Az új Ptk. Hatodik Könyvének tárgya a kötelmi jog; e könyv Első része a kötelmek közös szabályait foglalja magában és ezen belül az I. cím I. fejezete határozza meg a kötelem fogalmát, valamint azokat a jogi tényeket, amelyek a kötelem keletkezésére és megszűnésére vezetnek. A megszűnést előidéző tények közé tartozik az új Ptk. 6:3. §-ának f) pontja szerint a jogszabály ilyen irányú rendelkezése is. Ehhez kapcsolódik az elévülésről szóló IV. fejezet.
Ez a fejezet az új Ptk. 6:21. §-ával kezdődik, akként, hogy tárgyát az időmúlás joghatásában jelöli meg oly módon, hogy a jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő jogvesztéssel akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Ha a határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni.
Ezzel a rendelkezésével az új Ptk. az anyagi jogi határidőket két csoportra osztotta és ezáltal véget vetett annak a bizonytalanságnak, amelyet a Kúria korábban a Pp. 130. §-a (1) bek. h) pontjának, illetve 157. §-a (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban a 4/2003. PJE határozatával kívánt feloldani.
A jogvesztési határidők szabályozása az alábbiak szerint nem mindig egyértelmű.
1. Az új Ptk. 6:168-170. §-aival bevezette a termékszavatosság jogintézményét. Ennek sajátossága, hogy egy újonnan ingó dolog formájában kibocsátott és fogyasztónak eladott termék hibájáért a gyártó, illetve a forgalmazó akkor tartozik felelősséggel, ha a termék nem felel meg a gyártó által elvégzett forgalomba hozatalkor hatályos minőségi követelményeknek. A 6:169. § (2) bekezdéséből kitűnik, hogy ezúttal valójában nem igényérvényesítő határidőről van szó, hanem arról, hogy a szavatosi felelősségnek ez a sajátos esete a gyártót (forgalomba hozót) mennyi ideig terheli. E felelősség a forgalomba hozataltól számított két évig áll fenn. Ehhez képest nem logikus az a rendelkezés, hogy e kétéves határidő eltelte jogvesztéssel jár, hiszen a határidő kezdete független a felek között létrehozott jogviszonytól, sőt az is előfordulhat, hogy a termék megvásárlásakor a felelősségnek ez az esete már nem is állt fenn, így a vevőnek nem is keletkezett olyan joga, amelyet elveszthetett volna. Joga lesz viszont a kellékszavatosság érvényesítésére.
2. Az új Ptk. a jótállás jogintézményét kivette a biztosítéki szerződések (korábbi nevükön a szerződést biztosító mellékkötelezettségek) közül és összeházasította a kellékszavatossági kötelezettséggel. A 6:173. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint a jogosult igényét "a jótállási határidőben" érvényesítheti. Itt azonban nem igényérvényesítési határidőről, hanem a jótállási kötelezettség időtartamáról van szó, amelyet a feleknek a szerződésben kell megállapítaniuk. A határozott időtartam elteltével a szerződés megszűnik. Ezzel kapcsolatban azonban az új Ptk. 6:173. §-ának (1) bekezdése most már a követelés érvényesítésére valóságos jogvesztéssel járó határidőt is megállapított: ha a jogosult a jótállási szerződés időtartama alatt határidő kitűzésével felhívta a kötelezettet kötelezettségének teljesítésére, a jogosult az ekként a kitűzött határidő elteltétől számított három hónapon belül akkor is érvényesítheti a jótállásból eredő igényét, ha annak időtartama időközben már eltelt.
Más a helyzet a jogszabályon alapuló jótállási kötelezettséggel. A 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) és (2) bekezdése az árucikk átadásától (esetleg üzembe helyezésétől) számított egy éves jótállási időtartamot állapított meg, amelyet azonban e rendelet 3. §-ának (2) bekezdés d) pontja azonosított az igényérvényesítés határidejével, de jogvesztés kimondása nélkül. Ezt a határidőt nem a felek szerződése, hanem a felhívott jogszabály állapította meg, ezért egyértelmű, hogy az elévülés szabályait kell rá alkalmazni. Ugyanez a helyzet a javító-karbantartásról szóló 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet és a lakásépítésről szóló 181/2004. (XI. 5.) Korm. rendelet által meghatározott jótállási határidőkkel.
3. Sajátosan szabályozza az új Ptk. 6:223. §-ának (2) bekezdése az elővásárlási jog megsértésével megkötött adásvételi szerződés relatív hatálytalanságából eredő igények érvényesítésének határidejét. Eszerint a jogosult a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított 30 napos szubjektív határidőn belül érvényesítheti igényét, de csak három éves objektív határidőn belül. A jogszabály szövege a jogvesztést egyértelműen csak a három éves objektív határidőhöz köti hozzá.
Kétséges ezek után, hogy a 30 napos szubjektív határidőre az elévülés szabályait kell-e alkalmazni, vagy a jogvesztés erre is kiterjed?
Véleményem szerint a jogérvényesítés természete kizárja az elévülés szabályainak alkalmazását. Az új Ptk. 6:222. §-ának (1) és (2) bekezdése ugyanis a harmadik személy részéről érkező ajánlatot - ha azt a tulajdonos hajlandó elfogadni - átváltoztatja a tulajdonos eladási ajánlatává, amit közölnie kell az elővásárlásra jogosult személlyel. Ha ez az eladási ajánlatot elfogadja, a szerződés vele jön létre. (A harmadik személlyel megkötött relatíve hatálytalan szerződést is ilyen eladási ajánlatnak kell tekinteni.) A jogosult a 30 napos határidő alatt igényét az ajánlat elfogadásával-
- 3/4 -
érvényesítheti azzal a többletfeltétellel, hogy igazolnia kell teljesítőképességét is. (Ez a 30 napos határidő a kereset benyújtására is irányadó.) Ebből következik, hogy a 30 napos határidőre az elévülés szabályainak kizárását megköveteli az is, hogy sértené a Ptk. 6:222. §-a (3) bekezdésének az ajánlati kötöttségről szóló rendelkezését.
Az ajánlat elfogadásával és a teljesítőképesség igazolásával az adásvételi szerződés az eladó tulajdonos és az elővásárlásra jogosult fél között létrejött. Az ezt követő jogi lépések (az előző vevő javára bejegyzett tulajdonjog törlése, az új vevő tulajdonjogának bejegyzése, birtokba adás) már a szerződésen alapulnak és végbe mehetnek peren kívül és peres úton is. E perek megindítását azonban már nem lehet a 30 napos határidőhöz kötni.
Mindebből következik, hogy a 30 napos határidő csak az ajánlat elfogadására és a teljesítőképesség igazolására vonatkozik, és elmulasztása jogvesztéssel jár.
4. Az új Ptk. 6:558. §-ának rendelkezéseiből világosan kitűnik, hogy termékfelelősségen alapuló kártérítési követelés érvényesítésére megállapított három éves szubjektív határidő az elévülés szabályai alá tartozik, viszont a tíz éves objektív határidő eltelte jogvesztéssel jár.
Egyértelműen rendelkezik az új Ptk. 6:298. §-ának (3) bekezdése a közvetítőt megillető kártalanítás egy éves jogvesztő határidejéről; ugyanez mondható el az új Ptk. 5:187. §-a által a törlési perre megállapított határidőről is.
Az elévülés jogintézményének szabályozásában alapvető változások nem történtek; egyes részletkérdésekben azonban vitatható szabályokkal is találkozunk.
Mindenekelőtt helyeselni kell, hogy az új Ptk. 6:23. §-a az elévülés jogintézményét elkülönítette a "természetes kötelmek" egyéb (az új Ptk. 6:121. §-ában szabályozott) fajtáitól. Ezáltal egybevonta azokat a szabályokat, amelyek a régi Ptk. a 325. §-ának (1) bekezdésében, illetve 204. §-ának (2) és (3) bekezdésében voltak megtalálhatók.
1. Nem hozott változást az új Ptk. 6:22. §-ának (1) és (2) bekezdése sem: az elévülési idő általános tartama öt év és ez általában akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. Egyértelmű, hogy ez a helyzet egyéb jogosultságok gyakorlásával is, ezeknek elévülése a jog gyakorlására megállapított időponttal kezdődik.
Ezzel szemben komoly változást jelent, hogy az új Ptk. 6:22. §-ának (3) bekezdése - elvetve a régi Ptk. 325. §-a (2) bekezdésében szereplő szigorú korlátozásokat - szabad utat engedett annak, hogy a felek a törvényben meghatározott elévülési időket megváltoztassák. Ehhez egyedül a megállapodás írásba foglalását követeli meg. Ennek a §-nak (4) bekezdése csupán az elévülés kizárását nyilvánította semmisnek.
Ez az új rendelkezés lehetővé teszi, hogy a felek az elévülési időt a szolgáltatás tárgyához igazítsák. Megrövidítése esetleg indokolt lehet akkor, ha az adott dolog csak rövid ideig használható (annál inkább, mert a kellékszavatosság új szabályai erre nincsenek figyelemmel), meghosszabbítása pedig akkor, ha a tartós használatra rendelt dolog hibája csak hosszabb idejű használat után ismerhető fel (az új Ptk. ezt sem veszi figyelembe).
A régi Ptk. által megengedett körben gyakorlati tapasztalatok nem merültek fel. Az új szabályozás azonban - elméletileg - felveti azt a kérdést, hogy az elévülés túlzott megrövidítése nem veszélyezteti-e a jogok és követelések érvényesítését, vagy irracionális meghosszabbítása nem hiúsítja-e meg az elévülés jogintézményének rendeltetését és célját. E problémák megoldása a bíróságokra vár. (Esetleg annak megvizsgálásával, hogy az elévülési idő ilyen módosítása nem a jogszabály megkerülését célozza-e?)
Az elévülés általános időtartamától az új Ptk. rendelkezései több esetben eltérnek. Ezek a következők:
a) A legtöbb újdonsággal a kellékszavatossági igények szabályai közt találkozunk. Az új Ptk. 6:163. §-ának (1) bekezdése szerint - fő szabályként - ezek az igények a teljesítés időpontjától számított egy év alatt évülnek el. Kivétel ez alól a fogyasztó és a vállalkozó között létrejött szerződés, amelynél az elévülési idő e § (2) bekezdése szerint két év. A (3) bekezdés ingatlan esetében az elévülési időt öt évben határozza meg.
Különös jogértelmezési kérdést vet fel a 6:163. § (2) bekezdésnek az a rendelkezése, amely szerint abban az esetben, ha a fogyasztó és vállalkozó használt dolog adásvételéről köt szerződést, rövidebb elévülési időben is megállapodhatnak, de ez nem lehet kevesebb egy évnél. Milyen következtetést lehet ebből a rendelkezésből levonni? Vajon azt, hogy az új Ptk. 6:22. §-ának (3) bekezdése a kellékszavatossági igényekre nem vonatkozik? De hisz éppen ezek esetében lehet kívánatos az elévülési idő meghosszabbítása vagy megrövidítése. Abban az esetben pedig, ha ez a következtetés nem helytálló, akkor mi magyarázza meg, hogy egyedül a használt dolgok esetében nem lehet az egy éves időtartamnál lejjebb menni?
A régi szabályozáshoz képest a legfontosabb újdonság, hogy megszűnt a hiba későbbi felismeréséhez kapcsolódó szubjektív és jogvesztéssel járó objektív határidő; ezért az új szabályozásban erősen megnő az elévülés nyugvásának fontossága.
- 4/5 -
Az új Ptk. 6:163. §-ának (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezések a korábbival mindenben megegyeznek.
b) A kártérítési követelés elévülésének szabályaiban nem történt változás. A kártérítés az új Ptk. 6:532. §-a szerint is a kár bekövetkezésekor nyomban esedékes; a 6:533. § (1) bekezdése ezúttal is visszautal az elévülés általános szabályaira, azzal a kivétellel, hogy a bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés nem évül el mindaddig, amíg bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
Újdonság, hogy az új Ptk. 6:533. §-ának (2) bekezdése kitér arra is, hogy a járadékkövetelés elévülési ideje a járadékkövetelés egészére nézve egységesen akkor kezdődik, amikor a járadékkövetelést megalapozó kár első ízben jelentkezik. Ezzel a rendelkezéssel a jogalkotó a PK 52. sz. határozatot építette be a törvénybe.
Nincs változás a veszélyes üzem által okozott kár esetében sem: az új Ptk. 6:538. §-a szerint ennek elévülési ideje továbbra is három év.
c) A fuvarozási szerződésből eredő igények egy éves elévülésére vonatkozó rendelkezést az új Ptk. 6:270. §-a átvette, de azzal a kivétellel, hogy a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott kártérítési követelésre az elévülés általános szabályait kell alkalmazni.
d) A szerződés megtámadásának feltételeiben nincs jelentős változás. Más a helyzet a megtámadási jog gyakorlásával: ennek határideje minden esetben a szerződés megkötésének napján kezdődik [új Ptk. 6:89. § (3) bek.]. A határidő elmulasztása elévüléssel jár. Minthogy az elévülés a szerződés megkötésekor kezdődik, a tévedés, megtévesztés, valamint a tisztességtelen szerződési feltétel (ha az nem fogyasztási szerződésben szerepel) felismerésének, úgyszintén a kényszerhelyzet megszűnésének időpontja az elévülés nyugvásának bekövetkezésére vezet.
A feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadást az új Ptk. szigorúbb feltételekhez köti és a 6:98. §-ának (2) bekezdése - a fogyasztóval kötött vállalkozási szerződés kivételével - azt is megengedi, hogy a felek szerződésükben a megtámadás jogát kizárják.
e) A szerződés semmisségének következményeit az új Ptk. az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény elfogadásával szabályozza. A változás - az elévülés szempontjából - az érvénytelenség következményeinek érvényesítésében van.
Az új Ptk. 6:108. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeit a fél erre irányuló kérelme alapján "- az elévülés és az elbirtoklás határai között -" alkalmazza.
A jogkövetkezmény egyik fajtája - az új Ptk. 6:112. §-ának (1) bekezdése szerint - az eredeti állapot helyreállítása, amely a felek kölcsönös szolgáltatásainak természetbeni visszatérítéséből áll, és ez a kötelezettség "az elévülési vagy az elbirtoklási idő elteltétől függetlenül terheli a feleket".
E két jogszabály ellentétes rendelkezéseket tartalmaz.
Az elbirtoklásnak - esetünkben - csak akkor lehet jelentősége, ha a felek ingó dolog vagy ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló szerződést kötöttek és a vevő (megajándékozott, cserepartner stb.) azt birtokba is vette. Ha a szerződés érvénytelen és annak alapján a tulajdonjogot nem szerezhette meg, az új Ptk. 5:44. §-ának (1) bekezdése szerint bekövetkezik az elbirtoklás. Ehhez képest az elbirtoklás bekövetkezése határt szab annak, hogy a bíróság a fél kérelmére levonja a szerződés érvénytelenségének következményeit. Az elbirtoklással való tulajdonszerzés tehát az eredeti állapot természetbeni helyreállításának lehetőségét is kizárja. Ezért a 6:112. § rendelkezését egyedül úgy lehet alkalmazni, hogy a dolog visszaszolgáltatását csak az elbirtoklási idő eltelte előtt lehet követelni, az ellenszolgáltatást azonban - az értékegyensúly biztosításával - az elévülési időtől függetlenül kell visszatéríteni.
2. Az elévülés nyugvásának szabályait az új Ptk. 6:24. §-a változás nélkül tartalmazza. A menthető ok mibenlétét a jogelmélet elsősorban a jogérvényesítést lehetetlenné tevő okokban látja. Ilyen például a cselekvőképtelenség törvényes képviselő hiányában, vagy a jogvita a cselekvőképtelen személy és a törvényes képviselője között keletkezett, vis major stb. A gyakorlatban leginkább a kellékszavatosság esetén a hiba felismerésének nehézségével találkozunk, de előfordultak olyan esetek is, amikor a károkozó magatartás és a kár között fennálló okozati összefüggést csak hosszú időn túl lehetett felismerni. A kialakult gyakorlat a jövőben is folytatható.
3. Az elévülés megszakadásának kérdésében az új Ptk. 6:25. §-a több változást tartalmaz:
Az új szabályozás kihagyta a jogosult írásbeli felszólítását, nyilván abból a megfontolásból, amely szerint nem fogadható el, hogy a jogosult egyoldalú nyilatkozatával meghosszabbíthassa követelésének érvényesítésére nyitva álló időtartamot. Változatlanul hagyta azonban a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerését.
A korlátozás elismerésének módját illetően felmerülhet az a kérdés, hogy az elévülést csak az új Ptk. 6:26. §-a által szabályozott tartozáselismerés szakítja-e meg. A régi Ptk. azonos jellegű szabályának alkalmazása során a bírósági gyakorlat a tartozás elismerésének mindenféle kifejezését elfogadta, még a ráutaló magatartást is. Kérdés, hogy a bírósági gyakorlat a jövőben változtat-e ezen.
- 5/6 -
Változatlan a szabályozás a kötelem megegyezéssel való módosítása (új Ptk. 6:191. §) és az egyezség (új Ptk. 6:27. §) esetében. A szerződés módosításával kapcsolatban megjegyzendő: ha a módosítás a szolgáltatás vagy ellenszolgáltatás teljesítésének idejét előbbre viszi, akkor ez az elévülés megszakadására kell vezessen, de ha a felek a teljesítés idejét későbbi időpontra halasztják, akkor nem az elévülés megszakadásáról van szó, hanem arról, hogy a követelés esedékességének bekövetkezésekor kezdődik újból az elévülés.
Sajátos módon szabályozza az új Ptk. a követelés bírósági eljárásban való érvényesítése esetén az elévülés megszakítását. A változás lényegében abban van, hogy az eljárás megindítása csak feltételezi az elévülés megszakítását, de valójában csak akkor szakad meg az elévülés, ha a bíróság eljárása jogerős érdemi határozattal fejeződött be. Akkor azonban, ha az eljárás bármilyen okból megszűnik, utólag kiderül, hogy az elévülés nem szakadt meg, hanem az eljárás időtartama alatt tovább folytatódott. Ilyen esetben az igény újbóli érvényesíthetősége attól függ, hogy a bíróság keresetlevelet elutasító, vagy a pert megszüntető határozata az elévülés időtartamának eltelte előtt vagy az után emelkedett-e jogerőre.
Az új szabályozás miatt az igényt érvényesítő félnek nagy gondot kell fordítania arra, hogy elkerüljön minden olyan cselekvést vagy mulasztást, amely az eljárás érdemi határozat nélküli befejezésére vezet. Ez vonatkozik a jogosult jogutódjának (örökös, engedményes stb.) a Pp. 61. §-a szerinti perbelépésére is. Az elévülésnek ilyen módon való megszakítása sok vitás kérdést is felvethet. Erre több példa is felhozható:
a) A bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére a károsult a büntetőeljárás során polgári jogi igényt is érvényesíthet. Igen gyakori azonban, hogy a büntetőbíróság a károsult igényét polgári perre utasítja. Vajon elképzelhető-e olyan megoldás, amely a büntető- és a polgári eljárást egybevonja. Ebben az esetben a polgári jogi igény előterjesztése megszakítaná az elévülést, amennyiben a polgári per érdemi határozattal fejeződne be; tehát az alperes nem hivatkozhatna arra, hogy a követelés a büntetőeljárás alatt elévült (ez előfordulhat az új Ptk. 6:533. §-a ellenére is.)
b) A per - ha az eljárás folytatását egyik fél sem kéri - hat havi szünetelés után megszűnik.
Gyakori, hogy a felek a szünetelést peren kívüli megegyezés reményében kérik, majd ha ez létrejött, hagyják, hogy a per megszűnjék. Ha a megegyezésre az elévülési idő eltelte után kerül sor, felmerül a kérdés, hogy az alperes emiatt hivatkozhat-e az elévülésre?
A Pp. 137. §-ának (4) bekezdése szerint a per során meghozott közbenső ítélet hatályát a per megszűnése nem érinti. Minthogy a közbenső ítélet csak a jogalapot állapítja meg, azt nem lehet eljárást befejező határozatnak tekinteni. Ha az elévülési idő a részítélet jogerőre emelkedése előtt eltelt, az összegszerűség iránt már nem lehet újabb pert indítani?
c) Bonyolult kérdést vet fel a közvetítő tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 31. §-a (2) bekezdésének és a Pp. 152. §-a (3) bekezdésének egybevetése. A közvetítő eljárás megszakítja az elévülést. A közvetítés eredményessége esetén az elévülés az eljárás befejezésekor újra kezdődik, eredménytelenség esetén azonban az eljárás időtartama csupán nyugszik.
A Pp. felhívott rendelkezése szerint akkor, ha a bíróság kötelező közvetítő eljárás igénybevételére kötelezi a feleket, felfüggeszti a per tárgyalását, amelyet akkor kell folytatni, ha a közvetítő eljárás nem indult meg, illetve ha befejeződött.
Ha a per érdemi határozattal fejeződik be, az elévülés a per megindításakor megszakadt és a jogerő bekövetkezésekor kezdődik el újból. Ebből következik, hogy a közvetítő eljárás megindítása az elévülés szempontjából lényegtelen. Más a helyzet, ha a peres eljárás érdemi határozat nélkül fejeződik be, hiszen ilyenkor a bíróság eljárásának megindításáig visszamenőleg kiderül, hogy nem történt meg az elévülés megszakadása, ezért el kell fogadni, hogy a közvetítő eljárás megindítása megszakította az elévülést, ami később a fentiek szerint meghatározott időpontban kezdődött el újból.
d) Új helyzet állt elő a kezességi szerződésen alapuló kötelezettség elévülésénél is.
A régi Ptk. hatályának idején az ellentmondásos gyakorlatot az 1/2007. PJE határozat oldotta fel. Ennek lényege abban foglalható össze, hogy "a mögöttesen felelős személlyel szembeni követelés elévülése a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállíthatóságáig nyugszik". Továbbá ennek folytán "az elévülést" a főkötelezettel szemben megszakító jogcselekmények nem szakítják meg az elévülést a mögöttesen felelős személlyel szemben". A Kúria 1/2014. PJE határozata az 1/2007. PJE határozatot az új Ptk. szabályainak alkalmazásánál már nem tartotta irányadónak.
Az új szabályozás szempontjából a kezessel szemben fennálló követelés elévülésének kérdését az új Ptk. következő rendelkezései alapján kell megvizsgálnunk:
- Először: a kezesség járulékossága folytán az új Ptk. 6:417. §-ának (3) bekezdése szerint a bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelések (köztük az elévült követelések) kezesével szemben fennálló követeléseket sem lehet érvényesíteni;
- 6/7 -
- Másodszor: ha a kezes az új Ptk. 6:424. §-a szerint határozott időtartamra vállalt felelősséget, vagy a határozatlan időre vállalt kezesség az új Ptk. 6:425. §-a szerint felmondható, a szerződés megszűnésekor a kezes szabadul az addig nem érvényesített követelés alól. Ezek után a kezessel szemben fennálló követelés elévüléséről csak határozatlan időtartamú, de fel nem mondható kezességi szerződés esetén lehet szó;
- Harmadszor: az új Ptk. sortartási kifogásának bevezetéséről szóló 6:419. §-ából kitűnik, hogy a kezes felelőssége attól függ, hogy a jogosult megfelelően igazolni tudja-e, hogy a főkötelezettel szemben megkísérelte követelésének behajtását, de az ésszerű időn belül nem vezetett eredményre. Készfizető kezességre csak kivételesen, az új Ptk. 6:420. §-ában meghatározott feltételek szerint kerülhet sor.
A sortartás ellenére a kötelezett és a kezes együttesen is perelhető. Bár erről a törvény nem rendelkezik, de a szabályozás rendszeréből egyértelműen következik, hogy a bíróság az ítéletben dönt a követelés jogalapjáról és az összegszerűségről is, de a megítélt összeg behajtásának feltételeit pontosan meg kell határoznia.
Mindehhez az új Ptk. 6:422. §-ának (1) bekezdése hozzáteszi, hogy a kezes abban az esetben köteles a főadós kötelezettségét teljesíteni, ha a jogosult felszólította őt a teljesítésre.
Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a jogosult igényének teljesítése a felszólítás közlésekor válik esedékessé és ezzel egy időben kezdődik meg annak elévülése is, azonban a főkötelezettel szemben fennálló követeléssel egy időben elévül a kezessel szemben fennálló követelés is.
Végül még szót kell ejteni arról is, hogy az új Ptk. 6:25. §-a (1) bekezdés d) pontja szerint megszakítja az elévülést a követelésnek a csődeljárásban történő bejelentése is. Ehhez csak annyit kell hozzátenni, hogy az új Ptk. 6:25. §-ának (1) bekezdése b) pontja alá vonható a csődegyezség megkötése is, tehát ezáltal a bejelentéskor újra elkezdődött elévülés ismét megszakad.
Ezzel kapcsolatban felmerült az a kérdés, hogy a végelszámolási és a felszámolási eljárásban a követelés bejelentéséhez miért nem fűzi hozzá a törvény az elévülés megszakítását. Szerintem az ilyen rendelkezés hiánya nem kifogásolható, hiszen ezek az eljárások már a bejelentett - és elfogadott - követelések kielégítését viszik végbe. ■
- 7 -
Visszaugrás
