Albert Camus szerint a szabadság és a függetlenség elérésének vágya csak olyan emberben merül fel, aki még reményekből él.[1] Még ha a függetlenség megteremtése és megtartása számtalanszor csak utópisztikus vágynak hat, arra mégis törekednünk kell. Legyen szó akár egy egyén, személyek egy csoportja vagy egy intézmény függetlenségéről.
Az ügyészség hazai és nemzetközi történetében vissza-visszatérő, élénk vita övezi azt a kérdést, hogy a szervezet mégis milyen modell szerint, milyen keretek között működjön. Számtalan pró és kontra érvet fel lehet hozni amellett, hogy a végrehajtó hatalom alá rendelt, a törvényhozásnak felelős, avagy a független ügyészség a megfelelőbb választás.[2] Jelen munkámmal nem az egyes modellek előnyeinek vagy hátrányainak a taglalására törekszem,[3] már csak azért sem, mert egyetértve Jakab Andrással, magam is úgy vélem, hogy nem indokolt az ügyészség kormány alá rendelése, ugyanis a magyar politikai kultúra ezt nem teszi lehetővé.[4] Ily módon tanulmányomban Magyarország Alaptörvénye (Alaptv.) 29. cikk (1) bekezdéséből, vagyis abból indulok ki, hogy a legfőbb ügyész és az ügyészség független. Tanulmányom premisszájának tekintem, hogy a függetlenség kizárólag a törvények keretei között működő, minden más - politikai vagy célszerűségi - szempontot figyelmen kívül hagyó tevékenységet feltételez.[5]
Bár munkám célja nem a hatályos jogi szabályozás végeláthatatlan ismertetése, azonban a jogi környezet rövid bemutatása mégis szükségszerű. Ugyanígy megkerülhetetlen a bírói függetlenségre történő újabb és újabb kitekintés. Hack Péter szerint amikor az ügyészség függetlenségéről beszélünk, a függetlenség alatt ugyanazt értjük, amit a bírói függetlenség kapcsán állítani szokás.[6] Bócz Endre tanulmányában hasonló gondolatot fogalmazott meg, amikor kifejtette, hogy komoly érvek szólnak amellett, hogy a közvádlói funkció a büntető igazságszolgáltatás nélkülözhetetlen eleme. Mivel pedig a jogállamiság központi összetevője, a "bírói függetlenség" fogalma sem korlátozható csak magukra a bírákra, hanem az igazságszolgáltatás egészét áthatja, az a közvádlói testületre is megfelelően kiterjed.[7] Kétségtelen, hogy az ügyészség és a bíróság rendeltetésükből, funkciójukból adódóan szükségszerűen eltérő jogállású szervezetek, azonban amíg az ügyészség a szélesebb értelemben vett igazságszolgáltatás része,[8] addig a magam részéről úgy gondolom, hogy az összehasonlítás indokolt.[9] Azonban már értékezésem elején szeretném hangsúlyozni, hogy az összehasonlítás célja nem annak igazolása, miszerint az ügyészeket a bírókkal azonos függetlenség illetné meg, pusztán arra kívánok rámutatni, hogy az Alaptv. rendelkezéseinek való megfeleléshez az ügyészek autonómiája és intaktsága elengedhetetlen. Ily módon az ügyészi függetlenség alatt elsősorban az autonómiát értem.
Ligeti Miklós egy nem is oly régen megjelent tanulmányában[10] részletesen elemezte, illetve értékelte az ügyészség jogállását, szervezetét meghatározó normákat és külön fejezetben érintette az ügyészek jogállását is. A tanulmányban foglaltakat magam is kiindulási pontnak tekintem, azonban úgy vélem, hogy a kiegészítés mindenképp indokolt, mivel a szerző értekezésében épp a legkritikusabb kérdésre nem tudott részleteiben is kitérni: az utasítási rendszer és a függetlenség kapcsolatára. Emiatt az ügyészek személyi és szakmai függetlenségének kérdése kapcsán munkámat kiegészítőnek szánom.
- 57/58 -
Az Alaptv. 29. cikkének (1) bekezdése értelmében a legfőbb ügyész és az ügyészség független, vagyis más szervnek nincs alárendelve, amelyből tehát az is következik, hogy a legfőbb ügyész egyetlen más szerv vagy közjogi méltóság által sem utasítható. Ugyanígy nem állapítható meg az sem, hogy a legfőbb ügyész és rajta keresztül az ügyészség felé valamely más szerv vagy közjogi tisztséget betöltő személy irányítási jogosítványokkal rendelkezne. Ennek folytán a legfőbb ügyész mint a független, igazságszolgáltatási funkciót ellátó, csak a törvényeknek és jogszabályoknak alárendelt szervezet feje sem közvetlenül, sem közvetve nem utasítható döntésre vagy attól való tartózkodásra.[11] A hatályos szabályozásból adódóan, amely sok tekintetben az Alkotmánybíróság 3/2004. (II. 17.) AB határozatára (ABH 2004, 58) támaszkodik, a legfőbb ügyész és az ügyészség a Kormánytól és az Országgyűléstől függetlenül látja el feladatait, politikai felelősséggel egyetlen más intézmény felé sem tartozik. Az igazságszolgáltatási funkciónak megfelelően szabad mérlegeléssel hozott döntések ugyanis a szakmai felelősség körébe tartoznak, amelyekért nem közjogi úton, hanem az igazságszolgáltatási eljárások során kell helytállni.[12] A legfőbb ügyész ily módon elsődlegesen közjogi[13] felelősséggel tartozik, amely szigorúan csak a jogszabályokban előírtakra korlátozódik: köteles megjelenni az Országgyűlés és bizottságai előtt, illetve köteles a hozzá intézett kérdésekre válaszolni. A válasz tartalmáról azonban - a jogszabályi keretekre, így a személyes adatok védelmére figyelemmel - már maga dönt.[14]
Az ügyészség külső behatásoktól mentes működését az Alaptv., az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (Ütv.), illetve a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) számtalan rendelkezése biztosítja. Így az ügyészek nem lehetnek tagjai pártoknak és politikai tevékenységet sem folytathatnak,[15] emellett az országgyűlési képviselőkkel azonos mentelmi jog illeti meg őket.[16] Az ügyészség és az ügyészek gazdasági függetlenségét egyrészt a széles körű összeférhetetlenségi szabályok,[17] másrészt az Üjt. 58. § (1) bekezdése biztosítja, amelynek értelmében az ügyészt hivatása méltóságának és felelőssége súlyának megfelelő - az igazságszolgáltatásban, a törvényesség biztosításában betöltött szerepéhez méltó - javadalmazás illeti meg. További, a függetlenséget megteremtő garanciális rendelkezést jelent például, hogy az Alaptv. 29. cikkének (7) bekezdése értelmében az ügyészségre vonatkozó legfőbb normákat sarkalatos törvények szabályozzák, az Ütv. 3. § (4) bekezdése szerint az ügyészi tevékenységgel összefüggésben az ügyész jogait és kötelességeit csak törvény állapíthatja meg, avagy az ügyészség a költségvetésről szóló törvényben önálló fejezetnek minősül, a szervezet költségvetésére és a beszámolójára vonatkozó javaslatot a legfőbb ügyész állítja össze és azt a kormány változtatás nélkül terjeszti a törvényhozás elé.[18]
Az előbbiek alapján az ügyészségi szervezetrendszer - élén a legfőbb ügyésszel - külső beavatkozásoktól mentesen, valóban függetlenül láthatja el feladatát. Egyetlen intézménynek, személynek sincs lehetősége utasítást adni az ügyészségnek vagy a legfőbb ügyésznek. Ezzel szemben, ha az ügyészség belső működését és felépítését vizsgáljuk meg, akkor a függetlenségről és az utasíthatóságról már teljesen más képet alkothatunk. A szervezeti jellemzők alapján az ügyészség monokratikus, hierarchizált állami szerv, amelyet szigorú központosítottság, egyirányú és függőleges alárendeltség jellemez.[19] Az Ütv. 3. § (2) bekezdésének értelmében az ügyészség az Alaptörvényben és a törvényekben meghatározott feladatait a döntésért felelős ügyészségi alkalmazott személyének megállapítását biztosító, alá-fölé rendeltségen alapuló szervezeti rendben végzi. A legfőbb ügyész az ügyészség működésében és feladatellátásában kiemelt szerepet tölt be, ő vezeti és irányítja az intézményt, jogosítványai pedig rendkívül szerteágazóak, amelybe egyaránt beletartoznak a szervezetalakítási, a költségvetés megállapítási vagy épp a kinevezési jogosultságok. A hierarchizált rendszerből adódóan a legfőbb ügyész és a felettes ügyész utasítását a címzett ügyésznek (ideértve az alügyészeket, az ügyészségi fogalmazókat és megbízottakat) kötelessége végrehajtani. Az ügyészt azonban megilleti az utasítás írásba foglalása kérésének, illetve az utasítás teljesítése megtagadásának joga (kötelessége). Utóbbira két esetben van lehetőség. Egyrészt, ha az utasítás teljesítése bűncselekményt vagy szabálysértést valósítana meg, az ügyész köteles a végrehajtást megtagadni. Másrészt, ha az utasítást jogszabállyal vagy jogi meggyőződésével nem tartja összeegyeztethetőnek, az ügy elintézése alóli mentesítését kérheti írásban, amelyet nem lehet megtagadni.[20]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
