Ahogy fentebb írtam, főszabály szerint a jogi személy vagyona és a felelőssége elválik az abban tulajdonosi részesedéssel rendelkező személyek, valamint a képviseletét ellátó személyek vagyonától és felelősségétől.
Az intézményes felelősségátvitel (felelősségáttörés) elvi, jogdogmatikai alapja ezzel szemben az, hogy a jogi személynek a tagjaitól, vezetőitől való vagyoni elkülönülése - a hitelezők érdekeinek fokozott védelme céljából - nem abszolút jellegű, törvényben meghatározott kivételes tényállások esetén a tag, illetőleg a vezető tisztségviselő mégis felelősséggel tartozik a jogi személy hitelezőivel szemben.
A felelősségáttörés két típusa tehát a következőkben áll:
- a tag (részvényes) tekintetében abban, hogy a tőkeegyesítő típusú társaságoknál a törvényben meghatározott előfeltételek fennállása esetében a tag (részvényes) felelősségének hiánya átalakul teljes felelősséggé az ellenőrzött társaság hitelezőivel szemben;
- a vezető tisztségviselő és az árnyékigazgató tekintetében abban, hogy valamennyi társasági formánál a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetében a vezető tisztségviselő (árnyékigazgató) felelősségének hiánya átalakul teljes felelősségé a társaság hitelezőivel szemben. A tagot (részvényest) és a vezető tisztségviselőt (árnyékigazgatót) védelmező 'társasági pajzsot' az intézményes felelősségátvitelre vonatkozó szabályozás áttöri.[1]
A tagra és a vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségátvitel jogpolitikai célja azonos: egyrészt a hitelezővédelem akkor, amikor a jogi személy mögé elbújna a jogellenes és felróható magatartást kifejtő személy. Másrészt, tágabban szemlélve ösztönző hatása is van arra, hogy az eljáró személy általában a jó gazda gondosságával, a szervezet iránti lojalitással lássa el tagi, ügyvezetői feladatait.
A tagoknak és a vezetőknek eltérő szerepük van a jogi személyek életében, eltérnek a velük szemben támasztott elvárások, így a szankcionálandó magatartások is. Például a tag számlájára nem írható a beszámoló letétbe helyezésének elmulasztása, ahogy az ügyvezetőjére sem írható a legfőbb szerv kárt okozó döntése. A gyakorlatban mégis előfordulnak olyan bírói döntések, ahol összekeverték a két esetet, ami súlyos jogalkalmazói tévedés[2]. A bírói döntések tükrében abban látom ennek az okát, hogy az átlag magyar gazdasági társaság legfeljebb néhány főt számol, ahol valamelyik tag egyben vezető tisztségviselő is, tehát egy személyben hordozza mindkettő típusú felelősségre vonás lehetőségét. Azonban a két különböző jogcím szerint a tényállást és a felelősséget ez esetben is elkülönítve kell megállapítani.
A jogi személyek ügyvezetését ellátó személyeknek a jogi személyek által felhalmozott tartozásokért fennálló felelősségre vonása akkor sem evidens, ha szándékos károkozás vagy joggal való visszaélés érhető tetten. A felelősségáttörés szükségességét a jogalkotónak kell észlelnie, és pontosan körülhatárolt tényállás mentén jogszabályban meghatároznia a felelősségre vonás lehetőségeit.
A felelősségáttörés rendszerét a magyar törvényhozó vonakodva, több lépésben alkotta meg. Fónagy Sándor szerint "a fizetésképtelenségnek és hatásainak jelentkezése az adott ország gazdaságának és a gazdasági szereplők intelligenciájának függvénye", és a magyarországi jogi környezetet e téren 2011-ben még erős szkepszissel írja le: "a jogi kiskapuk csak jelentős késedelemmel kerültek bezárásra, több hitelezőket védő alapvető jogintézmény kezdetben nem került szabályozásra, azok csak később, a gyakorlati tapasztalatok alapján kerültek bevezetésre, ezen okból több felelősségi tényállás még nem forrotta ki magát."[3]
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 1992. január 1-jén lépett hatályba, és az egyik fő célja a hitelezővédelem, a hitelezők érdekeinek megóvása a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő, vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek adósságának rendezése érdekében. A törvény azonban 2006. július 1-jéig nem tartalmazott olyan előírást, ami a vezető tisztségviselők hitelezőket megkárosító magatartását szankcionálta volna. "A törvényalkotó régóta fennálló súlyos mulasztását küszöbölte ki ezen új felelősségi alakzat megalkotásával, helyesen ismerve fel azt a komoly hitelezővédelmi igényt, hogy a gazdasági társaság tényleges irányítását ellátó vezető tisztségviselő, illetve árnyékigazgató - a 'jogszerűtlen gazdálkodás' (angol szakszóval élve: 'wrongful trading' folytatása esetén - felelősséggel tartozzon a hitelezők irányában."[4]
Ugyanígy, gazdasági társaságok vonatkozásában a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. (a továbbiakban: Gt.) szintén csupán 2006. július 1-jén vezette
- 8/9 -
be azt az anyagi jogi szabályt, amely többletelvárást támasztott a vezető tisztségviselőkkel szemben arra az esetre, ha fizetésképtelenségével fenyegető helyzet következik be. Ügyvezetésük során ebben az esetben már nem a társaság, hanem a hitelezők érdekeiknek figyelembevételével kell eljárniuk.
A fenti szabályokat kiegészítendő a Ctv. 2012. március 1-jén vezette be a vezető tisztségviselő felelősségét arra az esetre, ha a cég nem fizetésképtelenség, hanem kényszertörlés eredményeképpen szűnt meg, és ilyen módon maradtak fenn a hitelezői követelések. Bár ez az eset nem kifejezetten fizetésképtelenség esetére vonatkozik, hiszen itt a megszűnés szankciós jellegű eljárás eredménye, azonban de facto ez is fizetésképtelenség, hiszen a cég megszűnéskori vagyona nem fedezte a hitelezői követeléseket. Emiatt a Ctv. (bár ez a törvény fogalomrendszerétől egyébként idegen) maga is a fizetésképtelenség fogalmat használja.
"A vezetői felelősségre vonatkozó szabályokat bevezetésük óta minden nagyobb módosítás érintette. Ez jelzi, hogy a gyakorlatban nem működött a rendszer hatékonyan, és a jogalkotás kereste az optimális megoldást."[5]
A szabályok a 2006-os bevezetésük óta négy alkalommal módosultak, a tárgyi hatályuk bővült, a felelősség szigorodott, úgy is mondhatjuk, hogy a jogalkotó különböző esetkörökre alkalmazható jogcímek bevezetésével alakította, a gyakorlatban tapasztalt hiányosságoknak megfelelően "toldozta-foldozta" a jogintézményt. Jelenleg a Ptk. 3:118. § mondja ki, hogy a társaság fizetőképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a vezető tisztségviselők a hitelezők érdekeinek figyelembevételével kötelesek ügyvezetési feladataikat ellátni. Ezt a követelményt anyagi jogi oldalon nem töltötte fel a jogalkotó konkrét ügyvezetési feladatokkal, valamint a felelősségre vonás eljárási szabályait a Csődtv. és a Ctv. tartalmazzák.
Rendszertanilag a jogalkotót leginkább az a kritika éri, hogy nem teremtette meg a szerves összhangot a törvények között, felesleges az eljárási szabályrendszer teljes megduplázása. A három jogforrás egymáshoz való viszonyának értelmezésre a gyakorlatban eltérő álláspontok ismertek.[6]
A vezető tisztségviselő vonatkozásában az intézményes felelősségátvitel 2006. július 1. napján bevezetett szabályát a jogalkotó három alkalommal módosította.[7] Az alábbiakban ezeket az időállapotokat hasonlítom össze, valamint a tanulmány további részében ezek mentén mutatom be a jogintézmény alakulását.
A törvényhelyek kivonatát időállapotonként az 1. számú mellékletben gyűjtöttem össze.
(i) Az első időállapot: 2006. július 1. - 2009. augusztus 31.
A Gt. hatálybalépésével együtt a felelősségáttörés szabályai bekerültek a Csődtv.-be. A Gt. 30. § (3) bekezdése teremtette meg a vezető tisztségviselőknek a hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét, a Gt. utaló szabályát ekkor csak a Csődtv. 33/A. § töltötte meg tartalommal.
(ii) A második időállapot: 2009. szeptember 1. - 2012. február 29.
A Csődtv.-be bekerült a biztosíték nyújtásának jogintézménye, valamint a perindításra nyitva álló 90 napos határidőt 60 napra leszállították.
(iii) A harmadik időállapot: 2012. március 1. - 2014. március 14.
Bekerült a Gt.-be az az utaló szabály, ami szerint már nem csak a fizetésképtelenség miatt megszűnt, hanem a más okból, szankciós jelleggel megszűnt cégek esetében is megállapítható a vezető tisztségviselők felelőssége [Ctv. 118/A. § (3) bek.].
Tehát a Gt. anyagi jogi szabályát a vezető tisztségviselők helytállási kötelezettségéről két törvény (az alapvetően hitelezővédelmet célzó Csődtv., és a cégek prúdens működését célzó Ctv.) szabályai töltik fel tartalommal.
(iv) A negyedik időállapot: 2014. március 15-től.
A jogalkotó hatályon kívül helyezte a Gt.-t, és hatályba lépett az új Ptk. A Ptk. harmadik könyve szabályozza a jogi személyeket, azon belül is a speciális szabályok tartalmazzák a gazdasági társaságokra vonatkozó előírásokat. A Ptk. 3:118. § szabályozza a felelősségáttörést a gazdasági társaságokról szóló fejezetben, amit az utaló szabályok miatt az egyesülésre, egyesületre és szövetkezetre is alkalmazni kell. A Ptk. mellett a korábbi időállapotokhoz hasonlóan a Csődtv. és a Ctv. tartalmazza a felelősségre vonás eljárási és részletszabályait.
A felelősségre vonás tényállását egymáshoz való viszonyuk, és az egyes módosítások tükrében elemzem, majd külön pontban térek ki arra, hogy a polgári perekben az egyes tényállási elemek bizonyítása hogyan alakul.
A vizsgált tényállási elemek:
- az érintett jogi személyek köre;
- az érintett vezető tisztségviselők köre;
- a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalma;
- az ügyvezetés elvárt intézkedései;
- a vagyoncsökkenés, az okozati összefüggés és a kártérítés mértéke.
- 9/10 -
Az első három időállapotban a Gt. csak gazdasági társaságokra tartalmazta a szabályt. A 4. időállapotban a Ptk.-ban szintén a gazdasági társaságokról szóló harmadik könyv, harmadik részbe került a szabály, azonban az utaló szabályok miatt azt az egyesülés, egyesület és szövetkezet jogutód nélküli megszűnése esetére is alkalmazni kell (vö. 3:118., 3:86., 3:347. §). A Ptk. tehát nem minden jogi személyre állapítja meg a felelősségáttörés lehetőségét.
A Csődtv. a Gt.-től és a Ptk.-tól eltérő jogi személyi kört fed le: a gazdálkodó szervezetekre és hitelezőire terjed ki (vö. Csődtv. 2-3. §), ami a gazdasági társaságokon túl egyéb jogi személyt is felölel (pl. ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, egyéni cég, egyesület, alapítvány). A fogalom 2017. október 28-án került legutóbb módosításra, miszerint azokat az európai uniós székhelyű gazdasági társaságokat is ide kell sorolni, amely ellen indítható fizetésképtelenségi eljárás a vonatkozó rendelet hatálya alá esik.[8] A törvény előírja, hogy a felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire (a vonatkozó törvény eltérő rendelkezéseinek megfelelően) kell alkalmazni, biztosító egyesületekre, egyesületekre és az alapítványokra akkor kell alkalmazni, ha a vonatkozó törvény másképpen nem rendelkezik.
A Ctv., így a kényszertörlésre vonatkozó felelősségáttörés szabályainak tárgyi hatálya cégekre terjed ki, amelyek azon jogalanyok, amelyek a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jönnek létre [vö. 2. § (1) bek.]. A cégformák folyamatosan változnak[9], és nem minden cégnyilvántartásban nyilvántartott cégformában működő jogalany tartozik a Csődtv. hatálya alá (pl. vízközmű társulat, külföldiek magyarországi képviselete, külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe).
A jogalkotó azáltal, hogy a részletszabályokat nem a Gt.-be, hanem eltérő tárgyi hatályú jogforrásokba (Ctv., Csődtv.) iktatta be, elérte, hogy a gazdasági társaságokon túlmenően más jogi személy típusokra vonatkozóan is érvényesüljenek a felelősségátviteli szabályok. Mindazonáltal a jogalkotó a kiegészítésnek köszönhetően olyan helyzetet hozott létre, hogy a Gt./Ptk. szűkebb tárgyi hatállyal operál, mint az azt tartalommal feltöltő törvények. Ilyen módon jelenleg is eltérő tárgyi hatályú jogszabályok szolgálják ugyanazt a jogalkotói célt. Ebből több következtetést vonhatunk le:
- A Csődtv.-nek és a Ctv.-nek van egy jelentős közös metszete, mégpedig a minden esetben cégnek minősülő gazdasági társaságok. Ezen túl azonban vannak olyan szervezetek, amelyek vagy csak a Csődtv., vagy csak a Ctv. hatálya alá tartoznak. A jogalkotó vélhetően arra fókuszált, aminek a gyakorlatban nagyobb súlya van, emiatt elhanyagolta a dogmatikai kitisztázást. Tény, hogy leginkább gazdasági társaságok, azon belül is korlátolt felelősségű társaságok ügyvezetőivel szemben indulnak ilyen perek.[10]
- A Csődtv. és a Ctv. eljárásai önálló életet élnek, olyankor is alkalmazhatóak, amikor nincsen az adott szervezeti formára alkalmazható anyagi jogi szabály. Ez egyúttal arra is választ ad, hogy a Ptk. (Gt.) és a Csődtv. és Ctv. viszonya csak a gazdasági társaságok (egyesület, alapítvány) vonatkozásában áll az általános-speciális szabály viszonyában van egymással, továbbá a Ptk. (Gt.) koherens részletszabályok híján nem teremt önálló jogcímet.
- Másrészt elgondolkodtató, hogy ha a Ptk. (Gt.) szabálya egy olyan generálklauzula csupán, ami nélkül is érvényesülnek a felelősségre vonás részletszabályai, akkor nem lenne-e következetesebb a jogi személyek általános szabályai (harmadik könyv, első fejezet) közé helyezni ezt a generálklauzulát azért, hogy a felelősségre vonás körét valamennyi típusú jogi személyre, valamint akár nem jogi személy szervezetekre is kilátásba helyezze. Nem túlzás azt állítani, hogy a hitelezőket sértő, visszaélésszerű ügyvezetés nem csak a gazdasági társaságok, hanem bármely szervezet esetében szankcionálandó - úgy, ahogy a törvény a korlátolt felelősséggel való tagi visszaélést a jogi személyek általános szabályai között szabályozza [vö. Ptk. 3:2. § (2) bek., 3:3. §].[11]
- 10/11 -
A Csődtv. 3. § (1) bek. d) pontja 2014. március 14. előtt az aktuális gazdálkodószervezet-definíciónak megfelelően tételesen felsorolta, az egyes jogalanyok vonatkozásában ki minősül vezetőnek (ők lényegében a jogalanyok képviselői, az ügyvezetésüket ellátó személyek).
Az új Ptk. hatálybalépésével annak egységesebb szerkezete és szóhasználata miatt egyszerűsödött le a definíció annyira, hogy "cég esetében a bejegyzett vezető tisztségviselő (képviselő)", majd ezt követik az egyes tételes felsorolást igénylő jogalanyok vezetői. A változás érdemi, hiszen mind a Gt., mind a Ptk. azt írja elő, hogy a vezető tisztségviselőnek a tisztség elfogadásával jön létre a jogviszonya, mégis 2014. március 14-től a Csődtv. csak a bejegyzett vezető tisztségviselőt tekinti a gazdálkodó szervezet vezetőjének.
Tehát a Csődtv. fogalma kizárja azon vezetőket, akiknek a bejegyzése (bármely okból) nem történt meg, az ő tisztségük nem igazolható egyéb módon (pl. a megválasztást és az elfogadást igazoló szervezeti okirattal). A Csődtv. értelmében továbbá nem minősülnek vezető tisztségviselőnek a vagyonfelügyelő, az ideiglenes vagyonfelügyelő, és a felszámoló, a cégvezető, a vezető állású munkavállaló, a felügyelőbiztos sem. "Árnyék" vezető tisztségviselőként akkor vonhatók felelősségre, amennyiben a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakoroltak, azonban az ő kötelezettségeik nem terjednek ki mindarra, amire a bejegyzett képviselőké (pl. beszámoló letétbe helyezése), tehát a felelősségre vonásuk is szűkebb.
A Ctv. vezető-fogalma az első időállapotban azonos volt a Csődvt.-nyel, annyi értelem szerinti különbséggel, hogy cég (nem gazdálkodó szervezet) vezető tisztségviselőjéről beszél és a kényszertörlés elrendelését (nem a felszámolás kezdő időpontját) megelőző három év a releváns időszak. Az árnyékvezető definíciója is megegyezik a Csődtv. fogalmával, továbbá a Ctv. kifejezetten tartalmazza, hogy a végelszámoló vezető tisztségviselőnek minősül. Az utolsó időállapotban azonban a Ctv.-ből kikerült a hároméves szabály.
A Csődtv. és a Ctv. valamennyi időállapotban azonos módon tartalmazta továbbá, hogy ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges.
A Csődtv. 33/A. § már 2006. július 1-je óta tartalmazza (eltérő bekezdésekben) azt a szabályt, hogy a gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. A Ctv.-beli felelősségre vonás 2012-es bevezetése óta azonos tartalommal tartalmazza, hogy cég vezető tisztségviselőjének minősül az a személy is, aki a cég döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt.
A gyakorlatban ez a személy lehet a szervezet tagja, cégvezető, olyan vezető tisztségviselő, akinek a bejegyzése elmaradt, felügyelőbizottság tagja, a gazdálkodó szervezet részére hitelt folyósító pénzintézet, de lehet akár kívülálló személy is, akit rokoni vagy üzleti kapcsolatok fűzik a szervezethez. Minden esetben bizonyítandó, hogy az adós döntéseinek meghozatalára de facto meghatározó befolyást tudjon gyakorolni.
Ez a szabály két irányban bővíti a vezető tisztségviselő/vezető formális definícióját:
- Egyrészt mind felszámolás, mind kényszertörlés esetén megteremtette annak lehetőségét, hogy széles körben felelősségre vonjanak olyan személyeket is, akik az ügyvezetést nem formális kinevezés alapján látják el, de puszta helyzetüknél fogva nagy mértékű befolyással bírnak az üzleti döntések meghozatalára. Tágra nyitja ugyan a felelősségre vonás lehetőségét, egyúttal bizonyítási szükségletet is felvet, hiszen bejegyzett képviselet hiányában az árnyék vezető létezése, személye nem magától értetődő. Nem túl biztató statisztika, hogy a Joggyakorlat-elemző Csoport vizsgálatába vont jogeseteknek mindössze 1,7% folyt árnyék vezető tisztségviselővel szemben[12].
- Másrészt kiterjeszti a felelősségre vonást olyan személyekre is, akik nem esnek a vezető, vezető tisztségviselő fogalma alá, de feladatkörüket tekintve ügyvezetést látnak el (cégvezető, végelszámoló, felszámoló, be nem jegyzett vezető tisztségviselő).
Az egyszerűség kedvéért jelen tanulmányban valamennyi vezetőt, vezető tisztségviselőt, árnyék vezetőt azonos jelentéstartalommal használok.
A vezető tisztségviselők a jogi személlyel tartós jogviszonyban állnak, és a kinevezésük alatt folyamatosan látják el a feladataikat. A vonatkozó szabályok kezdeti bevezetése óta a felelősségre vonható vezető tisztségviselők körét mind a Csődtv., mind a Ctv. leszűkíti azokra, akik a gazdálkodó szervezet (cég) vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját (kényszertörlése elrendelését) megelőző három évben, és a tényállás szerint nem a hitelezők érdekeinek megfelelően látták el ügyvezetési feladataikat.
Ezt a Ctv. hatályos szövege módosította annyiban, hogy kikerült a hároméves szabály. Ennek oka, hogy a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztét a jogalkotó előre nem ismerheti, tehát a felelős vezetők körét nem is korlátozza le a legutolsó három évben eljárt ügyvezetésre.
Észre kell venni, hogy bár a gyakorlatban egymásra tekintettel jönnek létre, azonban a felelősségáttörés tényállásában a felelősségre vonható vezetők tisztségviselésének ideje független a jogsértő magatartásuk által okozott eredmény, és a fennmaradó hitelezői követelések keletkezésének idejétől.
- 11/12 -
A hitelezői igények létezése a keletkezésük idejétől, és az egyes követelések elévülési idejétől függ:
- A kötelmekből fakadó igények általános elévülési ideje 5 év. Ptk. 6:22. § (1) bek.
- A munkajogi igény három év alatt évül el. Mt. 286. § (1) bek.
- Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, adatbejelentést, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, adatbejelentés, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. Art. 202. § (1) bek.
- A tulajdoni igények nem évülnek el. Ptk. 5:35. §
- A végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el. Vht. 57. § (1) bek.
- Az esetleges nyugvásra és megszakításra tekintettel ezen időtartamoknál hosszabb ideig is fennmaradhatnak a hitelezői igények.
Ha ezeket az időtartamokat összevetjük azzal a szabállyal, hogy csak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben regnáló vezetők vonhatók felelősségre, akkor az alábbi megállapításokat tehetjük:
- A felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben eljáró ügyvezetés fog felelni a hitelezők megkárosításáért, azonban nem csak az ebben a három évben végzett tevékenységéért, hanem akár a három évnél régebben ellátott ügyvezetői tevékenységért is, ha az jogsértő volt és már a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet követően történt. A lényeg, hogy ha a hároméves időszakban bizonyíthatóan legalább egy napot vezetőként (akár kinevezett, akár árnyékvezetőként) eljárt, akkor a tisztsége alatt bármikor egyedileg vagy folytatólagosan kifejtett, még el nem évült jogsértő tevékenységért felel.
- A három évnél régebben eljárt ügyvezetés akkor sem fog felelni a hitelezők felé, ha a tevékenységének a hatása (vagyoncsökkenés, hitelezők követelései teljes kielégítésének meghiúsulása) a három éves időszakban jelent meg. Elképzelhető tehát az az eset, hogy bár bizonyítható az ügyvezetői károkozás, de a károkozó cselekmény a releváns három évnél régebben történt, egyúttal az a hároméves időszakban eljáró ügyvezetésnek nem felróható. Ebben az esetben nincs olyan vezető, aki felelősségre vonható.
- Úgyszintén, nem releváns az sem, hogy a vezető három évnél régebben betöltött tisztsége alatt keletkeztek olyan hitelezői igények, amelyek a felszámolás során fennmaradtak.
- A három évnél régebben regnáló ügyvezetés által a három évnél régebben okozott vagyoncsökkenés (követelés teljesítésének meghiúsulása) akkor sem róható fel, ha ez az állapot a felszámoláskor ugyanúgy fennáll.
A jogalkotó abból indulhatott ki, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet feltehetőleg nem áll be korábban, mint a felszámolás megindulását megelőző három év. ■
JEGYZETEK
[1] Gábor (szerk.) (2015) i. m. VII. 3.1. fejezet.
[2] A Kúria Polgári Kollégiuma, Joggyakorlat-elemző Csoport 2016.El.II.JGY.G.2., A vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelőssége" tárgykörben felállított Joggyakorlat-elemző Csoport összefoglaló véleménye, 2017. február 6-án elfogadott összefoglaló vélemény. 10. sz. tanulmánymelléklet, 108. o.
[3] Fónagy Sándor: A fizetésképtelenségért való magánjogi felelősség, PhD értekezés tézisei, Miskolc 2011, 1. o.
[4] Gábor (szerk.) (2015) i. m. IX. 2.1. fejezet.
[5] Gál (szerk.) (2018) i. m. 2.10.3.2.
[6] A Joggyakorlat-elemző Csoport álláspontja szerint a jogalkotó nem teremtette meg a Ptk., a Csődtv. és a Ctv. szabályainak összhangját, és nem egyértelmű, hogy a Ptk. alapján önálló igényérvényesítésre van-e lehetőség, vagy ez egy felelősséget megállapító anyagi jogi szabály, amelyet csak a Csődtv. és a Ctv. szabályainak maradéktalan betartásával lehet alkalmazni (Joggyakorlat-elemző Csoport (2017), i. m. 50. o.). E véleménytől eltérően Török Tamás szerint a törvényhelyek egymáshoz való viszonya jogértelmezés útján megállapítható [Török (2017) i. m. 4. o.]. Kisfaludy András szerint esetleges ellentmondásokat a Ptk. elsődlegessége alapján kellene feloldani; az ő véleményét alább részletesen is idézem. Joggyakorlat-elemző Csoport (2017) i. m. 14. sz. tanulmánymelléklet 176., 179. o.
[7] Török Tamás: A vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelőssége, Gazdasági és Jog, 2017/6. 3. o.
[8] Csődtv. 3. § (1) bek. a) gazdálkodó szervezet: aa) a magyarországi székhellyel rendelkező gazdasági társaság, közhasznú társaság, ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, szabadalmi ügyvivői iroda, végrehajtói iroda, európai részvénytársaság, szövetkezet, lakásszövetkezet, európai szövetkezet, vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat kivételével), erdőbirtokossági társulat, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár, egyéni cég, egyesülés (ideértve az európai gazdasági egyesülést is), európai területi társulás, egyesület, alapítvány, valamint bb) mindazon egyéb jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező, a személyes joga alapján gazdasági társaság vagy más, gazdasági tevékenységet folytató szervezet, amelynek a fő érdekeltségeinek központja - a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 2015/848 EU rendelet) alapján - az Európai Unió területén található, és az ellene indítható fizetésképtelenségi eljárás a 2015/848 EU rendelet hatálya alá esik.
[9] Vállalat, szövetkezet, gazdasági társaság, egyesülés, egyéni cég, külföldiek magyarországi közvetlen kereskedelmi képviselete, erdőbirtokossági társulat, vízgazdálkodási társulat, külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, végrehajtó iroda, közjegyzői iroda, európai gazdasági egyesülés, európai részvénytársaság, külföldi székhelyű európai gazdasági egyesülés magyarországi telephelye, európai szövetkezet. Újonnan nem alapítható, de a cégnyilvántartásban még fellelhető formák pl. gazdasági munkaközösség, jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség, közhasznú társaság, közös vállalat.
[10] A Joggyakorlat-elemző Csoport szerint túlnyomórészt (88%-ban) a kft.-k ügyvezetőivel szemben folytak a perek. Joggyakorlat-elemző Csoport (2017) i. m. 16. o.
[11] Kisfaludy András némileg eltérő véleménye: "A Ptk.-nak a vezető tisztségviselőknek a hitelezőkkel szemben fennálló felelősségére vonatkozó érdemi szabály megítélésem szerint feleslegessé, sőt kifejezetten zavaróvá teszi, ha ugyanerről a kérdésről más jogszabály másként vagy másként is rendelkezik. Kétségtelen, hogy a korábbi feltételekhez képes a Ptk.-ban rögzített feltételrendszer módosult, de egy vitathatatlan: ez a szabály megfelelő és teljes körű anyagi jogi alapja lehet a vezető tisztségviselők társasági hitelezőkkel szembeni felelősségének. Mivel a szabályozás - a végelszámolás kizárásán túl - nem tesz különbséget aszerint, hogy a jogi személy milyen eljárás keretében szűnik meg, az egységes anyagi jogi szabályt a végelszámolás kivételével minden más módon megszűnő jogi személynél alkalmazni lehet." Kisfaludy arra jut, hogy "amíg az azonos szintű, azaz törvényi szabályozások átfedése fennáll, a Ptk. és a Csődtörvény, illetve a Ctv. közötti esetleges ellentmondásokat a Ptk. elsődlegessége alapján kellene feloldani." Joggyakorlat-elemző Csoport (2017) i. m. 14. sz. tanulmánymelléklet 176., 179. o.
[12] Joggyakorlat-elemző Csoport (2017) i. m. 16. o.
Visszaugrás
