A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Civilisztikai Tudományok Intézete és Magyar Jogtörténeti Tanszéke, valamint a Keresztény Jogakadémia 2024. március 7-én rendezte meg "Megőrizve-megújítani" - 130 éves a házassági törvény címmel ünnepi konferenciáját. A konferencia célja megemlékezni a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk (a továbbiakban: házassági törvény, Ht.) megalkotásának 130 éves évfordulójáról.
A házassági törvény volt az első olyan magyar családjogi jogforrás, amely a házasságkötés kérdését kiemelve a sokszínű vallási-felekezeti szabályozás köréből - a törvény indokolásának megfelelően - egységesen, mindenki számára kötelező módon rendezte a házasság megkötésének és felbontásának szabályait, mindemellett figyelembe véve az emberek vallásos érzületét is, és nem akadályozva meg azt, hogy a polgári tisztviselő előtt már házasságot kötött felek vallásuk szabályai szerint is házasságot kössenek. Ez a jogszabály valóban a korabeli európai joggyakorlatban megjelenő tendenciákhoz közelítette a magyar házasságjogot, ezáltal emelve a magyar államiság kötőerejét. A konferencia előadói sokszínűen, a témát számos szempontból vizsgáló tudományos munkákkal tekintették át a korszak szokásjogi, néprajzi, történeti, jogtörténeti, egyházjogi gondolkodásmódját, szemléletváltozásait, szabályrendszerét, és vetették ezt össze a hatályos családjogi szabályozással és a modern társadalmi körülmények adta kihívásokkal.
Prof. Dr. Görög Márta, az SZTE Állam- és Jogtudományi Karának dékánja megnyitó gondolataiban kiemelte, hogy a konferencia mottójául választott "Megőrizve-megújítani" eszméje áthatotta nemcsak a házassági törvényen - többek között - munkálkodó Grosschmid Béni és Teleszky István munkáját, - akik közül Grosschmid szegedi kötődésű, hiszen az SZTE jogelődjének tekinthető kolozsvári egyetem tanára volt -, hanem ez mozgatta a 2013. évi V. törvény kodifikációs folyamatait is.
Ezt követően dr. Badacsonyi Zoltán, a Keresztény Jogakadémia elnöke köszöntötte a konferencia résztvevőit és kifejtette, hogy mennyire fontosnak tartja a szegedi helyszínválasztást, a kapcsolatok erősítését a szegedi jogi karral és nagy értéknek tekinti azt, hogy a konferencia olyan egyetemes és keresztény értékrendet képes közvetíteni, amely az emberiség közös kincsének tekinthető. Azért fontosak az ehhez hasonló találkozási lehetőségek, mert a különböző szempontok egymás mellé állításával szélesebbre tárhatjuk tudományos látókörünket, formálhatjuk nézőpontjainkat.
A konferencia előadásai két szekcióban kerültek bemutatásra.
Az egyházjogi-történeti-jogtörténeti szekció első előadója Prof. Dr. Zakar Péter DSc. történész, az SZTE rektorhelyettese volt, aki előadásában Kossuth és a polgári házasság viszonyát elemezte. Előadásában rámutatott, hogy Kossuth alapvetően vallásilag nyitott ember volt, aki több felekezethez is kötődött. Gondolkodásának fejlődését nagyban befolyásolták azok az eszmék és gondolatok, amelyeket tanulmányai során különböző felekezetű iskoláiban szerzett, éppen ezért a vallásszabadság gondolata egyáltalán nem okozott ideológiai törést a számára. Kossuth híve volt a polgári házasság bevezetése gondolatának, és mivel a magyarság még emigrációjában is vezérként tekintett rá, ezért ennek a gondolatnak az előretörését Kossuth véleménye nagyban befolyásolta. Az előadó bemutatta Kossuth gondolkodásmódjának fejlődését, házastársával, Meszlényi Teréziával és a családjával való kapcsolatát, valamint azokat a szálakat, amelyek Kossuth politikai-jogi gondolkodását befolyásolták. Előadását értékes korabeli képanyaggal és dokumentumanyaggal illusztrálta.
A második előadás keretében dr. Kovács József egyházjogász, a szegedi Gál Ferenc Egyetem dékánja elemezte Ferenc pápa Mittis Iudex[1] kezdetű motu proprio[2]-jának lényegi szempontjait. Az említett irat nagyban modernizálta az egyházi bíráskodást a házassági perek esetében. Bevezette annak lehetőségét, hogy amennyiben egyik fél sem nyújt be fellebbezést az elsőfokú ítélettel szemben, az azonnal végrehajthatóvá váljék - ez 2015-ig nem így volt, ezért az ügyek évekre elhúzódtak -, és amely felgyorsította és mintegy hat hónapra rövidítette le egy-egy ügy elbírálásának folyamatát. Megmaradt azonban az egyházi házasság egyik legfőbb karakterének elsősége, azaz, hogy az érvényesen megkötött egyházi házasság továbbra is felbonthatatlan maradt, így az egyházi bíróság nem a házasság felbontásáról dönt, hanem annak
- 53/54 -
megállapítása a feladata, hogy adott esetben a házasság valamilyen hiba miatt már a megkötésekor érvénytelen volt-e, vagy sem. Az egyházjogász ezen kívül jelentős betekintést nyújtott az egyházi bíróságok működésének mindennapjaiba, az ügyek bonyolultságába és az elbírálás lehetőségeinek korlátjaiba, illetve néhány ügyön keresztül a döntések problémáit is a hallgatóság elé tárta.
Prof. Dr. Nagy Janka Teodóra, a PTE egyetemi tanára előadásában elsősorban arra fókuszált, hogy bemutassa a házassági törvény és az élő jogszokások kapcsolatát. Beszélt a jogszokások kutatásának fontosságáról és azokról a jelentősebb szakemberekről, akik az elmúlt időszakban jogszokások vagy jogi néprajz kutatásával foglalkoztak. Külön kiemelte Tárkány-Szűcs Ernő munkásságát, akinek a jogi népszokások összegyűjtésével a jogi néprajz kutatásának elindításában kiemelkedő szerepe volt. Előadásában a Kolozsváron 1800-ban kiadott A magyar és székely asszonyok törvénykönyve című kiadvány alapján mutatta be a jegyesség mint élő népszokás 19. századi szabályozását, így a jegyesség kezdetét, a jegyesek jogi helyzetét a jegyesség fennállása alatt, és a jegyesség megszűnésének körülményeit és következményeit. A kiadvány alapján elemezte annak egyes fő pontjait, mint például a jegyesség kezdetének életkori sajátosságait, a jegyesség megszűnésének következményeit vagy a házasságkötés szakaszait.[3]
Prof. Dr Herger Csabáné, a PTE tanszékvezető egyetemi tanára előadásában a házassági törvény tervezeteiben fellelhető jogdogmatikai kérdésekről értekezett. Előadását hét fő pontban összefoglalva beszélt hatásköri kérdésekről, a család és a házasság fogalmi meghatározásának lehetőségeiről, a polgári házasság kialakulásáról, a házasság tényállási hibáiról és a házasság személyi joghatásairól is. Külön kitért a házasság felbontásának kérdésére. Elsőként azt vizsgálta, hogy a házasságjog a ius ecclesiasticum vagy a ius civile része-e, majd igazolta, hogy a házasságjog bizonyos szempontból - mivel az officium communitatis része egyben ius civilis is - mindkettőt érinti. Példaként említette a protestáns reformátorok munkáit, akik következetesen vallották, hogy a házasság nem az egyház, hanem a világi hatalom irányítása alá tartozik, ezért arról teológiai szempontból nem szükséges szabályokat alkotni. Kifejtette, hogy az első világi házasságfogalmat az osztrák polgári törvénykönyv (Optk.) adta 1811-ben, amely jogszabály a házasságot szerződésnek tekintette. Ehhez képest a házassági törvény a házasságot szerződés által, de nem szerződésként létrejövő jogviszonynak vallotta. Az előadása második felében a polgári házasságért való küzdelem két élharcosának számító Deák Ferenc és Irányi Dániel munkásságát elemezte az előadó, majd bemutatta, hogy véleménye szerint milyen főbb házassági rendszerek léteznek jelenleg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
