(Hozzászólás dr. Jobbágyi Gábor: "A polgári eljárás gyorsítása ..." című cikkéhez)
A Magyar Jog 2011. évi 2. számában megjelent a polgári peres eljárás gyorsításáról szóló cikknek1, az igazságügyi szakértői vizsgálatra vonatkozó, néhány, erősen vitatható, felvetésére kívánok válaszolni.
A cikk I. fejezetében a szerző - a "régi" (hetvenes-nyolcvanas) évekhez viszonyított jogszabály-módosításokra hivatkozva - a Pp. néhány paragrafuságáról jelenti ki, hogy "az eljárások valóban elviselhetetlen elhúzódását elsősorban a tudatos törvényhozási változások idézték elő"2. A cikk szerzője Jobbágyi Gábor (továbbiakban: J. G.), a részéről kiindulásnak tekintett 1993-as Pp.-hez viszonyítva a cikk a)-k) pontjaiban kiragad néhány "perelhúzási lehetőséget", amiért "az egyszerű pert is 4-5 évig el lehet húzni, vagy az alperes taktikája, vagy a bíróság szándéka alapján is."2 A h) pontban említi, hogy "A szakértői vélemény elkészítésére határidő nincs, a tanú, vagy a szakértő távolmaradását kimentheti.."2
J. G. cikkének h) pontjával kapcsolatban rögzítem, hogy a Pp. 182. § (1) bekezdése szerint - "a bíróság ...a szakértőt arra utasítja, hogy szakvéleményét meghatározott idő alatt írásban terjessze a bíróság elé." Tehát a szakvélemény előterjesztésére vonatkozó határidőt a bíróság (a vizsgálandó ügy nagysága, bonyolultsága, egyéb körülményei alapján) határozhatja meg. Természetesen a bíró a szakkérdésben - ha az ügy bonyolult vagy nagy terjedelmű - a szakértőt előzetesen meghallgathatja. Sőt a szakértő a Pp. 181. § szerint "egyéb bizonyítást is indítványozhat, amennyiben ez feladata teljesítéséhez szükséges". Továbbá a 31/2008. (XII. 31.) IRM (továbbiakban: IRM) rendelet 12. §-a szerint is: "A szakértő a további intézkedéseket a kirendelő szerv vagy a megbízó rendelkezése alapján teszi meg", és csak az ezekre kapott információk után kezd(het)i meg, az érdemi munkát.
A cikk II. fejezetének 12. pontjában említett szerzői észrevételekre, javaslatokra és azok indokolására - mint nem jogász, hanem "csak" több, mint negyedévszázados gyakorlattal rendelkező igazságügyi (mérnök) szakértő - nem térek ki, de a cikkben említett, az időtartam növekedésével kapcsolatos valószínűsítés általánosságban vitatható, bár az eljárások idejét - ha a perbeli tényállás kellően elő vannak készítve - a jogi döntés meghozatalának elhúzódását (főleg első fokon már elbírált eljárás után, a másod-, harmadfokú "felülvizsgálat" során) korlátozni kellene.
J. G. cikkének I. fejezetében olvasható, hogy "a felek és képviselőik nagyon gyakran élnek a perelhúzás lehetőségével." A II. fejezet 3. pontjában - a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjával kapcsolatban - a keresetlevél kellékeit [tv. 166. § (1) bek.] említi, de cikke indokolásban is megjegyzi, hogy "jelen gyakorlat szerint a felperes keresetében - az alperes viszontkeresetében - nem jelöli meg bizonyítási indítványát."3 A Pp. 121. §-ával kapcsolatos észrevételeimet, már a jelenlegi cikkem 1999-es előzményében4 részletesen kifejtettem. A szakértői gyakorlatból (és a jogirodalomból is) megállapítható, a peres felek adatszolgáltatása tartalmának meghatározása ma is rendezetlen. E nélkül viszont mind a bírói intézkedés (pl. hiánypótlásra visszaadás), mind a későbbi - esetleges szakértői - vizsgálat, majd bírói döntés időigényes és kockázatos.
A II. fejezet 9. pontjában J. G. a Pp. 185. §-ával kapcsolatban olyan javaslatokat tesz, mely az igazságügyi szakértői tevékenységnek további szigorítását tartalmazza, ami szakértői szemmel már jelenleg is alapvetően vitaható. Emellett J. G. részéről megfogalmazott célt, ti. az eljárás gyorsítását nem segíti elő.
Ennek okára vonatkozóan lásd a még a Pp. 1995. évi módosítását megelőzően írt cikkemben tett észrevételemet, amely szerint sokszor "egyáltalán nincs megfogalmazva a felperes keresetének tartalma, esetenként még a tárgya is tisztázatlan."5 J. G. cikkének utolsó előtti bekezdése szerint "... a felek és képviselőik is gyakran húzzák az eljárást. Az ő felelősségük azonban harmadlagos, hiszen a törvény és a bíróság által adott lehetőséggel élnek."6 Ezt követő sorai viszont: "Elsődleges feladat... a polgári eljárás hatályos jogszabályainak megváltoztatása."6
J. G. cikkének 9. pontjában - a Pp. 185. § alcímét (kényszerítő eszközök tanúkkal és szakértőkkel szemben) követő a)-d) alpontok alatt7 - a szakértőre vonatkozó "kényszerítő" javaslatok szerepelnek. A cikk szerzője valamilyen jellegű "személyes érintettség okán" utal a Pp. 185. §-ával kapcsolatos érdeksérelmére, melynek jellege és oka írásából nem derül ki. Ugyanakkor a Polgári perrendtartásra vonatkozó olyan - az igazságügyi szakértőt érintő - "kényszerítő" - javaslatokat vetett fel és indokolt, melyeknek eljárásjogi felvetése a szakmai tények (és értékelhető bizonyítékok) előterjesztésének hiányossága miatt a szakszerű vizsgálat elvégzését befolyásolhatja. A Pp. szabályainak alkalmazása azonban - különösen, ha a tényállás meg-
-485/486-
állapítása és értékelése különleges szakértelmet kíván - számos jogalkalmazási kérdést felvet, amit egy jogszabály megváltoztatásának javaslatánál nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Mint építész szakértő több évtizedes szakmai tevékenységem során a peres felek bizonyítási kötelezettségével kapcsolatban számos hiányosságot tapasztaltam, továbbá nehezíti a szakértő feladatának teljesítését az is, hogy az ügy jellege az egyes szakterületeken eltérő természetű vizsgálatokat igényel. Tehát nem lenne szabad úgy általánosító véleményt alkotni és javaslatot tenni, hogy annak oka ne lenne megadva. Ennek meghatározatlansága sajnos gyakran vezet félreértésekhez és eredményez jelentős érdeksérelmeket.
A szerzőnek a cikk 9. pontja a)-d) alpontjában tett javaslata a Pp. 185. § meglévő előírásainak "kényszerítő" jellegű kiegészítésére irányul, melynek jelenleg hatályos (2)-(4) bekezdéseit a 2005. évi XLVIII. törvény helyezte hatályba. E törvénynek a szakértő "büntető?" szabályozását a jogelőkészítők, egészen más indítékkal már több évvel korábban tervbe vették, azzal a megokolással, hogy "ha a szakértő nem teljesít a bíró által megszabott határidőn belül ... a fél anyagi kompenzálása biztosítva volna."8 A Pp. 185. § (1) és (2) bekezdése, egymás mellett (tehát akár egyidejűleg is) lehetővé teszi a pénzbírság kiszabását és a "késedelem" miatti napi 1%-os díjcsökkentést. Amíg egyiket feltételes módban, utóbbit kötelezően alkalmazandó formában. Igaz az, hogy a (3) bekezdés szerint, ha a szakértő a késedelmét "az említett intézkedések alkalmazása után alapos okkal kimenti, a vele szemben tett intézkedést hatályon kívül kell helyezni". A (4) bekezdés alapján amennyiben a bíróság az "előterjesztett kérelmet elutasítja, ... a szakértő fellebbezéssel élhet." Mint egy későbbi példámnál erre kitérek, ilyen jellegű észrevételemet mégsem vették figyelembe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
