Az elmúlt évtizedekben a globális környezet megóvása a nemzetközi közösség egyik fő feladata lett. Az éghajlatváltozás, az ózonréteg elvékonyodása, a biodiverzitás csökkenése és más hasonló gondok világszerte növelték a bolygó problémáira fordított figyelmet. Továbbá az is széles körben elismertté vált, hogy az államoknak egymással együttműködve kell cselekedniük e problémák hatékony megoldása érdekében. Másrészt az is egyértelmű, hogy egyes államok, sürgető társadalmi-gazdasági gondjaik miatt, nem rendelkeznek az ilyen irányú fellépéshez szükséges erőforrásokkal, kapacitásokkal. Ezek az ún. fejlődő országok. Jelen cikk e két látszólag ellentétes cél bemutatását kísérli meg: egyrészt az egyetemes szabályozás iránti igényt, másrészt a fejlődő országok sajátosságainak tiszteletben tartását. Közelebbről a cikk a "közös, de differenciált felelősség" koncepcióját és gyakorlati alkalmazásának néhány módját vizsgálja. Mindazonáltal e koncepció elvi alapjai is vitatottak, óhatatlanul eszünkbe juttatva valós céljának megkérdőjelezését. Valóban hozzájárul-e egy tisztességesebb világ kialakulásához, melyben az északi államok felismerik történelmi felelősségüket az eddigi környezeti pusztításért, vagy csak egy - a fejlődő országok alapvetően "északi" célok megvalósításába történő bevonására tett - elkeseredett próbálkozás?
Az ENSZ 1992-es Környezet és fejlődés konferenciájának egyik legkiemelkedőbb eredménye volt a nemzetközi közösség elkötelezése a fejlett és fejlődő országok felelősségeinek megkülönböztetése mellett, a globális környezetvédelem és a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében. Ilyen differenciált felelősségi intézményeket találunk mindkét Riói-egyezményben (Éghajlatváltozási keretegyezmény és a Biológiai sokféleségről szóló egyezmény), és a három nem kötelező erejű dokumentumban (Agenda 21, Alapelvek, Erdőirtásról szóló nyilatkozat). Különösen érdekes a Nyilatkozat 6. és 7. alapelve: "6. alapelv
Különleges elsőbbséget kell juttatni a fejlődő, és különösen a legkevésbé fejlett, környezetvédelmileg legsebezhetőbb államok különleges igényeinek és helyzetének...
7. alapelv
Az államok együttműködnek globális partnerségük tudatában, a Föld ökoszisztémái egészségének és integritásának megőrzése, védelme és helyreállítása érdekében. A globális környezeti károkozásban játszott eltérő szerep alapján az államokat közös, de differenciált felelősség terheli. A fejlett országok elismerik felelősségüket, amely a társadalmaik által a globális környezetre kifejtett nagyobb nyomás és az általuk ellenőrzött technikai és pénzügyi erőforrások miatt terheli őket, a fenntartható fejlődés nemzetközi megvalósítása érdekében."
A 7. alapelv különösen ellentmondásos, szövege sem a fejlett sem a fejlődő országok számára nem kielégítő. Míg a fejlett országok számára azzal teremtett ellenérzéseket, hogy múltbéli környezetkárosító tetteik miatt felelősségüket megállapítják, sok fejlődő ország érezte úgy, hogy a szöveg nem ítéli el kellőképpen Északot korábbi és jelenlegi magatartásáért. A Hetvenhetek csoportja különösen elégedetlen volt, lévén eredeti szövegjavaslatukat nem fogadták el. Eredeti megfogalmazásuk szerint:
"A környezet folyamatos romlásának oka elsősorban a fejlett országokban elterjedt, fenn nem tartható termelési és fogyasztási szokásokban keresendő. ... A globális környezet romlása miatt fennálló történelmi és jelen felelősségük, és e közös gond megoldására való képességük miatt a fejlett országok megfelelő, új és kiegészítő pénzügyi forrásokkal és környezetbarát technológiák kedvezményes és koncessziós átadásával támogatják a fejlődő országokat a fenntartható fejlődés megvalósításában."
A kétféle változat közötti különbségek túlzottan kirí-vóak. Míg a jelenlegi szöveg megállapítja, hogy a fejlett államokra "műszaki és pénzügyi eszközeik" miatt "felelősség" hárul, valamint megemlíti "társadalmaik nyomását a globális környezetre", mint a korábbi környezeti károk okát. A Hetvenhetek javaslata ennél sokkal konkrétabban fogalmazott a felelősség alapját illetően. Eszerint Északnak el kellett volna fogadnia "fő történelmi és jelen" felelősségét a környezet aktuális állapotának kialakulásában, globális környezeti károsodást okozó, fenn nem tartható termelési és fogyasztási szokásai miatt. Különösen szembeszökő, a fejlett országok felelősségének alapja a két szövegben; a hatályos megfogalmazás szerint felelősséget vállalnak a fenntartható fejlődés megvalósításáért zajló nemzetközi munkában; a Hetvenhetek javaslata szerint pedig ők a fő felelősei a globális környezeti állapot romlásának. Ez több mint szemantikai különbség. Míg a javaslat szerint a fejlett államok nemzetközi jogi felelőssége állapítható meg korábbi és jelenlegi környezetkárosító cselekményeikért, addig a hatályos szövegben a fejlett államok megkísérelték elmosni jogi felelősségüket, helyébe jövőbeni, a nemzetközi fenntartható fejlődés megvalósításáért való felelősségüket állítva. Mindazonáltal, sok fejlett ország a 7. alapelv harmadik fordulatát is elutasítóan kezelte. Ennek szövege az OECD 1991-es Policy Statement-jéből származik, amit pedig maguk a fejlett országok fogadtak el. A Délnek tehát sikerült az északi országok egyik saját szövegezését felhasználnia differenciált felelősség alapítására. Az Egyesült Államokat különösen érdekelte a 7. alapelv, melyhez egy értelmező nyilatkozatot is fűzött, miszerint ez csupán a fejlett államok különleges vezető szerepét erősíti meg, mely gazdasági, műszaki fejlettségüknek és lehetőségeiknek köszönhető. Továbbá az is szerepelt benne, hogy ennek ellenére az elv nem jelenti a fejlődő országok felelősségének csökkenését. Az amerikai értelmező nyilatkozat nehezen egyeztethető össze az alapelv szövegével, amelyben a "közös, de differenciált felelősség" formula nem jelenthet mást, mint hogy a fejlődő országok felelőssége eltérő, kisebb mint a fejletteké. Ahogy ez az Éghajlatváltozásról szóló keretegyezményből is kiderült, amelynek az USA is részese, és amely a fejlődő országokra lényegesen enyhébb kötelezettségeket állapít meg. Ezért tűnik különösnek, hogy az USAtiltakozik egy alapelv ellen, amelynek egy gyakorlati megvalósítását már elfogadta az Éghajlatváltozásról szóló keretegyezményben.
A 7. alapelv szövege gondot okozott a fejlődő országoknak is. Ahogy azt már említettem, a végleges szöveg gyakorlatilag nem ismeri el a fejlett országok környezetkárosításért fennálló jogi felelősségét. Így a Dél számára sokkal nehezebbé vált, hogy a 7. alapelv alapján megállapítsa az északi államok felelősségét. Továbbá a Hetvenhetek javaslatával szemben az alapelv végleges szövege nem tesz említést a környezeti károkért egyfajta kártérítésként az északi államoktól a délieknek juttatandó pénzügyi és műszaki forrásokról. És annak ellenére, hogy a 9. alapelv tartalmaz egy utalást ilyen technológiai transzferre, "az államok együttműködnek" megfogalmazásban, a Hetvenhetek eredeti "a fejlett országok ellátják..." szövegezés helyett, a fejlett országok meggátolták, hogy a 9. alapelv egy majdan kialakuló szokásjogi szabály alapja legyen, mely kötelezné őket környezetbarát technológia átadására, a többoldalú környezetvédelmi egyezmények keretein túl.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
