Az Országgyűlési Biztos Hivatalában 2008. november 27-én rendezett műhelybeszélgetés anyagai
A rendőrség tanulási folyamat közepén tart, amelyet az a bizonyos TV-székház ostrom, és az azt követő időszak váltott ki. Sem a rendőrség, sem a politika, sem a sajtó ezekre az eseményekre nem tudott választ adni. Nagyon sok, az évek alatt felgyülemlett problémát kellett és kell megoldania a rendőrségnek, illetve ez a tanulási folyamat, nyilván minden visszapattanó negatívumával még mindig hat és emészti az erőinket. Mindazonáltal persze tudjuk, hogy hosszú-hosszú időn keresztül nem volt semmi kényszere a magyar rendőrségnek, hogy ezt a megújulási folyamatot elindítsa.
A legfontosabb prioritás, hogy megtanuljuk a demokratikus tömegkezelést, mert ebben a tekintetben nagyok a társadalmi elvárások, és nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy várhatóan nem fog lanyhulni az a fajta gyülekezési, demonstrációs hullám, amelynek bizonyos hatásait a rendőrségnek kezelnie kell. Megnéztük a nyugati tapasztalatokat: Franciaországot, Németországot, Ausztriát és más országokat. A Rendőrség Tudományos Innovációs Tanácsa szervezett egy tudományos konferenciát is a 2007. októberi biztosításokat követően, részben a nemzetközi, részben már a saját tapasztalatokat is beépítve. Mi erre a rendezvényre úgy készültünk, hogy nagyon kritikusan kiértékeltük tevékenységünket.
Azt a tényt nagy örömmel fogadtam, hogy az Országgyűlési Biztos Hivatala (OBH) egyfajta megfigyelőként részt vesz a biztosításokban. Biztos voltam benne, hogy nyilván olyan szemmel is nézik a tevékenységünket, amelyikkel a rendőrség esetleg nem lát, a törzsvezetést, a műveletirányítást, a helyszíni eseményeket, a rendőri intézkedéseket és sok minden kapcsolódó dolgot. Én azt mondom, hogy ezek hasznára voltak a rendőrségnek.
A mi munkánk nyitott könyv. Munkánkat kirakatban végezzük, és ráadásul azt kell látni, hogy bármilyen alaposan felkészülünk egy-egy eseményre, az élet pillanatok alatt átírhatja azt, és nem a tábornoknak kell a szobájából eldönteni, hogy hogyan kell reagálni adott helyzetben, hanem az őrmesternek egyetlen másodperc alatt kell eldönteni, hogy mit fog tenni. Azonban ha erre ő nincs felkészítve, vagy nincsenek egyértelműen értelmezhető jogi szabályok és jogalkalmazási módszertanok, akkor valószínűleg nem fog jól dönteni.
Azért is örülök, hogy a kollégák folyamatosan részt vettek - mármint az OBH kollégái - ezekben a biztosításokban, mert így a saját bőrükön tapasztalhatták a kődobálást, a tojásdobálást, vagy egyéb inzultusokat. Azok az őrmesterek (ezt én gyűjtőfogalomként használom), akiknek nagyon pozitívan értékelem a munkáját, nehogy félre értse valaki, akik ott állnak, nekik órákon keresztül kell elviselniük a feladat megpróbáltatásait.
Különválasztanám azt a gyülekezési jogot, amelyet teljesen legálisan és törvényes körülmények között gyakorolnak, és különválasztanám azt, amikor a joggal visszaélve próbálnak meg a gyülekezési törvény előírásaira egyébként fittyet hányva megjelenni a köztereken és az utcákon. Alapvetően már az is egy nagy kérdés volt, hogy a rendőrségnél mindenki megértse azt, hogy a gyülekezési jog az egy olyan jog, amit a rendőrségnek biztosítania kell. Azt mondhatom, ha törik, ha szakad, persze odáig, amíg mások jogait nem sértik, és nem megy át azokba a minőségekbe, amelyekben a rendőrségnek intézkedési kötelezettsége van. Az Alkotmánybíróság ebben segítséget nyújtott, hiszen látható módon a rendőri jogalkalmazás gyakorlatában már az a kötelezettség, hogy a bejelentés nélküli tüntetést fel kell oszlatni, már nagyon-nagyon nehezen működött. Igyekezett a rendőrség nagyon nagy toleranciával ezt elhúzni, hogy tulajdonképpen ne kerüljön sor - főleg akkor ne, ha az békés volt - a tömegoszlatásokra.
A bejelentési határidő elmulasztása szintén egy ilyen kérdés volt, amiben persze jogilag lehet érvelni, úgy, hogy ez egy kötött határidő, és aki azt elmulasztja, az megsérti a gyülekezési törvényt, és lehet úgy is, hogy tulajdonképpen arra van ez a határidő, hogy a rendőrségnek legyen elég ideje felkészülni adott esetben egy-egy ilyen rendezvény, demonstráció biztosítására, továbbá ez a három nap elsősorban azért van, és hogy ha ezt a rendőrség meg tudja oldani mondjuk másfél-két napon belül is, akkor önmagában csak ezért ne legyenek jogkövetkezményei. A rendőrség azt a gyakorlatot folytatta, hogy ha bármelyik oldalról - hangsúlyozom balról, középről, jobb oldalról - ilyen bejelentések voltak, és a rendőrség látható módon egyébként fel tudott készülni, továbbá ha együttműködő volt a szervező is, akkor ezért soha nem nyúlt a jogi eszközökhöz.
Aztán volt, aki azt mondta, hogy ez hiba volt. Mások meg azt mondták, hogy ez nem volt hiba. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy mi a jogalkalmazásnak azon szereplői vagyunk, akik a legközelebb vagyunk a döntésekhez. Nekünk kell először dönteni. A kedvenc példámat szoktam elmondani: amit az őrmester egy másodperc alatt eldöntött, arra lehet, hogy a parancsnokának már van néhány órája, hogy felülvizsgálja, abban a tekintetben, hogy az intézkedése jogszerű volt-e vagy sem, aztán az ügyésznek lehet, hogy már van néhány hónapja, a bírónak meg van néhány éve, hogy erre választ adjon.
Közben újabb és újabb események vannak, amikor nyilvánvaló, hogy a jogalkalmazó továbbra is bizonytalanságban van, mert egyébként például a sajtó folyamatosan nyomást gyakorol ezekben az ügyekben. Ezért volt jó számunkra, amikor a vizsgálatok következtében kaptunk visszajelzéseket, és egyfajta útbaigazítást.
Nagyon sokat próbáltunk változtatni. Azon túl, hogy nemzetközi tapasztalatokat szereztünk, idehívtuk a szakembereket Franciaországból, Németországból. Mi magunk is külföldi tanulmányutakon vettünk részt. A G8-akkal szembeni demonstrációt hat kollégámmal tekintettük meg. Ez közvetlenül a 2006-os események után, 2007 nyarán volt, ha visszaemlékeznek. Az is igaz, hogy agresszív demonstrálók például a bajnokok ligája találkozón is nagy létszámban fordultak szembe a biztosító erőkkel. Én akkor ott azt láttam, hogy persze vannak lemaradásaink, de a politika az egy pillanat alatt egységesen elítélte ezt az egész kérdést, függetlenül attól, hogy a mérleg melyik oldalán álltak ezek a parlamenti pártok. Azok a demonstrálók, akik pedig valóban a gyülekezési törvény alapján tüntettek, betartották a szabályokat, és nem vettek részt ezekben az agresszív kirohanásokban, azok elhatárolódtak nagyon gyorsan ezektől a szélsőséges megnyilvánulásoktól. Ez erőt adott bizonyos fokig a rendőrségnek, hogy újra tudja rendezni a sorait, és jogilag is megalapozott és kulturált szakmai intézkedéseket hozzon. Ez egy nagyon nagy tanulság volt ebben a tekintetben.
Kell tudni gyülekezést kezelni. Mi persze finomítottunk folyamatosan, az Alkotmánybíróság döntése után, nyilván finomítani kellett ezen, annak érdekében, hogy ismerje meg mindenki, aki a gyülekezési joggal élni kíván, hogy melyek azok a jogok, amik a jogszabályból fakadóan ránk vonatkoznak, és adott esetben a kötelességünk is. Nagyon-nagyon sok pontban módosítottuk a rendőrség módszertanát. Módszertani útmutatókat adtunk ki, nem sorolom fel, legalább hat olyan nagyon fontos témakörben, ami elsősorban nyilván nem belső norma, hanem egyfajta leírás, egyfajta mankó a parancsnokoknak és a kollégáknak. A rendbiztosi intézmény, amit valamiért nem alkalmazott korábban a rendőrség, szintén nagyon nagy hangsúlyt kapott. Mindenesetre a szervezővel, az esemény rendezőjével, bejelentőjével nagyon alapos egyeztetés történik, ami célravezető, hiszen nagyon sok esetben még a tervezett útvonalat is bejárja közösen a szervezővel a rendőrség. Végigbeszélik az igényeket, hiszen a gyülekezési törvény betartása elsősorban a szervező felelőssége, feladata, hogy ott a rendet fenntartsa, és ezek sem voltak a helyükön kezelve. Elértük, hogy adott rendezvény esetében maga a szervező mondta azt, hogy kicsúszott a kezéből a biztonság kezelése, nem tudja tovább garantálni, és ő maga jelentette be, hogy feloszlatja a saját maga által kezdeményezett demonstrációt. Ide is eljutottunk. És hát nyilván felmerülnek bizonyos egyéb dolgok is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
