Az új Ptk.-nak ez a rendelkezése a "fuvarozási ág" szabályaiból indul ki. Ezek a szabályok és szabályzatok az egyes fuvarozási ágazatokra továbbra is érvényesek. Ezeknek - azon felül, hogy az adott fuvarozási ágazatok ügyvitelét és tevékenységét részletesen szabályozzák - jelentős szerepük van a kártérítési felelősség feltételeinek meghatározásában is. Például e szabályzatok alapján lehet megállapítani a fuvarozó késedelmét a fuvareszköz kiállításában és a fuvarozás megkezdésében, vagy a küldemény kiszolgáltatásában. A vasúti árufuvarozás szabályzata (VÁSZ) ezen felül (elég széles körben) több vonatkozásban közvetlen rendelkezéseket is tartalmaz magáról a kártérítésről is. Például a VÁSZ 32. §-a fuvarozási határidő túllépése esetén kötbér fizetésére kötelezi a fuvarozót; a VÁSZ 34. §-a küldemény teljes vagy részleges elveszése, illetve megsemmisülése esetén a kártérítés összegének meghatározását szabályozza, a VÁSZ 37. §-a pedig a kártérítési igény érvényesítésének módjáról rendelkezik stb.
A fuvarozó az új Ptk. 6:148. §-a szerint az általa igénybe vett közreműködő károkozó magatartásáért úgy felel, mintha saját maga járt volna el. A 6:268. §-ának (2) bekezdése szerint azonban a fuvarozó akkor, ha a küldemény továbbítása végett (közreműködő vagy közreműködők bevonása által) több fuvarozási módot vett igénybe, ezek tekintetében az adott fuvarozási mód (módok) szabályait kell alkalmazni.
Az adott fuvarozási ágak szabályainak alkalmazása különösen fontos a kártérítési felelősség mértékének korlátozásában. Ilyenek (a VÁSZ már említett szabályain kívül) az 1971. évi 3. tvr.-el kihirdetett nemzetközi közúti fuvarozásról szóló megállapodás (CMR) 23. és 30. cikke, a 2011. évi XXXVII. tv-vel kihirdetett nemzetközi vasúti fuvarozásról szóló megállapodás (CIM) 30-33. cikke stb.
Ha nem állapítható meg, hogy a kár melyik fuvarozási módnál következett be, a fuvarozó felelősségére egyedül az új Ptk. szabályait kell alkalmazni.
Az új Ptk. 6:268. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a feladó külföldi, a fuvarozó által fizetendő kárösszeg nem lehet magasabb a feladó államának joga szerint fizetendő legmagasabb kártérítési összegnél. Természetesen, ha a magyar jog vagy a nemzetközi egyezmények szerint a kár mértéke annál alacsonyabb összegben állapítható meg, azt kell megítélni.
Az új Ptk. 6:268. §-ának (4) bekezdése szerint a küldeményt akkor lehet elveszettnek minősíteni, ha azt a fuvarozó a fuvarozási határidő lejártától számított harmincadik napon belül nem szolgáltatja ki. Ha a küldemény a kártérítés megfizetése után megkerül, a fuvarozó arról a lehető legrövidebb időn belül köteles a feladót értesíteni, aki rendelkezhet a küldeményről.
Az új Ptk. ezt a rendelkezést a VÁSZ 33. §-ából vette át és ezáltal általános jellegűvé tette. Azonban a VÁSZ 33. §-ából nem vette át azokat a szabályokat, amelyek a feladó rendelkezésének határidejét 30 napban meghatározták azzal a következménnyel, hogy ennek elteltével az árut a vasúttársaság értékesítheti; továbbá lehetővé tette a már kifizetett kártérítés újrarendezését. Úgy vélem, hogy a VÁSZ 33. §-ából át nem vett rendelkezéseket vasúti árufuvarozás esetén továbbra is alkalmazni lehet, a többi fuvarozási mód esetén az ily módon felmerülő kérdések megoldása a bírósági gyakorlatra marad.
Az új Ptk. 6:270. §-a rendelkezik a fuvarozással kapcsolatos igények elévüléséről; részben a régi Ptk. 504. §-ának (3) bekezdésével azonos módon.
Az elévülés változatlanul valamennyi igényre vonatkozik, például a fuvardíjra és a költségek viselésére is. Változás abban van, hogy a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk, az általános szabályok szerint évülnek el. (Az elévülés aktuális szabályaira lásd lapunk 2015. évi 5. számában ezzel foglalkozó cikket.)
Végül az új Ptk. 6:271. §-a szerint a fuvarozásról szóló fejezet eltérő rendelkezéseinek hiányában a fuvarozási szerződésre a vállalkozási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Erre a fentiek szerint több vonatkozásban hivatkoztunk.
Az új Ptk. a szállítmányozási szerződést a megbízási típusú szerződések közé sorolta be, noha egyértelmű, hogy ebben a jogviszonyban összeolvadnak a megbízási- és a vállalkozási szerződés elemei. Ezeket az új Ptk. röviden foglalja össze, de kiegészíti azzal, hogy a megbízó és a szállítmányozó közti jogviszonyra - a szükséghez képest - a bizományi szerződés elemeit, a küldeménnyel kapcsolatos teendőkre a fuvarozási szerződés szabályait kell alkalmazni.
Az új Ptk. 6:302. §-a a szállítmányozási szerződés elengedhetetlen feltételeit abban határozza meg, hogy a szállítmányozó saját nevében a megbízó javára küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére, a megbízó díj fizetésére kötelez.
E rendelkezésekből kitűnik, hogy a megbízó és a szállítmányozó között a bizományhoz hasonló jogviszony keletkezik, viszont az kétségtelen, hogy a szállítmányozó feladatát fuvarozási jogviszony létrehozásával teljesíti. Mint az előbbiekben láttuk, a fuvarozó a megbízási szerződés szabályai szerint veheti igénybe mások közreműködését, ugyanez vonatkozik a szállítmányozóra is.
Az új Ptk. 6:302. §-a (eltérően a régi Ptk. 514. §-ától) nem tartalmazza azt a rendelkezést, amely szerint a szállítmányozó a szerződéseket a megbízó "számlájára" köti meg. Ezért célszerű a szerződésben meghatározni, hogy a fuvarozók díját és költségeit a szállítmá-
- 10/11 -
nyozó a megbízó terhére miként fizethesse ki. Elvárható, hogy a megbízó a fuvarozási díjak és költségek kiegyenlítése céljából megfelelő összeget bocsásson a szállítmányozó rendelkezésére. (A később felmerülő költségek viselésének kérdése más megoldást kíván.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
