Az Alkotmánybíróság jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések tárgyában, hivatalból eljárva megállapította, hogy a polgári perrendtartásról szóló törvény anyanyelvhasználatra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása során az Alaptörvényben rögzített anyanyelvhasználathoz való alapjogból fakadó alkotmányos követelmény, hogy minden olyan felet, akinek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, és aki a Magyarországon élő elismert nemzetiség tagja, azonos feltételekkel kell, hogy megillesse a nemzetiségi nyelve szóbeli használatának joga.[1]
Az Alaptörvény XXIX. cikk (1) bekezdése alapján a Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz. Az Njt.[2] meghatározza a nemzetiség definícióját,[3] a Magyarországon elismert nemzetiségi közösségek körét,[4] a nemzetiséghez tartozó személy fogalmát[5] és a nemzetiségek egyéni és közösségi jogait.
Az Njt. 5. § (1)-(2) bekezdései szerint a nemzetiséghez tartozók nyelvhasználatának feltételeit - külön törvényben meghatározott esetekben - az állam köteles biztosítani. A polgári és büntető-, valamint a közigazgatási eljárásokban az anyanyelv használatát a vonatkozó eljárásjogi törvények biztosítják. Az Njt. 22. § (1) bekezdése értelmében nemzetiségek által használt nyelvnek számít a bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, a roma/cigány (romani, illetve beás), román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán nyelv, a roma és örmény nemzetiség esetében a magyar nyelv is.
Fontos kiemelni, hogy egyes nemzetiségi jogok gyakorlását törvény vagy a végrehajtására kiadott jogszabály az egyén nyilatkozatához kötheti.[6]
Mindezek alapján a Pp.[7] 113. § (2) bekezdése kimondja, hogy törvény, az EU kötelező jogi aktusa, illetve nemzetközi egyezmény eltérő rendelkezése hiányában a bíróságnak címzett beadványokat magyar nyelven kell előterjeszteni, a bíróság a beadványokat és határozatát magyar nyelven küldi meg. A hivatkozott szakasz (3) bekezdése alapján a bírósági eljárásban szóban mindenki jogosult anyanyelvét, nemzetközi egyezményben meghatározott körben anyanyelvét, regionális vagy nemzetiségi nyelvét használni. A Magyarországon élő nemzetiség tagja jogosult nemzetiségi nyelvét a regionális vagy kisebbségi nyelv használatára vonatkozó nemzetközi egyezményben foglaltaknak megfelelően használni.
A közigazgatási perben és egyéb közigazgatási bírósági eljárásban a nyelvhasználatra a Pp. hivatkozott rendelkezéseit kell alkalmazni.[8]
A közigazgatási eljárásokban a hatóságnál nemzetiségi nyelvét használhatja a nemzetiségi szervezet nevében eljáró, valamint az Njt. hatálya alá tartozó természetes személy. A nemzetiségi nyelven benyújtott kérelem tárgyában hozott magyar nyelvű döntést a hatóság az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre lefordítja.[9]
Magyarország a nemzetiségi anyanyelvhasználat vonatkozásában nemzetközi vállalásokat is tett a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának (Nyelvi Karta) kihirdetésével.[10] Magyarország vállalta, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek vonatkozásában azokon a területeken, ahol ezeket a nyelveket használják, mindegyik nyelv helyzetének megfelelően politikáját, jogalkotását és gyakorlatát e nyelvek magánéletben és közéletben, szóban és írásban való használatának megkönnyítésére, bátorítására alapítja.[11]
A Nyelvi Kartához való csatlakozáskor Magyarország meghatározta, mely nyelveket tekinti a Nyelvi Karta hatálya alá esőnek.[12] Magyarország a Nyelvi Karta megerősítéséről szóló okirat letétbe helyezésekor a horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén,[13] illetve ezt követően, 2008-ban a beás és romani nyelveket jelölte meg.[14] E nyelvek vonatkozásában arra kötelezte magát, hogy a polgári és közigazgatási peres eljárásokban, amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, úgy ott saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használhatja anélkül, hogy az számára külön költséget jelentsen, továbbá megengedi e nyelven készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges tolmácsok és fordítások segítségével.[15]
A közigazgatási hatóságok és közszolgálati szervek előtti nyelvhasználat vonatkozásában Magyarország a Nyelvi Karta hatálya eső nyelvek tekintetében eltérő vállalásokat tett.[16]
- 68/69 -
Az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező bíró az Abtv.[17] 25. §-a alapján bírói kezdeményezésekkel fordult a testülethez. Indítványában a Pp. 113. § (2)-(3) bekezdései és Ákr. 20. § (3) bekezdés második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, a folyamatban lévő ügyekben e rendelkezések alkalmazásának kizárását kérte.[18]
Az alapügyek felperesei keresetlevelükben sérelmezték, hogy a közigazgatási eljárás során az alperes részükre az anyanyelvhasználatához való jogot nem biztosította annak ellenére, hogy ukrán, ruszin nemzetiségűek. Keresetlevelükben kérték a bírósági és más iratok orosz vagy ukrán vagy ruszin nyelvre fordítását.[19]
A kezdeményező bíró álláspontja szerint, a perekben alkalmazandó rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény XXIX. cikk (1) bekezdésében rögzített nyelvhasználathoz való joggal, az Alaptörvény XXIX. cikk (3) bekezdésével, valamint az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése alapján a megkülönböztetés tilalmába ütköznek.[20]
Indítványában utalt arra, hogy közigazgatási perek során az írásbeli beadványok és határozatok tekintetében fő szabályként érvényesülő magyar nyelvhasználat alól a nemzetiségi nyelvhasználat kivételt képez. Álláspontja szerint e kivétel nem egyformán érvényesül a Magyarországon élő nemzetiségek vonatkozásában.[21]
Ennek oka, hogy a Nyelvi Kartához kapcsolódóan Magyarország kizárólag a horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén, romani és beás nyelvek tekintetében vállalt a polgári igazságszolgáltatásra kiterjedő kötelezettséget. Magyarország az ukrán és ruszin nyelv vonatkozásában nem vállalt hasonló kötelezettséget, így sem a Nyelvi Karta, sem az EU vagy más nemzetközi egyezmény kötelező aktusa nem biztosítja e nyelvek tekintetében a Pp. 113. § (2)-(3) bekezdései szerinti kivételt.[22]
Az indítványozó bíró álláspontja szerint az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdéséből és a XXIX. cikk (1) és (3) bekezdéseiből az következik, hogy Magyarországnak valamennyi nemzetiséghez tartozó személy számára azonos jogokat kell biztosítania az anyanyelvhasználat terén a polgári és a közigazgatási perben. Az alapjogsérelem lényege abban áll, hogy a Pp. 113. § (2)-(3) bekezdései az írásbeli beadványok és határozatok, valamint a nyilatkozatok tekintetében a magyartól eltérő anyanyelvhasználathoz való jogot feltételhez kötik, azonban e feltételnek nem felel meg azonosan valamennyi Magyarországon élő nemzetiség, hiszen egyes nemzetiségek részére a Nyelvi Karta megfelelést biztosít, azonban más nemzetiségűek részére nem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
