A harmadik Orbán-kormány megalakulásával a kormányzati struktúrában bekövetkező legfontosabb változás a miniszterelnök háttérapparátusát érintette. 2014 júniusától a Miniszterelnökség státusát, struktúráját, állami vezetőit, létszámát, funkcióját, feladat- és hatásköreit tekintve is újjászerveződött. A változások iránya a 2012 nyarától megfigyelhető tendenciákat követi, vagyis a miniszterelnök mögötti stáb egyértelműen az összkormányzati szempontok minél hatékonyabb érvényesítéséért felel. A Miniszterelnökség, s főként annak vezetője a harmadik Orbán-kormány megalakulásával összefüggő átszervezésnek köszönhetően a korábbinál is meghatározóbb szerepet kapott a kormányzati döntéshozatalban, mondhatni a kormányzás motorjává vált, s ebből fakadóan politikai-hatalmi befolyása is jelentősen megnövekedett.
A 2010 májusában megalakult második Orbán-kormány a miniszterelnök munkaszervezeteként egy klasszikus titkársági vagy kabinet típusú, a miniszterelnököt közvetlenül kiszolgáló apparátust képzelt el, amely elválasztva működik a kormányzati koordinációért felelős, önálló tárcaként működő Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól. Ebben a konstrukcióban - a Miniszterelnöki Hivatal jogutódjaként[2] - a KIM felelt tehát a kormányzás menedzseléséért, a KIM-ből kiválással létrejövő Miniszterelnökség pedig inkább - a korábbi MeH részét képező Miniszterelnöki Kabinetiroda jogutódjaként - elsősorban azon feladatok ellátására volt hivatott, amelyek a miniszterelnök tevékenységének támogatásából fakadtak.[3] Ekként - a 2010-es kormányalakításkor - például a teljes kormányzati (belföldi és nemzetközi) kommunikáció és a kormányszóvivő feladatok is a KIM-hez lettek telepítve, a Miniszterelnökségen pedig "mindössze" a miniszterelnök szóvivői feladatai összpontosultak.
A kormányzati struktúra és döntéshozatal szempontjából azonban nem tekinthető egységes időszaknak a 2010-2014 közötti ciklus, hiszen 2012 nyarától olyan változások bontakoztak ki, amelyek a ciklus végére némiképp felülírták a 2010 májusában elképzelt koncepciót, közelítve a szervezetet a kancellária típusú modell felé. Bár az elsősorban a miniszterelnök "körüli teendők" ellátásáért felelős Miniszterelnökség már 2010 májusa óta fontos politikai koordinációs szerepet töltött be[4], ez irányú szerepének felértékelődése a 2012 nyarán végbement vezetőváltással, és az abból fakadó szemléletváltással következett be. Ennek egyik legfontosabb eleme a rendszerint szerdai kormányüléseket megelőzően, hétfőnként megtartott, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár által összehívott és vezetett, politikai szűrőszerepet betöltő Politikai Államtitkári Értekezlet (PÁT) meghonosítása volt, amellyel a szervezet vezetője a kormányzati döntéshozatalt jelentősen befolyásoló hatalomra tett szert, többek között a kormányülésekre benyújtott előterjesztések apparátus - a Parlamenti ügyekért felelős, illetve a Stratégiai és tájékoztatási helyettes államtitkárság - által elvégzett politikai-szakmai véleményezésére (is) támaszkodva.[5] Továbbá a szervezet 2012 nyarától kezdve megfigyelhető - alább még említett - jelentős létszám- és feladatbővülése is a Miniszterelnökség egyre növekvő jelentőségét vetítette előre.
S bár a politikai koordinációban 2012 nyarától a Miniszterelnökség került előtérbe, a közigazgatási-szakmai koordináció egészen a ciklus végéig, vagyis 2014 júniusáig a KIM-nél maradt. Szervezetileg végig itt volt például a kormányüléseket előkészítő, azok napirendjét meghatározó Kormányiroda. Emellett a teljes ciklus alatt a KIM közigazgatási államtitkára hívta össze és vezette (rendszerint csütörtökönként) a kormányüléseket szakmailag előkészítő Közigazgatási Államtitkári Értekezlet (KÁT) üléseit, ő döntött a szakmai kérdésekről, továbbá a KIM-hez tartozott a kodifikációhoz kapcsolódó közlönykiadás is. A KIM statútumba foglalt szerepét - a kétségtelenül meglévő és a szabályozásból (SZMSZ) is kiolvasható, e feladat ellátásával nélkülözhetetlenül együtt járó politikai koordinációs vonatkozás mellett[6] - inkább szakmai koordinációként értelmezték. A 2012 nyarától megerősödő Miniszterelnökség nem ezt, hanem inkább az addig részben a KIM (és részben az akkor még kétségtelenül kisebb szereppel bíró Miniszterelnökség) által valamilyen szinten képviselt, de eléggé koordinálatlan és nem igazán kiforrott politikai szempontokat erősítette fel. A KIM a koordinációs feladatait tehát nem veszítette el 2012 nyarán, annak szakmai vetületét egészen a ciklus végéig megtartotta és ellátta. Ekként a KIM miniszter statútumban foglalt feladatai 2012 nyara után sem üresedtek ki, még ha kétségtelenül más megvilágításba kerültek is.
A második Orbán-kormány idején kijegecesedő tapasztalatok alapján a harmadik Orbán-kormány végül levonta a konzekvenciákat, és a kormányzati struktúra kialakítása és a minisztériumok közötti feladat- és hatáskörmegosztás során érvényre is juttatta azokat.
- 56/57 -
2014. június elején a miniszterelnök, illetve a miniszteri várományosként nyilatkozó Miniszterelnökséget vezető államtitkár - alább többször és hosszasabban is idézett - nyilatkozatai előrevetítették, hogy milyen jellegű háttérapparátust képzelnek el a harmadik Orbán-kormány számára.
A miniszterelnök a miniszterek parlamenti bemutatásakor utalt arra, hogy a korábbi kormányaiban működő miniszterelnöki munkaszervezetek jelentik a kiindulópontot a mostani apparátus kialakításakor is, de azokhoz képest többet, újabbat, illetve jobbat szeretne létrehozni. Felszólalásában a következőképpen fogalmazott: "1998-ban és 2010-ben az előző két kormányom megalakításakor más-más módszerrel, munkarenddel és eszközökkel próbáltam összefogni a kormány munkáját, koordinálni a miniszterek és minisztériumaik tevékenységét. Egyik megoldást sem éreztem olyannak, amelyen ne lehetne és ne kellene változtatni."[7] A miniszterelnök tehát világossá tette, hogy 2014 júniusától az eddigiektől eltérő típusú apparátus fogja segíteni a miniszterelnök és a kormány munkáját, aminek egyik legfontosabb feladata a minisztériumok közötti összhang megteremtése lesz: "Nyolc év kormányzati munkájának tapasztalatait próbáljuk ötvözni a most kialakítandó Miniszterelnökség formájában. Még oly hatékony és eredményes miniszterek és minisztériumok sem adódnak össze automatikusan jó kormánnyá és jó kormányzati teljesítménnyé. Ehhez összhang, koordináció, rendezettség és bátor kezdeményezések is kellenek. Ezért kértem fel Lázár János képviselőtársunkat miniszternek. Fiatalok a csatába, öregek a tanácsba."[8] A miniszterelnök már 2014 nyarán tisztában volt azzal, hogy a munkaszervezete és annak vezetője a kormányzás egyik neuralgikus pontja lesz, amely, illetve aki a politikai támadások kereszttüzében fog állni: "A Miniszterelnökség a kormányzat idegközpontja, a kormánnyal szembeni támadások gyakorisága és ereje számomra az ő [miniszter] eredményes munkájának bizonyítéka lesz, sőt, már most is az. Akkor fognánk gyanút, ha a támadások alábbhagynának. Ráadásul azt is tudja mindenki, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszterre irányított ólmot és vasat valójában a miniszterelnöknek szánják. Nincs okunk sem meglepődni, sem neheztelni, hiszen tudjuk, ez a politikai élet Magyarországon természetessé vált rendje."[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
