet pszichikus viszony, és a helytelen választás következményeként fennálló pszichikus viszony váltja ki a társadalom rosszallását, azaz a büntetőjogi felelősségre vonás szükségességét.
Jogi személy esetében ez a közvetlen pszichikus viszony nehezen értelmezhető. Bár a kollektív döntés mögött eltérő vélemények húzód(hat)nak meg, ám a döntésért való helytállás a kollektíva egészét kötelezi. Azaz - másik oldalról - a kötelezettségvállaló elfogadja a döntést még akkor is, ha azzal személy szerint - akár - nem is értett egyet.
Ám, a dogmatikának nemcsak a jelenségek értelmezése, a fogalmak definiálása, a fogalmak rendszerré formázása a feladata - különösen tételes stúdium esetében -, hanem a joggyakorlat kiszolgálása, a jogág célját szolgáló új és hatékonyabb megoldások, eszközök, eszközrendszerek kimunkálása, alkalmazhatóságuk megteremtése.
A célkitűzések kettőssége konfliktusba kerülhet egymással - azt gondolom, hogy ez természetes. Az, hogy mely célkitűzésnek van primátusa, az már komoly tudománypolitikai kérdés, amelynek megválaszolására e tanulmány nem vállalkozhat.
Ám e dogmatikus álláspont mellett a jogi személy büntetőjogi felelősségének megteremtése olyan előnyökkel kecsegtet, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, annál is inkább, mert a büntetőjogi dogmatikának sem lehetnek önös céljai - nem vonulhat "elefántcsonttoronyba". A büntetőjogi dogmatikának is végső soron a bűnözés elleni küzdelem minél eredményesebb, hatékonyabb eszköztárának kimunkálása lehet egyedüli célja.
Minden bizonnyal e trend folytatódik, és a dogmatikának újabb kihívásokkal kell szembenézni és újabb a praktikumot (ki) szolgáló megoldást kell befogadnia rendszerébe.
"Az összemély (társaság, intézet), vagy a közönségesen ún. jogi személy, büntetendő cselekmény alanya a magyar büntetőjog szerint nem lehet s mint ilyen büntetéssel nem sújtható." - írta Finkey Ferenc a századfordulón, majd ekképp folytatja: "...az elkövetett büntetendő cselekmény alanyai azok az egyes személyek lesznek, a kik a jogsértő határozatot hozták, vagy a kik a társaság nevében cselekedtek."[1]
Kivételesen kihágásként büntette a műemlékek fenntartásáról rendelkező 1881:39. tc. a törvényhatóság, a község vagy egyház gyűlésének vagy képviselő-testületének azon tagjait, akik az illető határozat meghozatalában, vagy annak elmulasztásában részt vettek.
Finkey azonban felhívja a figyelmet azon akkori német, francia, belga és további országok jogtudósainak (Prins, Merkel, Liszt, Leverkühn és mások) törekvéseire, amelyek szerint a jogi személy nem fikció, nem költött jogalany. Ezen jogi személyeknek
- 94/95 -
a közigazgatási, kereskedelmi, magánjogi és más jogviszonyokban tényleges ható, jogkövetkezményekkel járó, joghatásokat előidéző magatartásai relevanciával bírnak. Ebből következően a büntetőjogban is el kell-(ene) ismerni a jogi személyek felelősségét.
Ám ugyanúgy, ahogy a ma büntetőjogászának gondolkodását, a jogi személy büntetőjogi felelősségének kimondását annak egyértelmű előnyei miatt elgondolkodtatja.
Így Finkey fenti álláspontját apró betűs megjegyzésével hajlékonnyá teszi: "részünkről sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem tartjuk lehetetlennek a jogi személyek büntetőjogi alanyiságát... Egy testületi határozat ép olyan bűnös motívumokból indulhat ki s így ép olyan alanyi bűnösséget tartalmazhat, mint az egyes ember akarata és elhatározása."[2]
Hacker Ervin - ha óvatosan is, de - jó vátesznek bizonyult a múlt század húszas éveiben. "Felette nehéz és kockázatos vállalkozás a büntetőjog fejlődési menetéből tanulságokat levonni és az előrelátható jövő fejlődésének irányára következtetni... Míg ma a büntetőjog terén az egyéni felelősség az uralkodó és úgyszólván kivétel nélkül elfogadott - addig a jövő büntetőjogában úgy véljük, hogy az egyéni felelősség mellett ... megfelelően kifejlesztve szerephez fog jutni a kollektív felelősség is."[3]
A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság 1929-ben vitát tűzött a jogi személy büntetőjogi felelősségének problémájáról, ám a klasszikus bűnfelelősség elve Európában uralkodó maradt.
Napjainkban Nagy Ferenc a büntetőjogi szankciók kettőségére alapozva elemzi a jogi személy büntetőjogi felelősségének kényes kérdését; "a személyes bűnösséghez való merev kötődés és kötöttsége azonban a fejlődés nyomán csak az elsődleges büntetőjogi szankciónál, nevezetesen csupán a büntetésnél konstitutív, és így rendszerfüggő nélkülözhetetlen feltétel."[4] Ám a "második büntetőjogi reakcióforma, az intézkedés legitimációja és alkalmazhatósága nem a bűnösséghez, hanem általában a veszélyességhez kapcsolódik. A veszélyesség pedig nem csupán a természetes, hanem a jogi személy sajátja is lehet."[5]
Az intézkedés büntetőjogi alkalmazhatóságát illetően a pécsi iskola, Földvári József álláspontját követve, abból indul ki, hogy míg büntetés kiszabása csak és kizárólag a bűncselekmény (annak mindhárom elemének megvalósulása) esetén lehetséges, addig intézkedés alkalmazásához elegendő büntetendő (azaz a Különös részi tényállásnak megfelelő) cselekmény esetén is, azaz a bűncselekmény egyik fogalmi ismérve hiányozhat (pl. kényszergyógykezelés alkalmazását nem zárja ki az, ha az elkövető az alannyá válás feltételeinek hiányában nem büntethető).[6]
Tehát a büntetőjogi szankció másik ága, az intézkedés valóban mutat olyan sajátosságot, amely a tradicionális büntetőjogi gondolkodásból nem következik, így annak alkalmazására a nonkomform megoldások esetén is nyílhat lehetőség.
Mindazonáltal az intézkedés mibenlétéről, a büntetőjogi büntetéstől való különbözőségéről a büntetőjogi szakirodalomban eltérő álláspontok léteznek.
A jogi személy büntetőjogi felelőssége megteremtésének az indokai. Ezen általam említett indokok köre kibővíthető és vitatható. Ám úgy vélem, hogy az indokok jelentőségükben, súlyukat tekintve azonosak.
1) A jogi személyek szerepének, súlyának növekedése a gazdasági életben, a társadalmi szerepvállalásban, (politikai kapcsolatukban, jogszabályok kilobbizásában stb.) és - természetesen témánkkal összefüggésben - a jogellenes cselekmények elkövetésében is.
2) A jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonásának kötelezettségét előíró nemzetközi ajánlások.
3) A büntetőeljárás egyértelmű előnyei, a polgári peres eljárás ügyfélcentrikus szabályaihoz képest, így többek közt a nyomozás gyorsasága, egyszerűsödése, egyszóval praktikus indokok.
Ad 1) A jogi személyek büntetőjogi felelősségének felvetése konkrét jogsértések formájában az Európa Tanács 1988. évi 12. sz. Ajánlásában a Gazdasági bűncselekményekről (Recommendation No.R. (81) 12 on Economic Crime (továbbiakban: ET. 12/1988. sz. Ajánlása) nyert megfogalmazást. A jogi személyekkel szemben alkalmazható intézkedések körét az Európa Tanács az 1988. évi 18. sz. Ajánlásában fogalmazta meg, ezek az intézkedések javarészt a 2001. évi CIV. törvényben megtalálhatók.
Az Európa Tanács által kibocsátott ajánlások jogi természetéről Kecskés László megállapítja, hogy "nem tekinthetők jogforrásoknak, de azok ösztönző ereje kétségtelen". [7] Ez az ösztönző erő kétirányú, egyfelől a nemzetközi bűnügyi jogsegélyszerződések alkalmazásának egyik általános feltétele az, hogy mind a jogsegélyt kérő, mind a jogsegélyt nyújtó országokban a cselekmény büntetendővé legyen nyilvánítva (kettős inkrimináció elve), másfelől a büntetni javasolt cselekmények definiálása egységes meghatározást teremt az adott deliktumra az Ajánlást átvevő országok számára.
E bűncselekmények az alábbiak:
a) kartell - bűncselekmények,
b) multinacionális vállalatok tisztességtelen visz-szaélései gazdasági tevékenység körében,
c) állami támogatásokkal, alapítványokkal való visszaélés,
d) számítógépes bűncselekmények,
e) álvállalkozások létrehozása,
f) számviteli, könyveléssel kapcsolatos bűncselekmények,
g) alaptőke hamis közlése,
- 95/96 -
h) munkavállalók biztonságát és egészségét védő szabványok megsértése,
i) hitelezőket károsító csalások,
j) szellemi termékek tulajdonjogának és ipari tulajdonjogok megsértése,
k) tévedésbe ejtő hirdetések,
l) tisztességtelen verseny és a fogyasztók megtévesztése,
m) az adóval kapcsolatos bűncselekmények, és a szociális költségek kötelező viselésének elmulasztása,
n) vámbűncselekmények,
o) pénz- és devizaforgalmi bűncselekmények,
p) pénzintézeti tevékenységgel és részvényforgalommal kapcsolatos bűncselekmények,
q) környezetkárosító bűncselekmények.[8]
Az "Ajánlásban" definiált deliktumok fontosságukat jelezve a lista élén lelhető fel.
A kartellbűncselekmények konkrét megnyilvánulása az árrögzítés, piacfelosztás, közös vállalatok létrehozása, árukapcsolás és más visszaélések.
Tipikus piacfelosztás a 2002-ben a közbeszerzése eljárás során az autópálya építő cégek piacfelosztása, amiért a Gazdasági Versenyhivatal 7,043 milliárd forintnyi bírságot szabott ki rájuk, amelyet a Fővárosi ítélőtábla hosszú (időhúzó) pereskedés után a Fővárosi Ítélőtábla hagyott jóvá 2007 augusztusában.[9] Azonban két "rossz szájízt adó" megjegyzés kikívánkozik a szerzőből: egyik céget sem zárták ki a további közbeszerzési pályázatokból, és a 7,043 milliárd forintnyi kártérítési összeget - ne legyenek illúzióink - az autópályát használókkal fogják megfizettetni.
A közbeszerzési, illetve koncessziós eljárásban elkövetett visszaélésekkel szemben a törvényhozó megnyitotta büntetőjogi fellépés lehetőségét 2005-től (Btk. 296/B. §). "A kartelltilalomra vonatkozó gazdasági büntetőjogi szabályozásnak tehát kiemelkedő gazdaságpolitikai jelentősége van."[10] Ám ne feledjük, ez a kartellezésnek csupán egyik területe.
A multinacionális vállalatok visszaélései és tisztességtelen gazdasági tevékenységei körébe tartozhatnak: pl.
- további versenytársak piacra lépésének megakadályozása (Magyarország határain túl megtapasztalhatja mindenki, hogy nemcsak kétféle jégkrém létezik, ahogy azt itthon tapasztaljuk),
- beszállítók sarokba szorítása fix árakkal, diktált fizetési feltételekkel (ma a hazai beszállítók kénytelen-kelletlen el kell, hogy fogadják az élelmiszerláncok nyomott árait, és hosszú időre tűzött - 45-90 napos stb. - fizetési határidőit),[11]
- vállalkozások vertikális integrációja (az egyik hazánkba működő élelmiszerlánc tavaly vásárolta fel a másik ugyanazon profilú élelmiszerláncot),[12]
- árakkal visszaélés (pl. monopolárak, továbbá "felfaló árak" alkalmazása - tavalyi évben az egyik élelmiszerlánc parkolójába öntötték a mezőgazdasági terményüket a termelők, mivel túl alacsonyan árulta az áruház azt a terméket stb.).[13]
Mindazonáltal a munkavállalók biztonságát és egészségét védő szabványok megsértése a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (Btk. 171. §) absztrakt tényállásába, ám ennek nevesítése - ahogy más pl. gazdasági bűncselekmények tényállásainak -esetében is szerencsésebb volna. De lege ferenda - a jogtárgysértés súlyosságát figyelembe véve a 171. § minősített eseteként is kriminalizálható.
Az eltelt majd' három évtized esztendő büntető jogalkotását áttekintve az a) és b) pontban szereplő (kriminalizálni javasolt) deliktumaik kivételével a hazai jogalkotás akceptálta az ET 12/1988. sz. Ajánlásában megfogalmazott javaslatokat.
Legfeljebb spekulációkon alapuló fejtegetésekhez juthatnék abban a kérdésben, vajon miért nem nevesítettek a multinacionális vállalatok jogsértései. Sem a rendszerváltás idején, sem az azóta eltelt időben, sem a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről rendelkező törvény megalkotása kapcsán fel sem vetődött e cégek Európa Tanács által meghatározott bűncselekményeinek bevezetése. Nyilván a politikai, és a gazdaságpolitikai indokok (tőkeerős, munkahelyteremtő, modern, a beszállítókat is "húzó" technológia, a piacon versenyképes áru- és szolgáltatás előállítása, importorientáltság stb.) nyomatékosabbak, mint más indokok. Ezen elvitathatatlan előnyök - amelyek nemzetgazdasági szinten dominánsak - rossz érzéseinket azonban nem csitítják, a(z) (ideális vagy reálisan szólva idealizált) jogba vetett bizalmunkat - bizony - meg-megtörik. Különösen, ha hozzávesszük a munkavállalók biztonságát és egészségét védő szabványok megsértése tényállásának magyarországi hiányát is.
Ad 2) A jogi személy büntetőjogi felelősségének térhódítását nemzetközi egyezmények és az Unió jogi aktusai is előmozdították. Így különösen:
- az OECD keretében és 1997. november 21-én elfogadott, a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló egyezmény,
- sz Európa Tanács 1999. január 27-én kelt korrupció elleni büntetőjogi egyezménye,
- sz 1997. július 19-én felvett második jegyzőkönyv az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez,
- az ENSZ keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény, valamint kiegészítő jegyzőkönyvei.
- Az első összeurópai büntető törvénykönyv kísérletben a Corpus Juris Europae-ben azt olvashatjuk, hogy "történelmileg meghaladott és nem felel meg a
- 96/97 -
sem a mai üzleti életnek, sem a nemzeti jogrendek, és a közösségi jog modern megoldásainak a büntetőjogi felelősség csupán természetes személyhez kötése.[14]
Ad 3) A büntetőeljárásban az alábbi előnyök mutatkoznak:
- az officialitás elve, azaz a büntetőeljárásnak hivatalból történő indításának elve,
- az onus probandi elve, azaz a hatóságot terhelő kötelezettség a vádlott bűnösségének a bizonyítása,
- az egyéni felelős keresése helyett a kollektív döntéshozó elérése. Nem kell egy testületi döntés hátterében a döntéssel egyetértők és egyet nem értők elkülönítése. Végső soron, a döntést ellenzők is "azonosulnak" a testületi döntés következményeivel. ("Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki .... következményekbe belenyugszik", ez az eshetőleges szándék, a dolus eventális esete.) [Btk. 13. §-a],
- a reparációra reálisabb lehetőség nyílik, a jogi személy vagyoni helyzete okán, sőt realizálódásuk még gyorsabb is, mint polgári perben stb.
A jogi személlyel szemben történő büntetőjogi fellépés fentebb említett előnyeire tekintettel Hollandia már 1976-ban, Norvégia 1991-ben, Izland 1993-ban,
Franciaország 1994-ben, Finnország 1995-ben, Belgium 1999-ben vezette be a jogi személy büntethetőségét. Anglia és Wales 2000-ben, Franciaország 2006-ban szélesítette e felelősség körét. Svédország 1986-ban, Spanyolország 1995-ben vezetett be sajátos szankciót a jogi személyekkel szemben.
A jogi személy büntetőjogi felelősségének megteremtése során három fő megoldást észlelünk.
1) Az ún. "beszámítási modell": a természetes személy büntetőjogi felelősségének feltételeit alkalmazzák a jogi személy büntetőjogi felelősségére is.
2) Az ún. "szervezeti modell": a jogi személy önálló felelősségi feltételekkel rendelkezik a büntetőjogon belül ("szervezeti bűnösség").
3) Az ún. "intézkedési modell": a jogi személy felelősségének feltételeit önállóan határozzák meg, emellett a jogi személlyel szemben alkalmazható szankciók is önállósággal bírnak. Az intézkedési modellben a büntető törvénykönyvvel való kapcsolat érintőleges.
A magyar törvény-előkészítés - és törvényhozás érett bölcsességről tett tanúbizonyságot azzal, hogy az "intézkedési modell" talaján építette ki a jogi személyek büntetőjogot érintő felelősséget. Egy különálló jogszabályban helyezte el, utalva arra, hogy a klasszikus bűnösségi felfogásba (dogmába) a jogi személyek felelőssége nem tartozhat.
Ha a jogi személyek büntetőjogi felelősségét a törvényhozó a Büntető Törvénykönyv Általános részébe applikálta volna - még akkor is, ha a jog személy büntetőjogi felelősségének értelmezésére egy kivételes szabály, vagy egy interpretáló rendelkezés utalt volna ("szervezeti bűnösség") - jelezte volna a jogalkalmazás és a társadalom számára, hogy a jogi személyek büntetőjogi felelőssége közel áll (pl. büntetőjogi értelemben a bűncselekmény alanyának tekintendő) több személy "együttes", "összeadható" felelősségéhez.
Az önálló törvény a törvény címzettjei számára is világosan kifejezi azt, hogy a természetes személyhez tapadó bűnfelelősség nem terjeszthető ki a jogi személyek büntetőjogi felelősségére.
Bár a 2001. évi CIV. törvény a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésről törvény 2001-ben született, hatálybalépése 2004-ben történt, és 2004. óta már kétszeri módosítást (2007-ben és 2008-ban is) igényelt.
Sem a törvény bemutatása, sem ennek elemzése nem célja e tanulmánynak. Viszont a szabályozás sarkalatos pontjai, tanulságai vizsgálódásra, és következtetések levonására méltóak.
A törvény hatálybalépésének időpontja a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napja.
E hatálybalépés időpontjának a kijelölése hangsúlyozta, hogy egy, a magyar tradicionális büntetőjogi gondolkodástól távol álló intézmény, és ahhoz tartozó szabályrendszer bevezetését Magyarország nemzetközi kötelezettsége indokolta legfőképpen.
Magunk is messzemenően valljuk, hogy "...a jogi személy részére büntetőjogi felelősséget teremteni nem feltétlenül és nem minden áron szükséges."[15]
A magyar törvény alapgondolata az, hogy a jogi személynek nincs önálló büntető anyagi jogi jogalanyisága, tehát a jogi személy nem válik büntetőjogi értelmében vett elkövetővé.
A jogi személy sajátos büntetőjogi felelőssége fő szabályként nem önálló, hanem származékos. A jogi személy büntetőjog szankcionálására a törvényben meghatározott kivételekkel csak akkor nyílik lehetőség, ha van olyan természetes személy, akivel
- 97/98 -
szemben büntetőeljárást lehet folytatni. " ... a jogi személy büntetőjogi felelőssége ne jelentsen védelmet a természetes személy számára."[16]
A törvény - 2007. évi módosítást követően elkövetői körét az alábbiakban állapítja meg: "a jogi személy vezető tisztségviselője vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetőleg tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelőbizottságának tagja, illetőleg ezek megbízottja, továbbá a jogi személy tagja vagy alkalmazottja......" stb. (2. § (1) bekezdés a) és b) pontja).
Így a büntetőeljárás a természetes személlyel szemben folyik majd. A büntetőeljárásnak - a tradicionális büntetőjogi felelősségnek megfelelően - a természetes személy az alanya, a jogi személlyel szemben a hagyományos értelemben vett büntetőeljárás nem folytatható.
a) Kérdésként vetődik fel az ún. extraneus (azaz a büntetőjogban több tényállásban is szereplő, "klasszikus" kívülálló) felelőssége, azaz amikor 3. személy (extraneus) a jogi személy nevében eljárva, annak megbízásában vagy vállalkozási szerződésben rögzítettek szerint eljárva a jogi személy érdekében, annak irányítása, ellenőrzése, felügyelete alatt valósít meg jogellenes vagyoni hasznot hozó bűncselekményt.
Vajon az extraneus felelőssége min fog alapulni?
Az extraneus mint egyedi (természetes) személy felel a tradicionális bűnfelelősség alapján, vagy a jogi személy felelőssége terjed ki az ő érdekében, általa felügyelt stb. kívülálló tevékenység esetére is? A polgári jog és a büntetőjog sajátos, együttes alkalmazására a jogirodalomnak és a joggyakorlatnak kell a választ megtalálni.
b) A törvény széles kaput nyit az elkövetői kör alóli kivételeknek.
E törvény nem alkalmazható a magyar állammal, külföldi állammal, az Alkotmányban felsorolt intézményekkel, az Országgyűlés Hivatalával, a Köztársasági Elnök Hivatalával, az Országgyűlési Biztosok Hivatalával, illetőleg jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási és önkormányzati igazgatási feladatot ellátó szervekkel, valamint nemzetközi szerződéssel létrehozott nemzetközi szervezetekkel szemben (1. § (2) bekezdés).
E szakasz alapján adódik az a problémafelvetés, hogy mivel az állami, államigazgatási, közigazgatási stb. szervek is alanyai lehetnek olyan jogviszonyoknak - különös tekintettel a pénzügyi bevételei növelésére ösztönzött, reálisan szólva kényszerített, és megnövekedett önállósággal bíró önkormányzatok, de más állami, államigazgatási szervek is - amely jogviszonyokban felvetődhet nemcsak a kontraktuális, és a deliktuális felelősség, hanem a bűnfelelősség is.
Van-e a különbség egy vállalkozás által megtévesztő szerződéssel előidézett csalás (Btk. 318. §), és egy önkormányzat vállalkozói, megbízási stb. csalárd szerződésével előidézett csalás között?
A jogi személy felelősségét a Btk. Különös részében meghatározott szándékos bűncselekményt elkövető személyhez fűződő kapcsolata alapozza meg a bűncselekményből adódó vagyoni előny által. Ebből következő kérdés, hogy meghatározható-e, vagy szükséges-e meghatározni a jogi személy által "elkövethető" bűncselekmények körét?
A kérdés azért indokolt, mivel a jogi személyek tevékenységi köre általában jól behatárolható, és különben is pl. a magyar törvény is haszonszerzési célú cselekmények elkövetéséhez fűzi büntetőjogi felelősség megállapítását.
Ahogy Fantoly Zsanett szép gyűjtéséből kiderül Szlovénia, Észtország, Litvánia, Lengyelország büntetőtörvénye tételesen felsorolja a bűncselekményeket, Finnországban a gazdasági bűncselekményekre, Görögországban a nagy tárgyi értékű vagyoni bűncselekményekre hívja fel a törvény jogalkalmazók figyelmét.
Tanulságos és de futuro tanulságos a francia szabályozás története. Ott először egy szűk körét állapították meg a jogi személy által elkövethető bűncselekményeknek, majd másodszor is bővítették e kört, ezt követően kimondták - legutóbbi a 2006-os módosítással, hogy bármely bűncselekményt "elkövethet" jogi személy.[17]
Indokolatlannak tűnt és tűnik tehát taxatíve felsorolni azon bűncselekményeket - még akkor is, ha a 2001. évi CIV. törvény a vagyoni haszonszerzési céllal elkövethető bűncselekményeket határozza meg a büntetőjogi felelősségre vonás egyik alapelemeként, - amelyek elkövetése a jogi személyek tevékenysége körében előfordulhat.
Viszont - a természetes személy oldaláról közelítve - kétségtelen vannak olyan büntetni rendelt cselekmények, amelyeket csak (és kizárólag) természetes személy követhet el (pl. a nemi bűncselekményeket).
A törvény meghatározza a jogi személy által a Büntető törvénykönyv Különös részében (elvileg bármely) büntetni rendelt cselekmények megvalósulásakor alkalmazandó szankciót, az intézkedést.
"3. § (1) Ha a bíróság a 2. §-ban meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben büntetést szab ki, megrovást vagy próbára bocsátást alkalmas, a jogi személlyel szemben a következő intézkedéseket alkalmazhatja:
- 98/99 -
a.) a jogi személy megszüntetése,
b) a jogi személy tevékenységének korlátozása,
c) pénzbírság....
3. § (2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott intézkedés kizárólag önállóan alkalmazható, a b) és c) pontjában meghatározott intézkedés önállóan és egymás mellett alkalmazhatók."
A jogi személy megszüntetésének szabályai:
4. § (1) A bíróság a jogi személyt megszünteti, ha jogszerű gazdasági tevékenységet nem folytat, és
a) a jogi személyt bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozták létre, vagy
b) a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselekmény elkövetésének leplezését szolgálja.
(2) A bíróság a jogi személyt megszüntetheti az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott estekben akkor is, ha jogszerű gazdasági tevékenységet folytat.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben nem lehet megszüntetni a jogi személyt, ha ennek következtében állami vagy önkormányzati feladat ellátása veszélybe kerülne, vagy a jogi személy
a) országos közüzemi szolgáltató,
b) nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősül,
c) honvédelmi vagy más különleges feladatot valósít meg, illetve célt szolgál.
A jogi személy tevékenysége korlátozásának szabályai:
5. § (1) A bíróság a jogi személy tevékenységét egy évtől három évig terjedő időre a (2) bekezdésben meghatározott körben korlátozhatja; a tartamot években kell megállapítani. A korlátozás kiterjedhet valamennyi felsorolt tevékenység vagy egyes tevékenységek gyakorlására.
(2) Az eltiltás ideje alatt a jogi személy
a) nem végezhet nyilvános felhívás alapján betétgyűjtést,
b) nem vehet részt közbeszerzési eljárásban,
c) nem köthető vele koncessziós szerződés,
d) nem minősíthető közhasznú szervezetté,
e) nem részesülhet központi vagy helyi önkormányzati költségvetés, elkülönített állami pénzalapok, külföldi állam, az Európai Közösségek vagy más nemzetközi szervezet által céljelleggel nyújtott támogatásban,
f) nem folytathat egyéb olyan tevékenységet, amelynek gyakorlásától a bíróság eltiltotta.
E részletesen idecitált szankciókról megállapíthatjuk, hogy - leszámítva a pénz fizetésre redukált vagyoni szankciónak több jogági (polgári, munkajogi, szabálysértési, büntetőjogi stb.) alkalmazhatóságát - ezek a szankciók civiljogi, gazdasági jogi jellegűek, és nem büntetőjogi szankciók. Ez a szabályozás - tehát a szankciónak meghatározásával is - kifejezésre jutatatja, hogy a jogi személyek felelőssége nem illeszthető a tradicionális büntetőjogi gondolkodás keretei közé.
A jogi személyek büntetőjogi felelősségének felvetése kínálkozó alkalmat teremtett az ET. 12/1988. sz. Ajánlásában megfogalmazott kartell bűncselekmények (ET. Ajánlás a) pont) - ide nem értve a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban (Btk. 296/B. §) bűncselekményét - és a multinacionális vállalatok tisztességtelen visszaélései gazdasági tevékenység körében elkövetett cselekmények (ET Ajánlás b) pont), valamint a munkavállalók biztonságát és egészségét védő szabványok megsértésének (ET Ajánlás h) pont) nevesített kriminalizálására a Büntető Törvénykönyv Különös részében. Ezt a magyar törvényhozás ismételten elmulasztotta.
A jogi személy büntetőjogi felelősségre vonásának megteremtéséből származó számtalan és elvitathatatlan előny komoly kérdéseket vet fel, ahogy azt még Finkey Ferenc felvetette még a múlt évszázad elején.
Így többek között más jogágak rendelkezéseiből folyó "nehézkességeit" miért a büntető eljárásjognak kell helyettesíteni?
De dilemma a kontinentális büntetőjogi dogmatika talaján álló jogágba az angolszász jogi megoldások túlzott térhódítása.
Ugyanígy felvethető a testületi döntésre leegyszerűsített bizonyítási teher helyessége is. Ám egy-egy jogág alapjait (is) érintő probléma, hogy ha meginog egy alappillér (mint pl. most a büntetőjogban a bűnfelelősség természetes személyhez kötésének elve), mindig csak egy-egy kivételes intézmény vagy szabály megteremtésével, nem fog-e ez az "épület összeomlásához" vezetni?
Értjük és megértjük az intézmény bevezetésének hatálybalépésében, illetőleg azóta történt módosításaiban is megnyilvánuló halogatást, bizonytalanságot. Látjuk azt, hogy a jogalkalmazásban lehetnek bizonytalanságok, amelyre az elméletnek, és/vagy a gyakorlatnak választ kell találnia.
Kívánjuk és a magunk szerény lehetőségeivel mindent megteszünk annak érdekében, hogy a büntetőjogi dogmatika tisztasága továbbra is megmaradjon, nemcsak a jogi személyek büntetőjogi felelőssége jogszabályi környezetének további alakulására, hanem más jogintézmény vonatkozásában is. Ugyanakkor magunk e szabályozás (törvény) ellenzőinek álláspontját is messzemenően megértjük. "A hagyományos kontinentális büntetőjogi dogmatikát elfogadó szerzők alappal fogadják fenntartással, hogy a jogi személy büntetőjogi felelőssége - klasszikus fogalomként - megállapítható lesz. A jogállami büntetőjogban büntetéssel sújtani csak a bűnösnek nyilvánított személyt lehet. A bűnösség dogmatikai
- 99/100 -
kifejeződése, hogy az elkövető tettéhez pszichés viszony kötötte." Örömmel és támogatóan fogadjuk a szegedi és miskolci kollégáknak a büntetőjogi dogmatika tisztaságának érdekében kifejtett megállapításait monográfiájukban.
Summa summarum, a jogi személyek büntetőjogi felelősségére vonatkozó szabályok már léteznek. Jelenlegi formájukban helyesen, önálló jogszabályban, a büntető törvénykönyvvel csak érintőleges szabályokkal. Bízunk abban, hogy "a jogi személyek büntetőjogi szankcionálásának eszköze jó ideig a látványosan övre tűzött fegyverként fog funkcionálni, amely csupán fenyegetésre szolgál, és ritkán kerül elő tokjából."[18]■
JEGYZETEK
[1] Finkey Ferenc(z): A magyar büntetőjog tankönyve. Budapest 1914. 232. o.
[2] Finkey: uo. 233.o.
[3] Hacker Ervin: Bevezetés a büntetőjogba. Budapest 1924. 284. o.
[4] Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog Általános része. Budapest 2001. 65. o.
[5] Nagy Ferenc uo. 65. o.
[6] Földvári József: A magyar büntetőjog Általános része. Budapest 2002. 270. o.
[7] Dr. Kecskés László: EK jog és jogharmonizáció. Budapest 1995. 119. o.
[8] Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények. Budapest 2002. 24. o.
[9] http://epulettar.hu/cikk/25810.aspx [2009.01.06.]
[10] Gál István László: Gzadasági büntetőjogi közgazdászoknak. Budapest 2007. 115. o.
[11] https://napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&-niD=389823 [2009.01.06.]
http://hiper.blog.hu/2008/12/16/a_hipermarket_es_a_beszallitok_kapcsolata_1 [2009.01.06.]
http://tozsdeforum.hu/index2.phtml?menu=0&subme-nu=onearticle&news_id=376150&red=ka [2009.01.06.]
http://www.haszon.hu/penzes-otletek/182-faktoring-_hitel_egy_nap_alatt.html [2009.01.06.]
[12] http://www.logsped.hu/sparungarn.htm [2009.01.06.]
[13] http://www.origo.hu/uzletinegyed/magyargazdasag/20080715-emeli-a-dinnye-arat-az-auchan.html [2009.01.06.]
[14] Belovics - Békés - Busch - Molnár - Sinku - Tóth: Büntetőjog. Általános rész. Budapest 2002. 403. o.
[15] Fantoly Zsanett: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége. Budapest 2008. 293. o.
[16] Sántha Ferenc: A jogi személyek büntetőjogi felelősségéről. Budapest 2002.155. o.
[17] Fantoly Zs.: uo. 160. o.
[18] Sántha F.: 156. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens.
Visszaugrás
