Jelen cikk első részében bemutatom a <.hu> alatti valódi alternatív vitarendezés kialakulásához vezető lépéseket, majd bemutatom a vitarendezési eljárás legfontosabb ismérveit és az ezt lebonyolító szolgáltatót. Ezt követi a nyilvánosságra hozott döntések statisztikája, majd néhány gyakorlati tapasztalat, észrevétel és javaslat. A cikk második részében részletesebben elemzem a nyilvánosságra hozott döntéseket.
A ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején, amikor az Internet szinte még csak egyetemi kutatók és műszaki szakemberek privilégiuma volt, nem volt igény semmiféle szabályozásra a domain nevek kiosztásával kapcsolatban. A zárt kör tagjai szinte személy szerint ismerték egymást, így a tartománynevek kiosztása nem volt több pusztán technikai kérdésnél. Az első <.hu> végződéssel bíró domain név, amely a <sztaki.hu> volt, regisztrációjához sem volt szükség igénylőlapok aláírására, mellékletek csatolására és az igény nem került fel semmiféle várólistára sem. Ezt 1991. október 7-én az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete jegyeztette be. A második domain név bejegyzésére csak néhány órát kellett várni, a lelkesedés azonban ezt követően megtorpan, közel egy évig újabb tartománynév lefoglalására nem került sor.
1993-ban azonban felgyorsultak az események. Ebben az évben már 41 <.hu> végű webcímet vettek nyilvántartásba, 1994-ben pedig a bejegyzett domain nevek száma duplája volt az előző évinek. 1994 szilveszteréig összesen 156 domain nevet jegyeztek be, azaz a <.hu> tartomány átlagosan havi két névvel gyarapodott. A domain nevek bejegyzése egészen 1997-ig jogilag szabályozatlan terület volt: egy domain név igényléséhez gyakorlatilag mindössze az szükségeltetett, hogy az igénylő szervezet meg tudja indokolni, hogy nevéből az igényelt domain név levezethető vagy arra egyéb használati jogosultsággal rendelkezik.
1997-ben 14 internet-szolgáltató megalapította a Magyarországi Internet Szolgáltatók Tanácsa Tudományos Egyesületét (ISZT), amely 1997. június 16-ával hatályba léptette az ún. Regisztrációs Szabályzatot, amely első ízben rendezte a domain nevek <.hu> alá történő kiosztásának rendjét. Ebben a szabályzatban még semmilyen vitarendezési eljárásra nem volt utalás, köszönhetően annak, hogy közvetlenül a <.hu> alá történő regisztráció előfeltétele az volt, hogy az igénylő valamilyen "összefüggést" tudjon felmutatni maga és a domain név között. Ez a szabályozási környezet a gazdasági társaságok és egyéb szervezetek privilégiumának tekintette a magyar tartományt. Magánszemélyek csak abban az esetben regisztrálhattak domain nevet közvetlenül a <.hu> alá, ha védjegyoltalommal rendelkeztek, vagy ha az igényelt domain névvel megegyező nevű, olyan nyilvános terjesztésű sajtóterméket vetettek nyilvántartásba az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, amely a sajtótörvény szerint időszaki lapnak minősült. Az utóbbi lehetőségben rejlő kiskaput többen felismerték, és így számos <.hu> alatti domain név került magánszemélyek használatába.
A magyar névtér "liberalizációjára" egészen 2000. március 1-jéig kellett várni. Ekkortól szinte minden név, szinte bárki által regisztrálhatóvá vált. Olyan, azóta is hungarikumnak tekinthető intézmények jelentek meg, mint a különbségtétel a prioritásos és nem prioritásos igények között, az utóbbiak várakoztatása az ún. kéthetes várólistán és a regisztrációt megelőző vitarendezés. A liberalizáció előkészítői helyesen felismerték, hogy ezt követően a minden bizonnyal meginduló tömeges domain név regisztráció nagyságrendekkel több, domain nevekkel végrehajtott visszaélést fog szülni. Az ilyen viták rendes bíróság előtti pereskedésnél gyorsabb és hatékonyabb rendezésére azt látták legalkalmasabbnak, ha minden domain név igénylője kötelezően aláveti magát az az ún. "Eseti Választottbíróság" eljárásának. Ez a konstrukció alapvetően különbözött attól a vitarendezési megoldástól, amely az általános felső szintű tartományok (.com, .net, .org stb.) és egyes országkódos felső szintű tartományok (pl. .ro) alatt már 1999. december 1-jétől rendelkezésre állt. A választottbíróságról szóló 1994. évi LXXI. tv. alapján az "ISZT által támogatott Eseti Választottbíróság" ítélete a jogerős bírói ítélet hatályával bírt, ellene fellebbezésnek nem volt helye. E "vitarendező fórum" felett a Legfelsőbb Bíróság 2004-ben tört pálcát, amikor az egyik első választottbírósági ítélet1 vonatkozásában kimondta, hogy a választottbírósági kikötés semmis, a ténylegesen állandó választottbíróság törvénybe ütközik.2
A <.hu> Domainregisztrációs Szabályzat (DRSZ) 2005. március 1-jével történt módosulása hozta a gyógyírt a fenti helyzetre. E napon ugyanis a magyar névtér alatt is megjelent a valódi alternatív vitarendezés (ADR) intézménye. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a 2005. március 1-jét megelőzően regisztrált domain nevek vonatkozásában az alternatív vitarendezés csak 2007. március 1-jét követően volt igénybe vehető, addig az ilyen domain nevekkel kapcsolatban csak az Eseti Választottbíróság eljárása állt rendelkezésre.
2005. március 1-jével a magyar névtér alatt is megjelent a valódi alternatív vitarendezés (ADR) intézménye.
Időközben történt még egy fontos változás: 2004. május 1-jével Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. A <.hu> névtérben az európai polgárok és egyéb személyek egyenlő elbánása elvének érvényesülésére azonban egészen 2005 március elsejéig kellett várni, amikortól már nemcsak magyar, de európai uniós személyek számára is megnyílt a szabad regisztráció lehetősége.
A 2005. március 1-jétől létező alternatív vitarendezés az általános felső szintű domain nevek alatt 1999 óta igénybe vehető és bizonyítottan bevált Uniform Domain-Name Dispute-Resolution Policy (UDRP) által felállított elvek mentén épül fel. Kialakítására kétségtelenül jelentős hatással volt az európai névtér 2005 végi megnyitása, hiszen a <.eu> tartománnyal kapcsolatos dokumentumok, így az alternatív vitarendezés szabályai már 2004 elejétől hozzáférhetők voltak. Talán ennek tudható be, hogy a 2005. március 1-jén hatályba lépett DRSZ közvetlenül hivatkozott az Európai Bizottság 874/2004 sz. rendeletének 21. cikkére, amely a <.eu> vitarendezési szabályok magját, azaz azt a feltételrendszert tartalmazta, amely megvalósulása esetén egy <.eu> végű tartománynév megvonható addigi használójától.
A DRSZ 2007. március 1-jei módosulásával - amely többek között kiterjesztette az alternatív vitarendezés igénybevételének lehetőségét minden domain névre - konkrét rendelkezések váltották fel az európai uniós rendeletre való hivatkozást. Ez azonban csak formai változást jelentett, mert az új vitarendezési szabályok gyakorlatilag teljesen megegyeznek az európai névtér alatti vitarendezésre vonatkozó rendelkezésekkel: ahhoz, hogy egy domain név használójától alternatív vitarendezés útján elvehető legyen, az igényérvényesítőnek (a kérelmezőnek) az alábbi feltételek fennálltát kell tudnia igazolnia, illetve bizonyítania: (1) van-e olyan hatályos magyar vagy európai uniós jogszabály, amely a kérelmező javára jogot biztosít egy olyan név használatára, amely azonos a domain névvel vagy megtévesztően hasonlít arra? Ha van ilyen jog, akkor a kérelmezőnek az alábbi két feltétel egyikét kell tudni igazolnia: (2.1) a domain név használója (a kérelmezett) a domain nevet anélkül igényelte, hogy a névhez joga vagy jogos érdeke fűződne; vagy (2.2) a kérelmezett a nevet rosszhiszeműen igényelte vagy annak felhasználása rosszhiszeműen történik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
