https://doi.org/10.59851/kjsz.2025.1.07
A tanulmány az igazságszolgáltatás árnyoldalait vizsgálja, különös figyelmet fordítva a jogorvoslati dilemmákra, amelyek az Emberi Jogok Európai Bírósága és a török bíróságok, különösen a török Alkotmánybíróság között merülnek fel. Az elemzés középpontjában a nemzeti és nemzetközi jogorvoslati mechanizmusok hatékonysága, vagy inkább hatástalansága és az emberi jogi védelmi rendszerek működése áll, figyelembe véve azokat a jogi és politikai feszültségeket, amelyek az EJEB ítéletei és a török nemzeti bíróságok döntései között jelentkeznek. A török Alkotmánybíróság szerepe kulcsfontosságú, mivel gyakran szembesül a politikai befolyásolás vádjával, miközben elvileg a jogorvoslati jogok hatékonyságát biztosítaná. A tanulmány célja feltárni, hogy a török bíróságok döntései miként befolyásolják az EJEB döntéseit és a fórumok kölcsönhatása miként formálja az emberi jogok védelméhez kapcsolódó nemzeti és nemzetközi joggyakorlatot.
Kulcsszavak: Törökország, alkotmánybíróság, rendes bíróságok, Emberi Jogok Európai Bírósága, emberi jogok
The study examines the dark side of justice, focusing on legal remedy dilemmas that arise between the European Court of Human Rights and Turkish courts, particularly the Turkish Constitutional Court. The analysis focuses on the effectiveness, or rather the ineffectiveness, of national and international legal remedies and the functioning of human rights protection systems. In doing so, it considers the legal and political tensions that arise between the judgments of the ECtHR and the decisions of Turkish national courts. The Turkish Constitutional Court plays a pivotal role, yet it is frequently accused of exerting political influence, despite its stated mission of ensuring the efficacy of legal remedies. The objective of this study is to examine the way the decisions of Turkish courts influence those of the ECtHR, and to explore how the interaction between these two forums shapes national and international legal practice with regard to the protection of human rights.
Keywords: Turkish Constitutional Court, ordinary courts, European Court of Human Rights, human rights protection
A Freedom House[1] amerikai központú civil szervezet jelentése szerint a 2016-os török puccskísérlet óta a török hatóságok több mint 60 000 rendőrt és katonát, körülbelül 125 000 köztisztviselőt (köztük 4000 bírót és ügyészt) bocsátottak el vagy függesztettek fel állásából, több mint 95 000 állampolgárt tartóztattak le, és több mint 1500 szervezetet zártak be terrorszervezetekhez (elsősorban Fethullah Gülen imám nevéhez) fűződő állítólagos kapcsolataik miatt.[2] A Kormány korlátozott lépéseket tett ugyan a biztonsági erők tagjai és más tisztviselőkkel szemben az emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatban felhozott vádak kivizsgálása a velük szembeni vádemelés és szankcionálás érdekében, de továbbra is probléma maradt ezen személyek büntetlensége, vagy aránytalanul enyhe szankcionálása.
A 2020-as években Törökországban az autoritarizmus és annak igazságszolgáltatásra gyakorolt hatása tovább fokozódott. Recep Tayyip Erdoğan elnök hatalmának megszilárdítása, az állam stabilitása és egysége, valamint a felmerülő rendkívüli helyzetek kezelése érdekében olyan intézkedéseket tett és tesz, amelyekkel folyamatosan aláássa a demokrácia alapvető működését. Az ország emberi jogok védelmét szolgáló alkotmányos rendelkezései és a zord valóság közötti szakadék az évek során folyamatosan nőtt. 2024-ben a World Justice Project[3] által közzétett jogállamisági indexen Törökország 142 ország közül a 140. helyet foglalta el.[4] Az ország a 139. helyen végzett a kormányzati hatáskörök korlátai biztosítása, és a 141. helyen az alapvető jogok biztosítása tekintetében. Törökország az utolsó helyen zárt a kelet-európai és közép-ázsiai csoportban, Oroszország, Fehéroroszország után, a globális rangsorban pedig Angola, Mali és Irán után, valamint a Kongói Köztársaság előtt.[5]
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) statisztikái szerint Törökország 2022-ben közel 20 100 kérelemmel vezette az ítéletre váró országok listáját, ez a szám 2023-ban 23 400 kérelmet jelentett, amely az összes kérelem 34,2 százalékának felelt meg. Ezt az Orosz Föderáció követte, mintegy 12 450 kérelemmel, majd Ukrajna 8750, Románia 4150, és Olaszország körülbelül 2750 függőben lévő kérelemmel.[6]
A Freedom House szerint Törökország 2024-ben 33/100-as pontszámmal "nem szabad" ország minősítést kapott.[7] Az Európai Bizottság Törökországról szóló 2024-es jelentése pedig rámutatott arra, hogy a demokratikus működés szabályainak való megfelelés tekintetében a visszaesés tovább folytatódik, az ország demokratikus intézményeinek működésében pedig súlyos hiányosságok tapasztalhatóak. A török parlament továbbra sem rendelkezik a szükséges eszközökkel a Kormány költségvetési időszakban történő elszámoltathatóságához, és Törökország alkotmányos felépítése továbbra is központosítja a hatalmat az elnökség szintjén anélkül, hogy biztosítaná a hatalmi ágak szilárd és hatékony szétválasztását - áll az EU-jelentésben. A jelentés szerint a török bíróságok továbbra is szisztematikusan tárgyalják az Erdoğan-kormány politikai ellenfelei (újságírók, ellenzéki politikusok, aktivisták és emberi jogi jogvédők) ellen emelt stratégiai vádak alapján indult ügyeket, amelyek hatalmas számban kezdenek megjelenni, jelentősen leterhelve a nemzeti és a nemzetközi bírósági rendszert egyaránt.[8]
Az EJEB és Törökország közötti viszony és a jogi konfliktusok mélyebb megértése rávilágít arra, hogy az autoriter rezsimek egyre kifinomultabb módon kerülik ki az emberi jogi mechanizmusokat, hogy kivonják magukat a nemzetközi bíróságok hatásköre alól és ezen keresztül elkerüljék a közvetlen elszámoltathatóságot. A nemzetközi bíróságok reakciója az autoriter ellenállásra is változó képet mutat. Az EJEB válaszai gyakran az államokkal való kompromisszumkeresésre irányulnak, de ez nem mindig eredményezi a jogállamiság védelmét. Törökország esetében az EJEB kezdetben az enyhébb, együttműködő megközelítést választotta, de az erdoğani rezsim egyre inkább nyíltan szembe megy a bíróság döntéseivel. Ez az önkényes joggyakorlat és a nemzetközi bíróságok hatáskörének megkérdőjelezése a jövőben is jelentős kihívásokat jelenthet a nemzetközi jog érvényesítésében. Tanulmányomban Törökország és az EJEB
- 46/47 -
viszonyát vizsgálom az esetjog (az EJEB ítéletei, befogadhatóság kérdésében hozott döntései és a török Alkotmánybíróság döntései) elemzése alapján, a kölcsönös viszony jellemzőit és lehetséges okait keresve.
Zeynep Mercan egy török kisvárosban volt bíró. Élete 2016. július 17-én gyökeresen megváltozott, amikor elbocsátották a munkájából, és előzetes letartóztatásba került, mivel összefüggésbe hozták a Gülen-mozgalommal,[9] amelyet a kormánnyal szembeni 2016. július 15-i puccskísérlet mögött álló szervező és felbujtó erőnek tartottak. Nem volt konkrét bizonyíték sem Mercan előzetes letartóztatásához, sem az alkotmányos rend megsértése vádjának alátámasztásához. Amikor az elsőfokú bíróság helybenhagyta és fenntartotta Mercan előzetes letartóztatását, a vádlott közvetlenül Strasbourgba ment, kihagyva a török Alkotmánybíróságot (Anayasa Mahkemesi).[10] Az ok egyszerű volt: két alkotmánybírót is előzetes letartóztatásba helyeztek ugyanazon vádak alapján és eljárási szabálytalanságok mentén, mint Mercant, ráadásul a szolgálatban maradó bírák egyhangú döntése alapján elbocsátották őket az intézményből kizárólag azon szubjektív meggyőződés alapján, hogy összefüggésbe hozhatók a gülenistákkal. Mercan úgy gondolta, hogy sérülne az igazságos eljáráshoz való joga az Alkotmánybíróságnál, így az EJEB eltekint az alkotmányos panaszmechanizmustól mint jogorvoslati lehetőségtől, tekintettel a különleges körülményekre. Tévedett, az EJEB elutasította az ügyét azzal az indokkal, hogy nem merítette ki a hazai jogorvoslatokat.[11]
Ezzel párhuzamosan Alparslan Altan, az egyik elbocsátott alkotmánybíró alkotmányos panaszt tett. Amikor volt kollégái végre foglalkoztak az ügyével, Altan már 18 hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Az eredmény bizonyította Mercan állítását: egyhangú elutasító döntés született. Több mint egy évvel később az EJEB megállapította, hogy mind az első előzetes letartóztatás, mind annak hosszú időtartama sértette Altan szabadsághoz való jogát.[12]
Mercan és Altan eltérő módon keresett igazságot Strasbourgban: az egyik kihagyta Törökország Alkotmánybíróságát, míg a másik az összes hazai jogorvoslatot kimerítette. Az egyik soha nem találkozott az EJEB-bel, míg a másik esetében a jogsértést megállapította, de ez nem változtatta meg a helyzetét; továbbra is börtönben van, több mint 11 évre ítélve. Ha Mercan követi Altan útját, valószínűleg elutasította volna az Alkotmánybíróság és megnyerte volna Strasbourgban az ügyét, ahogy számos más, puccs utáni tisztogatásokkal és letartóztatásokkal kapcsolatos ügyben is történt. De egy dolog nem változott volna: az EJEB valószínűleg akkor sem döntött volna Törökország alkotmányos panaszmechanizmusa ellen. Így, bár az EJEB számos újságíró és több mint 400 bíró és ügyész hosszú előzetes letartóztatása esetében megállapította az 5. cikkely (a szabadsághoz és biztonsághoz való jog) megsértését, soha nem nyilatkozott úgy, hogy Törökország jogrendszere nem kínál valódi jogorvoslatokat a puccs utáni tisztogatások áldozatainak. Ez még akkor is így volt, amikor az EJEB elmarasztaló ítéletet hozott olyan ügyekben, amelyeket az Alkotmánybíróság elutasított, mint Ahmet Hüsrev Altan ügye.[13] Strasbourg hallgatott a jogorvoslathoz való jog megsértéséről, még akkor is, amikor az Alkotmánybíróság 2020 júniusában egy újabb bebörtönzött bíró panaszát utasította el, nyíltan szembe szállva az EJEB-bel, azzal az indokkal, hogy a török bíróságok sokkal jobb helyzetben vannak, mint az EJEB a hazai jog értelmezését illetően, és hogy az utóbbi teljesítménye e feladat végrehajtásában "nem megfelelő".[14] Ezért, míg az EJEB engedte olyan cégeknek, amelynek termékeit kivonták a piacról, hogy kihagyja a lengyel alkotmányos panaszmechanizmust, megkövetelte egy török bíró esetében, akit súlyos vádakkal letartóztattak, hogy először egy alkotmánybírósághoz forduljon, amely egyhangú döntéssel elbocsátotta két saját tagját, és hallgatott a letartóztatásukról.[15] Ahhoz képest, hogy a posztkommunista államok bíróságainak helyzete nem könnyű, a bírók elnyomása Törökországban sokkal súlyosabb. Míg a horvát,[16] az orosz,[17] az ukrán[18] és a magyar[19] kollégáikhoz képest Altan, Mercan és más ezer bíró (és ügyész) nemcsak az irodájukból lettek elbocsátva, hanem a jogászi hivatástól is eltiltották őket, és súlyos bűncselekményekkel vádolták őket jogorvoslati garanciák nélkül. A török bíróságok helyzetét pedig - rendszeres és súlyos jogsértések, politikai nyomásgyakorlás - 1990 óta az EJEB jól ismeri.[20]
Az autoriter ellenállás prototípusaként Törökország 1954-es Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) ratifikálása óta mélyen elkötelezte magát a jogállamiság megsértése, az állami erőszak és jogi elnyomás mellett, miközben erőfeszítéseket tett az EJEB mint szupranacionális hatóság felügyeletének csökkentésére úgy, hogy továbbra is tagja maradt az Európa Tanácsnak.[21]
A nemzetközi jog és az emberi jogok védelme terén az EJEB kulcsszereplőként működik. A bíróság működése és hatékonysága azonban az autoriter rezsimek esetében komoly kérdéseket vet fel. Az EJEB számos esetben kifejezett önkorlátozást alkalmaz, válaszai egyre megértőbbek, különösen akkor, amikor autoriter államokkal kell szembenéznie. Ennek egyik oka az EJEB egyik legfontosabb problémája a túlterheltség, amely miatt a bíróság gyakran kerül el döntéseket, különösen akkor, amikor az autoriter rezsimek jogsértéseivel van dolga, hogy csökkentse a beérkező ügyek számát és enyhítse a munkaterhelését. A bíróság emellett nemcsak a döntések elkerülésével, hanem a döntési mechanizmusok megváltoztatásával, például egyezségekkel is megpróbálja kezelni a helyzetet. Ennek következményeként Törökország és más autoriter államok számára a bíróság egyre kevésbé elérhető és kevésbé tud hatékony védelmet nyújtani az emberi jogok áldozatainak. Az EJEB éves statisztikái alapján a bíróság által érdemben elbírált ügyek mindössze 9%-ot tesznek ki az összes beérkező ügy közül. A bíróság az 2000-es évek eleje óta egy-
- 47/48 -
re inkább alkalmazza az egyezségek és az ún. "unilateral declaration" nyújtotta megoldásokat, amelyek segítségével az ügyek többségét gyorsan lezárja anélkül, hogy érdemi döntést hozna, az adott állam önként vállalja a sértett jogok helyreállítását, például kártérítés kifizetésével vagy más intézkedések megtételével, anélkül, hogy a bíróság véglegesen döntene az ügyben. Ezen döntések elkerülik a részletes vizsgálatokat.[22]
Az EJEB Törökországgal kapcsolatban előszeretettel alkalmazza az önkorlátozás egyik speciális fajtáját, a tartalmi felülvizsgálat korlátozását. Ezalatt a következő eseteket értem. A modern Törökország történetében a legtöbb állami erőszak alkalmazásával elkövetett események az 1990-es években zajlottak, amikor a biztonsági erők rendszerszintű, igazságszolgáltatáson kívüli kivégzéseket, kínzásokat és kényszerített kitelepítéseket hajtottak végre a kurd civilek ellen a Kurd Munkáspárt (Partiya Karkerên Kurdistan - PKK) elleni fegyveres konfliktus során.[23] A Strasbourgba eljutott ügyekben az EJEB megállapította, hogy a be nem jelentett fogva tartás sérti a szabadsághoz való jogot,[24] a fogva tartás alatti nemi erőszak kínzásnak minősül,[25] az erőszakos eltűnések az élethez való jog súlyos megsértését jelentik,[26] és a közvetlen hozzátartozók szenvedései embertelen bánásmódként értékelhetők.[27] Azonban nem kérdőjelezte meg a 15 évig tartó szükségállapotot, holott a szükségállapotok alapvetően ideiglenesek.[28] Egyes esetekben felmentette a kérelmezőket a belföldi jogorvoslatok kimerítésének kötelezettsége alól, de nem hozott általános felmentést az összes hasonló ügyre vonatkozóan.[29] Bár a bíróság egyes tagjai ellenkeztek,[30] az EJEB elvárta, hogy a szegény, gyakran analfabéta civilek "kétséget kizáróan" bizonyítsák állításaikat, amelyeket lehetetlen volt teljesíteni Törökország tagadási politikája mellett. Az EJEB kilenc évet várt, hogy átruházza a bizonyítási terhet.[31] Miközben késlekedve elfogadta, hogy a kormány felelősségét állapítsák meg az eltűnésekkel kapcsolatban,[32] ragaszkodott a közvetlen bizonyítékokhoz az igazságszolgáltatás nélküli kivégzések esetében, noha a két ügycsoport azonos jogi kérdéseket vetett fel.[33] Elutasította a kurd régióban történt súlyos jogsértések adminisztratív gyakorlatának megállapítására irányuló ismételt kéréseket, mivel az Egyesült Nemzetek és az Európa Tanács testületei a Törökországban végrehajtott rendszerszintű[34] és széles körű[35] kínzásokkal kapcsolatos megállapításait nem tartotta elegendőnek ahhoz, hogy ilyen következtetésre juthasson. Az EJEB mégsem vonta le azt a következtetést, hogy létezik állami gyakorlat. Ami visszatartotta, az volt, hogy nem mutatott hajlandóságot arra, hogy teljes mértékben kihasználja bírósági hatáskörét. Kezdetben tartózkodott a felülvizsgálati felelősség vállalásától. Például bár bejelentette, hogy prioritást kíván adni a puccs után letartóztatott újságírók ügyeinek,[36] az EJEB[37] először várta, hogy a török Alkotmánybíróság hozzon döntést. Az Alkotmánybíróság Mehmet Altan[38] és Şahin Alpay[39] ügyében hozott döntése szerint letartóztatásuk alkotmányellenes, és elrendelte a szabadon bocsátásukat.[40] Amikor az alsóbb bíróságok megtagadták az Alkotmánybíróság ítéletének alkalmazását, szokatlan módon az EJEB bejelentette, hogy két héten belül meghozza döntését a két újságíró ügyében. Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács akkori főtitkára a hatalmi ágak összefonódására hivatkozással kijelentette, ha az alsóbb bíróságok továbbra is figyelmen kívül hagyják az ítéletet, az EJEB azt fogja megállapítani, hogy az Alkotmánybíróság már nem hatékony jogi testület, és felülvizsgálja az ügyeket anélkül, hogy elvárná a kérelmezőktől a hazai jogorvoslatok kimerítését.[41] A török hatóságok megkapták az üzenetet. Amikor az Alkotmánybíróság[42] ismét megerősítette első ítéletét Alpay ügyében, az illetékes alsóbb bíróság már nem tagadta meg az ítélet végrehajtását és a kormány nem protestált az Alkotmánybíróság ellen, ahogy az előzőleg történt. Alpayt házi őrizetbe helyezték. Ekkortól kezdve sem az EJEB, sem Jagland nem tette fel a kérdést az Alkotmánybíróság (nem)hatékonyságával kapcsolatban, annak ellenére, hogy több száz másik puccs utáni letartóztatásos ügy várt alkotmányos felülvizsgálatra.
Az Akman v Turkey ügyben a megegyezés lett a kikerülés eszköze. Az eset kapcsán a kérelmező azt állította, hogy a biztonsági erők betörtek a házába és megölték a fiát, míg a kormány azzal érvelt, hogy a biztonsági erők támadás alá kerültek a kérelmező házából, ezért válaszoltak a tűzre.[43] Néhány nappal a tárgyalás előtt a kormány nyilatkozatot tett, amelyben sajnálatát fejezte ki Akman halála miatt, amit "túlzott erőszak alkalmazása" okozott, vállalva, hogy "minden szükséges intézkedést megtesz, hogy a jövőben tiszteletben tartsák az élethez való jogot", és 85 000 font kártérítést ajánlott fel. Az EJEB ezt és legalább három másik élethez való joggal kapcsolatos ügyet lezárt, hasonló nyilatkozatok alapján, a ténybeli viták és a kérelmezők ítélet iránti ragaszkodása ellenére.[44] Loukis Loucaises bíró attól tartott, hogy az EJEB ezzel bátoríthatja az államokat arra, hogy kifizessék az emberi jogok megsértésére vonatkozó panaszokat.[45]
Az unilaterális deklaráció[46] meghozatalára példa volt Aydın Erdem esete, aki egy egyetemi hallgató volt, akit egy békés demonstráción öltek meg 2009-ben. Bár a boncolás megállapította három rendőrtiszt pisztolya nyomait, akik ráadásul beismerték, hogy fegyvereket használtak a demonstráció alatt, és a kilőtt töltényhüvelyeket a vécébe dobták, a török hatóságok nem indítottak nyomozást. 2021 márciusában, csaknem 10 évvel azután, hogy a család benyújtotta kérelmét, és hat évvel azután, hogy az ügyet a kormányhoz közvetítették, az EJEB lezárta az ügyet, hivatkozva Törökország vállalására, hogy minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy az élethez való jogot - beleértve a hatékony nyomozás lefolytatásának kötelezettségét - tiszteletben tartják a jövőben.[47] A vállalás általános jellegű volt, és nem vonatkozott erre az adott esetre. Mégis a háromfős bizottság, köztük Kūris bíró, elegendőnek találta ezt. Törökország megegyezéses módszere a 2. és 3. cikkely megsértése miatt indult ügyekben hatékonynak bizonyult. Az EJEB lezárt olyan ügyeket, amelyekben halálos kimenetelű bántalmazás történt, kínzás vagy eltűnéses esetek, mindegyikben megegyezés alapján.[48] Törökország esetében a rendezett ügyek száma 2009-ben körülbelül 60 volt, 2010-re 150-re, 2018-ra pedig körülbelül 210-re nőtt.[49]
- 48/49 -
A 2010-es törökországi alkotmányos panaszmechanizmus bevezetése[50] azt célozta, hogy csökkentse az EJEB Törökországra vonatkozó emberi jogi felügyeletét. Ez a célkitűzés mind a jogalkotói szándékban megnyilvánult, amely szerint a mechanizmus "jelentős csökkenést" eredményez majd Törökországgal szembeni ügyek számában, mind a panaszok körében, amely csak az Emberi Jogok Európai Egyezménye és annak kiegészítő protokolljai által garantált jogokra vonatkozott, kizárva egyéb emberi jogi egyezményeket, amelyekhez Törökország is csatlakozott.[51] Ezenkívül a jogalkotás mögött álló intenzív háttérdiplomácia is megnyilvánult Jagland személyében, aki később ezt a mechanizmust "egy olyan rendszernek" nevezte, amelyet Törökország és az Európa Tanács közösen építettek ki, és amelyet "óriási büszkeség forrásának" tekintett. Az EJEB válasza gyors és kedvező volt. Mindössze hét hónappal a mechanizmus hatálybalépése után elutasított egy ügyet, mert az illető nem fordult az Alkotmánybírósághoz, anélkül, hogy vizsgálták volna, vajon a mechanizmus valóban hatékony-e.[52]
Az Alkotmánybíróság ígéretes kezdetet mutatott, amikor például jogsértéseket állapított meg a (nem kurd) ellenzéki képviselők előzetes letartóztatásával kapcsolatban,[53] valamint a Twitter[54] és a YouTube[55] elérésére vonatkozó tilalmakban. Amikor azonban 2015 júliusában az állami erőszak ismét megjelent a kurd régióban és katonai műveleteket indítottak a kurd városokban, amit hosszú hónapokig tartó kijárási tilalmak követtek, amelyek több mint 1,6 millió embert érintettek az Alkotmánybíróság a kormány érveit fogadta el.[56] A kijárási tilalom zónáiban csapdába esett civilek azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság rendelje el a kormány számára a kijárási tilalmak feloldását és a katonai műveletek megszüntetését a nemzetközi jogi normák szerint. Egyes esetekben az Alkotmánybíróság elutasította az ideiglenes intézkedések iránti kérelmeket, beleértve egy 15 éves mozgáskorlátozott fiú, egy kilenc hónapos terhes nő és egy férfi kézamputálását követően benyújtott kérelmét. Az Alkotmánybíróság a kormány érveit fogadta el, miszerint a kérelmezők használhatták volna az orvosi ellátást, ételt és temetkezési szolgáltatásokat biztosító segélyvonalat. Valójában a kérelmezők már hívták a segélyvonalat, és a kormány tisztában volt a kijárási tilalmak zónáiban uralkodó súlyos humanitárius helyzettel.[57] A kérelmezők bíztak abban, hogy az EJEB beavatkozik, különösen miután az Európa Tanács emberi jogi biztosa is aggodalmát fejezte ki a kijárási tilalmakkal és a kormány folyamatosan fennálló büntethetetlenségi politikájával kapcsolatban, amely védelmet nyújtott a biztonsági erőknek.[58] A 34 benyújtott ügyből az EJEB csupán öt esetben rendelt el ideiglenes intézkedéseket.[59] A többi esetben nem tette ezt, mivel "nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték".[60] 2016 februárjában az EJEB arra irányította a kérelmezőket, hogy forduljanak az Alkotmánybírósághoz, amelyet "relevánsnak és potenciálisan képesnek" ítéltek az ideiglenes jogorvoslat biztosítására.[61] 2016 decemberében pedig "nyilvánvalóan megalapozatlannak" minősítette azokat a panaszokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy az önkormányzati hatóságok úgy hajtották végre a kijárási tilalmakat, hogy nem engedték meg az elhunytak testét az utcáról elszállítani és az ambulanciákon keresztül lebonyolítani.[62] Az EJEB nem vizsgálta meg a jogszerűség és arányosság kérdéseit. Ezzel szemben az emberi jogok biztosa megállapította, hogy a kijárási tilalmaknak nem volt jogi alapja, és aránytalanok voltak az elérni kívánt célokhoz képest. A biztos figyelmet fordított arra a "nagy ellentétre", hogy az érintettek száma (1,6 millió) és a menekültek száma (355 000) jelentősen eltér a hivatalosan megölt, megsebesített vagy elfogott terroristák számától (kevesebb mint 2000 fő), valamint a körzetekben történt hatalmas pusztításra és a lakóövezetekben alkalmazott halálos erőszakra és nehézfegyverekre.[63]
Az EJEB végül 2019 januárjában foglalkozott a fennmaradó lényegi panaszokkal. A kérelmezők arra kérték, hogy mentesüljenek rendelkezésre álló hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítése alól. Kiemelték, hogy az Alkotmánybíróság három évvel korábban benyújtott ügyekben még nem hozott döntést, és nem állapított meg jogsértést az élethez való joggal kapcsolatban a jogorvoslati lehetőségek hatálybalépése óta.[64] 2022-ben, amikor az AB végre foglalkozott egyéni panaszokkal, amelyet a 17 áldozat nyújtott be, nem talált jogsértést egyik alapvető jog tekintetében sem, amelyet a kérelmezők felvetettek, beleértve az élethez és szabadsághoz való jogokat.[65]
Az Alkotmánybíróság elutasította az újságírók, bírák, ügyészek és a HDP képviselői által benyújtott kérelmeket, akik a puccskísérletet követően kerültek letartóztatásra. Ennek következtében az EJEB a 2000-es évek közepe óta bevezetett új hazai jogorvoslatoknak köszönhetően megszabadult a török ügyek ezreitől. Az EJEB szerint a kérelmező Zeynep Mercan "félelmei" az Alkotmánybíróság pártatlanságával kapcsolatban, amely az Alkotmánybíróság saját tagjainak elbocsátása miatt merült fel, nem mentesítették őt az alól a kötelezettség alól, hogy kimerítse az alkotmányos panasz mechanizmusát. Ugyanakkor a puccskísérletet követő időszakban az Alkotmánybíróság egyértelművé tette, hogy tagjai többségének meggyőződése önmagában elegendő ahhoz, hogy bírákat bocsássanak el soraikból, bármiféle jogellenes tevékenység bizonyítéka nélkül. Amint azt a Velencei Bizottság is megjegyezte,[66] miután az Alkotmánybíróság megerősítette a bírák ezreinek elbocsátását lehetővé tevő rendeletek érvényességét, "csekély esély maradt" arra, hogy a török bíróságok előtt sikeresen megtámadják a bírák és ügyészek elbocsátását. Továbbá az is problémát jelentett, hogy a rendeletek által elrendelt elbocsátások (szemben a közigazgatási szervek által hozott döntésekkel) nem voltak megtámadhatók a bíróságokon.[67]
Ennek ellenére, amikor az EJEB 2018 márciusában végül vizsgálta az alkotmányos panasz mechanizmusának hatékonyságát, nem látott okot arra, hogy eltérjen a puccs előtti álláspontjától, amely szerint az Alkotmánybíróság hatékony jogorvoslatot jelent a szabad-
- 49/50 -
sághoz való jog megsértésével szemben.[68] Azóta sem változtatott ezen az állásponton. Ez az óvatosság különösen szembetűnő Kavala és Demirtaş ügyeiben, ahol az EJEB megállapította az EJEE 18. cikkének megsértését. Az előbbiben az EJEB elemzése az alkotmányos felülvizsgálat időtartamára korlátozódott, és a 17 hónapot túl hosszúnak találta, de nem foglalkozott azzal, hogy az Alkotmánybíróság nem állapított meg jogsértést. Lényegében az EJEB "szabad kezet" adott az Alkotmánybíróságnak. Ez a "szabad kéz" egy élethez való jogot érintő ügyben vált különösen nyilvánvalóvá, amely egy kurd civileket érintő 2011-es légi bombázással kapcsolatos. Az eset során 34 ember halt meg, akik Irakból csempésztek árut. Bár egy török katonai bíróság megállapította, hogy a bombázást a katonaság hajtotta végre, és a vezérkar hagyta jóvá, feltehetően kormányzati beleegyezéssel, az ügyet elutasították azzal az indokkal, hogy az áldozatokat tévedésből PKK-harcosoknak hitték. Egy ellenvéleményt hevesen megfogalmazó bíró formalizmussal bírálta a többségi döntést, amely formalista eljárási követelmények aránytalanul korlátozzák az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.[69] Az EJEB ezáltal minden létező elkerülési forma cinkosává vált. Jóváhagyta Törökország egyoldalú nyilatkozatait és egyezségi ajánlatait még akkor is, ha azok egyértelműen elmaradtak az EJEB által támasztott követelményektől a hatékony egyéni és általános intézkedések terén, különösen súlyos jogsértések esetén, és annak ellenére, hogy a kérelmezők kifejezetten ítéletet kértek. Támogatott egy olyan hazai jogorvoslati rendszert, amely az állami erőszak áldozatai közül néhányat kárpótol csak anyagi veszteségeikért, szembe menve az EJEB azon gyakorlatával, amely szerint az ilyen esetekben nem létezhet hatékony jogorvoslat igazság és felelősségre vonás nélkül. Nemcsak idő előtt hagyta jóvá Törökország alkotmányos panasz mechanizmusát mint hatékony hazai jogorvoslatot, de nem is változtatta meg ezt az értékelést annak ellenére sem, hogy az Alkotmánybíróság rendszeresen elmulasztja az EJEE alkalmazását állami erőszakot és a civil társadalom elleni fellépéseket érintő ügyekben. Összességében az EJEB azáltal, hogy demokratikus és jogállami legitimációt tulajdonított egy autoriter rezsimnek és az általa irányított bíróságoknak, közvetett módon hozzájárult saját normáinak és standardjainak aláásásához.
A központosított hatalmi rendszerek és a nemzetközi bíróságok közötti dinamikák bonyolult és többrétegű hatásokkal bírnak. Törökország esete jól példázza, hogy ezek az államok különböző eszközökkel és stratégiákkal próbálják elkerülni a nemzetközi elszámoltathatóságot, miközben formálisan továbbra is részesei a nemzetközi emberi jogi szövetségeknek és rendszereknek. A létező elméletek és fogalmak nem képesek teljes mértékben definiálni vagy lefedni az ellenállás sokféle módját, amelyek akár egyidejűleg is jellemezhetnek egy rendszert. Egyes stratégiák nyíltak és könnyen észlelhetők, mások finomabbak, és szimpatikus gesztusok mögé rejtve együttműködésnek tűnhetnek. Közös azonban bennük, hogy középpontjukban a nemzetközi bíróságok hatásköre alá tartozó ügyek esetében az eljárás elkerülése, a jogi normák kijátszása, valamint a nemzetközi bíróságok marasztaló ítéleteinek hatástalanítása áll. A különböző stratégiák - mint például a nemzetközi bíróságok joghatóságának megtámadása, a hazai jogorvoslati lehetőségek felületes bevezetése, illetve a jogsértő döntések elkerülésére tett pénzbeli egyezségek - mind az EJEB hatáskörének csökkentésére irányulnak. Annak érdekében, hogy a nemzetközi bíróságok hatékonyságát és jogszerűségét delegitimizálják, a bírósági döntéseket nem hajtják végre, vagy teljes mértékben figyelmen kívül hagyják.
Törökország az 1990-es években szisztematikusan nem működött együtt az Emberi Jogok Európai Bíróságával. A 2000-es évek elején azonban a kormány EU-csatlakozási ambíciói miatt Törökország inkább a diszkrét együttműködés formáját öltötte, és a peres ügyek hatékonyabb kezelésére koncentrált, majd az erdoğani tekintélyelvű rendszerre történő áttérés ismét a török állam nemzetközi jogi normákkal, az EJEB ítéleteivel és hatáskörével kapcsolatos nyílt szembenállását eredményezte.[70]
A hatóságok igyekeztek minimalizálni az új kérelmek számát, elutasítani azokat a kérelmeket, amelyek már beadásra kerültek és késleltetni a marasztaló ítéletek meghozatalát. Törökország nemcsak a hazai jogorvoslati lehetőségek felkínálásával próbálja elkerülni a nemzetközi bíróság marasztaló döntéseit, hanem a Strasbourgban folyó ügyek rendezésére irányuló egyezségek révén is próbálja elkerülni a kedvezőtlen jogkövetkezményeket. Ezek az erőfeszítések azonban közvetlenül ütköznek a nemzetközi emberi jogi alapelvekkel, figyelmen kívül hagyják a jogállamiság és az emberi jogok hosszú távú védelmét. A rendszerszintű normák figyelmen kívül hagyása, az ítéletekkel szembeni együtt nem működés, a bíróság joghatóságának megkérdőjelezése, és az egyéni hozzáférés akadályozása azzal az alapvető céllal történik, hogy az állam nemzetközi jogi felelősségre vonását minimalizálják. A bíróságok pedig, amelyek az Európa Tanács keretében végzik munkájukat, gyakran nemcsak jogi, hanem politikai szinten is kénytelenek mérlegelni a tagállamokkal való kapcsolatok dinamikáját. ■
JEGYZETEK
[1] A Freedom House egy amerikai központú nonprofit civil szervezet, amely a demokrácia, a politikai és emberi szabadságjogok helyzetének kutatásával foglalkozik. Az Egyesült Államok Kormánya alapította 1941 októberében. Első tiszteletbeli elnökei Wendell Wilkie és Eleanor Roosevelt voltak. L. www.freedomhouse.org.
- 50/51 -
[2] Sarah Repucci - Amy Slipowitz: Democracy under Siege. Freedom House 2021. https://freedomhouse.org/report/freedom-world/2021/democracy-under-siege (2025.01.02.).
[3] A World Justice Project egy nemzetközi civil társadalmi szervezet, amelynek deklarált küldetése, hogy "a jogállamiság előmozdításán dolgozzon szerte a világon". L. www.worldjusticeproject.org.
[4] https://worldjusticeproject.org/news/wjp-rule-law-index-2022-global-press-release.
[5] Stockholm Center for Freedom. Turkey ranked 116th among 140 countries in global rule of law index. L. https://stockholmcf.org/turkey-ranked-116th-among-140-countries-in-global-rule-of-law-index/.
[6] Pending Applications Allocated to a Judicial Formation 31/12/2023. L. https://www.echr.coe.int/documents/d/echr/stats_pending_2023_bil.
[7] Freedom in the World 2024. https://freedomhouse.org/country/turkey/freedom-world/2024.
[8] Jelentés Törökországról 2024. L. https://neighbourhood-enlargement.ec.europa.eu/turkiye-report-2024_en (2025.01.02.).
[9] Az iszlám prédikátor, Fethullah Gülen egy transznacionális vallási mozgalom vezetője, amelynek átláthatatlan felépítése, működése és céljai találgatások és viták tárgyát képezik. A mozgalom tagjai az 1980-as évek eleje óta és különösen 2002 után egyre nagyobb hatalomra és befolyásra tettek szert az oktatás, az igazságszolgáltatás, az üzleti élet, a rendőrség és az állami bürokrácia területén, köszönhetően az Igazság és Fejlődés Pártjával (Adalet ve Kalkınma Partisi, AKP) való politikai szövetségnek.
[10] European Commission for Democracy through Law (Venice Commission), Turkey: Emergency Decree Laws no. 667-676 Adopted Following the Failed Coup of 15 July 2016, Doc. CDL-AD(2016)037, 12 December 2016, para. 135. https://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-ad(2016)037-e (2025.01.02.).
[11] EJEB, Mercan v. Turkey, 56511/16, Döntés a befogadhatóság kérdésében 2016.11.08. https://www.lawpluralism.unimib.it/en/oggetti/910-mercan-v-turkey-dec-no-56511-16-e-ct-hr-second-section-17-november-2016 (2025.01.02.).
[12] AB Alparslan Altan, 2016/15586, Döntés a befogadhatóság kérdésében. 2018.01.11. Alparslan Altan v. Turkey, 12778/17, 2019.04.16. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-192804%22]), https://kararlarbilgibankasi.anayasa.gov.tr/BB/2016/15586?Dil=tr (2025.01.02.).
[13] EJEB, Ahmet Hüsrev Altan v. Turkey, 13252/17, 2021.04.13. https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-209444 (2025.01.02.).
[14] AB, Yıldırım Turan, 2017/10536, 2020. 06.04. https://www.anayasa.gov.tr/en/news/individual-application/press-release-concerning-the-decision-finding-inadmissible-the-alleged-violation-of-the-right-to-personal-liberty-and-security-due-to-the-applicant-s-detention-against-the-procedural-safeguards-afforded-to-members-of-the-judiciary/ (2025.01.02.).
[15] EJEB, Xero Flor w Polsce sp. z.o.o. v. Poland, 4907/18, 2021.05.07. (Alkotmánybírósággal kapcsolatban) https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-210065%22]); EJEB, Reczkowicz v. Poland, 43447/19, 2021.07.22. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-211127%22]); (A Legfelsőbb Bíróság Fegyelmi Kamarájával kapcsolatban); EJEB, Advance Pharma Sp. z.o.o. v. Poland, 1469/20, 2022.02.03. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-215388%22]); (A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kamarájával kapcsolatban); EJEB, Tuleya v. Poland, 21181/19, 51751/20, 2023.07.06. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-225672%22]); (A Legfelsőbb Bíróság Fegyelmi Kamarájával kapcsolatban); EJEB, Wałęsa v. Poland, 50849/21, 2023.11.23. https://hudoc.echr.coe.int/#(%22itemid%22:[%22001-229366%22]); (A Legfelsőbb Bíróság Rendkívüli Felülvizsgálati és Közérdekvédelmi Kamarájával kapcsolatban). (2025.01.02.).
[16] EJEB, Olujić v. Croatia, 22330/05, 2009.02.05. https://hudoc.echr.coe.int/fre#%7B%22itemid%22:[%22001-91144%22]%7D (2025.01.02.).
[17] EJEB, Kudeshkina v. Russia, 29492/05, February 2009.02.26. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-91501%22]) (2025.01.02.).
[18] EJEB, Oleksandr Volkov v. Ukraine, 21722/11, 2013.01.09. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-115871%22]) (2025.01.02.).
[19] EJEB, Baka v. Hungary, 20261/12, 2016.06.23. https://hudoc.echr.coe.int/fre#%7B%22itemid%22:[%22001-163113%22]%7D (2025.01.02.).
[20] Az állami erőszak esetei: EJEB, Aydın v. Turkey, 57/1996/676/866, 1997.09.25. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-58371%22]), EJEB, Kaya v. Turkey, 158/1996/777/978, 1998.02.19. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-58138%22] EJEB, Kurt v. Turkey, 15/1997/799/1002, 1998.05.25.https://hudoc.echr.coe.int/fre#%7B%22fulltext%22:[%22Kurt%22],%22itemid%22:[%22001-58198%22]%7D ; EJEB, İpek v. Turkey, 25760/94 és 25760/94, 2004.02.17. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22002-4480%22]); EJEB, Ahmet Özkan and Others v. Turkey, 21689/93, 2004.04.06. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-61696%22]) EJEB, Süheyla Aydın v. Turkey, 25660/94, 2005.05.24. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-69139%22]); EJEB, Osmanoğlu v. Turkey, 48804/99, 2008.01.24. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-76575%22]); EJEB, Gasyak and Others v. Turkey, 27872/03, 2009.10.13.https://hudoc.echr.coe.int/app/conversion/docx/pdf?library=ECHR&id=001-94990&filename=CASE%20OF%20GASYAK%20AND%20OTHERS%20v.%20TURKEY.pdf&logEvent=False . (2025.01.02.).
[21] Jan Petrov: When Should International Courts Intervene? How Populism, Democratic Decay and Crisis of Liberal Institutionalism Complicate Things? European Journal of International Law (EJIL) 2022. 32. sz. 1. o., https://doi.org/10.1093/ejil/chab104
[22] Unilateral Declarations, EJEB. https://www.echr.coe.int/documents/d/echr/unilateral_declarations_eng (2025.01.02.).
[23] Dilek Kurban: Limits of Supranational Justice: The European Court of Human Rights and Turkey's Kurdish Conflict. Cambridge Universtiy Press 2020. 35. o., https://doi.org/10.1017/9781108776585
[24] EJEB, Cicek v. Turkey, 25704/94, 2001.02.27. https://hudoc.echr.coe.int/#(%22itemid%22:[%22001-59219%22]) (2025.01.02.).
[25] EJEB, Aydın v. Turkey, 57/1996/676/866, 1997.09.25. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-58371%22]).
[26] EJEB, İpek v. Turkey 25760/94 és 25760/94, 2004.02.17. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22002-4480%22]) (2025.01.02.).
[27] EJEB, Timurtaş v. Turkey, 23531/94, June 2000.06.13. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-58901%22]) (2025.01.02.).
[28] R. McDonald: Derogations under article 15 of the European Convention on Human Rights. Columbia Journal of Transnational Law 1997. 36. (1-2) 225. https://heinonline.org/HOL/LandingPage?handle=hein.journals/cjtl36&div=3&id=&page= (2025.01.02.).
[29] EJEB, Akdıvar and Others v. Turkey, 21893/93, 1996.09.16. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-58062%22]) (2025.01.02.).
[30] Judge Bonello bíró egyetértő véleménye, EJEB, Tahsin Acar v. Turkey, 26307/95, 2004.04.08. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-61698%22]) (2025.01.02.).
[31] EJEB, Akkum and Others v. Turkey, 21894/93, 2005.03.24. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-68601%22]) (2025.01.02.).
[32] EJEB, Ertak v. Turkey, 20764/92, 2000.05.09. https://hudoc.echr.coe.int/tur#(%22itemid%22:[%22001-59199%22]) (2025.01.02.).
[33] EJEB, Mahmut Kaya v. Turkey, 22535/93, 2000.03.28. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-58523%22]) (2025.01.02.).
[34] UN Commission on Human Rights, Report of the Special Rapporteur, Mr. Nigel S. Rodley, Submitted Pursuant to Commission on Human Rights Resolution 1992/32, UN Doc. E/CN.4/1995/34, 12 January 1995, 157. https://digitallibrary.un.org/nanna/record/227458/files/E_1995_23_Add.1_E_CN.4_1995_176_Add.1-EN.pdf?withWatermark=0&withMetadata=0®isterDownload=1&version=1 (2025.01.02.).
[35] Council of Europe, European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment of Punishment, Public Statement on Turkey, Doc. CPT/Inf(93)1 (15 December 1992), para. 21. https://rm.coe.int/16806981a6 (2025.01.02.).
[36] ECtHR Registrar, Recently Communicated Priority Cases on Detained Journalists in Turkey, Press Release, Doc. ECHR 346(2017), 15 November 2017. https://hudoc.echr.coe.int/app/conversion/pdf/?library=ECHR&id=003-5916606-7553343&filename=Recently%20communicated%20priority%20cases%20on%20detained%20journalists%20in%20Turkey.pdf (2025.01.02.).
[37] ECtHR Registrar, Forthcoming Judgments and Decisions, Press Release, Doc. ECHR 091(2018), 6 March 2018. https://hudoc.echr.coe.int/app/conversion/pdf/?library=ECHR&id=003-6020780-7723991&filename=Forthcoming%20judgments%20and%20decisions%2006-08.03.18.pdf (2025.01.02.).
[38] https://kararlarbilgibankasi.anayasa.gov.tr/BB/2016/23672 (2025.01.02.).
[39] https://kararlarbilgibankasi.anayasa.gov.tr/BB/2016/16092 (2025.01.02.).
[40] AB, Mehmet Hasan Altan, 2016/23672, 2018.01.11. AB, Şahin Alpay, 2016/16092, 2018.01.11. https://kararlarbilgibankasi.anayasa.gov.tr/BB/2016/23672 (2025.01.02.).
[41] Dilek Kurban: A Love Letter from Strasbourg to the Turkish Constitutional Court. 2018.03.27. https://verfassungsblog.de/a-love-letter-from-strasbourg-to-the-turkish-constitutional-court/ (2025.01.02.).
[42] Constanze Letsch: Turkey's New Constitutional Crisis Could End the Rule of Law. The Nation 2018.02.18. www.thenation.com/article/archive/turkeys-new-constitutional-crisis-could-end-the-rule-of-law/ (2025.01.02.).
[43] EJEB, Akman v. Turkey, 37453/97, 2001.06.26. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-59528%22]) (2025.01.02.).
[44] EJEB, Haran v. Turkey, 25754/94, 2002.03.26. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-60330%22]) ; EJEB, T.A. v. Turkey, 26307/95, 2002.04.09. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-61698%22]), EJEB, Toğcu v. Turkey, 27601/95, 2002.04.09. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-60419%22]) (2025.01.02.).
- 51/52 -
[45] Judge Loucaides' ellentétes különvéleménye. Togcu v. Turkey. 27601/95, 2003.01.31.13. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-60419%22]) (2025.01.02.).
[46] Az EJEB praxisában ez egy olyan jogi eszköz, amit a kormányok arra használnak, hogy elismerjék egy adott ügyben a jogsértő magatartásukat, kárpótlást ajánlanak fel és szeretnék elkerülni a bírósági eljárást.
[47] EJEB, Melese Erdem and Mahmut Erdem v. Turkey, 64727/11, 2021.03.30. https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-209892 (2025.01.02.).
[48] EJEB, Erdogan v. Turkey, 26337/95, 2002.06.20 https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-206469%22]), EJEB, Kaplan v. Turkey, 38578/97, 2002.10.10. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-5922%22])(2025.01.02.); EJEB, Dilek v. Turkey, 31845/96, 2003.06.17. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-61140%22]); EJEB, İ.İ., İ.Ş., K.E. and A.Ö. v. Turkey, 30953/96, 30954/96, 30955/96, 30956/96, 2001.11.06. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-22732%22]) (2025.01.02.).
[49] Veronika Fikfak: Against Settlement before the European Court of Human Rights. International Journal of Constitutional Law 2022. 20. évf. 3. sz. 942. o. (2025.01.02.), https://doi.org/10.1093/icon/moac087
[50] Ran Hirschl: Towards Juristocracy: The Origins and Consequences of the New Constitutionalism. Harvard University Press 2004.
[51] Venice Commission, Opinion on the Law on the Establishment and Rules of Procedure of the Constitutional Court of Turkey, Doc. CDL-AD(2011)040, 2011.10.18. 3. https://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-AD(2011)040-e (2025.01.02.).
[52] EJEB, Uzun v. Turkey, 10755/13, Döntés a befogadhatóság kérdésében. 2013.04.30. https://hudoc.echr.coe.int/app/conversion/pdf/?library=ECHR&id=002-7546&filename=002-7546.pdf&TID=thkbhnilzk (2025.01.02.).
[53] AB, Mustafa Ali Balbay, 2012/1272, 2013.12.04. https://kararlarbilgibankasi.anayasa.gov.tr/BB/2012/1272 AB, Mehmet Haberal, 2012/849, 2013.12.04. https://www.anayasa.gov.tr/media/7212/2018_selected_judgments.pdf (2025.01.02.).
[54] AB, Yaman Akdeniz and Others, 2014/3986, 2014. 04.02. https://www.anayasa.gov.tr/media/6596/2014_selected_judgments.pdf (2025.01.02.).
[55] AB, Youtube LLC Corporation Company and Others, 2014/4705, 2014. 05.29. https://www.anayasa.gov.tr/media/6596/2014_selected_judgments.pdf (2025.01.02.).
[56] Commissioner for Human Rights of the Council of Europe, Memorandum on the Human Rights Implications of Anti-Terrorism Operations in South-Eastern Turkey, Doc. CommDH(2016)39, 2 December 2016, para. 16. https://rm.coe.int/ref/CommDH(2016)39 (2025.01.02.).
[57] AB, Ayhan Seviktek ve Mehmet Oran, 2016/43, 2016.01.08.; AB Ekrem Şen ve Diğerleri, 2015/20376, 2016.01.20. https://kararlarbilgibankasi.anayasa.gov.tr/BB/2016/43 (2025.01.02.).
[58] Commissioner for Human Rights of the Council of Europe, Turkey Should Ensure the Protection of Human Rights in the Fight against Terrorism, Statement, 18 November 2015. https://www.coe.int/en/web/commissioner/-/turkey-should-ensure-the-protection-of-human-rights-in-the-fight-against-terrorism (2025.01.02.).
[59] EJEB, Öncü v. Turkey, 4817/16, Ideiglenes intézkedés 2016.01.21; ECtHR, Zehide Paksoy and Others v. Turkey, 3758/16, Ideiglenes intézkedés 2016.01.18; EJEB, Ahmet Tunç and Zeynep Tunç v. Turkey and Ahmet Tunç and Güler Yerbasan v. Turkey, 4133/16, 31542/16, Ideiglenes intézkedés 2016.01.19.; EJEB, Cemil Altun v. Turkey, 4353/16; Ideiglenes intézkedés 2016.01.19.; EJEB, Mehmet Latif Karaman v. Turkey, 5237/16, Ideiglenes intézkedés, 2016.01.22. Törökország csak Öncüben ragaszkodott a Bíróság végzéséhez. A többiben megszegte az azonnali kórházi kezelésre vonatkozó utasításokat, ami a kérelmezők halálát okozta.
[60] ECtHR Registrar, Requests for Lifting of Curfew Measures in South-Eastern Turkey: The Court Refuses to Indicate Interim Measures for Lack of Elements, but Is Pursuing Its Examination of Applications, Press Release, Doc. ECHR 016 (2016), 13 January 2016.
[61] ECtHR Registrar, Curfew Measures in South-Eastern Turkey: Court Decides to Give Priority Treatment to a Number of Complaints, Press Release, Doc. ECHR 054 (2016), 5 February 2016. https://hudoc.echr.coe.int/eng-press#(%22itemid%22:[%22003-5269765-6548474%22]) (2025.01.02.).
[62] EJEB, Cemil Altun v. Turkey, 4353/16, Döntés részleges befogadhatóság kérdésében, 2016.12.06. (2025.01.02.).
[63] AB, Mehmet Girasun and Ömer Elçi, 2015/15266, 2015. 09. 11. https://kararlarbilgibankasi.anayasa.gov.tr/BB/2015/15266 AB, Meral Danış Beştaş, 2015/19545, 2015.12.22. 28-29. bekezdés, https://tbbdergisi.barobirlik.org.tr/m2017-130-1655 (2025. 01.02.).
[64] EJEB, Ahmet Tunç and Others v. Turkey, 4133/16, 31542/16, Döntés részleges befogadhatóság kérdésében, 2019.01.29. https://hudoc.echr.coe.int/eng#(%22itemid%22:[%22001-191117%22]) (2025.01.02.).
[65] AB, Gazal Kolanç and Others, 2017/37897, 2022.07.05. https://kararlarbilgibankasi.anayasa.gov.tr/BB/2017/37897 (2025.01.02.).
[66] European Commission for Democracy through Law (Venice Commission), Turkey: Emergency Decree Laws no. 667-676 Adopted Following the Failed Coup of 15 July 2016, Doc. CDL-AD(2016)037, 12 December 2016, para. 186. https://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-ad(2016)037-e (2025.01.02.).
[67] European Commission for Democracy through Law (Venice Commission), Turkey: Emergency Decree Laws no. 667-676 Adopted Following the Failed Coup of 15 July 2016, Doc. CDL-AD(2016)037, 12 December 2016, para. 200-201. https://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-ad(2016)037-e (2025.01.02.).
[68] EJEB, Mehmet Hasan Altan, 13237/17, 2018.03.20. 216, https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=002-12043; EJEB, Şahin Alpay, 16538/17, 2018.03.20., 186. https://hudoc.echr.coe.int/fre#(%22itemid%22:[%22001-181866%22]) (2025.01.02.).
[69] EJEB, Selahattin Encü v. Turkey, 49976/16, Befogadhatóság kérdésében hozott döntés, 2018.05.17. https://www.echr.coe.int/w/selahattin-demirtaş-v.-turkey-no.-2-no.- 14305/17- (2025.01.02.).
[70] Committee of Ministers, Interim Resolution on the Execution of the judgment of the European Court of Human Rights Kavala against Turkey, Doc. CM/ResDH(2022)21, 2 February 2022. https://www.osmankavala.org/images/documents/judicial/aihm/20220202_InterimRes.pdf (2025.01.02.). Az EJEE 18. cikke megsértését megállapítva, az önkényesen letartóztatott panaszosok azonnali szabadon bocsátását rendelték el. Törökország megtagadta az ideiglenes intézkedés végrehajtását a politikai motivációjú igazságszolgáltatásra hivatkozva.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens (DE ÁJK).
Visszaugrás
